Észak-Magyarország, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-12 / 241. szám

k'SZAlvVlAGl .Uivi.iIiAO Kedd, 1954. október 12. Népgazdaságunk helyzete és feladatai (Folytatás az 1. oldalról.) '■-ok termeléséről fogyasztási cikkek termelésére és a mezőgazdaság fej­lesztésére kell átirányítani. Ez a szempont azonban, jelenleg sem ér­vényesül kellő mértékben. Bár az iparon belül a fogyasztási iparágak beruházásának kerete az összes be­ruházások 4.3 százalékáról 7.9 száza­lékára emelkedfett, de az etső félévi tervteljesítés elsősorban az építőipar átcsoportosításának hiányosságai miatt a nehéziparban jóval maga­sabb volt, mint a fogyasztási iparok­ban. A mezőgazdaság összes beruhá­zásainak pedig csupán 50 százaléka valósult meg szeptember' végéig. Az átcsoportosítás erélyes végre­hajtására egyetlen területen sem fo­lyik kemény munka. Az átcsoporto­sításnak ez az erélytelensége és von- latottsága gátolja a mezőgazdaság fejlesztésének és a fogyasztási cik­kek i termelésének, kibővítésének tervszerű, gyors megvalósítását. En- 3iek az átcsoportosításnak irányelveit gazdasági vezetőszerveink nem dol­gozták ki és az átcsoportosítás át­gondolt, szervezett végrehajtását nem biztosították. Mindenekelőtt az Or­szágos Tervhivatal feladata lett vol­na ipari berendezéseink kapacitásá­nak számbavétele alapján az átcso­portosításra vonatkozó irányelvek kidolgozása. A mulasztásokért első­sorban így a Tervhivatal felelős. Pártunk Központi Vezetősége már 1953 októberében rámutatott az át­csoportosítással szemben megnyilvá­nuló ellenállás veszélyes következ­ményeire és erre a kongresszus is felhívta a figyelmet. Nem folytat­tunk azonban sem ideológiai téren eiég erélyes harcot azok ellen a hely­telen nézetek ellen, amelyek csak szűkén vett parasztpolitikát látnak mezőgazdaságunk erőteljes fejleszté­sében, sem a gyakorlati munka terén nem foganatosítottunk erélyes intéz­kedéseket azok ellen, akik csak irn- mel-ámmal, akadékoskodva, vonta­tottan hajtják végre az ipar áteső-1 íxirtosítására és a mezőgazdaság fej­lesztésére vonatkozó párt- és kor­mányhatározatokat. Az utóbbi időben egyesek gazda­sági nehézségeink alapvető okát ab­ban látták, hogy az életszínvonal emelése terén túl nagy lépést tet­tünk előre. A nehézségek e „magya­rázata'’ teljesen helytelen, ellentétben áll pártunk politikájával és pártunk ezért a leghatározottabban elutasítja azt. Az igaz, hogy pártunk és kor­mányunk új politikája szellemében komoly előrehaladást tettünk az életszínvonal emelése terén, de ez nem növelte, hanem ellenkezőleg, csökkentette a politikai és gazdasági nehézségeket. Pártunknak határozottan tovább kell vinnie az űj szakasz politikáját, amelynek sarkalatos követelménye népünk anyagi és kulturális életszin vonalának következetes emelése. A nézetek és az akarat egysége tette pártunkat képessé-döntő jelen­tőségű győzelmek kivívására: erre a harcos egységre van szükségünk ah­hoz is. hogy az új szakasz politikáját győzelmesen megvalósítsuk. Ezért következetesen, harcosan fel kell szá­molnunk pártunk soraiban minden határozatlanságot, kétkedést és inga­dozást az új szakasz politikájának végrehajtása terén. Komoly szerepet játszik átmeneti gazdasági nehézsé­geinkben az a hélvtelen felfogás is, amely az új szakaszban kizárólag az életszínvonal emelését látja, figyel­men kívül hagyva, hogy az élet- színvonal tartós emelésének alapve­tő feltétele a termelés emelése és az önköltség leszállítása. Pártunk so­raiban is sokan úgy értelmezték és értelmezik • a gyakorlatban ma is az űj szakaszt, hogy az feleslegessé te­szi az erőfeszítéseket a termelés nö­velésére, az önköltség leszállítására; sokszor a tömegekkel való kapcso­lat megszilárdítására hivatkozva le­mondanak arról, hogy szigorúan ér­vényt szerezzenek az állampolgári és a munkafegyelemnek. Az új sza­kasznak ez a helytelen, kispolgári li­berális felfogása, amit pártunk III. kongresszusa élesen elítélt, erősen hozzájárul a termelési kérdések el­hanyagolásához, az állampolgári és a tervfegvelom lazulásához, a.z önkölt­ség tűrhetetlen alakulásához és a pa­zarlások elharapódzásához. Mindez mutatja, hogy gazdasági nehézségeink nem az új szakasz po­litikájában gyökereznek, hanem ab­ban, hogy az új szakasz politikájá­val szemben ellenállás és emellett a lazaság, fegyelmezetlenség, elvtelen engedékenység, valamint a vezetés­ben mutatkozó határozatlanság és bürokratikus módszerek akadályoz­zák az úi szakasz politikájának kö­vetkezetes, maradéktalan megvalósí­tását. ................... /i ne ’ésséjrefe leküzdésének útin Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy népgazdaságunk alapjában és egészéiben egészséges és olyan nagy erőforrásokkal rendelkezik, mint még soha gazdasági fejlődésünk során. Van fejlett, a legkülönbözőbb terme­lési eszközök és fogyasztási cikkek előállítására képes iparunk és raj­tunk áll, hogy az aránytalanságokat, amelyek a különböző iparágait és gyártások között még fennállnak, minél előbb kiküszöböljük. Van nagyszerű, harcedzett munkásosztá­lyunk, amely az elmúlt évek folya­mán számos esetben megmutatta, hogy a párt hívó szavára képes nagy feladatok megoldására. Van dolgos, szorgalmas parasztságunk, tehetsé­ges értelmiségünk. Van a múltnál már korszerűbben termelő mezőgaz­daságunk és rajtunk áll, hogy a pa­rasztság már erőteljesen fellendült termelési kedvét még jobban növel­jük. Iparunk és mezőgazdaságunk termékei számára biztosított az elhe­lyezés, minthogy a város és falu dol­gozóinak növekvő vásárlóereje egy­re nagyobb keresletet támaszt. A nehézségek leküzdésére egyet­len helyes mód van: termelésünk emelése, a termelőerőknek a köz­szükségleti és exportcikkekre való határozott és gyors átállítása, az ön­költség rendszeres leszorítása. Jelen­legi nehézségeinket végsőtökön az a tény váltja ki, hogy az életszínvonal jelentős emelkedésével szemben az össztermelés stagnál, az átcsoportosí­tás vontatottan történik és az ön­költség nem csökken hanem növek­szik. Nehézségeinket le tudjuk küz­deni, ha mindezekelőtt ezen a torz helyzeten gyorsan és erőteljesen vál­toztatunk, ha a termelés emelése és átcsoportosítása, valamint az önkölt­ség tényleges csökkentése útján hely­reállítjuk a helyes arányokat és így lehetővé tesszük, hogy a megnöveke­dett vásárlóerőt saját erőnkből meg­felelő árualappal fedezzük. További előrehaladásunknak nél­külözhetetlen feltétele a mezőgazda- sági termelés fejlesztésére vonatko­zó határozatok következetes végre­hajtása mellett az ipari termelés egy- helybentopogásának megszüntetése. Egész népgazdaságunk felemelkedé­sének alapvető előfeltétele az ipari átcsoportosítás meggyorsítása és ez­zel együtt az ipari termelés jelentős emelése mindenekelőtt mezőgazdasá­gi gépekben és szerszámokban, köz­szükségleti cikkekben, megfelelő ex­portcikkekben, valamint a szén- és energiatermelés viszonylagos elmara­dásának felszámolása. Népgazdaságunk egészséges fejlő­dése ugyanakkor megköveteli az ön­költség leszállítását, a munka terme­lékenységének emelését, amit azon­ban nem kizárólag a munka inten­zitásának növelése útján kell és le­het elérni, hanem ehhez biztosítani kell a szükséges anyagi és műszaki előfeltételeket: a termelőberendezé­sek kellő karbantartását és idejében való fej újítását, takarékos, de folya­matos anyagellátást, a termelés szer­vezett, tényleg tervszerű menetét. Az 19SS‘ös népgazdasági terv irányelvei Ezelcmek a követelményeknek kell mindenekelőtt érvényt szerezni gaz­dasági életünkben, ezekkel a köve­telményekkel összhangban kell ki­dolgozni jövöévi, 1955-p/í népgazda­sági tervünket, amelynek irányelveit a Politikai Bizottság ez év júliusá­ban ennek megfelelően állapította meg. Az ipari és mezőgazdasági terme­lésnek 1955-Jben az ideinél jóval na­gyobb mértékben kell növekednie. Az ipari termelést azonban csak abban rz esetben tudjuk jelentősen emel­ni, ha az anyaggal való takarékosság terén gyors javulást tudunk elérni és ugyanabból az anyagmennyiségből jóval több terméket állítunk elő. A Politikai Bizottság határozata leg­alább 2—3 százalékos anyagmegtaka- rítás biztosítását írja elő 1955-re. Az iparon belül jelentő«; szerkezeti vál­tozásokat kell végrehajtani, fokozott ütemben kell folytatni az átcsopor­tosítást. Gyorsabban kell növelni a fogyasztási javak termelését, mint a termelőeszközökét. Ennek megfele­lően a könnyűipar és az élelmiszer- ipar termelését az átlagosnál na­gyobb ütemben kell. növelnünk. A KGM-nek pedig legalább kétszeresé­re kell a közszükségleti cikkek ter­melését növelnie. A beruházásokból, hozzávetőlegesen, az eredetileg 1954- re előirányzott, de ténylegesen el nem ért arányban kell a mezőgazda­ság fejlesztésére fordítani és fel kell emelni a könnyűipar, valamint az élelmiszeripar részesedésének ará­nyait. Mintegy 30 százalékkal növelni fogjuk 1954-hez képest a felújítások összegét, a termelőberendezések, fo­kozott karbantartásának biztosítása céljából és így megteremtjük a7 önköltség legalább 3 száza­lékos leszállításának egyik leg­fontosabb feltételét. A Politikai Bizottság által meghatározott célki­tűzések igen nagyok, de teljesen reá­lisak. Ezeket a célkitűzéseket feltét­lenül el kell érni, ezekből engedni nem lehet. Ha 1955-ben ezeket a fel­adatokat megoldjuk, szilárd alapot teremtünk a dolgozó nép életszínvo­nala további emelésére. Felszámol juh a mezőgazdaság elmaradását Nehézségeink leküzdése, a szocializ­mus eredményes építése szempontjá­ból döntő jelentősége van a mező- gazdaság elmaradása következetes felszámolásának, a mezőgazdasági termelés gyors fejlesztésének. Pár­tunk 1953 júniusi határozatában —, amelyet a pártkongresszus tovább­fejlesztett — leszögezte, hogy a me­zőgazdaság fejlesztése: a munkás­paraszt szövetség megszilárdítása megköveteli a város é« a falu közötti piaci kapcsolatok kiszélesítését, a pa­rasztság anyagi érdekeltségének fo­kozását. Ezen az úton haladva je­lentős eredményeket értünk e!,. ame­lyek szemléltetően mutatják ezek­nek a párthatározatoknak a helyes­ségét. Ezeket a szempontokat kell figye­lembe vennünk jelenleg, amikor az előtt a feladat előtt állunk, hogy megoldjuk a mezőgazdaság olyan súlyos problémáját, mint amilyen a kenyérgabona kérdése. Nem lehet a rossz termést kizárólag a kedvezőtlen időjárással magyarázni. A fő hiba abban van. hogy dolgozó parasztsá­gunk, valamint a termelőszövetkeze­tek a kenyérgabonát nem szívesen termelik. Amikor a párt meg akarja oldani a kenyérgabona-fleérdést. elsősorban a munkásosztály érdekét képviseli, mert a kenyérgabona-kérdés megol­dásának célja a munkásosztály és az egész dolgozó nép állandó és zavar­talan kenyérellátásának biztosítása. Ezt a kérdést pedig máskép megol­dani nem lehet, mint úgy, hogy fo­kozzuk a parasztság érdekeltségét a kenyérgabona termelésében. Ugyanilyen lehetőség áll fenn egves ipari növényeikkel és egyes más mezőgazdasági cikkekkel kap­csolatban, amelyek a múltban a vi­lágpiacon igen keresettek voltaik és az ország külkereskedelmében nagy he­lyet foglaltak el. amelyek termelése azonban az utolsó évek folyamán -«kí­gyón visszaesett (libamáj, pulyka, aonVnacvak stb.). Nem kétséges, ennék egyik fő oka, hogy a mezőgazdasági termények és termékek árai között az aránvok nőm minden esetben megfelelőek. Túlságos alacsonyan szabtuk meg ép­pen ezeikneik a cikkeiknek az árát és a termelők a jelenlegi magas kuko- rica- és hizottsertés-áralk mellett szí­vesebben termelnek takarmányt. A régi ismert magyar mezőgazdasági exportcikkek termelésének gyors megnövelése érdekében e termények árát fel kell emelni. Mindezekben a kérdésekben érvé­nyesítenünk kell a munkásosztály és az egész népgazdaság érdekében a pártnak a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló politikájának alaptételét: az egyéni érdekeltség fokozását a termelésben. A mezőgazdasági termelés fejlesz­tése akkor lesz sikerps, ha az állam messzemenő anyagi, technikai, pénz­ügyi és szakmai segítségét egybekap­csoljuk a termelői érdekeltséggel. Vannak, akik ezt nem jó szemmel nézik. De ha valaki a falusi lakosság életszínvonalának emelése ellen van, az lényegében a mezőgazdasági ter­melés fejlesztését; is ellenzi, mert a kettő elválaszthatatlan egymástól. A paraszti életszínvonal csökken­tése. vagy emelkedésének megakadá­lyozása nem a mezőgazdaság fejlesz­tési programjának végrehajtásához vezet. hanem áruhiányt, drágaságot, reálbércsökkenést és életszínvonal­romlást vonna maga után. Aláásná a termelési kedvet, visszavetné a ter­melést, veszélybe sodorná a munkás­paraszt szövetséget, a proletárdikta­túra talpkövét. A termelési érdekeltség fokozása a falusi vásárlóerő növekedését is je­lenti. Az anyagi érdekeltség biztosí­tása nyomán a falusi vásárlóerő el­kerülhetetlenül növekedni fog. Ettől azonban nem kell félni. A növekvő vásárlóerő ösztönzi a parasztot a ter­melés további fokozására. Ha a fa­lusi vásárlóerő növelését meggátol­nánk. ennek következménye a ter­melőeszközök hiánya. a termelési kedv csökkenése, az árukészletek, az élelmiszereik kínálatának visszaesése az életszínvonal hanyatlása lenne, első­sorban a városban, p munkásosztály­nál. A paraszti vásárlóerő csökken­tése a munkásság bőrén csattanna. A mezőgazdaság olyan termelési ás. ahol a termelés feilesztése elke­rülhetetlenül a termelők életszínvo­nalának emelkedésével iár együtt. De ez az egyetlen lehetséges roódia a munkásosztály életszínvonala emel­kedésének is. A kettő a legszorosab­ban összefügg. Ha a paraszt nem fo­kozza a termelést, nem emelkedhet a munkásosztály életszínvonala. Éneikül pedig nincs szocializmus. Ha helyesem folytatjuk a szabad­piaci kapcsolatok kiszélesítésének. az anyagi érdekeltség növelésének po­litikáját. úgy ez jelentős mezőgazda- sági többtermelésre és ennek kihatá­saként — a parasztság vásárlóerejé­nek csökkenése nélkül — a szabad­piaci árak csökkenésére fog vezetni, ami az egész népgazdaság és különö­sen a munkásosztály javára szolgál. Ez a mezőgazdaság terén mutatkozó nehézségek kiküszöbölésének, a mun­kás-paraszt szövetség további meg­szilárdításának egyetlen járható útja. A pazarlás megszüntetése A nehézségek leküzdésében fontos szerepe van a gazdasági és állami élet minden területén mutatkozó pa­zarlás kiküszöbölésének. az állami és gazdasági apparátus bürokratikus ki­növései megszüntetésének. Elég szé­les körben elterjedt az a helytelen felfogás, amely a pazarlás elleni in­tézkedéseket és a nemproduktív munkakört betöltők létszámának csökkentését szembeállítja a dolgo­zók életszínvonala emelésére irányuló politikánkkal. Akadtak olyanok is, akik ezekben az Intézkedésekben az új szakasz politikájának csődjét vélték felfedezni. A valóságban a szocializ­mus alaptörvényének nem lehet tar­tósan érvényt szerezni, ha a szocia­lizmus építését minden téren nem a legszigorúbb takarékosság alapián folytatjuk. Minden pazarlás — akár anyaggal, akár munkaerővel törté­nik — csökkenti a termelés fokozá­séra vagy bővítésére fordítható esz­közöket. csökkenti következésképpen a nemzeti jövedelmet és annak fo­gyasztásra szánt részét is. Ha a dol­gozók feleslegesen nagy hányada tölt be nemproduktív munkakört, nyil­ván csökken a nemzeti jövedelmet közvetlenül létrehozó dolgozók szá­ma; csökken az n lehetőség, hogy minden munkaerőt észszerűen fel­használjunk a termelés növelésére, a nemzeti jövedelem emelésére. A ta­karékosság, a pazarlás elleni harc, a nemproduktív munkakört betöltő dolgozók felesleges részének átirá­nyítása produktív munkára tehát egyáltalán nem áll ellentétben az új szakasz politikájával. A takarékossági intézkedések. a bürokratikus apparátus leépítése nagyban hozzájárul a termelés eme­léséhez, az önköltség leszorításához, az átcsoportosítás simább végrehajtá­sához. Ugyanakkor, amikor kellően méltányoljuk a takarékosság, a pa­zarlás elleni harc, a racionalizálás fontosságát, helytelen volna, ha ezek: az intézkedések elvonnák figyel­münket az alapvető tényezőktől: a termelés kérdéseitől. Gondosan ügyelnünk kell arra, hogy a takarékossági intézkedések mögött ne bújhassanak meg olyan rendelkezések, amelyek ténylegesen, az életszínvonal csökkentését jelent­hetnék. A létszámcsökkentéssel kap­csolatban is biztosítani kell, hogy a nemproduktív munkaköröket betöltő dolgozók leépítése átgondoltan, szer­vezetten folyjék és hogy produktív, hasznos munkakörökbe való áthelye­zésükről. elhelyezésükről embersége­sen gondoskodás történjék. Legfontosabb feladataink Mindezek alapján, melyek azok a legfontosabb feladatok, amelyekre öeszponfos!tani kell a párt, a mun­kásosztály, a dolgozó nép figyelmét, hogy biztosítani tudjuk népgazdasá­gunk egészséges, tervszerű fejlődését? 1. Sorrendben és jelentőségben leg- eleőrendü feladat, amelynek betöltése alapja az összes többi feladatok meg­valósításának, az egység további meg­szilárdítása pártunk soraiban, az új szakasz gazdaságpolitikájának meg- valóeitásában, és ami ettől elválaszt­hatatlan: gazdaságpolitikai célkitűzé­seink egyöntetű. értelmezése pártunk összes szerveiben, egész tagságában. Csak ez (eszi lehetővé, hogy pártunk és kormányunk fokozott határozott­sággal juttassa érvényre az új szakasz követelményeit, hogy fokozott erővel vegye fel az elvi harcot minden in­gadozással és ellenállással szemben, amely akadályozza az új szakasz poli­tikájának végrehajtását. Következete­sen harcolni kell a párt soraiban és a gazdasági vezetők között is a két­kedés szelleme, a bizonytalanság min­den megnyilvánulása ellen. A Köz­ponti Vezetőség hatalmazza fel a Po­litikai Bizottságot, hajtsa végre az ebből a szempontból szükséges káder- átcsoportosítást a gazdasági szervek­ben és foganatosítson szervezeti intéz, kedéseket azokkal szemben, akik kép­telenek az új szakasz politikájának megvalósítására. 2. Meg kell gyorsítani a termelés emelkedését mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Maradéktalanul végre kell hajlani a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó határozatokat, hogy biztosítsuk a mezőgazdasági ter­melés gyors emelését. Különös gondot kell fordítani a kenyérgabonaterme- lós, a mezőgazdasági exporttermékek termelésének növelésére a parasztság anyagi érdekeltségének fokozása alap­ján. Ez egyszersmind módot nyújt a mezőgazdasági export lényeges növe­lésére. A kenyérgabona őszi vetéster­vét feltétlenül teljesíteni kell, mint a következő évi kenyérellátás legfőbb biztosítékát. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a takarmány- félék gondos betakarítását, tárolását, a silózási tervek teljesítését, az álla­tok megfe’elő téli ellátásának bizto­sítását. Meg kell követelni a mező- gazdasági termeléshez szükséges gének és anyagok tervszerint.i. határidőre való szállítását, biztosítani Well a gé­pek jobb felhasználását és karbanfar- fását. Folytatni kell az erőfeszítéseket a termelőszövetkezetek és állami gaz­daságok megszilárdítása, terméshoza­muk és jövedelmezőségük fokozása ér- dekében.' Biztosítani keli. bogy a me­zőgazdaság fejlesztésének kérdése ténylegesen a párt és az állami mun­ka homlokterébe kerüljön. 3. Iparunk számára az első követel­mény— az 1954. évi terv maradék­talan teljesítése. Az ipari termelés nagyarányú átállításával meg kell gyorsítani az ipar szerkezetének meg változtatását. Az ipari termelés olyan növelésére van szükség, amely mellett az ipar mindenekelőtt jelentősen fo­kozza a mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges termelő^zközök. a lakosság szükségleteinek fedezésére alkalmas közszükségleti eikkek, valamint az exportigények kielégítéséhez szüksé­ges termékek gyártását és biztosítja a népgazdaságnak szénnel és villamos- cnergiával való kielégítő ellátását. A mezőgazdasági termelés fejlesztése ér­dekében meg kell gyorsítani a mű­trágyaipar beruházásait és maximáli­san fokozni kell a nitrogénműtrágya termelését. Lényegesen meg kell javí­tani a mezőgazdasági nagygépek, kis­gépek és széráruk minőségét és a gé­pek alkatrészekkel való ellátását. A fogyasztási cikkek gyártásában, a vá­laszték meghatározásában fokozottabb ban kell érvényre juttatni az állami és szövetkezeti kereskedelem igényeit. Fel kell kutatni azokat a kihasználat­lan kapacitásokat, amelyek a gépipar­ban, a könnyű- és élelmiszeriparban, valamint a helyi ipar területén még felhasználatlanok. Meg kell vizsgálni a leállított beruházások esetleges hasz­nosítását fogyasztási cikkek és export­cikkek előállítására. A szénbányásza# irányításának megjavításával, a gé­pek jobb felhasználásával és a gépe­sítés növelésével biztosítani kell, hogy a szénbányászat mennyiségben és mi­nőségben teljesítse terveit. Biztosítani kell a gyártás korszerűsítését különö­sen azoknál a termékeknél, ahol a kivitel igényei ezt szükségessé teszik« Lényeges javulást kell elérni a ter­mékek minőségében, különös figyelme# fordítva az exportcikkekre. 4. A kongresszus határozatai alap­ján széleskörű intézkedéseket keli hozni a termelékenység gyors emeléséi nek és az önköltség jelentős csökkeni tűsének biztosítása érdekében, figye- lembevéve, hogy a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése csak tervszerű műszaki és szervezeti intéz-, kedésekkel valósítható meg. Fokozoti tan kell biztosítani a termelés állói alapjainak gazdaságos megőrzését: 31 leromlott állóalapok felújítását, a ter­melőeszközök jobb karbantartását a8 önköltségcsökkentés fontos forrásának kell tekinteni. Ugyanakkor gondos­kodni kell a megfelelő egyenletes anyagellátásról és szilárd fegyelme# keil tartani az anyagfolhasználás te­rén. Szükség van arra Is, hogy A munkásokat és műszaki vezetőket mi­nél közvetlenebbül érdekeltté tegyük az anyagtakarékosságban és az ön­költség leszállításában. A Tervhivatal és a minisztériumok tervezőmunkájá­ban a termelékenység és az önköltség tervezése nem szorulhat háttérbe mint ahogy ez jelenleg általában tör­ténik —- hiszen ezek a tényezők nagy mértékben meghatározzák a termelés színvonalát is. 5. Következetes harcot kell folytatni minden téren a takarékosságért, a pa­zarlás és a nemzeti vagyon elherdá­lása ellen. A költségvetési kiadások»# összhangba ke’l 1-ozni gazdasági lehe­tőségeinkkel. Folytatni kell a racio­nalizálást. ugyanakkor szervezetten elő ke'l segíteni a racionalizálásból kifolyólag elbocsátottak termelőmunka- körbe való elhelyezését. 6. Harcot kell folytatni a vezetés módszerének gyökeres megjavításáért, a bürokratizmus és a fegyelmezetlen­ség ellen. Következetesen fel kell szá­molni a gazdasági vezetők gyakran* megmutatkozó fele’őttenségét és tehe­tetlenségét. Úgy kell megváltoztatni a vezetés struktúráját, hogy minded gazdasági vezető saját, munkát erű lété ni önállóan rendelkezheasen és teljes mértékben vállalja is érte a felelős­séget. A gazdasági vezetőktől meg! kell követelni munkaterületük tény­leges helyzetének, az ott ható eleved fényezőknek ismeretét. Általános hars (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents