Észak-Magyarország, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-20 / 197. szám
X. évfolyam 197. szám Ara 50 fillér Miskolc, 1954 auguszt us 20, péntek ALKOTMÁNYUNK ÜNNEPÉN A mai napra ünnepi díszt öltöt** tek városaink, falvaink. Nemzeti ünnepét tartja a Magyar Nép- köztársaság lakossága, amikor a fel- szabadulás óta elért legnagyobb vívmányának, a nép első alkotmánya megszületésének ötödik évfordulóját ünnepli. Ez a nap az emlékezés és a számadás napja. Meg kell emlékeznünk arról a múlt rendszerről, amelyet magunk mögött hagytunk; amelynek dicső, haladó hagyományait szívünkben őrizzük, de keserűségét, nyomorúságát sem feledjük el soha. A múltra emlékezve tudjuk csak igazán felmérni, milyen mélységből emelkedett fel a sokat szenvedett magyar nép mai virágzó, szabad, boldog életéig. 'A reakciós rend urai sokat papoltak az úgynevezett -«ezeréves alkotmányról»-, ami fikció, hamisítás, hazugság volt csupán. Valójában a magyar népnek 1949-ig nem volt alkotmánya. Amit annak neveztek — a különböző jogszokások és jogalkotások gyűjteménye volt, egy pontosan soha meg nem határozott valami, amit az uralkodó osztályok és fullajtárjaik az elnyomás és kizsákmányolás mindenkori érdekeinek megfelelően magyaráztak. «Minden burzsoá forradalom végeredményben az alkotmányos rend megteremtésének folyamata» — mondotta Lenin. Ha a mi történelmünket nézzük, látjuk, hogy az 1848—49-es középnemesség által vezetett magyar polgári forradalom és szabadságharc elbukott, vérbefojtot- ta a nemzetközi reakció és a hazaáruló főnemesek szövetsége. Ez a forradalom nem vált a polgári «alkotmányos rend megteremtésének folyamatává»-, mert követeléseit nem valósíthatta meg és mert ezekre a követelésekre rányomta bélyegét az, hogy a forradalmat, erős városi polgárság híján, a középnemesség vezette.’ a magyar burzsoázia antiíeu- dális harca pedig a 67-es kiegyezés után is korlátozott keretek között mozgott, a nagybirtokos arisztokráciával Való . összefonódása évtizedeken át megszabta a burzsoázia magatartását. Ennek a burzsoáziának nem kellett még a burzsoá alkotmány sem, nem követelt még formális jogokat sem a népnek, mert a nép növekvő ereje félelemmel töltötte el. XT ogy mit jelentett az a sokat emlegetett, nemlétező «ezereves alkotmány»-, amelynek «talpköveire»- alapították a Horthy- rendszer király nélküli királyságát, azt legjobban jellemzik az ellenforradalom egyik jogásztekintélyének ezek a sorai: «Tisztában kell lennünk azzal, hogy a népfelség elvének, a népszuverénitás tanának nincs gyökere a magyar alkotmányban, -hogy a magyar állam szuveré- nitásának hordozója nem a nép, nem a tömeg.»- Ezek szerint Kossuth, Petőfi és minden igaz hazafi, aki a népfelség elvét vallotta, aki a népet jogaiba akarta helyezni, megsértette az «ősi alkotmányt»; azt a közjogi zűrzavart, amelyben az ezer és százezer holdasok, a nagytőkések főszolgabíráikkal, csendőreikkel, «független bíróságukkal» szabadon gyötörhették, szipolyozhatták a dolgozó milliókat. Az «ezeréves alkotmány», ez a gyúrható, tetszés szerint magyarázható alaktalan massza arra volt jó, hogy biztosítsa a nép elnyomóinak korlátlan hatalmát és magát a népet teljes jogfosztottságban tartsa. Ez a hazugság-alkotmány jó volt arra, hogy a nyomorult koldúst tyúklopásért nehéz börtönnel sújtsák, de a nép verejtéke-vére árán milliókat harácsoló nagyrablókat Lipót-ren- dekkel, kormányfőtanácsosi címekkel tüntessék ki. Jó volt arra, hogy a munkás, a dolgozó paraszt kény- re-kegyre kiszolgáltatott bérrabszolgája legyen féktelen kizsákmányo- lóknak, kiskirályoknak, s ha a munkába belerokkant, belebetegedett — kitegyék az utcára. Amíg egyik oldalon néhány tízezer olyan bőséggel dúskálhatott minden jóban, hogy a kutyáját is kaviárral etethette, addig a dolgozók millióinak még a mindennapi betevő falatja sem volt meg mindif» Tehetség, tudás, szorgalom. f- g — mit számított az urak ■ Jan, ahol mindennél többet atett: ki milyen ágyban született, kinek milyen az atyaíisá- ga» jran«e «előkelő» protektora, jó rokoni kapcsolata. Kié volt a Balaton, a Bükk és a Mátra minden szépsége, kik éltek a fényes kastélyokban, kik üdültek az ország legszebb nyaralóhelyein, kik töltötték idejüket a szórakozóhelyeken? Kiké volt az élet minden öröme? Kik bitorolták a kultúra, a civilizáció minden áldását? Kiké volt minden jog ebben az országban? — Kell-e ezekre a kérdésekre válaszolnunk? VT olt-e a dolgozók millióinak joguk ahhoz, hogy tanulhassanak, művelődjenek? Hogyne — volt joguk papíroson — csak éppen a lehetőséget nem adták meg hozzá. Volt-e joguk ahhoz, hogy saját sorsuk intézésébe beleszólhassanak? — Papíroson'még ilyesféle joguk is volt, csak éppen olyan megszorításokkal, hogy ez a jog egyenlő volt a semmivel. Gondoljunk csak a Horbhy-korszak csendőrszuronyos, véres választásaira, gondoljunk a parlament akkori osztályösszetételére. Volt-e az urak országában joguk a dolgozóknak arra, hogy becsületesen elvégzett munkájuk után megfelelő pihenésben, üdülésben részesüljenek? Védte-e az urak hazugság-alkotmánya a dolgozók egészségét, a terhes anyát, a csecsemőt, a munkából kiöregedett dolgozót? Biztosította-e a munkanélkülit az éhenhalás ellen? — Nem, ez az úri hazugság sorsára hagyta a tőkének, a nagybirtoknak, a kuláknak kiszolgáltatott milliókat, de csökönyösen és véres kézzel is védte a nép- myúzók, a hatalmasok, a gazdagok érdekeit, előjogait, kiváltságait. A nemzeti egységbe forrt magyar nép első alkotmányának ünnepi évfordulóján ne feledkezzünk meg arról a sok kiontott munkás- és parasztvérről, amely a reakciós rendszer urainak és bérgyilkosainak kezéhez tapadt. Ne feledkezzünk meg arról a temérdek szenvedésről, nyomorúságról, amit azok zúdítottak a magyar népre, akik testvérüknek érezték a világ minden kizsákmá- nyolóját, de idegenek voltak saját népüktől és ellenségként bántak vele. Ne felejtsük el, hogy ez a bűnös kalandortársaság, amelynek megmaradt része ma ott hűsöl a béke ellenségeinek árnyékában, hogyan adta el az országot a német hódítóknak, hogyan árulta el hazáját, népét, csakhogy uralmon maradhasson. Hála a felszabadító Szovjetuniónak, hála nagy pártunknak, hála az egész magyar dolgozó nép rendíthetetlen élniakarásának és a felszabadulás óta végzett hatalmas építő munkájának, 1949-ben megszülethetett a magyar dolgozó nép első alkotmánya. Pz az alkotmány törvényként •*-J rögzítette mindazt, amit a felszabadulást követő években a valóságban létrehoztunk és kivívtunk. Kifejezi az ország gazdasági és társadalmi szerkezetében végbement alapvető változásokat, ugyanakkor megjelöli a további fejlődés útját is. A magyar nép az alkotmány szilárd talaján állva, harcol azóta további felemelkedéséért. Az alkotmány minden eszközt biztosit ahhoz, hogy a magyar nép megingathatatlanul haladhasson a kijelölt Úton.. «A Magyar Népköztársaság állama védi a magyar dolgozó nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét, harcol az ember kizsákmányolásának minden formája ellen, szervezi a társadalom erőit a szocialista építésre.» Az alkotmány kifejezi azt, hogy Magyarország az urak országából a dolgozók hazájává vált. Társadalmunk rendjének alapja a munka. A munka, a tehetség, a képességek, a szorgalom, a becsületesség és az igaz hazafiság az ember értékelésének alapja. «Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék» — mondja az alkotmány és ez kizárja, hogy ingyenélők a dolgozók hazájában vagyont gyüjthes- senek, jogtalan anyagi előnyökre tegyenek szert. A munka és az etn" bér viszonya gyökeresen megváltozott. A munka, ami azelőtt kényszerű robot volt, ma becsület és dicsőség dolga; Amíg a múltban minden jutalom, kitüntetés az ingyenélőknek, a tőkés rend kiszolgálóinak, a nép elnyomóinak jutott, ma a munka, a valóságos érdem az alapja minden megbecsülésnek, minden kitüntetésnek. Nem is lehet ez másként olyan államban, amelyben a hatalmat a munkásosztály vezetésével maga a dolgozó nép gyakorolja. \ Hamunk védelméről a nép- ^ hadsereg gondoskodik, amely örököse a 48-as szabadságharc néphadserege és az 1919-es Tanácsköztársaság vörös hadserege dicső hagyományainak és példaképül tekinti a felszabadító szovjet hadsereget. «A haza védelme a Magyar Népköz- társaság minden polgárának szent kötelessége» — hangzik alkotmányunk 61. §-ának 1. pontja. Ennek a szent kötelességnek a haza minden fia becsülettel tesz eleget. Ez a hadsereg a népből való és tűzön- vizén át a néppel tart, a népet s a nép békéjét, vagyonát védi, aminek hősi példáját láttuk a legutóbbi árvízveszedelem idején is. Tanácsaink, az államhatalom helyi szervei, a tanácsrendszer megalakulása óta bebizonyították, hogy — ha egyes helyeken, egyes területeken még küszködnek is a gyakorlatlansággal, az újszerű feladatokkal — együtt fejlődnek, erősödnek új hazát építő népünkkel, mert egész szervezetük összeforrott a néppel. Alkotmányunkból kidomborodik, hogy a mi társadalmi rendünkben legfőbb érték az ember. Amikor államunk alapjává tettük a munkát, amely jog és becsületbeli kötelesség, ugyanakkor biztosítja alkotmá- nyunk a pihenéshez, az üdüléshez és művelődéshez való jogot, védi a dolgozók egészségét és segíti őket munkaképtelenségük esetén. Nem elhagyatott már az a nép, amelyet a' múltban kisemmiztek minden jogból, nem törődtek egészségével, élet- lehetőségeivel, kultúrájával, nem törődtek azzal, hogy emberhez méltó körülmények között élhessen. A felszabadult magyar népet védi a maga államhatalma, jogait biztosítja az alkotmány, lelkesíti és vezeti a párt, óriási biztonságot ad neki a Szovjetúnió vezette sokszázmil- liós béketábor, a szocializmust építő testvéri népek ereje és elszakíthatatlan barátsága, a dolgozók nemzetközi szolidaritása. E legyűrhetet- len erők védőpajzsa alatt, saját erőit is állandóan gyarapítva, építheti boldog, szabad hazáját, a szocializmus országát. A z eddig elért nagyszerű ered- mények, országunk megnövekedett ereje, nemzetközi tekintélye, országépítő terveink sikere jogos büszkeséggel tölti el az egész magyar népet. De amikor számot vetünk nemzeti ünnepünkön az étért sikerekkel, vívmányainkkal, meg kell látnunk hibáinkat is, amelyek arra ösztönöznek, hogy ne elégedjünk meg magunkkal. Lássuk meg azt, hogy hibáink kiküszöbölésével, minden erőnk latbavetésével még szebb eredményeket érhettünk volna el. A párt- és kormányhatározatok, a pártkongresszuson elhangzott útmutatások, amelyek feladatainkat megszabják, arra irányulnak, hogy fokozottabban érvényesüljön hazánkban a szocializmus gazdasági alaptörvénye. Hogy ez így legyen — ami az új szakasz politikájának elsőrendű célkitűzése — népgazdaságunkban a termelőerők fejlesztését a legszorosabban egybe kell kapcsolnunk a munkásosztály, az egész nép életszínvonalának állandó emelésével. XT ogyan tudjuk biztosítani az elJ"1' ért eredményeket, vívmányokat és megteremteni a további életszínvonalemelkedés alapját? Erre a kérdésre a pártkongresszus adott választ: a termelés és a termelékenység gyors emelésével, az önköltség erőteljes csökkentésével, takarékossággal, fegyelmezett munkával, a minőség javításával. Ezért vaskézzel kell harcolnunk a pazarlás és a fegyelmezetlenséget szülő és elnéző opportunizmus ellen az állami és gazdasági élet minden területén. Minden dolgozónak tisztán kell látnia, hogy eddigi eredményeinket csak úgy védhetjük, szilárdíthatjuk meg és feileszthetjük tovább, ha megvalósítjuk ezeket a feladatokat. A kommunistáknak példamutatással kell élenjámiok a kongresszus határozatainak megvalósításában, a munkás-paraszt szövetség további erősítésében, a szilárd nemzeti egység megteremtésében, a pazarlás és a fegyelmezetlenség felszámolásában. Alkotmányunk ünnepén emlékezzünk élesen a múltnak mélységeire, embert megalázó, senyvesztő mocsár-rendszerére, amelyből az élen« haladó szovjet nép győzelmes harcai, népünk legjobbjainak áldozatos küzdelmei nyomán kiemelkedtünk. Tekintsünk vissza büszkén a pártunk vezetésével elért gazdasági, politikai és kulturális eredményekre. Gondoljunk arra. hogy a tőke rabigájában sínylődő népek figyelő szeme rajtunk: a mi példánk is útmutatás az ő reményeik teljesedése és harca számára. a mi növekvő erőnk őket is erősíti. Amilyen keményen állunk helyt az alkotmányban lerögzített kötelességeink teljesítésében, oly mértékben növeljük a béke erőit, a még elnyomott népek szabadságvágyát és elszántságát annak kivívására, hogy mindenütt a nép alkotmánya legyen az állam alaptörvénye. Mert kötelességeink teljesítésétől függ anyagi és kulturális jólétünk szakadatlan emelkedése, a szocializmus mielőbbi fel» építése. A Magyar népköztársaság Minisztertanácsának és a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének határozata a minisztertanács és a SZOT vándorzászlajának odaítéléséről és a szocialista mankaverseny győzteseinek jutalmazásáról A rendkívüli hosszú tél és az abból adódó nehézségek ellenére az MDP III. kongresszusa tiszteletére indított szocialista munkaverseny során iparunk behozta I. negyedévi elmaradását. Ennek eredményeként az I. félévi tervet gyáriparunk 101.1 százalékra teljesítette. 1954 I. félévében egész gyáriparunk 1.3 százalékkal — ezen belül az élelmiszeripar 14 százalékkal — termelt többet, mint 1953 I. félévében. Az eredmények eléréséhez nagymértékben hozzájárult az üzemek közötti verseny a minisztertanács és a SZOT vándorzászlajának elnyeréséért. A minisztertanács és a SZOT elnöksége — az egyes Yni- niszterek és az illetékes szakszervezeti elnökségek együttes javaslata alapján — az 1954 I. félévi terv teljesítéséért indított szocialista munka- versenyben elért eredmények alapján vörös vándorzászlóval, díszes kivitelű oklevéllel, dicsérő elismeréssel tünteti ki és az — 1009/1954. II. 3. MH. sz. határozat szerint megállapított — pénzjutalomban részesít; a következő borsodi vállalatokat; 1. DiMAVAG GÉPGYÁR: Az I. félévi befejezett termelési tervét 105.6 százalékra, teljes termelési tervét 102.4 százalékra teljesítette 98 százalékos tervszerűség mellett. Exporttervét 104.5 százalékra, az egy munkásra eső termelési értéktervet 103 százalékra, az önköltségcsökkentési tervet az I. negyedévben 100.2 százalékra, a II. negyedévben 101.2 száza- lékre teljesítette. Relatív béralapjából 1.1 százalékos megtakarítást ért! el. A vállalat jó munkája eredményeképpen elnyerte az MDP legnagyobb kitüntetését, a kongresszusi versenyzászlót. Jutalom: 64 ezer forint, '* 2. BORSODNADASDI LEMEZGYÁR; Az I. félévi befejezett termelési tervet 102.8 százalékra, a teljes termelési tervet 102.8 százalékra teljesítette 95—96 százalékos tervszerűség mellett. Az egy munkásra eső termelési érték- tervét 103.2 százalékra, az önköltségcsökkentési tervét 101.11 százalékra teljesítette. A vállalat komoly eredményt ért el az alapanyagok’ megtakarítása terén (556 tonna)/ A munkavédelmi beruházásaiból az I. félévi esedékes részt 100 százalékban végrehajtotta. Jutalom; 32.000 Ft. HOZZAK MÁR A JÓ EBÉDET...“ Kesznyéteni asszonyok, leányok viszik a jó ebédet a „Szabadság" tsz, szérűjére, a cséplőmunkacsi pat tagjainak, (Erdffdl ta felvét®}«. X
