Észak-Magyarország, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-14 / 270. szám
ESZAKMAGYARORSZÄG „Batyutok* A Jólét bányászai R megyei pártbizottság kibővített ülése AZ MDP BORSOD-ABAUJ -ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPDA X. évfolyam 270. szám Xra 50 fillér Miskolc, 1954 november 14, vasárnap NÉGY ESZTENDŐ MÉRLEGE A választások előtt számvetést készítünk tanácsaink négyesztendős munkájáról. Méltán lehetünk büszkék a mérlegre, annál is inkább, mivel a sikereket tanácsaink a sok-sok nehézség ellen vívott szakadatlan harcban érték el. A megyei pártbizottság pénteki kibővített ülésén, amelyen resztvettek a megyei tanács tagjai, a borsodi helyi tanácsok tevékenysége alapján állapíthattuk meg, hogy a hibák és fogyatékosságok ellenére fiatal tanácsaink történelmi jelentőségű eredményeket értek el. Munkájukkal bebizonyították, hogy népi demokratikus rendszerünk egyetlen helyes államformája: a tanácsrendszer. Az életünk minden területén érezhető és élvezhető eredmények egyszersmind a marxista-leninista államelmélet győzelmét is mutatják hazánkban. Arra, hogy pártunk a nemzetközileg érvényes marxi-lenini államelméletet helyesen alkalmazta a magyar viszonyok között. A hazaáruló, kizsákmányoló osztályok népellenes államrendje maradványainak felszámolása, az igazi demokráciát következetesen érvényesítő tanácsrendszer megvalósítása — alapvető biztosítéka nemzeti önfenntartásunknak, független, szabad életünknek, nemzeti felvirágzásunknak. Ebben rejlik tanácsrendszerünk mélységes nemzeti jellege. Leszögezhetjük: a tanács- rendszer iránti bizalom, hűség és az igaz hazafiság elválaszthatatlan egymástól. 1 iatal tanácsaink bebizonyították, hogy a népi államhatalom sokkal többre képes, mint a burzsoá államgépezet. A munkások és dolgozó parasztok, akik az uralkodó osztályok gőgös, ostoba álláspontja szerint nem valók az államvezetés posztjaira, kitünően megállták és megállják helyüket az államhatalom gyakorlásában, az államigazgatásban. A nép javára vált, hogy a nép húsából, véréből való vezetők kerültek a műhelyekből és az ekevastól az íróasztalokhoz. A múltban lenézett, megvetett munkások, parasztok, értelmiségiek szorgalma, nagyszerű alkotó tevékenysége nyomán új élet sarjad a magyar földön. Erről beszél megannyi alkotásunk: a 129 borsodi kultúrotthon, a 192 új iskolai tanterem, a 45 villamosított község, a 17 állami kiskereskedelmi vállalathoz tartozó 965 bolt, a 196 filmszínház, a 9 új szociális otthon, s ki tudná még felsorolni mindazt, ami a négy esztendő munkájának mérlegén szerepel. Amikor rámutatunk a tanácsok eredményeire, vájjon hunyjunk özemet a hibák fölött, ne bíráljuk határozottan, pártszerűen a tanácsokban dolgozó vezetőket és az apparátust? Nem! Erről szó sincs! Semmi okunk, hogy eltitkoljuk gondjainkat, annál is inkább, mivel tanácsaink sokat tanultak, tapasztaltak és most már jártasabbak, erősebbek, hogy gyorsabban leküzdhessék hibáikat. Épp a jelölőgyülések mutatták, hogy dolgozóink bátran bírálják a tanácsszerveket. De nem a kívülálló szenvtelenségével, közönyével, hanem szenvedélyesen, javítani akarással, tevékeny bekapcsolódással a feladatok végrehajtásába, úgy, ahogy a szívünkhöz nagyon közel fekvő dolgokkal szoktunk foglalkozni. A megyei pártbizottság kibővített ülése aláhúzta a tanácsokban dol- gozó kommunisták felelősségét. A kommunista tanácstagok hallgassák meg a pártonkívülieket, vegyék figyelembe helyes véleményüket, javaslataikat, a vitás kérdésekre türelmesen válaszoljanak. Ez a kommunista munka a tanácsokban. Pártszervezeteink, pártbizottságaink csak annyit követelhetnek a tanácstól, az ott dolgozó kommunistáktól, amennyi időt, tudást és erőt fordítanak nevelésükre. Támaszkodjanak a tanácsokban dolgozó valamennyi kommunista párt iránti szeretettre, munkalendületére, ismereteire. Az ülés foglalkozott a november 28-i tanácsválasztás előkészítésével. A tanácstagok jelölése az egész országot átfogó, hatalmas népi megmozdulás volt hazánkban, népköztársaságunk széleskörű demokratizmusának újabb fényes bizonysága és diadala; a népi államhatalom és a dolgozó milliók összeforrottságának megbonthatatlan szoros kapcsolatainak megmutatkozása. A tíz- és tízezer jelölőgyülés, a mély felelősségérzettől áthatott építő viták, az elért sikerek összegezése és az elkövetett hibák feltárása mind a lakosság megnövekedett politikai aktivitásáról beszél. Pártunk világos és határozott állásfoglalása a júniusi út mellett, a Központi Vezetőség októberi határozata még jobban kivirágoz- tatta a nép öntevékenységét, megsokszorozta alkotó erejét. A megyénkben lezajlott csaknem tízezer jelölőgyülésen valóságos kincsestár halmozódott fel a dolgozók értékes javaslataiból, bíráló észrevételeiből, a nép bölcseségéből fakadó hasznos elgondolásokból. A jelölőgyülések átütő sikere, a tanácsválasztások első jelentős szakaszában tapasztalt rendkívüli érdeklődés a tények igazságával bizonyította: dolgozó népünk egy a tanácsrendszerrel, magáénak érzi és tudja azt, és minden képességét latbaveti fejlődéséért, erősödéséért. Népünk megvetését, utálatát váltják ki a hazaáruló gyászmagyarok szánalmas kísérletei; rémhírekkel, szennyes rágalmakkal, röpcédu- lázással, ügynökeiknek a tanácsokba való becsempészésével próbálják feltartóztatni, fékezni népünk előrehaladását. Megérthetnék végre, hogy népünk nem hajlandó semmiféle hazugságért, mézesmázos ígéretekért odavetni kemény harcokban megszilárdított függetlenségét, drága szabadságát, saját hatalmát, a tanácsrendszert. Tíz esztendő alatt rendkívül sokat fejlődött népünk; nem lehet szirénhangokkal, hazug csábításokkal félrevezetni és becsapni. Világosan látja fényes jövőjét, egyre magasabbra ívelő útját. Tudja, hogy a saját akaratából szabadon választott tanácsok államhatalmi irányításával ezen az úton járhat. A többszörösen levitézlett honárulók, népgyilkosok, gaz kizsákmány ölök és bérenceik pedig a történelem szemétdombjára kerülnek. A választási csata első szakasza győzelmesen befejeződött. Ez azon- ban még nem a teljes győzelem. A hátralevő két hétben felelősségteljes, szép, felemelő munka vár az igaz, őszinte szó közvetítőire, a fényes eredmények ismertetőire, népnevelőinkre, elsősorban a megye kommunistáira. Az újonnan megválasztott tanácstagjelöltekkel vállvetve folytassák felvilágosító munkájukat. Pártbizottságaink, pártszervezeteink tegyék a most következő napokat a kommunisták és a választók, a tanácsok és a nép, az új jelöltek és dolgozó társaik meghitt beszélgetéseinek, bensőséges tanácskozásainak napjaivá. A megyei pártbizottság kibővített ülése kifejezte meggyőződését, hogy a kommunisták örömmel és lelkiismeretesen tesznek majd eleget ennek a kitüntető pártmegbizatásuknak. A hátralevő napok alapos kihasználása, a körültekintő, gondos felvilágosító munka újabb szilárd alapvetés lesz az új szalcasz céljainak megvalósításához, dolgozó népünk jólétének emeléséhez s ami ezzel egyet jelent: a november 28-i tanácsválasztás győzelméhez. lói működik Ernődön Ernődön nemrég alakult meg a Hazafias Népfront, de működésének eredményei máris mutatkoznak. Élénkült a kulturélet. November 7-én például a felszabadulási ünnepély után igen nívós kultúrműsor volt. melyet az ünnepéllyel együtt a népfront rendezett. A község dolgozói nagy megelégedéssel látják a Hazafias Népa népfront-bizolfság front működését. Kezdeményezésükre két régi kutat újra gyűrűztek, a tanácsház előtt pedig új artézi kutat fúrnak. Az utcákat rendbehozzák, már hordják hozzá a követ. A község 300 vagon salakot kap, ezzel felhintik a gyalogjárót, hogy ne legyen sár. KARUK JANOS Ernőd Választási nagygyűlés a MÁVAG-han Budapest két fontos Ipari üzeme: a MAVAG és a Ganz vagon sokezer dolgozója gyűlt össze a MAVAG-gyár mozdonyszereldéje előtti udvaron szombaton délután, hogy meghallgassa Nagy Imre elvtárs- nak, a minisztertanács elnökének beszédét választási nagygyűlésükön. A választási gyűlés elnökségében helyet foglalt Nagy Imre, a minisztertanács elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, Bata István vezérezredes, honvédelmi miniszter, a Politikai Bizottság póttagja, Csergő János kohó és gépipari miniszter. Kovács István, a budapesti pártbizottság első titkára, Biró Ferenc, a kohó és gépipari miniszter' első helyettese, Szőnyi Miklós, a vas- és fémipari dolgozók szakszervezetének elnöke. A himnusz hangjai után a nagygyűlést Szendrői Rudolf, a MAVAG pártbizottságának titkára nyitotta meg, majd Nagy Imre elv- társ mondott beszédet. Nagy tmre elvtárs besséde Keresetlen szóval megköszönte a bizalmat, amellyel a főváros tanácsába tagnak jelölték, majd többek között a következőket mondotta: —• Elvtársak! Belpolitikai életünk nagy eseményét, a helyi tanácsok választását hazánk felszabadulása tíz éves évfordulójának ünneplése közben tartjuk. Egy évtized és mégis eigy egész történelmi korszak! Történelmünkben nem találunk még egy olyan nemzedéket mint a miénk, amelynek a legnagyszerűbb nemzeti feladatok megoldása jutott osztályrészül. Nem volt még egy olyan nemzedék, amely a ráháruló történelmi feladatokat olyan sikeresen oldotta volna mag, amely olyan nagyszerű eredményeket mutatott volna fel a haza és a nép felemelésében, mint a mi nemzedékünk. Ezekben a nagyszerű győzelmekben és sikerekben a magyar munkásosztály hervadhatatlan érdemeket szerzett. Az elmúlt tíz esztendő a gazdasági, politikai és kulturális élet minden területén gyökeres változásokat hozott, egy új társadalom, a szocializmus alapjait vetette meg. S most, amikor visszapillantunk a megtett útra és számvetést csinálunk, öröm- pir önti el arcunkat: őrülünk harcaink sikereinek, eredményeinek, szocialista iparunknak és fejlődő mezőgazdaságunknak, épülő városainknak és falvainknak, kulturális Elvtársak! Ha a három nagy feladatot —■ a népgazdaságnak az októberi határozattal kijelölt továbbfejlesztését, a legszélesebb dolgozó tömegek fokozottabb közreműködésének biztosítását és a tanácsválasztásokkal az eddiginél szilárdabb és munkaképesebb helyi állami szervek létrehozását együtt, a maguk szoros összefüggésében nézzük, még inkább kidomborodik az a fontos szerep, amely a munkásosztályra vár. — A mindennapi életben lépten- nyomon tapasztaljuk, hogy az emberek érdeklődése az országos és helyi problémák iránt rendkívül megnőtt, a legtöbb társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális kérdés a közérdeklődés központjába került, közügy lett. Az egyes osztályok, a lakosság legkülönbözőbb rétegei és az egyes emberek is közelebb kerültek egymáshoz is, egymás problémáihoz is. Nagyon kedvező helyzet ez olyan történelmi horderejű feladatok sikeres megoldásához, mint a munkásparaszt szövetség kiszélesítése és a nemzeti egység létrehozása, a Hazafias Népfront megteremtése. Tíz év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a munkásosztály és a parasztság szövetsége a legnagyobb ál- •amfenntartó erő, s körülötte kell tömörülni a társadalom minden rétegének. így lesz a munkás-paraszt szövetség a nemzeti egység sziklaszilárd alapja, így lesz a munkás- osztály a népfront vezető ereje. A népfront-politika tehát nem egy osztály, vagy réteg politikája, nem parasztpolitika, mint azt néha itt-ott, főképpen városban hallja az ember. A ^ szocializmus felé egy úton, egy irányban kell haladni az egész országnak •— a munkásságnak épp úgy, mint a parasztságnak, vagy az értelmiségnek és a városi és falusi kisembereknek. Népgazdaságunk előtt két nagy közvetlen feladat áll: a közszükségleti cikkek fokozottabb gyártása és az élelmiszertermelés gyors fellendíTisztelt elvtársak! A Központi Vezetőség októberi határozata világosan feltárta népgazdaságunk helyzetét és kijelölte és tudományos intézményeinknek, új irodalmi és művészeti alkotásainknak, egybevéve — a szocializmus megalapozása terén végzett munkánknak. Ezt lássák, erre gondoljanak azok, akik kisebb-nagyobb nehézségek láttán hajlamosak arra, hogy zúgolódjanak, vagy türelmetlenkedjenek. A mi társadalmi rendszerünk és államberendezkedésünk több nemzedék harcainak megtestesülése, amelyért érdemes volt küzdeni és áldozatokat hozni. A helyi tanácsok választására, nagy politikai fellendülés, rendkívül mozgalmas közéleti tevékenység, az országos ügyek iránti nagy érdeklődés légkörében készül az ország. A múlt évi júniusi határozat és a kormányprogram nyomán megindult gazdasági és politikai munka, amely dolgozó népünk minden rétegét átfogta, az idei őszön új lendületet kapott. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének októberi ülése, majd a Hazafias Népfront országos kongresszusa és a tanácsválasztások előkészítése olyan nagyarányú népmozgalom méretei és jellegét öltötte, amire nem igen volt példa felszabadulásunk óta. Az egymást követő három országos politikai esemény, egy-egy láncszeme annak a politikának, amely a júniusi utón, a szocializmus építésének egyetlen járható útján vezeti a népeit és az országot a szebb, jobb, vidámabb élethez. tése, másszóval az ipar átállítása és a mezőgazdasági termelés fejlesztése. Vaijon bármelyik feladat megvalósítható-e csak az egyik osztály munkájával? Nem! A munkásosztály és a parasztság legszorosabb, megértő együttműködésére van szükség. Elvtársak! Nemrégiben röviden már rámutattam, hogy milyen összefüggéseké állanak fenn az ipar átállítása, a munkásság reálbére és a mezőgazdasági termelés között. A munkás-paraszt szövetség alapja a falu és a város közötti árucsere. Ha az ipari üzemek nem látják el a falut kellő mennyiségű mező- gazdasági felszereléssel és háztartási, valamint közszükségleti cikkel, nem kapunk kellő mennyiségű mezőgazdasági terméket a városi lakosság, elsősorban az ipari munkásság számára. Márpedig, mint ismeretes, ipari üzemeink eddig nem adtak elég árut a falunak. Az is világos, hogy ha az ipar magas önköltséggel, drágán termel, nem tudunk olcsón mezőgazdasági termékekhez jutni. Ha pedig kevés és drága a mező- gazdasági termék, az a munkásosztály reálbérét és végsősoron élet- színvonalát csökkenti. Az ipar átállításával a falusi árualapok növelése az egyetlen helyés és járható út, amely a munkásosztály reálbérének és életszínvonalának emelésére vezet. Minél gyorsabban állítjuk át tehát ipari termelésünket, annál gyorsabban javul a munkásság helyzete. Ezért fontos a munkás-paraszt szövetség eszméjének állandó szem- előttartása, nemcsak a politikai oktatásban, vagy a népnevelésben, hanem a mindennapi termelő munkában ÍS; A munkásosztálynak legnagyszerűbb feladata ápolni és fejleszteni ezt az eszmét, erősíteni a munkásparaszt szövetséget, amely forradalmi harcunkban történelmet formáló erővé alakult és minden eddig kivívott és jövőbeli győzelmünk legbiztosabb záloga. azokat a feladatokat, amelyek megoldásra várnak. A határozat megállapította, hogy népgazdaságunk az I elmúlt években hatalmas fejlődést ] tett meg: megnőttek az ország tér» melőerői, megváltozott a népgazda* ság szerkezete, igen nagy mértékben! kiszélesedett az ipari termelés, erősen megnőtt a nemzeti jövedelem, ami arra mutat, hogy gazdasági erőforrás saink ma nagyobbak, mint bármikor, s hogy éppen ezért rendelkezünk mindazokkal a feltételekkel, amelyek » népgazdaság egészséges továbbfejlődéséhez szükségesek. Gazdaságpolitikánknak tehát, amely a nép növekvő anyagi és kulturális igényeinek fokozottabb kielégítését, s ezek megteremtésére a termelő-* erők fejlesztését, mezőgazdasági és ipari termelés fellendítését tűzi ki célul, mégvannak a reális anyagi alapjai és feltételei. Ehhez azonban még olyan munkaprogramra és intézkedési tervre is szükség van, mely lehetővé teszi, hogy annak alapján; a népgazdaság minden területe, minden termelési és iparág, minden, üzem, vezetők és dolgozók világosan lássák a feladatokat, amelyek végrehajtására a rendelkezésre álló minden anyagi és szellemi erőt mozgósítanak kell. a Központi Vezetőség határozata alapján, szakemberek: és tudósok bevonásával már megkezdődött a munkaprogram kidolgozása, amely irányvonalában és alapelveiben a Központi Vezetőség! októberi határozatán nyugszik, amelyben teljes mértékben tisztáztuk népgazdaságunk nehézségeinek: okait, pontosan megállapítottuk a diagnózist, s most elérkezett az ideje ugyanolyan világosan, pontosan és helyesen megszabni a tennjJ valókat. Ezt várja most az ország, erre kell nekünk minél előbb választ adnunk. Gazdasági életünk most szilárdságot, határozottságot, biztos tervezést és vezetést követel. Ezt kell most megteremtenünk. Ennek részletes tervét kell kidolgoznunk. A párt és a kormány ezt a feladatot az ország érdekében minél előbb meg fogja oldani. Elvtársak! A fen temlített néhány általános szemponton túl, az ipar térén számos már folyamatban lévő, vagy sürgős intézkedést követelő feladat van. Az ipari termelés átállítása terén kétségtelenül komoly eredmények vannak már, az is bizonyos,' hogy az ipar, de egy-egy üzem átállítása is elég bonyolult, nagy körültekintést igénylő feladat. Ennek ellenére meg kell oldani. Hátráltatja az átállítást az is, hogy számos üzem, elsősorban az üzem vezetősége nem értékeli helyesen az átállítás nagy nép- gazdasági jelentőségét, nem ismeri fel annak közvetlen összefüggését a dolgozók életviszonyainak javulásával. Hátráltatja az átállítást az is, hogy üzemeink és dolgozóink anyagilag nincsenek eléggé érdekelve abban, hogy már jól bevezetett gyártmányokból, közszükségleti cikkek termelésére térjenek át. Ezen sürgősen változtatni kell az anvagi érdekeltség fokozásával. Kétségtelenül az is elősegítené a közszükségleti cikkek gyártását, ha azokban az ipari üzemekben, ahol a termelés gazdaságos feltételei megvannak, visszaállítanák a kiegészítő üzemágakat, amiket az elmúlt évek során különböző okokból megszüntettek. További erőfeszítéseket kell tennünk a termelékenység növelésére Kedves elvtársak! Iparunknak, vezetőknek és dolgozóknak egyaránt további nagy erőfeszítéseket kell tenni a termelékenység állandó emelésére. A munkafegyelem lazaságának megszüntetésével, jó munkaszervezéssel és a műszaki feltételek biztosításával el lehet érni a termelékenység szükséges növelését. Hatalmas iparunk működésének ez a lelke, ezen dől el minden. Minden üzemnek ki kell dolgozni azokat az intézkedéseket, amelyekkel emelni lehet a termelékenységet, csők. kenteni lehet az önköltséget, takarékoskodni lehet az anyaggal, ki lehet küszöbölni a selejtet. A júniusi poli tika győzelmes megvalósítása mellett a magyar ipar hírneve és a magyar munkás becsülete is megköveteli, hogy a hiányosságokat sürgősen küszöböljük ki. A termelés növelésének nagy lehetőségei vannak a takorcKos- ságban. az anyagok és berendezések megóvásában is. amire sajnos még mindig nem fordítanak kellő gondot (Folytatás a 2. oldalon ) Tiz év tapasztalatai bizonyifiák, hogy a munkásosztály és a parasztság szövetsége a legnagyobb államfenntartó ere Rendelkezünk mindazon feltételekkel, amelyek mezőgazdaságunk egészséges továbbfejlődéséhez szükségesek
