Észak-Magyarország, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-29 / 256. szám

2

^szakmai;* akukszal

Péntek, 1954. Október 39.

Farkas Mihály elvtárs beszéde az egyetemi aktívaülésen

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tudományos é® kulturális osztálya, a budapesti pártbizottság, valamint az egyetemi pártszervezet csütörtökön délután egyetemi aktívaülést rendeztek az építők „Rózsa Ferenc” kulturottho- nában.

Az aktívaülést Kovács István nyitotta meg, majd Farkas Mihály emelkedett szólásra és többek között a következőket mondotta:

Csak üdvözölni lehet, hogy egyetemi ifjúságunk mind fokozottabb érdeklődést tanúsít mindaz iránt, ami hazánk politikai, gazdasági é® kulturális életében történik. E növekvő érdeklődés mutatja: egyetemi hallgatóink mindjobban felismerik, hogy szabad népünk fiatalsága nem lehet közömbös az ország és népünk fejlődésének egyetlen fontos kérdésével szemben sem.

— Mai egyetemi hallgatóinkat az épülő szocialista társadalom neveli már. Persze hazánk még az átmenet — a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet — korszakában él, tehát forradalmi korszakot él át Ez az átmeneti korszak rányomja bélyegét egyetemi hallgatóink gondolkodására és magatartására is. A régi és az új, a születő és az elhaló az egyetem falai között is szemben áll és harcol egymással.

Az egyetemi párt- és DlSZ-szer- vezetek ebben a munkájukban elérték egyes olyan eredményeket, amelyekre méltán lehetnek büszkék. Nem felejtjük el, hogy sokezer munkás és paraszt hallgató vasszorgalommal küzdötte’ le a hiányos előképzettségből fakadó nehézségeket és kiváló eredménnyel végezte el, vagy végzi most el egyetemi tanulmányait. a főiskolai fiatalok ezrei vettek lelkesen részt a sztálin- városi építőmumkában, az árvíz elleni védekezésben; nem fér kétség ahhoz, hogy a mi egyetemeink és főiskoláink ifjúsága a népi demokráciát magáénak érzi, azzal elválaszthatatlanul összeforrt.

kommunista elvi szilárdság' és harcosság ifjúságunk nevelésének alanvető követelménye

Ennek ellenére nem lennék őszinte és nem cselekednék a kommunista bírálat és önbírálat szellemében, ha nem mondanám meg itt nyíltan, hogy az új és régi között folyó harc egyetemi frontján, a főiskolákon is folyó osztályharcban vannak kedvezőtlen, egyáltalán nem kívánatos és nem is természetszerű jelenségek. Az ellenséges régi, elhaló ideológiai áramlatok, nézetek sokszor behatolnak a mi főiskoláinkba, anélkül, hogy kellő ellenállásra találnának, sőt mi több, a „demokráciára" hivatkozva, hiányos szabadsághoz is jut az ellenséges nézetek terjesztése a sokszor gyanútlan, tapasztalatlan munkás-paraszt származású hallgatók között is.

Ez azt mutatja, hogy az egyetemeken és főiskolákon dolgozó kommunisták, a párt- és a DlSZ-szerveze- tek ezideig még nem tudták úgy megvalósítani az ifjúság kommunista szellemben való nevelését, ahogy azt tőlük elvárja a párt, ahogy azt megkívánja a népi demokrácia érdeke.

Már pedig a kommunista elvi szilárdság és harcosság új értelrrftségi ifjúságunk helyes nevelésének alao- vető követelménye az egyetemeken. Az elvhűség, a harcos helytállás, a céltudatos optimizmus mindig is az élenjáró fiatalság legszebb erényeihez tartozik és a tapasztalat azt mutatja hogy nincs semmi ok annak feltételezésére, hogy azok az erények kivesztek volna a mi egyetemeink és főiskoláink fiatal kommunistáiból. Mivel magyarázhatjuk mégis, hogy a kommunista és di- szista egyetemi hallgatók között sajnos eléggé gyakran találkozhatunk az elvi gyengeség, a nem kielégítő harcosság, a sötét pesszimizmus jeleivel?

Azt hiszem, hogy ezeknek a gyengeségeknek a két legfontosabb forrása: egyrészt az elmúlt tíz év hatalmas eredményeinek lebecsülése, másrészt a mi népi demokratikus e'etünkben mutatkozó nehézségek, hiányosságok és hibák meg nem értése, helytelen felfogása, ami megtalálható nemcsak a főiskolai diákság széles köreiben, hanem gyakran a kommunista egyetemi között is.

Egyesek megtorpannak annak láttára, hogy nagy pártunk politikájába is becsúztak hibák. Az új nemzedék tíz év alatt mind lelkesebben követte pártunkat, mert joggal látta és látja benne azt az erőt, amely minden helyzetben helyesen lát, helyesen határozza meg a tennivalókat, pártunk politikájának helyességéről népünk és fiatalságunk vitathatatlan eredmények és sikerek alapján győződött meg. Mindez növelte hitét és bizalmát a párt iránt. És íme, most hibákat is látunk, a párt politikájában és néha, különösen a fiatalok az egyetemi hallgatók egy része tanácstalanul áll ezekkel a hibákkal szemben.

— „Hogyan — mondják egyesek —. a mi pártunk Is követhet el hibákat?” Egyetemi hallgatóink egy részének gondolkozását zavarja az is, hogy az ellenség eltorzítja, felnagyítja a hibákat azért, hogy bizalmatlanná tegye egyetemi hallgatóinkat a párt és a kormány politikája iránt. Sajnos, itt-ott egyesek az ellenség befolyása alá is kerülnek

— Mindenekelőtt, meg kell érteni, hogy a mi pártunkat, a munkásosztály forradalmi pártiát nem az különbözteti meg a polgári pártoktól, hoev nem követhet el hibákat, noha éppen azért, mert pártunk tevékenységét a marxizmus-leninizmus határozza meg, a hibák elkövetésének a lehetősége kisebb a mi pártunkban.

A mi pártunkat nem utolsó sor ban az különbözteti meg a polgári páriáktól, hogyha hibát követ el, ezt nyíltan beismeri, annak okait felfedi és népünkre támaszkodva mindent megtesz a hibák gvors megszffnteté- se érdekében.

A mi pártunk politikájában csak ideig óráig mutatkozhatnak helytelen nézetek és módszere':. Ezeknek a megszüntetése 03 felszámolása csak erősíti a pártot növeli harr- készségét, megszilárdítja politikai egységét.

így van ez most is — elvtársak — amikor pártunk a legutóbbi K. V. ülésen felszámolta a helytelen nézeteket és módszereket, biztosítva ezzel pártunk űj politikájának és az

0ií iuua uj 1-hj.uí ui.n.a.1 etilem, cö cí-l

hallgatók új kormányprogramnak ingadozás I nélküli végrehajtását.

Mindsxélesehb tömegek vehetnek részt a szocializmus építésében

Pártunk 1953 júniusában felfedte a népgazdaságunk fejlődésében keletkezett ellentmondásokat és meghatá rozta azok feloldásának útját és módját. Népgazdaságunk fejlődésének terveit a Tervhivatal gyakran nem kellő tudományos elemzés alapján dolgozta ki. Sok volt abban a sablon, a dogmatizmus, a Szovjetunió íapasz talatainak mechanikus másolása. Voltak gazdasági vezetők, akik különösen arról feledkeztek, meg, hogy hazánk a szocialista iparosítás útján megfon toltam, körültekintően haladhat előre. A mi hazánkban a szocializmus építése merőben más nemzetközi helyzetben megy végbe, mint a Szovjetunióban ezért más, össze hasonli thatatlan ni kedvezőbb a mi országunk nemzetközi helyzete is, mint a Szovjetunióé volt, amikor a szocialista iparosítást elindította. A Szovjetunió az egyetlen szocialista hatalom volt és gyenge iparral, elmaradott mezőgazdasággal rendelkezett. A Szovjetunió akkori nehéz nemzetközi helyzete megkövetelte a forszírozott iparosítási politikát, A történelmi események teljes mértékben igazolták is ennek a forsgirozott szocialista iparosítási politikának a Helyességét.

Az, itfni a Szovjetunióban helyes tolt, nálunk egy történelmileg égé- (zen más nemzetközi helyzetben helytelennek bizonyult. Tévedtek azok, j Ikrk abból, hogy hazánk a hatalmas |

Szovjetunió és a népi demokratikus államok állandó baráti támogatását élvezi, azt a következtetést vonták le, hogy mi gyorsabban haladhatunk előre a szocializmus építése útján, mint annakidején a Szovjetunió. En nek az ellenkezője helyes: éppen azért, mert nálunk a szocializmus egy hatalmas szocialista tábor politikai és gazdasági táimogatásával épül, mi kö. rültekintőbben, megfontoltabban haladhatunk a szocializmus építésének útján. Az előreszaladás nem volt he lyes, mert csak növelte gazdasági 6« politikai nehézségeinket. Lehet, hogy a szocializmus építésének ez a meg fontol.tabb, körültekintőbb útja a jú nius előtti irammal szemben lassúbbnak látszik, de ez az egyetlen helyes út. Ez a helyes út nem utolsó sorban azért, mert biztosítja, hogy a szocializmus építése nem szakad el a néptől, ellenkezőleg: megteremti annak feltételét, hogy népünk mind szélesebb rétegei mind tevékenyebben vesznek részt új, szocialista életünk építésében.

Farkas elvtárs ezután fő vonásaikban ismertette azokat a politikai és gazdasági feltételeket, amelyek biztosítása megteremti társadalmunkban a szocializmus gazdasági alao- törvényének helyes érvényesülését, ami által lehetővé válik népünk életszínvonalának' következetes emelkedése. Ez az útja átmeneti nehézségeink leküzdésének is

Uj politikánkkal kapcsolatban bizonyos perspektivátlanság ütötte fel a fejét egyetemi hallgatóink, sőt mi több, itt-ott egyetemi tanáraink között is.

Szocialista társadalmunk• nak mind több egyetemi képzettségű fiatalra van szüksége

Van-e valami komoly alap a pers- pektívátlanságra? Állítom, hogy nincs.

Épülő szocialista társadalmunknak nem kevesebb, hanem mind több egyetemi szakképzettséggel rendelkező fiatalságra lesz szüksége.

Persze, a népgazdaság átcsoportosítása bizonyos átcsoportosítást von maga után a szakemberek képzésében is. Hiba volt az, hogy túlméreteztük egyes értelmiségi szakmák mennyiségi fejlesztését, mint ahogy hiba volt egyes népgazdasági ágak túlzott fejlesztése. De ha mi most a helyes arányokat helyreállítjuk, mennyiben jelenti ez az értelmiségi mdnka lebecsülését?!

Tehát sző sincs az egyetemi szakemberek képzésének mesterséges visszaszorításáról. Ellenkezőleg, az egyetemi képzés színvonalának emeléséről és az egyetemi képzésen belül az egyes ágazatok közötti helyes arányok biztosításáról van szó. Lehet, különböző félreértések abból is származhattak, hogy egyesek az új szakasz politikáját — persze helytelenül — úgy értelmezik, hogy az az ipar visszafejlesztését célozza. Erről szó sincs! Az iparosítás a szocializmus építésének továbbra is fő eszköze s a népgazdaság fejlődésének elkerülhetetlen tényezője. Az ipar átcsoportosítása nem azt jelenti, hogy azt vissza kell fejleszteni. Nem! Lesznek iparágak, amelyek fejlesztését le kell állítani, mert előreszaladtunk és lesznek iparágak, amelyeket tovább kell fejleszteni, mert a nehézipar túlgyors fejlesztése miatt erősen lemaradtak. — Tehát, /imint látják, szép perspektívája van nálunk továbbra is az iparnak és semmi ok sincs különösen a műszaki egyetemen a pesszimizmusra, a perspektivátlánságra. Népgazdaságunk arányos fejlődésének helyre állításával, miután a mezőgazdaság behozza lemaradását és megszűnik az ipar egyes ágazatai között az aránytalanság. nagyobb ütemben fogjuk az egész ipart fejleszteni és akkor nagyobb méreteket ölt majd minden területen az egyetemi képzés is. — Úgyhogy — kedves elvtársak — semmi ok a nyugtalanságra. Tanuljanak csak nyugodtan — és ami a legfontosabb — , jeles eredménnyel! Egyetemi tanulmányaik befejezésével tudásuknak és keDesí- 'tésüknek megfelelő posztra kerülnek maid.

Nagy vitát váltott ki egyetemi hallgatóink között az ösztöndíj csökkentése. Kezdetben, mivel a kommunisták és diszisták nem magyarázták meg ennek az intézkedésnek a célszerűségét és helyességét, sokan helytelenül magyarázták az ösztönéi’ csökkentését.

Nyíltan meg kell mondani, hogy a %mult évben érvényben lévő ösztöndíjrendszer nem volt helyes. Nem volt helyes azért, mert nem ösztönözte az egyetemi hallgatókat a jobb tanulásra, egyenlő értékűnek tekintette a jeles tanulást a rossz tanulással.

A Központi Vezetőségnek a közoktatás helyzetéről szóló határozata a magasabb tanulmányi színvonal elérését tűzi ki egyetemeink, főiskoláink feladatául. Nos, a most kidolgozás alatt álló űj ösztöndíj-rendszer is ezt a célt szolgálja.

A tanulás eredménye szabja meg az ösztöndíj nagyságát. Minél jobban tanulsz, annál nagyobb ösztöndíjat kapsz és minél kevésbbé tanulsz jól, annál kisebb az ösztöndíj, vagy ha rosszul tanulsz, akkor nincs ösztöndíj.

Ami a szakérettségit tett egyetemi hallgatókat illeti, megnyugtatom őket, hogy az űj ösztöndíjrendszer nem arra az elvre épül, hogy már nincs rájuk szükség, hanem ellenkezőleg, pénzben is kifeiezi azt, hogv igenis, továbbra is szükség van rájuk.

Az új ösztöndíjrendszer olyan lesz, hogy a jeles, jó egyetemi hallgatók számára, bizonyos mértékig még a közepesek számára is lehetővé teszi a nagyobb gondok nélküli tanulást.

Nevelésünket szoros kapcsolatba kell hozni a szocializmus győzelméért folyó harccal

Az elmúlt évek porán — mint át- tuk — egész sor olyan intézkedés született, mely hátrányosan befolyásolta az egyetemi ifjúság nevelését. Ugyanakkor mindezideig megbocsáthatatlan módon elhanyagoltuk egyetemi ifjúságunk átgondolt, céltudatos nevelését. Egyetemeinken csak elszórtan fordult elő, hogy egyes oktatóink — igaz, hogy a legjobbak — gondot fordítottak az ifjúság nevelésere is. Rendszeres nevelő munka kialakítását akadályozták az e kérdésben egész a legutóbbi időkig elterjedt helytelen nézetek. Ezek szerint az egyetemeken, ahol a felnőtt ifjúságnak tudományos szak'-'>"'ése folyik, nincs szükség külön nevelő munkára, vagy ha igen, akkor ez kizárólag a társadalmi szervezetek íeladata: az egyetem (a tanszék, a tanár) oktat, a társadalmi szervezetek (párt- és DISZ-szervezetek) — nevelnek.

Az oktatás és a nevelés e mechanikus kettéválasztása egyetemi ifjúságunk helyes nevelésének egyik kerékkötője. Az oktatás akkor eredményes, ha azt támogatja a nevelés.

Ezután FSrkas elvtárs arról beszélt, milyen tartalmú legyen, milyen irányban haladjon egyetemeinken a nevelő munka?

Nevelésünket szoros kapcsolatba kell hoznunk a szocializmus győzelméért folyó harcunkkal. Hazánk, népünk forró szeretetére, a szocializmus ügyének önzetlen szolgálatára kell nevelnünk ifjúságunkat és ami ettől elválaszthatatlan, más népek megbecsülésére, a Szovjetunió iránti rendíthetetlen hűségre. Nem szabad, hogy ifjúságunk gondolkodását megmérgezze akár a sovinizmus, akár a cinikus kozmopolitizmus. Gyűlölje ifjúságunk az elnyomás és a kizsákmányolás minden fajtáját. Szálljon síkra az emberi haladásért, a társadalmi igazságért, a békéért, tartsa szent kötelességének hazánk függetlenségének és szabadságának megvédését bármilyen támadással szemben.

Az egyetemeken és főiskolákon a/ ifjúság nevelése mindenekelőtt a magasszinvonalu, tartalmában és módszerében helyes oktatáson keresztül történik.

— Az oktatásügyi minisztérium az egyetemi oktatóknak és az egyetemi társadalmi szerveknek széleskörű bevonásával megkezdte az egyetemi nevelő munka alapelveinek és módszereinek a kidolgozását. Ennek ? munkának még csak a legelején vagyunk. A feladat nagysága megkö-* veteli társadalmunk legkülönbözőbb tényezőinek: párt- és állami vezetőinknek, élenjáró dolgozóinknak* íróinknak, művészeinknek, tudósainknak a legtevékenyebb bekap-* csolódását ebbe a nagy munkába.

— Egyetemeinken a nevelőmunkú és az oktatás aktív formáit kell kidolgoznunk. Mind az oktatásban* mind a DISZ-szervezetek működésében fel kell hagyni azokkal a módszerekkel, amelyek passzív szerepre kárhoztatják az ifjúságot és arra szoktatják, hogy problémáinak megoldását ne saját erőfeszítéseitől, hanem tétlenül, „felülről" várja.

Meg kell állapítani — elvtársaifl —, hogy nincs minden rendben aa egyetemisták hivatástudatával, fcö- telességérzetével sem. Mint hallom* évről-évre megismétlődik a végzős hallgatók elosztásánál, hogy sokan nem akarnak vidékre menni. Ezek aa elvtársak nyilván azt gondolják* hogy az ország csak a fővárosból óil. Meg kell mondani ezeknek aa elvtársaknak, hogy az ország Budapestből és a vidékből, a vidéki városokból, falvakból, tanyákból is áll és hogy a jövőt nemcsak a fővárosban építjük. (Nagy taps.) Népíiniá jövőjének, boldog életének a sorsét nem utolsó sorban a falun, a parasztság között dől el és elsősorban itt kell még sokkal többet tenni* hogy ez a jövő közelebb kerüljön* Lehet-e szebb és lelkesítőbb feladati ott szolgálni a népet, a haza ügyét* a szocializmus építését, ahol a legtöbb a teendő, ahol a legtöbb a lehetőség a nép eredményes szolgálatára? — Ennek megmagyarázása, tudatosítása a hallgatókban szintén a nevelés feladata. Nem szabad megengednünk, hogy legszebb reménységünk, az ifjúság között lábrakapjonl valamiféle kispolgári, filiszter elpu- hultság, kényelmesség, a nehézségek elől való meghátrálás. Hová jutnánk, ha éppen az ifjúság hátrál meg a legnehezebb, de egyben a legszebb feladatok elől?

Átmeneti gazdasági nehézségeink ellenére hazánk új, nagy fellendülés küszöbéhez érkezett.

Ha júliusban, augusztusban voltak olyanok, akik aggódva szemlélték az eseményeket, ma nagy pártunk Központi Vezetőségének történelmi jelentőségű októberi határozata után, — a növekvő bizalom, az erősödő munkakedv, a szebb magyar jövőbe vetett rendíthetetlen hit légköre bontakozik ki mindenütt az egész országban. A kommunisták százezrei, de népünk milliói is érzik a párt és a kormány politikájának helyességét és igazát. Ennek nyomán a gyárakban lelkesebben folyik a munka, ütemesebben haladnak előre az őszi mezőgazdasági munkálatok, nagyobb lendülettel és szeretette] végzik alkotó munkájukat tudósaink, művészeink, íróink.

A múlt héten lezajlott Hazafias Népfront kongresszus, amely most indul igazában hódító útjára, csak fokozni fogja népünk lendületét, alkotókészségét és kezdeményező erejét.

— Ahhoz, hogy népünk ez eleven, harcos mozgalma eredményesen be is tölthesse történelmi szerepét, szükséges, hogy pártunk ápolja, erősítse a Hazafias Népfrontot. A párt támogató erejére, tudására és tapasztalatára szüksége van a Hazafias Népfrontnak, mert csak ezeknek birtokában tudja népünk ügyét minden helyzetben előrevinni.

— Érthető — elvtársak —, hogy mindenki arra törekszik most, hogy ne maradjon ki a ' Hazafias Népfrontból. Sokan és így az egyetemi hallgatók is felvetik a kérdést, hogyan vegyünk részt a Hazafias Népfront munkájában?

Már a kérdés feltevésében benne van az az egészséges "szándék, hogy egyetemi hallgatóink tevékenyen be akarnak kapcsolódni a Hazafias Népfront munkájába. Ezzel kapcsolatban hallottam olyan véleményt is, hogy talán célszerű lenne a Hazafias Népfront-bizottságokat az egyetemeken is létrehozni.

—Ez a vélemény megérdemli a figyelmet. Azt hiszem, hogy helytelen lenne, ha ezt a kérdést valahol fent döntenék el!

— Döntsék el ezt maguk az egya- temi hallgatók, az egyetemi profeszszofok. S ha úgy döntenének, hogy célszerűnek tartják az egyetemeken is a Hazafias Népfront-bizottságok megalakítását, azt hiszem, hogy a Hazafias Népfront országos tanácsa" nem emelne ez ellen kifogást.

— Másrészt itt vannak a közelgő tanácsválasztások, amelyek a Hazafias Népfront zászlaja alatt, a népi egység jegyében fognak lezajlani; Ne felejtsük el, hogy az új szakasz politikájának eredményes megvalósítása elsősorban attól függ, hogy milyen gyorsan nő azoknak a tömegeknek a száma, amelyek aktívan és tudatosan résztvesznek építőmunkánkban. A közelgő tanácsválasztások jelentős állomást jelentenek népünk aktivitásának fellendülésében; És ha egyetemi ifjúságunk és oktatóink szívós és eredményes felvilágosító munkát fejtenek ki kerületükben, ha odaadóan és lelkesen küzdenek a népi egység erősítéséért, ha kitartóan, napról-napra magyarázzák pártunk politikáját és az abból adódó feladatokat, akkor nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy minél hamarább leküzdjük átmeneti nehézségeinket és sokkal gyorsabban és határozottabban mehessünk előre az új szakasz politikájának megvalósításában; Egyetemi oktatógárdánk és diákifjuságunk legyen a maga területén a népi-nemzeti egység élharcosa;

Pártunk és kormányunk bízik az egyetemi hallgatók politikai érettségében ií* óníílő szocialista társadalmunk iránti hűségében, ezért meg vagyok győződve arról, hogy nagyobb lendülettel és szeretettel fognak tanulni és megtesznek mindent annak érdekében, hogy ha tanulmányaik sikeres befejezése után elhagyják az egyetemek kapuit és kilépnek az életbe, minden területen meg is állják helyüket.

Ehhez kívánok önöknek sok sikert! (Hosszantartó, ütemes taps.)

Farkas Mihály nagy tapssal fogadott beszéde után az aktivaülés résztvevői számos kérdést tettek fel az egyetemi oktatással kapcsolatban;

A vita során elhangzott felszólalásokra Andics Erzsébet, az oktatás- ügyi miniszter első helyettese válaszolt.

A zárszó után a résztvevők elénekelték az Internacionálét; (MTD

Emlékünnepély Vácott Lőivy Sándor halálának " 25. évfordulója alkalmából

A Dolgozó Ifjúság Szövetsége Köz ponti Vezetősége és pestmogyci bízott siga Löwv Sándor, a munkásmozga lom nagy haicosa halálának 25. év- fordulója alkalmából október 28 án emlékű nnci'flyt rendezett Vácott a börtön falán elhelyezett emléktábla ‘előtt.

Megjelent az ünnepségen Kiás Ká,- roly, a Magyar Dolgozók Pártja Köz ponti Vezetőségének tagja. Szántó Zoltán, a Minisztertanács Tájékozta

(ási Hivatalának elnöke, Házi Árpád az Állami Ellenőrző Központi elnöke. Réti László, a Magyar Munkásmoz galíni Intézet vezetője. Molnár János, a DISZ központi vezetőségének tif- ká,ra, valamint Löwy Sándor számos munkásmozgalmi harcostársa.

Az ünnepélyen Kiss Károly, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Veze. tőségének tagja mondott emlékbeszédet.

Egyetemi oktatógárdánk és ifjúságunk legyen a népi-nemseti egység elhareosa