Észak-Magyarország, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-07 / 237. szám
ZSZAKMAGYAROKSZAG CkäiSrttÄi. 1854. Oktober 7. SB „A lógósnak nincs helye az öntudatos, becsületes bányászok soraiban!“ Szép, kényelmes, otthonos a sajó- szentpéteri IX-es akna legényszállója. Toborzott bányászok részére épült. Azok részére, akik a H Ijduságból, vagy a Nyírségből jöttek, hogy az eke szarvát a bányászcsákánnyal felcserélve, résztvegyenek abban a harcban, melynek célja: több szenet adni a hazának. Becsületükre legyen mondva asa- jószentpéteri Il-es akna toborzott bányászainak: nagy többségükben megértették, mit jelent ez a sokszor hallott szó „bányászbecsület”. Megértették — s aszerint élnek, aszerint dolgoznak. De mint ahogy a tiszta búza közé is keveredik konkoly — úgy keveredtek közéjük is néhányan, 'akik nem akarták tudomásul venni, .hogy fegyelem is van a világon. Édesdeden aludtak tovább, mikor társaik már útban voltak a munkahely felé, s esténkint is inkább a kocsmát keresték fel. mint a legényszálló könyvtárát. A „felozolást” tartó aknászok először ugyancsak vakarták a fejüket, hogy nem tudják rendesen telepíteni a munkahelyeket, hogy az elővá- jásról kell a fejtésre átcsoportosítani a bányászokat:.. Később már csak legyintettek, ha a felolvasáson Matisz József, Barna Ferenc vagy Bodonyi Gábor nem jelentkezett. ök hárman valamiféle kivételezett személyeknek tekintették magukat — akik akkor, s úgy járnak munkába, ahogy nekik jólesik. Nem akaródzott reggel 5-kor felkelni! Nyugodtan másik oldalukra fordultak, s aludták tovább az igazak álmát. Az ebédlőben persze a legelsők között voltak, s hangos szóval követelték: őket szolgálják ki legelőször. Akik munkába mennek? ... azok ráérnek várni..; Ha bérfizetés volt? Nohiszen, akkor aztán nem volt nagyobb ember náluk egész Sajószentpéteren! Nem csak a korcsma volt hangos részeg nótázásuktól, de a legényszálló csendjét is felverték ordítozásukkal. S ha valaki éjjeli álmából felzavar- va, bosszúsan rájukszólt — a nagyhangú emberek szokása szerint még nekik állt feljebb ... Másnap aztán persze nem menjek munkába. Ki kellett pihenni az „éjszakai műszakot". Egy hónapban átlag 26 munkanap van. Bodonyi. Matisz és Barna azonban úgy gondolta: elég, ha 16 napon lemegy a föld alá, hogy éppen legyen valami látszatja, minek is vannak Sajószentpéteren. De aztán elégedjenek is meg azzal, hogy egyáltalán lemennek a föld alá. Hogy dolgozzanak is?... háj még mit nem. azt azért csak nem kivánják tőlük! Ami tessék-lássék ' munkát végeztek, azt is csak azért, mert élni kell valamiből, s a kocsmázáshoz is szükséges a pénz. így hát néhanapján dolgoztak is. Két napnál tovább azonban nem tartott ez a „javulás”. A munka fáradalmait este aztán a korcsmában öblögették le s másnap már csak természetes, hogy ismét nem mentek a bányába. No persze egy-egy ilyen munká- baállás sem ment éppen simán. El kellett szívlelni az aknász, az üzemvezető dorgálását, az „öregbányászok” jóraserkentő, oktató, nevelő szavait. Márpedig Matisz mindig úgy mondta: hogy ,.ő felnőtt ember, tudja mit csinál, ne tanítsa őt senki...” Mégis megpróbálták, hátha sikerül... Aztán ott voltak a cimborák is, akikkel együtt kezdtek ismerkedni a bányamunka fortélyaival, de akik már messzire megelőzték őket a szakma mesterfogásainak elsajátításában. Nem csoda, hiszen a többiek napról-napra becsületesen lejártak a bányába. Márpedig — gyakorlat teszi a mestert... Bodonyiék azonban a munka helyett inkább az ivást gyakorolták ... Hiába volt a figyelmeztetés, hiába beszéltek velük az „öreg bányászok”, hiába szóltak okos szóval hoz- z iuk a kommunisták — mit sem ért. Lepergett róluk, mint a falról a hf>rsó. Mentek a maguk útján, s i" ;g akkor sem tértek észhez, mi- Vof a legénvszállóbeli cimborák is el- '’■'■zódtak tőlük. Nem szerették a ré- s •'geskedő, hangoskodó, kötekedő társaságukat. — Hát ez így nem mehet tovább — jelentette ki egyszer Link Dániel ‘•■dahánovista bányász — ugyancsak ► legényszálló lakója —, mikor egv I zetés után „hosszú műszakot” tarlóit a három mákvirág. — össze kell Hívni a szálló fegyelmi bizottságát, (egy döntsön: méltók-e arra ezek, légy közöttünk éljenek. Ha nem — lekor el kell távolítani őket, nem Isak a szállóból, hanem az üzemből s. Mert még a faluban is a mi hírünket rontják. Ha részegen végig- dűlöngélnék az utcán, nem azt mondják, hogy „Matisz megint berúgott”, — hanem azt, hogy „már megint a bányászok...” Erre pedig semmi szükségünk. összeült hát a szálló fegyelmi bizottsága — hiszen minden jóérzésu bányásznak elege volt már garázdálkodásukból. Ä fegyelmi bizottság ülésére nagyon sokáig emlékezni fognak a sa- jószentpéteri bányászok. Nemcsak a legényszálló lakói, de az üzemben 20—30 éve dolgozó „öregbányászok" is ott voltak. A kötelességüket becsületesen teljesítő bányászok előtt ott »álltak a hanvsgok, a kötelességüket semmibe vevők. Erezniük kellett a megvetést, de Matisz, Barna és Bodonyi cinikus egykedvűséggel hallgatta, amint fejére olvasták hiányzásait, része- geskedásét, a szálló nyugalmát felforgató fegyelmezetlenségét. Azt, hogy nem csak ők maguk "maradtak távol a munkátpl, de rossz példájukkal másokat is fegyelmezetlenségre csábítottak. Bodonyiék nem szóltak semmit — mit is szólhattak volna? ígérni, hogy megjavulnak? Hányszor megtették, s még sem tartották meg szavukat. Hogy becsületesen fognak dolgozni? Ezt is megígérték már — s még sem lett belőle semmi. A megbánás szavait nem követték tettek — hiszen megbánásuk egyszer sem volt őszinte. Ezért úgy határozott a legényszálló fegyelmi bizottsága: mindhármukat kiközösítik a legényszállóból, de nem tűrik meg az üzemben sem. Az egybegyült bányászok egyhangú helyesléssel fogadták a döntést. A sajószentpéteri aknaüzem igazgatósága pedig a dolgozók követelésének eleget tett, fegyelmi úton elbocsátotta a három lógóst. — Nem tűrhetjük meg magunk között az ilyen Barna, Bodonyi és Matisz-féléket — jelentette ki Si- kora István vájár. — Nem hagyjuk, hogy egyesek miatt egész üzemünket szégyen érje. Itt volt az ideje, hogy kemény kézzel rendet teremtsünk! S ebben mi, bányászok is segítséget nyuitunk az üzem vezetőségének. Kiközösítjük magunk közül azokat, akik munkakerüléssel, részegeskedéssel csorbítják a bányászok becsületé^. Remélem — Tűzte hozzá — intő példa lesz ez a határozat azoknak is, akik olykor-olykor minden ok nélkül távolmaradnak a munkától. Mi a tervet teljesíteni akarjuk. Ehhez pedig egész emberekre van szükség! Akinek nem A DIMAVAG Gépgyár dolgozói októberben munkavédelmi hónapot tartanak. Szovjet tapasztalatok alapján társadalmi ellenőrzőbrigádokat szerveznek. Külön brigádok vizsgálják meg az elektromos felszereléseket, esztergapadokat, fúrógépet, kézi szerszáSzcplember 7-i számukban a „Moz gó gőzfürdő“ címen megjelent cikkel kapcsolatban a következőket közöljük: A cikk írójának igaza van abban, hogy az IKARUS 30 típusú autóbuszok szellőztetése megoldatlan, az ablakok nem nyithatók és a nyári nagy melegben a kocsiban uralkodó hőség csaknem elviselhetetlen Sajnos, több olyan autóbusz közlekedik Miskolcon, melynek egyetlen oldalablaka sem nyitható. így a „gőzfürdőről” a közlekedési vállalat nem tehet. A megjelent cikk alapján érintkezésbe léptünk Zelkovicz elvtárssal, az IKARUS autóbuszgyár főmérnökével, aki ígéretet tett arra, hogy az ablakokat átcse- rélleti. Ez már folyamatban is van. VASS ISTVÁN osztályvezető városi tanács * Az „Északinagyarország“ szeptember 12-i száma közölte Greff Jon öné levfihasznál a szép szó, aki ezt nem akarja megérteni —, annak nincs helye közöttünk. Azoknak mi magunk mutatunk ajtót. Nemcsak Sikora István vájárnak — minden kötelességét teljesítő bá- hyásznak ez a véleménye. S ez a vélemény és a cselekvés meggondolásra késztette azokat a bányászokat is, akik eddig hajlamosak voltak, hogy egy-egy műszakot „elblicceljenek”, annak reményében, hogy utólag majd igazolják. Ez a meggondolás a magyarázata, hogy az utóbbi hetekben a korábbi, napi több mint 10 igazolatlan mfiszakmulasztás lecsökkent két-háromra. Ezek között azonban még mindig akadt, aki a „törzshiányzó” kevéssé megbecsült jelzőiére tartott igényt. Cap János volt az, akinek nem használt a figyelmeztetés. Annak ellenére, hogy hasonszőrű cimboráit a sajószentpéteri bányászok eltávolították az üzemből s meggyőződhetett róla: a Il-es akna bányászai nem tréfálnak, ha a terv teljesítéséről, becsületükről van szó — szeptemberben mégis ötször maradt távol a munkától minden elfogadható ok nélkül, pusztán kényelemből. A legényszálló fegyelmi bizottsága ismét összeült és Cap Jánossal szemben sem volt elnéző. Neki is szembe kellett néznie a becsületes bányászok megvetésével.. A határozat most sem volt más, mint előbb: eltávolítani! Egyöntetűen mondta ki ezt a sajószentpéteri Il-es akna bányász-kollektívája; Az igazgatóság pedig jóváhagyta a bányászok döntését. A kemény, de igazságos ítéletek után tisztul a levegő a sajószentpéteri Il-es aknán! Az öntudatos, fegyelmezett bányászok egymás után távolítják el soraikból azokat, akik szégyent hoznak a bányásznévre. Kemény tanulság, intő példa ez! Bizonyítja ez, hogy a becsületes bányászok fegyelmet akarmf-c, s megteremtésében maguk is közreműködnek. Tudják: csak akkor lehet a búzából jóízű kenyeret sütni, ha ki- szitáliák a konkolyt. Csak akkor lehet megteremteni a fegyelmet, teljesíteni a tervet, ha a lógósokat eltávolítják; Intő példa, hogy kemény, becsületes helytállást követelünk mindenkitől, aki arra vállalkozott, hogy bányász legyen. Aki pedig nem hajlandó kötelességét becsülettel teljesíteni — annak nincs helye n bányászok között, Sajószentpéteren se — másutt se! mókát. Péntek reggel 81 brigádban 213 dolgozó kezdte meg a munká.t. A munkavédelmi hónap idején kétízben rendeznek filmvetítést a helyes és biztonságos munkamódszerek és munkafogások ismertetésére. lét, melyben a kazincbarcikai új utak felelőtlen rongálásáról volt szó. A cikkre a kazincbarcikai városi tanács városgazdálkodási osztályától Szarka István mérnöktől az alábbi levelet kaptuk: „Értesítem a szerkesztőséget, hogy az újonnan épült aszfaltút további rongálásának megszüntetése ér dekében felszólítottuk a Borsodi Vegyi- kombinát igazgatóságát — mint beruházót — az okozott kár megtérítésére. A károkról jegyzőkönyvet készítettünk. Az utak kijavítása megkezdődött.“ Termál fürdőnket (Miskolc- Tapolca) október hó 1-től heti 3 napon éspedig: péntek, szombat, vasárnap tartjuk üzemben. Miskolci Fürdő Vállalat. K. Ln--------------------------------------------Munkavédelmi hónap a DIMÁVAG Gépgyárban Két gyönyörű hét a csillebérci Úttörő Köztársaságban Kissé késve számolok be ugyan nyaralásomról, de annyira élénken élnek bennem emlékeim, hogy nem tudom elfeledni őket. Mint iskolánk legjobb tanulója és az úttörő csapattanács elnöke, jutalomképpen két hétig üdültem Csillebércen, az Úttörő Köztársaságban, Hamar eltelt a két hét. Ügy éreztem, alig érkeztünk meg, máris hazafelé kell készülődni. Az Úttörő Köztársaságot ottlétem alatt felkereste a rádiótól Miska bácsi és Éva pajtás. Ügy megszerettem őket, hogy megfogadtam, a rádióval is levelezni fogok. A Csim-Bumm cirkuszt is láttuk, nagyon szép és igen mókás volt. Szepesi György a labdarúgómérkőzésekről beszélt nekünk. Megismertük Keleti Ágnes felemáskorlát mutatványait. Voltunk moziban is. A kis Muck, történetét néztük meg. Hát még a Fővárosi Nagycirkusz! Az volt csak igazán érdekes és látványos! Ügyesebbnél ügyesebb akrobaták mutattak be lélekzetet clállító mutatványokat. De a legnagyobb élmény: voltunk az országházban, a parlamentben. Városlátogatásunk alatt Sztálin elvtárs szobránál koszorút helyeztünk cl. Hálásan köszönöm államunk szerető gondoskodását, azt, hogy a falusi dolgozók gyermekei is nyaralhatnak Budapesten és megismerhetik a fővárost. SZEDLAK ETELKA Fancsat AZ ÉSZAKMAGYARORSZÁG CIKKE NYOMÁN Kazincbarcika építői Két éve dolgozik Kazincbarcikán Kosa István brigádja. Sok nagyi szerű munkahősteít, kiváló teljesítmény fűződik nevéhez. A Borsodi Hőerőmű valamennyi kis elemét a brigád emelte be. Havi tervét rendi szeresen 150—200 százalékra teljesíti. Ma már a 13—14. kerctállás kői zött dolgoznak. A brigád vállalta, hogy október első napjaira elvégzi 33 oldalfal és 42 tetőelem beemelését. A munka jól halad, pedig sok nehézséget kell leküzdeniük. Aa előre gyártott elemek nem egyformák, egyik nagyobb, másik kisebb» ami többletmunkát jelent, erősen hátráltatja őket a munkában. Kosa István brigádja az adott szó valóraváltásáért küzd, újabb munkagyőzeimek eléréséért harcol, h ogy mielőbb áramot adjon az erőmű» A berentei 14. ss. népboltban minden kapható Dúsan megrakott polcokkal, bő árukészlettel várja a vásárlókat a berentei 14. számú népbolt. Az üzletben élelmiszereken kívül ruhát, cipőt, háztartási cikkeket is lehet vásárolni. Közel két millió forint értékű árut tartanak raktáron. Az üzlet vezetője, Nagy Lás-ió és az ei- áru ítók is mindent megtesznek azért, hegy a vásárlók igényeit kielégíthessék. Pár hónappal ezelőtt egyesek kifogásolták, hogy az árut nem mérik meg rendesen. Az üzlet vezetője ezért ellenőrző mérleget állított fel, amelyen a vevők bármikor ellenőrizhetik a vásárolt áruk súlyát: Lillafüreden is megnyílt a népbolt A lillafüredi lakók régi vágya teljesült azzal, hogy az Erzsébet-sétány 20. alatt megnyílt az új népbolt. Nem kell kilométereket gyalogol- niok a csecsemőtejért, vagy a háztartási cikkekért. Pedig yoltak, akik azt mondták az itt lakóknak: „Majd éppen veletek fognak törődni, kisebb gondjuk is nagyobb annál”. Ezek most hallgatnak, mert Íme bebizonyosodott. hogy nincs hazánknak olyan területe, ahol ne érvényesülne a nép kívánsága. Jó érzés volt látni az asszonyok mosolygó arcát, amint első nap vásárolni mentek. Ezek után nem hallgathatom el azt a hibát sem, amely a szervezésnél becsúszott. Az asztalost kiküldték, hegy készítse el a polcokat, fiókokat a népboltnak, de deszkát nem adtak hozzá. Pedig hát útiköltségbe s munkaidőbe került a kiutazás. Kiváncsi vagyok, hogyan képzelik el az irodákban az asztalosmunkát anyag nélkül? Az ilyen és ehhez hasonló dolgok növelik gz önköltséget, ami pedig nem segíti a népjólét emelését. VIDA KALMAN sztahanovista főgépész Megjelent a Kohó új ssánta A „Kohó“, a borsodi írók és művészek lapja II. évfolyamának 3. száma az eddigieknél változatosabb, szín vonalas tartalommal jelent meg, írói között több új név is szerepel. Bor sodi Gyula, Bacsa József, Juhász József, Farkas László, Elekes Attila, Mészáros Katalin, Kőkuti Endre, Kárpáti Béla, Gurszky István. Lázár István (mint műfordító is). Káldi Já. nos, Papp László, Árva János, Soós Zoltán, Szaka,ts Albert, Vékony Sándor, Kaffka László versei, Varga Imre. Császár Klára, Csorba Barna, Vihar Béla elbeszélései. Bereczky Erzsébet egyfelvonásos vígjátéka töltik ki a folyóirat szépirodalmi részét. Ezekhez sorakozik Boldog Balázs megemlékezése Andersen Nexőről. Csorba Zoltán „A Kohó elődei“ című kultúrtörténeti tanulmánya, Gyárfás Imre Irodalmi széljegyzetek című írása a borsodi írók és általában >■ vidéki iró csoportok problémáiról. Bencze Ká i-oly néhány jelentős irodalmi évfordulóról emlékezik meg. Bőd Andor a lap Bel-iasvili egyik elvi-kritikai írását. Két könyvismertetés Sárközi Andor hozzászólása az irodalmi nyelv kérdéséhez. Papp László írása Szőnyi István miskolci kiállításáról és egy oldalnyi ..Kulturális világhíradó“ egészíti ki a lap színes, gazdag anyagát. Lemaradt az ózdi és a putnoki járás a kapások beadásában A járások sorrendje a kapások begyűjtésében az október 3-i állapot szerint: 1. abaujszántó2. ricsei 3. szikszói 4. mezőc8áti 5. szerencsi 6. mezőkövesdi 7. enosi A városok között folyó versenyben: 1. Miskolc 2. Kazincbarcika fordításábar közli szovjet író 8. sátoraljaújhelyi 9. miskolci 10. sárospataki 11. edelényi 12. putnoki 13. ózdi
