Észak-Magyarország, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-29 / 230. szám
Szerda, 1954. szeptember 29. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 99Szívesen látunk benneteket termelőszövetkezetünkben, jöjjetek vissza a földhöz“ Levél az ipari üzemekbe eltávozott dolgozó parasztokhoz Azokhoz a dolgozó paraszt társai mihoz szoloké pár sorban, akik ipari üzemekbe mentek dolgozni. Szívesen látunk benneteket termelőszövetkezetünkben, jöjjetek vissza a földhöz. Ma hazafias kötelesség a mezőgazdaság frontján helytállni, fellendíteni a mezőgazdasági termelést, több gabona termelésével hozzájárulni az életszínvonal emel- kedéséhez. A nagyüzemi gazdálkodás boldogulásunkat és jövőnket segít" elő. Mi, a hejőbábai Haladó termelőszövetkezet tagjai, szeretette! várunk vissza benneteket, s örömmel mondhatjuk, hogy mindannyian boldogan, jó! élünk termelőszövoíkezelünkben. Jó munkánknak meg van a gyümölcse, nagyszerű eredményeket érünk el, s arra törekszünk, hogy a jövőben még jobban dolgozzunk szebb jövőnkért, hazánkért. Termelőszövetkezetünkben több olyan dolgozó van, aki 4—500 munkaegység után — a háztáji jövedelmet is ideszámítva — köze! 50 ezer forint jövedelemre számíthat az évben. Azok a termelőszövetkezeti tagok is, akik általában ?>—'100 munkaegységet szereztek, csak » munkaegység után 20 ezer forint jövedelmet várhatnak, de, a háztáji gazdaságból származó jövedelem is említést érdemed. Jó! megy tehát a sorunk, s ti sem fogtok csalódni, ha visszajöttök hozzánk dolgozni a faluba. CSAPÓ ISTVÁN Hejőbábai Rudabányai propagandisták Befejezték szeptember havi tervüket az ózdi IV. itiartinkemenee dolgozó* Az ózdi IV-es martin-kemencénél dolgozik Petró István, Kiss József somogyi és Körnet János olvasztúrbri- gádja. A három olvasztárbrigád tagjait úgy ismerik Ózdom, mint a martinászok legjobbjait. Nevüket gyakran látják a dicsőscgtáblán az elsők között. A kemence brigádja rá is szolgál a megbecsülésre. , Szeptember első napjaiban is kitűntek kiváló teljesítményükkel. — Minden lehetőséget meg kell ragadni, fiúk! —- biztatta Petró elvtárs olvasztársegédeit. — Az év elején keletkezett adósságot ebben a hónapban teljesen letörlesztjük — Ígérték meg. Az adósság mindössze 148 tonnát tett ki a hónap első napjában, a kemence martinászai azonban nem akartak szégyenkezni egyetlen kiló acéliartozás miatt sem. A martinászok versenylendületét a berakódarusok is támogatták. Csóka László, Farkas József és Rubint László berakódarusok versenybe léptek és célul tűzték ki, hogy a' gép rendszeres karbantartásával le- [ rövidítik, a berakási időt.. A közös munka eredményekén- j pen hatalmas arányban csökkent a kemence javítási ideje is. Szeptemberben mindössze egyszer javítottak feneket a IV-es számú martinkemencénél, ezt azonban a legjobb minőségben végezték el. Minden bedobott magnezitszemcse sor után gondosan beégették a kemencét. A jól karbantartott kemence nagyban elősegítette a martinászok munkáját. Nap, mint nap több acélt adtak terven felül. A hónap első napjaiban letörlesztették évi adósságukat. A kemence olvasztárbrigádjai ezek után még nagyobb eredmények elérésére törekedtek. Sikerrel. Kedden, szeptember 28-án. hajnali 5 órakor csapolták le a havi terv teljesítéséhez szükséges utolsó acéladagot, a legjobb minőségben. A kemence olvasztó rain alt sikert becsületet jelent a kemence acélgyártóinak is. György László, Duk- lesz János és Fogta Béla adagkészí- tők mindent megtesznek, hogy az adagok 100 százalékos minőséggel kerüljenek a hengersorok alá. Odaadó munkájuk meghozta gyümölcsét. Ezt bizonyítja a szeptemberben elért OS.7 százalékos program- szerűség is. Kedden a kemence olvasztárkollcktivá- ja napi tervét 131.8 százalékra teljesítette, a program 1Q0 százalékos betartása mellett.. Az olvasztárok közül ezen a napon a Petró-brigád lett az első, amely Fogta Béla acélgyártó vezetésével ezen a. napon több mint 18.2 tonna acélt adott terven felül. A IV-es martinkemence műszaki £s fizikai dolgozói azonban nemcsak a termelés frontján mutatnak jó péli dát, a békekölcsön jegyzés terén is j elsőnek tettek eleget hazafias kötelességüknek. Orosz B. József elvtársat úgy ismerik. a rudabányai kommunisták, bányászok, mint az egyik legjobb propagandistát. Az idén is propagandista lesz. —• Kitüntetés részemre, hogy újra propagandista lehetek — mondotta. — örülök ennek azért is, mert biztosítja saját fejlődésemet. A múlt évben hallgatóim közül négyen jeles eredménnyel végeztek. Keiecsényi Sándor elvtársat színá tén propagandista feladatokkal bízta meg a rudabányai pártszervezet. — Igen fontosnak tartom — moná dotta —, hogy megismertessem hallgatóimat az új szakasz politikád jának elvi kérdéseivel és a kon-i gresszus határozataival. Hallgatóin mat a párt határozatainak pontos végrehajtására, az éberségre, a tern melékenység szüntelen emelésére! buzdítom. Gá ácsi Lajos diósgyőri liengerészbrigádja megérdemelten került az első helyre A diósgyőri Lenin Kohászati Művek finomhengerművének középsorán Gácsi Lajos hengerészbrigádja példamutató munkát végez, III. negyedévi tervén felül szeple mber 27-ig már 91.8 tonna acélt hengerelt le. Nagy gondot fordítottak a brigád tagjai a Jó minőségű termelésre Ss. Júniusban 0 36 százalék volt a selejtjük, augusztusban azonban se- lejtmentesen dolgoztak. Szeptember 27-én a hengerészbrigádok között folyó versenyben első helyre kerültek 149.4 százalékos eredményükkel. Tervük teljesítését azonban két esetben előforduló kapcsolótörés is veszélyeztette, mert emiatt 45 perc esett ki a termelésből. Más hiba is történt. Az egyik szerelvény elcsavarodott a hengerek között. Kiszabadítása és az ezt követő kisjavítás 50 percet vett Igénybe, ami ugyancsak kiesés volt a termelésből. A brigád tagjai azonban nem csüggedtek el, egyemberként harcoltak a javítás mielőbbi elvégzéséért. Szeptember 28-án a délelőttös műszakon újabb akadályok hátráltatták a terv teljesítését. Először 40 perc meleganyagra való várakozás volt. azután az egyik hengeren csapágycserét kellett végezni. Végül a brigád győzedelmeskedett a gép felett. Egy műszakra beütemezett tervét déli 12 óráig 110 százalékra teljesítette. A brigád tagjai a békekölcsönjegyzésből is méltóképpen vették ki részüket. Most újabb győzelmek elérésével akarják köszönten! november 7-ét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulóját. T4 V IRATOK AZ ÉSZAKMAGYARORSZAG SZERKESZTŐSÉGÉNEK MISKOLC. örömmel jelentjük, hogy Végardó dolgozói a III. negyedévi adófizetési tervüket szeptember 24-re 115 százalékra teljesítették. KÖZSÉGI TANÁCS VB. ELNÖKE Mezőnagymihály község dolgozói harmadik negyedévi adófizetési tervüket szeptember 28-ig 130 százalékra teljesítették. KERESZTÚRI KÁLMÁNNE vb. elnök. Őrömmel jelentem, hogy Borsodgeszt dolgozó parasztjai harmadik negyedévi adófizetési kötelezettségüket 106 százalékra teljesítették. * SZÜGEDI BARNA vb. elnök II kommunístálr, a funkcionáriusok példamutatásáról A kölcsönjegyzés eseményeiről érkezett legújabb híradások, is számtalan ténnyel bizonyítják annak igazságát, hogy nem marad el a siker, ahol a kommunisták személyes példát mutatnak, ahol a vezetők, a funkcionáriusok maguk is résztvesznek a felvilágosító munkában. Hetnád szúrd ok községben a párttitkár elvtárs — akinek 4 hold földje van — 400 forintot jegyzett. Utána a. község lakosainak többsége jegyzett már békekölcsönt és az egész abaujszántói járás valamennyi községe közül Hernád- szurdc.lt.on a legmagasabb a jegyzési átlag, a Borsodnádasdi Le. mezgyárban Csontos Dezső elvtárs csaknem egész havi keresetét ajánlotta fel a békekölcsön céljaira, ugyanitt kitűnt példamutatásával Kormos Géza elvtárs és DISZ-fla- talokból álló brigádja. Andrcjko Pál elvtárs, alberttelepi bányász havi keresetén felül még 300 fo- r’^íct jegyzett. Ezeket mondotta: «A kapott hűségjutalomnak még mindig csak a felét jegyeztem és azonfelül is milyen sok más kedvezményben részesít minket, bányászokat, a párt és a kormány». A zempléni ásványbánya valamennyi dolgozója már 24-én reggel 9 órára jegyzett békekölcsönt. A jegyzési átlag 628 forint volt — a kommunisták jegyzésének átlaga viszont 760 forint. Nem lehet azonban elmondani, hogy már mindenütt megértették a kommunisták és a vezetők megtisztelő nagy felelősségüket. Abod községben a párttitkár nem jegyzett. Helyesen tették a pártszervezet tagjai, hogy rendkívüli taggyűlés összehívásit kezdeményezték és ott igen keményen felelősségre vonták a méltatlan vezetőt. A putnoki téglagyárban dolgozik Gergely Árpád, aki községében, Scrényfalván a pártszervezet titkára. Havonta 1300—1400 forin., tot keres. Valamiféle «alamizsna- gyűjtésnek- vélte a békekölcsön- jegyzést. Jól tették, hogy ezt a helytelen magatartását bemondották az üzemi hangos híradóban« Gergely a tilalom ellenére italt is vitt be a gyárba, ittas állapotban kérdőre vonta az üzemvezetőt, majd rátámadt az üb. elnökre amiatt, hogy az ő neve ilyenformán szerepelt a híradóban. Helyes, ha az üzem vezetősége fegyelmet romboló magatartása miatt eljár vele szemben, szükséges az „is, hogy a pártszervezet tagsága felelősségre vonja kommunistához méltatlan magatartásáért. Prügy, Tiszaladány, Monok éá egész sor más községben jól halad a kölcsönjegyzés, ez nem kis mértékben annak köszönhető, hogy a tanács vezetői résztvesznek a jegyzésgyüjtésben, a felvilágosító munkában. Ezzel szemben Fuló- kércs községben a tanácstitkárt egész nap nem lehet megtalálni« mert — részegeskedik. Hét községben reggel hiába várták a tanács- titkárt a jegyzésgyüjtök — a szövetkezeti italmérésben mulatott. Joggal tehetik fel a kérdést az utóbb említett két község dolgozói: méltók-e továbbra is ilyen megtisztelő funkcióra ezek a vezetők? Bizonyos, hogy a kérdésre megfelelően meg is adják a választ! Hasznosítsuk mindenütt a jegyzés eddigi nagy tanulságát, valósítsuk meg a jelszót: «Kommunisták az élre! Kommunisták, vezetők, funkcionáriusok a tömegek közé!» Á szűk bányavágatban meleg, fülledt a levegő. Magas, öregedő ember tártjai a fúrót a szántaiba. Szénportól fekete teste meg-megránduj, ahogy nekifeszül a remegő, élesen visító fúró nyelének. Mellette vékony, italai bányász ált, s nézi, ahogyan az öreg dolgozik. Az néhány *~rc múlva átadja neki a fúrót, tovább megy, de mégegysze» figyelmezteti a fiaital bányászt; — Aztán tudod, Péter, mire félig elég, rántsd ki! — Kezével utánozza a mozdulatot. — Elég volt, nem adunk több '.’zenei a bánya igazgatójának. Péter jól megértette. Amikor félig égett a gyutacs, kirántotta. Tudta, így teszik a többiek is, hiszen egész nap egyetlen robbanás sem mozdította meg a vágatokra rátelepülő rossz levegőt. A szén. amit már jó másfélhete (elküldenek, szinte emven- lö a semmivel. az öreg kezével végigsimlt homlokán, s fáradtan leül a iám Pa méné. Ma valahogy minden olyan nehezére esik. Nem tuaja mi van vele, de nagyon levertnek érzi magát. Alig varja a műszak végét. Otthon az asszony érdeklődve kérdi. — No, mi van, tovább is csökkentitek a termelést? Nem vették még észre az uraik? — Dehogynem, elég okosak azok ahhoz ... Az asszony fürkészve nézi férjél. Látja« valami baj van. Szeme szokatlanul csillog, s mintha lázrózsák ülnének kiálló arccsontján. Feltálalja a sovány ebédet, majd később megszólal. — Beteg vagy. Péter? A levest is otthagytad. Végigsimít a férfi tüzes homlokán, aztán ellentinondást nem tűrő hangon kijelenti. — Agyat vetek, lefekszel. Hiszen lázas vagy! Három napig perzselte a láz Veres Pétert. Már úgy tegyengült, mint egy gyerek. A negyedik nap felkeresi az egyik szaktárs. — Tudod mi újság, Péter? Sztrájkolunk. Akik lent vannak, nem jönnek fel. Mi pedig nem mentünk te. Péter szeme felcsillan. Hát végre mégis. Felül az ágyban, s izgatottan érdeklődik minden apró részlet után. Késő délután a bánya igazgató hintója áll meg Veresék háza előtt. Az asszony rosszat sejtve nyit ajtót. — Adjisten Péter — köszönt be az öreg sánta kocsis, •—*- Hogy vagy? — Nem látja, alig él — felel helyette az asszony. — Gyere az irodára^ hivat Kállai úr. — Engem? — csodálkozik el Veres Péter. — Hiszen beteg vagyok. — Van pokróc a kocsiban. Alig egy kilométer az út, kibírod addig. Nem volt ellentmondás. Veresné hiába tördeli jajve- székelve a kezét, hiába mondja, hogy a csípős, ködös kora tavaszi levegő sírba viszi az urát, ha elmegy. Nem használ semmi. Az igazgató hivatja, s ha nem megy, biztosan kiteszik a bányából. S akkor mi tesz? Hol kap munkát? Talán mégis... s hátha nem lesz komolyabb baj ebből az útból... Amint közelednek a bányairodához, csodálkozva látja, hogy mindenfelé idegen, nem is bányászkinézeiü emberek tén- feregneik. Dolgozni nem dolgoznak, hiszen teljesen járatlanok itt. Az irodában sűrű cigarettafüstbe burkolózva fogadja a be- támogatott embert Kállai igazgató. Meglepő barátságosan, nyájasan fogadja a sápadt Pétert. — Üljön csak le, — kedveskedik — most magára nagy szükség van. Hajlandó azonnal munkába állni? — De kérem — szabadkozik Péter. — Egy csákányvágtet sem vagyok képes tenni. Tüdőgyulladásom van, item bírok dolgozni. — Láthatja, itt hagytak ezek az afjasok. Letették a munkát. Most jelentkezett ugyan ember bőven, akik hajlandók tennének dolgozni, de nem tudják hogyan kell. Nem ismerik a bányát. Maga azéirt kéne, hogy útmutatásokat adjon nekik. — Persze, a, sztrájktörők. Azt akarja az igazgató úr, hogy én is sztrájktörő tegyek? Kállai belső indulattal harapd álja száját, de még türtőzteti magát. Nehezére esik ez is. Ennyit, még soha nem tárgyalt egy bányássza! sem. Ategmondta, hogy ezt vagy azt tegyék, s ha valaki ellene szólt, egyszerűen kirúgta nemcsak az irodából, de a bányából is. Kimondhatatlan nehezére esik, hogy most, ezzel a prolival alkudozzon. De Verest meg kell nyernie. Tekintélye van a bányászok előtt, hallgatnak rá. Ha őt lent látják a bányában, biztosan utána mennek. — Nem lesz maga sztrájktörő, hiszen dolgoznia sem kell. Leteszünk egy pokrócot, vagy akár kettőt, vagy hármat a földre, maga odafekszik, vagy ül, szóval ahogy jólesik és onnan mondogatja az új munkásoknak, hogyan dolgozzanak. — Nem! Erre nem tud engem kényszeríteni az igazgató úr. Ez éppen annyi, mintha én magam venném a csákányt a kezembe. Feiláll a székről, az ajtó felé tántorog. Már a kilincset fogja, amikor a kiállt izgalmaktól bágyadtan visszaszól: — Vitessen haza, igazgató úr. Egyéb S3 kell Kállai méltóságos úrnak. Minden elfojtott dühének szabad folyást enged. — Még mit nem, menj haza kutya, gyalog. Majd még téged foglak hurcolni, tűnj el a szemem elől azonnal, ne is lássalak. Hosszú-hosszú órákba telt, már egészen besötétedett, mire Veres Péter holtfáradtan eléri lakásuk ajtaját. Innen már az asszony támogatása nélkül nem is tudott volna beljebb jtttni. A sztrájk nem tartott, csak hat hétig. Voltak sztrájktörők, nem volt érdemes tovább folytatni. Veres Péter is* meggyógyult, s amikor munkahelyén jelentkezett, a főmérnök az igazgatóhoz küldte: próbáljon meg visszakéredzkedni a bányába, mert kitették. Kállai mogorván, dühösen fogadta. — Mit akarsz? Még be mered tenni a lábad? El vagy bocsájtva! — Nem úgy van az igazgató úr. Sok pénzt betettem én á társas ládába, abból nekem visszajár. — Nem számit az, nem kapsz semmit, menj az utadra. Ha n«m tetszik, fordulj ügyvédhez. — Nincs nekem pénzem arra, hogy nadrágot vegyek az ügyvédnek. Csak azt kérem, ami jár . A vita vége az lett, hogy Veres Péter ott maradt ugyan a bányában, de a raboló brigádba osztották. Hat hónapig dolgozott a bánya mélyén az izzó szén fal közelében. A hőség gyakran leverte lábáról az amúgy is gyenge fizikumú embert. A főmérnök sokszor biztatta: — Menj az igazgatóhoz, Péter, próbáld megkérni, hátha megbocsájt neked, s áttesz más munkahelyre. — Nem megyek. Nem, ha belehalok 6e megyek. Én még- egyőzer nem kérek tőle semmit És nem is kért, de ott maradt... fr Hegen volt már, az emlék is csak halványan él. Azóta sokminden történt. Beköszöntött az új élet, s’ő megtalálta helyét. Egyike lett azoknak, akik ezt az új életet irányítják. Tanácselnök ... Négy éve intézi a rudabányai dolgozók ügyeit. ADAMOVICS ILONA
