Észak-Magyarország, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-21 / 223. szám

iteddy 18M. {September Sí. ESZAKMAGYARORSZAG 3 A Hazafias Népfront folytatja és kiteljesíti a nemzeti egységért vívott évszázados harcot Kossuth-emlékünnepség Monokon A Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletet hozott a nyugdíjak rendezéséről munkás-paraszt szövetség, s amely felöleli a lakosság döntő többségét A Hazafias Népfront dicsőséges tör­ténelmi hagyományok folytatója Történelmünk újra és újra fellob­banó szabadságharcai bizonyítják hogy nemzeti ügyünk mindig dia dalmasan haladt előre, amíg min­den becsületes magyar közös harcra fogta össze erejét a haza érdeké­ben. Erre tanít bennünket a Kos­suth Laiosra való mai emlékezés Ä Hazafias Néofront a népi egység a munkásosztály és az összes többi dolgozó réteg szövetségének kifeje­zője. A Hazafias Népfront tehát megváltozott történelmi körülmé­nyek közepette eszmeileg folytatja és kifeljesíti a nemzeti egységért vívott évszázados harcot és pártunk népfr om t-polii tiké jának legnemesebb hn«vományait. Egyedül az új népfrontmozgalom ad lehetőséget az egész nép erejének egyesítésére a közös cél érdekében A Hazafias Népfront ad lehetőséget arra. hogy minden dolgozó mégin- kább gazdája legyen faluja, városa egész, hazája ügyének. A népfront- mozgalomban minden derék, becsű letes ember kifejtheti tevékenysé­gét, hallathatja véleményét, tettek­re válthatja javaslatait, elgondolá­sait, saját maga és hazája érdeké­ben. A Hazafias Népfront megyei elő­készítő bizottsága nevében Tok elvtárs felhívta a megye minden lakosának figyelmét, hogy állam- polgári, hazafias kötelezettségeinek fegyelmezett teljesítésével készüljön a tanácsoknak a Hazafias Népfront jegyében lezajló választására. Ké­szüljön megyénk: minden dolgozója több és jobb munkával a tanácsok ünnepélyes megválasztására, dolgozzunk teljes erővel, nagy nemzeti célkitűzéseink megvalósításáért, a mezőgazdaság általános, gyors fejlesztéséért, a jólét és a kultúra állandó növeléséért. Csak ma, a szocializmus építésé­nek szakaszában értjük meg igazán, amit Kossuth 1848-ban mondott: Bízzunk magunkban s ha magunk­hoz hívek leszünk, megtartjuk amit nyerünk: ami még hátra van megsze- rczzük: s a nemzet lelkesült erejével kivívandó béke szent ölén ... magyar hon szabad földje kevés évek alatt paradicsommá virul...“ Az ünnepi beszéd befejezése utón a Kcssuth-erolékmű megkoszorúzása következett. Az ünnepséget több órán át tartó színvonalas kultúr­műsor zárta be, amelynek kereté­ben a megye számos kulturcsoport- jénak játéka tette emlékezetesebbé a nagy napot. ............. ............. Hét nap helyett hat nap alatt akarják elvégezni a nagyjavítást az ózdi karbantartók Sátoraljaújhelyen és Sárospatakon lelkesen készülődnek az ünnepi könyvhétre mű előtt, a sínen járó hatalmas 45 tonnás gőzdarú emelte fel a blokk­sort meghajtó, előre összeszerelt 35 tonnás fogaskereket. A karbantar­tók lendületesen dolgoztak, hogy a körülbelül 3 méter átmérőjű fogas­kereket — melyben már benn volt a tengely is, — mielőbb a csúsztató szánkóra helyezzék és a helyszínre szállítsák. Nem volt könnyű a ha­talmas méretű nehéz anyagot a he­lyére vinni, mert a blokksorozathoz vezető út igen szűk, így nagyon óvatosan kellett hozatni. A kőmű­vesek lebontották az egyik raktár sarkát, hogy a fogaskerék a ten­gellyel együtt beférjen. A huzatásnál a szállítóbrigádok serényen dolgoz­tak. Jó munkát végzett a Kakas brigád. Centiméterről-centiméterre haladt csak a hatalmas alkotmány, de a kitűzött időre rendeltetési he­lyén volt. A karbantartók már az előkészületekben megmutatták, hogy hősies munkát tudnak végezni, telje­síteni akarják azt a fogadalmukat, hogy a hét napra betervezett nagy­javítást hat nap alatt befejezik. Sok sikert kívánunk ehhez az ózdi kar­bantartóknak. A Haaáfias Népfront megyei elő­készítő bizottsága nagy ünnepség keretében emlékezett meg vasárnap Monoik községben Kossuth Hajósról, a/ószabadság, a nemzeti független­ség, a népi egység eszméjének iáng- 'lelkű harcosáról, születésének 152. évfordulója alkalmából. Ünnepi díszbe öltözött a község erre ?_ napra. Vörös és nemzetiszinű zászlókkal díszítették a falu utcá­ját és a díszemelvényt, amelyen a megyei, járási és községi párt-szer­vek, a tanács, a honvédség képvi­selői, a község élenjáró dolgozói foglaltak helyet. Sokezren jöttek el a megye különböző részeiből is, hogy résztvegyenek az emlékünne­pélyen. Lelkes, megindult hangulatban kezdődött az ünnepség. A Lenin Kohászati Művelt ifi zenekara a Himnuszt játszotta el. Burány Er­zsébet szavalata és a szerencsi óvó­nőképző énekkarának száma után Fazekas István, Monok község ta­nácselnökének szavai nyitották meg az emlékünnepélyt. Az ünnepi be­szédet Tok Miklós, a Földes gimná­zium igazgatója mondotta. — Kossuth Lajos születésének 152T évfordulója alkalmából kegye­lettel és szeretettel emlékezünk ar­ra a férfiúra, akinek neve örökre összeforrott a magyar nép szabad- ságtönekvéseivel, a nemzeti összefo­gás, a népi egység gondolatának ébrentartásával és megvalósításával, —/kezdte szavait. — Kossuth politikai örökségének lényegét ma Is vállaljuk, hűségesen őrizzük. Ennek az örökségnek a lényege: ra­gaszkodás a nemzeti függetlenség­hez, a nemzeti összefogás, a népi egység gondolatához. Kossuth nagysága akkor mutatko­zott meg legjobban, amikor a törté­nelem a magyar függetlenség fegy­veres védelmét tűzte napirendre. „Mi 1848—49-ben egy óriási harcot vívtunk — irta Kossuth 1861-ben. — Védtelen mellnél, üres kezeknél alig volt egyebünk, amivel a támadónak útját álljuk. De útját álltuk, útját bírtuk állni, mert meg volt népünk szivében az önfeláldozó hazaszeretet, amely a törpéből is óriást csinál. Mintegy lábdobbanásra állottak elő a földből a bajnokseregek, mintegy varázsütésre az Alföd hallgatag váró. sai sürgékeny ho.reszcrgyárakká vál­toztak: puszta tenyerünkből nőttek halomra a raktárak, a békés munkás nép fiai harcedzett katonákká sora­koztak, a hon háromszinü zászlója alá. Szemhunt/oritás nélkül néztek szembe 'a. halállal, himnuszt, énekelve rohan­ták meg a halált szóró ütegeket.“ Hogy így történt, abban elmúlha- tatlan érdeme van Kossuth Lajos­nak. A nemzeti függetlenség védel­mében a népre támaszkodott, a né­pet, elsősorban a parasztságot moz­gósította. Kossuth, a nemesi szár­mazású szabadelvű politikus termé­szetesen nem volt a következetesen végigvitt átalakítás olyan hive, mint Petőfi. Nem volt a parasztság követelésének, a következetesen véghezvitt jobbágyfelszabadításnak és földosztásnak olyan szószólója sem, mint Táncsics. De már a re­formkorszakban is és még sokkal nagyobb mértékben a szabadság- harc alatt — különösen 1848 őszén — kész volt a népre támaszkodni, a nép követeléseit kielégíteni a ha­za, a, függetlenség érdekében. Ezek a napok, amelyekben Kossuth leg­közelebb került a néphez, a legjob­ban támaszkodott a népre, rakták le a honvédhadsereg dicsőséges Í849-es tavaszi hadjáratainak alapjait. Jel­lasics ellen Kossuth például így mozgósított: „Miből áll ennek a Jella­sicsnak a hatalma? Egy kis anyagi erő, 60—60—70 ezer ember, de mi van a hála mögött? Mire támaszkodhatni? Hal van a nemzet, mely az igazság lelkesedésével támogatja öl? Mi ma­gyarok. csak akarnunk kell, elegen vagyunk, hogy csak kővel is agyon­verjük. Fegyverre tehát magyar! Életedért, becsületedért, hazádért, házadért, ősi tűzhelyedért! Hazánk mindenünk! A hazát megmenteni első kötelesség! A hazát mentve magunkat mentjük!" Ott voltak Kossuthék zászlója alatt megyénk parasztjai, munkásai, a mai monokiak nagyapái, dédapái is. Az ózdi munkások többek között így \'álaszoltak felhívására: „...ha va­gyont nem áldozhatunk, felajánljuk a hazának erős, edzett karjainkat és szabadságért lángoló vérünket, elha­tározván, hogy valamennyien bcállunk honvédnek". Kossuth a szabadságharc után is hű maradt eszményeihez. Igaz. hogy nem . egyszer tévutakon kereste . a magyar felszabadulást, de törhetet­len következetességgel eleyen jelképévé vált a magyar nép függetlenségi vágyának, egységförekvéseinek. Tok Miklós elvtárs a továbbiakban arról beszélt, mennyire gyűlölte a nagybirtokos arisztokrácia még a halott Kossuthot is. Ugyanakkor, amikor az uralkodó osztály elárulta Kossuth örökségét, az Alföldön ma­gyar parasztok végesvégig hajadon­fővel mondták ki Kossuth nevét. A tanyai beszélgetések vége mindig az a kérdés volt: mit üzent Kossuth Lajos? Kossuth nagysága abban van, hogy osztálykorlátai ellenére olyan vezetővé tudott válni, aki a nemzet életének egy történelmi forduló­pontján összefogta az ország min­den haladó erejét, kifejezte a nép vágyait, törekvéseit. Élesztette és táplálta a hazaszeretet lángját az egyszerű emberek szívében, hőstet­tekre, fáradhatatlanságra, önfelál­dozásra lelkesítette a népet. Kossuth hajthatatlan harca a népi összefo­gásért, a nemzeti egységért, ma is erőt adó, világító példa népünk számára. Az emlékezés Kossuth La­josra arra tanít, hogy minél inkább eggyéválik a dolgozók szabadságá­nak és a haza függetlenségének .ügye, annál biztosabb a siker. A szabadságharc győzelmei elsősorban annak köszönhetők, hogy Kossuth, a forradalmi politikus a népet moz­gósította, a népre támaszkodott, a nép pedig híven bízott benne. A nemzet egységét, önvédelmi harcát 1848—49-ben az gyengítette, hogy feloldhatatlan ellentétek vol­tak a szabadságharcot vezető neme­sek és a szabadságharc tömegere­jét jelentő parasztok között. Ma a munkásosztály és pártja vezetésével létrejött az egész dolgozó nép szilárd egysége: a nemzeti egység, amelynek hatal­mas erejű kifejezője, megvalósítója napjainkban a Hazafias Népfront. Pártunk megértette a történelem tanítását: azt, hogy a 48-as szabad­ságharc egész világot lelkesítő győ­zelmeit is a Kossuth, Petőfi, Tán­csics kovácsolta nemzeti egység tette lehetővé. A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának útmutatása nyo­mán megkezdődtek az előkészületek a legszélesebb tömegeket átfogó, demokratikus, hazafias, társadalmi és politikai tömegmozgalom: az új népfront megszervezésére. A Haza­fias Népfront nemcsak nevében kü­lönbözik a függetlenségi fronttól, hanem abban is, hogy széles tö­megmozgalom, amelynek gerince a Szeptember 22-től 29-ig az ózdi gyár leáll a szokásos évi nagyjaví­tásra. Nagy feladat hárul ezekben a napokban az ózdi karbantartókra, jó munkájuktól függ a gyár gépeinek zavartalan működése. Arra kell tö­rekedniük, hogy jól végezzék el a gépek javítását, biztosítsák a to­vábbi termeléshez a gépek jó teljesí­tőképességét. Az ózdi karbantartók már jóelő- re felkészültek a feladatra. A karbantartó gyárrészleg műhe­lyében Kakas Lajos brigádja más­fél hete nagy szorgalommal dolgo­zik a blokksor meghajtó fogaskere­kén. Mivel Diósgyőrből késve érke­zett, a fogaskerék, gyors, lelkes, odaadó munkával kellett összesze­relni, hogy mire a nagyjavítás meg­kezdődik, a helyszínen legyen a meghajtó szerkezet. Mázik • Zoltán brigádja a triósorozathoz két darab új hengerlő kocsit szerelt össze. A többi brigád is azon szorgoskodik, hogy 3 nagyjavításra kéznél legye­nek az alkatrészek és ne kelljen várni rájuk a beépítéseknél. Szeptember 20-án a durvahenger­Az új tanév kezdetén igen meg­növekedett az állami könyvesboltok forgalma. A tanuló fiatalság és a szülők ellepték a boltokat, hogy tankönyvhöz jussanak. Sátoraljaúj­helyen és Sárospatakon különösen nagy volt a forgalom, s a rendkívüli érdeklődésnek a könyvesboltok dol­gozói elismerésreméltó buzgalommal tettek eleget. A jövő hónapban megtartandó ün­nepi könyvhétre ujult erővel készül­nek a könyvesboltok dolgozói, akik az operatív bizottsággal együtt több- ízben tartottak gyűlést, hogy meg­beszéljék a könyvhét megrendezé­sének részleteit és saját teendőiket. A megyei kulturbizottság a legna­gyobb segítségről biztosította a könyvesboltokat. Nemcsak az utcá­kon fognak díszes sátrakat felállí­tani a vásárlóközönség számára, ha­nem minden üzemben állítanak fel külön könyvsátrakat, ahol a klasszi­kus és az újabb irodalom termékei kimerítő választékban lesznek kap­hatók. A könyvesboltok dolgozói ná­lunk is lelkesedéssel készülnek és vállalják a könyvhét alkalmából rá­juk háramló feladatokat. KÖSS ZSIGMOND SatoraljaujheJy. Az öreg és rokkant dolgozók élet- színvonalának emelése, a nyugdíja­sok helyzetének rendszeres javítása a kormányprogram fontos célkitűzé­se. A kormány az elmúlt években többízben is emelte a nyugdíjakat, az idén áprilisban végrehajtott ren­dezés pedig a nyugdíjasok nagy ré­szénél mintegy 30 százalékos eme­lést jelentett. A dolgozók az utóbbi időben is­mét nagy számban fordultak külön­böző párt-, állami és szakszervezeti szervekhez azzal a kéréssel, hogy a nyugdíjasok helyzetét további in­tézkedésekkel tegyék kedvezőbbé, s biztosítsák, hogy öregkorukban a jelenleginél nagyobb összegű nyug­díjban részesülhessenek. A Magyal Dolgozók Pártja Központi Vezetősé­ge részletesen foglalkozott a dolgo­zók ez irányú kéréseivel. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a minisztertanács előterjesztésére szeptember 18-án tartott ülésén el­fogadta a nyugdíjak új szabályozá­sára vonatkozó törvényerejű rende­letet. A rendelet igen jelentős intézke­déseket tartalmaz az öreg és rok­kant dolgozók, az özvegyek és ár­vák ellátásának megjavítására, és az eddiginél lényegesen kedvezőbb feltételeket biztosít a jövőben -nyug­díjba- menők számára. A rendelet általában a bérből és fizetésből élőkre, a munkaviszony alapján nyugdíjban részesülőkre vonatkozik. Az új rendelet életbelépését — október elsejét — követően nyugdí­jazásra kerülő dolgozók alapnyug­díjként fizetésük 50 százalékát kap­ják. Ezenfelül az 1945 után mun­kában töltött évekre évi 1 százalék nyugdíjkiegészítés jár. A nyugdíj- jogosultság megszerzéséhez tovább­ra is tíz év szolgálati idő szükséges Az ilymódon megállapításra kerülő nyugdíj legkisebb összege általában havi 500 forint, 'kivételt képeznek egyes alacsony — havi 660 fcrinthál kisebb — keresetű dolgozók, akik­nek legalacsonyabb nyugdíját fize­tésük 75 százalékában állapították meg. A nyugdíj a nőket 55, a fér­fiakat 60 éves koruktól {Heti meg. Az eddigi rendeletek szerint az 55. illetve 60 éves korban nyugdíjba menő dolgozók fizetésük 15 százalé­kát kapták alapnyugdíj címén, a legkisebb nyugdíj összege pedig ha­vi 200 forint volt. Az új rendezés tehát azt jelenti, hogy például a havi 1200 forint fizetésű, 60 éves ko­rában nyugdíjba menő dolgozó a jövőben havonta háromszorakkora — 660 — forint nyugdíjat kap, mint amennyit eddig kapott volna. A nyugdíj meghatározott legkisebb összege pedig azt biztosítja, hogy például a havi 700—800 forintot ke­reső dolgozó is legalább havi 500 forint nyugdíjat kap. Az új feltételek alapján megálla­pított nyugdíj lehetővé teszi, hogy a jól megérdemelt pihenést választ­hassák azok az idős dolgozók Is. akik eddig nem mentek nyugdíjba. A fentiek szerint megállapított nyugdíj azokat illeti, akik nyugdíja­zásuk után nem dolgoznak. Ezek nyugdíjának folyósítása, ha ismét munkába állnak, munkaviszonyuk idejére ideiglenesen szünetel. Egyes, különösen nehéz munkafeltételek között dolgozók, így elsősorban a föld algtt dolgozó bányászok, egész­ségre ártalmas munkakörben dolgo­zók (kohászok, üvegfúvók stb.), to­vábbá a rokkantsági nyugdíjban ré­szesülők a felemelt összegű nyugdíj 50 százalékát, a baleset következté­ben megrokkantak pedig 75 száza­lékát akkor is megkapják, ha mun­kába állanak. Az özvegyi nyugdíj pedig abban az esetben is teljés Összegben jár, ha az özvegy dolgo­zik. Az új törvényerejű rendelet nagy mértékben emeli a rokkantak nyug­díját is. Különösen magas nyugdi­jat kapnak azok, akik üzemi bal­eset vagy foglalkozási betegség kö­vetkeztében rokkantak meg. Ezek­nél az alapnyugdíj fizetésük 80 szá­zalékáig emelkedhet és az alap­nyugdíjhoz az 1945 óta eltelt évek után évi 1 százalékos nyugdíjkiegé­szítést is kapnak. A rendelet biztosítja, hogy azok 8 dolgozók, akik részére az eddigi sza­bályok szerint a nyugdíjat koráb­ban már megállapították, nyugdíju­kat változatlan összegben megkap­ják akkor Is, ha tovább dolgoznak. Ha azonban a munkából kiválnak vagy már ma sem dolgoznak, nyug­díjpótlékot kapnak. Akik 1954 július 1-én vagy később váltak ki a mun­kából, 30 százalékos pótlékot kapnak 1954 október elsejétől, illetve mun­kaviszonyuk későbbi megszüntetésé­nek időpontjától kezdve, A pótlék­kal növelt nyugdíj ez esetben sem lehet kevesebb havi 500 forintnál, De ezekre is vonatkozik az a ren­delkezés, hogy a nyugdíj nem ha-a ladhatja meg keresetük 75 százalék kát. A már nyugdíjban lévők közül azok, akiknek munkaviszonya 1954 július 1-ét megelőzően szűnt meg 1954 november 1-től kezdve 25 százalék nyugdíjpótlékban részesülnek. Változatlan összegben megkapják' korábban megállapított nyugdíjuk kát: a régi mezőgazdasági járadékod sok és azok, akik az öregségi kor-* határt még nem érték el. Az utób-* biak a korhatár elérése vagy meg** rokkanás esetén a 25 százalékos pótlékra is igényt szereznék. Amennyiben a pótlékban részesülő nyugdíjas később ismét munkába áll — munkaviszonyk idejére az alacsonyabb nyugdíjat kapja. Azok a dolgozók, akik a régi rendelkezések alapján nyugdíjra jo- gosultak és nyugdíjigényük folyó évi szeptember hó 30-ig megnyílik (például azok. akik 60. életévükéi betöltötték), választhatnak a régi és új rendelkezések alapján járó nyug-* díj között. Azok, akik a régi ren-* delkezés szerint kérik nyugdíjukat, igényüket október 31-ig bezárólag bejelenthetik a Szakszervezeti Tár-1 sadalombiztosítási Központ területi szerveinél. Ebben az esetben az ed-* digi szabályok szerint állapítják meg nyugdíjukat, tehát azt munka”' viszony fennállása esetén is meg-* kapják, de nem részesülhetnek az új nyugdíjasokat megillető kedve­zőbb feltételekben. Nagy mértékben javul az új ren-* delet végrehajtása következtében a nyugdíjas özvegyek és az árvák helyzete is. Nyugdíjuk az eddig megállapított összegnél 25 százalék-* kai lesz magasabb. Ezzel több mint' 160.000 özvegy és árva részér« nyújt az állam magasabb összegű ellátást. A nyugdíjak fent ismertetett je­lentős emelése nemcsak a nyugdíja­sok életszínvonalát növeli, de ko­moly segítséget nyújt azoknak a dolgozóknak is,, akiknek családjában nyugdíjasok élnek és ellátásukról részben nekik kell gondoskodniok. A párt és a kormány új intézke­dései valamennyi dolgozó számára lehetővé teszik, hogy öregkorára megélhetését biztosítsa. A jelenleg munkában álló és ezután munkába kerülő dolgozók, idősek és fiatalok egyaránt, olyan összegű nyugdíjat kapnak öregségük idejére, amely életkörülményeiket lényegesen meg­javítja. így például az a dolgozó, aki a felszabadulás óta folyamatosan munkában áll és 1954-ben nyugdíj­ba megy, megkapja fizetésének 50 százalékát, továbbá az 1945 óta munkában töltött évek után 1—1’ százalék nyugdíjpótlékot, tehátösí- szesen munkabérének 55 százalékát. Az új nyugdíjrendszer jelentős új terheket ró az államra. Indokolt tehát, hogy a dolgozók ezeknek a terheltnek egy kisebb részét maguk viseljék, míg a nyugdíjteher növe­kedésének túlnyomó részét tovább­ra is az állam vállalja. Ezért a ren­delet szerint a dolgozók 1954 októ­bertől kezdődően havonként 2 szá­zalék nyugdíjjárulékot fizetnek. Ilymódon a már eddig is fizetett 1 százalékos jövedelemadóval együtt összesen illetményük 3 százaléká­val járulnak hozzá a nyugdíjterhék viseléséhez. A nyugdíjpótlékra jogosulta# szeptember végéig az Országod Nyugdíjintézettől külön értesítési kapnak, amely a nyugdíjpótlék igényléséhez szükséges tudnivalókat tartalmazza. így a nyugdíjasok ré­széről semmiféle külön utánjárás nem szükséges. Azok a dolgozók, akik ezután mennek nyugdíjba, nyugdíjjogosultságuk és a részükre járó nyugdíjösszeg megállapítását a» eddigi gyakorlatnak megfelelően a Szakszervezeti Társadalombiztosí­tási Központ területi szerveméi kér­jék. Az új nyugdíjrendszer, a maga­sabb nyugdíj népi demokráciánk új nagy vívmánya. Ezzel ismét jelen­tős lépést tettünk előre a dolgozók­ról való gondoskodás, az öregek anyagi helyzetének megjavítása te­rén. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletének alapján az új nyugdíjrendszer részleteit sza­bályozó végrehajtási rendeletet a minisztertanács bocsátja ki, (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents