Észak-Magyarország, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-29 / 256. szám

ÉSZAKMAGYA Farka» Mihály elvtára beaxéde a% egyetemi aktivaülésen A második békekölcsön gyorslistája v.----------------------------------------------------------------j AZ MDP BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LA!-• x-’ -'í-.ís£5-v;-:s--:--• '• 1 -^0 . ■■ -yti&f. •■.. ■ I X. évfolyam 256. szám Ara í>0 fillér Miskolc. 1954 október 29. péntek Az életszínvonal emelésének előfeltétele Kiváló hegeszt«» KEVÉS az áru az üzletekben? ■ Nincs megfelelő választék? Hogy lehet ez? Pedig a pártnak és az útiamnak az a legfőbb célkitűzése, hogy emelje a dolgozó nép élet­színvonalát. Ez is kevés, az is ke­vés — mondogatják egymás kö­zött a dolgozók, a vásárlók. De hol keressük az okát? Ki felelős ezért? Mindannyian tudjuk, hogy mai viszonyaink között, népi demokra­tikus rendszerünkben a fogyasz­tók: maguk a termelők, maga a dolgozó nép. Kitől kérhetjük tehát számon, ha valamely áruból keve­sebb van, ha nem jó a minősége, vggy drága? Természetesen saját magunktól! Ebből le kell vonni a végső következtetést: többet, job­bat, olcsóbban kell termelni. Erre a sokat hangoztatott kérdésre ad választ a párt Központi Vezető­sége. Pártunk eddig is azon fárado­zott és a jövőben méginkább azon -fáradozik, hogy szüntelenül emel­je a dolgozó nép életszínvonalát. Ennek jegyében született meg az emlékezetes történelmi jelentőségű 1953. júniusi határozat, majd az ezt követő határozatok. De vájjon clegendök-e a határozatok ahhoz, hogy emelkedjék a dolgozók élet­színvonala? Nyilvánvalóan az a válasz, hogy nem. Minden határo­zat, akármilyen jó is, annyit ér — tanítják klasszikusaink —, ameny- nyii megvalósítunk belőlük. A határozatokat végre is kell hajta­ni! A végrehajtáshoz viszont nem­csak gépekre, automatákra, hanem elsősorban a dolgozók tömegeire van szükség. A HATÁROZATOK megvalósí­tása elsősorban a munkásosztály érdeke, életszínvonala, reálbére alakulásának feltétele. A munkás­osztály kezében van tehát saját életszínvonalának sorsa, amihez elengedhetetlen az ipari termelés átállítása. . . Hasonló a helyzet, ha a faluval kapcsolatban nézzük a kérdést. A munkás-paraszt szövetség alapja a falu és a város közötti árucsere. Hm iaz ipari üzemek nem látják el a falut kellő mennyiségű mező- gazdasági felszereléssel és háztar­tási, valamint közszükségleti cik- Icekkel — nem kapunk kellő mennyiségű mezőgazdasági termé­ket a városi lakosság, elsősorban az ipari munkásság számára. Már­pedig ipari üzemeink eddig nem adtak elég árut a falunak. Az is világos, hogyha az ipar magas ön­költséggel, drágán termel, nem tu­dunk olcsón mezőgazdasági ter­mékhez jutni. Ha pedig drága a mezőgazdasági termelés, az a munkásosztály reálbérét, végsőso­ron életszínvonalát csökkenti. Az ipar átállításával a falusi árualapok növelése az egyetlen helyes és jár­ható út, amely a munkásosztály életszínvonalának emeléséhez ve­zet. A Központi Vezetőség legutóbbi határozata leszögezte, hogy az or­szág dolgozóinak — köztük me­gyénk ipari munkásainak, dolgozó parasztjainak is — tovább kell ha­ladnia a júniusi utón. Nincs meg­állás és nem is lehet megállás a félúton! Ezt az utat nekünk nem­csak néznünk kell, hanem járnunk is. Éppen ezért követeli meg a Központi Vezetőség októberi hatá­rozatában: »A párt valamennyi szerve, minden párttag ezt a poli­tikát köteles következetesen és határozottan végrehajtani«. MILYEN FELADATOT ad a Központi Vezetőség határozatai­ban? Többek között azt, hogy: »tudatosítani kell a dolgozók leg- szélésebb rétegeiben, hogy anyagi és kulturális igényeik fokozott ki­elégítésének elengedhetetlen fel­tétele a termelés szakadatlan emel­kedése, Nimi elsősorban a milliós tömegek erőfeszítésétől, a munka­fegyelem megszilárdításától, a munka termelékenységének növe­lésétől függ. A vezető szervek in­tézkedései egymagukban nem elég­ségesek ahhoz, hogy a megnőtt életszínvonal fenntartását biztosít­suk és megteremtsük a feltételeket az életszínvonal további emelésé­hez. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy a dolgozók ön­tudatos, fegyelmezett, kitartó mun­kájának és alkotó kezdeményezé­sének eredményeként az előállított termékek mennyisége növekedjék, minőségük javuljon és önköltségük csökkenjen*! Elmondhatják-e megyénk ipar munkásai Diósgyőrött, Őzdon, Bor- sodnádasdon, bányaüzemeinkben és a középüzemekben, hogy eleget tettek a Központi Vezetőség hatá­rozatának? Elkövettek-e mindent annak érdekében, hogy az életszín­vonal valamelyest is emelkedjék? Sajnos, a tapasztalatok azt mutat­ják, hogy e téren megyénkben még jócskán vannak hibák. Hogyan fe­lelnének meg ezekre a kérdésekre a Lenin Kohászati Müvek dolgo­zói? Véleményünk szerint nem minden tekintetben állhatnak ki felemelt fővel az ország színe elé. Augusztusban és szeptemberben mintegy 10 millió forint értékű se- lejtet gyártottak. Még mindig hal­latszanak olyan hangok a gyárban: mit akarnak, mennyiséget vagy minőséget? Nyilvánvaló: mind a kettőre szükség van, egyik nélkül sem képzelhető el az életszínvonal emelkedése. A gyárban a kommu­nisták és a népnevelők nem bírál­ják keményen, névszerint a selejt- gyártókat, nem magyarázzák meg, hogy a selejt milyen nagy kárt jelent a dolgozókra, népgazdasá­gunkra nézve. Vessenek véget a diósgyőriek a selejtgyártásnak, az önköltség növelésének, s szigorúan hajtsák végre a Központi Vezető­ség határozatát! A KÖZPONTI VEZETŐSÉG ok­tóberi határozata az életszínvonal további tartós emelése céljából nyomatékosan rámutat, hogy: »A pártnak erélyesen fel kell lépnie azokkal szemben, akik a béralap túllépésével, selejtgyártással és az önköltséget növelő más visszaélé­sekkel szemben engedékeny, elné­ző álláspontra helyezkednek ahe­lyett, hogy a dolgozók összességé­nek érdekeit erélyesen megvéde­nék* Érthetetlen, hogy a somsdtyi bá­nyaüzem pártszervezetének vezetői as üzem kommunistái miért tűrik, hogy egyesek sorozatosan megsért­sék a munkafegyelmet, igazolatla­nul kimar adózzanak a munkából, vagy nem használják ki a mun­kaidő 480 percét. Augusztus Hó­napban például 280, szeptember­ben 190 és október 20-áig több mint 800 igazolatlan műszak esett ki a termelésből. (Ez utóbbiból valószí­nűleg többen igazolni fogják távol- maradásukat. A lényegen azonban ez semmit sem változtat.) Somsály-bányán ezév III. ne­gyedévében az igazolatlan mulasz­tás miatt 3132 tonna szén esett ki a termelésből. Ennek értéke 316 ezer forintot jelent, amiből 10 da­rab kétszobás összkomfortos lakást lehetne építeni. A kiesett szén­mennyiség 90 család egész évi tü- zelőcllátását biztosította volna. Ide­je volna már, ha a pártvezetőség, a kommunisták és a műszaki ve­zetők a becsületes dolgozókkal együtt mielőbb rendet teremtené­nek ezen a téren. A Központi Vezetőség határozata kimondja: «■Következetesen harcot kell folytatni a takarékosságért, a ' pazarlás és a nemzeti vagyon elher­dálása ellen**. És máshol: >*A gaz­dasági vezetőknek gondoskodniok kell a tervfegyelem teljes betar­tásáról és fel kell számolniok az elnéző, liberális magatartást azok­kal szemben, akik megszegik az ál­lami törvényeket és rendeleteket, nem teljesítik a gazdasági terve­ket, semmibeveszik a munkafe­gyelmet, vagy kezet emelnek a nép vagyonára**. A PUTNOKI bányaüzemben hosszú időn át a kommunisták el­tűrték, hogy Szabó Lajos térmes­ter a szemük láttára, aljas módon visszaélve a bizalommal, lopta a nép vagyonát. Amikor a kommu­nisták végre megsokalták a lopást és kérték Szabó Lajos eltávolítá­sát az üzemből, Moharos elvtárs igazgató védelmébe vette, arra hi­vatkozva, hogy »pótolhatatlan** em­ber. De ha a lopásról van szó, ne menjünk messzire. Engednénk-e mi, hogy bárki is kivigyen a saját lakásunkból valamit? Nyilvánva­lóan nem engednénk meg, fülön- csipnénk az illetőt. Hát elnézhet­jük-e, hogy az üzem vagyonát, a nép vagyonát, a mi vagyonúnkat bárki is elherdálja? Nem enged­hetjük meg! Arra is éppen úgy kell vigyázni, mint a sajátunkéra — mert hiszen az is a miénk. Megengedhetetlen az is, ami Somsály-bányán tapasztalható. Ez­év októberéig 3 millió 320 ezer 600 forinttal lépték túl a béralapot> Soltész Istvánná, a miskolci ve­gyitermékek gyárának dolgozója a bányalámpák hegesztésénél 140 szá­zalékos teljesítést ért el, ezzel segíti a bányászok munkáját. < , Eleníáró bányász Veress András vájár Kondó bá­nyán október havi tervének esedé­kes részét 122 százalékra teljesítette. Szép eredmények Zsujta községben Zsujta községben Agni Endre 12 holdas dolgozó paraszt már egész évi adóját befizette. A begyűjtésben Ja­kab István, Tóth András és Kerekes Barna jár az élen. A község dolgozó parasztjai a siló­zásban sem maradnak el, már 300 köbméter silót készítettek. Ebben a munkában Szarka Endre, Kovács Jó­zsef és Bogoly István jár élen. amely elsősorban a terv nemtelje­sítéséből, az anyagpazarlásból és a munkafegyelem lazaságából adó­dik. Ebből az összegből 92 darab kétszobás, összkomfortos lakást, 51 darab komplett kaparószalagot, vagy 6000 folyóméter gumiszalagot lehetett volna vásárolni. Nem lehet ilyen közömbösen venni a párt ha­tározatait es nem engedhetünk meg magunknak ekkora luxust sem, a kiesett termelés elvesztését. Dolgozó parasztjaink életszínvo­nalának emelése is — hasonlóan a munkásosztályhoz — saját kezé­ben van. Akkor lesz napról-napra a dolgozó parasztoknak szebb, jobb, boldogabb életük, ha idejé­ben és pontosan elvégzik a mező­gazdasági teendőket, alkalmazzák a fejlett agrotechnikai módszere­ket, s nem utolsósorban akkor, ha eleget tesznek állampolgári kötele­zettségeiknek. Vájjon elmondhat­ják-e e tibolddaróci dolgozó pa­rasztok, hogy e téren eleget tettek kötelezettségeiknek? Államunk bő­kezűen segített nekik a nehézsé­gek leküzdésében. Az összes köz­épületekbe bevezették a villanyt, öt tantermes új iskolát, három új szivattyús kutat kaptak, s a negye­diket most javítják. Van ovóda, bölcsőde a községben. Uj piroscse­repes házak egész sora épült az utóbbi években Tibolddarócon. Ho­gyan viszonozták a tibolddaróci dolgozó parasztok az államtól ka­pott segítséget? Bizony* elég rósz­Befejezte éves lervét a diósgyőri főtőház kocsijavító részlege Október 3 án teljesítettük 1954. évi tervünket. Most november T tisztele­tére és a tanácsválasztás napjára újabb értékes felajánlásokat tettünk. Vállaltuk, hogy a kohászati üzemek szükségletét 100 százalékig ' kielégít­jük és terven felül a normál és a kés keriy nyomtávon egy-egv darab kö- zépjavításos kocsit kijavítunk. Az ön­költséget 2 százalékkal csökkentjük. Sok segítséget, várnak a dolgozók a vállalás teljesítéséhez Mohácsi Gyula részlegvezetőtől, Varkas László kocsi- reszortos vezetőtől, Hernádi István és Csősz Hajós mű vezetőktől, valamint Hillai József műszaki átvevőtől. Ed­dig.is. minden támogatást, megadtak, a dolgozók problémáit a helyszínen megoldották, a támogatás bizonyára most sem fog elmaradni. Dolgozóink közül kimagasló teljesít­ményt ért el Szedlák Lajos, Országú Mihály, Fónagy János, Mokri István, Németh Ferenc. Valamennyien maga­san túlszárnyalták előirányzatukat, átlagteljesítményük 120—130 százalék. Kitűnően dolgozik TJjpál János is. A DISZ-fiatalok élenjárnak a munka- versc.Tiy.ben- Andrejko Etel, Németh Piroska, Balogh Sándor. Gombos László és Koroknai József ifjúmun­kások kitűnően dolgoznak. Mindany nyiunk iparkodása azért történik, hogy november 7-re vállalásunknak eleget tegyünk és harmadízben is el­nyerjük a büszke élüzem címet. FARKAS LÁSZLÓ diósgyőri fűtőház Megkéstek a vetéssel a taktaharkányiak Még néhány nap 9 lejár a búza vetésének határideje. Aki ezt az időt lekési, jövőre kevesebb termésre szá­míthat. Taktaharkány dolgozó parasztjai még 50 százalékot eem értek el ez- ideig a búza vetésénél. A község ve­zetői sem fordítottak elég gondot arra. hogy megismertessék a kormány nyújtotta kedvezményeket, elmulasz tották, hogy a falu dolgozóit több kenyérgabona termelésére serkentsék. Kövessék a taktaharkányi dolgozók Tiszaladány, Tiszatardos dolgozóinak példamutatását, mielőbb teljesítsék előirányzott vetéstervüket. Meddig kullog hátul az edelényi, miskolci és mezőkövesdi járás az őszi munkában Megyénkben még mindig nem halad megfelelő ütemben az őszi munka, bár a mezőcsáti, sárospataki és a sá­toraljaújhelyi járás mezőgazdasági osztályai már örömmel jelentették, hogy a járás valamennyi termelőszö- vetkőzetében befejeződött az őszi ka­lászosok vetése. Ezzel szemben az edelényi, miskolci és a mezőkövesdi járásokban még mindig nagy a lema­radás. Meddig kullognak hátul az őszi munkában ezek a járások? Itt az ideje, hogy meggyorsítsák a votést. A borsodivánkai Petőfi termelőszövetkezetben tobbszaz silót készítenek, hogy az állatok téli takarmányellátását biztosítsák. A silótöltőgéppel szaporán halad a munka, egy gödör már tele van, most a másodikat töltik. Jól halad a silózás Borsodivánkán szül. 69 termelő 15.631 liter tejjel tartozik a faluban. A hizottsertés beadásnál is nagy a mulasztás. A KÖZPONTI VEZETŐSÉG ha­tározatainak valóraváltása orszá­gos ügy. Az életszínvonal emelke­dését csak akkor tudjuk biztosíta­ni, ha a határozatokkal nemcsak egyetértünk, hanem a gyakorlati munkában meg is valósítjuk. A ha­tározatok végrehajtásában igen nagy felelősség hárul a kommu­nistákra. Rákosi elvtárs kongresz- szusi beszédében azt mondotta: »Ahhoz, hogy a párt minden terü­letén és mindenkor az élet köve­telményeinek megfelelően vezesse a pártszervezetek munkáját és he­lyesen tudja irányítani az államot — elengedhetetlenül szükséges a párt- és állami szervekben elhatal­masodott bürokratikus módszerek határozott felszámolása. Az íróasz­tal mellőli vezetés, az írásos jelen­tések alapján történő döntések, o határozatok tömkelegének gyártá­sa, a végtelenségbe menő és egy­mást követő ülések és tanácskozás sok azt eredményezik, hogy a ve­zetés és a vezetők gyakran elsza­kadnak az élettől és ezért hatá­rozataik, intézkedéseik gyakran papirszaguak■». A miskolci járási tanács pénzügyi osztályához pél­dául a sajóecsegi községi tanács végrehajtóbizottsága kb. 1 kilo- grammnyi súlyú iratcsomót nyúj­tott be, kérve a község problémái­nak megoldását. Erre a miskolci járási tanács pénzügyi osztályának vezetői ahelyett, hogy kimentek volna a községbe tanulmányozni a helyzetet, azt tették, hogy ugyan­csak 1 kilogrammnyi papiros vá­laszt küldtek a tanácshoz. A párt- és állami vezetők ered­ményes munkát a határozatok végrehajtásában csak akkor tud­nak elérni, ha következetesen el­lenőrzik a határozatok végrehaj­tását. Ennek érdekében össze kell kapcsolni a felülről jövő ellenőr­zést az alulról jövő ellenőrzéssel. Ez azt jelenti, hogy a vezetők tájé­kozódása a határozatok végrehaj­tásáról csak akkor teljes, ha ta­pasztalataik párosulnak a töme­gek tapasztalataival. »Csak a szé­les tömegek aktivizálásával lehet biztosítani, hogy a határozatok, me­lyek a dolgozó nép érdekében jöt­tek létre, meg is valósuljanak« szögezi le a kongresszusi határo- ,zat. SOHA NEM VOLTAK a pártnak nagyszerűbb és népszerűbb célki­tűzései, amelyek jobban összefűz­nék a pártot dolgozó népünkkel) mint a Központi Vezetőség hatá­rozatai, amelyek bebizonyítják, hogy a jólét, az életszínvonal emel­kedésének mi magunk — munká­sok, dolgozó parasztok, értelmisé­giek és alkalmazottak — vagyunk a kovácsai. Olyan erő ez, amely biztosítja és győzelemre tudja vin­ni a szocializmus építését, a jólét felemelését hazánkban)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents