Észak-Magyarország, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-26 / 228. szám

JF áfasáraap, 1954 szeptember 28. ÉSZAKMÁGYARORSZAG ^ DOLGOZÓK EGÉSZSÉGÉÉRT Ma avatják az új rendelőintézetet A váróteremben ' *Orökös volt az elégedetlenség, a Jánasz a miskolci Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőintézetben. Ember, em­ber hátán szorongott, óráikat vára­kozott a szűk, fülledt folyosókon. Sokan csak azért halogatják, hogy orvoshoz menjenek, mert beleunnak a többórás, gyakran félnapos vára­kozásba. Különösen azóta szaporodott meg a várakozók száma, amióta a fal­vakból is ide jártak a dolgozó pa­rasztok rendelésre. A város lakói­nak száma is hallatlanul felduzzadt. Államunk szerető gondoskodása azonban ismét kifejezésre jutott. Tavaly új rendelőintézet építését kezdték meg a Csabai-kapuban. Az épület elkészült, 15 millió forintba került. Hatalmas összeg ez, s Miskolc lakói boldogan fogadták az ajándékot. Sokan még csak kívülről szemlé­lik gyönyörködve a pompás épüle­tet, amelynek bejáratát két karcsú oszlop díszíti. Maga az épület kissé újszerű, nem szokványos téglaalakú. Vannak, akiknek nem is tetszik — kívülről. Ha azonban majd belüí meglátják, más lesz a véleményük. De menjünk sorra. Az üvegezett csa­póajtón hatalmas, köralakú előtérbe jutunk. Innen futnak szét a hosszú, hófehér folyosók, a bejárattól jobb­ra, az egyik ajtón ez a felirat ol­vasható: „Gyermek megőrző". A szülők bizonyára nagy örömmel ve­szik majd igénybe ezt a segítséget. Amíg ügyeiket intézik, gyermekük­re felügyelnek, nem kell magukkal hordani az emeleteken, a hosszú fo­lyosókon. A gyerekszobában hófe­hér asztalok mellett kis székek so­rakoznak, sőt, két kis fehér bőrdi- vány is meghúzódik a fal mellett. A szekrények érdekes játékokat tar­togatnak a kis vendégek számára. Felsőkabáttal, csomaggal senki nem mehet rendelésre, ezért az elő­térben ruhatár is van. Két ruha­táros kényelmesen, gyorsan beveszi és kiadja a ruhákat, csomagokat, hiszen ide már csak miskolci üte­gek járnak, nem lesz tehát olyan nagy a forgalom. A régi rendelőintézetben csupán egyetlen röntgen van. Napokat kel­lett sorakozni, várakozni, míg vala­kire végre rá került a sor. Az új rendelőintézetben három röntgengép működik. Röntgen felvételeket is tudnak ké­szíteni. Nem lesz sorakozás, türel­metlenkedés, hiszen gyorsan, ponto­san megy majd minden, mert jó, korszerű felszerelésekkel az orvo­soknak és egészségügyi dolgozóknak is könnyebb lesz a dolguk. A ren­delőintézet gépei és műszerei 5 mil­lió forintba kerültek. Haladjunk tovább a nagyszerű, csillogó épületben. Az alagsorban rendezik be a véradó központot. Ez csak novemberre készül el teljesen. A széles lépcső két oldalán már­vány tartályban virág díszük. Az első emelet egyik szárnyában a la­boratóriumot, a másik szárnyban a belgyógyászati osztályt rendezték be. Ide költözik a Vörösmarty és a Far­kas Károly utcai körzeti rendelő is. Ne lépcsőn, hanem liften men­jünk tovább szétnézni a II. emelet­re. Itt ugyanis felvonó is van, még pedig kettő. Egyiken a betegeket szállítják, a másikat a rendelőinté­zet dolgozói használják. A második emeleten rendezték be a «legfélel­mesebb»- intézményt, a fogászatot. De barátságos, kedves itt minden. Egyszerre hat fogorvos is dolgozhat. Van fogröntgenezés, s a szájsebé­szet részére külön kis műtőt ren­deztek be. A fogászaton az az új, hogy a gyermekek részére külön rendelő és várószoba van. Ezen az emeleten találjuk az orr-, fül-, gégegyógyászatot, s itt gyógy­kezelik majd a szembetegeket is. A szemészeti osztályon értékes, drága műszerek vannak. A rendelőszobákat sötétbordóra fes­tették, hogy tökéletesebb legyen az elsötétítés a vizsgálatoknál. A fül­gyógyászaton hallásvizsgáló kamrát is készítettek, a puha filcpadló el­zár minden külső zajt. Az intézet büszkesége a nagysze­rűen felszerelt diatermia részleg. Nyolc bőrdívány, ugyanannyi besu­gárzó géppel várja a betegeket. A díványokat hófehér függöny választ­ja el egymástól. Ilyen államunk nagyszerű aján­déka, a miskolci új rendelőintézet. Nagyszerűségét talán nem is lehet szavakkal kellőképen érzékeltetni, néhány hét múlva azonban sokak­nak fog örömet okozni a pontos, gyors segítségnyújtás. Sajnos, mint minden jónak, en­nek is van hibája, ami előrelátható­lag még sok bosszúságot okoz a be­tegeknek. Ez a hiba nem is a ren­delőintézetben van, hanem a rossz, korszerűtlen közlekedésben. A he- jőcsabai villamos egyedül képtelen lesz lebonyolítani a kétségtelenül megnövekedő forgalmat. Már maga a Semmelweis-kórház is sok utast jelent, hát még most az új rendelő. Számítani kell arra, hogy a nyári idény végével ritkábbak lesznek a tapolcai buszjáratok is. A városi ta­nácsnak feltétlen gondoskodnia kell megfelelő közlekedési lehetőségek­ről. Helyes lenne — s talán a he- jőcsabaiak sem haragudnának meg érte —, ha a tapolcai járatból kike­rült buszokból külön járatot indíta­nának Hejőcsafoáig. Vagy így, vagy más úton, de valahogy meg kell ol­dani a közlekedés kérdését. Szeptember 27-én kezdi meg működését az új miskolci rendelőintézet de kizárólag vidékiek részére tart rendelést, reggel 8 órától 14 óráig. A miskolci dolgozók részére az új rendelőintézetben egész nap tarta­nák rendelést, A megyei Semmelweis-kórház új rendelőintézete (Miskolc, Csabai ka­pu 13.) szeptember 27-én, hétfőn reggel 8 órakor kezdi meg működé­sét. A régi Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőintézet továbbra is működik, Közszemlére feszi k a választók ideiglenes névjegyzékét Még jó 20 perc van a vonat érke­zéséig. Az utasok nagyrésze kinn ácsorog a váróterem előtt. Kevesen, alig 10—15-en maradnak csak benn. Csendesen ülnek a padokon s nagyo­kat hallgatnak. Hirtelen megtelik zajjal a váróterem, Két fiatalember jön. Az egyik sovány, nyúlánk lusta- képű, álmos, gunyoros tekintetű. Már a megjelenésén is látszik, hogy önmagán kívül senkit sem becsül, senkit nem tisztel. A másik valami­vel alacsonyabb és szerényebb is. Nem kis tiszteletid tekintget azon­ban hosszú barátjára. A hosszú fiatalember lusta moz­dulattal végigdobja magát az egyik lócán s mintegy véletlenül belerúg a mellette ülő idősebb férfi lábába. — Ejnye, fiam, nem tud vigyáz­nál! — Amaz felnevet: — De érzékeny. Dugja zsebre a lá­bát, akkor nem cr hozzá senki. És a jó viccen felnevet durva, re kedt, borízű hangján. Körülnéz, váj­jon tetszik-e „bemondása“, A kö­rülötte ülők azonban úgy tesznek, mintha nem is hallanák, elnéznek fölötte. Úgy látszik, nem akarnak kikezdeni a hetvenkedő alakkal. A pénztárablak előtt egy fiolái katona alakja tűnik fel. Tizedes. Közepes növésű, élénk tekintetű, mozgású. Végignéz a hosszú, nyur­ga fiatalemberen, aki éppen akkor feléje fordul és üdvözli. Ismerőse. — Na mi az, Lajos — szól leeresz­kedően — szabadságon vagy? A tizedes elvtárs csendesen vála­szol: —• Szabadságon. — Minek jössz te haza, Lajost Ha le demokratikus katona vagy, akkor nem jössz haza még szabadságra sem, — köt bele a hosszú. — En sem jöttem haza, míg katona voltam, in­kább ott töltöttem az időt a város­ban. Pedig mindennap szabadságon voltam. A tizedes szemében fény gyűl ki. Magában nevet a hetvenkedőn. — Mindennap szabadságon vol­tál? Érdekes. Mondd ezt annak, aki sosem volt katona. — Pedig az voltam —1 erőskőpRk a másik. — Tavalyelőtt. — Nem látszik meg rajtad. Ha az lettél volna, tanultál volna egy las emberséget — hangzik a válasz. Mosoly fut végig a körülötte ülők arcán. A hosszút ez nyilván bosz- szantja, most már erősködve vallja a maga igazát. — Már pedig én katoiia voltam. Méghozzá őrmester. — A tizedes azt mondja neki, hogy akkor mutassa meg a katonakönyvét. Amaz pem áll kötélnek, kis ideig hallgat, aztán megkérdezi. — Aztán milyen alakulatnál is szolgálsz te, Lajos? — Többen elmo ■ solyodnak. A kérdezett hangosan el. neveti magát. — Nagyon rossz katona lehettél, ha annyit sem tudsz megállapítani, hogy milyen alakulathoz tartozom. Az emberek arcán mosoly ragyog. A hosszút ez már dühíti. Rövid ide­ig töpreng, aztán nagyhangon meg­kérdezi: — Te, Lajos, ma repülőgépeit mentek el itt Onga felett, minek mászkálnak azok a levegőbenT A tizedes már kifelé lépked a vá­róteremből, visszafordul. — Három S. Amaz elcsodálkozva néz rá. — Mit jelent azt — Ha katona voltál, megtanulhat­tad. Soha, senkinek, semmit. És te is jobban tennéd, ha nem fecsegnél feleslegesen, meggondolatlanul, mert akkor talán azt hinnék az emberek, hogy okos ember vagy, igy azonban rögtön látják, hogy ki vagy... —' mondja a tizedes olyan magabiztos erkölcsi fölénnyel, hogy a hosszú­nak, — aki újból akar valamit kér­dezni — nyitva marad a szája. Gyor­san becsukja, egy darabig ül, aztán sunyin kisompolyog a váróterem elé. Lépéseit hangos nevetés kíséri. A lócán ülök gyorsan felugrálnak, mert egyre erősebben hangzik a kö­zelgő vonat dübörgése. CSORBA BARNA A tanácsok tagjainak választásá­ról szóló törvény értelmében válasz­tójoga van minden nagykorú magyar állampolgárnak, aki nem esik a ki­záró okok hatálya alá. A szavazás a választók névjegyzéke alapján törté- ník .és csak az. vehet .részt november 28-án a tanácstagok megválasztásá­ban, akiknek - neve. -szerepel a név** jegyzékben. Ezért a tanácsoknak ..a- minisztertanács rendelete értelmé­ben, össze kell állítani a választók névjegyzékét. Ennek a feladatnak a végrehajtása során a tanácsok szeptember 25-ig elkészítették a választók ideiglenes névjegyzékét és azt szeptember 26- tól október 3-ig — beleértve a va­sárnapokat is — hivatali helyisé­gükben közszemlére teszik, ahol azt bárki megtekintheti. A városok bel­területén a névjegyzék vonatkozó ré­szét házonkint is kifüggesztik, hogy ezzel is megkönnyítsék a lakosság számára a névjegyzék megtekintését. A közszemlére-tétel célja az, hogy mindenki ellenőrizhesse: neve szere­pel-e, illetve nem vettek-e fel olyan személyt is, aki törvényünk értelmé­ben nem választójogosult. A közszemlére-tétel tehát széles­körű társadalmi ellenőrzés' alá "bo­csátja a névjegyzéket, megteremti a lehetőségét annak, hogy maguk a dolgozók szerezzenek érvényt fontos állampolgári joguknak. A minisztertanács rendelete értel­mében a névjegyzékből történt kiha­gyás miatt a kihagyott személy, a névjegyzékbe történő törvényellenes felvétel miatt pedig bárki felszóla­lással élhet. A felszólalást szeptem­ber 27-től október 5-ig írásban vagy szóban lehet a tanácsoknál bejelen­teni és azt a tanács köteles a legrö­videbb időn belül elbírálni. Jól jövedelmez a méhész szakcsoport A sárospataki földművesszövetke­zet méhész szakcsoportja múlt év júniusában alakult hét egyéni ter­melővel és 79 méhcsaláddal. A megalakuláskor mindjárt 600 kilo­gram mézre kötöttünk termelési szerződést. Az év végén majdnem kétszeresét, 1173 kg mézet szállítot­tunk le. 21.114 forint készpénzt kap­tunk érte, mivel azonban szerződés­ről volt szó, felárként még 634 fo­rintot kaptunk. Az év folyamán a méhcsaládok számát 79-ről 135-re emeltük. A zár- számadási gyűlésen két új taggal is szaporodtunk. Csoportunkba lépett Saláta János 10 méhcsaláddal és Vaskó Imre 9 méhcsaláddal. Igaz, már többen is lennének a csoport­ban, csakhát nem beszéltünk eleget a még kívülálló 20 méhésszel, a cso­port előnyeiről. Ilyen előny például, QfLulLt LeAÚL AZOI<HOZ> AKIK még nem jegyeztek w*wi>wiwwwwiHiwilwiw^^ Szinte percenkint érkeznek szerkesztő­ségünkbe a jelentések Ahány telefon, mind egyszerre csörög. Sárospatak, Ózd, Borsodnádasd, Ormosbánya jelentkezik. Ezer és ezer becsületes hazafi tetteiről ad hírt a tanácselnök, vagy a pártszervezet titkára. Egyszerű emberek — ko­hászok, bányászok, építők, édesanyák, édesapák közlik: eleget tettünk kötelességünknek. A posta is sokkal több levelet kézbesít cí­münkre. S hogy miről írnak dolgozóink ezekben az órákban, nem nehéz kitalálni. «Nem akarom, hogy két gyermekem olyan nyomorban nőjjön fel, mint én. Nem akarom, nem engedem, hogy gyermekeim apa nélkül bo­lyongjanak a világba, kivert kutya módjára.., Békében, szabadságban akarok élni, dolgozni, gyermekeimet felnevelni». — Galló Pál, a hejő- csabai cementmű dolgozója vetette papírra e szívből jött sorokat. IVéJlClTiy SZÓ azokhoz, akik eddig még nem jegyeztek. Ezt írjuk a nyilt levél borítékjára. S lehet, hogy amikor elolvassák a címzettek, fanyar mo­solyra húzzák szájukat, talán mondanak is egyet- mást. Olyasvalamit: «Eh, mit agitálnak, mit sza­porítják a szót, megmondtam, nem jegyzek... Béke, jólét, több kenyér ... tudom, hagyjanak nekem nyugtot! Én nem kérek senkitől semmit, tőlem se kérjenek. Végzem a magam dolgát, ne bántsuk egymást!.. .» * Engedjék meg, hogy most néhány szót váltsak Önökkel. Olvassák el levelemet. Hall­gassanak meg, mit gondolok én most Önökről! Nem... Egyáltalán nem olyasmit, ami most Önöknek hirtelen eszébejut. Egyáltalán nem! Nem nézem ellenségnek, nem mondom azt sem, hogy az imperialisták szekerét tolják, mást gon­dolok, mást szeretnék mondani. * Vegyük elő a naptárt. Lapozzunk vissza benne néhány esztendőt. S álljunk meg 1944-nél. Emlékeznek arra, amikor a sziréna megszól Iáit Ujdiósgyőrben, hogy milyen lélekszakadva rohantunk a Drenika-hegy felé? Ha volt idő, fel­kaptunk egy táskát, vagy egy kosarat, ha nem* üres kézzel, puszta életünk megmentéséért ro­hantunk. Aztán jöttek a gépek. De még jöttek menekülők is. Olyanok, akik nem bírtak jól futni. Akiknek hóna alatt mankók csikorogtak és csattogásuktól visszhangzott a halottian csendes Gépész utca, a Harangtér, a Pece befonhídja Jöttek az anyák, karjukon kicsinyükkel, aztán bebuktak a homokos pincébe. A szív elszorult, a lélegzet akadozott, s mi ökölbeszorítottuk kezünket, ön is ezt tette. Ak­kor csak egy kívánságunk volt: egyszer újra sé­tálhassunk a napsütötte utcákon, családostól ki­rándulhassunk Tapolcára, vagy kisvonaton Lillafüredre. Igen szerények voltunk akkor, Csak azt kívántuk, hogy esténkint kiülhessünk a veranda szélére a szomszédokkal beszélgetni. Nyugodtan, kényelmesen, komótosan csevegni, jó mélyeket szívni a levegőből, nagyokat nevel­ni, ölelni, csókolni karjaink közt fiainkat, lá­nyainkat. Ennyit kívántunk. Meg annyit, hogy végig- aludhassuk az éjszakát. Hogy reggel pihenten kelve, munkába indulhassunk. * T)e messze volt mindez 1944-ben. Szinte elérhetetlen messzeségben. Milyen kisigényűek is voltunk! Jókat aludni, nagyokat kacagni, szív­ből szeretni, csak ennyit szerettünk volna. * Ne hagyja abba az olvasást! Ne lökje most félre az újságot. Kérem önt, olvassa végig. Már nem folytatom azzal, hogy a homokos pin­cében sápadtan sorvadó gyermekeink miatt éj­jeleket végigzokogtunk. Nem, nem mondom el, hogy bújva, árokba, fal mellett, fütyülő golyók közt hány édesapát ért találat, amikor kenyérért ment a Svéda-pékségbe. Nem írom le azt sem, hogy ekkor már Ujgyőrben, Ózdon, Borsodná- dasdon ezren és ezren hiába várták vissza sze­retteiket a frontról. Csak azt akarom még elmondani, hogy ma ragyogóan süt a nap, kék az égbolt, a lillafüredi Palota-szállóban mi üdülünk, s a nyári vasár­napokat Tapolcán töltöttük: fürödtünk, csóna­káztunk s vidáman, most is nagyokat kacagunk. Lassan tizedik éve, hogy másképpen boldogan, békében élünk. Ma már nem találkozunk az ut­cákon maszatos, csenevész kis suszterinasokkal, akiknek egyik arca mindig piros volt a pofonok­tól. Ma egyenruhás «kis katonák», ipari tanuló fiúk, lányok egészséges piros arca mosolyog ránk a buszról és a villamosról. Bizonyára Önök közül is sokan családosak. S ha vannak gyermekeik, akkor azt hiszem, fe­lesleges tovább magyarázkodnunk. Értük és ma­gunkért, népünkért, a hazáért és ez ismét azt jelenti, hogy magunkért teszünk meg mindent, ami erőnkből, tehetségünkből kitelik. Sokszor szívünket kezünkbe vennénk, hogy úgy irányít­suk dobbanását, napról-napra boldogabbak le­gyünk, jobban éljünk, gyermekeinknek minde­nük meglegyen. Végére értem levelemnek. És most bizonyá­ra azt is megkérdezik, miért nem beszéltem a nehézségekről, a hiányokról, arról, hogy sok cikknek még magas a piaci ára, arról, hogy a lakásépítés vontatottan halad. Nem hallgathatjuk el, hogy ma még drágán termelünk, hogy sok áruból a kelleténél kevesebbet és rosszabbat gyártunk. Sokat beszélünk is erről, meg a pa­zarlásról, a szervezetlenségről; s ha beszédeinket tettek követik, és még sokszorosabb erővel ro­hamozzuk meg ezeket az akadályokat, — Önök­kel együtt — elseperjük az útból fejlődésünk ne­hézségeit. S most köszönöm, hogy meghallgattak. Tud­ják, nehéz az embernek leírni mindazt, amit érez, szűkreszabottak erre hasábjaink és kevés szavunk van, mellyel méltóképen kifejezhetnénk örömünket, akaratunkat. Csupán annyit kérek most Önöktől, hogy gondolkozzanak ezen egy ki­csit estefelé odahaza. Ha majd egyszer találkozunk, ne érezzék feszélyezve magukat azért, mert volt életükben olyan nap vagy perc, amikor tévedtek, nem lát­ták világosan. Emberekkel esik meg az ilyesmi, de az emberek javítják is ki a hibákat. Mon­dom, ha majd egyszer találkozunk, nézzünk egy­más szemébe nyíltan, szorítsunk keményen ke­zet, úgy hogy érezzük egymás szívének dobba­nását, egyszerűen, becsületesen, n -8- ' i BODA ISTVÁN hogy a műlép kg-ját 60 forintért kapjuk. Ehhez az anyaghoz egyéb­ként nehezen lehet hozzájutni. A földművesszövetkezet eddig is nagy segítséget nyújtott csoportunknak- Nyáron a vándortanyázáshoz gépko­csit bocsátott rendelkezésünkre; 5 mázsa lémezt' szerzett, melyből mé­zeskannát és mézpergétőt készítet­tünk. A közeljövőben a földműves­szövetkezet sárospataki vasszaküzlé- tét felszereli a méhészethez szüksé­ges anyagokkal is. Felhívással fordulunk a megye területén lévő méhészekhez, hogy alakítsák meg ők is szakcsoportjai­kat. Saját tapasztalatunk, hogy * a szakcsoport sokkal kifizetöbb és jö­vedelmezőbb a? egyes anyagok be-1 szerzése és a méz értékesítése köny- nyebb, előnyösebb a .szakcsoportban, mint ha egyénileg termel valaki. CSENDES PÁL a méhész szakcsoport elnöke. „Ezüstkalászos mezőgazdasági tanfolyamion indulnak A mezőgazdasági termelés fejleszté­séről szóló párt- és kormányhatározat előírja, hogy a téli mezőgazdasági tanfolyamokat be kell illeszteni az állami szakoktatás szervezetébe. A földművelésügyi miniszter ennek alap, ján utasítást adott ki az „Ezüstkalá­szos mezőgazdasági tanfolyamok“ megszervezésére. Eszerint a Megyei Tanács VB. Mezőgazdasági Igazgató­ságai az Állami Kiscrleti és Tangaz daságok. termelőszövetkezetek, továbbá az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok számára :— a helyi igények nek megfelelően — növénytermelési, állattenyésztési, vagy kertészeti tan­folyamokat szervezhetnek. A hallga­tók az alapvető mezőgazdasági szak­ismereteken kívül megtanulják az nj agro- és zootechnikai eljárások gya­korlati alkalmazását is. A tanfolyam ra férfiak és nők egyaránt felvehetők,! ha 18 ik életévüket betöltötték. A tanulmányi idő két éven át. évente a téli időszakban négy-négy hónap. Az oktatás november 15-től március 15-ig hetenkint kétszer há­romórás elméleti és gyakorlati foglal­kozásból, ezt követően pedig nyári termelési feladatokból áll. A foglal­kozást úgy kell meghatározni, hogy az a termelőmunkát ne akadályozza. A második év végén eredményesen vizsgázott hallgatók bizonyítványt kapnak, amely feljogosítja őket az „Ezüstkalászos földműves“ cím és ezüstkalászos jelvény viselésére. A tanfolyamon az oktatás ingyenen. (MTI) — A Magyar Rádió szeptember 26-án, vasárnap a Kossuth adón 18 órakor helyszíni közvetítést ad Moszkvából a Szovjetunió—Magyar- ország nemzetek közötti válogatott labdarugó mérkőzésről. Beszél: Gu­lyás Gyula.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents