Észak-Magyarország, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-19 / 247. szám
2 ÉSZAKMAGYARORSZAG Kedd, 1954. október 19. A borsodmegyei párt- és DISZ-nagyaktíva ülése (Folytatás az 1. oldalról.) a ihuzavonánalk? Jelen nehézségeink, az elkövetett hibák gyökerét jórészt a túlzottütemű iparosítás ma is ható következményeiben kell keresni: a mezőgazdaság elhanyagolt állapotában, gazdasági adottságainknak nem kedvező ipari szerkezetében, az alacsony anyagkészletekben és tartalékokban, a termelő berendezések rossz karbantartásában és hiányos felújításában. A Központi Vezetőség tavaly júniusi határozata előtt elkövetett hibáik gazdasági következményei súlyosabbak, mint eddig gondoltuk. Ennek ellenére az elkövetett hibáik gyökerét, jelenlegi nehézségeink döntő okát abban kell keresni, hogy ezideig nem folyt következetes, kielégítő harc az új szakasz politikájának megvalósításáért. De nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy gazdasági vezetőink közül többen tavaly június óta tehe- tetlenkedtek, ingadoztak, bizonytalankodtak, sőt egyesek kétkulacsos módon ellent is álltak. / Gazdasági vezetőink egyrésze nem a jólét további emelése döntő feltételeinek megteremtését tekintette fő feladatának. Ezért esett vissza tavaly óta a munka termelékenysége, a termelés, ezért nőtt az önköltség, s ezért nem változott meg kielégítően exportunk összetétele sem. Közülük többen megijedve az életszínvonal emelésében elért kezdeti eredményeinktől,, azon törték a fejüket, hogyan lehetne megállítani ezt az egészséges folyamatot és nem azon, hogy hogyan lehet, hogyan kell az árualapot növelni, hogy helyreálljon az egyensúly a vásárló erők és az árualap között. Ezek az elvtársak súlyos károkat okoztak pártunknak és népünknek. <4 káron nézetek t Vizsgáljuk meg közelebbről — 'hangsúlyozta a beszámoló — ezeknek a vezetőknek káros nézeteit, az ezekből fakadó gyakorlati tevékenység következményeit. Erre azért van szükség, hogy minden kommunista és minden dolgozó világosan lássa, megértse a párt helyes politikáját és fel tudjon lépni-a káros nézetek és gyakorlat minden maradványa ellen. Ezeknek a vezetőknek egyrésze tavaly június óta a Központi Vezetőség és a kongresszus ismételt határozatai ellenére lényegében azt a nézetet vallotta, hogy csak a nehézipar fejlesztése szolgálja a szocializmus építését, a termelőerők fejlesztéséi. E káros nézetükből fakadt az a helytelen gyakorlat, hogy 1954, első felében beruházásaink összetétele lényegében ugyanolyan volt, mint 1933. első felében, a túlzott iparosítás úlején. Beruházási politikánk tehát még 1954. első felében is a túlzott iparosítást és nem az új szakasz politikáját szolgálta. Ezért került későn sor több nagy beruházásunk leállítására. Ezért nem dolgozták ki időben a? ipar átcsoportosításának irányelveit, konkrét feladatait, s ezért nem történt meg iparunk teljes átállítása sem a mezőgazdasági gépek és felszerelések, közfogyasztási cikkek gyártására. Ezek a vezetők a túlzott iparosítás idején teljes erejükkel küzdöttek az akkori tervek teljesítéséért, most félkézzel, sőt egyesek — a kétkulcsosok — még félkézzel sem küzdöttek az új szakasz politikájának megvalósításáért. A Központi Vezetőség egyöntetűen visszautasította, elítélte és szétzúzta e káros nézetet. Állásfoglalásában hangsúlyozta: a szocializmus építése megköveteli a nehézipar fejlesztését is, de a közfogyasztási cikkeket előállító iparágak és a mezőgazdaság fejlesztését is úgy, ahogyan azt a tavaly júniusi és a kongresszusi határozatok előírják. A szocializmus további építése hazánkban ezt követeli tőlünk és nemcsak a nehézipar egyoldalú, túlzott fejlesztését. Hiszen Tévelygéseik igazolására különféle nézeteket kovácsoltak, melyekkel megfertőztek számos párttagot is. Ellenségeink kihasználva ezt az ellenállást, huzavonát, az egyre élesebben jelentkező hibákat, arról kezdtek beszélni, hogy a párt nem képes végrehajtani az új szakasz politikáját, csődbejutott ez a politika, népgazdaságunk csődbekerült. Mondanunk sem kell, hogy ellenségeink rágalmaikat szerették volna ezzel valósággá varázsolni. A Központi Vezetőség egységesen, a leghatározottabban elítélte ezeknek az elvtérsakna'k tevékenységét és nézeteiket, mint a marxizmussal, a leninizmussal és a párt politikájával ellentétes nézeteket bélyegezte meg és zúzta szét. Központi Vezetőségünk azonban tovább is ment egy lépéssel. A Központi Vezetőség utasítására a Politikai Bizottság javaslatot tett a kormánynak, az Elnöki Tanácsnak, az ilyen tehetetlen ingadozó vezetők leváltására. Kormányunk és az Elnöki Tanács igen helyesen több ilyen vezetőt már le is váltott funkciójából. Ezek az intézkedések a Központi Vezetőség azt az állásfoglalását fejezik ki. hogy a jövőben nem maradhat egyetlen olyan kommunista vezető sem funkcióban, aki nem képes, vagy nem akarja végrehajtani az új szakasz politikáját. Ezek az intézkedések a tapasztalatok szerint osztatlan tetszésre találtak dolgozóink, párttagjaink körében. A Központi Vezetőség megállapította, hogy a pártvezetésnek már előbb kellett volna ilyen keményen és határozottan fellépni a tehetetlen, ingadozó vezetőkkel szemben, s akkor eredményesebben hajtottuk volna végre az új szakasz politikáját. s következményeik micsoda szocializmus lenne az, amely nem tudna élelmiszer- és árubőséget biztosítani? A Központi Vezetőség azért, hogy a jövőben ilyen hibák nem forduljanak elő, a következőket határozta el: 1955-ben 7.5—8.5 milliárd forintnyi összberuházásból az 1954-re előírt, de ténylegesen el nem ért arányban kell a mezőgazdaságot fejleszteni. Továbbá fel kell emelni a könnyűipar és az élelmiszeripar részesedésének arányát. 1955-ben gyorsabban kell növelni a fogyasztási javak termelését, mint a termelőeszközökét. Az egész ipar termelését 5 százalékkal kell emelni, ezen belül a könnyűipar termelését 7—8 százalékkal, az élelmiszer- ipar termelését pedig 8—9 százalékkal, a kohó és gépipari minisztériumnak 80—100 százalékkal kell emelni a közszükségleti cikkek gyártását. A bizonytalankodó, tehetetlenkedő, vagy ellenálló vezetők egyrésze azt állította, hogy tavaly június óta túl gyorsan emelkedett az életszínvonal, ezért az elért életszínvonalat nem tudjuk tovább tartani, ezt a színvonalat csökkenteni kell. Ebből kiindulva olyan javaslatokat és terveket dolgoztak ki, melyek szerint bércsökkentéssel, áremeléssel, adóemeléssel, túlzott takarékossági intézkedésekkel! kellene csökkenteni a dolgozók egészségesen megnőtt vásárló erejét. . A Központi Vezetőség ezt a nézetet is egységesen, mint a marxizmussal, leninizmussal, a szocializmus gazdasági alaptörvényével, az új szakasz főcélkitűzésével ellentétes nézetet Ítélte el és zúzta szét. A Központi Vezetőség állásfoglalásában a következőket hangsúlyozta: „Szó sem lehet arról, hogy tavaly június óta túlzottan emelkedett az életszínvonal. Eredményeink nem lebecsülendők. de csak kezdeti szerény eredmények csupán. Jelenleg a dolgozók életszínvonala kb. olyan, mint 1949- ben volt a 26 százalékos kiskereskedelmi áruforgalom növekedése ellenére. Gazdaságpolitikánkat teljesen alá kell rendelni a párt politikájának Nem lehet beszélni túlzott életszínvonal emelkedésről azért sem, mert amíg 1949-től a nemzeti jövedelem 60 százalékkal, az ipar termelést) pedig 220—240 százalékkal nőtt, addig az életszínvonal tavaly június óta csak mintegy 15—18 százalékkal emelkedett. E tények világánál tűnik igazán ki a túlzott életszínvonal emelkedésről tér. jesztett nézetek hamissága. Tarthatatlan és megengedhetetlen e nézet azért is, mert ebből kiindulva nem az ipar átcsoportosításának meggyorsítását, a termelés és a termelékenység növelését, az önköltség csökkentését és a mezőgazdaság gyorsabb fejlesztését kellene követelni, hanem az életszínvonal csökkentését — úgy ahogy ezt ők követ oltók. Az igaz, hogy eddig nem a termelés növeléséből, a termelékenység növekedéséből és az önköltség csökkenéséből fedeztük az életszínvonal emelését, De ezt azért nem tehettük, mert éppen ezek a vezetők nem hajtották végre az erre vonatkozó határozatokat. A kibontakozás útját tehát nem az élet- színvonal csökkentésében, hanem e határozatok végrehajtásában lehet cs kell keresni. A Központi Vezetőség ezzel kapcsolatban a következőket határozta el: Gazdaságpolitikánkat teljesen alá kell rendelni a párt politikájának, az új szakasz politikájának, melynek fő cél, kitűzése: a lakosság növekvő anyagi cs kulturális Igényeinek egyre foko zottabb kielégítése. Ezt a követel, ményt szem előtt tartva kell kidolgozni rövid idő alatt az új szakasz gazdaságpolitikai programját, melynek végrehajtásával kell megteremtenünk az életszínvonal további emelkedésének állandó feltételeit. 1955-ben a munkásosztály, a műszaki értelmiség és a velük azonos elbírálás alá eső rétegek színvonala nem csökkenhet-, sőt ha minimálisan is, de tovább kell emelkednie. Ehhez i íz iparban legalább 3 százalékkal kell csökkenteni a termékek önköltségét. Az ipari termelés 5 százalékos növeléséhez 1955-ben legalább 2—3 százalékos anyagmegtakaritásra van szükség. E célkitűzések komolyak, megvalósításuk nem könnyű feladat. De a Központi Vezetőségnek az a határozott álláspontja, hogy e követelésekből egy jottányit sem enged! Nem tűri, hogy a pártban legyenek olyanok, akik vissza akarnak vonulni előrehaladás helyett. Nem tűri ezt elsősorban azért, mert népünk növekvő bizalmát csak előrehaladással tudjuk megőrizni és elmélyíteni. Minden párttagnak meg kell tanulni végre azt, hogy a párt és a nép közötti kapcsolat kérdéseiben nem tűrhetünk semilyen ingadozást, vagy visszavonulást. A Központi Vezetőség egyöntetűen elvetette és szétzúzta azt a káros nézetet is. amely szerint a mezőgazdaság fejlesztése holmi munkásellenes parasztpolitika lenne. Az ilyen nézeteket vallók azt mondották: nem kell biztosítani a dolgozó parasztok, egyéni anyagi érdekeltségét a mezőgazdaság fejlesztésében. Szerintük nem kell továbbfejleszteni a szabad piacot, his zen ez csak a spekulációt hizlalja és nem szabad megengedni a dolgozó parasztok további életszínvonalának emelését. Ebből kiindulva, olyan terveket, javaslatokat dolgoztak ki, hogy csökkentsük a dolgozó parasztok vásárlóerejét, az előírtnál lassúbb ütemben fejlesszük a mezőgazdaságot, de úgy, hogy a mezőgazdaság fejlődéséből fakadó összes termékfelesloget vegyük el a dolgozó parasztoktól. Azt is, atT1'- vel fedeznék növekvő egyéni szükségleteiket, azt is, amit a városi A -Központi Vezetőség ezzel kapcsolatban a következőket határozta el: A párt általános politikáját, gazdaság- politikai célkitűzéseit a munkás-paraszt szövetségnek kell alárendelni. Soha egy pillanatra sem térhetünk el a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának marxista-leninista útja - tói. Ez azt követeli tőlünk, hogy sohasem feledkezzünk meg a nagy lenini útmutatásról, hogy a burzsoázia megdöntéséhez, a proletárdiktatúra kivívásához, megtartásához és szakadatlan erősítéséhez, a szocializmus felépítéséhez múlhatatlanul szükség van a munkás-paraszt szövetségre. Soha nem feledkezhetünk meg Marx örökérvényű tanításáról: Ha a munkásosztály harci dalát nem zengi át a parasztság kórusa, az könnyen a munkásosztály hattyúdala tehet. Gyorsítani kell a mezőgazdaság fejlesztését, fokozottabb erővei és ütemben kelj ellátni a mezőgazdáságot műtrágyával, gépekkel, szerszámokkal. Tovább kell haladnunk előre, de sokkal bátrabban, a, dolgozó parasztság anyagi érdekeltségének biztosításában a szabadpiac fejlesztésében. Nem azért emelkedtek az utóbbi időben egyes mezőgazdasági cikkek árai, mert szabadpiac van, hanem azért, mert nem termelnek belőlük még elegendő mennyiséget. Nem azért termett ez évben kevesebb kenyérgabonánk a szükségesnél, mert a. dolgozó parasztságot agyontámogattuk. Ellenkezőleg. Azért nem termett elég. mert dolgozó parasztságunk nem volt eléggé érdekelve a kenyérgabona- fokozottabb termelésében. Ezért határozott úgy a közelmúltban pártunk és kormányunk, hogy megteremti a< dolgozó parasztságunk anyagi érdekeltségét a kenyérgabona fokozottabb termelésében is. Ezért határozott úgy a Központi Vezetőség, hogy több mezőgazdasági termék árát fel kell emelni, többek között a libamájét is. Ugyanis kiderült, hogy sok régen keresett exportcikkünk termelése csökkent helytelen árpolitikánk miatt. Kiszámították, ha jelenlegi libaállományunk máját mind exportálnánk (kb. 100 vagonnal), az számunkra 40 millió négyzetméter pamutszőve- tet jelentene cserébe. S ma azért nem tudjuk ezt a számunkra igen kedvező üzletet megkötni, mert helytelen árpolitikánk miatt a dolgozó parasztság nincs érdekelve a liba tenyésztésében. Vájjon nem lenne-e ostobaság tovább tűrni ezt a helyzetet? A mezőgazdaság fejlődésének meggyorsítása mindenekelőtt azt követeli, hogy következetesen biztosítsuk a dolgozó parasztság anyagi érdekeltségét. Máskép nem is biztosíthatjuk a Központi Vezetőség azon határozatának' végrehajtását sem, hogy 1955- ben 5 százalékkal emeljük a mezőgazdaság termelését. Az elmondottak alapján a napnál is világosabb, hogy nem lehet a munkások életszínvonalát emelni, a dolgozó parasztságét pedig csökkenteni. De ez megfordítva is igaz. Az egyik dolgozó osztály életszínvonalát nem lehet emelni a másik dolgozó osztály rovására. A két dolgozó osztály életszínvonalát csak együtt, a júniusi politika útján lehet állandóan és fokozatosan emelni. Aki ezt nem érti meg, az egy betűt sem értett meg a marxizmus-leninizmus tanításaiból, a murakás-paraszt szövetségből. Fejlődjék csak gyorsabban az eddiginél mezőgazdaságunk, mert ez vezet az élelmiszerek böeégéhez, ez az alapja az életszinvona.1 emelésének városban és falun. Hadd nojijön csak tovább a dolgozó parasztok vásárlóereje, életszínvonala, anyagi érdekeltsége, mert ez növeli tovább termelési kedvüket, szorgalmukat. Es ettől fog növekedni a mezőgazdasági termelés, a mezőgazda- sági termékek mennyisége is. így jut majd egyre több mezőgazdasági termék, kenyér, hús, zsír a falusi és városi dolgozók asztalára. De nemcsak több, hanem egyre olcsóbb is. A mezőgazdasági termékek növekvő mennyisége törvényszerűen az árak csökkenéséhez vezet anélkül', hogy eK csökkentené a dolgozó parasztság életszínvonalát, mert a dotgozó parasztság a több áruért — hai azok árai csökken is — magasabb jövedelemhez jut. Ezért nem kelj és nem szabad félni a dolgozó parasztság 'életszínvonalának emelkedésétől a városokban, de a munkásosztály életszínvonalának emelkedésétől a falvakban sem. Csakis akkor élhet egyre szebben, vidámabban és boldogabban a munkásosztály és a dolgozó parasztság e hazában, ha állandóan emelkedik jóléte is. 1953. júniusa előtt hibás politikánk miatt együtt csökkent a munkások és a dolgozó parasztság életszínvonala, mert eltértünk a helyes marxista., leninista úttól. Erre az útra mégegyszer nem engedi a pártot a Központi Vezetősége A Központi Vezetőség határozata' megmutatja, hogyan lehet kielégíteni egyszerre ai városok és falvak dolgozóinak növekvő szükségleteit. Gyorsabb ütemben kell fejleszteni a mezőgazdaságot, ez vezet a mezőgazda - sági termékek bőségéhez, a mezőgaiz- dasági termékek árának csökkenésé-' hez. Haladéktalanul át kell állítani;* iparunkat: mezőgazdasági eszközök és közfogyasztási cikkek gyártására,, emelni kell az ipari termelést és a termelékenységet, csökkenteni kell az önköltséget. Ebből fakad majd a több,, jobb, olcsóbb ipari áru és a mezőgazdaság gyorsabb fejlesztéséhez szükséges elegendő gép és felszerelés. Mindebből világosan kitűnik, hogy a városok és falvak dolgozóinak jólétét csakis akkor lehet tovább emel—', ha a munkások és dolgozó parasztok- példamutatóan teljesítik kötelezettségüket. ha egyöntetűen, lelkesen küzdenek a párt politikájának végrehajtásáért. Ha dolgozó parasztságunknak a munkásosztály nem adna egyre több, jobb és olcsóbb ipari árut, az visszavetné a mezőgazdaság fejlődését és akkor a dolgozó parasztságtól 6em kaphatna egyre több és jobb élelmiszert, ipari nyersanyagot. Ezért tanítja azt a? marxizmus-leninizmus, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság érdekei azonosak. Ezért káros és helytelen minden olyan nézet, amely bármelyik dolgozó osztály érdekeit háttérit akarja szorítani. Több, jobb és olcsóbb mezőgazdasági termék a dolgozó parasztok becsületét öregbíti a munkások előtt. Több. jobb, olcsóbb ipari áru a munkásosztály, a munkásfiatalom becsületét fogja öregbíteni a dolgozó parasztok előtt. így válik majd a Központi Vezetőség határozatának végrehajtása hatékony eszközévé a munkás-paraszt szöve.seg tox-oDi megszi.ardt'a^atieW. a munkásihatalom további erősödésének. Megyénk üzemeiben és falvaiban nagy szükség van e gondolatok türelmes, gyakori ismertetésére, mert több- helyütt tapasztalható olyan káros nézet: az új szakasz politikája paraszttámogató politika, minden paraszt spekulál, stb. A DIMÁVAG egyik legutóbbi értekezletén többen úgy vélekedtek", meg kell szüntetni a szabadpiacot. Nemrégiben Miskolcon fordult elő az a sajnálatos eset, hogy reggel 6 óra előtt nem engedtek egy piacra menő parasztasszonyt felszállni az autóbuszra, mondván: „maga feketézni ráér 6 óra után is, amikor mi már beértünk munkahelyünkre’’. Falvaink egy- részében viszont olyan hangok hallatszanak, hogy a munkások könnyen élnek, könnyen keresnek havonta 1000 forintokat. Mindez ami agitációsés propagandamunkánk kemény kritikája is. Ezen a helyzeten csak agitációs propaganda munkánk javításával, valamint a munkás-paraszt találkozók további szervezésével változtathatunk. Erélyes, határozott, bátor fellépést minden lazasággal szentben A Központi Vezetőség egységesen lépett fel az új szakasz politikáját eltorzító liberális, opportunista nézetekkel szemben is. Az ilyen álláspont már nemcsak egyes vezetőkre és párttagokra, hanem a vezetők és párttagok jórészére jellemző. E liberális, opportunista nézet szerin* az új szakasz csak a jogok követelésének és érvényesítésének korszaka, melyben megfeledkezhetünk a kötelességek teljesítéséről és a fegyelemről. A Központi Vezetőség határozata hangsúlyozza: Az új szakasz a törvénybeiktatott jog-ok' maradéktalan teljesítésének, de a törvényes kötelezettségek fegyelmezett, maradéktalan teljesítésének is korszaka. Az új szakaszban csakis a kötelezettségek teljesítése teszi lehetővé a jogok érvényesítését, csakis a jogok és a kötelességek harmonikus egysége biztosítja anyagi, kulturális fejlődésünket. Hiába követelünk a kormánytól asz új szakasz politikája alapján egyre több, jobb és olcsóbb árut, ha fegyelmezetlenség miatt nem teljesítjük terveinket, és drágábban, gyenge minőségű árut termelünk.Ezért követel a Központi Vezetőség határozata a kommunistáktól erélyes, határozott, bátor fellépést minden lazasággal, fegyelmezetlenséggel szemben. A lazaság és fegyelmezetlenség megtürése tavaly június óta sok milliárd forintéba került népünknek. Ezt tovább nem tűrhetjük. Ezért kell személyre és funkcióra való tekintet nélkül bírálni minden vezetőt, kommunistát, aki szemet huny a lazaság és fegyelmezetlenség felett. A vezetők és a dolgozók fegyelme, szorgalma egyik legnagyobb anyagi tartalékunk. Ennek mozgósítása és felhasználása paran- csolólag szükséges az új szakaszban. — Mégegyszer hangsúlyozom — mondotta Földvári elvtárs, hogy a Központi Vezetőség legutóbbi ülése eg vön te’f határozott fellépéssel 6záll szembe e káros nézetekkel és az ebből fakadó gyakorlattal. Marxista-leninista kritikával zúzta szét e nézeteket és kemény^ határozontt szervezeti rendszabályokat is foganatosított e nézetek képviselőivel szemben. Ezzel megteremtette továbbfejlődésünk egyik legfontosabb feltételét. Joggal mondhatjuk ezért, hogy Központi Vezetőségünk ez év októberi ülése fordulópontot jelent fejlődésünk új szakaszában. Mit kell tennünk a jólét további emelése érdekében " A Központi Vezetőség világos és egyértelmű választ adott arra a kérdésre mit kell tennünk a jólét további emelése érdekében. Hangsúlyozta hogy jelenlegi gazdasági nehézségeink még döntően az új szakasz politikájának elégtelen végrehajtásából fakadnak és leküzdhetők; Hogyan? Az ipari termelés határozott, meggondolt, gyors átállításával, hogy több mezőgazdasági gépet, termelőeszközt és közfogyasztási cikket gyárthassunk. A mezőgazdaság gyorsabb fejlesztésével, a decemberi párt- és kormányhatározat alapién biztosíthatjuk az élelmiszerek és az ipari nyersanyagok bőségét. Az ipari termelés önköltségének állandó csökkentésével, a termelékenység állandó növelésével és a minőség javí- táisáva] megteremtjük a dús választékú, elegendő mennyiségű és minőségű, egyre olcsóbb ipari áruellátás alapjait. A városi és falusi dolgozók anyagi érdekeltségének fokozásával ez úi erőt, új lendületet fog adni a termelés növelése érdekében folyó szocialista mufi- kaversenynek, az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. A városi és falusi dolgozók piaci kapcsolatainak bátor kifejlesztésével, (Folytatás a 3. oldalon.) lakosság ellátására küldenének. A Központi Vezetőség nyomatékkai húzta alá állásfoglalásában a következőket: Könyörtelenül és gyorsan szét kell zúznunk ezt az antimarxista, pártunktól idegen és káros nézetet. Mit jelentene a munkásosztály, a dolgozó parasztság és egész népünk számára, ha elfogadnánk ezt a nézetet és ezeket a javaslatokat! Gazdaságilag: a dolgozó parasztság termelési kedvének csökkenését, a parlagon heverő és tartalékföldek szaporodását, kevesebb mezőgazdasági terméket, kevesebb húst, zsírt, kenyeret, élelmiszert. Tehát a nyomor, a nélkülözés útját. Mindez elsősorban a munkásosztály bőrén csattanna, hiszen a csökkenő mezőgazdasági termelésből a dolgozó parasztság először saját szükségletét elégítené ki. Az állandóan csökkenő felesleget viszont egyre magasabb áron adná el a városi lakosságnak. Vájjon ki érthet egyet ezzel az úttal? 1953 júniusáig ehhez hasonló úton jártunk. S vájjon nem kell tanulni, nem kötelessége e minden kommunistának tanulni ebből a számunkra olyan keserű leckéből? Politikailag: Beláthatatlan káros következménye lenne mindennek. Alapjaiban támadná meg a proletár diktatúra talpkövét, a munkás-paraszt szövetséget, amire úgy kell vigyáznunk, mint szemünk fényére. Szembefordítaná egymással a munkásokat és a. dolgozó parasztokat. Ismét megrendítené a dolgozó parasztság bizalmát a pártban, a munkásosztályban. Ezért az ilyen úgynevezett „politika“ mélységesen munkás- és dolgozó parasztellenes. népellenes és ezért pártelleneg politika is. Tovább beli haladnunk előre a dolgosa oarassiok anyagi érdekeltségének biztosításában
