Észak-Magyarország, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-26 / 253. szám

ifjJU Látogatás Lyuhóhányán — az adósoknál V. rAwaaajfrjip X. evíoi.vaoi 253. tzárn BQiSlÄBmJKiillPÄi Ara 50 fillér TBIZOTTSÁGÁNAK LAP3A Miskolc. 1954 október 26. kedd Közeledik Hazánk felszabadulásának tizedik évfordulója. Tíz esztendeje, hogy a dicsőséges szovjet hadsereg győzelmes Harcai nyomán szabad lett országunk, népünk. Űj élet indult el évszázadokon át tengernyi vérrel áztatott földünkön, új, ragyogó feje­zet kezdődött hazánk, nemzetünk tör­ténelmében. Sikerekben, eredményekben, tapasz tálatokban gazdag tíz esztendő verni mögöttünk. Tíz évvel ezelőtt még háború pusz­tította országunkat, — ma a békés alkotó munka, a teremtő erőfeszítések, a megvalósuló nagy nemzeíépilö ter­vek országa hazánk. Tíz éve még a nagybirtokosok,, nagytőkések gyar­mata' volt országunk, — ma a saját jövöjén munkálkodó, felszabadult nép otthona. Tíz éve meg a tömegnyomor, . a hárommillió koldus, az embertelen kizsákmányolás földje volt hazán!;; — ma, a szocializmust építve, a kizsák­mányolást megszüntetve, a nép jólet szüntelen emelkedésének, a gazdasági és kulturális felvirágzásnak, nemze­tünk újjászületésének az útját járjuk. Tíz éve még a néptől idegen, haza­áradó tiri rend kormányozta országun­kat,— ma alkotmányunk alapján ha­zánkban minden hatalom a dolgozó népé. Tíz éve még idegen, piacra éhes imperialista nagyhatalmak, játékszere volt hazánk; — ma független, szabad országban élünk, nemzeti szuverénitá- sunk, nemzeti becsületünk büszke ön­érzetével. A szenvedések, hányattatá­sok kora elmúlt; életerős, fejlődő, jö­vőjében bízó nemzet él a Duna—Tisza táján. Hazánk, évezredes történelme során, soha olyan erős nem volt, mint ma. Alig egy évtized atalt valóra váltot­tuk a nagy nemzeti reformok egész sorát, amelyekről a legnagyobb haza­fiak csak álmodni tudlak, s amelye­kért századokon át hiába, hullott annyi honfivér. Magyarország gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális viszonyait gyökeresen megváltoztat­tuk, az egész világ előtt bizonyságot teve a magifar nép teremtő erejéről, tehetségéről, szorgalmáról. A magyar munkások, parasztok, értelmiségiek, a dolgozó kisemberek megmutatták, hogy egy kis nép is, szabadon élve, alkotva, saját sorsának uraként, nagy tettekre, s ha kell, nagyszerű áldoza­tokraí képes. Mindaz, amit tíz esz­tendő munkájával, harcaival, erőfeszí­téseivel elvégeztünk, elsősorban an­nak az eredménye, hogy munkásosz­tályunk vezetésével népünk milliói fogtak össze nagy nemzeti céljaink megvalósítására. Olyan tanulság ez. amit nem szab'ad elfelejtenünk. Ezt a tanulságot, adja számunkra régebbi történelmünk is. Nemzetünk mindig akkor volt igazán nagy csele­kedetekre, dicső tettekre képes, ami­kor a hazát szerető honfiak akarata közös célok szolgálatában egybefor­rott. Hunyadi, Rákóczi, Kossuth sere­geinek dicső harcai az elnyomás ellen, a reformkor küzdelmei, az 1919-cs proletárforradalom, a függet­lenségi mozgalom harcai a Horthy- fasizmus, n hitleri gyarmatosítás ellen, — olyan példák ezek, amelyek örökre emlékezetünkben maradnak. És azt sem felejtjük el. hogy mindig „mint oldott kéve“ hullott szét nem­zetünk. amikor népünk legjobbjai nem voltak egy akaraton. Magyar Hazafiak! Nagy fclada'ok állnak még előt­tünk. Az elmúlt tíz esztendő során fálfán eredményeket értünk él, ernte lyekre méltán büszkék vagyunk, de a költő szavaival élve. nem mondhat­juk még. hogy ..Megálljunk, mert itt már a Kánaán!" Sok mindent el kell ■még végeznünk népünk jólétének emelésére, hazánk felvirágoztatására. Az elért eredményekre építve a szo­cializmus felépítésének új szakasza kezdődött el országunkban — a Ma­gyar Dolgozók Pártja, munk'isosztá- lynnk vezetésével, az egész nép rész­vételével hatalmas harc indult az anyagi és kulturális jólét megterem­tésére. E harc győzelmes megvívására hívunk egy táborba mindenkit, aki­ben él a hazája, önmaga, családja jövőjéért, érzett felelősség. Mindenkit, aki nemzete hű fiának vallja magát. Történelmünk legszebb, legszentebb hagyományaihoz mi gyünk hívek és nagy történelmi céljainkat, győze­lemre; vitt. elmúlt tíz esztendő tanul­ságait követjük, amikor — meg­teremtve « Hazafias Népfrontot t— a széles nemzeti összefogás piros- fehér-zöld zászlaja alá szólítunk min­den becsületes, hazáját szerelő, dolgos magyar emberi. Azt akarjuk, hogy a Hazafias .Nép­front legyen népünk hazafias erőinek minden eddiginél szélesebb, nagy népi egységmozgalma. Azt akarjuk, hogy e hatalmas népi mozgalomban fogjon össze minden, a nép javán munkál­kodó szervezet, társadalmi egyesület és fogjon össze minden egyén, férfi és tiő, öreg és fiatal, származásra, fog­lalkozásra, társadalmi helyzetre, val­lásra, világnézetre való tekintet nél­kül, aki eszével. Szívével, fizikai és szellemi erőfeszítésével szolgálni tudja hazánk, népünk boldogulásának szent ügyét. Azt akarjuk, hogy a Hazafias Népfront széles nemzeti egységmoz­galma teremtő munkában tömöritsen mindenkit, a városoktól a legeldugot­tabb tanyákig, a gyárak munkapad­jaitól a mezők barázdáiig, az íróasz­taltól, a dolgozó kisemberek mű­helyéig, a kis üzletekig. Munkás, paraszt, értelmiségi, kisiparos, kis­kereskedő: dolgozó társadalmunk min­den rétege felé szól az összefogásra hívó szó! Soha ilyen célt, a nemzeti össze­fogás ilyen széles mozgalmát nem valósíthatta meg a múltban egyetlen társadalmi rendszer sem. Csalc a, mi rendszerünk, az épülő szocializmus rendszere képes erre, mert eszményei­ben egybeforr minden, amiért élni és küzdeni érdemes. Egységbe forr benne az egyéni és a közérdek, önmagunk, családunk, gyermekeink javának mun- ltálása. és a haza üdvének szent szol­gálata. Egységbe forr eszményeiben múltúnk minden nemes, szép hagyo­mánya és az új élet igazsága; a leg­forróbb hazaszeretet, s a más népek iránti barátság. Minden lehetőségünk megvan rá, hogy megteremtsük történelmünk legnagyobb, legátfogóbb nemzeti egy- égmozgalmát. Ez elmúlt tíz esztendő alatt nemcsak országunk, népünk is sokat változott. Az évszázados ma­gyar átok“, a hagyományos nemzeti széthúzás tűnőben van, jórészt ledől tek az osziálykorlátok, az ellentétes érdekek helyét a szövetséges dolgozó osztályok közös célokra törő, egységes akar a'a foglalja él. A „töredezett cse­rép“, ahogy a régi nemzeiröl szóltálc az egykorú bánatos énekek, mindjob­ban eggyéforr. Hazafiak! A lcazafiak milliói közölt nincs, nem lehet elleniét a magyar nemzeti célok közös szolgálatában. A Hazafias Népfront széles nemzeti összefogása a közös, az alapvető egyetértést fejezi ki nagy feladataink elvégzésére. Mind egyetértünk abban, hogy őriz­nünk, védenünk kell a békét, nyugodt alkotómunkánk lehetőségéf. Egy em­beröltőn belül két világháború keser­ves tapasztalatai tanítottak meg ben­nünket, micsoda csapás a háború. Nyomor, könny, a szorgos munka gyümölcsének pusztulása jár nyomá­ban. Magunk, s családunk, felnövő gyermekeink sorsa, s országunk, nem­zetünk sorsa fonódik egybe a béke védelmében. Támogatnunk kell azokat a sikeres erőfeszítéseket, amelyeket a békeszeretö népek tesznek, a Szov­jetunió vezetésével, az új háború el­hárítására. Ott kell állanunk teljes egységben minden becsületes törekvés mellett, amely a tömegpusztító fegy­verek, az atom- és hidrogénbomba el­tiltását, a fegyverkezési verseny meg­szüntetését követeli. Azt valljuk, hogy a háború nem szükségszerű, nem elháríthatatlan csapás. A béke meg­védéséért folyó vilánmozgalom új és új sikerei is ezt bizonyítják. Azt valljuk, hogy a népek — éljenek bár­milyen társadalmi rendszerben — bé­kességben élhetnek egymás mellett. Ezért kell támogatnunk egységesen kormányunk békepolitikáját, amely egyre inkább elmélyíti a baráti orszá­gokkal, mindenekelőtt a négy Szovjet­unióval a politikai, gazdasági és kul­turális kapcsolatokat s egyben békés, jószándékú együttműködésre törekszik minden országgal, a teljes kölcsönös­ség alapján. Ellenezzük a háborús blokkok, érdekszövetségek alakítását és támogatjuk az európai kollektiv biztonsági egyezmény megkötését. Egyetértünk abban, hagy — mint a szemünk fényét — őriznünk, védenünk kell nemzetünk függetlenségét, hazánk szabadságát. Történelmünk során elő­ször élünk igazán független ország­ban, szabadon, népünk bölcsességével alkotott törvények szerint. Ha >; nagy vívmányról lemondanánk, azok emlé­két gyaláznánk meg, akik mártírkén haltak meg e szent célért. Egysége­sen elutasítunk minden olyan törek­vést, amely be akar avatkozni orszá­gunk életébe. Mi tiszteletben laríjuk más országok függetlenségét — szu vercnitását de ugyanezt követel­jük a magunk számára is. A nemzeti gyűlölködés, a sovinizmus átkát jót megismertük évszázadokon át, s ezért küzdenünk kell ennek maradványai ellen saját sorainkban is. Tudjuk, mit jelent az önálló nemzeti lét, azért mély testvéri együttérzés él bennünk minden függetlenségéért, szabadságáért harcoló nép iránt. De egyben mélysé­ges elszántsággal fordulunk szembe minden olyan szándékkal, amely im­perialista, hódító tervek talpa alá akar gyűrni más népeket, más orszá­gokat. Különösen erős szenvedéllyel kell tiltakoznunk rt német militariz- mus újjáélesztése ellen, amely nehéz rabságunk, sok szenvedésünk okozója, nemzeti mártírjaink hóhéra volt év­századokon át. Támogatnunk kell kormányunkat azokban a törekvései­ben, amelyek jogos nemzeti követelé­seink elismerését jelentik, mindenek­előtt abban a követelésben, hogy ve­gyék fel országunkat az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Nemzeti ön­érzetünket sérti az az eljárás, amely — az amerikai uralkodókörök paran­csára — ismételten semmibe veszi a békeszerződésben biztosított jogunkat. Egyetértünk abban, hogy az< általá­nos népjólét, népünk további anyagi és kulturális felemelkedése, hazánk felvirágzása érdekében még sokai kell munkálkodnunk. Új terveink, amelyek véghezvitelére ma egységes összefogásra szólítunk mindenkit, ép­pen ezt akarják, építve arra, amit eddig elértünk. Mert ez sem kevés. Tíz év alatt megszüntettük a leg­kirívóbb társadalmi igazságtalanságo­kat. Felosztottuk a tízezer és százezer holdakat. Népi-nemzeti tulajdonba vettük a milliókat jövedelmező, jó­részt külföldi tőkeérdekelisógekhez kapcsolódó, kapitalista ipari-kereske­delmi vállalatokat. Továbbfejlesztet­tük iparunkat; egy évszázadokkal el­maradt, félfeudális mezőgazdasági országból korszerű ipari országot te­remtettünk, olyan színvonalon, ami­lyenre tőkés viszonyok között hosszú évtizedek során sem érhettünk volna el. A Magyar Dolgozók Pártja tavaly júniusi határozatával a szocializmus építésének új szakasza kezdődött ha­zánkban. Az új szakasz céljait ter­vekbe öntő kormányprogram azt je­lenti, hogy szocialista építésünk köz­vetlenül is az eddiginél jobban szol­gálja népünk jólétét. A kormány- program: a jólét programja, dolgo­zó népünk anyagi, szociális, kultu­rális életviszonyai gyors megjavítá­sának a programja. E mellé kell odaállnia, teljes szírivel és lelkese­déssel, ennek a megvalósításán kell dolgoznia kemény erőfeszítéssel minden jó hazafinak, minden ál­lampolgárnak, aki jobb napokat, s még vígabb esztendőket akar. E program végrehajtásában közö­sen kell munkálkodnunk a magyar mezőgazdaság felvirágoztatásán, a mezőgazdasági termelés gyors fel­lendítésén. A mezőgazdasági terme­lés nagyarányú felemelése az alapja népgazdaságunk további fejlődésé­nek, ez vezet ma a jómódú élethez, a város és a falu bőséges élelmiszer­ellátásához, ez teremti meg könnyű­iparunk legfontosabb részének fel­lendítését. A mezőgazdaság termelési lehető­ségeinek magasfokú kihasználását csak a nagyüzemi termelés, a fejlett gépesítés biztosítja. Ez szabadítja meg parasztságunkat is a nehéz tes ti munka, a látástól-vakulásig való erőfeszítés hátrányaitól. Ez teszi könnyebbé, emberibbé az életet. Ezért támogatjuk teljes meggyőző­déssel a termelőszövetkezeti moz­galmat. A termelőszövetkezetek fej­lesztése azonban csak a dolgozó pa­rasztság meggyőzésével, egyetértésé­vel lehetséges. E természetes fejlő­déssel párhuzamosan segítenünk kell egyéni gazdálkodást folytató parasztságunkat is, hogy boldogulni tudjon, termeljen többet, gyarapítsa gazdaságát. Virágzó mezőgazdasá­got, jómódú, megelégedett parasztsá­got akarunk. Meg kell szilárdítanunk az ipar­iján elért nagy eredményeinket, s to­vább kell fejlesztenünk iparunkat, elsősorban a közszükségleteket ki­elégítő iparágakat és a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló gépipart, figye- lembevéve hazánk adottságát, erő­forrásait. Biztosítanunk kell a munkán ala­puló önálló kisipar és kiskereskede­lem helyét dolgozó népünk jobb el­látásában. Helyes gazdasági intézkedésekkel és közös erőfeszítéssel el tudjuk ér­ni /azt, hogy munkásosztályunk, egész dolgozó népünk életszínvonala gyorsan emelkedjék. Rajtunk áll, hogy nehézségeinket leküzdve az elégedett, boldog emberek otthoná­vá tegyük hazánkat. Tudjuk, hogy az egyre emelkedő népjólét megteremtése nem megy önmagától. A jólét legfőbb alkotója: maga a nép. Milliók, minden dolgo­zó helytállása, felelősségérzése szükséges, hogy ez valóra váljon. A gazda felelősségével kell dolgoz­nunk, kinek-kinek a maga helyén, népgazdasági tervünk teljesítéséért, a gazdaságosabb termelésért, az ön­költség csökkentéséért, küzdve min­den lazaság, hanyagság, nemtörő­dömség. pazarlás ellen. A gazda fe­lelősségével kell őrködnünk az állam iránti kötelezettségek szigorú meg­tartásán. Olyan közszellemet kell teremtenünk, amelyben gazdagon kibontakozhat népünk teremtő ked­ve, tehetsége, lebírhatatlan életere­je. Egyetértünk abban, hogy közös erővel kell munkálkodnunk kultú­ránk további felvirágzásán, nemzeti közműveltségünk fejlesztésén; harc­ban a müvalctlenség még meglévő maradványai ellen. Ápolnunk ksd haladó nemzeti kultúránk nagyszerű hagyományait, s ezeket továbbfej­lesztve, segítenünk kell új, mai éle­tünket, az új ember nemes érzéseit kifejező nemzeti kultúra kialakulá­sát. Fejlesztenünk kell iskolahálóza­tunkat; elsősorban a népünk legszé­lesebb rétegeit érintő általános is­kolákat, nemzeti közműveltségünk alapjait. Különös gonddal kell tö­rődnünk gyermekeink, ifjúságunk nevelésének az ügyével, hogy haza- szerető, erkölcsös. munkaszeretö, tisztességes érzésű nemzedék neve­lődjön belőlük. Ifjúságunk nevelése legyen az egész társadalom nagy nemzeti közügye. Segítenünk kell irodalmunk, művészetünk, tudomá­nyunk fejlődését. A néphez hű, az ország gazdasági és kulturális fel- emelkedését szolgáló értelmiség megbecsülését erősítenünk kell, hogy nemzeti kultúránk alkotójaként, a nagy elődök szellemében, betölthes­se nemes hivatását. Egyetértünk abban, hogy véde­nünk és fejlesztenünk kell demokra­tikus vívmányainkat. Erős népi álla­mot akarunk, amely összeforrt a nép­pel és belőle meríti erejét. Azt akad­juk, hogy az állampolgárok joga szent és sérthetetlen legyen, s hogy az ál­lampolgári kötelességek vérévé válja­nak minden dolgozónak. Olyan köz­életet akarunk, amelyben a nép iránti hűség, a képesség és a tisztes­ség dönti el kinek-kinek a helyét, megbecsültetését. Olyan demokra­tikus közszellemet akarunk, amely­ben milliók tevékenysége, javasla­ta. bírálata bontakozhat ki, még az eddiginél is gazdagabban, s amely­ben milliók ellenőrzése, gondja és lelkes munkája segíti mindazt, ami a nép érdekében való! Azt akarjuk, hogy tanácsaink vál­janak a néphatalom szilárd alapjá­vá, népünk bölcsességének és ál­lamépítő tehetségének gazdag for­rásává. A tanácsokba azok kerülje­nek be, akikben a nép a legjc’h^ii megbízik, akiket \ becsül és szeret. Biztosítanunk kell, hogy a tanácsvá­lasztás az állam és a nép összefor- rottságának erősítője, rendszerünk demokratizmusának fejlesztője, né­pünk egységének hatalmas megnyi­latkozása legyen. Magyar Hazafiak! Nemes célok szolgálatára hívunk mindenkit! Nemzeti létünk emelke­désének nagyszerű útján járunk. Ha összefogunk, nincs akadály, mit ne tudnánk leküzdeni, nincs erő, mi visszavethet bennünket. A nemzet egyséae: ez a boldog jövendő zálo­ga. Előre a Hazafias Népfront hatal­mas egységében, a boldog, erős, népi Magyarországért! (MTI) A zászlóbontással a Hazatias Néptront elindul, hogv betöltse nagyszerű elhivatottságát, a nemzeti egység megteremtését Nagy Imre elvtárs felszólalása a Hazafias Népfront kongresszusának vasárnapi tanácskozásán A Hazafias Népfront első or­szágos kongresszusa vasárnap folytatta tanácskozásait. Parasztok és írók, ipari munkások és tudósok, papok, kisiparosok, kiskereskedők léptek egymás után az Erkel Színház mikrofonja elé. A kongresszus máso­dik napjának kiemelkedő eseménye volt az a felszólalás, amelyben Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács el­nöke köszöntötte az új nemzeti ösz- szefogás nagy seregszemléjét: Tisztelt kongresszus! Kedves ba­rátaim! A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság kormánya nevében a Hazafias Népfront első országos seregszemléje alkalmából őszinte szívből, forró szeretettel üdvözlöm önöket. (Taps.) Megvallom, elfogódottan léptem a szónoki emelvényre. Magával raga­dott e^gem is, mint valamennyiün­ket, az a felemelő érzés, amely egy egész nemzet minden teremtőerejét és alkotóképességét a legmagaszto- sabb ügy, a haza felvirágzásának szolgálatába állítja. Igaz hazafisá- gunk eitéphetetlen szálakkal fűz ö=z- sze bennünket, a kongresszus tag­jait, akiket népünk bizalma a nagy­szerű küldetésre méltónak talált. A honszeretet történelemformáló erejét érezzük itt e teremben. Kilenc és félmillió magyar szí­vének együttdobbanását, kilenc és félmillió magyar lelkének együttlelkesedését, kilenc és fél­millió magyar acélos karjának együttfeszülését népünk boldog­ságáért és szabad életéért, ha­zánk felvirágzásáért és függet­lenségéért, országunk békéjéért. S ha valaki megkérdezi, mi is hát a Hazafias Népfront, íme ez a válaszunk: ez a Hazafias Nép­front. (Taps.) Van-e magyar hazafi, ki ne állna e nagy célokért küzdők táborába, ki félre húzódna, mikor a legjobbak a háromszínű lobogó alatt gyülekez­nek!? A mai zászlóbontással a Hazafias Népfront elindul, hogy betöltse nagyszerű elhivatottságát, a nemzeti egység megteremtését. Magvetése nem hullott töretlen talajba. Kikelt a nép lelkében, aminek felemelő meg­nyilvánulása ez a mai kongresszus és az a lelkes mozgalom, amely szer­te az országban az első hívó szóra népmilliókat állított talpra a nép­front-bizottságok és a küldöttek megválasztására. Nagyszerű ígéret ez a jövőre! Mutatja .hogy népünk mennyire sóvárogja az összefogást, amely meghozza, hogy kisebb lesz majd a baj és nagyobb lesz a ke­nyér, kevesebb lesz majd a gond és több lesz az öröm az országban. (Taps.) Mutatja, hogy népünkben mélyen él az akarat, hogy ne hagy­juk szétzilálni sorainkat, hanem segí­tő jobbunkat nyújtva, szorítsuk meg egymás kezét. Mutatja, hogy né­pünkben olthatatlanul él a vágy jobbé, szebbé, boldogabbá tenni (Folytatás a 2-lk oldalon.) Ä HaxafíasNépfront felhívása MAGYAR HAZAFIAK !

Next

/
Thumbnails
Contents