Észak-Magyarország, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-25 / 279. szám

4

ESZAKMAGYAROnSZÄG

Csütörtök,. 1951. november 25, '

*

\

"TőncLáÁ kádiL őM-iim...

I Odahint I *»* idd Wlt.

1 1 gyos szel tépáz:

Fagyos szél tépázta a kopasz fák égbenyúló ágait és vad táncra kényszerítette az első hópelyheket. A legelőről nyiVs kocogtak hazafelé a malacok, a kondás is fülére húzta zsíros kucsmáját, s felhajtotta a kabátgaliért. Észak felől vágott a hó. fehér létiN eínber és állat az odafagyott pely- ihektöl. A meleg konyha ablakán át persze mindez sokkal hangulatosabbnak látszott. A tűzhelyen sustorgott a lecsapódó vízgőz, a sütőtök édeskés Illata terjengett a konyhában.

Az ablak mellett kákkötényes. Őszhajú ember ült a kisszéken. Gondolatokba merülve emelte fel az egyik kukoricacsutkát a másik után, lemorzsolta és a többiekhez dobta. Ha megtelt a kötény, beleszórta az aranysárga szemeket a zsákba.

Kissé megköszörülte torkát, kezét végighúzta borostás állán:

— Van, aki azt mondja — szólt

— de jó a parasztnak ilyenkor! Nem kell dolgoznia. Nem tudom, de én még sohasem vol*am úgy. Mindig van dolgom. Ha beáll a fagyos idő. ha nem tudok már szántani, akkor idebent találok magamnak dolgot. Készítem a takarmányt, vágom a fát, aprítom a Szecskát, javítom a szerszámokat. Esténként meg kukoricát morzsolok. Hudák Antal ongai gazda nem is tudna dologtalanul élni. Munkában nőtt fel, munkában öregedett meg. Most 64 éves, de bármelyik fiatalnak becsületére válna szorgalma, igyekezete. Termese mindig jó, a begyűjtésben is ő az

első.

a gép aló] szolgáltattam be — mondta. — ügy szeretem, hogy csak az legyen a portámon, ami az enyém. A beadással pedig az államnak tartozom, az közös, a miénk ...

— Emlékszel, András, úgy volt az tavasszal is — szólt a tűzhely mellől Hudák néni — már május elején beadtuk a tojást, többet is, mint kellett volna. Azt mondták a szomszédok, hogy buta vagyok, minek iparkodom, ráérek még. Hej. de örülök, hogy nem hallgattam rájuk. Tavasszal tojik legjobban a tyúk, hát miért ne adnám be akkor. Júliusban jött a dögvész, mind

í* ideién

elpusztult az aprólék. Ha lett volna hátrálékom,. mehettem, vplna' a piacra drága pénzen tojást venni. A sertést is jóidőben adtuk be. Most megint két hízó nevelkedik az ólban, de ez már a jövőévi beadásra lesz.

(«\ szerelném

a jövő esz- J tendőben is mint ezidén , mert jutott

elvégezni a dolgom,

— Szólt Hudák bácsi beadásra is és nekem is maradt bőven. Az öt hold földből kettőbe már vetettem búzát, egybe meg árpát. A többjbe majd tavasszal jön egy kis kukorica, hogy legyen a hizln’ásra. egy kis krumpli, meg napraforgó. Azt akarom, hogy mindenből legyen, ami beadásra kell.

Már évek óta minden őszön szerződést kö*ök a szerencsi cukorgyárral. Jövőre is, úgy mint eddig, 400 ölön termelek cukorrépát. Ez igen kifizető, mert most is kaptam 76 kiló cukrot, 452 forintot készpénzben. egy mázsa száraz szeletet és. 22 kiló szörplevet. Tavasszal rénamagot és műtrágyát is adtak.

Hudák bácsi megint elhallgatott, úgylátszik kissé kifáradt a sok beszédben, meg a morzsolásban. Kék köténye alól kivette dohányszelencéjét. türelmesen szétszedte az ösz- szeragadt cigarettapapírt, elhelyezte két ujja között, majd belesodor- ta a dohányt Felkelt a kisszékrői és az ágyra dőlt. Náhánv pillanat múlva a tűzhely alól kibújt a cica és dorombolva Hudáic bácsi lábához simult, maid ölébe ugrott Nyugodtan tehette, hiszen gazdája kedvence.

Szerettem volna még mást is tudni Hildák bácsiról, de nem mertem a csendet megtörni, vártam, hogy maid csak szól. Mindketten az pdvart néztük, ahol egyre jobban tombolt a szél. egvre fürgébben táncoltak a hópelyhek.

— Zordabb volt az a tél. melyet sok-sok évvel ezelőtt Galíciában töltöttem — szólalt meg ismét Hű- dák bácsi. — Kint voltunk a szabad ég alatt, egész télen még csak házat se láttam. Meleg kuckóra gondolni sem mertünk. Persze nem salát kedvtelésemből voltam ott — 13-ban mint újonc rögtön be’itma- radtam és katona voltam 19_ig. Egyetlen egyszer voltam itthon, akkor is csak 24 órára. A kutya sem törődött az emberrel. Egyszer gondoltán, hogy orvoshoz megyek, mert rosszul éreztem magam — rámordítottak, kizavartak.

j . [mesélt erről a

I ’ * so>I keserves időről, elevenen élnek emlékezetében ezek a napok, amikor kötelessége volt, hogy idegen érdekekért életét kockáztassa. de arra nem volt joga. hogy egyszer Orvossal megvizsgáltassa magát, hogy helyreállítsa a harctéren tönkretett egészségét.

— Mikor hazajöttem — folytatta — földet és lakást béreltem, tudjak hol és miből élni. A lakásból aztán kitettek, a földért meg keményen fizettettek. Volt olyan nyár, hogy jutott a bérre is, meg maradt nekem Is. De volt úgy is, hogy nekik oda kellett adni, de nekem már nem jutott. Volt egy lányunk is — mondja csendesen — 21 éves korában, meghalt. azóta csak- kettecskén éldegélünk. De azért ne higyje, hogy senki nem törődik velünk, hogy elfelejtenek bennünket. Egy. jó hónapja történt, amit most elmondok: — Kint voltam a földön, szántottam. Nehezen ment, mert az ekémet már megviselte az idő, régi, rozzant eke volt. De mindig halogattam hogy újat vegyek — öreg vagyok már, gondoltam. nem érdemes. Szántás után hazaiövök. de alig érek be a portára, szalad elém a feleségem. Vidáman, nevetve, úgv mint menyecskekorában. Nem tudtam hogy mi leli, a szavát meg n;m is értettem — eke. megye, tanács. beadás, fó munka — mit jelentsen ez? Hát aztán csak akkor értettem meg. mikor ott álltam a tanács udvarán, előttem meg egy vadonatúj vaseke. Alig akartam elhinni. hogy ezt nekem adta a megye. Olyan jólesett, úgv örültem, hogy el sem tudom mondani. Ilyesmire soha nem is gondoltam. Földosztáskor földet, most meg vadonatúj ekét adott az állam, hát ezért nekem is iparkodnom kell. Jövőre még jobban, mint az idén. A sertést már májusban beadom, a tojást. 'em haingátom.

szippantott már leégett cigarettájából

— Szóval igen megleptek, nem is sejtettem, hogy jutalmat kapok.

Elhallgattam volna még estig is Hudák bácsit — azt hiszem, nem is .fogytunk .volna ki a. szóból.. 64 év hosszú idő, erről lehet mesélni. Ji !en, jövő, minden szóba került, közben az óramutató is 2—3-szor fordult. Amikor Hudák bácsi a kiskapuhoz kisért, mint régi jó ismerősök váltunk el.

KUGLER GWENDOLIN

fT> n'sót

Az ózdi Rózsa-utca választottja

Mint mindenütt az országban, az ózdi Rózsautcában is a tanácsválasztásról folyik a szó. A munkából hazatérő emberek, a vízcsapok mellett álldogáló asszonyok mind arról beszélnek, hogy állja meg he lyét majd választottjuk A jelölögyűlésen egyhangúlag szavaztak Puch Károlyra, aki a martin< gépész karbantartás főművezetője. Műhelyének lakatosai kezelik a kemencék olajfűtését biztosító Körtihg-szi- vatlyúkat s ezenfelül a martin minden gépi berendezését. Olyan ösz- szeforrott kollektíva ez, amilyen nincs még egy a gyár területén. Puch elvtárs mindig ott van, ahol legnehezebb a munka. Tizenkét éves korában került a gyárba, s mint mondja, mindig nagyon szerette a gépet. Eddigi jó munkájának megbecsüléséről legtöbbet a szekrényben őr- zött oklevelek, kormány, kitüntetések beszélnek s a jutalompénzből veit szobabútor.

Az újabb megtiszteltetés újabb, mégnagyobb

feladatok élé- állítja Puch Károlyt. Sokan lakásán is felkeresik már problémájukkal. Az út rendbehozása, a rossz kút megtisztítása, a beázó tetők kijavítása, mind-mind megoldásra váró feladatok.

Az új jelöli úgy érzi most már, hogy az egész telep gondja az ő gondja is. Gyakran elmegy a tanácsházára, hogy megbeszélje, hogyan oldják majd meg közösen a problémákat,

BAKOS JANOS Ózd

[Ne így iavítsák ki az utat!

Özd II. kerületében, a Katona József utca lakói hosszú idő óta várnak arra, hogy az utcát megjavítsák, kaviccsal beszórják, a sártengert megszüntessék. Az utca lakói nem vártak hiába, újjáépítették az utat. A munka már befejeződött. Csak az a kár, hogy a javítást nem végezték el a Vöröshadsereg utcában, melybe az újonnan javított ú' betorkollik. így mintegy 200 méteres szakaszon továbbra is gödrös, sáros,

tócsákkal borított úton kell jámiok. Hiányolják az utca lakói azt is, hogy az utat magasabbra építették, mint a lakóházait udvara és a járda, az utca lakói így ki vannak téve annak, hogy hosszabb ideig tartó esőzéseknél megtelik az udvar vízzel.

A Katona József utca lakói kérik, hogy az illetékesek vizsgálják meg, mi a tennivaló a hiba megszüntetésére.

Mi akadályozza a vasgyári mozi átépítését?

Diósgyőrött és Miskolcon a dolgo zók igen sokszor kérdezik; elkészül e a vasgyári mozi átépítése december 3-ra, felszabadulásunk 10. évforduló iára? Sokan azon a véleményen van nak. hogy készen !©sz de vannak, akik kételkednek ebben.

Az építkezés kielégítően balad, a villanyszerelők már túl vannak a munka dandárján. Itt ott azonban el maradás mutatkozik. Mog sem kezdő dött például a nézőtéri padlóburkolat készítése. Heteken keresztül vitatkoz tak azon. hogy parkettával, vagy aszfalttal burkolják a padlót Az utóbbit választották, s az Aszfalt- útépítő Vállalat dolgozói vállalták, hogy határidő előtt elkészítik a munkát. Hozzá is kezdenének, de az anyag még nem érkezett meg, sőt talán még el sem indult Dunántúlról. A mellékhelyiségek mozaikburkolata, már készül, a 28/9. számú Építőipari Vállalat dolgozói végzik a munkát, amelyet azonban a hideg idő erősen gátol.

Miért nem fűtőnek T — kérdezhetné valaki. Sajnos a központi fűtéssel baj van. A fűtőtesteket és a vezetékeket már felszerelték, de még csak most érkezett meg a kazán. Az építők

eddig azt mondták, hogy bármelyik pillanatban megkezdődhet a kazán szerelése. Most, amikor már itt van a kazán, nem kezdhetik meg a munkát, mert a kazánházban felfakadt a talajvíz, új szigetelésre van szükség.

Ezeket a hibákat minden dolgozó ismeri. De ahelyett, hogy összefogná- nak — egymásra hárítják a felelősséget. Pedig összefogással le lehet győzni az akadályokat.

Küzdjenek tehát minden erejükkel, hogy Diósgyőr dolgozói az átépített mozihelyiségben ünnepelhessék felsza badulásuk 10. évfordulóját.

A MAGYAR RADIO MISKOLCI STITDTO.I4NAK MAI MtlSORÄBÖL

Hírek.

Találkozás Ujacziki Imre bácsival (Hangos riport). ...

Sport, ,

Ifjúsági híradó,

Tanácsválasztásra készül Borsod megye.

Ahol a nagy mesemondó is járt- (Holdi János írása.)

Zenei műsor.

i

MIKSZÁTH KÁLMÁN:

| | méltósága Kovinyit proponálta ott

'' fönn jelöltnek Körtvélyesre, s mi- után a magas kormány nem tett kifogást, a városházán tartott népes értekezlet kikiáltotta egyhangúlag, öttagú küldöttséget menesztvén érte a Rószkeyék házához. A jelölt kevés vártatva zúgó éljenek közt lépett a terembe, s elmondta programbeszédét szép csengő hangján, amely hol ellágyult, mint a szívhez szóló pásztorfurulya, hol mennydörgőit, mint az ég villáma. A karzatról, hol a városka hölgyei nézték a nagy jelenetet és hallgatták a szép beszédet, egy-egy virágcsokrot dobtak feléje valamely sikerültebb helynél, néhol tapsra verődtek össze a rózsás kis tenyerek, csak egyetlen hölgy (akiről különben is az volt a hír, hogy Hártyáival van viszonya), a szép özvegy Minkeyné zavarta meg a nagyszerű összhangot, közbekottyantván:

— Halljuk Hártyáit!

Amit azonban nem tűrhet megtorlás nélkül Galgóczy Márton fazekas, és felszólalt harsányan:

— A szoknya azonban nem szaval.

De ez nem zavarta a nagyszabású beszédet, csak pillanatnyi derültséget keltett; gyönyörűen ömlött a szónok szájából, mint a hegyi folyam vize, mely virágos partok közt haladván, szeszélyes kanyarodásban néha a sziklát is megcsapkodja.

— Floquet! — kiáltja egy elkényszeredett nyalka hang. 02z most -helyest« jelent.)

— Ügy van, úgy — kurjantja száz torok, s a tetszés végig morailik a gyülekezeten.

— Méz csurog a szájából! — tört ki egész extázissal Hibly postamester.

— Az enyimről is méz folyna — replikázik az ellentnondási viszketegségéről híres Levinczy fiskális — ha a Pol- gármoRter Minka csókolgatná. f

]\J osza lett erre nyomban spektákulum. Pengő Laci városi aljegyző éppen ott állt és nagy hirtelen pofon- ütötte ezért a szóért. A pofon nagyot csattant és egv percre erre fordPá a közfigyelmet. Mi az? Mi történt? Nagy hullámzás támadt a tömegben. Mindenki tudni akarta a tényállást és az okot.

Levinczy vörösen, mint a paprika, ziháló mellkassal, hörgő, gyors szavakkal adta elő a körülte nyüzsgő csoportnak:

— Pofonütött, mert azt mondtam, hogy az én szájamból is méz csepegne, ha a Röszkey Minka csókolná. Pofon ütött, a stréber kutya, mert azt gondolja, hogy két legvet... akarom mondani, két Drornktorb szerez egy csapásra: a polgármestert és a képviselőt. De meglakol érte a stréber kutva t

A lelölt észrevette a szeénát s egv hirtelen kanyarodással. de természetes átmenettel gróf Széchenyi István prófétai lelkét kezdé magasztalni, azon Széchenyiét, aki (és Kovínyi most arra a helvre nézett, ahol még mindig kavargóit a sajnálatos incidens) így szólott egy ízben: -Ne bánt• Részlet a nagy író „Egy választás Magyarországon vagy a körtvélyesi csinv’“ című elbeszéléséből; A részlet címét a szerkesztőség adta.

suk egymást, mi magyarok; ne kapjunk hajba minden csekélységért, mert olyan kevesen vagyunk, hogy nálunk még az apagyilkosnak is meg kellene bocsátani«. •

Az idézet frenetikus hatást gyakorolt, Viharos taps és éljen reszkettette meg a városház falait.

— Micsoda elme! .— ordított föl Zabudán Vince számvevő.

Némelyek soha se hallották még Széchenyi ezen szavait, némelyek nem is hitték, hogy Széchenyi mondta: -Van is egy grófnak annyi esze!« Hogy mondta volna, dehogy mondta. Hát ő látta a Levinczy és Pengő közötti pofozkodást? Akadtak olyanok is, akik el se hitték, hogy lett volna valaha olyan nevű gróf.

De a hatás csak elméleti volt (Magyarországon általában elméletiek a hatások), mert már akkorra két fiatal ember vert magának utat könyökével azon irány felé, amerre Pengő távozott a -virtus cselekedet után«. A két fiatal úr Palina tűzoltóparancsnok és Kajtán Józsi ügyvéd- jelölt, akik az imént még jámbor, odaadó arccal hallgatták a jelöltet, egyszerre átváltozának; tartásukon, arcvonásaikon csodálatos komolyság és fönség tükröződik, annyira érezték e pillanatban saját fontosságukat, hogy mindenkinek látnia kellett ezt rajtok.

■— A segédek — suttogták szerte és borzongás futott végig a kisvárosi hátakon.

A z apróbb városi tisztviselők, a -kisfejüek« egy cson portba verődve irigy trécseléssel latolgatták, mennyit ér meg e pofon. Mint fog jövedelmezni az élelmes Pengő kollégának. A szónok ezalatt kényelmesen eliu+ott a messze múltakból a jelenre, sőt azt is átugorván, már a jövő esztendőben kalandozók, feitegetvén, a quótát, hatalmas hangon tiltakozott a haza szent nevében annak jogosulatlan fölemelése ellen, és két ulját az ég felé emelve Ígérte, hogy jogosulatlan fölemelést nem fog megszavazni.

— Csakhogy minden fölemelés jogosult lesz — dohogta Hártyái, a hajdani képviselő bizonyos keserűséggel, azon ocsmány iszappal lelke fenekén, melyet a mellőzés lerak.

— Másrészt azonban — folytató Kovinyi — a viszonosság azt követeli, hogy mi is tekintetbe vegyük a másik állam érdekeit. Két szerződő félnél, tisztelt polgártársaim, nem lehet sem az egyiknek, nem a másiknak, csak kaoni és nem adni, mert kettőn áll a vásár és a paritás megkívánja « : .

— Mj az a paritás? — zúdult közbe egy tompa hang. mintha a* föld alól jönne.

A szónok nem jött zavarba, elkezdte magyarázni, mi a

paritás!

— A paritás, tisztelt uraim, hogy egyenlő mértékkel mérjünk, i^e egy font. oda egy font : :

— Ügy? — sipított most föl egy nyúlékony giliszta hang, éppen ellentéte az előbbinek;

— Akkor előbb ő közülük is akasztód- jék föl tizenhárom generális, azután lehet

beszélni a többiről.

Nagy derültség támadt. A hahota pedig veszedelmes vendég a frázisok közt, megeszi őket. Olyan, mint . a tyúkólba beszabadult róka.

Kovinyi megtántorgott egy másodpercig, mint Kinizsi Pál a nyergében, mikor egy gyermek egy borsószemet hajított rá. Egyébiránt zavar és háborgás támadt mindenfelé.

— Ki volt az?

, Hát egy inci-finci emberkét taszigáltak előre, aki peckesen tartotta a körtealakú fejét, körülbelül, mint Dávid, mikor Góliáthot megtalálta a parittyakővel.

— Én la — mondá az' apró vézna emberke a mellére ütve.

— A Munczy szabó? A Munczy szabó! — kiabálták számosán.

'T'emplomi csönd támadt, hogy mi fog történni. No,

1 most János! Most légy észnél Kovinyi János. Elmosolyodott és oda szólt szelíd humorral:

— Rövidlátó vagyok, tisztelt uraim, a nagyon apró betűket és a nagyon apró embereket nem bírom jól kivenni: Ugyan méltóztassanak kérem fölemelni azt a kis urat, hadd lássam én is. /

Erre is nevettek és most már a Kovinyi részén volt a -derültség«, ez a bolondos, csillogó-villogő fegyver.

A csizmadiáknak több se kellett, egyszerre a levegőbe emelték Munczy szabót, aki harapott, hadonászott a kezeivel és rúgott a lábaival. A csizmadiák úgy is dühösek voltak rá, hogy mer ő náluk különb hazafi lenni, egy közönséges kecske — bizonyosan jól meg is ropogtatták az oldalbordáit.

■ — Nem csodálkozom — folytatta Kovinyi —, hogy az én tisztelt polgártársam olyan vérengző, mert egész életében gyilkos, hegyesvégű dárdákkal dolgozik, azokkal döfködvén a posztót (zajos, hosszas derültség) s amit összetüzköd. ha rosszul csinália. könnyű kifejteni, de a politikában, lévén a politika az exigenciák tudománya (úgy van, úgy, bólintga- tott Köntösy Mátyás uram, a sarki pék), ha valami elhibáz- ’atik, számos emberöltők sínyik meg.

Rendes medrébe tért vissza innen túl az óráciő folyatatja és most már meg sem szakították, csak éljenek és helyesek. Mindössze a vége felé, midőn az önálló magyar bankot ígérné Kovínyi, mint kiküzdendő sine qua nont, a Lipórzky szűcs széles hátához támaszkodó Hatelvks Gvörgv asztalos fölriadt egy percre szendergésébői (vnltakénoen ez a szendergés volt a leghelyesebb kritika a két óráig tartó beszédre! fölriadt és hallván, hogy az önálló bankról van szó, félálmnsan belebuiiantott:

— Nem kell önálló bank’

Rögtön neki estek tizen is, lehurrogták, lepisszegték* mire meoadta magát Hatelyka György:

— Hát legyík bank — hörögte, újra behunyván a szemelt szendervésre.

T gy műit el a nevezetes nap, melyet háromszáz terí*- tékű vacsora követett a »Szegfű«-nél. számos szellemes tószttal fűszerezve: