Észak-Magyarország, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-09 / 213. szám

Csütörtök, 1954. szeptember ^ E5ZÄKMÄGYXRÖRSZAG A TESTVÉRT BOLGÁR NÉP BOLDOG, SZABAD HAZÁJA A bolgár nép 10 éve szabad. Felszabadulása nagy ünnepén szívből ■«köszöntjük a testvéri népet, amely tíz esztendő óta együtt halad ve­lünk a felszabadított népek fényes utján. Szeptember 9-e a bolgár nép legmagasztosabb, legszebb nemzeti ünnepe. A felszabadulás óta küzdelmes, nagy utat tett meg a bolgár nép, s e tíz esztendő munkájának számvetése, gazdag eredményei büszkeséggel töltik el a testvéri népeket is. Szabad, boldog életük 10. évfordulóján forró testvéri üdvözletünket küldjük a bolgár népnek. Együtt örülünk velük, s kívánjuk, bogy a következő években még nagyszerűbb győzelmeket érjen el a szocializmus építésében, a béke védelmében. Az 1951-ben felépített „Yaszil Kolarov‘‘-viztároló. —————— if mm, Felavatták Bulgária első penicillingyárát­Szófia (MTI) Á felszabadulás 10. évfordulójának előestéjén a bolgár dolgozók újabb nagy sikert értek el. Az építők és szerelők befejezték az ország első peniedllingyárán az utolsó simításo­kat is és a gyárat vasárnap ünne­pélyes keretek között átadták ren­deltetésének. Dr Pe.tr Kolarov mondotta el ün­nepi beszédét, méltatva a gyár je­lentőségét és a bolgár egészségvéde­lem fejlődését. A miniszter elmondotta, hogy 1939-ben több mint kétezer lakosra jutott csak e.gy orvos, ma viszont minden 870 lakosra jut egy. Az állami költségvetésben ma több mint 60 szór annyit irányoznak elő egész­ségvédelmi célokra, mint 1939 ben. Jelentős eredményeket értek el a bolgár dolgozók a gyógyszergyár­tás terén is és ebben nagy szerepet játszik a felavatásra került penicil­lingyár. BOLDOG ÜNNEPET, A belovoi gyár sok kiváló embert nevelt. Egyesek most is az üzem­ben dolgoznak, mások pártmunkát végeznek, többet pedig a párt a had­seregbe, gazdasági vagy közigazgatási munkára küldött... 1946 elején a kerületi pártbizottság elhatározta, hogy Borisz Piponkov papírgyári munkást javasolja a helyi szakszervezeti tanács elnökének tiszt­ségére. Borisz Piponkovot behívatták a pártba, hogy közöljék vele új be­osztását. Piponkov azonban határozottan Visszautasította az elnöki tisztséget. — Mivel indokolja ezt, Piponkov elvtárs? — Elv társak,' én tudok dolgozni, — Válaszolt Piponkov —, de arra nem vállalkozom, hogy szónokoljak. Ehhez nincs kellő képzettségem ... A pártbizottság tagjai nevettek: nem Piponkov az első, aki ilyen „ér­vet“ hozott fel. Sőt a kerületi párt­bizottság több tagja is elkövette mái ezt a hibát... Végül sikerült meggyőzni Piponko vöt, hogy nem kell félnie: ha kell, meg tudja ő tanulni a „szónoklás“ mesterségét is, bár ez nem olyan fontos. Piponkov vállalta is az új munka­kört, de a küszöbről még visszafor­dult: — Ha baj lesz, magukra vessenek, elvtársak ...' — Várjunk csak, várjunkl Gyere Vissza, elvtárs! T ván Sztojnov, a kerületi párt­■*- bizottság 26 éves titkára, az egykori partizán, felállt az asztal mellől és végig begombolta kabátját. — Mit akarsz ezzel mondani, hogy „ha baj lesz?“ A párt Piponkov elv­társ, azért küld téged erre a mun­kára, hogy jól menjenek a dolgok. Érted? A munkában pedig nem leszel egyedül. Mindenben segítünk téged, amennyire csak tudunk. Gyere hoz­zánk minél gyakrabban — ... Amint már tudjuk, az előbb le­irt eset 1946 elején történt. 1947-ben Borisz Piponkov már a kerületi párt- in zotteá,g titkára volt. Az államosítás után egy fafe’dolgozó vállalat veze­tője lett, egy év múlva pedig átvette a „Csavdar“ egyesített fafeldolgozó kombinát irányítását. Erős keze biz­tosan vezette előre a vállalatot, a ter­melés jelentősen nőtt. 1951-ben Piponkovot kinevezték a Dimitrov elvtársról elnevezett velin- grádi fafeldolgozó gyár igazgatójává. Az üzem az előző óvet nagy veszte­séggel zárta. Piponkov vezetése alatt már az első hónapokban nőtt a ter­melés, csökkent az önköltség. 1951. év végére sikerült behozni az elmaradást, a következő évben pedig már terven felül termelt az üzem. Hogyan történt mindez? Miiyen úton haladt Borisa Piponkov, aki egykor nem bízott erejében? 1952 nyarán meglátogattam Pipon­kovot, aki kért, hogy kísérjem el a gyár felé. „Ez nálunk a legszebb vidék . ..“ Etközben elmondta: — Amikor ideérkeztem, az egyik idevalósi elvtárs így figyelmeztetett: „A munkások elmaradottak ... Erős kézzel fogja őket, másképpen szégyent hoznak majd a fejére .. A kkor alig tudtam türtőztetni ma. ' gam. „Tudja-e — mondtam —, hogy magam is munkás vagyok, is­merem a munkásokat és bátran mond­tatom; még nem láttam rossz mun­kást! Viszont ismertem rossz vezető két és rossz nevelőket — nem is ke veset. Nem „fogni kell“ a munkáso kát, hanem rájuk kell támaszkodni, ez a legfontosabb!“ Borisz Piponkov felnevetett: — Láttad volna, milyen szemeket meresztett... — Mi történt később ezzel az ember­rel, elbocsátottad? — Erre nem is gondoltam, hiszen kiváló szakember. De alaposan meg­mostam’a fejét, felfáztam és ez segí­tett. Ha egyszer elhelyeznek engem innen, javasolni fogom, hogyő legyen az igazgató. Piponkovot valóban nemsokára át­helyezték. Most az, .ország .egyik .leg­nagyobb fafeldolgozó vállalatának ve­zetője. Tréfásan a „fafeldolgozók tá­bornokának“ nevezik. T avaly győzelmet ünnepeltek a „Dimitr Blagoev“-gyárban: az üzem elnyerte a minisztérium ván­dorzászlaját, A gyár dolgozóinak gyűlésén Borisz Prancsev mérnöknek átnyújtották a nehézipar kiváló dol­gozójának járó jelvényt; ez volt az első ilyen kitüntetés a kerületben. Prancsev meghatottan állt az elnök­ség előtt és zavartan mosolygott... Borisz Prancsev húsz évet töltött a gyárban. Tíz évig a régi tulajdo­nosok, a német részvényesek uralma alatt dolgozott, Prancsev akkor sem tétlenkedett: vérében van a munka- szeretet. De miért van aZ, hogy Pran­csev éppen az utóbbi években bonta­koztatta ki képességeit, több értékes újítást javasolt s úgy átszervezte a termelést, hogy most ugyanazok a gépek kétsaerannyit termelnek, mint régebben? Borisz Prancsev véleménye szerint ez nem az ő érdeme. A munkások változtak meg: ebben rejlik a sikerek titka. Huncut mosoly kíséretében mondja: — Azt hiszem, ilyen munkásokra fáj a foga a világ minden kapitalis­tájának. . Kétségtelen, hogy a munkások má- ok lettek. De lehetséges e, hogy Pran­csev elvtárs, a gyár technikai veze tője semmiben sem különbözik az egy­kori Prancsev mérnök úrtól? saládja régebben is ugyanabban a házban lakott, mint most s az- előtt sem panaszkodhatott a keresetre Régebben is szerette foglalkozását és a gyárat. De régen a részvényeseket, a külföldieket szolgálta, most pedig maga is a gyár egyik gazdája. Prancsev mérnök azelőtt nem ér. deklődött a politika iránt s — ahogyan ő maga mondja — számyaszegett volt, nem tudott ábrándozni. De, ha ábrán, dozott volna is, ki repült volna vele ábrándjainak szárnyain? Talán a hájas igazgató? Vagy az éhező, elkese­redett munkások? 1944 szeptember 9 meghozta a bol gár munkásosztálynak a felszabadu­lást. 1947 december 22 e, az államosí­tás napja pedig a munkásoknak adta át a gyárakat, szárnyakat kölcsön­zött nékik. A „Dimifr B!agoev“-gyar ban most eleven alkotó munka, nagy lelkesedés uralkodik. A gyár dolgo­zóinak túlnyomó többsége tevékenyen bekapcsolódott a szocialista versenybe. Az emberek szeretik munkájukat, gyárukat, büszkék eredményeikre. Az alkotó munka, a fellendülés és lelkesedés légkörében dolgozik most Prancsev mérnök is. A gyár néhány év óta rendszeresen túlteljesíti tervét. Az első ötéves ter­vet három és fél év alatt fejezték be a gyár dolgozói. 1953 decemberében azonban nem teljesítették a tervet. Rendkívül kemény volt a tél, a folyók befagytak, a hőerőmű egyik generá­tora elromlott, A munkáiSok vereségnek tekintet ték a terv megszegését. Hatal­mas energiával harcot indítottak min­den munkaóráért, minden kilogramm áruért. Egymásután születtek az újí­tások. Pörgetov elvtárs, az igaz­gató, Prancsov elvtárs,’ a technikai vezető. Bucsev elvtárs, a pártszerve­zet titkára, Kocev elvtárs, a szakszer vezeti bizottság elnöke, Genov elvtáxs, a Dimitrovi Ifjúsági Szövetség tit­kára, a párt és a szakszervezet egész aktívája állandóan a műhelyeket járta... A munkások összeforrott testvéri kollektívája fél év alatt behozta az elmaradást, új győzelmet aratott. ... Szeptember 9 én zászlók alatt ki­vonulnak a gyár kapuin az élenjáró dolgozók. Mögöttük lépked majd az üzem egész kollektívája. Felzengnek az örömteli dalok ... Boldog ünnepet, elvtársak! fl magyar államférfiak iidvifzlfi táviraiai Bulgária felszabadulásának 10. évforduláia alkalmából VLKO CSERVENKOV ELVTARSNAK, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének < Szófia. Bulgáriának a hős szovjet hadsereg által történt felszabadítása 10. évfordulója alkalmából forró üdvözletemet küldöm a bolgár népnek, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának és személyesen Önnek, ED nők elvtárs. A magyar nép Igen nagyraértékell a testvéri bolgár népnek a szó- cializmus építése terén elért kiemelkedő eredményeit. őszinte szívből kívánom, hogy a bolgár és a magyar nép közötti megbonthatatlan testvéri barátság és együttműködés egyre nagyobb si- kerrel segítse népeink jólétéért és a tartós békéért folytatott harcunkat. NAGY IMRE a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. • GEORGI DAMJANOV ELVTÄRSNAK a Bolgár Népköztársaság Nemzetgyűlése Elnöksége elnökének Szófia* Kérem Elnök elvtárs, fogadja legmelegebb üdvözletemet a test­véri bolgár nép felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából. További nagy sikereket kívánok a bolgár népnek hazája felvirágoz­tatása és az életszínvonal emelése érdekében kifejtett lelkes munkájá­hoz’ DOBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke • DR. MINCSÖ NEJCSEV ELVTÄRSNAK a Bolgár Népköztársaság külügyminiszterének­Szófia. Ä Bolgár Népköztársaság nagy nemzeti ünnepe alkalmából fogadja a Miniszter elvtárs legőszintébb jókívánságaimat, Szilárd meggyőződésem, hogy népeink szoros, testvéri barátsága és együttműködése tovább erősíti a béke fenntartásáért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért a Szovjetunió vezetésével vívott közös harcunkat, ‘ BOLDOCZKI JÄNOS A Magyar Népköztársaság külügyminisztere. Szófiába érkezett a szeptember 9-i bulgáriai ünnepségeken résztvevő magyar kormányküldöttség Kedden Szófiába érkezett Mekis József a Magyar Népköztársaság or­szággyűlésének alelnöke, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának elnö­ke, hogy részt vegyen a szeptember 9-i népi felkelés tizedik évfordulója alkalmából rendezendő ünnepsége­ken. Mekis József Münnich Ferenccel, a Magyar Népköztársaság 3 rendkívüli és 'meghatalmazott nagykövetével alkotja majd a szófiai ünnepségeken ---------------­résztvevő magyar kormányküldött­séget. Mekis József fogadására megjelen­tek a szófiai repülőtéren Georgi Trajkov, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese, a kormány több vezető tisztviselői, a Bolgár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának tagjai, valamint a Szovjetunió és a nép demokratikus országok diplomáciai képviseletének tagjai. Szüret Vara na község termelőszövetkezetében. Egy told 1949 NY Aft AN az egyik augusztusi estén az öreg Georgi Talkov vidáman tért haza. Ledobta kopott sapkáját az ágyra és megpödörte bajuszát. — Mi történt? — nézett rá csodál­kozva a felesége. — Ittál? —■ Hm, ittam?... Nem! Termelő­szövetkezetet alakítottunk! Hallod? Elsőnek írtam alá a belépési nyilat­kozatot! — folytatta nagybüszkén Tafkov, miközben megtörölte a kezét. — Holnap új istállókat kezdünk épí­teni. ... Kora reggel Georgi Tafkov, két fiával együtt csákányt fogott és az új istálló építkezéséhez ment. Az apa kora reggeltől késő estig frissen, mo­solygós arccal dolgozott, néha meg­állt, rátámaszkodott. a lapátra és a távolba nézett. — Semmi földem nem volt.., Ma már 1600 hektárom van! — ismétel­gette és még nagyobb lendülettel lá­tott munkához. Georgi Tafkov nem feledkezett meg arról a napról, ami­kor 1933-ban az adószedő elárverezte egyetlen tehenét, mert nem tudta kifizetni adóját. „Az adóknak és a szörnyű nyomornak sohasem szakadt vége! De most végétért!“ Ez a föld, amelyet korábban felesben művelt, most öt fogja táplálni és végre em­berhez méltó életet fog élni. A PLOVDIVI gépállomás négy trak­tort küldött a szövetkezetnek, ame­lyek mélyen felszántották a talajt. Egy hónap múlva elvetették a búzát, a rozsot és az árpát. Tavasszal ismét segítségükre jött a gépállomás. A napraforgót, a kukoricát és a kölest géppel vetették. A járásban elsőnek ültették el a paradicsomot és az or­szágban elsőnek kezdték meg az ex­portra kerülő híres plovdivi „bizon“ paradicsom leszedését. Repülőgépek és vonatok szállították a szövetkezet friss zöldségféléit Varsóba, Berlinbe, Prágába. A szövetkezet ebből hatal­mas vagyonra tett szert. 1990 végén egy munkaegységre 21.84 lévai kaptak a tagok. Georgi Tafkov és családja körülbelül 20.000 lévát keresett abban az évben. — Ma már úgy öltözködünk, ahogy módos emberhez illik! — mondta egyszer az öreg a fiatnak és elvitte Iád og csa őket Plovdivba, ahol új ruhát, cipőt, fehérneműt vásároltak. A következő évben a termékeken kívül 22.76 lévát kaptak a tagok munkaegységenkint. — EBBEN AZ ÖREG házban már nem lehet tovább élni — határozta el egy este az öreg Georgi családja. — Ttját kell építeni! Van rá elég pénzünk! Téglákat készítettek, beszerezték a szükséges faanyagot és hozzáláttak a ház felépítéséhez. A szövetkezet építő- brigádjának segítségével egy új, eme­letes családiházat építettek, nagy ablakokkal, verandával. A kertbe csigalépcső vezet, Georgiák háztáji gazdasággal is rendelkeznek, ahol búzát, rozsot és árpát termesztenek. Az árpával etetik a tehenet, a borjút, a mlalacokat, a tyúkokat és a pulykákat. AZ ÖREG már kora reggel felkelti a fiait: — Petr, Nikola! Keljetek fel, indu­lunk! Mások lehagynak! Georgi Tafkov családját azonban senki sem tudja megelőzni. Előfordult, hogy az öreg egy nap alatt 3—4 mun­kaegységet végzett. Ekkor a jókedvű szövetkezeti tagok megkérdezték tőle: „Mit fogsz csinálni ezzel a sok pénz­zel'.T‘ Mire ő tréfásan igy vágott vissza: — Szétosztom a szegényeft között. Prvenec falu valamennyi parasztja meggyőződött a közös gazdálkodás előnyeiről. Be is léptek csaknem va­lamennyien a szövetkezetbe: 800 csa­lád kérte a felvételét. SZÜRET UTÁN Georgi két boros­hordót töltött meg, mivel munkaegy­ségenkint egy kilogramm szőlőt és fél liter sűrű, pamidoi bort kaptak a ta­gok. Georgi Tafkov családjának több mint ezer munkaegysége volt, így 500 liter bor járt nekik. Nemrég Plovdivba utazott az öreg. Persze autóbuszon Búcsúzáskor félig komolyan, félig tréfálkozva igy szólt a feleségéhez: — Az ördög vinné ell Miért nem volt már húsz évvel ezelőtt is szövet­kezetf! Akkor most a saját gépkocsi nton utaznék. Node nem baj! Élünk még, egészségesek vagyunk! Lesz még OS isi »

Next

/
Thumbnails
Contents