Észak-Magyarország, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-31 / 258. szám

2 LÖZAK.1Y1AGIAKUKSZAG Vasárnap, 1954. október 31. Kommunisták dolgozzatok a tömegek között (Folytatás az 1. oldalról.) • lat megszilárdítása, készség a töme­gek szavának meghallgatására, — ebben rejlik a bolsevik vezetés ere­je és legyőzhetetlensége«. A párt legyőzhetetlen — tanítják klasszi­kusaink — ha nem fél a tömegek­től, ha szoros kapcsolatban van velük. Tehát merőben ellenkezik pártunk politikájával az az osto- t ba felfogás, amely Nagybózsván és Nyíri községben tapasztalható. Ott, ahol a vezetők bíznak a tö­megekben és nemcsak tanítják őket, hanem tanulnak is tőlük, ott a párt politikájának megvalósulá­sa helyes mederben folyik. Ahol pedig a vezetők nem ezt teszik, ott elfordul tőlük a dolgozók bi­zalma. Taktakenézen például a párttitkárt nem választották meg tanácstagjelöltnek, mert nem mu­tat példát, hátrálékos az adófize­tésben: Az ujcsanálosi gépállomás igazgatóját azért nem jelölték a tanácsba, mert fölényes a maga­tartása a dolgozókkal szemben, folyton csak ígérget, de soha nem tesz semmit ígéretei valóraváltá- sáért. ]V incs szebb feladat, mint a párt politikáját magyarázni a dolgozó tömegeknek. Lenin elv­társ azt tanítja: -Az állam a töme­gek öntudatánál fogva erős. Akkor erős, ha a tömegek mindenről tud­nak, mindenről ítéletet tudnak al­kotni és mindenhez öntudatosan fognak hozzá-«. Mi azt akarjuk, hogy megyénk dolgozói is öntuda­tosan segítsék valóraváltani pár­tunk politikáját, a kormány prog­ramját. És ez az öntudatra ébresz­tés a kommunisták, a népnevelők, s vezetőik nagy feladata. Félre az utasítgafásokkal, a pa­rancsolgatásokkal, az íróasztal mel­lől: irányítással, a bürokratikus módszerekkel — s közelebb az élet­hez, a dolgozó tömegek közé, ez ma a kommunista vezető legfontosabb feladata. Megyénkben ezen a téren még sok tennivaló van. Egyes vezetők — ahelyett, hogy tettekkel segítenék a problémák megoldását —, a négy fal mögül irányítanak. A papiros rendeletek egész halmazát gyárt­ják. S ezt már annyira megszokták, hogy ki sem lehet mozdítani őket az irodából. Vidékre? — mondogat­ják az ilyen vezetők. — Nem tudok kimenni, majd inkább a helyette­sem. A helyettes: el vagyok foglal­va, majd elküldöm az osztályveze­tőt. Az osztályvezető: inkább men­jen az instruktor. Az instruktor pe­dig: kiutazni... elég lesz, ha in­strukciót küldök szét. S végül meg­születik a sablonos ..instrukció", amelyről már messziről érezni a bürokrácia szagát. A z új szakasz politikájának, a ^ Központi Vezetőség határo­zatának megvalósításában nincs szükség ilyen vezetőkre. Ezt a po­litikát csak olyan vezetők tudják valóra váltani, akik kommunista módon irányítják a párttagokat, mozgósítani tudják a dolgozó tö­megeket; akik készek az irodából az emberek közé menni; Nem könnyű feladat e politikát megva­lósítani; A nagy erőfeszítések mellett szív és lélek kell hozzá. A kommunistákkal az élen dobban­jon hát együtt a szívünk, lendül­jön együtt munkára a karunk, s nyomában vidám, boldog élet lesz népünk osztályrésze; »Beteljesül az a költői gondolat, ■— mondotta Nagy Imre elvtárs a Hazafias Népfront alakuló kongresszusán —, hogy ha a föld isten kalapja, nagyszerű dolgos népünk két keze munkája nyomán, drága hazánk lesz a legszebb bokréta rajta«. Ezért dolgozzon megyénk minden kommunistája *— üzemben, vá­rosban, falun egyaránt — a dolgozó tömegek között; Az Elnöki Tanács határozatai X minisztertanács munkájának megerősítése érdekében a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Hazafias Népfront elnökségének ja­vaslatára Hegedűs András elvtársat, a minisztertanács első elnökhelyette­sét, földművelésügyi miniszteri tisz­te alól és Hidas István elvtársat a vegyipari és energiaügyi miniszteri tiszte alól felmentette. Ezzel egyide­jűleg Hidas István elvtársat a mi­nisztertanács elnökhelyettesévé vá­lasztotta meg. Az államvezetés munkájának to­vábbi erősítése érdekében a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szá­lai Béta elvtársat az Országos Terv­hivatal elnöki tiszte alól való fel­mentése mellett könnyűipari minisz­terré, Kiss Árpád elvtársat könnyű­ipari miniszteri tiszte alól való fel­mentése melX'tt vegyipari és ener­giaügyi miniszterré, Erdei Ferenc elvtársat igazságügyminiszteri tiszte alól való felmentése mellett földmű­velésügyi miniszterré, Molnár Erik elvtársat a Legfelsőbb Bíróság elnöki tiszte alól való felmentése mellett igazságügyminiszterré, Pogácsás György elvtársat az állami gazdasá­gok miniszterévé, Béréi Andor elv­társat az Országos Tervhivatal el­nökévé és Domokos József elvtársat a Magyar Népköztársaság Legfel­sőbb Bírósága elnökévé választotta meg. (MTI) NEMZETKÖZI SZEMLE A nyugati tábor politikusai az utóbbi hónapokban, kiváltképen pe­dig a legutóbbi hetekben szemláto­mást meggyorsították politikai me­netrendjük lebonyolítását. Az egész nyugati politikán feltűnő sietség lett úrrá. Ez a sietség jól lemérhető, ha felidézzük emlékezetünkben, milyen gyorsan követte az EVK bukását a londoni értekezlet, a londoni érte­kezletet a párizsi megegyezés és mennyire sietnek most Nyugaton a párizsi megállapodások ratifikáció­jával. Miért ez a nagy sietség? Felmerül a kérdés, mi indítja a nyugati hatalmakat, elsősorban Amerikát arra, hogy most gyorsab­ban igyekezzenek végrehajtani poli­tikai terveiket, mint eddig bármikor, miért sietnek jobban ratifikálni a párizsi megegyezéseket, mint annak­idején az európai védelmi közösségi szerződést. A nyugati polgári sajtó több ma­gyarázattal szolgál erre. Egyes kom­mentátorok szerint Dullesék a jövő­heti képviselőházi és szenátusi vá­lasztásokon „nagy diplomáciai si­kerként” akarják szerepeltetni a pá­rizsi egyezményt, s ezúttal el akar­ják feledtetni genfi vereségüket és az EVK kudarcát. Kétségtelen, hogy ebben a magyarázatban van igazság. Más diplomáciai szemleírók a nyu­gatnémet felfegyverzéssel járó kato­nai megrendelésekből várható profi­tot tartják siettető motívumnak. Természetes, hogy ez a magyarázat sem áll távol az igazságtól. Ismét mások Adenauer szemlátomást csök­kenő tekintélyében, rendszerének mélyülő válságában látják e sietség okát. E magyarázatokban még az előbbieknél is több igazság van, hi­szen a Nyugatnémetországban nem­rég lezajlott választások, a szociálde­mokraták állásfoglalása a négyhatal­mi tárgyalások mellett, az Adenauer- íéle koalíció Dehler vezette pártjá­nak csatlakozása a szociáldemokrata követeléshez, eléggé példázza, hogy’ Adenauer és kormányzata sokat ve­szített támogatóiból. A legfontosabb ok azonban nem a felsoroltak kö­zött keresendő. Az európai védelmi közösségi szer­ződésről a nyugati sajtó annak ide­jén minden jót elmondott. A közvé­leménynek azonban elég ideje volt megismerkedni a szerződés valódi tartalmával és meggyőződni arról, milyen veszélyeket rejt magában ez az okmány. Európa közvéleményé­nek szeme felnyílt és az EVK pro­pagandája elvesztette hatását. Ha­talmas tömegmozgalom bontakozott ki Nyugat-Németország felfegyver­zése ellen, a nemzeti szuverénitás védelmében és ez megpecsételte az EVK sorsát. Az amerikai politiku­sok ebből a vereségből megtanultak annyit, hogy a közvéleménynek nem szabad időt engedni. Nem szabad hagyni, hogy a közvélemény megis­merkedjék a londoni és párizsi meg­állapodások tartalmával, mert kü­lönben ismét magasra csaphat a til­takozás lángja. Éppen ezért sietnek a ratifikációval. A főok tehát a köz­véleménytől való félelem. A nyugati tábor vezetői tartanak attól, hogy ha időt engednek a tömeges ellen­állás kibontakozásának, mostani ter­veik is az EVK sorsára jutnak. E félelemnek meg is van az oka: máris jelentkezik a tömegek ellenállása. A párizsi megállapodásokról csak igen ködös közlemények láttak nap­világot, a közvéleményt szándékos tájékozatlanságban tartják. Burzsoá lapok arról fecsegnek, hogy e meg­állapodások előnyösebbek az EVK- nál. Ha azonban megvizsgáljuk a rendelkezésre álló kevés adatot és a megállapodások egv-két oldalát, máris kiderül, hogy ilyen előnyökről szó sincs és tulajdonképen újsütetű EVK-röl van szó. A nemzeti szuverénitás kérdésében például mindössze annyi változás TÁV IRATOK A putnoki járás termelőszövetke­zetei és egyénileg dolgozó parasztjai nevében örömmel jelentjük, hogy az őszi kalászosok vetését október 29-re 105 százalékra teljesítettük. A kenyérgabona vetésében 102 száza­lékot értünk el. Dolgozó parasztsá­gunk nevében ígérjük, hogy 1955- ben a gabonafélékből holdanklnt 2 mázsával többet termelünk. BALOGH ANDRÁS jb. titkár PARÁNYI JÁNOS jt. elnök LING JÓZSEF jt. mg. oszt vez. KISS ISTVÁN jt. főagronómus Jelentem, hogy a gadnai Dózsa tsz őszi vetéstervét október 29-én 104 százalékra teljesítette, az őszi mély­szántásnál 70 százalékot ért el. Aba- ujlak-Gadna község egyéni dolgozói őszi vetéstervüket október 30-ig 102 Százalékra teljesítették. KÖZSÉGI TANÁCS Abaujlak, Gadna község Törvényerejű rendelet állami gazdaságok minisztériuma és országos erdészeti lóigazgatóság felállításáról A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Hazafias Népfront elnökségének javaslatára törvényerejű rendeletét alkotott az állami gazdaságok minisz­tériuma és az országos erdészeti fő- igazgatóság felállításáról. (MTI) A Szovjetunió Minisztertanácsának közleménye Anatoiii Nylkolaievics Kuzminnak, a Szovjetunió kohászait miniszterének haláláról Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Minisztertanácsa a következő közleményt tette közzé: A Szovjetunió Minisztertanácsa mély 'megrendüléssel adja hírül, hogy 1954 október 29 én hosszas és súlyos beteg­ség után elhúnyt Anatolij Nyikola jevics Kuzmin-, a Szovjetunió kohá szatl minisztere, a kohászati ipar egyik legtekintélyesebb szervezője. A Szovjetunió Minisztertanácsa el­határozta: A. N. Kuzmin temetésének megszer­vezésére kormánybizottságot alakit, amelynek tagjai: M. G. Pervuhin (el­nök), A. G. Seremetyev, M. A. Jasz- nov, A. V. Jasznov, A. V. Korobov és A. F. Gorkin. (MTI) Dobi István távirata Luigi Einaudi olasz köztársasági elnökhöz Dobi István elvtárs, az Elnöki Ta­nács elnöke, a Salemo vidékét sújtó árvízzel kapcsolatban, amelynek szá­mos halálos áldozata volt, a követ­kező táviratban fejezte ki együttér­zését Einaudi olasz köztársasági el­nöknek: „A Salemo vidékét sújtó termé­szeti csapás miatt az olasz népet ért gyász alkalmával, kérem Elnök Ur, fogadja mélységes együttérzésem nyilvánítását mind a magam, mind az egész magyar nép nevében. DOBI ISTVÁN, az Elnöki Tanács elnöke A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa táviratot intézett az olasz Ál­talános Szakszervezeti Szövetséghez, amelyben őszinte és mélységes együttérzéséről biztosítja Olaszor-1 szág népét azzal a szörnyű termé­szeti csapással kapcsolatban, amely Salemo vidékének lakosságát súj­totta. (MTI) fl város és községgazdálkodási miniszter rendelele a földreform során vagy később iuitatott és még be nem épített házhelyekről szálé minisztertanácsi határozat végrehajtásáréi A Magyar Közlöny október 30-j száma közli a város- és községgaz­dálkodási miniszter rendeletét a földreform során vagy később jutta­tott és még be nem épített házhe­JALCSIN ATOMRIADOI Jalcsin, az iámért tö­rök újságíró nem tu­dott hova lenni a lcl- keaedcstől, amikor hí­rét vette Montgomery angol tábornagy októ­ber 8-i atomódáinak. Mint írja, „érdeklődés­sel, mondhatni izga­lommal“ olvasta Mont­gomery himnuszát az atombombához és a tá­bornagynak azt a köve­telését, hogy az atom­bombát alkalmazzák a Szovjetunió ellen, „Minden reményűnk az atomfegyverben van, — írja a „Halkosi“ c. lapban. — Ha alkal­mazzuk az atomfegy­vert, megsemmisítjük a bolsevikokat... Atom- és hidrogénbombákkal megsemmisíthetjük Oroszország létfontos­ságú központjait.“ Jalcsin édes lázátmait azonban megmérgezi az a gondolat, hogy ,.az oroszoknak is van atom- és hidrogénbom­bájuk!“ Még az ő lázas agyában is valamelyes világosságot gyújtott annak tudata, hogy ko­runkban az atombomba kétélű fegyver. Az atom- és hidrogénfegy­ver alkalmazása szőr- nyű pusztulással fenye­geti az egész világot, s mint maga a török új­ságíró írja, „kihalt pusztasággá változtat­hatja Európa, sőt Ame­rika életfontosságú központjait“. Azt lehetne hinni, hogy Jalcsin ebből azt a következtetést vonja le: elejét kell venni az atomfegyver alkalima- zásának. Erről azonban szó sincs! Jalcsin egy­általában nem óhajt számot vetni a valóság­gal. Arra kéri Mont- gomeryt, „magyarázza meg“, hogy atombom­bák máshová nem hull­hatnak, csak a Szov­jetunióra. Ilyen fel­világosítás, irja‘ „nagy­ban hozzájárulna a gondolkodó emberek megnyugtatásához“. „Ellenkező esetben — folytatja Jalcsin —, a probléma megoldhatat­lannak látszik“. A mértéktelenül har­cias Montgomery is aligha kockáztatja meg, hogy a kívánt „magyarázattal!“ szol­gáljon Jalcsinnak. Ez a kérés csak azt tanú­sítja, hogy a török új­ságíró a nagy harci hévben már-már el­veszíti valóságérzékót. Azért annyi józan ítélőképessége még ma­radt, hogy lássa: Mont­gomery atomhisztéria- keltési kísérletei lénye­gében csődöt mondot­tak. van az EVK-val szemben, hogy — mint a londoni záróközlemény mond­ja — a brüsszeli szerződés konzulta­tív tanácsa olyan tanáccsá válik, amelynek „döntési jogköre van“. Más szavakkal: Az európai védelmi közösség „nemzetekfeletti főbizott­sága“ helyett a nyugateurópai unió „konzultatív tanácsa” ugyanolyan jogkörrel. Nagy hűhóval ünnepelte a nyugati burzsoá sajtó Angliát azért, mert beleegyezett abba, hogy négy had­osztályát az európai kontinensen tartja, hogy biztosítsa Franciaorszá­got szövetségesének, Nyugat-Német- országnak esetleges „kilengéseivel“ szemben. A burzsoá sajtó ezt garan­ciának nevezi. Nos, ezek a garanciák nem sokat érnek. Nem, először is azért, mert Anglia e kötelezettséget annyi fenntartással vállalta, hogy azok az egész kötelezettség értékét a nullával teszik egyenlővé. De nem érnek semmit azért sem, mert a má­sodik világháború kezdetén szintén voltak angol hadosztályok a konti­nensen és — mint ismeretes — ezek távolról sem akadályozták meg a második világháborút. A német felfegyverzés ellenőrzé­séről maga Mendes-France francia miniszterelnök ismerte be Ixjndon után, hogy e kérdésben nem szüle­tett döntés. Erre vonatkozólag a pá­rizsi értekezleten is csak igen ködös határozatokat hoztak. A nyugatné­met militaristákat nem is igen feszé­lyezik a párizsi határozatok. Az „United Press” amerikai hírügynök­ség jelentése szerint Blank bonni hadügyminiszterjelölt úgy tervezi, hogy a nyugatnémet Wehrmacht egy-egy íankhadosztálya 14.600 ka­tonával és 280 tankkal rendelkezik majd, szemben a hitleri Wehrmacht tankhadosztályainak 11.000 katoná­jával és 140 tankjával. Mindez eléggé bizonyítja, hogy az új megállapodások semmivel sem jobbak a régieknél és Európa népei­nek semmi okuk feladni ellenállásu­kat a nyugatnémet felfegyverzéssel szemben; Nyugat-Európa közvéle­ményét láthatólag mind erősebben foglalkoztatják a párizsi paktumban rejlő veszélyek és mi’”! többen kö­vetelik: üljön össze a négyhatalmi értekezlet, ahogyan azt a Szovjetunió kormá­nyának október 23-i jegyzéke java­solja. A nyugati kormányférfiak igen nehezen tudnak szembeszállni e jo­gos követeléssel. Éppen ezért, régi módszerükhöz, a félrevezetéshez, a megtévesztéshez folyamodnak. Egyes nyugati burzsoá lapok a közvélemény becsapása céljából ar­ról írnak, hogy a nyugati hatalmak Nyugatnémetország felfegyverzésé­vel egyidőben akarnak tárgyalni a Szovjetunióval a német kérdésről. Ezt a politikát elnevezték a „párhu­zamos lépések” politikájának. Ez a politika azonban csak a lázas ütem­ben folyó nyugatnémet felfegyver­zés leplezésére szolgál. Igen sok nyugatnémet burzsoá publicista vi­szont arról ír, hogy a négyhatalmi értekezlet összehívásának csak a pá­rizsi megállapodások parlamenti ra­tifikációja után lehet helye. Ezt az álláspontot képviselik a nyugati kor­mányok vezetői is. Ez ismét a közvélemény megté­vesztését célozza és lényegében azt akarja elérni, hogy a közvélemény menjen bele a mielőbbi ratifikáció­ba, „csakhogy elháruljanak az aka­dályok a négyhatalmi értekezlet út- jából”. Nem nehéz kitalálni, hogy ez a fajta érvelés az úgynevezett erő- politika fegyvertárából származik. A közvélemény azonban eléggé tisztá­ban van már azzal, hogy azok, akik Nyugat-Németországot fel akarják fegyverezni, nem azért teszik azt, hogy utána a békéről és Németország egysegéről tárgyaljanak. A Szovjet­uniónál pedig, mint eddig, ezután sem lehet engedményeket elérni „erő-politikával”. A Szovjetunió haj­landó becsületes tárgyalásokon kö­zelebb hozni egymáshoz az álláspon­tokat. de nem hajlandó a háborús uszítok martalékául vetni Európa békéjét és biztonságát: lyekről szóló minisztertanácsi ha­tározat végrehajtásáról A rendelet megállapítja, hogy a még be nem épített juttatott házhely tulajdonosa köteles a házhelyen az építkezést egy éven belül megkezdeni és két éven belül befejezni, a tanácsolt végrehajtóbizottsága a tulajdono­soknak felszólítót küld, amelyre 30 napon belül válaszolni kell. Ameny- nyiben a házhely tulajdonosa nem vállalja az építési kötelezettség tel-* jesítését, vagy nem válaszol a ta­nács felszólítására és házhelye nincs szőlővel vagy gyümölcsfával beül-' tetve, a házhelyet a tanács végre­hajtóbizottsága igénybevéheti, s olyan személynek juttathatja, aki házhelyet igényel lakóház építésére, de igényét a végrehajtóbizottság ál­lami tulajdonba vett ingatlanból nem tudja kielégíteni. Elsősorban a község (város) be­épített területén lévő, vagy ahhoz közvetlenül kapcsolódó házhelyeket kell igénybevenni. Az igénybevett házhelyekért a tanács végrehajtó- bizottsága köteles a volt tulajdonost teljes mértékben kártalanítani, vagy pénzben, vagy a megváltási összeg­gel azonos csereingatlannal: Pénzbe­li kártalanítás esetén az igénybevett házhelyek megváltási ára az irány­adó. A rendelet részletesen szabályozza az igénybevétel és a pénzbeli kárta­lanítás módjait, intézkedik a már befizetett megváltási árelőleggel kapcsolatos kérdésekről, megszabja a csereingatlannal történő kártala­nítás módját, valamint megállapítja azokat a szerveket, amelyek ház­helyigénybevételi s juttatási ügyek­ben első és másodfokon eljárnak. (MTI) Megjelenik a nyugdijrendelet végrehajtási utasitása A minisztertanács elfogadta » dol­gozók társa dalombiztositási nyugdijá­ról szóló törvényerejű rendelet végre­hajtási utasítását. A végrehajtási utasítás a törvény­erejű rendelet szövegével együtt a Magyar Közlönyben kerül kihirde­tésre. (MTI) 1 / Családi KÁVÉPÓTLÚ kotta néOtuf ló -

Next

/
Thumbnails
Contents