Észak-Magyarország, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-13 / 269. szám

Szombat, 1954. november 13. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 í~ítt ni, a tanácsházzal szemben, ”' ” abban a vasráccsal elkerített, szép nagy gangos házban Jaknak Oláhék — igazit útba bennünket egy kisfiú. Az udvaron öreg nénivel találko­zunk. Tesz-vesz rendezkedik a tágas portán, szíves szóval fogad bennün­ket•* — Kerüljenek beljebb lelkem! Ide ni, a meleg kiskonyhába. — s már tárja is ki a takaros, tiszta nyári konyha ajtaját. — Fent c. lakásban még nem fütünk, spórolunk a tüze­lővel. Ki tudja, nem lesz-e rá lélen nagj/obb szükség? Most még jó idő járja, — mondja. — Oszt mi végeit keresik a fiamat? — Csak meglátogatnánk. Hallot­tuk, ügyesen gazdálkodik, jó termést takarít be. Szeretnénk vele erről be­szélgetni. — Aha! Értem kedves. No, majd mindjárt itt lesz a fiam. Az imént jött be a vonat Miskolc felől. Nem szokott ő soká elmaradni. Sok mun­ka várja itthon. Ni csak ni! Már itt is van! /Csakugyan megérkezik a házi­^ gazda. Nem kéreti magát, — mint régi ismerősök beszélgetésbe kezdünk. Főleg a cukorrépaterme­lésről érdeklődünk. Oláh elvtárs sem sajnálja a szót. így büszkélkedik: — 1947 óta még nem volt olyan év, hogy ne szerződtem volna cukor, répa termelésre. — Mondja csak Oláh elvtárs, érde­mes bajoskodni a cukorrépával? — De mennyire. Hiszen évről-évre többet ad a föld. Nálam minden év­ben meghaladja a 200 mázsát egy hold átlagtermése. Igaz, meg is adom a módját. Nem sajnálom a földtől az istállótrágyát,. Olyan földbe vetek cukorrépát, melyben előzőleg meg­felelő elővetemény volt. Az idén nem úgy sikerült, ahogy gondoltam, nem is vagyok túlságosan megelégedve. 300 mázsát vártam, de csak 277 má­zsa lett egy holdon. Bizony nem mindig sikerül úgy, ahogy az ember számítja. Az időjárás is beleszól! A zért ügye cukorból nem lesz hiány az idén sem. Oláh elv­társ? — Nem. Nem panaszkodhatom, h'a nincs is úgy, ahogy gondoltam, 634 kiló cukor azért mégis bekerült a kamrámba. Meg egy párezer forint a bugyellárisba. No meg aranyat ér a melléktermék, amit a cukorgyár­tól kapok az állatok etetéséhez. — így hát érdemes a sok munkát igénylő cukorrépát termelni? — Szerintem bizony a cukorrépa hálálja meg legjobban a munkát. Sokoldalú és szép jövedelmet bizto­sít. De csak akkor, ha minden mun­káját megfelelő időben végezzük el és egész korán, lehetőleg március második felében már elvetjük. S az is fontos, hogy ne fösvénykedjünk a kapálással. Ügy jó. ha sarabolá- son, egyeselésen kívül háromszor- négyszer mcgkapáljvk. Akkor aztán az idő sem sokat árt. /I láh József valóban mestere a — cukorrépatermelésnek. Nem le­becsülendő eredmény amit az idén is elért; íggo négyszögölről 317 má­zsa 10 kilő répát szállított, a cukor­gyárba. Szakértelmét és tanácsait a, falu dolgozó parasztjai is kamatoz­tatják a saját főid tűkön. RÓZSA JÓZSEFNÉ 40 ezer tonna szénmegtakarítás ~ újítással Nyakunkon a tél. Több szén kell a családoknak. A fűtőanyag minden kis darabjára szükség van. Takarékoskod­junk hát vele, no pazaroljuk el az energiát, gőzt, meleget, az ipari ter­melés alapját. Ezekkel a gondolatok­kal tervezte újítását Balázs Péter elvtérs, az ózdi gyár föenergetikusa. Tervek, gondolatok kavarogtak a fejében arról, hogyan lehetne keve­sebb szénből több energiát termelni. Aztán megszületett a terv ... Igen kézenfekvő elképzelésből: Kohógázból van elegendő, s azt lehet mondani, költségbe sem kerül. lél lehet használni, de hol?... A ka­zánok fűtésénél — cikázott át rajta a gondolat. Jelenleg a kazánokat szén­nel s kohógázzal fűtik. Miért ne le­hetne tiszta kohógázzal fűteni? Mit jelentene ez? ... Egy kazán 3000 köb­méter gázt fogyaszt mfiszakonkint... Egy köbméter gáz előállításához 1.6 kg szén kell. Naponta tehát 10 tonna szénnel kevesebbet hasz­nálna cl egy kazán. Egy tonna porszén 76 forint, igy egy hónap alatt 22.SOO forintot lelhetne meg­takarítani. Gondolatait elmondta Mittcrpach Pál művezetőnek, aki a tervet -helye­selte. Részletesen megbeszélték a to­vábbiakat. — Két darab gázégőt kell elhelyezni a kazánban. A rács-szerkezetet kivesz- szük és egy 8 méteres gázvezető csö­vet kapcsolunk be a fővezetékbe — folyt a beszélgetés. Másnap elkészítették az újítás mű­szaki tervét és elküldték az újítási irodába. Az újítást elfogadták és no­vember 10-én Mitterpach Pál mű^o zető irányításával ifj. Érsek Lajos és Koóskupi Lajos brigádja beengedte a II es kazánba a kohógázt. Sikerült! Az újítást most tovább tökéletesítik, s ha kisebb módosításokkal teljesen megfelelő lesz, a többi kazánt is kohógázzal fűtik. Mennyi szenet lehet ezzel megtaka­rítani? Ha özdon az összes kazánokat kohó­gázzal fűtik, évente mintegy 40.000 tonna szenet takarítanak meg. Sok sikert kedves Balázs elvtárs! (T. P.) A miskolci járás vezet a fémhulladékgyüJtésbeD A fémgyüjtési hónap sikeréért nagy versengés indult a ezövetkeaetek já­rási központjai között. A párosver­senyben a miskolci és putnoki járás vezet. A miskolci járás 126 százalékra teljesítette tervét, a putnoki járás mindössze 0.2 százalékkal maradt mö­götte. A miekoloi járásban a nyéklád- házi, bocsi és miskolci földművesszö­vetkezet dolgozói mutattak szép pél­dát. A legügyesebb gyűjtők között bélyegeket osztottak ki, amiket a földművesszövetkezet boltjaiban juta­lomtárgyakra válthatnak be. Stark Ferenc, ss edelényi földmüvesszövet- kezet ügyvezetője felajánlotta, hogy egész havi hulladékgyűjtési tervét november 7-re 100 százalékra teljesíti. Vállalását már 10 százalékkal túl is teljesítette. TJ Az ormosi kiubházban Ormosbányán július folyamán nyitották meg az új Uányászklubot. Egy-cgy pohár sör mellett szórakozva pihennek itt bányászaink a megye egyik legszebb klubházában. S tagszervezést H réssiepiisüzeiéss h&rcap sikerei Földmű vesszövetkezeteink november ben megy esze rte részjogybefizetési és tagszervezési hónapot rendeznek. A tagszervezés és részjegybefizetés so­rán igen szép eredményt ért «1 Bár kányi János sárospataki boltvezető, aki eddig tíz tagot szervezett és 450 forint részjegyet fizettetett be. Joósz György, ugyancsak sárospataki föld­művesszövetkezeti dolgozó, három új tagot toborzott. A mezőcsáti járási központ dolgozói is sikeresen szervez­nek. KASSAI FERENC MÉSZÖV A tanácaválasxtások tiszteletére A mezőnagymihályi dolgozó parasztok nagyszerű felajánlást tettek a jeiölőgyűlésen. Elhatározták, hogy november 28-ig teljesítik egész évi beadásukat és rendezik adójukat. Hajdú Imre nyoleholdas dolgozó paraszt Ígéretét már be is váltotta. Október 27-én egész évi hízottsertés beadási kötelezettségének eleget tett. Burai József szintén rendezte tartozását. Mezőnagymiháiy községben 70 dolgozó család már egész évi beadását rendezte, 160 család pedig egész évi adófizetését lerótta. A kohfíszati iiíemck versenyében első: ÓZD vét 103.7 százalékra teljesítette, az első- és másodosztályú anyagok aránya 94 százalékot tett ki. MARTIN-ACÉLMŰ. A kohó- és gépipari minisztérium vaskohászati igazgatósága a Kohá­szati Dolgozók Szakszervezetével ta­pasztalatcserével egybekötött meg­beszélésen állapította meg a kohá­szati üzemek versenyének októberi eredményeit. NAGYOLVASZTÓK. A nagyolvasztók versenyében a Sztálin Vasmű nagyolvasztója fog­lalta el az első helyet. Októberi ter­Másfél évig tanult a Szov- ietúnióban orvosi egyetemen dr. Kende István elvtárs, Miskolc város tisztiorvosa. Gazdag élményekkel, tapasztalatokkal tért vissza a szo­cializmus országából. Felkerestem, s megkértem, mondja el olvasóink szá­mára élményeit. ,,— Érdekes mindjárt az utazást megemlíteni. Négyen ültünk egy 'kupéban, amelyet este hálókocsivá alakítottak át. Minden alkalommal tiszta agyhuzatot húztak. A kis asztal, amelyen éjjelilámpa állt, hó- leher, hímzett terítővei volt leterítve. Tisztaság, rend, udvarias kiszol­gálás kisért végig a vonaton. — Milyennek látta az orvos szemével Leningrádot? ~ azt mondom, hogy tisztaság, rend van mindenütt, azt hiszem, nem tudom kellően érzékeltetni az ottani viszonyokat. Elmondok egy velem történt kis esetet: Mentünk az utcán, s közben bonbont eszegettem. A csokoládé kis papírját — „jó miskolci szokás szerint” — szinte észre- vetlenul elejtettem az utcán. Néhány perc múlva egy ember barátságo­san a vállamra tette a kezét: , ,T Elhagyott valamit! — s ezzel a kezembe adta az eldobott papirkat. Köszönöm, nem ha’gytam el, eldobtam ■— mondtam zavartan. , — Eldobta? De hiszen ott a papírkosár! Mondanom sem kell, ha ezentúl elszívtam egy cigaret­tát, inkább a kezemben vittem a végét, míg egy szemétgyűjtőhöz nem értem. A városrendezés egészen csodálatraméltó. Ismét egy élményemet kell elmondanom: Három-négy naponkint jártam ugyanazon az úton a postára. Jól tudtam, hol kell leszállnom a buszról, egy reggel mégis eltévedtem. Ahogy kinéztem az autóbusz ablakán, gyanúsnak tűnt az idegen, isme­retlen környezet, s megkérdeztem, hol a posta előtti megálló. — Vagy négy megállóval túlmentünk — válaszolták. Visszamentem, s nem hittem a szememnek. A széles út közepén — ahol legutóbb még semmi sem volt — ott pompázott egy szép nagy park. virágzó bokrokkal, hatalmas átültetett fákkal, kerttel. Az emberek úgy ültek a padokon, úgy sétáltak, mintha már évek óta itt virított volna a gyönyörű kert. A mi számunkra ez valóban csodálatos teljesítmény. Nálunk sajnos sokkal lassabban „varázslódnak” még az egyszerű játszóterek is. A leningrádi kórházról érdeklődtem. — A kórházakról szólva, az emberek nagyfokú fegyelmezettségét kell megemlíteni. Mindenki tudja, a beteg érdeke, hogy ne zavarják folyton sem őt, sem az egészségügyi dolgozókat, ezért látogatási időn túl nem próbálnak bejutni a kórházba. A bejáratnál telefonfülkék vannak, onnan fel lehet hívni az osztá­lyokat s akármikor érdeklődni lehet a beteg állapota iránt. Arra törekednek, hogy a beteggel elfelejtessék baját, ne érezze ter­hesnek, hogy kórházban van. Azoknak a betegeknek a részére, akik nincsenek ágyhoz kötve, kultúrterem áll rendelkezésre, ahol zongora, könyvtár, televízió szórakoztatja őket. Időnként filmvetítéseket rendez­nek, s ha a beteg akarja, tolókocsin is beviszik az előadásra. A fő cél, hogy lekössék figyelmüket, eltereljék gondolatukat betegségükről. — Milyen érdekesebb új gyógymóddal találkozott? A Kirov-akadémia belgyógyászati klinikáján láttam a tartós altatással való gyógyítást. A betegek, kék fénnyel megvilágított, minden külső zajtól elzárt szobában fekszenek. Az orvosok, ápolók is csak gumi­cipőben járnak, s időnként egymásután megismétlődő halk zörej hallat­szik. Eredményesen gyógyítják itt altatással a különböző idegmegbetege­déseket, többek között a gyomorfekélyt is. — Még egy igen fontos dolgot tapasztaltam, amit a mi orvosaink elhanyagolnak. A beteggel mindig pontosan közük betegsége eredetét es állapotát, Figyelmeztetik, hogy milyen tünetek várhatók. Közük. $ lén leteket is, s részletes utasításokat ad­nak a gyógyulás elősegítésére. Meg­értetik a beteggel: rajta múlik, hogy hamarosan meggyógyuljon. Nem is hallgat ott senki a „szomszédasszony” tanácsára. Az is nagyon érdekes, hogy a Szovjetunióban minden em­berről egészségügyi könyvecskét állí­tanak ki, amely egész életén végigkíséri. Bejegyzik a könyvecskébe a szakorvosi .leleteket, minden betegséget, amin átesett s azt is, hogy mi­lyen gyógykezelést kapott. Az orvos csak fellapozza a könyvecskét, s már látja, hogyan kell kezelnie tovább a beteget. —i Vannak-e szűrővizsgálatok, s mennyire veszik igénybe az emberek? — Vannak. Bizonyos időnkint mindenki szűrővizsgálatra megy. Ilyenkor tüdőszűrésen, rákszűrésen, fog- és egj'éb vizsgálaton esnek át. Ha valahol baj van, azonnal kezelésre küldik a beteget. Ez a legjobb módja a betegség megelőzésének. Természetesen az egészségügyi köny­vecskében bejegyzik a szűrővizsgálat adatait is. — Milyen a szovjet mentőszolgálat? — Ab nem különbözik a mienktől, de van a Szovjet­unióban úgynevezett gyorssegélyszolgálat is, ami nálunk ismeretlen. Bi­zonyos körzetekben olyan sűrűn, hogy onnan a körzet legtávolabbi pont­ját is elérhetik öt perc alatt, gyorssegélyállomások vannak, amely egy fehér autóból, gépkocsivezetőből, orvosból és ápolóból áll. Ha valahol rosszullét, kisebb baleset adódik elő. a gyorssegélyt hívják, amely mind­járt a helyszínen elsősegélyt ad. Csak akkor hívják a mentőt, ha tovább: kórházi kezelésre van szükség. — Említette, hogy az emberek sokkal fegyelmezettebbek, mint nálunk. Hol tanulták az egészségügyi szabályokat? — érdeklődöm. — A Szovjetúnióban már az első elemiben van egészségügyi óra. Az oktatás a középiskolában tovább tart, de különösen nagy gondot for­dítanak rá a katonaságnál, s az üzemben is. Ott el sem kepzelhe.o, hogy valaki ne vegye igénybe például a védőfelszereléseket. Nincs fe,e annyi üzemi baleset sem, mint nálunk. Hanyag emberek petsze mm e- nütt akadnak, de ott a kollektíva és a szigorú ellenőrzés ezeket_ is kö­telezi az egészségügyi -szabályok betartására. A szovjet ember érzi, tudja, hogy születésétől fogva vigyáznak rá. Olyan mérhetetlen bizalommal vi­seltetik pártja és kormánya iránt, hogy el sem tudja képzelni, hogy ne hajtsa végre annak intézkedését. Harminchét év alatt megszokta, hogy ezek a rendeletek ránézve csakis jók lehetnek. Nálunk sajnos még sok minden hiányzik ahhoz, hogy olyan egész­ségügyi körülményeket, teremthessünk, mint a Szovjetúnióban. Több párt- és szakszervezeti funkcionárius, gazdasági vezető harmadrendű kérdésnek tekinti az egészségügyi berendezések ellenőrzését. — A gyógyszerellátásról beszéljen még — kértem. — Ott a biztosítottak megveszik a gyógyszert, viszont annak igen alacsony ára van. De nem is tárolják otthon feleslegesen, mint nálunk egyesek. — Nem szeretném azonban, ha ezekután valaki azt gondolná — folytatta —, hogy a Szovjetúnióban már minden tökéletes, minden ki­forrott. Ott is vannak dolgok, amelyek megvalósításánál még csak kí­sérletek folynak. Ami nagyszerű és amivel jóval előbbre vannak, mint mi. «? a dolgozók öntudata. Ez az, amit nem tudok eléggé hangsúlyozni. A szovjet ember nyugodt, optimista, türelmes. Ha majd nálunk som za­varják a kórházak betegeit látogatási időn kívül, ha az emberek nem dobálják el a papírt az utcán, ha nem köhögnek egymásra, ha nem ráz­zák a járókelők fejére a pokrócot, akkor nálunk is lesz ilyen fegyelem. Ha megértik a mi dolgozóink is, hogy a kormány egészségügyi politikája az ő érdekükben van és betartják az egészségügyi szabályokat, akkor nagyobb eredményeket érhetünk el majd mi is az egészségügyi színvonal emelése terén, ADAMOVICS ILONA Mivel októberben valamennyi martin-acélmű teljesítette előirány­zatát, az első hely megállapítását komoly elemző vita előzte meg. Az első helyet az Ózdi Kohászati Üze­mek martin-műve vívta ki 104 9 százalékos tervteljesítéssel, eredmé­nyes selejtcsökkentéssel. A második helj? a Lenin Kohászati Művek mar­tinászainak, a harmadik pedig a Rákosi Művek martinászainak ju­tott. ___ DURVAHENGERMŰ VEK. Első: Lenin Kohászati Művek durvahengeirdéje 108_8 százalékos t»rvteliesítéssel. 2. Ózdi Kohászati üzemek. 3. Rákosi Mátyás Művek, 4. Lőrinci Hengermű. FINOMHENGERMÜVEK. Bár a finomhengerművek verse­nyében a legjobb termelési ered-1 ményt a Rákosi Mátyás Művek fi- nemhengerészei érték el, mégis az ózdiak és a diósgyőriek mögött har­madik helyre szorultak, mert túllép­ték a béralaptervet. Valamennyi kohászati termelési üzemágat együttvéve, a legiobb eredményt az Ózdi Kohászati Üze­mek dolgozói érték el. Tervüket 101.4 százalékra teljesítették 94.3 százalékos tervszerűséggel. A Lenin Kohászati Művök a második helyre szorultak, mert az ózdiaknál keve­sebb gondot fordítottak a seleJS csökkentésére. A Rákosi Mátyás Művek Acélműve pedig béralaptúl­lépés» miatt csak a harmadik he­lyet érte el. Az október havi verseny eredmé nvei azt mutatják, hogy a kohászait üzemek dolgozói még sokat tehetnek az évi terv teljesítése, adósságaik törlesztése érdekében. A MAGYAR RADIO szombaton a Kossut,h-adón 17.30-as kezdettel közvetíti Nagy Imre elv­társnak, a minisztertanács elnöké­nek beszédét a MÁVAG-ban tartott választási nagygyűlésről. (MTI) Végétért a gépírók országos versenye Magyarország 1954 évi gépírói)aj - nokságát Máror Klára nyerte (Lap­kiadó Vállalat). második helyezett: Za- fir Lászlóné (Szolnok. Gépíró és Gyors­író Iskola) harmadik helyezett: I’a- taky Mária (Magyar Nemzeti Bank). A sebességi csoportok győztese': Szabó Zsuzsanna (Helyiipari és Vá­rosgazdasági Dolgozók Szakszerve­zete). Vután Sándornó (Felsőoktatási. Jegyzetellátó Vállalat). Banyák Alice (Igazságügyminisztérium). Borsod - megye legjobb versenyzője: Kovács Jolán Ózd (Megyei Tanács). Dr BAKA HAS LÁSZLÓ, titkár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents