Észak-Magyarország, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-27 / 281. szám

Fiatalok! U) választópolgárok! Éljetek választójogotokkal!

Q&ifőit máikat b, JUpidamLZíií...

............................................."5------------- -------------------'■

«— Kislányom, el ne felejtsd, fogy mit hozzál: egy kiló zsírt, egy kiló cukrot! .— szólt Madarászná a 8 éves Katókához. *—> A zacskót el ne tépd mpgintl.il

— Ha elszakad, gyere csak hoznám, Katóka — szól bele a beszélgetésbe a zöldségárus . bácsi. — Adok újat. Jónapot, Madarászná, hogy s mint van?

— Köszönöm, jól. Te, Katóka, vigyázz az úton, el ne üssön valami kocsi. — Megigazította Katóka kabátját, fejkendőjét, megcsókolta a szőke fejecskét, s mindketten elindultak. A gyerek a bolt felé, az asz- szony a Sarolta utcába kanyarodott. Fürge, friss léptei keményen kopogtak az utca kövezetén. Itt is, ott is barátságosan köszöntötték. Néhány szót váltott az ismerősökkel, s máris továbbment.

A 12. számú ház kapuja előtt megállt, kissé kifújta magát. Földszintes kopott külsejű épület. Az ablakrámák mellől itt-ott hiányoznak a téglák, a kiugró tetőrészen át felhős ég látszik. A kapu kilincse nyikorogva engedett Madarászná kezenyomásá- nak. Amikor belépett a szűk folyosóra, balra kanyarodott. Az ajtófán röviden kopogott. A lakásból vidám gyermekének hangja szűrődött kifelé.

— Anyuka, anyuka — hallatszott belülről. — Vendég jön! — Már nyílt is az ajtó. Kedves, mosolygó arcú asszony nézett ki, kissé meglepetten *— vájjon ki a korai vendég? De egyszerre minden aggodalom megszűnt.

— Te vagy? — mondta vidáman, te- Gyere csak, gyere! Igaz, még nem értem rá takarítani, mert most jövök a piacról, de te is háziasszony, sokgyerekes anya vagy, s megértesz.

Bent a szobában a gyermekekre terelődött a beszéd. Mi is tudná egy sokgyermekes anya szívét és lelkét jobban lekötni, mint az, ha a gyerekekről esik szó. Egyik is, másik is elmondta apró-cseprő gondjait, bajait, mit vett, mit főz. milyen volt a piac? A két asszony annyira elmerült a beszélgetésben, hogy észre sem vette, amikor az ajtó lassan kinyílt, s eleinte félénken, de amikor látta, hogy nem vették észre, bátrabban a szobába lépett egy 9 év körüli fiúcska. Kissé elszé- gyelte magát, amikor Madarászná megszólította:

— Hogy vagy, nagy-legény? Ma délután van tanítás? Hogy állsz a tanulással? Milyen volt a bizonyítvány?

— Kitűnő, *■» vágta ki büszkén a feis iskolás.

— Ne mondd, annyira szeretsz tanulni?! Hát játszani?.. ,

— Játszani is szeretne *—1 szólt tközbe Nagy Pálné, a gyerek anyja, •— de hol? Udvarunk jóformán nincs. Az a kis rész a ház mögött szűk és piszkos. A szomszédban Ugyan elég nagy az udvar, de ott

még az ottani lakók gyermekeit sem tűrik meg. Bizony, jó lenne már a játszótér. Itt van a Sarolta utca előtt ez a nagy üres hely. Én azt hiszem, minden szülő segítene, hogy tavasszal ebből a kopár, csúnya helyből egészséges, virágos gyermekjátszótér legyen.

— Igazad van — mondta Madarászná —, hiszen úgyis sok a gyerek ezen a környéken és nincs hol jót- szaniok. a szembelévő bérházban is vagy 60 játszanivágyó. élénk lurkó lakik, akik játszótér hiányában az ablakokat használják futballkapu- nak. Ennek pedig nincs jó vége. Hát igen, játszótér az nagyon kell ide.

— Látod, Madarászná — szólt a háziasszony —, ezért jelöltünk téged. Neked is sok a gyermeked, téged is ott szorít a cipő. ahol minket. Tudjuk, hogy elintézed kérésünket.

Ez is, az is szóba került még, sok megbeszélnivaló akadt. Az ajtóban melegen kezet szorítottak: — Viszontlátásra, vasárnap reggel a szavazóhelyiségben — mondta Madarászná.

— Ott leszünk korán, miértünk nem kell küldeni!

Csukódott az ajtó és Madarászná továbbment. Bekopogott a szomszéd ajtón — itt Német Sándor lakik családjával. Mielőtt belépett, gondterhesen vizsgálta a mennyezetet, ahonnan a stukatur nagy darabokban csüngött lefelé s minden pillanatban az ember fejére készült pottyanni. A kopogásra Németné nyitott ajtót.

— De jó, hogy jössz — mondta örömmel. — Éppen hozzád készültem. Két dologban is szeretnék tőled tanácsot kérni, de gyere csak beljebb, foglalj helyet.

A meleg konyhában a vendégről lekerült a kabát, hellyel kínálták és szóval tartották Az asztal mellett kisfiú szorgalmasan kavargatta kávéját, kenyeréből időnként a cicát is megkínálta.

— Tudod — mondta Németné —, szeretném a békekölcsönt befizetni és nem tudom, hogy hol kell. Ez az egyik dolog. A másik pedig az, hogy lakásunkat már számtalanszor megnézték, egy mérnök három napot töltött itt, hol a pincébe, hol a padlásra szaladt és mindent felírt, még- sincs eredmény! A folyosó és a WC

mennyezete majdnem ránkszakad. Ha esik az eső, beázunk. Ha fúj a

szél, az az érzésünk, hogy nincs is fedél a fejünk felett. Az ablaknál csak a burkolat van meg, a tégla mind kiesett. A KIK-nék már rengeteg kérvényt írtunk. Mértek, írtak, néztek, már a kész munkát is jöttek átvenni — csak csinálni éppen nem csináltak semmit. Hargittaiék- nál is ugyanaz a helyzet.

— Ennek feltétlenül utána kell nézni — szólt Madarászná. — Nem elég, ha a KIK a mérnököt és ellenőrt kiküldi, a lényegről, a lakás megjavításáról azonban úgylátszik megfeledkezik.

— Aztán bizony nagyon kellene a játszótér, mert hogy nincs, az én pinceablakom sínyli. Berúgják az üveget és ezért télen megfagy a burgonyám.

A két asszony beszélgetésébe Német Sándor is bekapcsolódott, neki is van problémája, nehézsége a munkahelyén. Előkerült kicsi és nagy gond. Olyan bizalommal fordultak Madarásznéhoz, mintha ő is a család tagja lenne. A szomszédasszony, Deutsch Miklósné is bejött. Neki is volt mondani, kérdeznivalója.

— A választás menetével tisztában vannak? — kérdezte Madarászná.

Szinte egyszerre válaszoltak. hogy a rádióból, újságokból már mindenről értesültek. — Ott leszünk, korán reggel, legyen a mi körzetünk minél előbb készen.

Amikor Madarászná felvette kabátját és búcsúzott Németéktől, az egész család az ajtóig kisérte és még a lépcsőn is utánaszóltak: — Jöjjön máskor is, jöjjön minél előbb!,s,

így gondoskodik körzetéről, így

látogatja jelölőit Madarász Jánosné. Nem lehet azt mondani, hogy kevés a gondja. Tizenegytagú családjának ellátása sok fáradságba kerül, sok időt igényel, mégis magára vállalta a körzet gondjait. Itt is, ott is segít, tanácsot ad, senkit sem utasít el azzal, hogy nem ér rá. Lelkiismeretesen, anyai szívvel intézi lakótársai ügyét, most már negyedik éve. Jó munkájának legjobb bizonyítéka, hogy a kerület lakosai újból tanácstagnak jelölték, újból rábízzák az egész kerület irányítását.

K. G.

1590 forint értékű takarékbélyeget vásároltak a szalonnal áttörök

Megyénk sokszáz általános iskolája közül a szalonnái iskola tanulói a legtakarékosabbakf Nyolcvanheten-vannak a szalonnái kis- t >»»»■■■

pajtások, akik október végéig már 1590 forint értékű takarékbélyeget vásároltak. Vájjon november hónapban meg- tartják-e a szalonnái

iskolás gyermekek az elsőséget, vagy más iskola hallgatóinak lesz jobb a takarékbélyeg vásárlási eredményei

______________Qijöf ba 'Bánul. ;_______________

ZÖKKENŐ

*' III;

vállalatvezető magához kérette Kerekesnét. Az asz; szony zavartan lépett be. Mindket• ten előszedték összes érveiket, de ; nem sikerült meggyőzni az aszszonyt. Konokul kitartott amellett, ( hogy ő bizony nem megy többé , vissza férjéhez: A vállalatvezető l végül megvonta a vállát, i — Nincs más megoldás, valame- } Iyiküknek menni kell, mert így í csak megmérgezik egymás életét.

Mivel azonban nehezebb egy jó üb. - elnököt találni, mint egy jó segédmunkást, nem tehetünk mást, meg- . kérjük, hagyja el a vállalatot.

Az asszony megdöbbenve nézett ' egyikről a másikra. Valamit akart , mondani, de elszorult a torka, felugrott és szó nélkül kirohant az irodából. Olyan sírhatnékja támadt

■ és nem akarta, hogy lássák:

Kerekesné lassan városi asszony

• lett. Egy évben legfeljebb egyszer- kétszer ment haza a nyírségi falu■ ba. Most, amikor — az elbocsájtás után — hazatért fiával, úgy fogadták, mint aki nyaralni jön. A roko; nők, ismerősök gyakran felkeresték. Az öreg Kerekesné is sokszor eljött, hogy gyönyörködjék az uno- ; kában, meg a fiáról hallhasson. De arról édeskeveset beszélt az asz■ szony. Aztán feltűnt a faluban, ' hogy eltelt két-három hét, de Ke■ rekesné nem igyekszik vissza. És a férje se jön érte. Kutató szemmel néztek rá. Suttogni kezdtek, hogy valami nincs rendben köztük:

j Mindinkább érezte az emberek te«

kintetéből feléje villanó megvetést, hiszen mindenki ismerte Kerekest, Tudták, milyen rendes ember:

T i gy másfél hónap elteltével az öreg Kerekesné írt a fiának, adjon választ: mi van köztük? Amikor megjött a válasz, az öregasszony felkereste a nászasz- szonynál lakó menyét. Egy darabig csendesen üldögélt, játszadozott az unokával, aztán kifakadt:

— Hát szégyeld magad lányom, egy gyüttmentért érdemes volt felrúgni a családi életet?

A fiatalasszony először gorombán akart válaszolni, aztán lehajtotta a fejét.

— Nem kellett volna olyan sokszor a fejemhez vágni, hogy egyszer elmentünk a színházba. Higy- gye el, mama, nem történt köztünk semmi. Ha akarja, a gyermekem életére is megesküszöm s s :

— Elhiszem lányom, elhiszem. Csakhát nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. De már mindegy, ami elmúlt, elmúlt. Jobban teszed, ha összeszeded magad és visszamész Palihoz. Ott neked a helyed.

A fiatalasszony látta szeméből a vádaskodó pillantást, amilyennel egyre gyakrabban találkozott mostanában a faluban. Érezte, hogy megvetik; Szembe került a falu egészséges erkölcsi ítéletével. Egyik nap aztán fogta magát és kora hajnalban fiával együtt kiment az állomásra.

p1 rősen dobogó szívvel közele- dett a lakáshoz. Vájjon nincs-e a fészekben már valaki

más? De nem volt. Mint először, most is nekilátott és rendbe tette a lakást. Közben megrohanták a gondolatok. Hogyan is tudta itthagyni szép kis otthonát. A férjét, azt az embert, akiben annyi sok szép érzés és szeretet van, hogy nemcsak a családnak, de az építkezés minden dolgozójának jut belőle. Észre sem vette, hogy kisfia eltűnt a szobából, csak arra lett figyelmes, hogy a fia boldogan felkiált:

— Apa! Apa!

Az asszony szíve összeszorult összeszorította az öröm és a rén*S- let. örült a találkozásnak és felt attól, hátha elküldi az ember. Az apa karjában a gyermekkel tétován állt meg az ajtóban és ellá- gyuló tekintettel nézett az asz- szonyra, az meg vissza őrá. Nem tudtak szólni;

Az asszony önkénytelenül lé- pett előre;

— Visszajöttem — rebbent félve ajkáról a szó.

Ä gyermek egyik karjával szorosan átölelte apja nyakát, másik kezét hivogatóan nyújtotta anyja felé; Átölelte őt is és izmos kis karjaival közelebb, közelebb húzta a két embert egymáshoz. Szemeivel kissé csodálkozva nézett egyikről másikra, aztán csendesen mondta:

— Apa, mama, hát csókoljátok meg egymást;

2 íVégeá _____

1944-ben romokban hevert a Diósgyőri Téglagyár. Mint képünk ma« tatja, ma már új. korszerű épületekben folyik a munka.

ÜT J

M*-*3*

A SZERENCSI ÓVÓNŐKÉPZŐ

Szerencsen is felépült az eltelt 10 esztendő alatt az első középiskola az óvónőképző intézet.

Ä SÁROSPATAKI GÉPÁLLOMÁS

Sárospatakon gyönyörű, korszerűen felszereli irodaház épült a 100 erőgépet befogadó új gépállomás mellé.

TARCALI

BANYÄSZLAKÄS

Ez a szép korszerű épület a tarra li kőbányászoké.

A BORSODNÄDASDI FÜRDŐ

A borsodnádasdi dolgozók szorgos áldozatos munkája nyomán épült t ez a korszerűen berendezett 600 személyes fürdő*