Észak-Magyarország, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-22 / 250. szám

hermám on j mu«

Hisksic, Pcpszeí 1. Telefon: 17>ÍÖ*

ESZAKMÄGYARORSZÄG

A

Napi 70 vagon érc

Felismerték és lúvátellék a hibát a hejöszafontai szövetkezet kommunistái

• ■ —HO ‘•*.***,

_

AZ MDP BORSI

DD-ABAU3-ZE

:mpl én me

GYEI RftRTBI

ZOTTSÁGÁNAK LAP3A 1

X. évfolyam £50- e*ám

Ára őt) fillér

Miskolc, í95<i oklóber 22, péntek

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata népgazdaságunk helyzetéről és gazdaságpolitikai feladatainkról

A Központi Vezetőség megtárgyalta országunk gazdasági helyzetét és a következőket állapította meg:

’j Népgazdaságunk az elmúlt * években hatalmas fejlődést tett meg: megnőttek az ország termelőerői, megváltozott a népgazdaság egész szerkezete; igen nagy mértékben kiszélesedett az ipari termelés, erősen megnőtt a nemzeti jövedelem. Gazdasági erőforrásaink ma nagyobbak, mint bármikor. Természeti kincseink, főként 3 bauxit, az ásványolaj és a barnaszén kiaknázása nagy, új lehetőségeket nyitott^ meg előttünk. Iparunk az utol- öt évben hatvanöt új nagyüzemmel gazdagodott; termelése mintegy háromszorosa az 1938-as évinek, '-'1- szereltsége, koncentráltsága összehasonlíthatatlanul magasabb fokon áll. Egész sor olyan gépet, közlekedési eszközt, gyógyszert, közszükségleti cikket állítunk elő, amelyeket azelőtt sohasem gyártottak országunkban. Mezőgazdaságunkat 364 állami gépállomás látja el a traktorok, arató-cséplőgépek és más korszerű termelőeszközök ezreivel; az öntözött terület nyolcszor nagyobb, mint volt 1938-ban. a szántóterületnek csaknem harminc százalékán szövetkezeti és állami gazdálkodás föjyik, amely egyre inkább érvényre juttatja a nagyüzemi gazdaság előnyeit. A szocialista tulajdon uralkodó, vezető szerepe módot ad arra, hogy gazdasági életünket a tudományos előrelátás alapián, tervszerűen, arányosan fejlesszük. Népgazdaságunk szilárd és széles alapokon nyugszik. Rendelkezünk az összes feltételekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a népgazdaság egészsé- ' gesen fejlődjék tovább.

2 A gazdasági téren elért hatal- * ma;s eredmények mellett, az ötéves terv megvalósítása során népgazdaságunk fejlődésében súlyos aránytalanságok és ellentmondások léptek fel. Pártunk Központi Vezetőségének 1953 júniusában hozott nagyjelentőségű határozatai megállapították, hogy az ország túlzott iparosítása helytelen volt. Téves volt az a felfogás, amely a szocializmus építésének nagy és sokoldalú feladatait pusztán az iparosításra és ezen belül is a nehézipar egyes ágainak fejlesztésére szűkítette le. Ebből a helytelen felfogásból kiindulva, a párt általános politikai szempontjait alárendeltük a gazdaságpolitikának, a túlfeszített iparosítás érdekeinek, nem eléggé számolva sem a dolgozó tömegek helyzetének alakulásával, sem a munkás-paraszt szövetség fenntartásá- nák és megszilárdításának alapvető követelményével. Hazai erőforrásaink és szükségleteink kellő figye- leínbevétele nélkül túlzott ütemben fejlesztettük a nehézipart, amelynek fejlődésétől a fogyasztási cikkeket előállító iparágak és mégjnkább a súlyosan elhanyagolt mezőgazdaság messze elmaradt. Az így létrejött, ■számos aránytalanság és a fejlesztés túlfeszített üteme egyre inkább lehetetlenné tette mind a termelés egyenletes, tervszerű menetét, mind a 'beruházásokra fordított, túlméretezett összegek észszerű felhasználását. A túlzott iparosítás a dolgozók életszínvonalának időleges visszaesésére, a város és falu közötti piaci kapcsolatok szűkülésére, a munkás- paraszt szövetség lazulására, a párt és a dolgozó tömegek közötti kapcsolat gyengülésére vezetett.

O A Központi Vezetőség 1953 jú_ rítusában hozott határozata lehetővé tette, hogy még időben elhárítsuk a túlzott iparosításra irányuló gazdaságpolitika nyomán támadt súlyos veszélyeket. Ä Központi Vezetőség 1953 júniusi, majd októberi és decemberi ülésén és a

III. kongresszuson hozott határozatok világosan megállapítják, hogy a szocialista építés új szakaszában politikánk középpontjába •— a szocialista gazdaság alaptörvényének érvényt szerezve — a dolgozó nép 1 életszínvonalának következetes emelését kell állítanunk. A határozatok megjelölik azokat a főfeladatokat,

j amelyeket a népjólét emelése és az aránytalanságok kiküszöbölése végett meg kell valósítani; a termelőerőknek a hazai erőforrások reális alapján való fejlesztését; a termelési eszközök és fogyasztás; cikkek termelésében a lakosság szükségleteinek megfelelő helyes arányok létrehozását; a mezőgazdasági termelésnek a piaci kapcsolatok kiszélesítése és a parasztság anyagi érdekeltsége alapján való gyors fejlesztését; a közszükségleti cikkek gyártásának erőteljes fokozását; a termelékenység növelését és az ön. költség csökkentését; az ipar műszaki fejlesztését; a termelőberendezések jobb karbantartását és a termelés egyenletes, tervszerű menetének biztosítását. Egyedül az új szakasz pártunk által kidolgozott politikája felel meg a munkásosztály és az egész nép érdekeinek; ezért fogadták azt osztatlan örömmel a város és a falu dolgozói.

A Az 1953 júniusi határozatokból kiindulva, pártunk és kormányunk jelentős kezdeti eredményeket ért el az új szakasz politikájának gyakorlati megvalósításában. A dolgozók életszínvonalának emelésére, valamint a mezőgazdasági termelés fejlesztésére irányuló intézkedések alig néhány hónap alatt megváltoztatták az 1953 júniusa előtt súlyossá vált helyzetet. Jelentősen emelkedett a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség életszínvonala, megnőtt a termelési kedv. Az ipar növelte — ha nem is kielégítően a közszükségleti cikkek, a mezőgazdasági gépek és eszközök gyártását; a téli átmeneti zavarok után megjavult a villamosenergiával való ellátás; különösen gyorsan fejlődik az azelőtt elhanyagolt helyi ipar és kisipar termelése. A mező- gazdaságban a termelés fellendülését mutatja a tartalékföldek bérbevétele és megművelése; a trágya és műtrágya használatának jelentős emelkedése; az új gépek és szerszámok iránti kereslet megsokszorozódása. Kiszélesedett a takarmánynövények, 0 zöldség- és gyümölcsfélék termelése; a sertés-, u juh- és a baromfi- állomány gyors ütemben növekszik. A termelők az ez évi termelés utam beadási kötelezettséget sokkal pontosabban teljesítik, mint azelőtt, az egyéni parasztok jólétének növekedésével egvidőben megindult a termelőszövetkezetek megszilárdulása. Megjavult a dolgozók áruellátása: különösen megnőtt a földművesszö- vetkezetek forgalma és erősen emelkedik a szabadpiacon forgalomba- kerülő paraszti termékek mennyisége. A gazdasági téren elért eredmények még korántsem kielégítőek, de nyomukban máris megszilárdult a munkás-paraszt szövetség, megjavult a párt és a tömegek közötti kapcsolat.

F Noha azok az intézkedések,

'' ' amelyek az új szakasz politikája alapján történtek, kedvező gazdasági és politikai eredményekkel jártak, az 1953 júniusában és azóta hozott nagyfontosságú határozatok végrehajtása a népgazdaságban mindezideig nem kielégítő: a túlzott iparosítás gazdaságpolitikáját nem számoltuk fel gyökeresen; gazdaságpolitikánk, különösen tervezésünk nem érvényesíti kellő következetességgel az új szakasz politikáját és több vonatkozásban elszakad attól.

Kezdeti erőfeszítéseink ellenére sem történt még lényeges változás a termelés szerkezetében. Az ipar átállítása közszükségleti cikkek és mezőgazdasági eszközök fokozott előállítására rendkívül lassan, vontatottan halad. A beruházások átcsoportosítása sem történik a kellő következetességgel: a mezőgazdasági és

könnyűipari beruházások teljesítése továbbra is elmarad a nehézipari beruházások tervének teljesítése mögött. A túlzott iparosítás szakaszában kialakult árú- és bérrendszert, az anyagellátási és hitelnyújtási szervezetet nem alakítottuk át az új szakasz követelményei szerint.

Az új szakasz politikájának határozatlan, felemás megvalósítása következtében a túlzott iparosítás politikájának következményei és még

mindig fennálló maradványai jelenleg is nagymértékben befolyásolják gazdasági életünket és igen nagy szerepet játszanak a gazdasági nehézségekben.

A Az átcsoportosítás vontatottu* sága jelentős elmaradáshoz és nehézségekhez vezetett a gazdasági élet több területén. Az ipari termelés színvonala egészében alig emelkedett és a termékek minősége sokszor nem megfelelő. A nehézipari, valamint a kohó- és gépipari minisztérium vállalatai többszáz millió forint értékű áruval kevesebb közszükségleti cikket és a mezőgazdaság számára is jelentősein kevesebb gépet, szerszámot és anyagot gyártottak, mmt amennyit a terv előírt. Részint ezért, részint az anyagi érdekeltség még mindig nem kielégítő érvényesítése folytán a mezőgazdasági termelés nem felel meg a követelményeknek; főként a kenyérgabona terméshozama és a szarvasmarhatenyésztés fejlődése maradt el. Különösen kedvezőtlen a népgazdaságban a termelékenység és az önköltség alakulása: terveinkkel egyenes ellentétben a munka termelékenysége az utolsó évben általában csökkent és az ön költség emelkedett.

Az átcsoportosításban és a termelésben mutatkozó elmaradás miatt az utolsó évben megnövekedett vá sárlóerőt csak úgy tudtuk megfelelő mennyiségű áruval kielégíteni, hogy az eredetileg beruházásra szánt esz közök jelentős részét fogyasztási célokra fordítottuk. Ezzel azonban nem oldottuk meg tartósan gazdasági nehézségeinket, amelyeknek csak a túlzott iparosítás maradványainak gyökeres felszámolásával, az új szakasz politikájának határozott, következetes érvényesítésével tudunk véget vetni. Csak az aránytalanságok kiküszöbölése, az átcsoportosítás erőteljes végrehajtása, a mezőgazdasági és’ ipari termelés növelése biztosíthatja tartósan, hogy az árualap lépést tartson az életszínvonal jelentős emelkedésével.

H Gazdasági nehézségeink alap* • vető tényezője: az új szakasz politikájának végrehajtásában mutatkozó ingadozás, az ellenállás, amely vele szemben többé-kevésbbé burkolt formák között megnyilvánul. Ezt az ellenállást táplálják azok az elméletileg megalapozatlan, téves felfogások, amelyek a gazdasági nehézségeket „vásárlóerő elvonással“ — tehát a munkásosztály és a parasztság életszínvonalának csökkentésével — javasolják megoldani, a mezőgazdaság fejlesztését a parasztság jólétének emelése nélkül — tehát a parasztság anyagi érdekeltségének elvét megsértve — akarnak megvalósítani, vagy a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló intézkedéseket és különösen a paraszti termékek sza- padpiaci értékesítésének kiszélesítését egyoldalú „parasztpolitikának’' tekintik.

Ezek a felfogások összeegyeztethetetlenek a szocializmus építésének marxi-lenini alapelveivel. A szocializmus gazdasági alaptörvénye a dolgozók anyagi és kulturális igényeinek maximális kielégítését követeli meg. A szocializmus építése csak úgy valósítható meg, ha a dolgozóknak nemcsak több jog és szabadság, hanem növekvő anyagi jólét is osztályrészül jut. Az életszínvonal csökkentése — a szocializmus békés építésének körülményei között — megingatná a dolgozóknak a szocialista ópítőmunlkába vetett bizalmát, csökkentené a munkakedvet és a munka termelékenységét, gyengítené a tömegek kapcsolatait a párttal. Az életszínvonal csökkentése nem a szocializmus céltudatos építésének, hanem a nehézségek előtt való kapitulálásnak, a szocializmus építéséről való tényleges lemondásnak útja. Ez az út nem járható a dolgozó nép, a munkásosztály, a párt számára.

Káros az a felfogás is, amely a parasztság anyagi jólétét csökkenteni, vagy emelkedését akadályozni kívánja. A mezőgazdasági termelés növelését lehetetlen megvalósítani a mező- gazdasági termelők • anyagi érdekeltségének fokozása és anyagi jólétük növelése nélkül. Már pedig a mező- gazdasági termékek bősége teszi csak lehetővé, hogy a városok dolgozóit, a

munkásosztályt elláthassuk elegendő és olcsó élelmiszerrel és hogy az ipar egyre több hazai, mezőgazdasági eredetű nyersanyaghoz jusson. A mezőgazdasági termelés növelése ezért elsőrendű érdeke a munkásosztálynak és a parasztság jólétének ezzel iáró emelése a munkásosztály érdekeinek megfelelő politika. A paraszti vásárlóerő emelkedésének megakadályozása, vagy elvonása megrendítené a parasztság termelési kedvét, megingatná a párt és a kormány politikájába vetett bizalmát; a termelés csökkenésére, áruhiányra, drágaságra vezetne, aláásná a munkásosztály életszínvonalát, veszélybe sodorná a munkás-paraszt szövetséget.

Fejlődésünk jelenlegi szakaszán, amikor a kisárutermelő egyéni gazdaságok teszik ki még a parasztság zömét, a mezőgazdaság fejlesztésének, a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának fő eszköze a piaci kapcsolatok kiszélesítése. Azok az intézkedések, amelyek lehetőséget teremtenek a parasztság számára, hogy termékeinek nagyrészét a szabadpiacon értékesítse, nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy megszilárdítsuk a munkás-paraszt szövetség gazdasági alapját; az erősen megalapozott munkás-paraszt szövetség pedig elengedhetetlen feltétele a népi demokrácia fejlődésének, a proletárdiktatúra feladatai megvalósításának. A paraszti vásárlóerő elvonása, a szabadpiac megszorítása tehát nem a munkásosztály jólétéhez és megerősödéséhez, hanem népi demokráciánk meggyengítéséhez, a munkásosztálynak a paraszti tömegektől való elszigeteléséhez és a városi dolgozók ínségéhez vezetne. Ez az út épp olvan kevéssé járható a munkásosz- té’v, mint a parasztság számára.

Q Alaptalanok és helytelenek * ’’ azok a nézetek is, amelyek az új szakasz politikáját úgy értelmezik, hogy az iparosításról, az ipari termelés kibővítéséről való lemondást jelenti. E nézetek között az 1953 iú- niusa előtt folytatott gazdaságpolitikának az a téves alapgondolata húzódik meg, hogy az iparosítás csak a kohászat és a gépipar egyoldalii, mindenáron való feilesztésével valósítható meg. A valóságban az 1953 júniusa előtt folytatott gazdaságpolitika nem azért volt téves, mert az iparosításra törekedett, hanem azért, mert az iparosítást nem hazai erőforrásaink és szükségleteink reális alapján, hanem azoktól elszakítva, tényleges lehetőségeinkkel nem számolva, túlzott mértékben és túl gyors ütemben akarta megvalósítani;

A túlzott iparosításnak ezt a gazdaságpolitikáját gyökeresen fel kell számolnunk, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az iparosítás a szocializmus építésének fő eszköze és a népgazdaság fejlődésé- nek nélkülözhetetlen tényezője. Az életszínvonal további emelését, a mezőgazdasági termelés gyors növelését csak akkor valósíthatjuk meg, ha az ipari termelést egyrészt átcsoportosítjuk, másrészt azonban egészséges arányokban megfelelő ütemben bővítjük is, hogy növekvő árutömegeket bocsáthasson a fogyasztók és a kivitel rendelkezésére, és hogy minél több gép és szerszám szállításával támaszthassa alá a me. őgazdaság fejlesztését.

A felsorolt nézetek csakúgy, mint minden ellenállás az új szakasz politikájával szemben, nemcsak átmeneti nehézségeink megoldását gátolják. hanem bennük rejlik nehézségeink főforrésa. Pártunknak a leghatározottabb harcot kell folytatni az ellenállás minden megnyilvánulásával szemben, minthogy ezek súlyosan sértik a munkásosztály és a? eg=sz nép érdekeit.

Q Az úi szakasz politikájának nem kielégítő végrehajtásán, mint alapvető tényezőn kívül átmeneti gazdasági nehézségeinkben jelentős szerepet játszik: a) Az új szakasz helytelen, engedékeny, liberális értelmezése. So. kan a tömegekkel való kapcsolat megszilárdításának ürügye alatt lemondanak arról, hogy szigorúan megköveteljék az állami és munka- fegyelem betartását, a társadalmi tulajdon gondos megőrzését; elvárják a népi demokráciától az életszínvonal emelését anélkül, hogy erőfeszí- téseket tennének az életszínvonal emeiése előfeltételeinek megterem-* tésére, a termelés növelésére, a munka termelékenységének fokozá-i sára, az önköltség leszállítására; elfeledkeznek arról, hogy a jólét eme-í lése végső soron az üzemekben, a bányákban, a munkapadoknál, a szántásnál-vetésnél, a növényápolás-* nál dől el és nem biztosítják a tervek teljesítését. Ez a helytelen ma* eatartás a munkafegyelem és a tervfegyelem nagymértékű meglazulásá-t ra, a béralapnak sokszáz millió forinttal való túllépésére és falun sok-* szór az adófizetési és beadási köte-i lezettség teljesítésének elhanyagold-* sára vezetett és mindezek következtében a termelési és áruellátási előirányzatok nontos teljesítésének egvife legkomolyabb akadályává vált, b) Az utolsó években erősen elha- ranódzott pazarlás, amely a rendek* kezésünkre álló termelőerők, valamint a fogyasztás céljaira szánt

anyagi eszközök jókora részének el- fecsérlésére, észszerütlen felhaszná-» lására vezet. Ez kifejezésre jut az improduktív munkát betöltők szá-* mának mértéktelen megnövekedésé-* ben és az állami költségvetés lehetőségeinket meghaladó megduzzadá-* sában *s.

cl A gazdaság irányítása helytelen, bürokratikus módszerei, a rendeletek. határozatok, utasítások, jelen-* tések és adatszolgáltatások tömkelegé, amely elvonja a figyelmet a lényeges gazdasági feladatoktól és amely mögött legtöbbször a vezetés tehetetlensége, az élettől való elsza- kadottsága húzódik meg.

Minthogy az új szakasz kispolgári értelmezése, a munkafegyelem meglazulása. a bürokratizmus, a pazarlás gazdaságpolitikai feladataink eredményes végrehajtásának komoly akadályai, leküzdésükért —* teljes összhangban az új szakasz politikájának alapvető szempontjaival — következetes harcot kell folytatni. Népgazdaságunk fejlődése azt bizonyítja, hogy az 1953 júniusi és azt követő párthatározatok hosszú időre megmutatták az egyetlen járható utat, amely népünk jólétének következetes emeléséhez, a népgazdaság egészséges fejlődéséhez, a szocializmus eredményes építéséhez vezet. Csak az új szakasz politikájának következetes és hiánytalan, minden elferdítéstől mentes végrehajtása biztosíthatja a nehézségek leküzdését, népünk anyagi és kulturális felemelkedése további feltételeinek megteremtését.

II.

Népgazdaságunk helyzetét és fejlődésének lehetőségeit, valamint az új szakasz politikájának követelményeit figyelembevéve, a Központi Vezetőség a következőket határozza el:

1 A szocializmus építésének egyet-, -*-*len helyes és lehetőséges útja ha. zánkban a Központi Vezetőség 1953 júniusi, októberi és decemberi ülése, valamint a III. kongresszus határoza, taiban rögzített politika, az új szakasz politikája, amely a szocializmus építését következetesen a párt és a tömegek közötti legszorosabb kapcsolatra, a munkásosztály és a parasztság közötti szilárd szövetségre alapítja. A párt valamennyi szerve, minden párttag ezt a politikát köteles következetesen és határozottan végrehajtani, Egész gazdaságpolitikánkat az 1958 júniusé és az azt követő határozatok elvi alapjaira kell helyezni, minden gazdaságpolitikai feladatot és intézkedést az új szakasz politikájá- nrk kell alárendelni.

O A párt következetes harcot in- dít az 1953 júniusában, valamint a III. kongresszuson hozott határozatok minden elferdítése, az ettől a vonaltól való eltérések és elhajlások ellen. Biztosítani kell, hogy ezeket a határozatokat, az új szakasz gazdaságpolitikájának alapelveit a párt összes szervei egyöntetűen értelmezzék és ingadozás nélkül megvalósítsák. Az új szakasz politikájának kérdéseiben meg kell szilárdítani a párt sorainak elvi egységét és határozottan fel kell

(Folytatás a 2-ik oldalon.)