Észak-Magyarország, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-25 / 227. szám
ÄiwuAat, SffiH. «September 23. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 Rudolf telepen sikeresen leküsdik a hibákat9 tbrlesstik a sssénadósságot Ä rudoif telepi szénbányában, ahol néhány héttel ezelőtt még tonna- számra gyűlt a szénadósság, most örvendetesen megjavult a termelés. A bánya jelenleg 102.5 százalékra teljesíti havi tervét s így közel 155 tonna szénnel adott többet a hazának. Szép példát mutat a megye minden vállalatának. A Borsodi Szénbányászati Trösztnél nincs jelenleg olyan vállalat, amely olyan teljesítményt tudna felmutatni, mint a rudolftelepi. Mi ennek az oka? Hogyan lehet az, hogy amíg számos bányaüzemben nem teljesítik a tervet, addig a rudoíftelepi bányászok túlteljesítik az előírást. Erre voltunk mi is kiváncsiak, amikor meglátogattuk a rudolftelepi bányát. A pártbizottságon, odaérkezésüokkor Vrábik Lajos párttitkár — a 1? szuhakállói bányászhősök egyike — éppen egy bányászasszonnyal beszélgetett. Ä beszélgetés rövid volt, de barátságos, látni lehetett, hogy az emberek bizalommal fordulnak kérelmükkel, panaszaikkal a párt- titkárhoz. De nemcsak arról tanúskodott, hogy az üzemben türelmesen foglalkoznak a dolgozók kéréseivel, bajaival, hanem arról is, hogy a kommunisták ugyanakkor türelmetlenek a hibákkal, különösen a munkafegyelem megbán tóival szentben, A bányászasszony ugyanis munkába akart állni és a pártbizottságtól kért felvilágosítást. Férjét néhány héttel ezelőtt a bányászok kiközösítették az üzemből, mert sokat hiányzott, bomlasztotta a fegyelmet. A párttitkár közölte az asszonnyal, hogy megfelelő munkát adnak majd •neki. Ez a kis beszélgetés is már sók- mindent megmagyarázott. — A bányászok között jónéhányan voltak olyan megrögzött hiányzók — mondta Vrábik elvtárs —, akik munka helyett inni és mulatozni jártak, sőt csábították a többieket is, különösen a fiatalokat. Az ilyenek mellett az álbetegek száma is emelkedett, s így a munkafegyelem nagyon leromlott a bányában. De a becsületes dolgozók nem tűrték tovább a lógósok viselkedését, egy szép napon kérdőre vonták őket a felolvasóban. Voltak olyanok is közöttük, akik egy hónapban 5—6 műszakot mulasztottak. Vemczel Mihály vájár azonban egy hónapban hétszer hiányzott igazolatlanul. Négy ilyen dolgozót ki is közösítettek a bányából. Duzsik József igazgató és a főmérnök, Hibbei Barna, akik minden tudásukat és erejüket arra fordították, hogy a vállalat mielőbb letörleszthesse a körülbelül 14 ezer tonna szénadósságot, türelmesen nevelik a bányászokat, De nemcsak nevelik őket. hanem tanulnak is tőlük. S a bányászok nem csupán vezetőket látnak bennük, hanem olyan embereket, akiknek a segít, ségére mindig számíthatnak. Hallgatnak is £ szavukra. Az elmúlt vasárnap például, amikor három. bar. madcs termelést irányoztak elő csaknem minden bányász bejött dől- j gom!. Az igazgató és i főmérnök <vl- 5 mondták a* bányászoknak, hogy mi., " ért szükséges a vasárnapi munka és ez emberek meg is értették, hogy milyen fontos a bánya jő hírnevének helyreállítása, az adósság mielőbbi letörlesztése, A bányászok örömmel dolgoznak, s most már világosan látják, milyen hatalmas jelentősége van a szilárd munkafegyelemnek. A pártszervezet is nagy segítségei ad a hibák kijavításához. A legutóbbi taggyűlést —■ amelyen első pontként szerepelt a munkafegyelem és a termelés kérdése ■—■ ügy szervezték meg, hogy azon majdnem minden párttag résztvett. A bányászok büszkéin beszélnek arról, is, hogy sokat javult a szén minősége. A szén kalóriaértéke jó és volt már olyan hónap, amikor 133 ezer forintot kaplak kalóriavisszatérítés címén. Ha a hányában beszélgetés közben megkérdezzük, hogy mi újság van az üzemben — a bányászok közül többen ezzel válaszolnak: — Hogy mi újság? Az, hogy hosz- szú idő után most már újra 100 százalék fölött termelünk. Ez a mi legnagyobb örömünk most a bányában. Juhász Lajos brigádvezető, aki 18 fős brigáddal dolgozik, elmondta, hogy jelenleg átlagosan 120 százalékra termelnek. — Megnyugvással látjuk — mondta —, hogy a bánya vezetői nagy jelentőséget tulajdonítanák a feltárásnak, s a front számára folyamatosan biztosítják a szénmezőt. A vezetők már régebben is szerették a fronton való termelést, de mi még őnáluk is jobban szeretjük ezt a módszert. — Nálunk sohasem áll a munka. Mindenki tudja, hogy mi a kötelessége. Nem vár senki a másikra. Egymást segítjük, de ugyanakkor meg is követeljük egymástól a jó munkát. Van más újság is a bányában. Ez pedig a millszekundumos robbantási módszer, amely már az egész országban felkeltette a bányászok érdeklődését. Rudolftelepcn három kamarafejtésen már sikerre vezetett a kísérlet, s most a IV-es akna 103. számú frontján folynak a kísérletek. Tatabányáról hat bányász érkezett a bányába, közöttük minden műszakon kettő-kettő van szolgálatban. Türelmesen magyarázzák a módszer lényegét, megtanítják a rudolftelepieket a rendkívül értékes eljárásra. A bányászok sokat várnak az újfajta. módszertől. Tudják, hogy kevesebb robbanóanyag kell hozzá, alkalmazásával jelentősen csökken a füstrevárás ideje és nagyobb darab szenet lehet vele robbantani. A bánya sikerei mellett azonban vannak olyan jelentős hibák is, amelyeket mielőbb ki kell javítani. Még mindig nem csökkent a szén termelési költsége. A műszaki Vezetőknek gondosabban kell átvenni a munkát, s nem szabad megengedniök, hogy meg nem dolgozott munkáért bért fizessenek ki. Sok a béraiaptúllépés a vállalatnál. A munkafegyelmet is csak akkor tudják gyökeresen megjavítani, ha nem tűrik meg az álbetegeket a bányában. Sok dolgozó csak 2—3 nap elteltével jelentkezik az orvosnál, s utólagosan próbálja igazolni a betegségét. Sajnos, a bánya orvosa, dr. Farkas Ferenc hanyagul teljesíti kötelességét felelőtlenül igazolta a lógósoknak a hiányzásokat. Ezért a bánya igazgatójának javastatára, most már csak annak a dolgozónak igazolhatja betegségét, aki a bányától igazolást visz arról, hogy mint beteg jelentkezett és közölte, hogy orvosi vizsgálatra akar menni. A rudolftelepi bányászok jó úton haladnak, példát vehet róluk a megye többi bányavállalata is. Nem kétséges, hogy az elkövetkezendő időkben még szebb eredményekről számolhatunk be Rudolftelepről. Csehszlovákiai írók látogatása Miskolcon Szeptember 8-a óta hazánkban tartózkodik a csehszlovákiai írók két neves képviselője, Frantisek Szmeja, a Csehszlovák írószövetség ostravai szervezetének titkára és Egri Viktor, a bratiszlavai írószövetség magyar tagozatának egyik vezetője, a szlovákiai magyar írók lapjának, az Uj Szó szerkesztője. A két neves vendég két napot töltött Miskolcon, s ezidő alatt megtekintették a város nevezetességeit, látogatást tettek a vasgyárban, Lillafüreden, Tapolcán. Megismerkedtek az írószövetség miskolci csoportjának tagjaival, akikkel hosz- szabb beszélgetést folytattak. Szmeja az új cseh Irodalomban igen jelentős helyet foglal el, eddig három verskötete és két nagyobb prózai műve jelent meg. Mint bányász kezdette pályáját, jelenleg 50 éves. Valamikor járt átutazóban Magyarországon, de most először tanulmányozza alaposabban hazánk életviszonyait, természeti szépségeit, iparunk, mezőgazdaságunk fejlődését, népünk kulturális viszonyait. Az 65 éves Egri Viktor nevét jól ismeri a magyar közönség, régi harcosa a szlovákiai haladó magyar irodalomnak. „Közös út“ című darabja Budapesten és több vidéki város színpadán nagy sikert aratott és az új idényben ismét szinre kerül egyik új darabja: „Pünkösdi királyság" című vígjátéka. A miskolci írók a vendégekkel való beszélgetés során sok értékes tapasztalatot nyertek és Egri Viktor készséggel ajánlotta fel, hogy érdemes műveiket népszerűsíti a szlovákiai magyar sajtóban is. Elmondotta többek közt, hogy az ottani írószövetségnek milyen a szervezete, hogyan segíti a fiatal írókat. A szövetségiek vannak rendes tagjai és tagjelöltjei. Tagjelöltekké ajánlás alapján azokat választják meg, akik a napi sajtóban, vagy folyóiratokban értékes írásaikkal kitűnnek, a rendes tagságnak azonban már nagyobbak a követelményei: legalább egy olyan kötet, színdarab, amely országos visszhangot keltett. Az írószövetség központjának tagjai rendszeres segítséget nyújtanak a vidéki csoportok fiatal íróinak, napokat töltenek el közöttük és bírálataikkal, tanácsaikkal segítik őket fejlődésükben. Kedves vendégeink példát is mutattak, amikor órák hosszat türelemmel, szeretettel beszélgettek el a miskolci írókkal, elolvasták írásaikat és sok-sok őket érdeklő problémát beszéltek meg velük. Sajnos ez nálunk nem így van. A miskolci írókat csak a legritkább esetben látogatják meg a budapestiek s ha egyik-másik el is vetődik ide, nem ér rá. hogy hosszabban foglalkozzék a helyi írók problémáival. A csehszlovákiai vendégek és a miskolci irodalmi, művészeti élet képviselői között meleg baráti kapcsolat alakult ki és az együtt töltött idő hasznára vált valamennyíöknek, s a két baráti nép kulturális együttműködésének. TÁV IRATOK Az Északmagyarország Szerkesztőségének Miskolc örömmel jelentjük, hogy Berzék község dolgozói harmadik negyedévi adófizetési tervüket Szeptember 23-ra 108 százalékra teljesítették. SZABÓ LÁSZLÓ vb. elnök * Jelentem, hogy a szikszói járás ősz. szes községe a harmadik negyedévi adóbevételi tervét a mai napon túlteljesítette. SIMKŐ ISTVÁN járási pénzügyi osztály ÖTVEN EV BECSÜLETES MUNKÁBAN A hófehér hajú, ösz- bajuszú Lóczi István bácsi 69. életevét tapossa már. Szép idő ez egy ember életében, — szobiak mondani. Mozgása bizony nem olyan fürge már, mint a fiolátoké, de annál nyugodtabb, meg gondoltába. Az ózdi karbantartóknál dolgozik. Jól végzi munkáját. Egészségét akármelyik fiatal megirigyelhetné, Lóczi bácsi is úgy kezdte el a szakmái, ahogy sok mgs: „inas“ volt. Kovácsinas ezelőtt 50 évvel, aztán a gyárba jött dolgozni, ahol lakatos lett. Szorgalmasan javítgatta, ápolgatta a gépeket, amelyeket megszeretett. Ott volt az üzemben 1904-ben, amikor megindítotiák a blokkbangersort. Dolgozott az épület összeszerelésénél, a martin-kemence vasszerkezetének elkészítésénél. Sok volna elmondani Lóczi bácsi életét, munkáját. fis mégsem ve'lék ember Százizorosan vissza térülnek az államnak kölcsőnadoü forintjaink Autóbusz- és villamosközlekedésünk fejlődése Miskolo közieke. déae évről évre ja vul. Amíg 1950- ben mindössze 12 autóbusz bonyoli tóttá le az utasforgalmat- 1954-ben már 51 autóbusz ál! a miskolciak rendelkezésére. A villamos közieké dós is meggyorsult amióta a kettősvágány elkészült. 1944-ben csupán 24 villamoskocsink volt, 1954-ben már 88 villamoskocsi közlekedik a városban. f* »AJK -* ' 1 1 1950 1954 Állandóao emelkedik a vajfogyasztás-IQ. 325 kg. Mm kg. IQ. 710 kg. [ P [>j» 1952 I. NEGYE» 1955 I,HEGYED 1954 !. NEGYED Borsod megyében 1954. első negyedévében 19.710 kilogramm vajat fogyasztottak el dolgozóink, ennyit vásároltak az állami kiskereskedelmi vállalat boltjaiban. Ehhez természetesen még hozzá kell számítani a földművesszövetkezetek által és a piacon eladott vajmennyiséget is, hogy a jólét növekedésének mértéket pontosabban megállapíthassuk. Evről-étre több pamutszövelet vásárolnak Az állami kiskereskedelmi vállalat megyei forgalmából közlünk néhány adatot. Megjegyzendő azonban, hogy ezekben nincsenek benne a földművesszövetkezetek és a FŰSZERT stb. adatai. Eszerint tehát 1952. első negyedében 11 millió 620 ezer forint értékű pamutszövetet. 1953. első negyedében 13 millió 061 ezer forint értékű pamutszövetet vásároltak a dolgozók; 1954. első negyedében az állami kiskereskedelmi vállalat üzleteiben 15 millió 837 ezer forint értékű pamutszövetet adtak el. A szebb Miskolciért 1953 20.S22.0S 0 P fi ^ I] cn * ______ ■ __ '[ P 40.000.000 \T A miskolci városi tanács évről-évre jelentős összegeket irányoz elő, hot,,, rendezettebb, szebb várost, jobb víz- és gázellátást, tiszta utcákat, több parkot, fürdőt biztosítson a dolgozóknak. 1952-ben 20 millió 322 ezer forintot ruháztak be erre a célra, 1953-ban 31 millió 650 ezer forintot, 1954-ben ez az összeg 40 millióra emelkedett. Ebből vízellátásra 6 milliót, parkosításra több mint 3 milliót, a fürdő fejlesztésére másfélmilliót fordítottak. Jelentős összegeket költöttek diákotthonok, általános iskolák, napközi otthonok, ovódák építősére, bővítésére is. Uj tanintézet létesítésére például 3 millió 600 ezer forintot ruháztak be. számba a Rima urai, jó szót sem kapott jó munkájáért. De hadd beszéljen Lóczi bácsi az életéről: — Mindig szerettem dolgozni. Azt vallom: a munka nem töri meg az embert, ha egészséges életmódot él. Persze a múltban 11—16 órát is dolgoztattak, kényszerí- tctlek rá. Egészségemre azonban vigyáztam és nem is voltam nagyobb betegségben. Még to. vább Szeretnék dolgozni, hiszen már van értelme, becsülete a munkának. Az elmúlt évben a „Szakma kiváló dolgozója“ oklevelet kaptam. Pénzjutalomban is része, sültem. Szívesen is végzem munkámat, csak hát már nem vagyok fiatal, az idő felemésztette erőmet. Sokszor elnézem a fiatalokat, milyen bot- dog élelük van ma. Bizony a múltban nem is álmodhattunk ilyenről. Mégis sok fiolái visszaél a szép jogokkal, húzódik a nehezebbtől. 69 éves fejjel mondom: — Ezért a világért, a mai életért érdemes dolgozni! Lóczi bácsi kinyitja a szerszámműhely ajtaját, úgy, hogy az üzem dübörgő moraja behallatszik a kis műhelybe s odakiált a brigádnak: — Vizsgáljátok meg a sorozatot! Még most is irányítja a. munkát, becsülettel dolgozik. Áprilisban mull 59 éve, hogy az ózdi gyárban dolgozik. Államunk, népünk megbecsüli munkáját, 50 éves jubileumi évfordulójára 1209 forinttal jutalmazta. Nem egy ilyen idős munkás van az ózdi gyárban, aki 25—10—59 éve dolgozik már ,s államunk ezeket is havi keresetüknek megfelelő pénzjutalomban részesítette. A második negyedévben 72 ilyen idős dolgozónak fizetett ki jubileumi pénzt a gyár vezetősége.
