Észak-Magyarország, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-19 / 247. szám

í. ESZÄKMÄGYA RORSZat Borsodi kommunisták, DISZ fiatalok előre a jólét további emeléséért folyó harc győzelméért! X. évfolyam 247. szám A.ra SO fillér Af ^ y*l EV AX »J1 fA' Miskolc. 1954 október 19. kedd KOMMUNISTÁK ÉLRE AZ ÚJ SZAKASZ POLITIKÁJÁNAK MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT ! A borsod megyei párt- és DISZ-nagyaktiva ülése A diósgyőri tanulóotthon kultúrtermében több mint kétezer kommunista és DISZ-fiatal gyűlt ösz- sze, hogy megvitassa a Központi Vezetőség október 1, 2, 3-i ülésének útmutatásait. Az. ülésen megjelentek a Központi Vezetőség képviseletében Nógrádi Sándor és Rónai Sándor eivtársak is. A Központi Vezetőség ülésén elhangzottakat Földvári Rudolf elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára ismertette. Földvári Rudolf elvtárs beszámolója —■ A Központi Vezetőség október 1, 2, 3-i ülésén megvitatta népgazda­ságunk helyzetét, soronkövetkező gazdasági feladatainkat, továbbá a' kollektív vezetés egyes kérdéseit — kezdte beszámolóját Földvári elv­társ. — Senki ne higyje — folytatta •—, hogy a Központi Vezetőség szű­kén értelmezett gazdasági kérdése­ket vitatott meg. A Központi Veze­tőség által megvitatott és kidolgo­zott gazdasági kérdések népünk, társadalmi életünk mai legfontosabb politikai kérdései is. Minden kommunista párt gazda­ságpolitikája alá van rendelve a párt általános politikájának, az új szakasz politikájának lényegét a Központi Vezetőség tavaly júniusi ülése a következőkben határozta meg: egyre fokozottabb mértékben kell kielégíteni dolgozó népünk — elsősorban a munkásosztály — nö­vekvő anyagi és kulturális szükség­leteit, hogy egyre erősebb szálak kössék össze pártunkat a munkás- osztállyal, dolgozó népünkkel, hogy egyre szilárdabbá váljék népi-demo­kratikus rendünk alapköve: a mun­kás-paraszt szövetség. A Központi Vezetőség ülése a fő követelményt tartva szem előtt, vizs­gálta meg népgazdaságunk helyze­tét és fejlődését, s vonta meg több mint egy esztendő munkájának mér­legét. Ennek alapián dolgozta ki a jövő feladatait is. A Központi Veze­tőséget munkája közben a kommu­nista pártok legfőbb törvénye: a dol­gozó népről való szakadatlan gon­doskodás vezeti. Ezért vethette alá a Központi Vezetőség mély és követ­kezetes kommunista bírálatnak nép­gazdaságunk jelenlegi helyzetét, ál­lapíthatta meg ötnegyedév elért eredményeit és tárhatta fel a nép­jólét további fokozatos emelésének mai gátló tényezőit. Ezért húzta alá nagy erővel a Központi Vezetőség dolgozó népünk igaz, helyes megál­lapítását: szívünkből fakadt az új szakasz politikája, de gyorsabban, eredményesebben kell azt végrehaj­tani. A Központi Vezetőség határozata tiszta vizet öntött a pohárba. Kom­munista nyíltsággal, őszinteséggel tárja fel eredményeinket, hibáin­kat, gondjainkat, nehézségeinket, azok okait és okozóit is. Ez a tény Ss aláhúzza a párt és a nép közötti őszinte viszonyt. Központi Vezetőségünk nemcsak vallja, hanem meg is valósítja azt a mélységesen bölcs lenini elvet, hogy a párt csak akkor erős és legyőzhe­tetlen, csak akkor bízik benne fel­tétlenül a nép, ha nemcsak az örö­möket, a jót, hanem az országveze­tés gondjait, nehézségeit is megoszt­ja, megbeszéld vele. Ezért kell ne­vetnünk ellenségeink ostoba, rövid­látó okoskodásán, amely szerint: gyengeségünk jele, ha hibáinkat, ne­hézségeinket nyíltan feltárjuk né­pünk előtt. Pártunk és kormányunk támogat­va népünk helyeslésétől, növekvő politikai és gazdasági 'aktivitásától folytathatja tevékenységét. Ezért fontos, hogy megmagyarázzuk dolgo­zó népünknek Központi Vezetősé­günk határozatát. Miért van ez így? Központi Vezetőségünk büszkén vallja azt a bölcs lenini elvet is: a történelmet a nép alkotja, a nép formálja. Pártunk és Központi Ve­zetőségünk mélységesen bízik né­pünk történelemformáló erejében, ezért tárja fel előtte mindig nyíltan országunk, népgazdaságunk helyze­tét és nehézségeit. Pártunk politi­kája így válik anyagi erővé, növek­vő politikai és munkaaktívitássá dolgozó tömegeinkben. Dolgozóink így ismerik fel országunk, népünk szükségleteit és látják egyre vilá­gosabban a maguk egyéni szerepé- *ek, feladataik elvégzésének rop^ pant jelentőségét. Ezért végzik egy­re fegyelmezettebben, egyre szorgal­masabban munkájukat. így válik népünk egyre tudatosabb formáló­jává saját történelmének, a magyar nép történetének. Tények húzzák alá, hogy helyesnek bizonyult az új szakasz politikája A Központi Vezetőség — hangoz­tatta Földvári elvtárs .— a követke­zőkben foglalta össze az elmúlt 5 negyedesztendő gazdasági-politikai eredményeit: A decemberi párt- és kormányha­tározat végrehajtásával, a mezőgaz­daság általános fejlesztésében szá­mottevő kezdeti eredményeket ér­tünk el. Dolgozó parasztságunk egyéni érdekeltségének biztosítása, a mezőgazdaságnak juttatott több be­ruházás, gép, termelőeszköz, műtrá­gya és számos kedvezmény nyomán megnőtt a dolgozó parasztok terme­lés] kedve. Megyénkben is az összes tartalék földet — körülbelül 62.000 holdat — művelés alá vettek. 1953- ban négyszer annyi műtrágyát és ötször annyi istállótrágyát szórtak a földekre, mint T952-ben. Ez jótékony hatást gyakorolt a növénytermelés­re, az állattenyésztésre, továbbá a városi lakosság élelmiszer és az ipar nyersanyagellátásának biztosítására, a városi és falusi dolgozók életszín­vonalának növekedésére. A Központi Vezetőség határozata számos adattal, ténnyel húzta »lé- ezeknek a megállapításoknak igazát. A Központi Vezetőség tavaly júniu­si, októberi és decemberi követelé­se — amely szerint további felemel­kedésünk döntő láncszemének a mezőgazdaság fejlesztését kell te­kinteni — helyesnek bizonyult. Erről győznek meg bennünket az első kez­deti sikerek a mezőgazdaság fejlesz­tésében, az életszínvonal emelésé­ben. Szocialista iparunk kezdeti ered­ményeket tud felmutatni az ipari termelés átcsoportosításában, a köz- fogyasztási cikkek, mezőgazdasági gépek felszerelések gyártásában. A Központi Vezetőség határozatában szereplő tények és adatok meggyő­zően beszélnek arról, hogy pártunk helyesen követelte az ipari termelés átcsoportosítását, a helyi ipar és a kisipar működési területének kiszé­lesítését. Az ipar kezdeti eredmé­nyeinek is része van a lakosság egyre bőségesebb áruellátásában. A Központi Vezetőség tavaly jú­niusi határozata óta a munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, al­kalmazottak életszínvonala jelentő­sen emelkedett. 1954 első felében a munkások és alkalmazottak jövedel­me 15.8 százalékkal volt magasabb, mint 1953 első hat hónapjában, a fogyasztási árak pedig 8.3 százalék­kal voltak alacsonyabbak. 