Észak-Magyarország, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-24 / 252. szám
Vasárnap, 1954, oktíber 34 ÉSZAKMXGYÁRORSZAG VASÁRNAPI LEVÉL Kedves Édesapám! Levelet kaptam a ricset tanácstól. 'Azóta, higyje el Édesapám, még aludni sincs nyugtám, egymást kergetik fejemben a keserű gondolatok, olyannyira, hogy a munkáméit is csak tessék-lássék tudom végezni. De úgy van az, hiszen jól tudja Édesapám is, ha az embert bánat gyötri cáak fél lelke van a munkához, a másik felére ránehezedik a gond. Azt írja a tanács Édesapám, hogy maga 13.000 forinttal tartozik a hazának. Ez az én bánatom. Ezért, réstellek az emberek szemébe nézni. Mint az ifjúság egyik vezetőjének, s méginkább mint kommunistának, kötelességem lenne, hogy meggyőzzem Édesapámat. De én most úgy szólok Magához, mint édesgyermeke. Hallgasson rám, Édesapám. Emlékszik? Tíz esztendővel ezelőtt, azon a ködös hajnalon hallottuk először a közelgő ágyúk bömbölő harsonáját. Német szavak pattoglak a faluban, gépek dübörögtek végig az utcákon, Lőpor szaga fojtogatta az emberek torliát, ijedt arcok lekint- gettek egymásra s a gyermekek rémülten szorították fejecskéjüket anyjuk kebléhez. Dúlt a háborít, vér öntözte a Ibidet. Aztán egy napon minden elcsendesedett, kiderült az ég. Még néhány hónap és a tavasz- szal együt felragyogott a szabadság napja is. Emlékszik Édesapám? Tíz esztendővel ezelőtt porbahullt egy pusztulásra ítélt korhadt rendszer, amely szívta a maga vérét és szívta" sok millió emberét a hazában. Abban a társadalomban nem lehetett adóval tartozni. Bevasalták magán és másokon is az utolsó fillérig. S tudja-e ki zsebelte be a maga pengőit? Azok, akik a címet, rangot és hivatalt viselték. És tudja-e mire kellett az adó? Dőzsölésre, tivornyázásra» hogy 'aztán eszüket vesztve, a nép pénzén fegyvert nyomjanak a nép gyermekei kezébe és a halálba iil- .(jijzzék őket. „A hazáért!" hamis jelszóval küldték őket — pedig a ,hazát mások bitorolták. De ma mi vagyunk a haza! Maga, én, kis falunk, egész népünk, s mindaz, ami ebben az országban van. Ma is van adó. De ma adót fizetni mást jelent mint a múltban. Sokkal többet: becsületbeli kötelességet. Az adófizetés e törvényét maga a nép hozta. Adót fizetni ma hazafias kötelesség. S azt tudja-e Édesapám, hogy mire kell ma az adó, mire fordítják ma ezt az ösz- szeget? Persze, hogy. tudja! Csak nézzen körül. Nézzen szét a faluban. Telefon, posta, artézi kút épülfi az adóból. És a maga gyermekeit iskoláztatták belőle. Szerte az országban tízezrével nőnek ki a földből a esa- ládikázak. Beköltözött a faluba a kultúra, terebélyesednek városaink, virágzik az ország. S tudja-e mindez miből? Többek közölt az adóból is. Megváltozott ebben az országban a mi életünk. Azelőtt a paraszt csak paraszt volt. De a paraszt szó ma sokkal többet jeleni. Jelenti a megbecsülést. azt az embert, akinek a munkájára egy egész jövőt építenek. Hiszen maga is érezheti Édesapám, hogy a munkásosztály vezette állam, milyen nagy támogatásban részesíti a falu dolgozóit. Gépeket ad neki, szakembereit küldi közéjül:, iskoláztatja őket. De mit gondol Édesapám, honnan veszi az állam mindehhez a pénzt? Gondolt-e már arra, hogy milyen szükség van a maga 13.000 forint jóra? Gondolt-e arra, hogyha az országban sokast úgy cselekednének mint Édesapám, épülhetnének-e családi otthonok, iskolák, kórházak., gyárak és laboratóriumok? Nem, mert államunk szegény volna, és nem telne miből támogatni a népet. Kedves Édesapám! Magának három gyermeke van. Iskolázott ember mind a három. Gondolt-e gyermekei jövőjére? Mind a károm fia nősülés előtt áll. Jól tudja, kevés az országban a lakás, s az elkövetkezendő évek folyamán államunk szép, boldog otthonhoz c.karja juttatni a fiatalokat. De a maga gyermekei kérhetnek-e joggal boldog otthont maguknak akkor, amikor édesapjuk adósa a hazának, akkor, amikor évről évre megfeledkezik állampolgári kötelességéről,. arról a törvényről, amelyhez maga is hozzájárult, amely alá maga is odakanyarította a nevét. Mert — ha nem is szósze- rint véve, de — a maga neve is ott áll Édesapám az Alkotmány törvényben: Én, Leskó János, a Magyar Népköztársaság polgára, kötelezem magam arra, hogy minden erőmmel támogatom községem, Láca. cséke felemelkedését, mert ezzel a Magyar Népköztársaságot teszem erősebbé, virágzóbbá. Másfél esztendővel ezelőtt mint határőr portyáztam a haza határain. Amikor sötét éjszakákon, zuhogó csőben jártam a magas bérceket, büszke kötelességérzettel tettem ezt Édesapám, hiszen maga. engem mindig arra nevelt, arra tanított, hogy szeressem a hazát, s becsülettel teljesítsem azt, amit kíván tőlem a haza. Azt hiszem, nem is lehetett rám panasza. Tanúskodik erről egész katonai szolgalatom. Ezért nagyon megrendít most, hogy éppen Édesapám az, aki megfeledkezik arról, hogy mi a kötelesség. Tudom, nem. kis pénz 13.000 forint. De beláthatja. Édesapám, hogy a Maga hibájából gyűlt így össze. Azt hiszem tanulság lesz ez a jövőre nézve is. S hogy miből fizesse ki ezt a sok pénzt? Megmondom. Édesapám két ökörre kötött hizlalást szerződést. Kapott 600 forintot takarmányozásra, 800 forintot pedig jutalomként elengedtek az adójából. Adja el a szerződés szerint az ökröket, s ami még hiányzik az adó teljes összegéből, teremtse ki ixdahogy. De fizesse ki az adót. Édesapám. Három fia kéri ezt Magától. Ha voltak is kisebb zökkenők — gyönyörű volt ez a megtett tíz esztendő. S milyen sokat ígér az elkövetkezendő tíz év! De ehhez, Édesapám, szükség van á Maga forintjaira is. Ígérje hát meg, hogy a tízesztendős évforduló alkalmából, s a tanácsválasztások tiszteletére eleget tesz hazafias kötelességének és teljesíti gyermekei kérését. Száaát&iizcik... Miért engednek elpusztulni 300 méter bosszú sínpárt vasutasaink ? sikerült nekik, mert a sínpárt teljes hosszában eltemette már a föld. A vágány mellett van egy vízcsap is és a viz vígan folyik a vágányok között. A talpfák rothadnak, a sín a rozsda martaléka lesz. Még meg lehetne menteni az anyagot a pusztulástól, de sürgős Intézkedésre lenne szükség. ANTAL IMRE —diósgyőri kerékpárút ré*sétl tői. Külön nem írom le, hogy esős időben liánján csúsztak el rajta. (Talán ők voltak a hibásak, amiért kerékpárjukat nem tolták át a sáros részen?) Igen tálasak lennénk annak a szervnek vagy vállalatnak, amely néhány kocsi homokkal és zsák cementtel eltüntetné a mély sebet, a mi elcsúfított kerékpár utunkról. A sajóparti Tüzép-telep mellett a folyó felé eső részen, mintegy 2— 300 meter hosszú vasúti sin van beépítve talpfákkal. Annak idején, mikor a Tüzép-teiepet építették, feltöltésre használták, azóta azonban használaton kívül áll, iparvágányba sincs bekötve. A múlt évben élelmes gyerekcsoport ki akarta ásni a vasgyüjtés során, de nem Hozzák rendbe a miskolc tönkretett Régi, csaknem négy éve tartó ügyet teszek szóvá. A miskolc— diósgyőri Kerékpárúiról vau szó. Elkészülése után egy évben valamelyik vállalat leltörte a szép út egyik szakaszát, hogy csatornát építhessen a Sézinvába. Ez a szakasz mintegy 4 méter hosszú és még a mai napig sem hozták rendbe. A földes szakasz sok kerékparguniH tett már tönkre, mert 10—13 centiméteres esése van a beton széléTOPOR JANOS FEJTÖRŐ Megyénk é* a történetem / A AÍ'TPr*** Gyorsítsuk meg mindenütt a vetési munkát Kint a földeken a legfontosabb tennivaló most a búza vetésének befejezése. Sok termelőszövetkezet október 15-re befejezte a vetést. Számos községben úgy határoztak, hogy a tervezettnél több kenyérgabonát vetnek. Alsóregmecen például október 21-re már teljesítették a tervet, és most újból vetnek búzát, 105 százalékra akarják teljesíteni az előírást. Jövőre is bő termést akarnak elérni, ezért soha ennyi műtrágyát nem használtak fel, mint az idén. Úgy tervezik, hogy a jövő héten már a tavasziak alá mélyszántanak. Különösen dicséretet érdemelnek a vetésben elért jó eredményekért az északi járások. Példát vehetne tőlük a szerencsi, mezőcsáti, szikszói, miskolci és a hátul kullogó mezőkövesdi járás, ahol megfeledkeztek kötelességeikről. Itt az ideje, hogy a vetőmag a földbe kerüljön. Elsősorban saját magát károsítja meg, aki későn vet, mert jövőre 1—2 mázsával kevesebbet arat. Sok mázsa sokra megy és a kiesésnek az egész megye, az egész ország érzi kárát. Az idő gyorsan halad, a feltételek kedvezőek, gyorsítsuk meg tehát mindenütt a búza vetését. l & |3 4 5 jó IS2Í 7 r * 1 ÜT Ti" w illlii L7 13 :::::: 14 Ilin i in 16 Yúil i ü\\Ű 118 1 ••••Ül 1 i<) ír >i lillil 22 23 1:::::: UHU 1:::::: 24 25 |26 |:KHj|27 | ■r mit in 30 |30a lllllll31 | 32 33 3‘ 35 | IM 1 37 38 | 79 i Iliiül40 1 141 ip 11 43 | 44 1Ü 43 46 47 jjjjjjj 48 49 50 Ilii51 1 Ilii 53 54 :::::: 55 1 56 Iliül I 57 H 1 Ili S9 , im60 ír i62 min |64 | 55 Ili 66 Iliül 67 68 |*8|}||69 11 70 Iliül 71 72 IIP feli: 75 IIP TI 78 •23 79 nos ÍHHJIöű •:S85 |U1 :j:jj:|82 |83 Hűül fii81 85 i limn i 1 :::::: ÜSÜ 87 11 VÍZSZINTES: t. Itt és ez alkalommal trónfosztottnak nyilvánították a Habsburg házat. 13. ödön- ke. 14. Sír — népiesen. 15. Kettős mássalhangzó. 16. Vágószerszám. 18. Dal. 20. Nern egy fa. 22. Ez Is fa. 25. Libahang. 27. Fél falu! 28. Kossuth születési helye. 30. Élet fele. 31. Tóth Mihály. 32. Nem mögé. 34. öreget — németül. 36. Francia filozófus. 39. Omladék. 40. Orvosság van ilyen alakban is. 42. Hiányos dalai. 43. TBH. 44. Földművelésügyi Minisztérium. 45. Folyamatosan tesz! 46. Retteg. 48. Kér betűi keverve. 50. Utóirat. 51. Nemcsak én, nemcsak te... 52. Varrószerszám. 53. Tova. 55. Operett — herceg. 57. Női név. 59. Télen van. 61. Véd. 63. Ne csak nézz, hanem. . . 65. Már betűi keverve. 66. Sporteszköz. 67. Fejnélküli Feri! 69. Személyes névmás. 71. Női név. 72. Pólyásbaba mondja (ékczetliibával). 73. Állat. 74. Női név. 76. Mutató névmás. 78. NT. 79. Kicsinyítő képző. 80. Az övé is volt a diósgyőri vár. (első kockában kettős betű). 82. Egykori fegyver. 84. Tág. 85. Muzsika. 86. Orosz folyó. 87. Személyes névmás. FÜGGŐLEGES: 2. Az egyik nem ékezcthibával. 8. Orosz folyó betűi keverve. 4. Gyümölcsfa. 5. Időmérő (ékezethiány). 6. Fordítva ír. 7. Francia János (fonetikusan). 8. Azonos mássalhangzók. 9. Gyalog fele. 10. ÜKÁ. 11. Deszka. 12. Kötőszó. 17. Megyénk egyik községe. 19. Esze Tamás katonája. 20. Sző. 21. Idő. 23. Lassan érkezik meg. 24. A tatárd ól ás idejei nevezetesség. 26. Az alvás következménye. 28. Csak az nyer, aki... 29 Majdnem köd. 30 a. LS. 31. Érinthetetlen. 33. Lapunk címének rövidítése. 35. Hüvely. 37. Ugyanaz. 38. És latinul. 41. Folyadék. 45. Női név. 46. Növény. 47. Fel ellentéte. 49. Helyhatározói rag (ékezethiba). 51. ÖZA- 52. Állóvíz. 54. Fordítva: állatlakás. 56. Táncmulatság. 5*. Híres magyar író — kezdőbetűi nélkül. 59. Hív népiesen. 60. Verscsengés. 62. Vissza: esztendő. 641. Vasüti pálya. 66. Ételízesítő. 67. Város betűi keverve. 68. Vallásos kép. 70. Tiltó szó. 73. Zenei hang. 74. ESN. 75. Feleséig megjelölése — névelővel. 77. Kettőzve: gyermekek kedvelt cukorkája. 79. Nagy kavics. 80, ZSE. 81. Római 505. 83. Jön: más szóval.. Miskolcon a legközelebbi országos vásár október 25-én, héttőn lesz, amelyre vészmentes helyről mindenféle állat felhajtható. Használt fényképezőgépet, fotócikket vásárol az OFOTÉRT Miskolc, Széchenyi utca 46, T ■■••■•••■••••••••••••a ••■•••••••••••■••■•••••■•••■•■••••••■••••••••••••••■■•••■•■•••••••■,••••••■•••*•••••••••••■••••■••••••■•••••,••,,,,,,,,•••••••••••■•••••••■*••• cA napfény. már fáradtan ragyog. Őszi szél borzolja a hegyoldalt. ÍA szőlőtőkék sárguló levelei félénken takarnák el a dús szőlőgerezdeket, de hiába. Itt a szüret ideje. Ujhelytől Tokajig s innen tovább fridám nótától, kacagástól hangos a ■táj. Fürge ujjak vágják le a tőke termését, dolgozik a prés, s vastag ■sugarakban folyik a must a hordókba. Ki tudja hány szüretet látott már fez a vidék. Szüret és szüret között nincs különbség — gondolná az ember. — Pedig van. Nagyon is sok. Hallgassuk csak meg, mit mondanak a régi szüretekről a megsárgult írások s a ma élő emberek. Elég ha visszapillantunk a XVII. századig. Hegyalja már akkor is az ország egyik leggazdagabb vidéke volt, borai világhírnevet szereztek Peki. cÁ IkÖlöll tulajdonviszonyai — trint Benczédi László írja könyvében — hiven tükrözték a XVII. századvégi Magyarország társadalmi és politikai helyzetét. A leggazdagabb, a legjövedelmezőbb szőlők birtokosai a királyi fískus, a Habsburgokat kiszolgáló arisztokrácia tagjai és az állam, valamint a katonai apparátus helyi képviselői voltak. Becs a abrogates hazaárulásokat gazdag szőlö- (pdomanyckkal jutalmazta. Akinek jóhírű szőlője volt, azt koholt vádakkal perbefogták, birtokát elkobozták. A kisnemeseknek a szőlők silá- nyabbjával kellett megelégedniük, a leggyengébb szőlő mindenütt a jobbágyoké volt. A szüret nem okozott örömet a jobbágynak. Szőlője alig termett, mert saját földje művelésére volt a legkevesebb ideje. Ami kevés termett, elvitték dézsma fejében. A jobbágy művelte a szőlőt, ő szüretelte le, de munkája gyümölcsét a kizsákmányolok élvezték. A szüretelés olyan csendben folyt, mint a temetés. Dőzsöltek a földesurak, a császári tisztek, a zsoldosok, folyt a bor, és a jobbágy kínjában öklét rágta, mert a mutatáshoz nemcsak a borát, hanem a feleségét, leányát is elvitték. dl IZŐl&dézAma. és a robot mellett fizette a gabonatizedet és a kilencedet, a disznó-, bárány- és méhtizedet, a különféle illetékeket, hídvámot, vásárvámot, makkoltatási illetéket stb. Ha nem bírta a súlyos szolgáltatásokat fizetni, akkor a házába küldték a megszálló német katonaságot, amely ugyanúgy rabolta a népet, mint a török. 1685-ben például Schulcz császári tábornok katonái teljesen elpusztították, a tar. caliak szőlőjét. A következő esztendőkben a sáskajárás tette tönkre az évi termést. Ezt betetézte, hogy a császári zsoldosok összefogdosták a szőlőhegyen dolgozó jobbágyokat és a császári hadseregbe sorozták be őket. (dl búsait is idegen zsoldosok élték fel, a jobbágynak csak a makk- kenyér jutott. Nem ritkán előfordult, hogy egy-egy jobbágyhoz 30—40 zsoldost szállásoltak be, akik kínozták, verték a ház népét. Egyre jobban pusztultak a szőlők, elnéptelenedtek a falvak. Megteltek bujdosó emberekkel az erdők, nádasok. Kínokkal terhes évszázadok peregtek le, s az évek nem hoztak enyhülést. A feudalizmus romjain felépült a kapitalizmus, de a birtokviszonyok nem sokat változtak. Hegyalját az úri rendszer hű kiszolgálói vették birtokukba. A kizsákmányolás továbbra is megmaradt. Hegyalja népe hiába gondozta a szőlőtőkéket, a drága nektár az uraik poharába csordult. Ugyanakkor éhbérért dolgoztatták a szőlőmunkásokat. A történelem folyamán sokszór fogott fegyvert Hegyalia népe szabadságáért, függetlenségéért: a Tokaji- féle felkelésiben, a kuruc-labanc harcokban és az 1848-as szabadságharc idején is ott volt az elsők között, s amiért évszázadokon át hiába harcolt, hiába öntözte százezrek vére a gazdag vidék földjét, 1944 végén szinte az ölükbe hullt. A szovjet katonák felszabadították Hegyalja népét is és a nép állama a nép tulajdonába adta a szőlőföldeket. Álla Ünnep. a szüret Hegyalján. Szinte zeng a határ a nótától, a mókától. Tokajon az állami gazdaság szőlőjében jó félszáz fiatal lány, asz- szony szedi a szőlőt. Néha nagyokat nevetnek egy-egy tréfán. Tapasztó Sándor már elérte a hatodik évtizedet, de ugyancsak legé- nyesen tréfálkozik az asszonynép•••••■■•••••••••••■•I«•••••••••«•■•■••«•^•••••••••••■•* Vállalat bodrogkereszturi pincéje messziről magára vonja a figyelmet. Szépen fel van díszítve, gyönyörűen ki van takarítva. Mintha csak lakodalomra készülnének. A iá vago_ nos óriáshordóban egyre magasabbra emelkedik a must. A szőlőtermelők idehozzák az államnak járó részt. Egy zömök, pirospozsgás férfi, Várhegyi János 12 és fél hektoliter mostot hoz be. Ö az első. Valamikor régen hiába vágyakozott egy kis darab szőlőföld után, csak a felszabadulás, a népi demokrácia teljesítette az ő vágyát is. Két hektó és néhány liter a beadása, de ő 10 hektoliter mustra szerződést kötött az állammal. Dávid András feleségével együtt hozza a mustot. Még le sem szüreteltek egészen, de Dávidéknak az a véleményük, hogy első az állam. cA keepjaljui szőlők ma adnak bort a termelőnek és az államnak és az állam a termelőktől kapott bor fejében, felszereléseket hoz be más államokból. Közben telnek a puttonyok, s a présházban ömlik a hordókba a must; A Tokaj-Hegyaljaf Borforgalmi A sátoraljaújhelyi Vörös Csillag ■z-ben is szüretelnek. Közösen a közösben. Bényei Dániel, a tsz öreg pénztárosa még verset is fabrikált a szüret örömére. Vidám, boldog a hangulat, zeng az ének, csendülnek a poharak, a még szebb, még bolder gabb szüretre. (cs b)
