Észak-Magyarország, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-18 / 273. szám

CeSÄrttt, 1554» november tf,

ESZ AKM AG ¥ ARORSZAG

3

üir^a

liaiai fandesiagie!ölt

A napokban megbeszélésre jött össze néhány fiatal tanácstag-jelölt a miskolci járási DISZ bizottságon. Én is résztvettem a tanácskozáson, hogy bemutassak olvasóinknak egy fiatal tanácstag jelöltet.

Kezdetben nehezen indult meg a szó, végül azonban olyan mozgalmas, lelkes lett a beszélgetés, hogy jólesett hallgatni. A hozzászólók mind i olyan talpraesetten, olyan magával ragadó önbizalommal mondották el terveiket, hogy nem is tudtam hirtelen eldönteni, melyikükről írjak? Felsőzsolca egyik jelöltjéről, Varga Lászlóról, a külsőbőcsi Keresztény Lászlóról, vagy Káposzta Lajosról, akit a nép bizalma most állít fontos helyre a tanácsba?

Aztán végül is Káposzta Lajosra esett választásom.

Szemben ültünk egymással és beszélgettünk. Jobban mondva én csak kérdeztem, ő pedig szerényen, de lelkesedéssel beszélt megbízatásáról. — Olyan idős lehet, mint én — gondoltam. — Csak kevéssel lehet fiatalabb. Egészen biztos még nem felejtette el a múltat, azokat az időket, amikor nemhogy a község vezetője nem lehetett szegény ember, de szavát sem emelhette fel a népnyuzó közjegyző, bíró előtt.

— Hány éves? Emlékszik-e még a múlt községházaira?

Talán erről gondolkodhatott, mert mindjárt felelt:

— Huszonhatéves vagyok, jól emlékszem tehát még a régi világra. A községházára csak akkor mentem, ha behivattak az elmulasztott leventeórák miatt. Gyűlölettel, szorongással léptem át küszöbét.

Bányászcsaládból származik, ő is bányász Herbo- lyán. Frontbrigádban dolgozik, Z. Tóth Józsefében, amelyik arról nevezetes, hogy a megye egyik legjobb szénvágó brigádja a fiatalok között. Szívesen is beszél erről.

— Miért jelölték? — szakítom félbe szavait.

Egy k'csit mintha zavarban lenne, de nem azért, mintha nem tudna felelni, hanem azért, mert nem akar dicsekedni. De azért válaszol:

— Talán azért, mert ismernek. A herbolyai bányatelepen nőttem fel és Kazincbarcikán is tudják,

hogy ki vagyok. En ugyanis a kazincbarcikai tanács jelöltje vagyok. A bányatelep egy kissé távol, 5 kilométerre esik Kazincbarcikától s bizony nagy szükség van_ arra, hogy a bányatelepieket képviselje valaki a tanácsban. Rengeteg lesz a tennivaló, de ha megválasztanak, örömmel vállalom a munkát. Szeretnék megfelelni a bizalomnak.

— Mik a tervei?

— A köztisztasággal van nálunk talán a legtöbb baj Ez lesz az első feladat a sok közül. Tiszta, rendezett utcákat akarnak a bányászok, s mindenki, aki csak ott lakik Eddig sokszor nem hordták el a szemetet és e? bosszantotta az embereket S van egy másik dolog, amit nagyon szeretnénk elintézni: a kulturház környékének parkosítását, fásítását. Ismerem a telepieket, tudom, hogy örülnének a tervnek és segítene is mindenki ebben. Vannak kubikosok is Herbolyán, kérni fogjuk segítségüket a munkához.

Csupa lelkesedés és értelem a fiatal bányász Jól tették a helybeli lakosok, amikor tanácstagnak jelölték.

— Már beszéltem a bánya mérnökével és úgy gondolom, hogy nem lesz semmi akadálya ezeknek a terveknek — mondotta. — Amint látja, máris megkezdtem a munkát.

— Már egy panaszos is fordult hozzám. Herbolyán két bányászcsalád egy hold földet bérelt eddig. A földet azonban — bár még le sem járt a határidő — bérbeadták egy másik embernek. Az már felszántotta és be is vetette, ők pedig föld nélkül maradtak. Valami tévedés lehet a dologban. Holnap ebben az ügyben járok el. Remélem, hogy rövidesen sikerül elintéznem a panaszt.

Az idő letelt, végétért a beszélgetés. Indulnia kellett neki a vonathoz. Most éjjeli műszakra jár Káposzta Lajos és pihennie is kell. ö most csak úgy »el- ugrott« a délelőtti értekezletre, de szívesen jött. Fiatalember, van benne lelkesedés és kedély. Bizonyára jól fogja képviselni a bányászok és a lakosság érdekeit a herbolyai bányatelepen.

(Kgy)

u

munkaszerepei készülnek a lanér.svá'asztásra a Lemn Kohászati Müvek ífoinozói

A Lenin Kohászati Művek dolgozói is lelkesen készülnek a tanácsválasztásra. Uj termelési győzelmeket érnek el a választás tiszteletére. November 16-án a vállalat átlagosan 104.6 százalékra teljesítette tervét.

Élenjárnak az elektróacélmfi dolgozói, akik 105 százalékra teljesítették előírásukat és ezen a napon is minden adagot programszerűen csapoltak. így most már vasárnap óta minden legyártott adag megfe. lelt az előírt programnak.

A Xl-es számú kemencénél Stenczel László olvasztár brigádja Kun Barna acélgyártó segítségével 145 százalékra teljesítette tervét. A XVII-es számú kemencénél Foczkó István olvasztár brigádja Tóth Lajos acélgyártó segítségével 123 százalékot ért el.

A nagyolvasztómű teljesítménye

109.5 százalék volt. A sikert a Ilias számú kohónál dolgozó Kányi László, Misik Dezső. Szakoltai Dezső olvasztárbrigádjának jó munkája tette lehetővé. A kollektíva terven felül 119 tonna nyersvasat gyártott.

A martinacélmű dolgozói 101 5 százalékos tervteljesítést értek el, amihez a Vlll-as kemencénél Gá- csi József olvasztárbrigádja szorgalmas munkával járult hozzá.

Ezen a napon a hengerészek is élre törtek. A finomhengerészek 117 3 százalékos, a durvahengerészek 104.8 százalékos teljesítményt értek el. Az acélöntöde 106 százalékos, a nemcsacélkovácsmühely

120 százalékos, a rúdhúzó műhely

110.5 százalékos teljesítménye is a tanácsválasztásra való lelkes készülődést, a dolgozók hazaszeretetét mutatja.

A tiszakarádiak szava

Tiszakarád dolgozói elhatározták, hogy a tanácsválasztások tiszteletére teljesítik sertésbeadási kötelezettségüket. Vállalták, hogy november 7- re 50 darab hízottsertést adnak be. ígéretüket már teljesítették, sőt november 5-re 55 darab sertést és 10, darab vágómarhát adtak be.

Aki ismerős Ózdon, tudja milyen volt a régi kórház. Földszintes, vizesfalú épület, amelynek sötét szobácskáiban csak betegebb lett a dolgozó. Az új modern kórház Is mutatja, hogy népi demokráciánkban legfőbb érték az ember.

Élenjár a mezöcsáti és a ricsei járás a begyűjtési versenyben

A járások sorrendje a megyei be gyűjtési hivatal értékelése alapján a november 13-i állapot szerint:

1. mezöcsáti

2. ricsei

3. putnoki

4. miskolci

5. abaujszántói

6. szerencsi

7. szikszói

8. sátoraljaújhelyi

9. mezőkövesdi

10. encsi

11. sárospataki

12. ózdi

13. edelényi járás.

Városok közötti versenyben:

1. Miskolc

2. Kazincbarcika

A. tanács választások tiszteletére...

A mezőnagymihályi népfront-bizottság megkezdte munkáját, •.» énnek már eredményei is mutatkoznak. Elhatároztuk, hogy 300 méteres bekötőutat építünk. A megyei tanács 40 ezer forintot adott erre a célra, s így az utat már meg is tudtuk építeni. Tervbevettük, hogy kitisztítjuk ' az útmenti árkokat, s a mellékutcákban Is megépítjük a járdát.

Községünkben a múlt évhez viszonyítva nem csökkent, de nem is emelkedett az átlagtermelés. A termelés fokozása érdekében gazdaköröket szervezünk, ahol a dolgozó parasztok elmondják majd egymásnak tapasztalataikat. Burai József mintagazda, a népfront-bizottság tagja, tanácstagjelölt vállalta, hogy a gyűlések alkalmával elmondja, hogyan sikerült emelnie földjén a terméshozamot műtrágyahasználattal, istállótrágyázással, a gazdakörökben az állami gazdaság főagronómusa. állattenyésztője és a termelőszövetkezet agronómusa is tart majd előadást. Ilyen előadásokkal fogjuk kitölteni a dolgozó parasztok téli estéit.

Gondoskodtunk a kulturális élet fejlesztéséről is. Újságokat, szaklapokat rendeltünk a könyvtár részére. Van egy diafilm vetítőgépünk, s a megyei tanács népművelési osztályától mezőgazdasági témájú kis- filmeket kértünk.

Már most készül községünk a tanácsválasztásra. Jólsikerült jelölőgyűléseinken több lelkes vállalás hangzott el a tanácsválasztás tiszteletére. Lukács János 12 holdas dolgozó paraszt vállalta, hogy szántóterületének 60 százalékát kenyérgabonával veti be. Vállaláséhoz csatlakozott Himer Lajos, Oláh Lajos, Boros András, Gacsó Imre, Hajdú Imre, Szekeres János és Tóth Gyula is. Több dolgozó paraszt szántóterületének 55 százalékát veti be kenyérgabonával. Keresztúri Kálmán dolgozó paraszt kezdeményezésére a község dolgozói elhatározták, hogy az őszi vetést október 28-ra befejezik. Vállalásukat teljesítették. Ugyancsak egyhangúlag vállalta a község minden egyes gazdálkodója, hogy begyűjtési és adófizetési kötelezettségének november 28-ra eleget tesz. i HAJDÚ IMRE

a mezőnagymihályi Hazafias Népfront-bizottság elnöke

£

B

alra hegyek és hegyek. Erdővel borított, kopaszcsúcsu hegyek. Egyikmásik meredek, vagy enyhén lankás oldalában szürke kőbányák ásítoznak : . ;

Jobbra végeláthatatlan síkság, itt-ott rit- kás erdőkkel, fűzfaligetekkel. S ahol az Alföld végetér, hogy helyet adjon a hegyvidéknek, mint őrtálló katona, keményen, mozdulatlanul magasodik a tokaji hegy.

Kopasz : : ; így nevezik a tokajiak, tarcaliak : : : Fát- lan csúcsáról messzire látni. Északnak az Eperjes-Tokaji- hegyláncra, tiszta időben a Kárpátok vonulatára. Keletnek a szeszélyesen kanyargó szőke Tiszára, ahogy kezetfog édestestvérével, a gyorsfolyású Bodroggal . : . Áldott vidék, tej- jel-mézzel folyó Kánaán. A Tisza bőségesen ontja a halat. Hajnalonkint, esténkint nehéz csónakokon halászok indulnak útnak a zavaros vízháton, hogy gazdag zsákmánnyal térjenek vissza ... A fekete, zsíros szántókon bőven terem a búza ... A tokaji hegyen, s odább északnak, északkeletnek, a hegylánc lankás lejtőin pedig őszönkint'gazdagon csordogál a hordókba a világhírű tokaji nektár.

Ilyenkor őszönkint, amikor nehéz, fojtó köd üli meg a hegyek csúcsát, s bevetve feketéllenek a szántók, a pincében már tisztulni kezd a bor, a hegylábhoz simuló telikamráju, kis, piroscserepes házakban elégedett, boldog emberek ajkán könnyebben oldódik a beszéd . . . Mindig kétfelé . . . Egyszer visszanyúlik a múltba, vissza sok-sok évszázaddal. Másszor előre, a jövőbe, biztosan, reménydúsan.

■Mit mondanak a múltról és mit a jövőről : : : ?

ÍV' ;ncs egyetlen olyan ember a hegvlábhoz simuló apró községekben, aki ne lenne büszke szülőföldjére. Ismerik történetét, hiteles írásokból és apáról-fiúra szálló mondák rengetegéből . . :

: : . Úgy volt az valahogy . : ; Árpád hadai a Kopasz lábánál ütöttek tábort, elfáradva a honszerző harcokban A Tisza ellátta őket édesvízzel, hallal, a hegyi erdők izle- teshusu vadakkal. Minden vitéz jókedvre derült, de különösen Árpád, a vezér ; . : Nem tudni meddig nihentek, meddig mulattak e helvt, de az utolsó napok emlékét megőrizte a száihagyomány. Mert eszerint az utolsó napok emlékéhez fűződik a hegyaliai apróbb-naavobb községek neve : : -. Mulattak, vitézkedtek, vetélkedtek őseink, s amikor a tábor legszélén már megkezdték a bontást, Árpád így szólt híveihez: — No, annak adom e mindennel bőségesen megáldott vidéket, aki i'-al elsőként ér fel a Kopasz' csúcsára -. - . Hogy mennv'er. indultak, mennyien nem. arról nincs adat. de egy bizonyos. hoCTv Arnád vezér egy icon kedveit fiatal lovasa, Turzul köztük volt A vezér mosobrnyva adta men a jelt az induláshoz, s amikor a vetélkedők nekiindultak lovaikon az erdős, bokros emelkedőnek, ismét megszólni*a vezér; — j$d az isten e tél von szerencséi Torzulnak—

U^- —űt. mint mondta .*. .

rjl -zni vezér lett hát a fái eazdáia Arnárl kimondott sza vait nedief a monda szerint ma is eíZv-ertv 1-ö-ség ne\v őrzi. »-Ma ád-w-kól lett Mád nF tálvon«-hól Tálva »Rzp- rencsét,«-hől nádié Szerencs. Torzul névé*- pedig néhány betűváltozással Tárcái közsée vette fel . : . De nem csopán a nevét : : : Torzul vezér sírta, kis emlékművel ott található iTarcal felett, egy szőlő közepén : : s Ott pihen lovával,

ISMERD MEG MEGYÉNKET

TOKAJ*H

fegyvereivel együtt. Büszkék is rá a tarcaliak : s i Tokaj neve pedig — amint mondják erre — éppen a Tisza gazdag halállományához fűződik. Tok-hal — Tokaj : : -.

De nem csupán Turzul sírja. Nem csupán a községnevek. Száz és száz más történelmi emlék él ezer év történetéből a hegyaljaiak szívében : : :

Tokaj ... Itt bujkáltak, majd innen indultak harcba Esze Tamás talpasai . ; ; Sárospatak. Itt lakott a várban Rákóczi. Tárcái . . . Könyves Kálmán itt tartott országgyűlést, s ezen a gyűlésen mondta ki, hogy boszorkányok nincsenek. Az egyik kis dombon kápolna őrzi Klapka György 48-as tábornok, az osztrákok ellen aratott győzelmének emlékét . . :

C amikor a történelmi emlékekből már mindent meg- ^ idéztek, ugyan mi lehetne más a beszélgetés tárgya, mint Hegyalja legnagyobb értéke, aranya . . : a bor . : , Hegyalja »aranyáról- költemények, írások, mondák egész sora beszél. Emlegetik, hogy a török időkben arannyal fizettek a tokaji aszúért, súly-súly ellenében. Lehet, hogy ez túlzás, de egy bizonyos: a hegyaljai bor párját ritkítja az egész világon. A bornak, amit Tokaj, Tárcái, Mád, Tál.va. Tolcsva s még néhány hegyaljai község dolgozó parasztjai termelnek, nincs mása.

Hogy hogyan termelték a bort még egy évtizeddel ezelőtt is és hogyan részesültek belőle azok, akiknek keze munkája nyomán csordogált a nektár, arról is sokat, nagyon sokat tudnak beszélni Hesyalja lakói, a volt napszámosok az egykori nincstelenek. A tokaii »Rákóczi" pincébe, báró Windischgraetz pincéiébe, száz és száz hektoliter számra gyűlt szüretek után a bor. S így volt ez minden hegyaljai községben. Nem volt olyan gróf, báró, nagyobb földbirtokom aki ne hasított volna ki magának néhány száz, vagy csak néhány tíz holdnyi területet, a szőlőtőkékkel beültetett hegyoldalakból... Hegvalja nincstelenjei, napszámosai azután dolgozták, művelték a szőlőt, úgy ahogy a eazda parancsolta.. S a gazda, — aboey a hegyaljaiak moodiák: — »tudta mitőt döelik a légy«. Tudta bizonv. mert elhanyagolhatta földbirtokait, gazdaságát, de a szőlőt me°mnveltette. TJgv, ahogv az megkívánta. Mert annvi jövedelmet, annvi hasznot nehezen hoz húsz hold füld tq min+ cev hold megművelt, tót karbantartott hegvaliai szőlő ... S ez az, amiről naniaink- *-.an legtöbb szó esik Heeyalia kis ni rnscsernncq hazaiban

’'/Tfi'pf; 37 r»fáV»nnv p«37f£»r*r?A plsitf pcKlzVonf a

•'liai <37o1'btorfi «!<■ fprmóc>in7Pma. TToIrtonmn inmínösópr

Voríilf , psztplunVra. f^lopnnvi granvpt- Pró noTi-f^rf. CSP

........•*1**»V be valóban prpnvra . . .-»fnlmpc ópfrtbpf:. rfo-rrlaercácrrYl' rpit rroefóban p

vnllrj$rnkiis erPÓP+ű tplrpii talaja. Á™

az érték a hepvaliaiak «j^rínt ma csak f*>i«Kon_bnrmadá- ban kerül őszönkint a bordóba. TTopv rntéft.? Trmok megvan a magyarázata : : : Tiz esztendővel ezelőtt a földdel egyetemben a szőlő is azok kezébe került, akik megművelték, —■

v!

H

— a nép kezébe... Ám ha a föld megköveteli a magáét, ahhoz, hogy jó termést hozzon, akkor a szőlő tízszeresen megköveteli. S amit megkíván, az természetesen többe is kerül, mint a föld megművelése..: Igen ám, de a nincstelenből lett újgazdának nem volt meg erre az anyagi fedezete. Nem tudott kellően trágyázni, permetezni. Államunk pedig nem adott kellő támogatást a legnagyobbrészben egyéni birtokban lévő hegyaljai szőlők műveléséhez. Kevés volt a műtrágya, a gálic, a védőszer a peronoszpóra, a filoxéra ellen. S hogy ez milyen veszteséget jelentett a gazdának, s egész népgazdaságunknak, ahhoz elegendő adat a hegyaljai szőlősgazdák eme kijelentése: — Most őszön csak harmadannyit hozott a szőlő, mint néhány évvel ezelőtt. — Ám napjainkban Tarcalon, Tokajban, Mádon, Tályán már egyaránt hozzáteszik a szőlősgazdák a panaszkodáshoz: — De ezután másként lesz. Kormányhatározat van rá, hogy másként legyen..: S a tervezgető szavak nyomán a maga szépségében, gazdagságában bontakozik ki Tokaj-Hegyalja jövője . : :

^ arcalon, a »Kápolnadomb-« lejtőjén sorakoznak a szakszerű szőlőművelés mintatáblái és az oltványtelepek: Ez a szőlőgazdaság egyik legfontosabb kiindulópontja Tokaj-Hegyalja fejlődésének.

. Évekkel ezelőtt a gazdaság még egyaránt termelt ke- nyérnekvalót, nevelt állatokat, termelt szőlőoltványt. S az utóbbit, éppen a sokoldalú munka miatt nem nagy sikerrel. Ma a gazdaság 1500 holdas területe egyedül az oitványter- melés céliát szolgálja. Innen kell kikerülnie az elkövetkezendő esztendőkben annak a sokmillió oltványnak, amely pótolja majd a kipusztult szőlőtőkéket. Olyan szakemberek dolgoznak itt és néhány száz méterrel odább a szőlészeti ku- *atóintézctben, akik minden erejükkel azon fáradoznak, hogy néhány év múlva Tokaj-Hegyalja ^necsak visszanyerje régi hírnevét, de híresebb legyen, mint volt, s több hasznot hozzon népünknek, Hesyalia szőlőbirtokosainak, mint bármikor hozott . . .

Az egyéni, szőlősgazdák szőlőföldjük szerelmesei, történelmének kiváló ismerői és részesei pedig most nagy kedvvel munkához látnak. Nagy kedvvel, hiszen az elkövetkezendő esztendőben már megkapnak minden támogatást : : : Oltványt a teleptől, a kipusztult területek pótlására. Gépeket, védőszex-eket, szerszámokat az államtól . . . Tarcalon Hornyák János és Szántó Sámuel vezetésével tizenöt szőlősgazda már megkezdte a harcot közös erővel a világhírnév visszaszerzéséhez, s öregbítéséhez. Közös erővel, egymás segítségével látnak hozzá a szakszerű szőlőműveléshez. Példájuk követendő, lesz majd a hegyaljai községek szőlosgaz- iái számára. Olyan példa, amely megmutatja, hogyan kell — az állam segítségével — a maguk javára, boldogulására fordítani azt a hatalmas értéket, amelv oft szunnvsd Wegyplja ’eitőinek vulkánikus talajában .

C néhány esztendő múlva Rákóczi várainak tövében, Turzul vezér síremléke környékén. Klanka György győztes harcának emlékét őriző dombok leitőin olvan és annyi szamorodni, aszú indul maid forrásnak őszönkint a pincékben, amilyen és amennyi még soha . . . Igv lesz, mert így kívánja a mi életünk, boldogulásunk :

BARCSA SÁNDOR

1