Észak-Magyarország, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-17 / 246. szám

ESZAKMGWRORSZI 8 minisztertanács rendetete a racionalizálás során elbocsátott dolgozók helyzetnek könnyítésére! Kenézlő 10 éve v.. A Bodrog partián AZ MDP BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. évfolyam 246. szám Ara SO fillér Miskolc, Í954 október 17, vasárnap NÉPI ELLENŐRZÉST! "Odriunk Központi Vezetősége a napokban teljes nyíltsággal a nép elé tárta azokat a gondokat, amelyekkel az ország vezetőinek meg kell kiizdeniök. A Központi Vezető­ség az eddiginél hatékonyabban akarja a párttagság ellenőrzése alá, a közvélemény ellenőrzése alá he­lyezni az új szakasz politikájának végrehajtását, a népgazdaság átállí­tásának munkáját. Ez a népi ellen­őrzés — segítve azokkal a szüksé­gessé vált intézkedésekkel, amelye­ket a pártvezetés foganatosít, — biztosítani fogja, hogy a júniusi po. litika feltartóztathatatlanul halad­hasson előre a győzelmes megvalósu­lás útján. Mit jelent a népi ellenőrzés? Vizs­gáljuk meg közelebbről ezt a kér­dést. A napokban a diósgyőri martin­acélmű egyik öreg, tapasztalt be­rakódarusa arról panaszkodott, hogy keveset keres, pedig ma sem dolgo­zik rosszabbul, mint egy hónappal, vagy egy esztendővel ezelőtt. Sőt napról-napra jobban érzi a felelőssé­get munkájáért, még jobban igyekszik helytállni. Egyszóval igen szorgal­mas, igyekvő ember, s nem tudja, hogy miért keres keveset. Legtöbb­ször azt a választ kapja: a martin nem teljesíti tervét, nincs prémium, majd ha ismét 100 százalékon felül termelnek, több lesz a fizetés. — Ez a válasz azonban nem megnyug­tató számára, annál is inkább, mivel úgy érzi, hogy talán jobban már nem is dolgozhatna. S ő csak egy ember, vájjon mit tudna tenni azért, hogy az üzem teljesítse a tervét? Hát tőle függ a siker? Igen. Tőle függ, hogy a munka megjavuljon. De vájjon ho­gyan? Úgy, hogy szóvátesz minden hibát, amit .észrevesz. Úgy, hogy felelősségre vonja közvetlen munka­társait, ha mulasztanak. Úgy, hogy a termelési értekezleten nyíltan, őszintén, kertelés nélkül megmond­ja, hogy mi a hiba az üzemben! .Most magában évödik, hogy a becstelen meglopja az államot, hogy a lógós lazítja a munkafegyelmet. De az értekezletek alatt hallgat és utána négyszemközt beszél népgaz­daságunk legégetőbb problémáiról. Csendesen elmondja szomszédjának, hogy a múltkor az olvasztár, vagy a mérnök hibát követett el. Ma még nem üt az asztalra, ma még nem emeli fel szavát. S ez a baj! Ezért gyenge a népi ellenőrzés. Mert nézzük, mi a helyzet ma? Ha valaki kimarad egy-két napot a munkából, az üzemvezetőség felelős­ségre vonja, megbünteti. De meny­nyivel hasznosabb lenne, ha felkere­kedne a brigád, s felkeresné a ha- nyag dolgozó családját. Hadd tudja meg az egész utca, hogy milyen ember lakik szomszédságukban. Hadd beszéljen az egész utca arról, hogy ez az ember nem tett eleget kötelességének, útját állja a nép boldogulásának! p'gy alkalommal ugyancsak a ^ diósgyőri martinban két mun­kást láttunk a pódium szélén üldö­gélni a legnagyobb dologidőben. Körülbelül jó félóra hosszat beszél­gettek. Messziről figyeltük őket s az egész üzemben nem akadt egy em­ber, aki odaállt volna eléjük, s megkérdezte volna tőlük: — Ti mit csináltok itt? Miért nem dolgoztok? Pedig sokan elmentek mellettük. Egyik-másik majd fel is botlott bennük, de egy sem figyelmeztette őket. S itt a mi feladatunk. Kialakí­tani 'azt a légkört, amely nem tűri el a lustálkodást. Akkor többet fog­nak keresni a dolgozók, s teljesiti az •üzem a tervet. Milyen, jól tudunk vitatkozni, ha rosszul szolgálnak ki a népboltban! Milyen keményen bírálunk, ha jogos kérésünket nem teljesítik! Milyen elégedetlenek és türelmetlenek va­gyunk, ha panaszunkat sürgősen nem orvosolják! Igen, de csak ak­kor, amikor közvetlen saját céljaink megvalósítására törekedünk. Vájjon csatázunk, vitázunk-e az üzemben így f Bírálunk-e ilyen keményen, ha fogyatékosságot látunk? Bizony ke­vesen teszik. Sokan megf eledkeznek arról, hogy mi akik ruházzuk és táp­láljuk ezt az országot, mi a tömegek, a nép, mi alkotjuk a történelmet, ni állítjuk elő a javakat s csak any­agit fogyaszthatunk el — amennyit előállítunk. Sült galambok nem repdesnek a levegőben! Kemény harc árán születik a siker, a győze­lem. Többtermelésből jut több mind- ttnnyiunkitak! Sok a selejt. Es úgye, ha egy ru­hásüzletbe bemegyünk kabátot vásá­rolni, az olyan árut, amelyiknek hiányzik az egyik ujja, nem vesz- szük meg. Nos, hát mi jogon köve­telnénk, hogy népi államunk a se­lejtes, rosszminőségű termékeket át­vegye? S ma még sok rossz árut állítunk elő. Í1 e vájjon odaállt-e valamelyik munkás is a szorgalmasak kö­zül a selejtet gyártók elé és meg- mondta-e nekik: — Ember! a múlt hónapban miattad nem tudtam venni gyermekeimnek cipőt, ruhát, mert te selejtet gyártottál. Miattad kerestem kevesebbel. Ez így nem lesz jó! Dol­gozz hát jobban, mert ha nem, úgy magad okold a következményekért. S ha ezrek vonják felelősségre a selejtgyárlókat, akkor rohamosan javul a minőség. Ha a népi ellen­őrzés kemény keze fülöncsipi a ha­nyagot, akkor , a lógós - kétszer is, meggondolja, hogy kimaradjon-e a munkából A gyári munkások úgy szokták mondani, solxm „fuserálnakKése­ket, öngyújtókat készítenek; honnét szerzik az anyagot? Talán vásárol­ják a piacon? Nem, a gyárból lop ják el. Aztán egy év múlva cifrá­kat mondanak, amikor egy nap anyaghiány miatt nem tudnak dol­gozni. Ki tehet erről? Az, aki meg­rövidítette, meglopta népi államun­kat. Jön a tél. Ismerünk néhány em­bert, akik ilyenkor már berendezked­nek a ródlikészitésre. S milyen igye­kezettel iparkodnak, beleadva min­den tudásukat, hogy szép, jóminő­ségű ródlit készítsenek. Máskép nem találna vevőre. S aztán megkérik az árát; meg is fizetik. De vájjon bent a gyárban a munkahelyén megvan-e ez az iparkodás, ez az igyekezel, hogy keze alól csak jámtnőségű ter­mék kerüljön ki? Nincs meg min dcnkinél s ez a hiba! T/ onaton utaztunk, nem is olyan ' régen. Kirándultunk Egerbe. Estefelé, amikor a vonat visszaindult, az egyik kocsiban erősen becsipett ember, ahogy csak a torkán kifért ordított. Ugyanezt ő éneknek ne­vezte. A kocsiban gyerekek is tar- tózlcodtak, álmosak, fáradtak voltak. Pihenni, aludni szerettek volna, s akkor egy elv társ, miután már n többiek is zúgolódtak, odaállt a ré­szeg elé. Felszólította, hogy a több­ség kívánságára azonnal hagyja abba a csendháboritást. Heves vita alakult ki kettőjük között, egymás kabátját markolászták. S a kocsiban lévő utasok mindezt hidegen, távol­ról szemlélték. Tartózkodtak, a be­avatkozástól. Pedig az ő érdekükben, az ő kívánságukra lépett fel az elv­társ. Hát vájjon miért nem támo­gatták? Miért nem álltak mögéje keményen, megbonthatatlan egység­ben. S ez a hiba az üzemben is. Magára hagyjuk az igazságért csa- tározót. Mert úgy vélekednek egye­sek: hadd kaparja ki más a gesz­tenyét a tűzből! Még számosán mesz- sziről figyelik népünk küzdelmét s nem avatkoznak bele teljes erejük­kel, tudásukkal, hogy diadalra vi­gyék a közös ügyet. Igen, egyéni céljainkért, egyéni sérelmeinkért felfordítjuk a világot, s amikor az üzem 00 százalékot ér el, csak az orrunk alatt dünnyögünk, elégedetlenkedünk. Pedig be kellene menni az üzemvezetőséghez és az asztalra csapni, felelősségrevonni: hogyan vezeti ezt az üzemet?! Aztán vele együtt sorrajárni a brigádokat, s megkérdezni mindegyiktől: hát ba­rátom., mit tettél te azért, hogy el­érjük a 100 százalékot? Ez hiányzik ma még! ~D eszélünk bizonyos kényes kér- désekről. Száz és száz meg­válaszolatlan kérdéssel küzködünk. Próbáljunk egyszer választ adni ön­magunknak ezekre, úgy, hogy estén- kint bíráljuk el, milyen hasznos munkát végeztünk ezen a napon, mennyire erősítettük a közösséget nagy céljaink megvalósításában. Ha megtennénk ezt, világos válaszokat kapnánk kérdéseinkre. Töröljük ki végre azt a rossz köz- mondást szótárunkból: „Ne szólj szám, nem fáj fejem!" Ma éppen azért fáj mindannyiunk feje, mert nem szólunk, mert hallgatunk. Le­gyünk valamennyien felelős gazdái a reánkbízott munkaterületnek. Ne tűrjük szó nélkül sehol a tehetetlen­séget, a gyámoltalanságot, ne al­kudjunk meg soha a hibákkal, bífr'd- junk keményen, személyekre való tekintet nélkül, álljunk ki mindig Megalakult a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hazafias A ép front Bizottság Szombaton reggel zászlódíszbe öltö­zött a megyei tanácsháza öreg épülete. A történelem kiemelkedő mozzanatait ábrázoló freskókkal díszített tanács teremben gyülekeztek össze azok a munkások, parasztok, értelmiségiek, alkalmazottak, akiket a városi és já­rási népfront-bizottsági üléseken a Hazafias Népfront megyei bizottságá­ba javasoltak a dolgozók. Az alakuló gyűlést Iván István me­gyei tanácselnök, a népfront előké­szítő bizottság elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a mai napon meg­kezdi tevékenységét megyénkben is a Hazafias Népfront Bizottság, A Hazafias Népfront megyei bizottságának névsora Végezetül Iván István elvtárs fel­olvasta a Hazafias Népfront megyei bizottságának névsorát. Az abaujszántói járásból Tóth Lajos járási szövetkezeti elnököt (Abauj- szántó), Takács Sándor pedagógust (Vilmány), Szalóczi János egyénileg dolgozó parasztot (Gönc), Nagy Jó­zsefnél háztartásbelit (Abaujszéntó); az cdelényi járásból Vodilla József tsz.' elnököt (Finke), Osodó Zoltán bányászt (Edelény), Kecskeméti Sándor kémény­seprőt (Edelény), Loy Árpád Kossuth- díjas bányászt (Alberttelep); az encsi járásból Szőke Ferenc tsz. tagot (Fan­csal), Kecskés Istvánná egyénileg dol­gozó parasztot (Méra); a mezöcsáti járásból Egry Ferenc tsz. tagot (Tisza- keszi), Faragó Lajos traktorost (Tisza, dorogma), Bertók Dánielné dolgozó parasztasszonyt (Mezőesát), Betlcn- falvi László agronómnst (Tiszadorog- ma); a mezőkövesdi járásból Balogh Józsefné ktsz. dolgozót (Mezőkövesd), Antal Lajos mintagazdát (Szentist- ván), dr Szűcs Géza tisztiorvost (Me* zőkövcsd). Kovács József ÄMG dolgo­zót (Mezőkövesd); a miskolci járásból Kiss Gyula dolgozó parasztot (Szirma- besenyő), Azari Béláné pedagógust (Felsőzsolca); az ózdi járásból Par­lagi Imre HISZ-titkárt (Borsodná- dasd), Zenobitz Ottóné tanácstitkárt (Sajónémeti); a putnoki járásból Pa­rányi János járási tanácselnököt (Put- nok), Gregus Zoltán egyénileg dol­gozó parasztot (Jákfalva); a ricset járásból Baka Bálint tanítót (Zemp­lén agárd), Jesztrebi Géza egyénileg dolgozó parasztot (Ricáé); a sátoralja­újhelyi járásból Nagy B. Géza egyé­nileg dolgozó parasztot (Karosa), dr Rákos Rezső kórházi sebészt (Sátor­aljaújhely), Kántor Istvánná tsz. tagot (Sátoraljaújhely), Kapcár Jánosné tsz. tagot (Karcsa); a sárospataki járásból Vitai Istvánná MNDSZ ügyvezetőt, (Erdőbénye), Henrich Miklós egyéni­leg dolgozó parasztot (Sárospatak); a szerencsi járásból Monyok Mária csokoládégyári munkást (Bodrogko- resztúr), Drahos Jánosné tsz. tagot (Tiszalúc), Büdi László kisipari ktsz. dologozót (Szerencs), Mispál Árpádné védőnőt (Szerencs) Margitai Ferencné kaolin bányamunkást (Mád); a szik­szói járásból Lengyel József egyéni­leg dolgozó parasztot (Aszaló), Mijik Andrásné tsz tagot (Vadna), dr Török István járásbírósági elnököt (Szikszó); Kazincbarcikáról Balogh János épí­tésvezetőt, Miskolc városból Földvári Rudolf elvtáraat, a megyei pártbizott­ság első titkárát, Németh Imre alkal­mazottat, Hegyi Imrét, a miskolci városi tanács mezőgazdasági osztályá­nak vezetőjét. Balatoni Józsefet a MÉSZÖV titkárát, Iván Istvánt a me- gyei tanács vb. elnökét, Kammel La- .iosnéf, a megyei MNBSZ elnökét. Varga Zoltánt a SZOT megyei elnökét, Nádházi Bertalan református esperest, drSályi Istvánt a Rákosi Mátyás Ne. Rézipari Műszaki Egyetem rektorát, dr Peja Győző gimnáziumi igazgatót, Sütő Jánost, az MSZT megyei titká­rát, Simon Sándor bányászt, dr Szán­tai Szemán István görögkatolikus ér­seki helynököt, Pásztor Károly ezre­dest, Asztalos Dezső főhadnagyot, Varga Károly mozdonyvezetőt. Gyár­fás Imrét, a megyei írószövetség elnö­két, Koszti Lajost a DISZ megyei-gazságunk mellett. Kutassuk szün­telen, hogy miért nő a selejt és ki miatt nem csökken az önköltség. S asszonyaink, amikor kevés fize­tést visz haza férjük, necsak azt kérdezzék meg: miért csak ennyit hoztál? Hanem kérdezzék meg azt is, kik miatt kerestek kevesebbet és felelősségre vonták-e másnap a mu­lasztókat? Meddig tűrik még, hogy 'a naplopó ott élösködjön a becsületes titkárát, Tóth Margit ügyészt, özv. Friedman Lászlóné kisiparost,. Ág Magdolna zeneművészt, Ficsor Józsof- né tanárnőt, Dobó József mérnököt, Nagy Tiborné trafikost, Nagy Ilona tanársegédet. Akácos Ferencné fény­képészt, dr Kazinczy Ferencné mú­zeumi előadót, Muránszki Andrásné kiskereskedőt. Gyulányi Éva színész­nőt, Nagy József asztalost. Nádlcr Viktor gyógyszerészt, Rácz Elemért, a megyei békebiz.ottság titkárát, Drenkó Istvánt, a megyei tanács népművelési osztályának vezetőjét, valamint Ko­vács Jánosné és Kovács Attiláné ház­tartásbelieket javasolták a Hazafias Népfront megyei bizottságába. Ezzel a Hazafias Népfront megyei bizottságai megalakulnak nyilvání­tották. Az országos küldöttek névsora Hegyi Imre elvtárs, országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront bízott- ság tagja felolvasta azok nevét, akik országos küldöttként vesznek részt a Hazafias Népfront országos megalaku. lásán. A küldöttek között lesznek többek között: Földvári Rudolf elv­társ, a megyei pártbizottság első tit­kára, Nádházi Bertalan református esperes (Miskolc), dr Sáiyi István rektor (Miskolc), Ág Magda zenemű­vész (Miskolc), Simon Sándor bányász (Miskolc), Szűcs Zsigmond dolgozó pa. raszt (Kazincbarcika), Csorba Béla mechanikus (Homrogd), dr Hjj Pál orvos (Szerencs), Kurta István bá nyász (Fiizérradvány), Halai Béla kis iparos (Sárospatak), Bakos Károly tsz. tag (Tolcsva), Oláh G. József egyénileg dolgozó paraszt (Cigánd), emberek nyakán? Meddig hunynak még szemet a bajok felett? L' zt a felelősségérzetet kell napról *J napra továbbfejleszteni. Mind­annyian tudjuk, hogy a termelés frontján áll, vagy bukik az életszín­vonal emelése. Is mégis hosszú idő óla szájlátian néztük saját üze­münkben a lazaságot, a fegyelmezet­lenséget, a pazarlást, az ellenség romboló, kártevő munkáját. Hagy­Karádi Gyula tanár (Putnok), Énekes István tsz. tag (özd), Hubai Gábor- né kereskedő (Sajószentpéter), Boros István traktoros (Vatta), dr Borús Béla orvos (Mezőesát), Drótos János míntagazda (Lak), Ungvárszky Pál tsz. elnök (Göncruszka) és többen má­sok. Dobszó perdült s a terembe bevonult a miskolci Tóth Pál általános iskola úttörőinek zenekara. Eljátszották az úttörő Indulót, majd egy pirosnyak kendős kisleány pajtásai nevében kö­szöntötte a Hazafias Népfront megyei bizottságának alakuló ülését. Iván István elvtárs javaslatot tett a népfront-bizottság elnökségének megválasztására. Az elnökség tagjai­nak javasolta: Földvári Rudolf elv társat, Szántai Szemán István görög­katolikus lelkészt, Pásztor István ezre­dest, Akácos Ferencnét, Gyulányi Évát, dr Sáiyi Istvánt, dr Peja Győ­zőt, Varga Zoltánt, Kammel Lajosnét, Galkó Lajost, Hegyi Imrét, Drenkó Istvánt, Németh Imrét, Dobó Józse­fet, Varga Károlyt, Bertók Dánielnét és Koszti Lajost. Dr Peja Géza ez­után még javasolta, hogy válasszák az elnökség tagjainak sorába Iván István elvtársat is.' Balatoni József elvtárs javasolta, hogy elnöknek dr Sáiyi Istvánt, al- elnöknek Varga Zoltánt, Kammel La­josnét, Hegyi Imrét és Galkó Lajost, titkárnak pedig Drenkó István elv­társat válasszák meg. Javaslatát vala­mennyien elfogadták. A Hazafias Népfront megyei előké­szítő bizottsága ezzel befejezte mun­káját, a gyűlés felmentette tisztségé­től s a további feladatokkal a nép­front-bizottságot bízta meg. tűk, hogy azon a területen, amelyet* mi vagyunk a felelősek, szemünk előtt kövessék el a bűnös mulasztá­sokat. Az életszínvonal emelése nem megy magától, a több, jobb, olcsóbb termés nem hull az égből. A nép saját maga jólétének kovácsa. Ezért van kétszeresen szükség a szigorú népi ellenőrzésre azokkal szemben, akik nem teljesítik kötelességüket s a nép boldogulásának- útját, állják. J)r. Sáiyi István rektor ünnepi besséde A megalakult Hazafias Népfront Bizottság nevében dr. Sáiyi István, a bizottság elnöke mondott ünnepi beszédet. — Első kötelességeim, hogy a bor- sodmegyei Hazafias Népfront bízott ság valamennyi tagja nevében kö­szönetét mondjak a megye dolgozó népének megtisztelő bizalmáért. Megyénk dolgozó népe alkalmasak­nak talált bennünket arra, hogy ered­ményesen megoldjuk azokat a fel­adatokat, amelyek az új szakasz po­litikájának végrehajtása és megvaló­sítása során vár megyénkben a Ha­zafias Népfrontra. Ebben a bizott­ságban mindenkor legjobb tehetsé­günkhöz mérten, minden erőnkkel a dolgozó nép szolgálatában fogunk munkálkodni. Mai ülésünk legfőbb célja, hogy megvitassuk további munkánk fő irányvonalait. A Hazafias Népfront jó munkájának legelső feltétele, hogy sorai közé gyűjtsön minden jó- szándékú, hazáját szerető, becsüle­tesen gondolkodó dolgozót, s így egybefogja a lakosság túlnyomó többségét. A ma embere érzésében, gondol­kodásában és felfogásában egészen más, mint tiz évvel ezelőtt volt. Ben­sőjében ugyanolyan változásokon ment át, mint maga az ország. Rá­kosi elvtárs joggal mondotta a Ma­gyar Dolgozók Pártja III. kongresz- szusán: „Ezeréves történelmünk fo­lyamán népünk még nem élt át olyan mélyreható gazdasági, társa­dalmi, politikai és kulturális átala­kulást, mint ezalatt az egyetlen év­tized alatt.” — Úgy gondolom, nagyon sok em­ber van ebben az országban, aki tiz évvel ezelőtt nem tudott, vagy nem mert hinni abban, hogy ez az idő elegendő lesz ahhoz, hogy a háború borzalmas pusztításai után, egy ro­mokban heverő országban az átala­kulás nagyobb megrázkódtatás nél­kül, békés úton megvalósulhasson. A társadalom vezető osztálya, az államhatalom birtokosa ma az ere­jében hatalmasan megnövekedett munkásosztály. A szocializmus épí­tésének kezdettől fogva egyik alap­pillére a munkásság és a dolgozó parasztság szoros szövetsége. Napról-napra növekedőiben van az értelmiség súlya, amely nem bur- zsoá értelmiség többé, hanem túl­nyomó többségében őszintén szol­gálja a nép államát. A kulturális fejlődést legjobban talán közoktatásunk fejlődése ‘ük- rözi. Háromszorannyian végzik el a nyolcosztályos általános iskolát, mint a háború előtt. Háromszoros a középiskolások és ötszxirös az egye­temi és főiskolai hallgatók száma. Csodálatraméltó az a teljesítmény, amellyel a dolgozó magyar nép rö­vid tiz év alatt háborús elesettségé- ből a jelenlegi szintre emelkedett. Nem lenne teljes azonban a kép, ha csupán az 'elért eredményeket szemlélnénk. Akik végigéltük ezt a tiz esztendőt, azt is tudjuk, hogy ezek a évek nem voltak könnyűek. Az eredmények mögött egy életerő­től duzzadó nép hallatlan erőfeszí­tése áll. a fejlődés útja nem töret­len. Noha rendelkezésre állanak a Szovjetúniónak a szocializmus építé­sében szerzett gazdag tapasztalatai, ezek más ország, más adottságai között változtatás nélkül nem min­dig alkalmazhatók. Sokszor új, még ki nem próbált úton kell járni és így bizony megeshet — és az elmúlt évek során többízben meg is esett ■—, hogy nem sikerült a szocializmus építésben az adott viszonyok kö­zött a legjobb, a legmegfelelőbb lé­pést megtalálni. A szocializmus építése a Szovjet- únióban sem volt és nálunk sem a sikerek megszakítás nélküli • soroza­ta. Eredmények után átmeneti visz- szaesés következett. Mi magunk tiz év óta benne élünk a szocializmus építésének ezekben az időnként hul­lámzó küzdelmeiben. — Néhány év alatt megváltozott az ország lakosságának politikai ál­lásfoglalása és helyesli a szocializ­mus építését. Elhamarkodott lenne azonban azt gondolni, hogy ezzel (Folytatás a 2-ik oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents