Észak-Magyarország, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-24 / 252. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1954. október 24, F Hírnök jött, s pihegve szólt: itt az ideje, hogy a Bors Ózdra is el­látogasson! Négylábú Skoda mozsarával a minap oda is érkezett, s most kitálalja — kinek örömére, kinek bújára-bajára — mit talált Özdon, Gyújtóinak való A kulturotthonban Nem a Gyújtón, hanem az MSZT mellett ácsorog elhagyatva ez a gombabüffé. Az ózdiak mérges pil­lantásai tüzében szégyenkezik már itt ki tudja mióta? S ha egyik reg­gel valaki gyujtósnak felaprítaná, talán még hasznot is hajtana a kö­zösségnek. Reméljük azonban, erre nem kerül sor, s az ózdiak bízva- bíznak a jó szerencsében, hogy egy­szeresek eszébe jut valakinek és új­ból kinyitják. „Legyen áldott keze annak, ki ezt megteszi!” — hiszen már eddig is sokan áldották .. ■ A lakótelep gondnokságnak (“Üh ¥ Fecske: (Afrikából) Halló! Ózdi lakótelep gondnokság? No végre! Maguk is olyan nehezen veszik fel a telefont, hogy az ember kijön a béketűrésből! Csak azt akarom mondani, hogy mielőtt elrepültem Ózdról, sokan panaszkodtak: nem javítják ki időben a lakások hibáit, sok helyütt leszakadt a kéményajtó, düledezik a pince stb. Tavaszra nem akarok panaszt hallani magukról. Fecske-becsületszavamra mondom, az ősszel már egy-két fészkünk is veszélyben forgott! ríj Pincér: Mit parancsol ebédre? Vendég: (Rámutat az abroszra.) Ugye ez a nagy pecsét a bablevestől származik? Pincér: (Ránéz a térítőre.) Igen, kérem. Azt hozzak? Vendég: Várjon! Még keresek egy gulyáspecsétet is. Úgy látom, a te­rítő sarkán káposztanyomok is van­nak, azt is hozzon. (Madarat tolláról, embert barátjáról, a kultúrotthon közétkeztetési vállalatot piszkos ab­roszáról lehet megismerni.) Megörökítik » n Fényképész: Égy kis türelem, tes- jenek a gépre figyelni. Uúúgy!... mosolyt kérek... Nagyon jó ... Ön ott a baloldalon egy kicsit pluszba igazodjék, a szomszédja meg egy kicsit mínuszba.. Remek. Akár a vál­lalatvezetőség irodájába is ki lehet­ne majd akasztani a képet. Csupán néhány szó magyarázó szöveggel kell ellátni. Itt született a „plusz-mínusz” mozgalom, s végelgyengülésben itt is halt meg. ! Baráti ellenőrzés Megelégelték KISFIÚ: Ne haragudjék Mátuii Fe­renc bácsi, de nekem azt mondták a durvahengerészek, hogy jöjjek ide a martinba és keressem meg azt a táblát, amelyen Mándi bácsiék fűi, fát, lombvirágot ígérnek. Látom a tábláról, hogy az ígéretekben nincs hjriny. Erre ne tessék már írni sem- ntit. Tudniillik az ígéreteket nem le­het kihengerelni. Elnézést az alkat- mattankodásért. Ügye nem tetszik haragudni az őszinte szóért? A kenyérgyár FÉK: Akár a Luca széke, úgy készül a mi kenyérgyárunk. ÓZDI LAKOS: Mit türelmetlenkedik! Azzal úgy sem lesz meg előbb! PÉK: De az áldóját! Ha megígérték, hát fe­jezzék be már végre! (Hogy milyen igaza van!) Pit la na tfelvétel a kaszinóban H ,J1 \ Üti y ,'í A !• » r \ 1 Sokan panaszkodnak, hogy kevés a pohár a kaszinóban. A vezetőség meg azért panaszkodik, hogy sokat ellopnak. S mielőtt arra az elhatá­rozásra jutnának, hogy láncra kös­sék a poharakat, javasoljuk, fogják fülön inkább a zsiványokat. Huppanó a gyárkapu előtt ózdi Vasas: Még há­rom akadály, s kinyílik előttünk &z NB. L ka­puja. Szúr ltoló (idegességé­ben makukát rágva): Csak máx látnám! Csak már látnám! >r. (Hajrá Vasas!!!), A TÁJ Á B 0L Nincs fejtörés már Ujdiósgyőrben Az október 6-i Bors szóvátette, hogy Ujdiósgyőrben a házakon két / utcatábla van. A régi és az új. Asszonyok bevonásával felülvizsgáltak a házakat. Leszedtük a házakról a régi utcaneveket. Miskolc város II. kér. tanács Kicserélték Négylábú Skodánkkal éppen úgy jártunk, ahogy a kép mutatja. A gyárkapu előtt, a víztorony mellett olyan gödrös az út, hogy ember le­gyen a talpán, aki gépkocsival nyelv- harapás nélkül áthalad rajta. Azt csiripelték a verebek, hogy a gyár­nak kellene rendbehezni az utat, a gyár meg azt dohogta, hogy a vá­rosra tartozik. Ha már egyikük sem csinálja meg, tegyenek oda egy vész­lámpát táblával és írják rá: Ember, tűrd a szenvedést, mert ki ezen az úton áthalad, a mennyországba jut. (Mi a pokolban éreztük magunkat.) Ezt fejtse meg valaki! íaS/P’5 Háziasszony: Hé szomszéd! Sies­sen! A népboltban gyönyörű burgo­nyát árulnak. 90 forint mázsája... Szomszéd: (nem volt ideje elmen­ni, csak egy héttel később és kapott 130 forintért egy mázsa bogyót, amit burgonyának csúfoltak.) Igaza van A szeptember 26-i Borsodi Bors megbírálta állomásunkat. A birálat helyénvaló volt és az elavult jel­mondatot kijavítottuk és a novem­ber 7-i vállalások teljesítésére buzdí­Tárva A Borsodi Bors szeptember 26-án a mezöcsáti kultúrotthon vezetőségét bírálta, amiért csak egy ajtót nyitnak ki a különböző rendezvények alkal­mával. tó jelszóval cseréltük fel, Köszönjük az építő bírálatot. MÉSZÁROS SÁNDOR állomásfőnök Saujhely nyitva A cikk nyomán a mezöcsáti járási tanács megvizsgálta az ügyet és in- tézkedett, hogy ezentúl az előadás kezdetén és végén a többi ajtókat i* kinyissák. A Jt Társadalmi ellenőr: Az utóbbi idő­ben a maguk népboltjára sok a pa­nasz. Gyenge a kiszolgálás ... (És most tessék a képre nézni!) Ellenőr: Érdekes, az előbb még olyan piszkos volt ez az üzlet, most meg minden ragyog. Hiába, úgy lát­szik örefgszem, gyengül a látásom. No, majd iratok magamnak egy szemüveget. (De sürgősen!!!) Látogatásunkon kiiuduáoU, hogy bizony sok funkcionárius nem olvas rendszeresen újságot. Ezt a képet nem azért közöljük, hogy így pótolják a mulasztást, de úgy véljük, a hasznos figyelmeztetés sosem árt. (Igaz, van egy bökkenő, nem nagyon van mit olvasni, alig jár Ózdra néhány „Sza­bad Nép“ és „Eszakmagyarország“. Vájjon ki a ludas ezért?) Nagy könyv: Hé... hé... álljon már meg egy szóra, ne kapkodjon össze­vissza. , Ózdi kohász: Mit akar? Nagykönyv: Tele vagyok nagy­szerű tapasztalatokkal, javaslatok­kal, nyissanak már ki végre, meglát­ja, hasznukra válik. Ózdi kohász: (kicsit gondolkozik) Látja, magának igaza van! Erről egészen megfeledkeztük. (Bizony, épp itt az ideje az ébre­désnek) Hallottad? Egyik: Hallottad?... Másik: Mit?... Egyik: Baj van a salakhány ón. Másik: Ne beszélj!... Egyik: Bennehagyják a kocsiban! a salakcipót, körülrakják egy kis szeparátorvassal, aztán lemázsálják és követelik a pénzt. Másik: De hiszen ez svindli! Egyik: Mégpedig a javából’ Amikor megérkeztem Kozák Jánosné, a „híres” jósnő Templom utca 11. számú háza elé, kétkedés­sel tekintettem körül. A látogatás előtt ugyanis már megmondták: ne is menjek, a „jósnő” nem fogad akárkit, különben is csak ajánlás­sal lehet bemenni hozzá. Bosszankodtam. Miért is nincs nekem ajánlóm, vagy támogatóm, aki mondaná: kedves asszonyom, hoztam egy fiatalembert, legyen szíves jósolja meg neki, hogy med­dig fog élni, boldog lesz-e, vagy nem éri-e valami hallatlanul nagy szerencse ebben az életben. Dehát nem volt protektorom. Mégis bizakodva indultam el a „szeánszra”. Úgy képzettem, talán sikerülni fog, hiszen olyan ritka vendéggel, mint én, úgy sem talál­kozott mostanában az öregedő, de még eleven fantáziájú asszony. A SZOba ajtaja előtt körülnéz- tem, s arra gondoltam, az utóbbi időben nagyon megcsappanhatott a forgalom, mert rajtam kívül senki sem várakozott. Kopogtam. Az engedélyt meg­kaptam a belépésre és máris ott álltam a „jósnő” előtt. Gyanakod­va nézett rajtam végig. Már azt hittem, hogy elküld, mikor mégis leültetett asztalához. Jól megnéztem, a szobát. A fur­csa figurákat ábrázoló képektől kezdve a legócskább lomig min­dent láttam benne, csak a küszö­bön ülő fekete macskát nem lát­tam sehol, ami szerintem okvetlen hozzátartozik a titkok megfejtésé­hez. Mindegy. A szeánsz megkez­dődött s az asszony rámemelte át­szellemült, ravasz arcát. — Nem fél a meglepetésektől? — F.gy cseppet sem, asszonyom. — Ön messziről jött és nem is sejti, hogy egy hete tudok érkezé­séről. Mosolyogtam a melléfogáson, de ő tovább beszélt, nem törődött ve­le. — Rövid, erős keze van s eddig még nem érte el élete célját. Van egy ember, aki gátolja maaát. De ez végülis nem sikerül neki és 6 megy el síelni a nyáron. — Síelni? — Ahogy mondom. Szóval ő ma­rad alul. Tetszik érteni? — Ó igen, asszonyom. Tovább nézi a kezem, de én közbevágok s a meghatottságtól szerényen, de reménykedve felte­szem életem egyik legfőbb kérdé­sét: — És boldog leszek? — Amíg élni fog, nagyon boldog lesz. De számítania kell majd egy hirtelen fordulatra. — Tyűha! — Nem leselkedik magára sem­milyen szerencsétlenség, de nem lesz hosszú életű. Eltűnődöm.- Szóval nem üt el az ""'tó. nem is esik a fejemre egy ’Htégla. csak egyszerűen kinyittok és nem mozdulok többé. Meghalok, mint más — végelgyengülésben. Talán éppen akkor jön értem a ha- 1A1 amikor valami jó borral koc­cintanak egészségemre, vagy ami- kor egy cigarettát akarok elszívni. De akkor, ugyebár — ez érthető —i mégis el kell költöznöm e föld-< ről..i Nem is néz rám, amikor beszéli És ha vissza nem húznám a ke- zem, talán akkor is egy félóráig ontaná fantáziája a betanult, ürest buta szólamokat. Leintem az egészet. Sebaj, assza» nyom. Én 159 évig fogok élni. Erős leszek és egészséges. Százhúsz éves koromban még stafétázni akarok* életem főmúvébe 150 éves korom» ban kezdek, s a 100 éves aggastyá­nokat öcsémnek fogom szólítani. Kiváncsi természetem még ez* után sem hagyott nyugton: — Lesz-e sok pénzem? Megint nézi a kezem. — Ebben az évben még ne szá­mítson rá. Csak a jövő év utolsó negyedében. — Prémiumot kapok! — villant át agyamon a gondolat. Vagy ha nem azt, akkor valamilyen más, de nagyobb összeget persze, mondjuk az Égi Mannát Ajándékozó Társu- lattól. (Röviden: ÉMAT!) Ha most az őszön nem is, de télen, vagy ta­vasszal, vagy a jövő nyáron; Mindegy. Annyi lesz majd a pén­zem, mint a pelyva és százasokkal fizetek mindenkinek. Felálltam. Nem is tudtam volna többet kérdezni a boldogságtól ra­gyogva. Meg már új vendég is jött, mennem kellett. Még utoljára megszólal: — Maga makacs és hitetlen. De meglátja, nem vezet jóra. Én már csak nevetek. Egy szó sem érdekel többet, hiszen amit akartam, azt elértem. Végeztem. Sejti, hogy ki vagyok, de ez sem érdekel. Fizeteks Húsz forint az egész, de azt is saj­nálom. Igaz, szerinte nem sok. Lám „a kormányprogram nyomán” ő is leszállította az árakat. Ja kérem, a dolgozók jobb ellátása őt is cse­lekvésre késztette. Módosult a ta­rifája, de ő maga évek óta semmit sem változott. Ugyanúgy hazudik, csal, mint régen. S ha rajta állna, a fél várost is becsapná. Iszik, zül­lött életet él, az egész utca felhábo­rodik erkölcstelen élete miatt. Már este van, mire kilépek a házból. Egy fekete macska fut mel­lettem. Rossz jel! Odabent folyta­tódik a jóslás. Nevetek, de bosz- szankodom is az eset miatt. Meny­nyi zagyvaság, babona van egy ilyen asszony koponyájában. S ezt csinálja már tíz éve. húsz éve. De remélem, nem sokáig. Az il­letékeseknek mindenesetre figyel­mébe ajánlom. Körömi György. OSZAKMAGVAKOKSZAO A Mazvar DoleordV Pí-tla Meevel B!zott9Ííának naoltarta. Srerkesttl: • szírkesztSblzottsáe. j PeíelSs Waí* PStdvár? Rudolf S7ERKES7TOSPO- Miskolc, StMienV e SO. r-lefonsHuiok- 11-01« l«_018. IS—017, KIADÓHIVATAL? vLskolc Srtk-henvl n «0 Találón? IS—80? H-nm Borsod me ível FJvomda!p*rl Vállalat Mlskőle. __ PetpTAa „v—í«venftrOI YrnrAtte.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents