Észak-Magyarország, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-08 / 187. szám
Vasárnap, 1334 aagosztlu S. ESZAKMAjGYARORSZAG 5 CÁ PRÓBA *Az USA formozai fegyveres erői parancsnokának Formoza (Taivan) Tárgy: „Kínai szárazföld” feladat. Arthur W. Remington 32.067. sz. őrmester ezennel jelentést teszek a „Kínai szárazföld” feladat végrehajtásáról. Bizonyos, rajtam kívül álló okokból ezt a jelentést írásban, nem pedig személyesen terjesztem be. Feladatom a bennszülöttekkel való megértés céljaira kiadott Pointe- Talkee (Ejtsd: Pointi-Toki, vagyis mutass-beszélj. — így hívják az Észak-Ázsiában állomásozó amerikai fegyveres erők által kínai, koreai, orosz és mongol nyelven kiadott kézikönyvet, melyet az USA haditengerészetének kémszolgálata állított össze. A kézikönyvből idézett mondatok az angol szöveg szószerinti fordításai. — Szerk.) speciális kézikönyv használhatóságának kipróbálása volt. E célból 1954 március 13-án a kínai szárazföldre, Fu-Tyien tartományba szállítottak. A bennszülöttekkel sikerült felvennem a kapcsolatot. Az ellenséges területre érkezésem után hamarosan érintkezésbe léptem két bennszülöttel és egy bennszülött gyermekkel. Nevezett bennszülöttek a földeken dolgoztak, s így megfelelően a kínai területre érkezésem előtt kapott instrukcióknak, arra a következtetésre jutottam, hogy földművesek. A bennszülöttekhez léptem, az instrukciók értelmében rájuknevettem, meghajoltam és kinyitottam a Pointee-Talkee speciális kézikönyvet a 6- oldalon, ahol ez áll angol nyelven: „Amerikai vagyok. Nem beszé- 1 lem az Önök nyelvét. Egy szerencsétlenség arra kényszerít, hogy segítséget kérjek Önöktől élelem és lakás szerzésében s 1 védelmet a kommunisták elől. i Igyekezni fogok, hogy önöknek ne essék bámtódása. Kormányom meg fogja önöket jutalmazni." a szembeniévé 7. oldalra mutattam a bennszülötteknek, ahol ugyanez a szöveg kínai nyelven található. Örömmel állapítottam meg, hogy a -bennszülöttek megértettek, mert a ?;szöveg végigolvasása után beszéltek egymással, nevettek és bólogattak. Az instrukciók értelmében ismét kinyitottam a szótárt, ezúttal a 28. oldalon, ahol a következő áll: „Ha ellenséges egységek köze-t lednének, kérem, rejtsenek el”. Azt az alapos benyomást szereztem, hogy a kínai szöveget a benszü- . lőttek ismét megértették, így hát áttértem a következő kérdésre, ugyancsak a 28. oldalon, amely így szól: „Milyen irányban tartózkodnak ellenséges egységek?" hogy a bennszülöttek ezt a kérdést nem értették jól meg, mert kelet felé mutattak, a taivani tengerszoros felé, ahol pedig vörös osztagok nem lőhettek. Minthogy egyelőre nem sikerült megállapítanom a vörös egységek elhelyezkedését, legalább számukat akartam megtudni és a következő kérdést tettem fel: „Hány ellenségünk van ebben a tartományban’” — Ezután gyorsan megmutattam nekik a 36. és 37. oldalt, ahol az arab és mellette a kínai számok vannak. Közben előkészítettem jegyzetfüzetemet is, hogy a megfelelő számot feljegyezhessem. A számtáblázat tanulmányozása a bennszülötteknél körülbelül 10 percig tartott. A bennszülöttek tovább lakoztak a Pointee-Talkee kézikönyvben keresték a táblázat folytatását. Ezzel nyilvánvalóan elégedetlenségüket fejezték ki afölött, hogy a táblázat a 100.000 számnál véget ért. Ezután a bennszülöttek visszatértek a 100.000 számhoz és gyors egymásutánban kezdtek rá mutogatni, mintha a szám sokszorosát akarnák kifejezni. Valószínűtlennek tartottam, hogy egyetlen tartományban ennyi katonai egység lenne. Az jutott eszembe, hátha a bennszülöttek rosszul értették kérdésemet, talán azt gondolják, hogy a tartomány lakosságának száma felől érdeklődöm. Újból rámutattam a „Hány ellenségünk van ebben a tartományban?” kérdésre, de azután is megmaradtak gyerekes mutogatásuknál, amivel megszilárdították azt a benyomásomat, hogy alacsony kulturális színvonalon állnak ás nem tudnak számolni. Sire, | Közben ujjammal Megállapítottam, Bizony os aggodalommal töltött el az a tény, hogy nem sikerült megállapítanom sem a vörös egységek elhelyezkedését, sem azok számát, s úgy határoztam, megpróbálok kapcsolatot teremteni a Csang Kaj- sek partizánokkal. Sc■BJBpi Nni FútSák gítségemre volt a 28. oldalon lévő kérdés : „Hol vannak a baráti partizánok?” A bennszülöttek egyideig vitatkoztak, azután lemutattak a földre. — Gyorsan elti S. Ármí'd Fotm . POJNlTüs-TALKEE vetettem azt a gondola- :• tot, mintha a bennszülöttek azt akarnák ez- |i zel jelölni, hogy a par- J tizánok halottak. Az f' instrukcióból jól tud-1 tam, hogy a partizánok ■ • gyakran rejtőzködnek f földalatti rejtekhelye- ■ ken. — Elhatároztam, | hogy minél hamarabb | hozzájuk vezettetem • .folytfim'# Asia Küw.ik Kitüntetett állandó-bizottsági tagok Ä borsodmegyei kereskedelmi állandóbizottság hosszú idő óta őrzi a legjobb megyei állandóbizottságnak járó vándorzászlót. A belkereskedelmi minisztérium most a kereskedelmi munka színvonalának emelése érdekében, a társadalmi ellenőrzés terén végzett eredményes, jó munkájáért dicséretben részesítette Újabb Sándorné, Németh Imre, Lé-* ka Józsefné, Simkó Jánosné, Fésűs László és Kürti Györgyné állandó* bizottsági tagokat. A kiváló munkát végző tanácsta* goknak a szombati tanácsülésen, nyújtották át a dicsérő oklevelet, Helyiiparí kiállítás és vásár Miskolcon Muáfso&í*n {( : rtttk) magamat. Ebben nagy segítségemre volt a Pointee- alkee speciális kézikönyv, méghozzá a 18. oldalon található mondattal: < áíití Naval !i- - L’otwú N**» ms „Szeretném megtartani ingemet, nadrágomat és cipőmet és kínai ruhát venni föléje”, a kínai szöveg elA bennszülöttek olvasása után ismét egymással beszéltek, nevettek és mondtak valamit a gyereknek, aki erre elszaladt. A kínai ruhára való várakozás idejét arra használtam fel, hogy közöljem a bennszülöttekkel a tervemet: vezessenek a partizánokhoz (Pointe Talkee, 30. oldal) és feltettem nekik a kérdést, akarnak-e aranyat (Pointe-Talkee, 18. old.). Annak ellenére, hogy a következő 19. oldalon kínai és angol nyelven egyaránt fel vannak tüntetve a válaszok, nem sikerült rávennem a bennszülötteket a válasz- akamak-e aranyat, vagy sem. Gyakori nevetésükből arra következtettem, hogy az amerikai fegyveres erők tagjai iránt érzett barátság gátolja őket abban, hogy jó szolgálataikért jutalomról csak beszéljenek isAmikor a kínai ruháért küldött gyermek visszatért, kinyitottam a Pointee-Talkee kézikönyvet a 12. oldalon, ahol az „udvariassági frázisok” fejezet található, hogy köszönetét mondjak a ruháért. Örömmel értettem meg a bennszülöttek mozdulataiból, hogy segíteni akarnak a kínai ruha felöltésében. Hosszú, durva textilanyagot kezdtek húzni a fejemre. Kissé későn vettem észre, hogy nem kínai ruháról van szó, hanem egy elég kellemetlen szagú zsákról, amelyet — miután teljes egészében benne voltam— szorosan bekötöttek. A Pointee-Talkee speciális kézikönyv használhatóságát ettől a perctől kezdve nem volt módom tovább kihasználni. hogy a Pointee-Talkee Annak ellenére, kézikönyv lényegesen kevesebb mondatát próbáltam ki, mint amennyit az instrukció feltételezett (a próba ideje aránytalanul rövid volt), azt a következtetést kell levonnom, hogy a Pointee-Talkee speciális kézikönyv igen jó és a bennszülöttek a feltett kérdéseket megértik. Csak az lenne kívánatos, hogy a bennszülöttek más gondolkodásúak legyenek. A. W. Remington. U. I. Bizonyos aggodalmaim vannak, vájjon sikerül-e ezt a jelentést elküldeném. Pillanatnyilag ugyanis fogházban vagyok és az eddigi kísérletek, hogy segítséget szerezzek, céltalannak mutatkoztak.” A miskolci városi tanács végre- hnjtóbizottsága augusztus 20—22-ig az ünnepi vásár keretében helyi- ipari kiállítást és vásárt rendez a Béke-téren. A kiállításon résztvesz- nek a helyi tanácsok vállalatai, kisipari szövetkezetek, háziipari szövetkezetek, kisiparosok és háziiparosok, akik saját készítményeiket hozzák forgalomba. A kiállítás cél* ja, hogy az eddigieknél sokkal job* ban népszerűsítse a helyiiparban el* ért eredményeket. A kiállított áru* kát a vásár rendezőbizottsága felül* vizsgálja és díjakat oszt ki. A kiállítást a vásárcsarnok helyi* ségében rendezik meg, ahol minden kiállító maga készíti el pavillonját. FEJTÖRŐ ADY ENDRE íj s* ua 50 r* ? VÍZSZINTES: t. A költemény e?y?k sora (folytatás a függ. 1. sorban), 14. Mutatószó, 15. A költő egyik versciklusának összefoglaló címe, 16. Miskolc ..hegye”. 17. Kérdőszó. 18. Német kcttősbetü, 1». Pék! 21. Mutatószó ékezettel, 22. Kötőszó, 23. Hamis, 24. Üzleti egyesülés rövidítve, 28. Rőfvégek. 29. Ez a nap, 30. Fűszer (ékezethibával), 31. Mássalhangzó kiejtve, 32. Kettősbetű, 33. Nagy Dénes! 37. Erősítő szócska, 38. AN, 39. Keményhéjú gyümölcs (ékezethibával), 47. Három -- oroszul. FÜGGŐLEGES: 2. Becézett fiú név, 3. Kicsinyítőképző. 4. Majdnem ruha! 5. Fejben van! 6. Véd (ékezethibával), 7. Félgebe! 8. Régi megszólítás. 9. Sztálin-díjas írónk névjele. 10. U. a. mint a függ. 3, 11. Magyar Kommunista Párt, 12. Rag, 13. Nem a tied, 18. Egyik forradalmi versének címe. (A nyíllal jelzett sorokban), 20. Hosszú időt töltött ebben az európai fővárosban Ady, 25. Kettőzve: bányaváros, 28. Eres! 34. Az erő egysége a fizikai CGS rendszerben. 36. TÉÁ, 37. Fehérnemű, 38. Hibásan arat! 40, OOOOO... 41. Fodorvégek, 42. ö az? 43. „Lég” mássalhangzói, 44. DY, 45. Ják Nándor, 46. Magánhangzók, 47. Állóvíz. Multheti keresztrejtvényünk fő sorainak megfejtése: „Húzd, de mégse, hagyj békét a húrnak. Lesz még egyszer ünnep a világon.” (A vén cigány.) REJTVÉNY *lu. ‘JjiK »llIfi Ezt a telket öt egyenlő részre akarja felosztani a tulajdonosa, de úgy, hogy a halastó sértetlenül megmaradjon. Hogyan lehet ezt megcsinálni? Előző heti rejtvényünk megfejtése I íl •-'I _ L_i <f L_í |n_r~u_ ______i □' n __rn Ijj “Cl Multheti sakkrejtvényünk megfejtése Megfejtés He 1—d 3. Kényszerlépéses feladvány. Á kulcslépés feloldja a c 2 bástyát és szabad helyet ad. A nap forgón, égetőn tűz. Szellő sem rebben, a derékig érő sárga búzatenger mozdulatlan. Ameddig a szem ellát, véges-végig ez a nagy, vészes nyugtalanító mozdulatlanság. Se fa, se ember, még csak kóbor felleg sincs az égen. Csupán a messzeségben, — ahol alig láthatóan emelkednek a hegyek, — villan valami kékes, üde derengés. Ebbe a némaságba rohan bele a vonat. A hosszú, vakító fényesre kopott sínpár nyöszörögni, pattogni kezd, a talpfák között maradt zöldhátú gyík félénken pislog a szikrázó, dübörgő kerékrengetegre. A mozdonyon a fűtő egyenletes mozdulatokkal lapátolja a szenet a lihegő mozdony gyomrába. Alsónadrágban, füzetlen bakancsban dolgozik, nem néz se jobbra, se balra, csak eteti, egyre eteti a gép feneketlen bendőjét. A vezető negyven év körüli, sápadt, sovány, vézna ember. Félkezével a gőzszabályozót markolja, testével azonban kihajol a mozdonyból. így les előre, mindig előre. Siltes vasutas sapkáját jól szemébe huzza, hogy a légáramlat le ne vigye. Sok öröme nincs a levegőben, meleg az is, mint ez az egész borzalmas nyár. CT irtelen összerezzen. A csatto- gásból, az egész dübörgő zajból vig nótázás szüremlődik a füléhez. Megvető arccal pillant hátra. A terhes vagonok hosszú sora kígyózik a síneken. Szomorú és igen súlyos a „rakomány"! A vagonok szögesdróttal keresztül-ka- sul font ablakrácsai mögött éhező, szomjazó, rongyos, beteg fog* lyok. A mozdony mögötti kocsiban EGY KEL ÁCS VÍZ pedig 11—12 SS legény, ök énekelnek. És esznek, zabáinak, isznak, röhögnek. A mozdonyvezető befogja fülét s igyekszik másra gondolni. Két óra múlva letelik a szolgálat. Még négy megálló és szalad a kislánya elébe, kibontja a fekete kormos táskát, keres, matat benne, mig végül maszatos lesz az orra, az arca. Csendes gyönyörűség ömlik szét benne. A kép oly élénk, hogy elmosolyodik s így mosolyogva csökkenti a mozdony gőzét, mert feltűnik a piroscserepes állomásépület. tT angos csattanásokkal áll meg a szerelvény. A nácik kiugrálnak a kocsikból, csizmájuk alatt szinte nyög a szárazra szikkadt nyári rög, — és rohannak a kúthoz. Termoszból, finoman metszett poharakból isznak, széles, vi- gyorgó ábrázatukra löttyentik a vizet. Egyszercsak halk, kérő hangok hallatszanak a zárt vagonok felől: — Vodu .., vodu . v, vodu ... A piroscserepes kicsiny állomás perronján fejkendős falusi asszonyok várják a személyvonatot. Behúzódnak az árnyékba, onnan figyelik az SS-eket, az ördögi pöf- feszkedést, A vagonok felé, — lopva, igen lopva kúszik egy-egy szánakozó, gyöngéd pillantás. T dős asszonyka hallja meg leg- A először a víz után sóhajtozó emberi hangot. Leteszi batyuját a földre, kibontja, üveget vesz elő s a kúthoz megy. Teletölti, s öreges tipegéssel indul a vagonok* hoz. Megáll az egyiknél, emelgeti a mohó, reszketve kinyúló kar felé, amikor durván vállon ragadják, kezéből kiütik az üveget. A földön fekve néz ijedt rémülettel az SS állati arcába. Az meg hadonászik, fenyegetőzve: — Kein Wasser — ordítja és olyat rúg az öregasszonyba, hogy a perronon lévők felsikoltanak. A mozdonyvezető mindezt látja. Átmegy a gép másik, árnyék- talan oldalára. A nap süt, kegyetlenül égeti a tarkóját s izzik a levegő, remegve úszik benne a déli harangszó. De inkább süsse, égesse a nap, mintsem,,, ezeket lássa. igarettára gyújt s a vagonok felé sétál. Alig tesz néhány lépést, ismét felhangzik a vízért való rimánkodás. A rácsra pillant. Fiatal, alig húszéves, borostás arcú fogoly szemével találkozik a tekintete. Nem szól az semmit, csak néz-néz. A vezető látja, hogy rettenetesen szenved, száraz, cserepes az ajka. A vagon belsejéből nyöszörgés hallatszik. — Valaki beteg odabent — gondolja a vezető. Magában már határoz. Fellép a mozdonyra, táskájából kulacsot szed elő. Öcska, horpadt jószág. Kislánya kalapálta össze — röppen elé a gyermek arca. Pillanatokon belül a kútnál áll s megtölti jéghideg vízzel. Felmászik a gépre, nehogy gyanúba vegyék. Visszanéz. Sehol senki. Gyorsan leugrik a másik oldalon s a kocsihoz rohan. Alig húsz méterre az őr hátát süti a nap, egy pillanat s a kulacs eltűnik a rács mögött. íz* gatott suttogás támad a vagonban, mohó kortyolás, valaki dörmög, mély basszus hangon, mintha fcö- szönetet mondana. A vezető szivében elül a féle* lem. Lám, sikerült. Hoz még egy kulaccsal... Jó-jó, csak adják vissza minél előbb, no, már nyújtják is ... és nem veszi észre, hogy a szerelvény túlsó olda* Iáról a két vagon közén át nézi valaki. Két gyilkosán rámeredő szem parázslik, a kéz már a pisztoly agyát szorongatja. Nem is anyaszülte ember ez, valami más, a förtelem, a szenny keveréke, akiben nincs ész, csak rombolás, düh, pusztító indulat. Az SS jelvénnyel díszített „ember" keresztül kígyózik a két vagon között, éppen amikor a vezető kezét nyújtja a kulacsért. Hirtelen találja magát szemben az egyenruhással, hátrál egy-két lépést, de beleordít a pofájába: — Igen, adtam vizet egy kulaccsal, ti„ ti.., At SS vigyorog. Dagadt képén ^ a megelégedés, hogy — ölhet. Centiméterről-centiméterre emeli föl a nagy tiszti pisztolyt, hogy húzza az időt, gyönyörködni tudjon áldozatában, mert az volt az igazi élvezet, a fasiszta gyönyör. Azután dörrent a fegyver. A vezető kulacsot tartó kezével melléhez kap. Térde megroggyan, bevágódik a szomszédos sínpár közé. Szeme csodálkozva mered a napra, a fényre, az egész világra s a száján kibuggyanó vérrel hörgi: , —- ! i. átkozottak . -., A vagonban ökölbe szorultak a lrp7plr HOLDI JÁNOS Remington őrmester aggoaaimai jogustm«. ^ =■'sem jutott el a címzetthez, az USA taivani fegyveres erőinek parancsnokához. nagy kár Remington felettesei élő példán győződhetnének meg róla, hogy a legtökéletesebb Pointee-Talkee kézikönyv sem ér számukra semmit, mert Ázsia népei gyűlölik az amerikai imperialista- lot végleg kikergetik őket, ahogy már kikergették Kínából és Észak-Koreából, úgysem lesz idejük az amerikaiaknak, hogy felhasználják a Pointee-Talkee kézikönyv „udvariassági frázisok” fejezetének (12. oldal) mondatat: „Köszönöm, hogy kikisértek”. | Ha pedig egyszer |
