Észak-Magyarország, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-18 / 221. szám

Szombat. 1954. szeptember 18. ÉSZAKMAG Y AKUKSZAG O PÓRBÓL MILLIÓK Sikeres kísérlet Ósdon a szállópor hasznosítására f Este van. Az özdi Kohászati Üzem lüktető életének ezer megszokott zaja, dübörgése messze elhallatszik. A Felsőbányán egy furcsa berende­zés rövid kéménye füstölög. Aknás kemencének nevezik. Környékét re : {lektorok fénye világítja meg, suga­ruk meztelen felsőtesttel dolgozó fér fiák izmos vállán villog. A kemence vörös fényt áraszt maga körül. Kusnyár Istvánnal, az energiagaz­dálkodási osztály tüzeléstechnikai csoportjának vezetőjével beszélge­tünk a kemence mellett. Nagyjelen­tőségű munkán fáradoznak. — Kísérleti kemence ez — vála­szolja kérdésemre. — Ózdon körül­belül egy éve folynak különböző próbálkozások a kohókból kikerü’ő szállópor felhasználására, illetve a kohókba való adagolására, Próbál koztunk zsugorítással, tömörítéssel, de különböző okok miatt egyik módszer sem hozott kielégítő eredményt. Pcdij talmaz a szállópor sok vasat tar­os ha sikerül adagolhatóvá tenni, sok ércet pótolhatunk vele és népgazdaságunknak sokat megtaka rí thatunk. — Most új eljárással próbúlkoz tunk. SalakosítjuK a szállóport. A kemencébe kokszot, ankeritet, bevés özörényi kénkovandot és szállóport adagolunk. A kemence alján állandóan csu­rog a folyékony salak, amely ki hűlve nagyszilárdságú. kitünően adagolható anyaggá válik. — Es mennyi így a vastartalma? — Az eddigi laboratóriumi elem­zések átlagosan 44 százalékos vastar talmat mutattak ki. A kemence furcsa, csetlőn jószág. Nem is állom meg kérdezés nélkül. — Ha sikeresen befejezik a kísér, letet, azután is ez a kemence műkö­dik majd? Kusnyár elvtára olneveti magát: — Dehogy. Örülünk, hogy eddig kibírta. Ócskavasból, hulladéktéglá ból építettük. A szükséges levegőt egy kivénhedt, zörgő ventilátor adja, de kísérleti célra megfelelt. Az ered menyek biztatóak és rövidesen új kemence épül majd az itt szerzett tapasztalatok alapján. Ezt a kernen- eét Eiben Tibor olvtárs, az acélmű tüzeléstechnikai vezetője készítette csoportjával, de a mi osztályunk is segít ebben. Eehet, hogy ott, vagy az T. kohó mellett épül fel majd a végleges kemence. * A szállóporból nagymennyiségű anyag áll rendelkezésre, hiszen évtizedeken keresztül nem hasznosították, hanem tárolták itt a Felaőhányón. A kísérlethez az alacsonyabb szilárd ságú hazai koksz is kitűnően meg felel. Most már csak ez a feladat, hogy az eljárás gazdaságosnak bizo­nyuljon és akkor semmi akadálya hogy a felhalmozott nagymennyiségű szállóport népgazdaságunk javára hasznosíthassuk, hogy újabb millió­kat takarítson meg az ózdi gyár. SZAKÁCS AEBEKT AZ írSZAKMAGYARQRSZÁG CIKKE NYOMÁN Kibővítik, korszerűsítik a bükkssentkereszti 32. számú éttermet Az Északmagyarország augusztus 18-i számának Tollheggyel rovatá­ban szóvátettük a diósgyőri vendég­látóipari Vállalat bükkszentkereszti 32. sz. üzeménél észlelhető hibákat és a miskolci járási tanácsnak ezzel kapcsolatos helytelen intézkedését. A cikkre levélben válaszolt a ven­déglátóipari vállalat vezetője, Frank Miklós elvtárs. Frank elvtárs kritikánkat magáé­vá téve elmondja, hogy nem volt módjuk az üzemegységet a megnö­vekedett szükségletnek megfelelően bővíteni és „olyan állapotba hozni, hogy az a szocialista szektort méltó­an képviselje", mert e célra költség nem volt betervezve. Előzőleg a vál­lalat több üzemegységgel rendelke­zett, de jelenleg a belkereskedelmi minisztérium üdülőjéhez tartoznak. A vállalat intézkedett a 32. sz. üzemegység mellékhelyiségének rendbehozásáról, a konyhát tel­jes egészében kifestette, ki- meszeltette. A minisztertanács titkárságától Alpári elvtárssal tár­gyaltak az üzemegység kibővítéséről és ígéretet kaptak, hogy lehetővé te­szik ezt olyan mértékben, hogy a dolgozók igényeit Kielégíthesse. Hivatkozik Frank elvtárs az épü­let rendbehozatala, illetve korszerű kibővítése körül mutatkozó nehézsé­gekre is. Állami vállalat a munká­kat a nagy felvonulási’költségekre va­ló tekintettel nem vállalta, viszont a megyei tanács nem engedélyezte, hogy magánvállalkozónak adjanak megbízást. Ök is helytelenítik a já­rási tanácsnak azt a határozatát, amely szerint az ebédellátást 50 fő­re kell korlátozni, ellenkező esetben a vendéglőt bezárják. „Talán olyan megoldást kellett volna keresnie a járási tanácsnak Is, hogy miután a dolgozók Ilyen nagymérvű igénye mutatkozott, olyan üzemegységet lé­tesíthessünk, amely a dolgozók igé­nyeit teljes egészében ki tudja elé­gíteni Október 3 — 10: Ünnepi Könyvhét A Kiadói Tanács és az Állami Könyvterjesztő Vállalat csütörtökön délelőtt sajtófogadást rendezett ai ii'ók könyvesboltjában. A sajtófoga dáson Köpeczi Béla, a Kiadói Ta nács elnökhelyettese ismertette az október 3—10 között megrendezésre kerülő Ünnepi Könyvhét program­ját. Az Ünnepi Könyvhét egyik leg fontosabb feladata — hangsúlyozta —, hogy felhívja a könyvre azoknak a dolgozóknak figyelmét is, akik szá mára az olvasás eddig még nem je lentett komoly Ismereteket nyújtó szórakozást. Különösen nagy erő feszítéseket kell tennünk a falusi olvasótábor kiszélesítésére. Ebben munkában nagy segítséget nyújthat­nak a helyi szervek, népművelési osztályok, kultúrotthon-igazgatók, könyvtárosok, a különböző tömeg­szervezetek. Az ünnepi könyvhét ki­váló alkalom arra is, hogy felélesz- szük, új szellemmel töltsük meg az olvasóköröket. A könyvhét akkor lesz igazán sikeres, ha újabb tíz­ezrek Ismerkednek meg a könyvvel s megismerik a mi életünket tük­röző irodalmi alkotásokat \ita a tanácstörvény-tervezetről Javaslat a tanáestörvénytervesethex A tervezet 21. paragrafusának második bekezdése így hangzik: „Az állandóbizottság a végrehajtóbizottságnak javaslatot tehet, amelyet a végroiiajtóbizottság a javaslatok bet erjesztésétől számított 30 napon be­lül köteles megtárgyalni.’* Ez a határidő véleményem szerint nagyon hosszú, mert egy jó javaslat 30 nap alatt könnyen elveszítheti időszerűségét és kedvét szeg­heti a kezdeményezőnek is. Javaslom, hogy a végrehajtóbizottság leg­közelebbi ülésén, de legalább 15 napon belül köteles legyen a beérke­zett javaslatokról tárgyalni. A végrcha.itóbizotlságokról szóló fejezet 35. paragrafusának utol­só bekezdése arról szól, hogy a végrehajtóbizottságoknak joguk van a felsőbb államhatalmi és államigazgatási szervekhez előterjesztéseket tenni. Ezt a pontot jó lenne kiegészíteni azzal, hogy a végrehajtóbizott- ság előterjesztésére az államhatalmi szervek kötelesek 8 napon belül válaszolni, illetve intézkedésükről értesítést küldeni. OLÁH SÁNDOR vb. elnök Megyaszó II tanácstagok válasszanak tanács-bizalmit is A jelenleg megtartott tanácsülé­sek nem eléggé népesek, kevés ta­nácstag jelenik meg azokon és ez­által sok esetben az ülés nem hatá­rozatképes. A megválasztandó új ta­nácsapparátusnak javaslom, hogy válasszanak tanácsbizalmit, akihez 8—10 tanácstag tartozna, s aki fel­keresné őket tanácsülések előtt. így elérnénk azt, hogy sokkal több ta­nácstag lenne jelen az üléseken. A tanácsbizalmiak szorosan tartsák a kapcsolatot a vb-vel, hogy kellően tudják Instruálni a hozzájuk beosz­tott tanácstagokat. BÖTA LÁSZLÖ tanácstag. Felsőzsolca TámaszIfoiJ'anak bátran az élenjárók segítségére a ládi fűrésztelep műszaki vezetői A ládi fűrésztelep és a felnémeti fűrészüzem között már régóta tart a párosverseny. A ládiak augusztusban, de sajnos még szeptember első dekád- jában is elmaradtak nemcsak verseny­társuktól, do még a tervtől is. A mű­szaki vezetők nem támaszkodnak eléggé az olyan kiváló dolgozók segít­ségére, mint Lázár Oáspár anyagtéri sztahanovista brigá,dvezető, aki átla­gosan 180 százalékra teljesíti tervét. A parkettaosztályozó nói brigádjának tagjai is 140 százalékot érnek el Du­dás József kétszeres sztnhánovista pedig 160—180 százalékra termel. Ha elterjesztik a jól dolgozók munkamód szereit, meghallgatják, megvalósítják javaslataikat, a ládi fűrésztelep dol­gozói nem sokáig maradnak a máso­dik helyen a párosversenyben. Egyre fokozzák a gépeli kihasználását a földkotró vállalat géprakodói százalékra A földkotró vállalat dolgozóinak munkáját is számos gép könnyíti, gyorsítja. A miskolci repülőtér melletti anyagrakodón dolgozik az ország legjobb serleges rakodógép­kezelő brigádja. A Lenin Kohá­szati Művek nyersanyagának — főleg a koksz rakodását végzi. A „Sre 16” számú gép kezelői külö­nös gondot fordítanak a rakodó kapacitásának mind teljesebb ki­használására. A hárem műszakban — a 8 óránklnti félórás gépkenést, karbantartást levonva — átlagosan 22 25 órát jár a rakodó. Mindhá­rem kezelője sztahánevista szinten dolgozik, átlagosan 160 teljesítik előirányzatukat. A veze­tő kotrómester nemrég nagyjelen­tőségű munkavédelmi újítást java­solt: a gépkezelőknek vezetőfülkéi konstruált. Ez nemcsak a dolgozói védi az idő viszontagságaitól, de megóvja a kapcsolókat is a káros szennyeződéstől. A brigád tagjai büszkék eredményeikre és most üj lendülettel készülnek Miskolc felszabadulásának emlékversenyé­re. KÁNYÁI JÁNOS földkotró vállalat a r télét DUS LOiVIBU FÁK között, mély völgyben fekszik a herbo- lyai bányaüzem. Nehéz ut vezet ide. Gépkocsival csak száraz idő­ben lehet megközelíteni. A ter­mészet valósággal elrejti a kis bányaüzemet. * A párt szava azonban ide is eljut- Az üzem kom­munistái, népnevelői állandóan ismertetik a bányászok között pártunk politikáját. Egyik harcos népnevelő az üzemben Makkai Gyula elvtárs. Már 1945-től végez felvilágosító, nevelő mun­kát- Nézzük meg közelebbről, milyen ember Makkai elvtárs? 35 év körüli, közepestermétü. izmos, sötétszőke fiatalember. Csendes, értelmes elvtárs. Ahogy elmon­dotta, már 20 éve dolgozik a bányában. — Szívből megszerettem a bányát — mondotta. — Főleg a felszabadulás után, amióta nem a bányatu­lajdonosok, hanem saját magunk, a dolgozó nép javára termelünk. Makkai elvtárs derekas, jó munkájáért már nem egyszer, kapott kitüntetést. Először a sztahánovista címet nyerte el, majd ezév második negyedének végén beírták nevét a Borsodi Szénbányászati Tröszt dicső­ségkönyvébe, amely jelenleg is nála van a vándorzász­lóval együtt. Azt jelenti ez , hogy a H. negyedévben a borsodi tröszthöz tartozó bányászok közül ő végezte a legjobb munkát. Kimagasló eredményeiért a IV. bá­nyásznapon „kiváló bányász“ jelvénnyel tüntették ki. MAKKAI ELVTÁRS nemcsak a termelésben, de a pártmunkában is élenjár. Rendszeresen tanul. Eddig még minden évben résztvett szervezett pártoktatásban. A taggyűlésekre, népnevclőértekezletekre pontosan el­jár. Ha valamilyen téren nehézsége van, elmegy a párt- irodára és segítséget kér munkájához. A gazdaságos termelés érdekében hasznos javaslatokat tesz. Legu­tóbb is rámutatott a pártvezetőség előtt, hogy sokkal több egészséges Ját tudnának kirabolni a frontfejtés­ből, ha ezt a munkát nem órabérben számolnák el, ha­nem köbméterenkint fizetnék. Száz szónak is egy a vége — Makkai elvtársról még sok jót tudnánk elmondani, de elég aflnyi, hogy jó termelőnek, jó népnevelőnek ismerik az üzemben. A pártvezetőségtől még 1951_ben megbízást kapott arra, hogy nevelje, segítse az új dolgozókat, örömmel vállalkozott a feladatra. Sok új vájárt nevelt és sok új dolgozóval megszerettette a bányát. Pedig ez igen ne­héz probléma volt. Nézzünk csak meg egy-két példát. — NEM MARADOK itt az istennek sem tovább a föld gyomrában *— mondotta elkeseredetten Szeged^ Bászló új bányász cimboráinak, r—, Hazamegyek. Jobb odakinn dolgozni a nap alatt. Makkai elvtárs éppen akkor haladt el mellettük és Visszafordult a szóra. — Aztán miért mennél el? — kérdezte tőle. _____ Miért? ... — válaszolt félvállról Szegedi Lász­ló. — Azért, mert nem ajiarok vakondok módjára élni­— De hiszen mi nem vagyunk vakondokok. Bányá­szok vagyunk. Olyan emberek, akárcsak te, vagy a tob- iii Tudod-e, mit jelent bányásznak lenni­' _____ Most már tudom, megismertem. Elegein is van ti, Ne légy már ilyen makacs. Figyelj ide, hadd A FELVILÁGOSÍTÓ SZÓ EREJE mondjak neked valamit. Jó] emlékszem rá, amikor elő­ször bejöttem a bányába, őszintén szólva én is nagyon féltem akkor. Ha valahonnan az ácsolat alól kiesett egy darabka szén, vagy reccsenést hallottam, azt gon­doltam, rögtön ránkszakad a bánya. Mindig a napra kívánkoztam. De ez csak kezdetben volt, körülbelül egy hónapig. Azóta már nemcsak megszoktam, de meg is szerettem a bányát, ügy megszerettem, hogy meg sem tudnék lenni nélküle. Meglásd, te is fgy leszel vele. Ne légy elkeseredve, hiszen az eddig ejtelt rövid idő alatt is úgy ismertünk meg. hogy jó bányász lesz belőled. — Igen? ... Lehetséges ... — válaszolta elgondol­kodva Szegedi, majd rövid hallgatás után újra meg­szólalt: — De más baj is van ám. Miért csak ígérge­tik nekem a lakást? Tudja, nagyon szeretem a fele­ségemet. Azt ígértem neki, hogy nem fogom elhagyni. Most mégis hetek óta távol vagyunk egymástól Ila nem kapok lakást, bizisten Itt hagyom a bányát. — Es ha megkapod?... — Akkor... akkor bizony egy tapodtat sem moz­dulok. Másnap Makkai elvtárs a pártirodára ment, s el­mondotta a vezetőségnek Szegedi László sérelmét. Rö­vid időn belül orvosolták is a problémát. Szegedi Lász­ló — ígérete szerint — ottmaradt bányásznak. S nem is akármilyen bányász lett belőle. Rövidesen vájár lelt. Tervét rendszeresen túlteljesítette, amiért a IV. bá­nyásznapon megkapta a sztahánovista oklevelet. Sőt még nagyobb kitüntetés is érte. Becsületes jó munká­jáért felvették pártunk tagjelöltjei sorába. — EJNYE, CIMBORA, nem lesz ez így jó! Ha min­den csille kiesik nálad, akkor mi egész nap egyebét sem csinálunk, csak emelgetjük ezeket a dögnehéz csillé­ket. Legalább ha üresek lennének. Kovács László uj munkásnak kezdetben nehezen ment a csillézés. A kanyarnál mindig kisiklott a csille. — Idefigyelj — mondotta neki már vagy huszad­szor Makkai elvtárs. — A fordulónál mindig arra „szegjük”, fordítjuk a csillét, amerre a kanyar van. Ér­tetted? — Értettem Makkai elvtárs. Alig öt-tiz perc múlva Kovács újból Makkai elv­társ segítségét kérte. — Gyula bácsi — szólalt meg félénken. *— Jöj­jön már egy percre, emeljük ki ezt az átkozott csillét. — Már megint? t— Megint. De most már jobban fogok vigyázni. .— Ha mégegyszer engeded kisiklani, magadnak kelj felemelni. Akkor ismét helyretették a csillét, Makkai elvtárs megígérte Kovács Lacinak: „Ha gyorsan megtanulsz csilléznj, elviszlek magam mellé a munkahelyre”. Ettől kezdve Kovács Laci figyelmesebben csillé- zett. Már csak nagyon ritkán történt baj a csillével. Mintha a csillék is jobban szótfogadtak volna, úgy gu­rultak a' kanyarnál, mint a karikacsapás. Makkai elv­társ pedig állta a szavát.- Az egyik napon magához Íratta dolgozni. De Kovács La­cival itt megint egy újabb prob­léma volt. Lapátjáról több szén esett a csille mellé, mint a csil­lébe. Többször kellett erre is fi­gyelmeztetni, mert ez bizony többletmunkát jelentett. Makkai elvtárs elmagyarázta neki a fogásokat, s még azt is megmondotta neki, hogy milyen lendülettel dobja a szenet. Kovács László 8 hónapja dolgozik az üzemben- Ez alatt az idő alatt sztahánovista vájár lett. s pártunk tagjelöltje. Büszke is erre. De még büszkébb, aki őt erre nevelte — Makkai elvtárs. — MÁR MEGINT a fúróval küszködöl Uzsonyi szaktárs? ,— Beleszorult, a fene egye meg! — Hát igen... ha annyiszor töltenéd meg a lyu­kat paxittal, mint a poharadat pálinkával, akkor nem lenne semmi baj. — Aztán kinek- mi köze ahhoz, hogy iszom? —, vágta oda kihívóan Uzsonyi. *— Hát ahhoz éppen senkinek semmi köze nincs, de a csapat nem szereti, lia utána nem jössz be dol­gozni. Meg azt sem, hogy hanyagul vógzed a munkádat. Ha jobban figyelsz, most sem szorult volna be a fúród, — Igazolatlanul még egyszer sem hiányoztam. Csák amikor beteg voltam. ,— Sajnos, elég gyakran vagy beteg. — Miért? —ä kérdezte Uzsonyi meglepődve. — Azért, mert gyakran berúgsz. Nem gondolsz ar­ra, hogy milyen kárt okozol ezzel magadnak, hogy el­veszíted a tekintélyedet. S emellett a népgazdaságnak is kárt okozol. Csak számold ki, mit jelent, ha egyszer hiányzol ... — Tudom — szólt közbe Uzsonyi kissé leverten. — Ha tudnád, akkor nem cselekednél így. Használt a lecke Uzsonyi szaktársnak. Azóta egy­szer sem maradt ki és lassan felhagyott az ivással is. MAKKAI ELVTÁRS szavai többszörösen meghoz­zák gyümölcsüket. Mint már említettük, új vájárokat, sztahánovistákat — kommunistákat nevel, akiknek ál­landóan emelkedik a tervteljesítésük. De nemcsak a teljesítés emelkedik, hanem a kereset is. Makkai elv., társ például havonta 2000-—2500 forintot, sőt még többet is visz haza családjának. így nem csoda, hogy Makkai elvtárs felesége 4800 forintért konyhabútort, 14500 forintért szobabútort, több mint ezer forintért rádiót, szőnyegeket, függönyöket és még igen sok mást- tudott vásárolni. — Irigykednek is ránk egyesek emiatt — mondja Makkai elvtárs felesége. — Utón, útfélen azt mondják nekem: könnyű neked, sztahánovista az urad. — Mit szokott erre válaszolni Makkai elvtársnő? — Mit? ... Azt, hogy dolgozzon az ő férje is úgy, hogy sztahánovista legyén. Ebben kétségtelenül igazsága van Makkai elvtárs­nőnek. Ha az üzemben valamennyi bányász, műszaki ve­zető olyan szfvvel-lölekkel dolgozna, mint az ő férje, akkor az üzem az augusztusi tervet nem 92.4 száza­lékra, s most az esedékes havi tervet nem 94.7 száza­lékra teljesítette volna, hanem jóval 100 százalékon ■elül. TÖRÖK ALFRÉD

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents