Észak-Magyarország, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-08 / 187. szám

Vasárnap, 1334 aagosztlu S. ESZAKMAjGYARORSZAG 5 CÁ PRÓBA *Az USA formozai fegyveres erői parancsnokának Formoza (Taivan) Tárgy: „Kínai szárazföld” feladat. Arthur W. Remington 32.067. sz. őrmester ezennel jelentést teszek a „Kínai szárazföld” feladat végre­hajtásáról. Bizonyos, rajtam kívül álló okok­ból ezt a jelentést írásban, nem pe­dig személyesen terjesztem be. Feladatom a bennszülöttekkel való megértés céljaira kiadott Pointe- Talkee (Ejtsd: Pointi-Toki, vagyis mutass-beszélj. — így hívják az Észak-Ázsiában állomásozó amerikai fegyveres erők által kínai, koreai, orosz és mongol nyelven kiadott ké­zikönyvet, melyet az USA haditen­gerészetének kémszolgálata állított össze. A kézikönyvből idézett mon­datok az angol szöveg szószerinti fordításai. — Szerk.) speciális kézi­könyv használhatóságának kipróbá­lása volt. E célból 1954 március 13-án a kí­nai szárazföldre, Fu-Tyien tarto­mányba szállítottak. A bennszülöt­tekkel sikerült felvennem a kapcso­latot. Az ellenséges területre érke­zésem után hamarosan érintkezésbe léptem két bennszülöttel és egy bennszülött gyermekkel. Nevezett bennszülöttek a földeken dolgoztak, s így megfelelően a kínai területre érkezésem előtt kapott instrukciók­nak, arra a következtetésre jutot­tam, hogy földművesek. A bennszülöttekhez léptem, az instrukciók értelmében rájuknevet­tem, meghajoltam és kinyitottam a Pointee-Talkee speciális kéziköny­vet a 6- oldalon, ahol ez áll angol nyelven: „Amerikai vagyok. Nem beszé- 1 lem az Önök nyelvét. Egy sze­rencsétlenség arra kényszerít, hogy segítséget kérjek Önöktől élelem és lakás szerzésében s 1 védelmet a kommunisták elől. i Igyekezni fogok, hogy önöknek ne essék bámtódása. Kormányom meg fogja önöket jutalmazni." a szemben­iévé 7. ol­dalra mutattam a bennszülötteknek, ahol ugyanez a szöveg kínai nyel­ven található. Örömmel állapítottam meg, hogy a -bennszülöttek megértettek, mert a ?;szöveg végigolvasása után beszéltek egymással, nevettek és bólogattak. Az instrukciók értelmében ismét kinyitottam a szótárt, ezúttal a 28. oldalon, ahol a következő áll: „Ha ellenséges egységek köze-t lednének, kérem, rejtsenek el”. Azt az alapos benyomást szerez­tem, hogy a kínai szöveget a benszü- . lőttek ismét megértették, így hát át­tértem a következő kérdésre, ugyancsak a 28. oldalon, amely így szól: „Milyen irányban tartózkodnak ellenséges egységek?" hogy a bennszü­löttek ezt a kérdést nem értették jól meg, mert kelet felé mutattak, a taivani tengerszoros felé, ahol pe­dig vörös osztagok nem lőhettek. Minthogy egyelőre nem sikerült megállapítanom a vörös egységek el­helyezkedését, legalább számukat akartam megtudni és a következő kérdést tettem fel: „Hány ellenségünk van ebben a tartományban’” — Ezután gyorsan megmutattam ne­kik a 36. és 37. oldalt, ahol az arab és mellette a kínai számok vannak. Közben előkészítettem jegyzetfüzete­met is, hogy a megfelelő számot fel­jegyezhessem. A számtáblázat tanulmányozása a bennszülötteknél körülbelül 10 per­cig tartott. A bennszülöttek tovább lakoztak a Pointee-Talkee kézi­könyvben keresték a táblázat foly­tatását. Ezzel nyilvánvalóan elége­detlenségüket fejezték ki afölött, hogy a táblázat a 100.000 számnál véget ért. Ezután a bennszülöttek visszatér­tek a 100.000 számhoz és gyors egymásutánban kezdtek rá muto­gatni, mintha a szám sokszorosát akarnák kifejezni. Valószínűtlen­nek tartottam, hogy egyetlen tarto­mányban ennyi katonai egység lenne. Az jutott eszembe, hátha a bennszülöttek rosszul értették kérdé­semet, talán azt gondolják, hogy a tartomány lakosságának száma felől érdeklődöm. Újból rámutattam a „Hány ellenségünk van ebben a tartományban?” kérdésre, de azután is megmaradtak gyerekes mutogatá­suknál, amivel megszilárdították azt a benyomásomat, hogy alacsony kulturális színvonalon állnak ás nem tudnak számolni. Sire, | Közben ujjammal Megállapítottam, Bizony os aggodalommal töltött el az a tény, hogy nem sike­rült megállapítanom sem a vörös egységek elhelyezkedé­sét, sem azok számát, s úgy határoztam, meg­próbálok kapcsolatot teremteni a Csang Kaj- sek partizánokkal. Sc­■BJBpi Nni FútSák gítségemre volt a 28. oldalon lévő kérdés : „Hol vannak a baráti partizánok?” A bennszülöttek egy­ideig vitatkoztak, az­után lemutattak a földre. — Gyorsan el­ti S. Ármí'd Fotm . POJNlTüs-TALKEE vetettem azt a gondola- :• tot, mintha a bennszü­löttek azt akarnák ez- |i zel jelölni, hogy a par- J tizánok halottak. Az f' instrukcióból jól tud-1 tam, hogy a partizánok ■ • gyakran rejtőzködnek f földalatti rejtekhelye- ■ ken. — Elhatároztam, | hogy minél hamarabb | hozzájuk vezettetem • .folytfim'# Asia Küw.ik Kitüntetett állandó-bizottsági tagok Ä borsodmegyei kereskedelmi ál­landóbizottság hosszú idő óta őrzi a legjobb megyei állandóbizottságnak járó vándorzászlót. A belkereskedel­mi minisztérium most a kereske­delmi munka színvonalának emelé­se érdekében, a társadalmi ellenőr­zés terén végzett eredményes, jó munkájáért dicséretben részesítette Újabb Sándorné, Németh Imre, Lé-* ka Józsefné, Simkó Jánosné, Fésűs László és Kürti Györgyné állandó* bizottsági tagokat. A kiváló munkát végző tanácsta* goknak a szombati tanácsülésen, nyújtották át a dicsérő oklevelet, Helyiiparí kiállítás és vásár Miskolcon Muáfso&í*n {( : rtttk) magamat. Ebben nagy segítsé­gemre volt a Pointee- alkee speciális kézi­könyv, méghozzá a 18. oldalon található mon­dattal: < áíití Naval !i- - L’otwú N**» ms ­„Szeretném megtartani ingemet, nadrágomat és cipőmet és kínai ruhát venni föléje”, a kínai szöveg el­A bennszülöttek olvasása után ismét egymással be­széltek, nevettek és mondtak vala­mit a gyereknek, aki erre elsza­ladt. A kínai ruhára való vá­rakozás idejét arra használtam fel, hogy közöljem a bennszülöttekkel a tervemet: vezessenek a partizánok­hoz (Pointe Talkee, 30. oldal) és fel­tettem nekik a kérdést, akarnak-e aranyat (Pointe-Talkee, 18. old.). Annak ellenére, hogy a következő 19. oldalon kínai és angol nyelven egyaránt fel vannak tün­tetve a válaszok, nem sikerült rá­vennem a bennszülötteket a válasz- akamak-e aranyat, vagy sem. Gyakori nevetésükből arra követ­keztettem, hogy az amerikai fegy­veres erők tagjai iránt érzett barát­ság gátolja őket abban, hogy jó szol­gálataikért jutalomról csak beszélje­nek is­Amikor a kínai ruháért küldött gyermek visszatért, kinyitottam a Pointee-Talkee kézikönyvet a 12. ol­dalon, ahol az „udvariassági frázi­sok” fejezet található, hogy köszöne­tét mondjak a ruháért. Örömmel értettem meg a bennszü­löttek mozdulataiból, hogy segíteni akarnak a kínai ruha felöltésében. Hosszú, durva textilanyagot kezd­tek húzni a fejemre. Kissé későn vettem észre, hogy nem kínai ru­háról van szó, hanem egy elég kel­lemetlen szagú zsákról, amelyet — miután teljes egészében benne vol­tam— szorosan bekötöttek. A Poin­tee-Talkee speciális kézikönyv hasz­nálhatóságát ettől a perctől kezdve nem volt módom tovább kihasznál­ni. hogy a Po­intee-Talkee Annak ellenére, kézikönyv lényegesen kevesebb mon­datát próbáltam ki, mint amennyit az instrukció feltételezett (a próba ideje aránytalanul rövid volt), azt a következtetést kell levonnom, hogy a Pointee-Talkee speciális kézikönyv igen jó és a bennszülöttek a feltett kérdéseket megértik. Csak az len­ne kívánatos, hogy a bennszülöttek más gondolkodásúak legyenek. A. W. Remington. U. I. Bizonyos aggodalmaim vannak, vájjon sikerül-e ezt a jelentést elküldeném. Pillanatnyilag ugyanis fog­házban vagyok és az ed­digi kísérletek, hogy se­gítséget szerezzek, célta­lannak mutatkoztak.” A miskolci városi tanács végre- hnjtóbizottsága augusztus 20—22-ig az ünnepi vásár keretében helyi- ipari kiállítást és vásárt rendez a Béke-téren. A kiállításon résztvesz- nek a helyi tanácsok vállalatai, kis­ipari szövetkezetek, háziipari szö­vetkezetek, kisiparosok és háziipa­rosok, akik saját készítményeiket hozzák forgalomba. A kiállítás cél* ja, hogy az eddigieknél sokkal job* ban népszerűsítse a helyiiparban el* ért eredményeket. A kiállított áru* kát a vásár rendezőbizottsága felül* vizsgálja és díjakat oszt ki. A kiállítást a vásárcsarnok helyi* ségében rendezik meg, ahol minden kiállító maga készíti el pavillonját. FEJTÖRŐ ADY ENDRE íj s* ua 50 r* ? VÍZSZINTES: t. A költemény e?y?k sora (folytatás a függ. 1. sorban), 14. Mutatószó, 15. A költő egyik versciklusának összefogla­ló címe, 16. Miskolc ..hegye”. 17. Kérdőszó. 18. Német kcttősbetü, 1». Pék! 21. Mutatószó ékezettel, 22. Kötőszó, 23. Hamis, 24. Üzleti egyesülés rövidítve, 28. Rőfvégek. 29. Ez a nap, 30. Fűszer (ékezethibával), 31. Mással­hangzó kiejtve, 32. Kettősbetű, 33. Nagy Dé­nes! 37. Erősítő szócska, 38. AN, 39. Ke­ményhéjú gyümölcs (ékezethibával), 47. Három -- oroszul. FÜGGŐLEGES: 2. Becézett fiú név, 3. Ki­csinyítőképző. 4. Majdnem ruha! 5. Fejben van! 6. Véd (ékezethibával), 7. Félgebe! 8. Régi megszólítás. 9. Sztálin-díjas írónk név­jele. 10. U. a. mint a függ. 3, 11. Magyar Kommunista Párt, 12. Rag, 13. Nem a tied, 18. Egyik forradalmi versének címe. (A nyíl­lal jelzett sorokban), 20. Hosszú időt töl­tött ebben az európai fővárosban Ady, 25. Kettőzve: bányaváros, 28. Eres! 34. Az erő egysége a fizikai CGS rendszerben. 36. TÉÁ, 37. Fehérnemű, 38. Hibásan arat! 40, OOOOO... 41. Fodorvégek, 42. ö az? 43. „Lég” mássalhangzói, 44. DY, 45. Ják Nán­dor, 46. Magánhangzók, 47. Állóvíz. Multheti keresztrejtvényünk fő sorainak megfejtése: „Húzd, de mégse, hagyj békét a húrnak. Lesz még egyszer ünnep a vilá­gon.” (A vén cigány.) REJTVÉNY *lu. ‘JjiK »llIfi Ezt a telket öt egyenlő részre akarja felosztani a tulajdonosa, de úgy, hogy a halastó sértetlenül megmaradjon. Hogyan lehet ezt megcsinálni? Előző heti rejtvényünk megfejtése I íl •-'I _ L_i <f L_í |n_r~u_ ______i □' n __rn Ijj “Cl Multheti sakkrejtvényünk megfejtése Megfejtés He 1—d 3. Kényszerlépéses feladvány. Á kulcslépés feloldja a c 2 bástyát és szabad helyet ad. A nap forgón, égetőn tűz. Szellő sem rebben, a derékig érő sárga búzatenger mozdulatlan. Ameddig a szem ellát, véges-végig ez a nagy, vészes nyugtalanító mozdulatlanság. Se fa, se ember, még csak kóbor felleg sincs az égen. Csupán a messzeségben, — ahol alig láthatóan emelkednek a hegyek, — villan valami kékes, üde derengés. Ebbe a némaságba rohan bele a vonat. A hosszú, vakító fényesre kopott sínpár nyöszörögni, pat­togni kezd, a talpfák között ma­radt zöldhátú gyík félénken pis­log a szikrázó, dübörgő kerékren­getegre. A mozdonyon a fűtő egyenletes mozdulatokkal lapátolja a szenet a lihegő mozdony gyomrába. Alsó­nadrágban, füzetlen bakancsban dolgozik, nem néz se jobbra, se balra, csak eteti, egyre eteti a gép feneketlen bendőjét. A vezető negyven év körüli, sá­padt, sovány, vézna ember. Félke­zével a gőzszabályozót markolja, testével azonban kihajol a moz­donyból. így les előre, mindig elő­re. Siltes vasutas sapkáját jól sze­mébe huzza, hogy a légáramlat le ne vigye. Sok öröme nincs a le­vegőben, meleg az is, mint ez az egész borzalmas nyár. CT irtelen összerezzen. A csatto- gásból, az egész dübörgő zajból vig nótázás szüremlődik a füléhez. Megvető arccal pillant hátra. A terhes vagonok hosszú sora kígyózik a síneken. Szomorú és igen súlyos a „rakomány"! A va­gonok szögesdróttal keresztül-ka- sul font ablakrácsai mögött éhe­ző, szomjazó, rongyos, beteg fog* lyok. A mozdony mögötti kocsiban EGY KEL ÁCS VÍZ pedig 11—12 SS legény, ök éne­kelnek. És esznek, zabáinak, isz­nak, röhögnek. A mozdonyvezető befogja fülét s igyekszik másra gondolni. Két óra múlva letelik a szolgálat. Még négy megálló és szalad a kislánya elébe, kibontja a fekete kormos táskát, keres, matat benne, mig végül maszatos lesz az orra, az arca. Csendes gyönyörűség ömlik szét benne. A kép oly élénk, hogy el­mosolyodik s így mosolyogva csök­kenti a mozdony gőzét, mert fel­tűnik a piroscserepes állomásépü­let. tT angos csattanásokkal áll meg a szerelvény. A nácik kiug­rálnak a kocsikból, csizmájuk alatt szinte nyög a szárazra szikkadt nyári rög, — és rohannak a kút­hoz. Termoszból, finoman met­szett poharakból isznak, széles, vi- gyorgó ábrázatukra löttyentik a vizet. Egyszercsak halk, kérő hangok hallatszanak a zárt vagonok fe­lől: — Vodu .., vodu . v, vodu ... A piroscserepes kicsiny állomás perronján fejkendős falusi asszo­nyok várják a személyvonatot. Be­húzódnak az árnyékba, onnan fi­gyelik az SS-eket, az ördögi pöf- feszkedést, A vagonok felé, — lopva, igen lopva kúszik egy-egy szánakozó, gyöngéd pillantás. T dős asszonyka hallja meg leg- A először a víz után sóhajtozó emberi hangot. Leteszi batyuját a földre, kibontja, üveget vesz elő s a kúthoz megy. Teletölti, s öre­ges tipegéssel indul a vagonok* hoz. Megáll az egyiknél, emelgeti a mohó, reszketve kinyúló kar fe­lé, amikor durván vállon ragad­ják, kezéből kiütik az üveget. A földön fekve néz ijedt rémü­lettel az SS állati arcába. Az meg hadonászik, fenyegetőzve: — Kein Wasser — ordítja és olyat rúg az öregasszonyba, hogy a perronon lévők felsikoltanak. A mozdonyvezető mindezt lát­ja. Átmegy a gép másik, árnyék- talan oldalára. A nap süt, kegyet­lenül égeti a tarkóját s izzik a levegő, remegve úszik benne a dé­li harangszó. De inkább süsse, égesse a nap, mintsem,,, ezeket lássa. igarettára gyújt s a vagonok felé sétál. Alig tesz néhány lépést, ismét felhangzik a vízért való rimánkodás. A rácsra pil­lant. Fiatal, alig húszéves, boros­tás arcú fogoly szemével találko­zik a tekintete. Nem szól az sem­mit, csak néz-néz. A vezető látja, hogy rettenetesen szenved, száraz, cserepes az ajka. A vagon belsejéből nyöszörgés hallatszik. — Valaki beteg oda­bent — gondolja a vezető. Magá­ban már határoz. Fellép a moz­donyra, táskájából kulacsot szed elő. Öcska, horpadt jószág. Kis­lánya kalapálta össze — röppen elé a gyermek arca. Pillanatokon belül a kútnál áll s megtölti jég­hideg vízzel. Felmászik a gépre, nehogy gyanúba vegyék. Vissza­néz. Sehol senki. Gyorsan leugrik a másik oldalon s a kocsihoz ro­han. Alig húsz méterre az őr há­tát süti a nap, egy pillanat s a kulacs eltűnik a rács mögött. íz* gatott suttogás támad a vagonban, mohó kortyolás, valaki dörmög, mély basszus hangon, mintha fcö- szönetet mondana. A vezető szivében elül a féle* lem. Lám, sikerült. Hoz még egy kulaccsal... Jó-jó, csak ad­ják vissza minél előbb, no, már nyújtják is ... és nem veszi ész­re, hogy a szerelvény túlsó olda* Iáról a két vagon közén át nézi valaki. Két gyilkosán rámeredő szem parázslik, a kéz már a pisz­toly agyát szorongatja. Nem is anyaszülte ember ez, valami más, a förtelem, a szenny keveréke, aki­ben nincs ész, csak rombolás, düh, pusztító indulat. Az SS jelvénnyel díszített „em­ber" keresztül kígyózik a két va­gon között, éppen amikor a veze­tő kezét nyújtja a kulacsért. Hir­telen találja magát szemben az egyenruhással, hátrál egy-két lé­pést, de beleordít a pofájába: — Igen, adtam vizet egy ku­laccsal, ti„ ti.., At SS vigyorog. Dagadt képén ^ a megelégedés, hogy — öl­het. Centiméterről-centiméterre emeli föl a nagy tiszti pisztolyt, hogy húzza az időt, gyönyörködni tudjon áldozatában, mert az volt az igazi élvezet, a fasiszta gyö­nyör. Azután dörrent a fegyver. A vezető kulacsot tartó kezével melléhez kap. Térde megroggyan, bevágódik a szomszédos sínpár közé. Szeme csodálkozva mered a napra, a fényre, az egész világra s a száján kibuggyanó vérrel hörgi: , —- ! i. átkozottak . -., A vagonban ökölbe szorultak a lrp7plr HOLDI JÁNOS Remington őrmester aggoaaimai jogustm«. ^ =■'­sem jutott el a címzetthez, az USA taivani fegyveres erőinek parancs­nokához. nagy kár Remington felettesei élő példán győződhetnének meg róla, hogy a legtökéletesebb Pointee-Talkee kézikönyv sem ér számukra semmit, mert Ázsia népei gyűlölik az amerikai imperialista- lot végleg kikergetik őket, ahogy már kiker­gették Kínából és Észak-Koreából, úgy­sem lesz idejük az amerikaiaknak, hogy felhasználják a Pointee-Talkee kézikönyv „udvariassági frázisok” fejezetének (12. oldal) mondatat: „Köszönöm, hogy kikisértek”. | Ha pedig egyszer |

Next

/
Thumbnails
Contents