Észak-Magyarország, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-26 / 253. szám

4 4ÍSZAKMAGYAR0RSZAG Kedd, 1934. október 26, elufasitfa a párisi feékeeisenes paicfuinolcat Ollenhauer, a szociáldemokrata párt elnöke, aki szombaton délután tért vissza a francia fővárosból, a düsseldorfi repülőtéren kijelentette: „A szociáldemokrata párt elutasítja Franciaországban — mint a ,,1‘Hu inanité“ jelenti — a Nyugat-Némct- ország í elfogy v.trzéso éjién: hare so­rán egyre nő cs erősödik a szocialista és kommunista dolgozók ckeiőegysónr\ Oognaeban a kommunista és szocia­lista városi tanácsosok együttesen megszervezték a város lakosságának gyűlését Az egyhangúlag oifogadett határozati javaslat hangsúlyozza a német kérdés békés megoldása és az európai kollektív biztonság megterom. tóse érdekében a négyhatalmi ertekez. let ' összehívásának elodázhatatlan ezükségeaségét. A szocialista Pierre Illoch a „Journal du Parlament" című folyóirat hasábjain cikket közöl, amelyben állást foglal az általános leszerelés és az európai kollektív biz tonságról szóló szovjet javaslatoknak a nyugati orazágok általi elfogadása mellett. Picrro P^.och a következőket írja: .•Szerfölött font03 a kollektív bizton ság valóban európai megszervezése * létrehozásáról szóló 1 szovjet javaslat, amely az líraitól az Atlanti óceánig kivétel nélkül minden országot egye­sítene. A nemzetközi helyzet jelenlegi szakaszában az a vélemény alakul ki. hogy csupán az ilyen javaslat képes az új távlatokat feltárni minden euró pai nép előtt.'* F.douard Herrioh a nemzetgyűlés tiszteletbeli elnöke. Cas. sagne radikális képviselő Hauto Vienne megye főtanácsa. Charente Inferienre és sok más megye polgár- mestereinek nagy csoportja ugyanénak a nyugatnémet revansiszták felfegy­verzése ellen foglalt állást. .4s israeli-STovíet barátság kongresszusa Tel-Aviv (TASZSZ) Oki éber 22-én Tel Avivban megnyílt az izraeli—szovjet barátság kongresz- szusa. A kongresszus megnyitásán több, mint 3000 küldött és vendég je­lent meg. A diszelnökségben az izraeli szovjet nagykövetség képviselői, az izraeli parlament tagjai, tekintélyes közéleti személyiségek, a demokrati kus szervezetek ég az arab lakosság képviselői foglallak helyet. A kongresszus résztvevői tiltakozó táviratot intéztek az izraeli kormány, hoz amiatt, hogy megtagadta a vízu­mot a kongresszusra meghívott szov­jet küldöttségtől. A kongresszus deklarációt fogadott el, amely a többi között ezeket mondja: „Izrael és a Szovjetunió ba­ráti kapcsolatai életbevágóan fonto­sak az izraeli nép számára ... Izrael népo szívvel-lélekkel csatlakozik a Szovjetuniónak a hitleri Wehrmacht feltámasztása ollen kifejtolt erőfeszí­téseihez. Az izraeli tudósok, kultúr- munkások és művészek mindent el követnek a Szovjetunióval való kul­turális kapcsolatok fejlesztéséért. A Szovjetunióval való barátság kon­gresszusa elő fogja segíteni a ké,t or­szág kulturális kapcsolatainak kiszé­lesítését. a népek közoledése, az íz raSli tudomány, kultúra és művészet haladása érdekében.“ A kongresszus vasárnap befejezte munkáját. (MTI) „Ev végéig 1370 szenet termelünk terven felöl“ Nemrégiben résztvettem a megyei pártaktívaülésen, ahol szénbá­nyászatunk súlyos lemaradásáról volt szó. Amikor hazamentem, csa­patommal megtárgyaltuk az ülésen elhangzottakat. Elhatároztuk, változ­tatunk munkamódszerünkön, hogy j óbban hozzájárulhassunk a szénadós­ság le-törlesztéséhez. Most újabb váll alást tetszünk: szocialista munka- versenyre hívjuk ki az összes eloyájási .brigádokat. Vállaljuk, hogy negyedéri tervünket 150 százalékra teljesítjük. November 7-ig 630, az év végéiig összesen 1370 mázsa szenet bányá­szunk terven felül. Robbanóanyagf el használásban 2Q, bányaiéiban 5 szá­zalékos megtakarítást akarunk elérnj. A szén kalóriájának növelése ér­dekében a palatartalpiat 50 százalékkal csökkentjük. Csapatunkban iga­zolatlan hiányzás nem lesz, a lógósokat eltávolítjuk._ Végül vállaljuk, hogy csapatunkban két új dolgozót szakemberré nevelünk. , BRUNGEL BÉLA elővájási csapatvezető vájár, Lyukótoánya 1 milliárd 440 millió a HölcsöniegvzőHnek Az első államkölcsönsorsolás óta már 22 sorsolás zajlott le Magyar- országon. A Második Békekölcsön Tatabányán kedden kezdődő újabb sorsolásán 210.900 kötvényt húznak ki s ezzel forint fölé emelkedik visszafizetett összeg együtt 5.162.195 lesz a kihúzott kötvé­nyek száma. Ugyanakkor 66,564.150 fo( rínttai nő a kisorsolt összeg. A Máso­dik Békekölcsön ötödik sorsolása után tehát a nyeremények és törlesztések összege 1.442,530.200 forintra emelke­dik. (MTI) RÉVÉSZ GY. ISTVÁN: Kellé, Kúp kins! A Müveit Kép Könyvkiadó, nál megjelent szatirikus re­gény egy amerikai kispolgár életét tárja elénk. Kacagtató jeleneteken keresztül gyilkos gúnnyal leplezi la az ameri­kai atompolitikát és a mes­terségesen irányított tömeg­hisztériát. Alább egy részletet közlünk a könyvből. GYORSÍRÓI FELJEGYZÉS felvételeit a sheriffs hivatalban Hi­lary Hopkins és Tint Filling szembesí­téséről. Jelen vannak: Hilary Hop- kfais és Tim Filling. -4 kihallgatást vezeti: Campbell sheriff. Campbell: Tekintve, hogy vallomá­saik közölt ellentétes állítások van­nak, az igazság kétségtelen megálla­pítása érdekében elrendelem szembe­sítésüket. Hilary Hopkins, ismeri ezt az embert? Hopkins: Ismerem Ez Tim Filling. Campbell: Tim Filling, ismeri ezt az embert f Filling: Hogyne kérem. Ö a Hilary Hopkins. Campbell: Kérem jegyzőkönyvbe venpi, hagy a kihall gátolták nem tagadhatták meg ismeretségüket. Megvon ? Nos, Hopkins, milyen em­bernek ismeri ezt a Fillingei? Hopkins: A fronton életét kockáz­tatta, hogy engem megmentsen. Sok mindenben nem értettem vele egyet, de ezt nem felejthetem el neki. Campbell: Es minek tulajdonítja, hogy ez a Filling az életét is kockáz­tatta magáért* Hopkins: A bajtársiasságmk. 4z összetartozás érzésének. Campbell: Elismeri tehát, hogy szo­ros kapcsolat Volt kettőjük között már a háború alatt is? Hopkins: Ezt sosem tagadtam. Campbell: Holló, nagyon rövid az emlékezetei Eddig folyton azti állí­totta, hogy a háború alatt még nem tartoztak egy szervezetbe. No, ezzel megvolnánk, mégiscsak jó dolog a szembesítés. Gyerünk tovább. Az előbb azt mondta, hogy sok mindenben iwm. értett vele egyet. így például? Hopkins: Például ahogy az üzletről beszélt, a kormányról, meg a liszt­jeinkről. Campbell: Ahá, ez érdekes! Hát mi­ket mondóit 'az üzletről, a kormány­ról. meg a tisztjeinkről. Hopkins: fkát például azt mondta, hogy Rockefeller benzint adott a ná­cik tengeralattjárói számára, hogy a mi hajóinkat elsüllyeszthessék .. . Campbell: Hűha! Igaz ez. Filling? Filling: Én ilyet sohase mondtam. En csak azt mondtam, hogy a Rocke­feller benzint adott el a náciknak, mert néhány centtel többet tudott ki­vágni belqlük gallonjáért. Campbell: Tessék pontosan jegyző- könyvbe vonni! Ez tiszta vörös pro­paganda! Gyerünk tovább. Hát a tisztjeinkről mit mondott. Hopkins? Hopkins: Hogy a pénzük után kap­ják a rangjukat. Campbell: Szávai a tisztikar elleni lazítás! Beismeri ezt, Fillingf Filling: Muszáj kérem, ezt tényleg mondtam. De tessék csak megkér­dezni Hupkinsot, igazam volt-et Campbell: Itt én kérdezek! És ez különben sem tartozik ide. No, Hop­kins, folytassa csak: Mit mondott d kormányról ez a Filling? Hopkins: Egyszer Parisban voltunk egy házban, ahová mindenféle okos embereket temettek. És ott valami, olyasmit mondott, hogy jó volna, hcl a mi szenátusunkban legalább néhány olyan okos ember lenne, mint azok ott, vagy ha már nem olyan okosak, legalább úgy hallgatnának, mint azok ott. Campbell: Aháf Szóval már a há­ború alatt, Parisban kifejtette magét, előtt későbbi terveit a szenátus tag­jainak meggyilkolására! És maga, mit válaszolt erre, Hopkinsf Hopkins: Azt hiszem, semmit senn válaszoltam. Campbellj Tehát hallgatólagosan^ tudomásul vette a tervet. Abból pen dig, hogy nem tett róla jelentési fel­sőbb hatóságoknak, kétségtelenül megállapítom, hogy egyet is érlelt, vele. Egyébként ezt. bizonyítja az iri amit különben egyikük sem tagadj hogy leszerelésük titán is szoros kap- csolatban maradlak egymással. Fit-I ling, van mindehhez valami mondani­valója? Nehogy aztán később, a bíró­ság előtt azt mondja, hogy nem en­gedtem szóhoz jutni! Van valami mondanivalója? Filling: Hogy annakidején a Hop­kins se értette így a dolgot, pedig, mint legutóbb mondtam. Hopkinsot. a világ legmamlaszabb emberének tarlom. Mos!, hogy önt piegismexiem, helyesbítek: csak a világ egyik lr-0- mamlasZabb emberének tarlóm. Campbell: hálom, mór megint szem­telenkedésbe menekül a kereszt kérdé­sek elql. De ez nem segít magán, bá­rdiam! Mindeneseire most elég, a ki­hallgatásI felfüggesztem. Hopkinsot és Fillingei Campbell sheriff risszavezetteti zárkáikba. NEMZETKÖZI SZEMLE I Rémet közvélemény / Berlin (MTI). Egész Németország békeszerető lakossága ellenérzéssel fogadta a hírt Adenauer és a nyugati külügy­miniszterek kihívó paktumainak Pá- ristoan történt aláírásáról. Kummernuss, a nyugatnémet köz- alkalmazottak, szállítási és közieke- 'dési dolgozók szakszervezetének or­szágos elnöke vasárnap kijelentette: „Itt az ideje, hogy megvalósítsuk a nyugatnémet. szakszervezeti szövet­ség Majna-Frankfurt-i kongresszu­sának az újrafelfegyverzést elutasí­tó határozatát. Ha olyan egységesen csfelekszúnk, mint amilyen egysége­sen szavaztuk meg a határozatot, akkor a párisi szerződések sohasem valósuljak meg”’ A1’ Leuna-vegyiművék ipari - tanu­lói Enlershez, a nyugatnémet szövet­ségi gyűlés elnökéhez intézett leve- júkban követelték, hogy a bonni parlament új agresszív szerződések helyett foglalkozzék a Német Demo­kratikus Köztársaság népi kamará­jának és - Szov.ietiúiió kormányá­nak megegyezési javaslataival. A le­vél végül hangsúlyozza: , Adenauer az új háborús paktumok aláírásával arculütötte a német népet, amely szenvedélyesen kívánja hazánk újra­egyesítését.’* Ä Német Demokratikus Köztársa­ság kulturális szövetsége kiáltvány­ban szólította fel a német írókat, művészeket, tudósokat és pedagógu­sokat, hogy serkentsék a német né­pet még elszántabb ellenállásra a párisi- paktumokkal szemben. Karl Dross, a dortmundi Szent Márton-templom lelkésze vasárnapi prédikációjában a nyugatnémetor­szági evangélikusok milliónak nevé­ben kijelentette: „A Szövetségi Köz­társaság újraielfegyverzésével ismét arra a. végzetes útra kerülnénk, amely egy ízben már pusztulásba döntötte hazánkat és népünket. Az új szerencsétlenséget csak akkor le­het elhárítani, ha minél több német férfi megtagadja a katonai szolgálat teljesítését. Az egyháznak mögt nemcsak az a kötelessége, hogy vé­delmébe vegye a katonai szolgálatot megtagadó fiatalembereket, hanem az -is, hogy egyenesen bátorítsa ifjú­ságunkat a katonai szolgálat meg­tagadására,” Határozott ellenállást váltott ki a német nép és politikai tényezők kö­r-eben p Saar-ridékről szóló nyugat­német-francia megállapodás is, ame­lyet Adenauer amerikai-angol nyo­másra írt alá, hogy német terület feladásával kicsikarja a francia nemzetgyűlés hozzájárulását Nyugat- Németország újrafelfegyverzéséhez. A Saar-vidék: Kommunista Párt Jel- szólította a lakosságot, hogy egység­be tömörülve feszítse meg egész ere­jét a Párisban megkötött népellenes Saar-egyezmény végrehajtásának meghiúsítása érdekében. Az elmúlt hét Jóét jelentős esemé­nye , — a Nyugat-Németország fel­fegyverzésével foglalkozó párizsi tár­gyalássorozat és Nehru indiai mi­niszterelnök pekingi' útja — ismét éles fényt vet a nemzetközi politika két fő irányzatára. A párisi alkudozások hete Mendes-France francia minisz­terelnök és Adenauer nyugatnémet kancellár tárgyalásaival kezdődött, majd a bonni rendszer „szuvereni­tásáról" szóló amerikai, angöl, fran­cia, nyugatnémet külügyminiszteri megbeszélésekkel, illetve az u.iabb kilenchatalmi értekezlettel folytató­dott. Akár a francia és a nyugatné­met kormányfő alkudozásait, akár a londoni értekezletből következő né­gyes, majd kilences tárgyalásokat vesszük szemügyre, a tanácskozások lényegét így kell összefoglalnunk: tervek Nyugat-Németország felfegy­verzésére. Nem véletlen, hogy a francia sajtó a múlt hetet a „Wehr­macht hetének" nevezte. Amikor kedden Celle Saint Cloud történelmi kastélyában, Madame Pompadour hajdani palotájában Mendes-France és Adenauer a nyu­gatnémet remilitarizálás ügyében kulcsszerepet játszó Saar-kórdésről alkudozott, egy közeli építkezés mun­kásai félbeszakították a munkájukat ét küldöttséget, menesztettek Men- ries-Francehoz, hegy átnyújtsa hatá­rozatukat: tiltakoznak a német mili­taristák, az oradourt hóhérok ujra- felfegyverzáse ellen. Azok a francia uralkodókörök azonban, amelyek kártyájukat az ameriikaiak-mutatta tétre: a felfegyverzett Nyugat-Né- metországnak a „nyugateurópai unió­ba*’, majd az atlanti tömbbe való be­kapcsolására tették fel, nem tudják, és nem akarják meghallani a nép ■hangját, az új náci hadsereg felállí­tása ellen harcoló néptömeg tiltako­zását. A párizsi sajtó értesülései sze- i-int Mendes-France a nagy francia ipari érdekeltségek képviseletében olyasfajta . „ipari társulást" terve­zett, amejyet elsőízben Hitler idejé­ben találtak ki: a hitleristák ,.euraf­rikai” gondolatán alapul ugyanis az az elképzelése, hogy „közös német- francia fegyver- és hadianyaggyára­kat" kell létesíteni" Észgk-Afriká- ban. Az „eurafriikai’" terv — amelynek hitleri menetrendje ügy szólt, hogy előbb Nyugat-Európa és Eszak-Afri- ka gazdag erőforrásait a „közös" címkével ellátqtt, de lényegében a német kapitalisták által irányított monopóliumoknak kell kiaknázniok — mostani megfogalmazásban egy német-francia „felfegyverkezési pool” létrehozását irányozza elő. ez alka­lommal azzal a címkévé], hogy mind­erre — a német fegyverkezés „ellen­őrzése" végett van szükség! A Celle Saint Cloudban folytatott alkudozás mögött tehát a francia és német ágyúgyárosok üzlete húzódik meg. A nyugatnémet mo­nopolisták, akiket az amerikai trösz­tök támogatnak, elérkezettnek lát­ják az időt, hogy egy ideiglenes jel­legű Saar-egyezmény ellenében jo­got nyerjenek a francia gyarmatok kizsákmányolásában való részvétel­re. Ugyanakkor meg vannak győ­ződve arról, hogy ipari erejük fejlő­dése végül is az ő kezükbe juttatná a francia monopóliumok Saar-ridéki hadállásait és lehetővé tenné szá­mukra, hogy ők uralkodjanak a ICis-Európa fölött. A németek tőke- behatolási tervének értelmében a Krupp, Flick, Stinnes. Maonesmairm- csoportok és a többiek, beleértve az Adenauer-családot, részesedést kap­nának a délfranciaországi c's észak­afrikai nyersanyagfeldolgozó ipar­ban is. Másfelől a nagy francia trösz­tök, elsősorban a Schneidej-Creusot, amelynek érdekeltsége van a Ruhr- vidéken is, azt remélik, hóm' a saarridéki szén- és acéltermelés „kézbentartásával" ellensúlyozhatják a német monopóliumok hatalmi tö­rekvéseit. Mendes-France a tárgya­lások során hivatkozott arra is, hogy a Saar-problémángk a francia érde­keknek megfelelő megoldása előfel­tétele annak, hogy ratifikálják a nyugatnémeteket felfegyverző /lon­doni egyezményeket. Nem kevesebb­ről van tehát szó, mipt arról, hogy Bonnak, vagy Párizsnak jut-e a han­gosabb — g hangadó — dudás sze­repe a „nyugateurópai csárdában" — jelenleg a Saar-terület szénbá­nyászata és acélipara ugyanis a mér­leg nyelve a francia és nyugatnémet nehézipar hatalmi harcában. Na lét­re is jön tehát valarpi „megegye­zés”, éppen ezért csak hátsó gondo­latokkal terhes, átmeneti jellegű le­het, olyan spekuláció eredménye, amely további ellentétekre énit. to- váhbi harcokhoz keres hídfőálláso­kat. Kérdéses, hogy a két dudás meddig fér meg egymással. Az bizo­nyos azonban, hogy mindkettőjük mögött ott állnak az amerikai trösz­tök, amelyek úgy vélik, hogy ők így is, úgy is csak nyerhetnek. A Wehrmaeht hivatalos születésnapja is a múlt hétre esik. A francia-nyu­gatnémet megbeszélések után a pá­risi Chaillot-palotában összeült a brüsszeli egyezmény kibővítéséről tanácskozó kilenehatalmi értekezlet. Elhatározták, hogy Nyugat-Németor­szág és Olaszország a londoni dönté­seknek megfelelően csatlakozik a brüsszeli paktumhoz. Nyugat-Német- ország, mint a „nyugateurópai unió” tagja, ötszázezer emberből álló had­erőt állít fel. Az új Wahr­macht egyelőre J2 hadosztálybői áll majd. Lesz ezerötszáz, repülőgéppel rendelkező légiereje és hadiflottája is. Hat páncélos hadosztályának mindegyike kétszer annyj tankkal rendelkezik majd, mint Hitler pán­célos hadosztályainak volt. A Dulles, Edfen, Mendes-France és Adenauer tanácskozásán „szuverénnek” kimon­dott nyugatnémet állam a meg­egyezés szerint a NATO-ba is be­kerül. A közvélemény, a néptömegek, az érintett nemzetek életérdeke ellenére összetákolt párizsi határozatok a Wehrmacht ujjáteremtésével hábo­rús tűzfészket hoznak létre Európá­ban. Mit adott legutóbb London és most Párizs Európának? Németor­szág hivatalos széttagolásának ter­vét, Nyugat-Németország további ka­tonai megszállását, annak a hadse­regnek az ujjáteremtéspt, amely már kétszer sodorta háborúba Európa, a világ népeit. Ezzel a gyújtogató terv­vel szentben áll a Szovjetuniónak a népek által támogatott javaslata, amelyet legutóbb terjesztett az Egye­sült Államok, Anglia és Franciaor­szág kormánya elé —: kössenek meg­állapodást a Kelet- és Nyugalnérpét- ország területén lévő megszálló csa­patok kivonásáról és az össznépiét szabad választásokról, tegyék lehe­tővé Németország egyesítését békés és demokratikus alapokon. Nehru pekingi útja a nyugati politikának a párizsi tár­gyalásokon megmutatkozott háborús irányzatával ellentétben a nemzetkö­zi kapcsolatok javítására, a béke megszilárdítására irányul. Az indiai miniszterelnöknek a Kínai Népköztár­saságban tett látogatása igen jelentős esemény: rzt bizonyítja, hogy a kü­lönböző rendszerű országok békés együttélésére, szoros gazdasági és kulturális együttműködésére a je­lenlegi helyzetben reális lehetőségek vannak. Amikor híre ment Nebni mi­niszterelnök pekingi látogatásának, a „Time” című amerikai hetilap szó szériáit ezt irta: „A világ második legnagyobb nemzetének vezetője a világ legnagyobb nemzetének veze­tőjénél tesz látogatást. Oroszország­gal, a világ harmadik legnagyobb nemzetével együtt ők csaknem ez emberiség felét teszik ki. A nyuga­tiak erre az óriási tömbre tekintve, rettegő bámulattal figyelve az ázsiai embererő tömegét, nem tagadhatják, bogy Nehru látogatása világesemény történelmi értelemben véve.” Nos, nagyon is megértjük a számok, iránt rendszerint fogékony amerikai' lap „rettegő bámulatát”. Kétségtelen* hogy a hatszázmilliós Kína és a há- romszázhatvanmilliós India barátsá- ga, összefogása pjyan hatalmas erőt képvisel, amelyet a Távol-Kelet be-> kéje és biztonsága szempontjából aligha lehet túlbecsülni. Ezzel kap-« csolatban nem árt emlékeztetni ar­ra, h°gy az amerikai külpolitika ve­zetői milyen kétségbeesett erőfeszí- t és sei igyekeztek rávenni Indiát, csat- lakozzék a délkeietázsiai katonai tak- tűm hoz. Indir azonban nem kért á SEATO-bpl. Nehru nem Manilába* hanem Pekingire látogatott és ezzel js vRágpsan kifejezésre juttatta, tisgy, India nem hajlandó részt venni sem* miféle Kina-ellenes politikában. AS indiai miniszterelnök szerdán esti Peringben, a tiszteletére rendezeti vacsorán arról beszélt, hogy minden országnak és minden közösségnél/ egyetlen helyes és járható útja a-A hogy elismerje az egy másmell ettélé 8 lehetőségét, még ha világszemlélet«! és életformája különböző is. Mindert más ut, vagy bármiféle beavatkozás — mondotta — konfliktust idéz elő, Nehru miniszterelnök kezdeményez-1 te a délkeletázsiai békeövezet meg-* teremtését. A Nehru-javasolta béke-1 térség elgondolása ellen közvetlen, fenyegetést jelent azonban a manilai szerződés. Cső Eh-la5 ezzel összefüg­gésben hangsúlyozta: Kína hajlandó Indiával együtt közreműködni azok­ban a közös erőfeszítésekben, ame­lyekkel leküzdhetik az ázsiai béke­övezet megteremtése és kiterjesztése elé tornyosuló akadályokat. „Remél­jük, — jelentette ki Cspu En-J3i< —1 hogy a Kína és India között megala­pozott barátság továbbra is szilárdul­ni és fejlődni fog, úgy hogy a kínai­indiai kapcsolatok a politikai rend­szerek és ideológiák békés együttélé­sének példáját fogják jelenteni az egész világ számára.” Nehru pekingi útjának jelentőségét „történelmi ér­telemben véve” — ez a példa adja meg. „ a Parisban aláírt Saar-egyezményt I amely a Soar-vidék ourópa Szálasát, | következésképpen Németországtól 'való elszállítását jelenti.” (MTI) A francia nép ílUakostk Nyugaf-Nérae*orsniU? wIra'feMegy veraéso ellen

Next

/
Thumbnails
Contents