Észak-Magyarország, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-01 / 181. szám
1 ESZAKMAGYAHORSZAG Vasán»®. 198«, & ' HTTLtlMOK FEJTÖRŐ ffíemS az az ember voltj alH (Egykönnyen meghatódik. Kemény tanítója akadt. Nem engedte elérzákenyülni. Ha könnyeket látott, még..csak a fejét sem fordította eL Furcsa és kegyetlen törvényekre tanította ez a tanító. Valahogy így hangzott: „Ne sajnálj senkit, ne bízz senkiben, használd a könyöködet, ha kell, az öklödet is, mert csak így maradhatsz meg ebben a társadalomban." Még apján sem esett meg a szíve, aki szegényes tanítói nyugdíjából tengette életét. Egy nap felkereste Széchenyi utcai hónapos szobájában és pénzt kért tőle. Suta és ügyetlen mozdulatokkal foglalt helyet a kopott díványon s azon az éneklő hangon, melyet 30 egynéhány évig visszhangzottak az iskola falai *— megszólalt: •— Ti-i-bor, szükségem volna 25 pengőre. Biztosan van pénzed.,, — De hogy gondolja apám — felelte Dénes Tibor tisztviselő — mit gondol, honnét lenne nekem. Egy pengő nem sok, annyi sincs a zsebemben. Nem is hazudott. Pénzét, valami 150 pengőt nem a zsebében, hanem Balzac „Szamárbőr" című könyvének lapjai között rejtegette. Ehhez nem nyúlt soha, Elég hosszú ideig tartott, míg összegyűjtötte. Hozzá már nem tudott tenni, az egyre mélyülő gazdasági válság éppen, hogy élni engedte, | Abban az időben _ ha nem ilyen megedzett — naponta sírhatott volna, hiszen a főnöke előszobájában dolgozott, foltozott könyökvédőjében, laposra merevült gyomorral és agyonrágott tollszárával. Megszámolta: egy hét alatt 28 családos tisztviselőt bocsátottak el. Szakállas, bajuszos, komoly meglett emberek, gyermekként sírtak a főnöktől kijövet és szégyenükben, megalázottságukban, kétségbeesésükben szemre szorított zsebkendővel osontak ki az utcára, ö végezte tovább a maga dolgát, szem előtt tartva: „Ne sajnálj senkit1'! Tanítója nem volt se magas, se alacsony, se szőke, se barna, még csak nem is kiabált, csupán bizonyított. Némán és hangtalanul. Oly példákkal, mint a mellette dolgozó társáé, aki egy ilyen elbocsátott tisztviselővel kezetfogott és együtt szidták a rendszert. Ezt a kollégáját másnap ugyanaz a sors érte. Tanítója maga az élet volt. Ez formálta, amilyenné lett, önzővé, kőszívűvé, — semmi emberré. A hitleri téboly lángolását megúszta, s a felszabadulás után — amikor államosították a főnöke gyárát, semmi panasz nem merült fel ellene. Tovább ott maradt az előszobában, végezte munkáját se nem rosz- szabbul, se nem jobban, mint azelőtt. Ócska tollszárát tovább rágta, s könyökvédője csupán annyit változott, hogy még foltosabb lett. Most már nem rakta félre pénzét, az örökéletű Balzac könyvének lapjai közé. | Pénzét magával hortta Bőrtárcáját — amit apja halála után kézhezkapott — bevarrta ünneplő kiskabátja belső zsebébe s a havi 1200 forintból esetenkint ide tett félre néhány forintot. Ezt is csak megszokásból. Kissé nehéz volt így ki- és betenni a pénzt, de ez a játék elszórakoztatta és máskülönben is ritkán került erre sor. Az ellátásra és a havi négy mozira szükséges pénzt mindig külön tette. A mozin kívül egyéb szórakozása nem volt. Újságot nem járatott, a hivatalban kérte el társaitól, egyszóval élte a maga agglegény életét, s ha régi gyűjtési szenvedélye megmarad, már ezresei lettek volna. így is volt azért pénze a beszíjazott bőrtárcában. Talán 300 forint körül, amikor.., Aznap röpgyűlés volt. Már egy olyan a SZCRVEZETNEK eev eélpohab keserűm hete azon tépelődött, hogy is bajhatna ki az árvízkárosult lakosság megsegítésére indult mozgalomból. Remegve gondolta: esetleg talán 50 forintot kell majd ilyen haszontalan dologra kiadnia. Százszor elhatározta, nem és nem enged, hivatkozik a reumájára, a korára, arra, hogy sokat köhög és szanatóriumba akar menni. Ezekkel a gondolatokkal kelt és feküdt egy álló hétig és aznap a gyűlésen konokul és szívtelenül 10 forintot írt az ívre. Társai csak néztek rá, de ő dacosan viszonozta pillantásukat. | Délután igyekezett e|he. segetni a csúf és számonkérő arcokat emlékezetéből és szokásától eltérően, moziba ment. Megkönnyebbülve foglalt helyet a nézőtéren. A terem zsúfolásig megtelt, s lassan kezdett megnyugodni. Azután kialudtak a villanyok és Dénes, mintha arculcsapták volna, felszisszent. A vásznon a híradóban megjelent az árvízsujtóttá vidék. Behunyta szemét, látni sem akarta. Becsapottnak érezte magát s elhatározta; feláll, itthagy mindent. Nem azért, mintha félt volna, hogy a szíve, ez az élet által régen megköve- sített szív esetleg megváltozik, hanem, mert neki igazán semmi köze mindezekhez. Hanem a fülét nem dughatta be. A hang, amely a vászon felől jött minduntalan közrefogta, erővel másfelé parancsolta gondolatait, s egyszer csak kinyitotta a szemét. Piszkos, szürke, kavargó áradatot látott, összedült házakat, azután temérdek embert a gátakon, katonát és munkást, fiatalt és öreget, nagy, széles motorcsónakokat, egyszerű parasztos szekrényeket, párnákat, s közben állandóan csengtek-bongtak a félrevert harangok. Később, az országúton csapott keresztül az ár. Nekizudult a sárgán ringatózó búzának s végül újra piszkos hullámokat, holttá dermedt tájat látott. A hullámokból tisztviselőtársainak vádló arca pillantott rá. Kábultan figyelte, hogy semmit sem változtak az arcok a gyűlés óta és csak néznek, néznek szinte tébo- lyitó makacssággal és nem is a szemébe, hanem a szíve tájékára, amely —. úgy érezte *-» nem is dobog. I Valahol nem messze tőle egy asszony elsírta magát, majd a hátamögött is szipákolást hallott. Hátrafordult és erélyesen rápisze- gett az illetőre. De a szipákolás most máshol is felhangzott, erősebben, élesebben s tartott, mig csak ki nem gyúlt a villany. Kábán nézett körül ■ szív« helyén rettenetes súlyt érzett. Az arcok könnyesek voltak, a terem levegője forró. Az emberek, mintha csak mindannyian őt nézték volna. Nem bírta tovább. Hirtelen felállt s elhagyta a mozihelyiséget. Az utcán ömlött a napfény. Egy percre megállt a kijárat előtt s mélyet szippantott a friss levegőből. Jobbról-balról lökdösték s elhatározta, hogy a néhány lépésnyire lévő cukrászdában megenged magának egy szimpla feketét. Fáradt, öreges léptekkel indult neki, de a bejáratnál egy csoport iskolásgyerek állta el az utat. Tanítójuk sovány, magas fiatalember, a gyerekekhez fordulva kérdezte: — No, pajtások, 1, vagy 2 forintos fagylaltot veszünk? A kérdésre víg zsibongás keletkezett, de egyszer csak egy szőke, pi- rosnyakkendős piszeorrú gyermek elkiáltotta magát: — Pajtások! Ne együnk most fagylaltot, adjuk inkább oda az árát a szigetközi pajtásoknak! | Meghökkent. Eddig még soha nem tapasztalt érzés lett úrrá rajta. Újra a vizet látta, a hömpölygő áradatot és nagyot dobbant a szíve. Keze önkéntelenül is kabátja belső zsebéhez tévedt, ahol a 300 forint lapult a bevarrt bőrtasakban. Hirtelen, egyetlen rántással kitépte zsebéből a pénztárcát s úgy, ahogy volt, bélésfoszlányokkal együtt a magas tanító kezébe nyomta s eny- nyit mondott: — Tegyék ezt is a fagylalt árához , , | A gyermekek elnémultak s csodálkozó pillantással nézték. A tanító motyogott valamit, elismervény- ről, csekkről és különböző dolgokról, de mindezt mintha csak mesz- sziről hallaná. Pillantása és minden figyelme az egyik kis szöszke gyermekre irányult. Azt nézte, azt figyelte, kicsit fájón, kicsit büszkén, érthetetlen csodálkozással, floz- zálépett. Idegesen remegő kezével végigsimított a gyermek buksi fején és utána, mintha mi sem történt volna, elindult hazafelé. A moziban érzett furcsa szorongása eltűnt és csodálkozva állapította meg, hogy a szíve furcsa módon dörömböl a mellében. Talán maga sem tudta, hogy most lett emberré. HOLDI JANOS VÍZSZINTES) 1. A költemény egyik sora. 18. Kettőzve bányaváros. 19. Nagy költőnk 100 évvel ezelőtt Irta ezt a versét. 20. Nem az enyém, 21. Férfinév, 23. Hamis, 25. Kamatban van! 26. 615 frónk névjele. 27. Ilyen munkás Is van, 28 .,. föld. 29. Zűrzavar Jassz nyelven, 31. Római 50. 32. Zamat, 33. Indulatszó, 34. A költőt ihleti meg, 36. Ablakon van, 38. Kötőszó. 39. Alomszélek! 40. Az első római szám, 41. Kopasz. 42. Vonatkozó névmás. 43. Juttat, 44. RN, 45. Mássalhangzó kiejtve, 48. BN, 49. Majdnem tibeti állat, 50. Emberi munkát könnyít, 52. Korszak. 56. Kettösbetfl, 57. Kertimunkát végez. FOGGOLEGES: 2. Régi sportegyes Ölet, 3. Fordított névelői 4. A vízszintes 31 tízszerese, 5. Ének. 6a Félevezés. 7. Hiányos bogár, 8. Személynév* más, 9. GC, 10. Sporteszköz, 11. éktelenül lángol. 12. Mássalhangzó kiejtve, 13. Tudói mány keverve. 14. Gy—Y, 15. Tág, 16. Leánya név. 17. A vízszintes 1 folytatása 22. llyed vontató is van. 23. ... Aruház. 24. Kínai ele* del. 28. Régi olasz festő. 30. Ebből van á. bogár lába, 33. Riadó — idegen nyelven, 35, Szellemi sport, 37. U. a. mint a vlzsz. 25* 46. Hasadék. 47. Ilyen hús is van, 48, Nagy építészmérnök — keverve 49. Kerll szerszám 51. Péntek Zoltán. 52. Patak, 53, Nőinév fele. 54. Személyes névmás. 55. Azoi nos magánhangzók, 56. A Szuezi csatom« magyar tervezőjének névjele. 57. Farész. i ‘I ’ JT. Háromszoros gyufaprobléma Nyolc négyzetet raktunk ki gyufákból. Tegyünk át más helyre hat gyufát úgy, hogy hat négyzetet kapjunk. Ha megfejtettük a feladványt, a nyert u} ábrán változtassuk meg négy gyufa helyét és öt négyzetet nyerünk. Ha ezután nyolc gyufát rakunk át, már csak három négyzet marad. Mulfheti rejtvényünk megfejtései ^Safck.% Megfejtését á jövő vasárnap iát mertetjük. . Sötét: Ké4, Bc2, Fa4, Fgl, Hd$ gy, b2, b3, b5. d6. Í3, g4, h2, h7* (13* a b c d e f g h Világos: Kfl, Vg5, Bb4, Fbl, Hél* Hhl, gy. f2, g3. h6 (9). Matt két lépésben, | AZ EMBERT MAR a legrégibb időkben is érdekelte, hogy vájjon létezik-e élet a többi bolygón. A reakciós áltudomány képviselői hamis tanításokkal sokáig megtévesztették az emberiséget; azt állították, hogy a Föld rendkívüli helyzetnek örvend a világegyetemben, amelynek középpontjában áll. Elet csak a Földön létezik, s ezt isteni erő teremtette így. Giordano Brúnót, a haladó olasz filozófust és írót 1600-ban máglyán égették el, amiért szembehelyezkedett az egyház tanításaival és kijelentette, hogy „számtalan világ létezik a Földhöz hasonlóan“, hogy a világmindenség végtelen és a földgolyó csak egy a sok bolygó közül és más bolygókon is lehet élet. Az évszázadok folyamán számos fantasztikus regény látott napvilágot, amelyek képzeletszülte utazásokról szóltak a különböző égitesteken, mindez azonban csak az írói fantázia csapongása volt. A dialektikus materializmusnak kellett jönnie az élet mélyreható értelmezésével, hogy az emberiség tudományos alapon kaphasson választ azokra a kérdésekre, amelyek bosszú idők óta foglalkoztatták. A DIALEKTIKUS materializmus az életet! egy minőségileg felsőbbrendű szakasznak tekinti az anyag fejlődésében, amely szakasz mindenütt bekövetkezik, ahol ennek megfelelő, kedvező feltételek vannak. Az élet minden égitesten megjelenik, ahol az anyag eljutott ebbe a fejlődési szakaszba, mivel az élet a fehérjék létezésének egyik formája, amely lényegében nem más, mint állandó anyagcsere a természettel, a kémiai összetevők szakadatlan megújulása. Az elmúlt évtized folyamán ezen az .alapon tanulmányozták a bolygókon uralkodó viszonyokat a szovjet tudósok, hogy feleletet tudjanak adni a nagy kérdésre. A szovjet tudósok ezen a téren is, miként annyi és annyi fontos kutatási területen, úttörők voltak és egy új tudományt teremtettek meg, az asztrobioló- giát. MIELŐTT a különböző bolygókon lévő élettel foglalkoznánk, előre kell bocsátanunk, hogy az élet. a közvetlen környezetnek megfelelően a lehető legkülönbözőbb formákat öltheti. Sem a rendkívüli szárazság, sem az igen alacsony hőmérséklet, sőt még a súlyos oxigényhiány sem akadályozhatja meg az élet bizonyos formájának kialakulását. A Földön például megtaláljuk az élet bizonyos formáit a napfénytelen barlangok mélyén, a jéghegyeken, nagy légköri magasságokban és az óceánok többezerméteres mélységeiben is. A szovjet tudósok Kam* ÉLET A TÖBBI BOLYGÓN csatka félszigetén olyan moszatokat találtak, amelyek plusz 80 fokos hőmérsékletű vízben élnek, s olyan növényeket is felfedeztek, amelyek még 50 fokos hidegben sem pusztulnak el. Egyes gombák spórái plusz 140 fokos hőmérsékletet is elviselnek, némely baktériumok és moszatok spórái pedig még a mínusz 271 fokot is kibírják. Bizonyos gombaféleségek telített salétromoldatban is megélnek és egyes kovamoszatok még a telített szublimátoldatban is vegetálnak. Sz. V. Vinogradszkij szovjet tudós kutatásai bebizonyították, hogy az élet pusztán ásványi környezetben is lehetséges. Ezek az eredmények értékes útmutatást szolgáltattak a különböző bolygókon lehetséges élet tanulmányozásához, jóllehet a különböző bolygókon lévő feltételek jelentősen eltérnek a Földünkön lévő viszonyoktól. AMIKOR az asztrobiológia feleletet ad arra a kérdésre, hogy van-e élet a naprendszer bolygóin, számos, következetesen materialista alapelvből indul ki: 1. Az élet törvényei a világegyetemben lényegében egységesek, formájukban és megnyilvánulásaikban azonban eltérőek. 2. Az élet alkalmazkodási képessége a környezet feltételeihez rendkívül nagy. 3. A növények optikailag is (fénytani- lag) alkalmazkodnak a környezethez. MERKUR. — Ez a bolygó van legközelebb a Naphoz. Egyik felét állandóan a Nap felé fordítja ott tehát a hőmérséklet többszáz fokos. Másik felére örökös éjszaka borul, ezen a felén pedig többszáz fokos lehet a hideg. Ennek a bolygónak gyakorlatilag nincs légköre. Ilyen körülmények között a. Merkúron az élet semmilyen formája sem lehetséges. VÉNUSZ. — Ez a bolygó kétszerakkora távolságra van a Naptól, mint a Merkúr és igen sűrű légkör veszi körül. Mivel a Vénusz felületén plusz 80 fokos középhőmérséklet uralkodik, az asztrobiológusok feltételezik, hogy a Vénusz növényzete, hogy megszabaduljon a Nap fölösleges melegétől, erőteljesen visszaveri a napfény infravörös sugarait. Ugyanezért a Vénuszról készült spektrumokon (színképeken)' jól látható, hogy az égitest növényzete visszaveri a hosszuhuilámu sugarakat is. (Vörös, narancsvörös, sárga.) Ez azt' bizonyltja, hogy a Vénusz növényzete narancssárga, vagy sárga színű. Ennek az utóbbi feltételezése nek megerősítéséhez vezettek A* P. Kutirjova kutatásai. Kutirjovaji azt tapasztalta, hogy plusz 70 fo* kos vízben a moszatok színe túlnyomóan! narancssárga. Ugyancsak ő állapította meg azt is, hogy az a növény, amelynek a színei mérsékelt éghajlaton kékeszöld, magasabb! hőmérsékletű övezetben viszont sárga. j A Vénuszon tehát! valószinüleg forróé sivatagi növényzet van, amelynek sárga, nae rancssárga a színe, s erőteljesen visszaveri a, hősugarakat, MARS. — Távolabb van a naptól mint a; Föld és ezért éghajlata zord. Légkörébe^ oxigén és vízpára is van, de sokkal ritkább, mint Földünk légköre. Felületét túlnyomóé részben sivatagok borítják, a két sarkon lát* ható nagy fehér foltok arra engednek köe vetkeztetni, hogy ott jég és hó borítja ai Marsot. Erős távcsövekkel zöldeskék folto* kát is láthatunk, ezek növényzettel borított övezetek lehetnek. Az asztrobiológusok sze* rint a Mars növényzete kékeszöld és ibolyáé színű. Ez a növényzet mohón elnyeli a m'elee get adó infravörös sugarakat. A Mars növényei alacsonyak és általában kuszótermésze* tüek. Mivel a levegőben igen kevés az oxie gén és kevés a csapadék is, a Mars növényei képesek az oxigén és a víz tárolására. ; Az asztrobiológusok feltételezik, hogy a! Marson állatok is élnek. A. J. Perelman szee rint a Marson élő állatok alacsonyak lehetnek, izmaik gyengén fejlettek. Testüket vas* tag zsírréteg és szőrme borítja, amely meg* védi őket a hidegtől és légzőszerveik rend* kívül fejlettek, mivel a levegőben nagyon'ke* vés az oxigén. , JUPITER, SZATURNUSZ, URÁNUSZ, NEPTUN. — Ezeknek a bolygóknak a légköre főleg metángázból és ammóniából áll, amely mérgező a földi élőlényekre. Ezek a, bolygók sokkal távolabb vannak a Naptól, mint a Föld, tehát igen kevés meleget és napfényt kapnak. A Jupitert környező felhőid felületén például mínusz 138 fokos a hőmérséklet. Lehetséges azonban, hogy a bolygói felületén enyhébb a hőmérséklet, mivel légkörében erőteljes és szakadatlan áramlás észlelhető. Ez az emelkedő meleg áramlatoknak tulajdonítható. A szovjet asztrpbioló* gusok színképelemzések révén megállapították, hogy a Jupiter légkörében lévő metán-* gáz és ammonia elhalt mikroorganizmusold (parányi lények) bomlásának terméke, .tehát közvetve 9.7 élet létAnaV bizonyítéka.