1954 első félévének kiskereskedelmi áruforgal­ma 26 százalékkal volt magasabb 1953 első félévének áruforgalmánál. A föld mű vessző vetkezetek áruforgal­mának növekedése ennél jóval na­gyobb, 43.4 százalék volt. Óriási ug­rás ez előre népünk bőségesebb áru­ellátásában, hiszen több milliárd fo­rint értékű eladott áruval jelent többet a tavalyinál. Borsod megye lakói kereken 155 millió forint érté­kű áruval vásároltak többet 1954 el­ső 8 hónapjában, mint 1953 hasonló időszakában. Megyénk dolgozói tehát jobban élnek, mint egy esztendővel ezelőtt. így van ez rendjén, hiszen ez a párt politikájának fő célkitű­zése is. az életszínvonal emelkedé­sét bizonyító számok mutatják, hogy pártunk és kormányunk programja nem maradt írott malaszt. Pártunk és kormányunk szavára, Ígéretére, »épünk úgy építhet, mint a kőszik­lára. A párt helyes politikája, az élet- színvonal emelkedése növelte né­pünk bizalmát a bárt iránt. Pártunk és népünk közötti kapcsolat erősebb, sokkal erősebb, mint tavaly június előtt. Megszilárdult a párt és a munkásosztály kapcsolata, jelenté­kenyen megerősödött a munkás­paraszt szövetség. Kell-e ezeknél hitelesebb bizonyíték arra, hogy az új szakasz politikája az egyetlen he­lyes politika? Nem! E tényéknél hi­telesebb bizonyítékokra nincs szük­ség ehhez! A Központi Vezetőség éppen ezért határozott úgy, hogy tovább kell haladni előre a tavaly júniusban megkezdett úton. Bátrabban és me­részebben, sokkal következetesebben és kezdeményezőbben kell végrehaj­tani az új szakasz politikáját. Ezt követeli pártunktól a munkásosz­tály, dolgozó parasztságunk, népünk, a haza érdeke. Számunkra ez tör­vény, parancs. Pártunk eddig is hűen szolgálta népünket, — ezt fog­ja tenni a jövőben is. Ipari termelésünk egyhelyben to- 1 sége, pogása, döntő iparágaink termelésé- nemi nek indokolatlan visszaesése a leg­súlyosabb hiba, amit tavaly június óta elkövettünk. Miért? Azt már ta­valy júniusban is hangsúlyozta a Központi Vezetőség, hogy a szocia-- lizmus építésének fő eszköze to­vábbra is a szocialista iparosítás; to­vábbá, hogy az ipari termeié? emel­kedése a nemzeti jövedelem, így az egyéni fogyasztási alap növekedésé­nek is fő forrása. Ezt a fontos fi­gyelmeztetést nem szívleltük meg eléggé. Erre vezethető vissza egyes árucikkek hiánya, vagy több áru elégtelen mennyisége. Tavaly június óta nemhogy emel­kedett volna a munka termelékenv­hanem csökkent, az önköltség ■mhogy csökkent volna, ellenkező­leg emelkedett. Mit mutatnak a számok? Minisztériumi iparunk 1954 január 1-től 2 milliárd forinttal termelt drágábban a2 előírtnál, ezenkívül egymilliárd forintnál több anyagot és munkabért használt fel a terve­zettnél. a minisztériumi iparban dolgozó munkások egy napra eső termelése átlagosan 3.3 százalékkal csökkent. Keresetük viszont átlago­san 13.3 százalékkal növeke­dett. Megyénk üzemeiben és bányáiban augusztus végéig kereken 103 millió forinttal több bért fizet­tek ki a tavalyinál, kevesebb mun­káért. Véget kell vetni a pazarlásnak és az egyenlősdinek A termelékenység és az önköltség kedvezőtlen alakulásában döntő sze­repe van az anyagpazarlásnak, az alapanyagtermelés súlyos elmaradá­sának — ami zavarja a feldolgozó iparágak nyugodt termelőmunkáját —, a tervek gyakori megváltoztatá­sának és =nnak, hogy általában nem teremtették meg a dolgozók anyagi érdekeltségét a termelékenység eme­lésében, az önköltség csökkentésé­ben. A dolgozók — elsősorban a munkások — életszínvonala emelé­sének legfontosabb eszköze a jövő­ben is az árleszállítás lesz. Az ára­kat azonban csak akkor lehet leszál­lítani, a előzőleg nő a termelékeny­ség és csökken az önköltség. Jelen­leg hiányoznak az árleszállításnak ezek a feltételei. Felelőtlen pazarlás tapasztalható nemcsak az ipari termelésben, ha­nem a költségvetés szerinti gazdál­kodásban is. Jelenleg a nemzeti jö­vedelemből túlzottan nagy rész.t for­dítunk a költségvetési kiadások fede­zésére, például a közvetett juttatások- Évente több mint egymilliárd fo­rint értékű munkaruhát és védőruhát juttatunk a dolgozóknak. A közép- és főiskolai tanulók 90 százaléka ösztöndíjban részesül, sokan a meg­bukott és rosszul tanulók közül is. — Világosan kell látnunk — nan- goztatta Földvári elvtárs —, hogy a közvetett juttatások ilyenirányú ki- terjesztése meghaladja anyagi erő­forrásunkat és nem a munkaszerinti elosztás elvét szolgálja, hanem az A Központi Vezetőségnek az a ha­tározott álláspontja, hogy továbbra is az életszínvonal emelésének útján kell járni. Ennek az útnak még csak a kezdeti szakaszát jártuk be, ezért nem állhatunk meg a jelenle­gi kilométerkőnél. A mi pártunk kommunista párt. Ezért soha sem állt még meg félúton, vagy a helyes út kezdetén, nem áll meg az élet- színvonal emelkedésének kezdetén sem. Előre, bátran, határozottan ezen az úton! — ezt követeli a kommu­nistáktól a Központi Vezetőség ha­tározata. A Központi Vezetőség határozata azonban arra figyelmeztet bennün­ket, hogy a továbbhaladás feltéte­leit ezután kell megteremteni, mivel az ötnegyedév alatt elkövetett ko­moly hibák miatt nem tudtuk meg­teremteni őket. Vegyük sorba e hi­bákat. A mezőgazdaság lassabban fejlő­dik, mint ahogyan azt előírja a de­cemberi párt és kormányhatározat. Mi ennek az oka? A mezőgazdaság sem káderekben, sem gépekben, sem más anyagokban, például műtrá­gyában nem kapta meg azt, amire szüksége van. Ez vonatkozik az egyénileg dolgozó parasztokra épp­így, mint a mezőgazdaság szociális­sá szektoraira. Ez a helyzet •— ha megtűrnénk -mm- akadályozná » -hús» egyenlősdít, s mint ilyen elvileg el-i lentétes a marxizmus-leninizmus ta­nításaival. Mezőgazdasági és ipari exportunk sem fejlődik kielégítően. Ipari ki-* vitelünkben növelni kellett volna a munkaigényes, magas devizahozamot biztosító cikkek exportját, figyelem- bevéve a baráti országok szükség­leteit és a kapitalista világpiac lehe­tőségeit. Exportunkban ez a fordulat nem következett be. Mezőgazdasági termékeink ex­portja visszaesett, különösen olyan termékeknél, mint a szárnyasok (li­ba, pulyka, libamáj, apró magvak stb.) Nem egyszer kellett és kell behozni zsírt, gabonát és más mező- gazdasági terméket. Exportunk elég­telen alakulása is egyik akadályozó­ja a jólét további növekedésének. E hibák közé kell sorolni a gazda­sági vezetés helytelen módszereit, bürokratizmusát, túlzott centraliz­musát. Gazdasági életünk vezetői j megengedhetetlenül lassan, vonta- • tottan hajtják végre a III. kongresz- , szus határozatait a bürokrácia fel- , számolására. Még mindig sok a ha­tározat, a rendelet, az utasítás, ami megöli az élő ügyet, s lehetetlenné teszi az egyszerű, gyors, hatékony vezetést, ügyintézést. A begyűjtési minisztérium például ebben az év­ben már 220 mázsa papírt használt fel rendeletek és utasítások kiadá­sára. A bürokratizmus Is egyik forrása az eddig felsorolt súlyos hibáknak. Le kell vonnunk a hibák tanulságait zsír- és kenyérbőség megteremtését, nehezítené a munkások, a városi la­kosság élelmiszerellátását, az ipar nyersanyagellátását is. Ez a helyzet az okozója annak, hogy az utóbbi hónapokban egyes mezőgazdasági termékek ára átmenetileg emelke dett. « Az ipar sem elégíti ki az új sza­kasz követelményeit. Iparunk keve­sebb, rosszabbminőségű gépeket, fel­szerelést, anyagot ad a mezőgazda­ságnak; kevesebb, drágább, — több cikk esetében pedig gyengébb minő. ségű fogyasztási árut ad a lakosság­nak, mint amennyire, amilyen áron és amilyen minőségben szüksége lenne. A minisztériumi ipar teljes ter­melése ez év első 8 hónapjában csak 0.5 százalékkal haladta meg az el­múlt év első 8 hónapjának teljes termelését, befejezett termelése vi­szont 0.2 százalékkal volt kevesebb. A fontos alapanyagot termelő ipar­ágak (szénbányászat, kohászat, épí­tőanyagipar) termelése ennél sokkal rosszabb. Szénbányáink például ez év első 8 hónapjában kereken egy százalékkal termeltek kevesebb sze­net, több palával és sokkal drágáb­ban, mint tavaly. Megyénk ipara 1954 első 8 hónapjában kereken 154 millió forinttal termelt kevesebbet, mint a múlt esztendő hasonló idő-I forrásaiból meríthetünk: a termelé- szakában, | kenység és a termelés növekedéséből, E felsorolt hibákból néhány na­gyon fontos következtetést kell le­vonni. Először: a szocializmus gazdasági alaptörvényének egyre következete­sebb érvényesítése, dolgozó népünk növekvő anyagi szükségletei egyre több. olcsóbb és jobb minőségű árut követel iparunktól, mezőgazdasá­gunktól. Mit bizonyítanak a tavaly június óta elkövetett hibák? Azt, hogy nem termeltünk több árut, s amit termeltünk, azt drágábban ter­meltük. az áruk egyrészét a megkö- veteltné! gyengébb minőségben állí­tottuk elő. így nem lehet az életszín­vonalat emelni tovább, nem lehet egyre több és jobb árut biztosítani a lakosságnak. Másodszor: miből fedezte kormá­nyunk az életszínvonal eddigi emel­kedését, a 26 százalékkal megnőtt kiskereskedelmi áruforgalmat? Saj­nos, nem a növekvő, az egyre ol­csóbb és egyre emelkedő termelés­ből, hanem a kereskedelem tarta­lékkészleteiből. valamint leállított nagy beruházásaink felszabaduló anyagi és pénzügyi forrásaiból. Ta­valy június óta tartalékaink jórészét feléltük. Ez az okozója a választék romlásának, a hiányzó cikkek száma növekedésének. Mondhatnánk úgy is, hogy eddig hitelbe emeltük az életszínvonalat. Ezt az utat nem jár­hatjuk tovább. Nem juthatunk az olyan emberek sorsára, akik csak tartalékaikból akarnak egyre fény­űzőbben élni, mert ezek egy da­rabig élhetnek úgy, „mint Marci Hevesen", de azután éhkoppon ma­radnak. Mindebből kitűnik, hogy a jövőben csak az életszínvonal emelésének az önköltség csökkentéséből, a szigo­rú takarékosságból, exportunk ész­szerű és helyes fejlesztéséből, bü­rokráciamentes élő, eleven vezetés­ből. E hibák miatt az utóbbi hónapok? ban nem fejlődtek elégségesen a párt és dolgozó népünk kapcsolatai. Dolgozóink látták, érezték, hogy valami nincs rendben népgazdasá­gunkban. Gyűléseken, beszélgetések során elmondották: nem értik, hogy miért nem követeli meg szigorúan a párt és a kormány mindenkitől he- lyes politikánk következetes végre­hajtását? Érezték és tapasztalták, hogy egyes áruk eltűntek a forga­lomból, más cikkek ára viszont emel­kedett. Pártszervezeteink eddig nem tár­ták fel népgazdaságunk problémáit, nehézségeit összességében a dolgo­zók előtt és nem magyarázták türel­mesen, sokoldalúan a párt és a kor­mány intézkedéseit. Ezt nem is te­hették, mert a párt vezetése nem ké­szítette fel erre előre a pártszerve­zeteket. a párt tagságát. Pártunk tagjai és a dolgozók ezért nem kap­tak még kellő választ azokra a kér­déseikre. hol szorít a cipő. miben kell keresni jelenlegi nehézségeink okait’ A Központi Vezetőség úgy döntött, itt az idő. hogy e kérdésekre világos, nyílt, őszinte választ kapjanak. A hibák gyökerei Vizsgáljuk meg, — mondotta Föld­vári Rudolf elvtárs — milyen gyöke­rei vannak az eddig felsorolt hibák­nak, miért nem tudtuk eddig megte­remteni a jóiét további növelésének feltételeit? Mi az oka az új szakasz politikájával szembeni ellenállásnak, (Folytatás a 2-ik oldalon.) 4 továbbhaladó» feltételeit essután kell megteremteni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents