Észak-Magyarország, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-10 / 240. szám

Új falu építői Tiszakeszi képes riport-A BAUD-ZEMPLÉN MEGYEI PARTBIZOTTSAGANAK LAPKA X. Ovfo'ya >1 240. czarn Ara 50 iMpj Miskolc, 1954 október 10, vasárnap C Bányásssxívvel — becsülettel ^ A dóoság, adósság, adósság... ígérőt, több helyen teljesítés helyett panaszkodás. Ezt kapja az ország népe jónéhány borsodi bánya I dolgozóitól szén’ helyett. A hatalmas forrás, amelyből a felszabadulás óta i csak úgy buzgóit a fekete gyémánt, most úgy látszik, mintha apadó- i ban lenne. Talán a borsodi hegyek méhe apadt el? Hiába küzdenének j bányászaink, a természet megtagadta volna tőlünk kincsét? Nem! Két- i kézzel nyújtja most is, s amerre a szem ellát, ameddig a bányászlámpák fénye eljut, mindenütt ott csillog feketén a meleget adó szén. Hát akkor t miért adnak olyan keveset bányáink napjainkban? A vonatok sora ; miért áll üresen, ásító vagonok százaival az állomásokon? Milliók várják, milliók kérik, az élet követeli! Szenet adjatok bor- j sodi bányászok! E kérésre a felszabadulás óta szinte kirobbant a minden akadályt elsöprő lendület a széncsaták harcosainak sorában. Egyszerre dobbantak a bányászszívek, egyszerre keményedéit meg ezrek keze a csá kény nyelén. Egyszerre csapott össze szikrázva a vas a szénnel, omlott a kincs, teltek a csillék, s a vígan robogó vonatok belekiáltották az éj­szakába: szenet hozunk emberek! Szenet, szenet, szenet! S ezer kis szoba ablakairól olvasztotta le a jégvirágot a bányász- szívek melege. Merészebben csapott a lapát a szén közé, a hamvadó parazsak újra lángralobbantak, aztán kipirosodtak a mosolyra derült ar- cok, fogasra került a nagykabát, a sapka. Az édesanyák kicsomagolták a pólyából legdrágább kincsüket, felkapták és a magasba lendítették a gyerekeket. S ekkor ezer és ezer kisgyermek kacagása töltötte meg az .otthonokat, áttört a falakon s megpihent a bányászszívek táján. A mikor 1945-ben újból kigyúlt a fény s nekiiramodott a mozdony, a gép és az áléit országba visszatért az élet, a kommunista bányászok százainak nevét, hőstettét ismertük meg. Pedig akkor egy csákánynál, egy lapátnál nem volt többjük. De más valami volt. Szívük­ben akarat, karjukban erő, legyőzhetetlen erő. Szcmbeszálltak minden nehézséggel és győzedelmeskedtek. Akkor a kommunista bányászok az asztalra csaptak, ha szervezetlenség, fegyelmezetlenség gátolta a munkát. Belemarkoltak a lógós karjába és munkára kényszerítették. Böpgyűlése- ket tartattak és számonkérték: ki mit csinált aznap? Akkor nem lépték át óvatosan a bányákban alvókat, mint napjainkban, hanem felránci- gálták a földről és azt mondták neki: — Nézd barátom! Ha mégegyszer munkaidő alatt alva találunk, .gondoskodunk arról, hogy azonnal kikerülj a bányából, le is út, fel is út! Próbált volna akkor a, naplopó, a munkafegyelemlazitó visszabe­szélni, vagy gúnyos megjegyzést tenni! A bányászkollektíva szeme, keze, szava, ereje akkor mindenüvé el­jutott. S aki a bányászbecsületen csorbát ejtett, magára vethetett a kö­vetkezményekért. 1 p1 zzel szemben most vannak olyan kommunista bányászok is, akik valósággal rimánkodni kezdenek a munkakerülőnek: Dolgozz hát, légy szives, ne veszélyeztesd eredményeinket! Órákig elhallgatják a hanyag műszaki vezetők tehetetlen siránkozását. Sőt nem egy helyütt vele együtt sírnak. Elfogadják, hogy arról csak a jó isten tehet, hogy nincs sin, fa, üres csille, szerszám és előkészített munkahely. Gondolkoztatok-e már azon Borsod kommunista bányászai, hogy mi lesz akkor, ha tovább nő az adósság? Hiába kattantanánk fel a villanykapcsolót, a sötétséget nem vágná szét a fény. Vájjon akkor á milliók kiáltására mit válaszolnátok? Mit válaszolnátok iskolába járó gyermeketeknek, feleségeteknek, a családnak? Talán azt, hogy nem volt üres csille? S ha majd egyszer biztosítanak, akkor ismét lesz szén? Talán azt mondanátok, hogy a munkafeltételeket nem biztosították és rossz volt a szervezés s ha majd biztosítják, akkor adtok szenet? Talán, hogy sok volt a lógó és nem akartak dolgozni, 9 ha majd önszántukból kedvük kerekedik a munkára, akkor újra adtok szenet? i Erre azt a választ kapnátok: Hát hol voltatok, ti öntudatos, ta­pasztalt. harcos bányászok? Becsukott szemmel jártok-keltek a bányá­ban? Miért nem követelitek meg, hogy a vezetés biztosítsa a zavartalan termelés műszaki előfeltételeit, megjavítsa főként a szállítást és a kar­bantartást. Miért tűritek, hogy nőjjön az adósság? Miért tűritek, hogy élősködjön a bumlizó, a fecryelemlazító? Miért tűritek, hogy kényelmes- kedjen a lusta? Es miért tűritek, hogy izgat, bomlaszt a hányába be­tolakodott ellenség? Borsodi Bányászok! Kommunisták! Nézzetek szembe keményen és elgondolkozva, szenvedélyesen azzal a ténnyel, hogy a Borsodi Szén- bányászati Tröszt ma 168.933 tonna szénnel tartozik. Es az ózdi tröszt­nek is 4863 tonna az adóssága. S mondjátok meg bányászmódra kereken, hogy ebből már elég volt, s mától kezdve megismerkedhetik a bányászok másik arcával is, aki nem tesz eleget kötelességének, nem teljesiti fel­adatát. jyjondjátok meg, hogy ebben az országban a dolgozó nép parancsol és ezt a földet, Magyarország földjét a dolgozók vére áztatta évszá­zadokon át. Ezrek áldozták életüket a szabadságért. Mondjátok meg, hogy ebben a honban nincs keresnivalója annak, aki akadályozza a nép ügyé­nek előrehaladását, a nép boldogulását. Öntsünk végre tiszta vizet a po­hárba! Mondjuk meg a magunkét’, a siránkozó elégedetlennek, aki csak követelni tud, de amikor dolgozni kell, panaszkodik. Mondjátok meg, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék! Az inaég és a nélkülözés egykori katonái bizonyára még jól emlé­keznek a múltra. Még nem felejtették el bányászaink, hogy a kapitalis­ták hogyan tartottak fegyelmet'. Mondják el ezt is, beszéljenek róla, hogy aki csak egy napot, vagy egy órát is kimaradt a munkából, másnap ki- tesséktelfék a bányából, mehetett, aztán róhatta az országút porát’ reg­geltől estig munkát keresve. Mindenütt zárt ajtókra talált. Mondjátok el, mi volt akkor és mi van ma. Es az idősebb bányászok ne tűrjék el, hogy a szemükbe nevessen a lógós, amikor a múltról beszélnek nekik. Ne tűrjék el azt az arcátlan választ, amelyet’ egyik-másik megkockáz­tat: „Maga ezt csak álmodta, mese ez!“ CJ zenét és szenet kér millió ember, gyár, iskola, kórház. A bányász­szívekhez szólnak, a bányászok becsületére apellálnak. Borsodi széncsaták hősei! Ne engedjétek a bányász nevet bemocs­kolni senki fiának. Hiszen a kötelességmulasztók miatt álltatok piron­kodva a napokban is a párt, Rákosi elvtáxs előtt. El lehetett volna ke­rülni ezt a szégyent. Igen! A terv reális, teljesíthető, teljesíteni is kell, de csak jó, odaadó fegyelmezett munkával, bányászok és műszakiak összefogásával. Borsod kommunista bányászai! Merítsetek újabb erőt az 1945-ös ta­pasztalatokból. Elevenítsétek fel az 1945—46—47 es munkastílust. A lelke­sedés, amely akkor fűtötte a bányász sziveket, most is átsegít minden ba­jon, minden nehézségen. Törhetetlen akarattal, fáradhatatlan kezdemé­nyezéssel, a felvilágosító szó erejével küzdjetek a terv feltétlen teljesíté­séért, az elmaradás pótlásáért, az adósság törlesztéséért. Bányá^zszivvel, becsülettel a hazáért! ELŐRE NOVEMBER 7 MÉLTÓ MEGÜNNEPLÉSÉÉRT! Csatlakozunk a MftVAG versenyfelhívásához Mi, taktaharkányi- dolgozó parasz­tok elhatároztuk, hogy csatlakozunk a MÁVAG dolgozóinak versenyfelhí­vásához, november 7 és a tanácsvá­lasztások tiszteletére az őszi mező- gazdasági munkát, szántást-vetést október 20-ig 100 százalékig befejez­zük. Annak tudatában, hogy az ide­jében elvetett mag bővebb termést hoz és a helyes talajelökészítés, va­lamint az agrotechnikai eljárások alkalmazása egy-két, sőt három má­zsa többtermést eredményez — úgy szervezzük meg a munkát, hogy «t mielőbb valóra vált­hass»«'­BAKTA JÁNOSNÉ tsz tag SVAJHO ISTVÁN dolgozó paraszt SZENDI ANDRÁS állandó bizottsági tag Ó/di martinászok ragyogó küzdelme Az ózdi martinászok szombaton reggelre kiváló eredményt értek el, 106.7 százalékra teljesítették a napi tervet. Havi tervükkel 1024 százalékra állnak. A martinászok ezen a napon a sok javítás ellenére igen szép munkát végeztek, a kemencék versenyében az I. számú ke­mence martinászai ragadták magukhoz a vezetést, 149.2 százalékos tel­jesítménnyel. A lecsapolt három adag közül mindhárom megfelelt az előirányzott programnak. A második helyet a XII. számú kemence martinászai szerezték meg 135.2 százalékos napi teljesítménnyel. Szép eredmény a II. kemence 129 és a XI. kemence 108.5 százalékos napi tel­jesítménye. Kiváló eredményt ért el a II. kemencénél Tóth Dezső olvasztár kollektívája, amely 138 százalékra teljesítette műszakelőirányzatát. Ha- nyiszkó Pál kiváló olvasztár 137 százalékot, Orosz Béla 116, M. Kiss János 131 és Mizserák István 106.5 százalékos teljesítményt mutatott tel. Az ózdi martinászok mindent elkövetnek, hogy elsők legyenek a november 7 tiszteletére indult versenyben az ózdi gyárrészlegek között. Elegei lesznek a pétiekkel kötött megáiiapndásnak a diósgyőri eszYergáiyosok és marósok A DIMAVAG Gépgyárban kevés olyan üzem. van, ahol ne gyártanának valamilyen gépet a mezőgazdaság számára. Az „N” gyáregység a Péti Nitro­génműveknek gyárt különböző alkat­részeket. A megájtapodás szerint a nátron-lugozó toronyból december 12- re kellett volna leszállítani az első darabot, a tanácsválasztás tiszteletére indult nemes versenyben a derék esz­tergályosok és marósok azonban már október 5-re, tehát jóval a határidő előtt elkészítették. A kisesztergaműhelyben Tasnádi György esztergályos 289, Berács Má­ria marós 234, a nagyeszterga üzem­ben Molnár István és Nagy János dol­gozók 200 százalékos teljesítménnyel járultak luxszá a munka sikeréhez. A horizontosok közül Gál József 145, Er­dős János 140 százalékos eredménnyel tűnt ki. A bő termésért Az abaujfcéri ötéves Terv terme­lőszövetkezet dolgozói jövőre többet akarnak aratni, mint az idén. A bőséges aratásnak viszont — jól tudják •— a jól előkészített talaj a feltétele. Ezt figvelembevéve be­szerezték a műtrágyát, kihordták az istállótrágyát és a műtrágyából a ’kenyérgabona terméshozamának növelése érdekében holdanként egy —másfélmázsa pétisót szórtak szét. Élenjár a puinoki járás a vetésben Dicséret illeti a putnoki járás termelőszövetkezeteit és dolgozó parasztjait. A dicséretre azzal szol­gáltak rá, hogy a nehéz körülmé­nyek ellenére (tudvalévő, hogy a putnoki járás megyénk legészakibb részén fekszik), az őszi vetésterv teljesítésében a járások között a legelső helyen haladnak. Ne hagyják visszaesni a teljesítést a putnoki bányászok A putnoki bányaüzem dolgozói szeptember havi tervüket csak 93.9 százalékra teljesítették. Ez bizony nem nagyon dicséretes eredmény, mert a bányásznap tiszteletére gyakr an az előírt tervet is túlteljesí­tették, átlagosan 140 százalékot értek el. A visszaesést azzal magyarázzák, hogy fenntartási munkát kellett vé­gezni, ami azonban nem mentség. Rossz a szén minősége is. Előfordul például, hogy az osztályozóra egy mázsán felüli meddődarab érkezik. A negyedik negyedévet jobban kezdték, jelenleg 100.6 százalékra termelnek. IMRE LÁSZLÓ munkaügyi titkár Az emődi szőlőhegyeken nr.ár megkezdődött a szüret... Ifj. Ko­vács József és Korpás Erzsébet szorgalmasan, jókedvűen szedik a szőlő­fürtöket. Vetik már a napokban a ftúzál a felsttdobszai tsz földjén A felsődobszai Béke termelőszö­vetkezetben befejezték az ősziárpa és a rozs vetését. A következő na­pokban serény igyekezettel végzik az őszibúza vetését, s a számítások szerint — fogadalmuk alapján —< arra lehet számítani, hogy az őszi-* búzát a kijelölt 71 holdon jóval s határidő előtt elvetik. November 7. tiszteletére Az Északmagyarország szeptem­ber 30-i számában a 28/2. Építőipa­ri Vállalat dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37-ik évfor­dulója tiszteletére versenyvállalást tettek. A kazincbarcikai Földmun­kát Gépesítő Vállalat dolgozói csat­lakoznak a versenyfelhíváshoz, mert nekik is érdekük, hogy minél előbb befejezzék a berentei Hőerőmű épít­kezésénél folyó földmunkálatokat. FOGARASi mártom ü. b. elnök Szatmári rÜezsÄ aq^mitémiu Leimeti a fiéldakéfi A SZERENCSI járásban mind a termelőszövetkezetek, mind az egyé­nileg dolgozó parasztok már kora tavasszal hozzáfogtak a mezőgazda­ság fejlesztéséről szóló határozat megvalósításához. Céljuk az volt, hogy ezév tavaszán és nyarán több mezőgazdasági termékkel lássák el a környék lakosságát. Ennek érdekében az egyik legfon­tosabb lépés az volt, hogy a mező­gazdasági szakemberek szaktana- csokkai segítsék a dolgozókat. Je­lenleg járásunk területén 17 mező- gazdasági szakember működik. Egy­két eset kivételével már a kezdet­kezdetén eredményes munkát mu­tattak. Különösen dicséret illeti Szatmári Dezső agronómust, aki a tiszalüci Vörös Hajnal termelő­szövetkezetnél hasznosítja szaktudá­sát. Az a baj csupán, hogy ezt a szaktudást a vezetőség nem nagyon értékeli, s ilyenformán nem is segí­ti. Előfordult, hogy maga a termelő­szövetkezet elnöke sem fogadta el a tanácsot. MEGINKABB emeli az agronómus elvtárs munkájának értékét az a tény, hogy a támogatás hiánya nem kedvetleníti el, s bátran igyekszik az akadályokat legyőzni. Bizonyítja ezt többek között az is, hogy a 15 holdas kísérleti parcellán a fejtrágyázással 14 mázsán felüli termésátlagot értek el az őszibúzánál. Az eredmény az ö szaktanácsa alapján született meg. A termelőszövetkezet az előző években nem hordta ki az istálló- trágyát a földekre, az idén pedig már 75 katasztrális holdat trágyá­zott meg, előkészítve ezzel a talajt a tavaszi kapásnövények számára. Ugyancsak az ő serkentésére vetet­ték el már 40 holdon az ősziárpát, 30 holdon a rozsot, s ezzel együtt teljesítették 130 halasztráUs hold őszibúza vetési tervüket. Ha az idő­járás továbbra is kedvező marad és a termelőszövetkezet vezetősége Is segít az agronómusnak, október 15- ig kétségtelenül befejezik a vetés, illetve a betakarítás teljes tervét. MINDEZ a jó eredmény nem jel­lemzi a tokaji gépállomás körzetébe, Tarcaira kihelyezett Vincze Gábor agronómus munkájál. Nemtörődöm­ségére vall az a körülmény, hogy a termelőszövetkezetek Tárcái község­ben ősziárpa és rozs vetésük tervét mindössze félére teljesítették. Már pedig a vetési határidő szeptember 15-én, illetve szeptember 30-án le­járt. S ha csupán a termésé*'nnot vesszük majd figyelembe, ez annyit jelent, hogy mázsánkint jóval keve­sebb árpa, illetve rozs terem a tar- coliak földjén. Mindez elkerülhető lenne, ha az agronómus elvtárs keve­sebbet szórakozna — s annál többet törődne a párt és a kormány által ki­tűzött feladatok végrehajtásával, il­letve a lakosság életszínvonalának emelésével. A szerencsi gépállomás körzeté­ben működő Kalmár Mihály agronó­mus elvtársnál főként az a hiba, hogy a saját földjükön dolgozó pa­rasztokat nem segíti tanáccsal. Pe­dig szükségük volna rá. A község az 52 kataszteri holdas ősziárpa ve­tési tervből semmit nem teljesített, a rozsvetéssel is alaposan lemaradt. Ha számolgatunk, akkor könnyen megállapíthatjuk, hogy jövőre 864 mázsa búzával kevesebbet takaríta­nak be a dolgozó parasztok, mivel a búza vetésével is elhúzták az időt. JÓ LENNE, ha az utóbbi két ag­ronómus elvtárs munkája lendületet kapna Szatmári Dezső agranómus lelkesedéséből és kötelességtudásá­ból. DOMONKOS ISTVÁN osztályvezető, Szerencs. Szüret az emődi szőlőkben

Next

/
Thumbnails
Contents