Észak-Magyarország, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-17 / 246. szám
" Tasínmp, 1954. október 17. A tanácsválasztás jelszavai 1. Éljen a Hazafias Népfront: a magyar népi erők egységes, ország- %pítő mozgalma! 2. Hazánkban minden hatalom a dolgozó népé! Erősítsd a nép halaimat! Szavazz a népfront jelöltjére! 3. a néphatalom a tanácsokra épül! Erősítsd szavazatoddal! 4. A nép legjobbjait jelöljük a tanácsokba! 5. Az üj tanácsokkal a bürokrácia ellen, a jobb államigazgatásért! 6. Minden igaz hazafi adja szavazatát a népfront jelöltjére! 7. Tiz év eredménye! Háborús romok helyén virágzó, szabad élet, urak országából dolgozók hazája! Szavazz a népfront jelöltjére! 8. Védd a békét: népünk hatalmát, hazánk függetlenségét! Szavazz a népfront jelöltjére! 9. Szilárd nemzeti egység: béke. jólét, függetlenség! Szavazz a Hazafias Népfront jelöltjére! 10. Éljen népünk harcban és országépítésben kipróbált vezetője, a magyar munkásosztály! 11. Virágzó mezőgazdaság a népjólét alapja. Éljen a dolgozó parasztság! 12. Éljen és erősödjék boldog jövőnk biztosítéka, népi demokráciánk szilárd alapja, a munkás-paraszt szövetség! 13. Éljen a hazánk és népünk gazdasági és kulturális felemelkedéséért dolgozó értelmiség! 14. Magyar nők! a békéért, családotokért, gyermekeitekért, szavazzatok a népfront jelöltjeire! 15. Fiatalok! Éj választópolgárok! Éljetek választójogotokkal! 16. A kormány politikája — adolgozó nép politikája! Éljen Nép- köztársaságunk kormánya! Éljen a dolgozó nép éS a kormány egysége! 1". Éljen a nemzeti egység él harcosa, a népjólét, a szocialista építés szervezője: a Magyar Dolgozók Pártja! HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁGOS ELŐKÉSZÍTŐ BIZOTTSÁGA B DISZ Központi Vezetőségének felhívása a megvár ifjúsághoz a fémgyűjtésben való részvéteire Ifjúmunkások, dolgozó parasztfiatalok, várja az ország lelkes munkátokat! A minisztertanács határozata értelmében októberben gyártakarítást, majd novemberben fémgyüjtő hónapot tartunk. Ifjúságunk találékony és ötletes munkája hagyományossá vált az eddigi fémgyűjtések során, s a fiatalok az ócskavas és színes fém sok- tizezer tonnáit adták népgazdaságunknak. Gzáz és száz olyan traktor szántja már a földeket, amelyeknek nyersanyagát ifiúmunkások, diákok és parasztfiatalok, úttörők adták népünknek. Most ismét, mint a múltban any- nyiszor, szükség van az ifjúi lelkesedésre és talpraesettségre. Ahhoz, hogy meglévő gazdasági nehézségeinket leküzdjük. s népünk jólétét lankadatlanul fokozzuk, iparunknak jelentős mennyiségű nyersanyagra van szüksége. Az elheverő ócskavas és színesfém összegyűjtésével elő tudjuk segíteni, hogy több gépet és több közszükségleti cikket tudnak készíteni gyáraink. A DISZ Központi Vezetősége felhívásra! fordul hozzátok, magyar fiatalokhoz: szíwel-lélekkel vegyelek részt a fémgyüjtő hónap nagy munkájában. Lépjenek nemes versenybe a megyei, járási bizottságok, a városok és kerületek, az iskolák, intézmények és ipari tanuló intézc tek, üzemek és falvak DISZ szervezetei. A DISZ Központi Vezetősége értékes ajándékokkal jutalmazza a legjobb fémgyüjtő fiatalokat és a szervezeteket. Szülessen ezer és ezer új ötlet a fémgyüjtő hónap során. A DISZ szervezetek karolják fel a fiatalok és úttörők kezdeményezéseit, lelkes és fáradhatatlan munkával vigyék győzelemre a fémgyüjtő hónap ügyét. Ifjúságunk lelkes munkájára, segítőkészségére, hagyományainkhoz híven számítunk. Előre a fémgyüjtő hónap sikeréért! Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetősége. C7 íLAKÁSKULCS T ' — BmKMireYaKöRSZAG _____________________________________________________________3 A kis Ágnes kiváncsi, várakozó tekintettél áll a kapuban. ^gyik lábacskájáról a másikra áll, még a mutatóujját is Hfelejti a szájából kivenni, pedig már „nagy" lány és anyuka haragszik is érle. De most nagy izgalomban van, mert nemrég dudált a gyár és ez annak a jele, hogy haza jön apuka. Nem is kell soká türelmetlenkednie, az utca végén már látja is az ismerős alakot, hallja a megszokott lépteket. Boldogan szalad eléje, megbotlik és elesik — de az ijedelem nem tart sokáig, most nincs idő a sírásra. Jön avuka. Végre egymáshoz ért a két ember, a kicsi — meg a nagy. Boldog ölelés után, a sok szaladástól még szuszogva, de mohón és kíváncsian kérdi a kislány: Apuka, mit hoztál? Az apa, Pelőfalvi Gusztáv elmosolyodik* majd zsebébe nyúl. Ma a megszokott édesség helyett egy kulcsot nyújt a kis Ágikának. A gyerek csodálkozva néz apjára, aki csak nevet, majd felkapja és gyors léptekkel viszi haza. fi e nagy boldogságot okoz ez a kulcs! De soká várt rá! Vájjon mit szól majd az asszony? Két évvel ezelőtt mennyit töprengett, mennyit számolgatott — érdemes-e itt dolgozni, vagy menjen más vállalathoz? Máj; helyen több pénzt ígérnek, meg lakást is adnak ráadásul. A DJMÁVAG karbantartó gyáregységénél meg csak ígérgetnek,, de lakást nem. adnak. A gyerekkel nem lehet élni a mosókonyhában. Kicsi a hely, nyirkos a levegő. De hát, hogyan hagyja ö ott azt a műhelyt, ahol már évek óta dolgozik, ahol barátai, tanítványai vannak — ahoi a nagy család várja minden nap. Vájjon ki törődne, ki tanítaná helyette a kis Fiderák Pistát, a Bélát, meg a többieket? Kihez mennének bajukkal és örömükkel? Kinek újságolná Pali. hogy 5 órán át 200 százalékot teljesített? Aztán ezen a másik munkahelyen talán nem is lemig ő „Guszti bácsi”, akit mindenki ismer és akitől mindenki tanácsot kér Dekát a lakás... Először is c. családra kell gondolni. Hónapokon át így töprengett Petöjalvi Gusztáv, míg végre úgy döntött: nem megy el, egyszer majdcsak adnak neki lakást Ht is. Majd ő megmutatja még jobb munkával, hogy igenis megérdemli ezt. r\olgozott, tanított és tanult. Sztahanovista oklevélhez ^ és jelvényhez még egy oklevelet és jelvényt szerzett. Biztatta társait, segített rajtuk ahol tudott. Még a szomszéd műhelyből is hozzá jöttek tanácsért. Guszti bácsi mindig szívesen tanított és magyarázott. Példája nyomán a most szabadult esztergályosok és a kis tanulók is nagyszerű sikereket értek el. Néha azonban ismét erőt vett rajta a keserűség, ha munkája után a kis mosókonyhába hazatért. Hát ezt érdemli ö? Az asszony is mondogatta, hogy más helyen talán jobb lenne, ott talán lakást is kapnának. De aztán megint csak megmakacsolta magát• — azért sem megy el a vállalattól, itt marad. Hát ott is maradt. Ma aztán behívták és kezébe nyomták a kulcsot. Először nem akarta elhinni — ez az új lakás kulcsa? — az ö saját lakásáé?! Hát mégis, mégis érdemes volt itt maradni és dolgozni! Amikor visszament a műhelybe, úgy érezte, hogy annyi erő van benne, mint még soha. Dolgozni, dolgozni tovább. Most még jobban. Az úton hazafelé szinte égette a kulcs a .'Sebét, kivette és úgy vitte, hogy hamarább oda tudja adni az asszonynak. Most még itt szorongatja Ágnes n kis kacsójában, talán ő is érzi az ünnepi hangulatot. A mosókonyha előtt Petöjalvi Gusztáv letette a . gyereket, megsimogatta a haját és boldogan súgta neki: — Menj, add oda anyunak a kulcsot, mondd meg hogy é-demes — érdemes volt dolgozni, megkaptuk uz új lakást... 0 Magyar Hépköztársaság Minisztertanácsának rendelete a racionalizálással kapcsolatos létszámcsökkentés során elbocsátott dolgozók helyzetének könnyítéséről A létszámcsökkentés során elbocsátott dolgozóknak az új munkakörben való elhelyezkedéssel járó átmeneti nehézségek csökkentése érdekében a minisztertanács a következőket rendeli: 1. PARAGRAFUS. 1. Annak a dolgozónak a részére, akinek munkaviszonyát az 1954. évi október 16. napja után a racionalizálással kapcsolatban felmondással megszüntetik, a vállalat (hivatal, intézmény) a felmondási illetményt kétszeres összegben köteles kifizetni. 2. Annak a dolgozónak a részére, akinek munkaviszonyát a racionalizálással kapcsolatban az 1954. évi július hó I. napja és október hó 16. napja közötti időben történt felmondással szüntették meg és az 1954. évi október hó 16-án munkaviszonyban nem áll — kérelmére — köteles a vállalat a már korábban kifizetett felmondási illetménnyel azonos ősz- szeget kifizetni. A dolgozó azt, hogy elhelyezkedni nem tudott, a munka- könyv felmutatásával igazolja. 2. PARAGRAFUS. Annak a dolgozónak a részére, kit az 1954. évi július hó 1 napja után a racionalizálás végrehajtása érdedében alkalmazotti munkakörből alacsonyabb fizetéssel járó munkakörbe helyeztek, illetve helyeztek át, a vállalat köteles egyszeri bérkiegészítésként az áthelyezést megelőző hónapban elért teljes kereset és az új munkahelyén az első hónapban elért teljes keresete közötti különbözeiét kifizetni. 3. PARAGRAFUS. 1. A racionalizálás miatt történt felmondás esetén a dolgozó munkakönyvébe („Felmondás a vállalat részéről racionalizálás miatt'* bejegyzést kell írni. 2. A jelen rendelet hatálybalépése előtt racionalizálás miatt történt felmondás esetén ^ dolgozó kérelmére a vállalat köteles a munkakönyvbe történt bejegyzést az 1. bekezdés szerint módosítani. 4. PARAGRAFUS. A munkaviszony folyamatosságát — ideértve a társadalombiztosítás területét is — nem szakítja meg az 1954. évi július 1. napja után a racionalizálás miatt történt felmondás, feltéve, hogy a dolgozó a munkaviszony megszüntetésétől számított hat hónapon belül elhelyezkedik. 5. PARAGRAFUS. 1. Az 1954. évi július hó 1. napja után a racionalizálással kapcsolatban történt felmondás esetén a dolgozó, illetőleg igényjogosult családtagja a betegségi biztosítás folytán járó szolgáltatásokra — a táppénz kivételével — valamint a családi pótlékra újabb elhelyezkedéséig, legfeljebb azonban a munkaviszony megszüntetésétől számított hat hónap elteltéig továbbra is ugyanúgy jogosult, minthat munkaviszonyban állana. 6. PARAGRAFUS. 1. A jelen rendelet 1. 2. paragrafusának intézkedéseiből eredő költségeket a vállalat béralapjának terhére kell elszámolni. A második paragrafusban említett bérkiegészítést, ha a dolgozót más vállalathoz helyezték, az áthelyező vállalat köteles kifizetni. 2. A jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba. (MTI) / 1930 Olyan kihalt, csendes Kenézlő, mint a temető. ~ A roskadozó zsellérházak tövében " ~ ~ emberek ülnek félig fekve. Ruhájuk . elnyűtt, arcuk komoly, mély barázdákat vésett rajta a nyomor. Kevés szó esik közöttük. Már szólni is alig tudnak szépen, örökös a civa- kodás. Hangjuk a belső feszültségtől folyton fenyegető. Elég egy szó, s már ölre mennek. — Egyszer résztvettem egy nagygazda lakodalmán — kezdi ai egyik. — Hű, de jól laktam töltöttkáposztával. A többiek nagyot nyelnek, nyáluk csordul. Egy borostás áliu, szikár napszámos szinte könyörögve rászól: — Hagyd el, ne csinálj étvágyat az éhségnek. Csak legalább egy heti munka lenne! — teszi hozzá sóhajtva'. Nehéz dolog. A falu lakóinak 80 százaléka nincstelen. Munka meg nincs. A nagygazdáknak nem kell a segítség, legfeljebb egy csupor aludtej fejében. Szallay — a falu földbirtokosa — 40—50 filléres napszámot fizet, de oda is kevés ember kell. Másutt sincs munka. Kilátástalan a holnap. Pongrácz György kicsi kisfia botladozik apja körül. Nagyokat nyeldes, látszik, valamit kérni szerelne. — Adjál kény... (kenyeret) — gügyögi végül. A szó belemar az apa szívébe. Ha a nyomor nem zsibbasztjai el benne az emberi érzést, szeméből kibuggyan a könny, de így csak rámordul: — Nincs. — Akkor adjál ponty..; (krumplit). Az apa tehetetlenül tárja szét karját. — Az sincs. — A gyermek nem tágít. — Akkor adjál iz... (víz). Pnnornrr nehézkesen áll fel, mintha lábai ólomból rongruez )enrl<;nek, Úgy megy a gyermeknek vízért. Az a szájához veszi a bögrét és iszik, iszik, iszik. Pongrácz keze ökölbeszorul. • — Miért ítélnek minket éhhalálra? Miért nem adnak nekünk munkát? — senki nem válaszol. Akárhová mennek, senki nem hallgatja meg őket. A községházára még csak nem is mehetnek panaszukkal, csak ez léphet be, akit hivatnak. Hai valaki szólni mer, akkor a jegyző, a földesúr megvereti a csendőrrel. — Hát nines a világon senki, aki a szegény néppel törődne? Pénzes szólal meg: — De van A Szovjetunió. — Percekig tartó néma csend. Az emberekben fellobog a remény, önkénytelenül is kelet felé néznek. — De hogyan jut el oda a mi panaszunk? Nem válaszol senki. Este Pongrácz, Pénzes és Zárdái bekopognak Sarkadi József tanítóhoz. Hogy mit írtak, azt soha nem tudta meg senki a faluban. Elmondták panaszukat, bajukat és Sarkad! orosz nyelven írta meg azt. A következő éjszaka Pénzes ruhájába rejtette a levelet és, nagy titokban elhagyd a a faiut, az országot és Csehszlovákián keresztül eljuttatta ai Szovjetunióba. Ha eddig nem törődtek a falu szegényeivel, ezután ugyancsak kezdtek „törődni”. A főszolgabíró, a jegyző, a csendőrök, mind azt figyelték, hogyan’ mozgolódnak a nincstelenek. Hogyan szervezkednek. A jegyzőben meghűlt a vér, amikor a nincstelenek tömege bevonult a községháza udvarára és kenyeret, munkát követelt. Azt nem kaptak, de elvitték a vezetőket Gá- vára. Rettentően összeverve jöttek vissza.. És a nincstelenek ajkán tnindgyakrabban hangzott el: — Bárcsak jönne a szovjet. IQ^d Hosszú, kínokkal terhes évek teltek ej, míg végre svobt -te]jes.fiit a vágyuk. Szabad lett a község. Ma már nem ismerni a régi Kenézlőre. Megváltozott a falu. megváltoztak az emberek. Csak az elbeszélésekben él a mult, a szenvedések, mint rossz emlék. Ki tudná leírni azt a,z örömet, amikor a nincstelenek, a föld után sóvárgók felosztották maguk között a falu népnyuzó földbirtokosa Szallay bitorolt földterületét. Bizony 6oknak kiesett a könny a szeméből. — 360 család kapott földet — mondja Zárdái András, a falu párttitkára. — Nincs olyan udvar a faluban, ahol cséplőgép ne járt volna és minden dolgozó parasztnak 3—5 darab marhája, hizott disznója van. Bizony nagyon megváltozott a világ a mi számunkra. Aki a falun végigmegy, nem győz eleget csodálkozni. Ebben ,*az évben 54 új családi ház épült, vagy épül. Csak a tsz- tagok számára 25 típus-házat építettek. Az egyik ház építésénél 3 férfi beszélget: Juhász Ferenc és József kőművesek és Becskeházi Ferenc, a föld müve; szövetkezet dolgozója: — Feri bátyám — szólt Becskeházi —te sokkal idősebb vagy mint én. Regen is építettél házat? Mondd már meg nekem, hogy a felszabadulás előtt egy 10—15 holdas középparaszt tudott-e olyan szép háza>t építtetni, mint ma egy tsz-tag? Juhász Ferenc kőműves rövid ideig töpreng, aztán megingatja a fejét. — Nem. A felszabadulás előtt nem állt olyan jól a középparaszt, mint ma egy tsz tag. És — teszi hozzá — 10 év alatt 10 község sem építhetett annyi lakást, mjnt ma egy év alatt a kenézlőiek. Egyik lakás boldog tulajdonosa id- Szomori Ferenc tsz tag. Fia, Ferenc, boldogan, örömmel beszél az új lakásról: — A múltban cselédházban laktunk. 29-en voltunk egy konyhára, amelyből négy szoba nyílt, s mindegyikben egy-egy sokgyermekes család. Valamikor nem is reméltük, hogy ennyire megváltozik az élet. ______ Mennyire ■ élete!------------ Otf van például a Merényi csarrT7V~ ----- Iád. A férj régen meghalt. Merényi Pál né hét gyermeket nevelt. Hogy a felszabadulás előtt ez milyen nehéz volt, arról ma nehéz képet rajzolni Éjjel-nappal dolgozott, még 10—12 kilométer távolságban is vállalt harmados-negyedes fődet. Mégsem tudott rendes életet biztosítani gyermekeinek, ruházni őket. Amint mondani szokták, amit keresett, hogy jól lakáshoz kevés, éhenhaláshoz sok volt. És ma? Egyik fia vasúton politikai tiszt. Etel lánya a belügyminisztériumban dolgozik, Rudolf a boldvai állami gazdaság traktorosa, Béla pedig bányász Farkaslyukon. Merényiné és két lánya — Margit és Gizi — a tsz-ben dolgozik. Ma már nem az a problémájuk, hogy mit esznek holnap, lesz-e munka, hanem az, hogy mikorra hizlalják meg a disznót, milyen ruhát vegyenek a- lányoknak. milyen bútort vásároljanak? Margit és Gizi egyébként ha vasárnap, vagy ünnepnapon felöltözik, ruha dolgában s megjelenésben bármelyik városi lánv- nyal felveheti a versenyt. De ezt mondják Rozgonyi Verőnkéről és sok más fiatalról k. A falu háromnegyed részének a múltban hétköznapra és vasárnapra összesen egy öltöny ruhája, s egy pár lábbelije volt. Amilyen megszokott volt akkor az utcán rongyosan, mezítláb járó emberek tömege, annyira megszokott ma a nylonharisnyád esőkabátom, divatos ruhába öltözött parasztlány, 6 a cipőnadrá- gos, hosszúkabátos parasztdala!. Ott van például a Viszlai család. Hatan voltak testvérek. Ha az egyik levetette a ruhadarabot, a másik vette fel. Ma? Viszlai Miklós tsz tagnak több pár cipője, csizmája, pantalló nadrágja, csizmanadrágja, esőköpenye, s 1200 forintos Jéüka- bátja van. Természetesen nemcsak őneki. A földművesszövetkezetben csak textiláruból havonta 240 ezer forint a forgalom Rengeteg kerékpárral lehet találkozni a falu utcáin. Érthető is, hiszen kevés ház van ahol nincs kerékpár. Többen már motorkerékpárt vásárolnak, mint például az utóbbi időben Mo- nostori József hajdani napszámos, most egyéni gazdálkodó. A falu dolgozói szeretnek szórakozni. A népi kultúra fejlesztéséért áldozatra is készek voltak. 60 ezer forintos állami támogatással 450 ezen forint értékű társadalmi munkával ^építettek maguknak gyönyörű kulturotthont. Már kaptak mozigépet is TJn imlnlti elbeszélget a vendéglátóipari dolgozókkal. 6 11,1 vuiani megkérdezi, mennyi a havi forgalom, meglepődik. A kenézlőiek egy hónap alatt átlagosan 100—120 ezer forintot költenek italra. Ezekután senki nem- mondhatja, hogy rosszul állnak. (Csupán akkor panaszkodnak egyesek, ha az állam iránti kötelességet kell teljesíteni.) — Aki Kenézlőről bevonul, abból katonatiszt lesz — mondja büszkén az egyik falubeli. Ebben sok igazság van. A falu eddig 17 katonatisztet, hadnagyot, főhadnagyot, századost, őrnagyot adott néphadseregünknek. Igen. megváltozott az éler Kenézlőn. Nemcsak felszabadult a falu, hanem megváltozott, újjászületett. Máskép élnek az emberek, másképben gondolkoznak és másképpen is éreznek. 4 KENÉZLŐ 10 ÉVE
