Észak-Magyarország, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-29 / 204. szám

i K2SBSKGYXRÖRSZAG Vasárnap, 1954, anguntos 29 VASÁRNAPI JEGYZETEK C7^ RCKEP 1936 A kis sajómenti falucskára pu­hán borul az éjszaka. A sötétség fátyla mögött halk, nesztelen ár­nyak, emberek bukkannak elő egymás után. Vala­mennyien az ózdi országúira kanyarodnak. Mesz- sze van Sajóvelezdtől a város, sietni kell. Ezen az éjszakán — mint már annyiszor eddig — Varadi Lajos is útrakelt, hogy reggel 6-ra elér­jen a 26 kilométerre lévő ózdi gyárkapuhoz. Gondok, kétségbeesés, keserűség és alig pis­lákoló halvány remény az utitársa a 16 éhes ván­dornak. Munkáért mennek ózdra. Tegnap is, teg­napelőtt is megjárták már az utat. Holnap is, ezt teszik. Odafelé gyorsan, éhesen, félve és mégis reménykedve mennek. A gyár kapuja előtt nagyot sóhajt Váradi Lajos is, mint a többiek, amikor meglátja a táb­lát: „Felvétel nincs“. Hiszen tudná ezt akkor is, ha nem nézné az írást. Akármerre pillant, az útszéli fának támaszkodó, az árokparton heverő és a fal mellett álló emberek szemében is ugyan­ezt látja: felvétel nincs. Ezt mondja hazafelé lé­péseinek dobbanása is, pedig mezítlábas talpa nem nagyot dobban. Visszafelé lassan, fáradtan, reménytvesztve vonszolódik a kis csapat. Itt-ott megáll némelyik, —sóskát lelt a fű között — kicsit lemarad, nem sókkal, hiszen arrébb meg a többiek találtak va­lami ehetőt. .Váradi Lajos még a szerencsések közé tar­tozik, csak 26 kilométerről járja ezt az utat, de van, aki 4—5 napig egyfolytában ott ül az árok- szélen, szembe a nagy kapuval, — Sza­bolcsba, Nyíregyházára nem lehet mindennap hazamenni. Naphosszat munkára várnak, talán el sem hinnék, ha egyszer az lenne kiírva: munká­sókat felveszünk. 4L Szilveszter. Váradi Lajos, a me­zőőr, fázva ballag ki a határba. _______ Csak egy ócska puska és egy kis pulifiutya kíséri reménytelen kőrútján. Szele- kovszki Sándor körjegyző házából a csendes, téli éjszakában messzire hallatszik a grama- fcm hangja. A muzsikaszó még jobban elfacsarja a mezőőr szivét. Hosszú munkanélküliség után, ipa jutott végre álláshoz, őrzi a határt Mégsem élégedett. Sok pofont kapott már az élettől — lassan engesztelődig A kutya felmordul, ugat, futna, de a gazda lábhoz parancsolja. Minek sza­ladjon az állat? Látja ő is a két meggömyedt ár­nyékot: egy-egy szálfa nyomja a vállukat. Nem ellenségesen, csak kíváncsian fürkészik egymást, amint közel kerülnek. L-- Kell a fa — mondja az egyik köszönés nélkül — már egy éve, hogy így a máséból élek. ___ Oszt elsimították-e a nyomokat? — kérdi Váradi. Ismeri ő ezt az életet, hiszen így élt jó­maga is, amíg nem volt munkája. Dehogy ker­getné el, dehogy csukatná le ezeket az embere­két. Együtt voltak legények; egy a gondjuk, bajuk most is. .. — Nem simítottuk mi, — mondja az idősebb _ siettünk. __ Az anyátok... máskor okosabbak jegye­tek, mert engem kevertek bajba. No, isten hirivel. Megindulnak. Azok a falunak, Váradi meg az erdő felé és a kisbabával egyengeti a szegények nyomát. 1937 1938 Pogonyipuszta. Gróf Serényi Béla majorjában ballag Váradi Lajos a két öszvér mögött. Szánt. Ott áll az intéző nem messze, figyeli a cselédek munkáját. Nem lehet megállni még egy pipaszivásnyira sem. A sorsán töpreng az új cseléd. A kommención, amit most kapott először. Fél fertályt, mert még csak másfél hónapja vetette ide a sorsa. Kovács­nak jött. Van ugyan mestersége, de beéri szán­tással, ököretetéssel is, mert kell a kenyér. A kenyér... a tegnapi napra gondol. Az ura­ság eladta a jó acélos búzát, — kár azt kiosztani a cselédeknek. Ernődről vett helyette csírázott gabonát, azt adta kommencióba. Hogy’ sírt az asszony tegnap, amikor a lapos, sárszínű nehéz kenyeret kivette a kemencéből. Dél van. Az igás jószágot el kell látni, meg­áll a szántás. Az emberek is csoportba verődnek. Előkerül a tarisznyából a kenyér, meg a vörös­hagyma. Van tarisznya, amiben még vöröshagy­— Hej. szomszéd, jól megkötötte-e a gatyá­ját, mikor cselédnek állt, — szól Gönczi bácsi Váradihoz. Az nem is válaszol, csak rágja tovább a sárkenyeret. Egyszer csak kitör belőle. — Az a gróf is meztelenül jött a világra, oszt mégis neki mennyi van, nekünk meg semmi. Ijedten nézik a többiek. Hiába intenék csend­re, hogy baj van. Meghallotta az intéző Váradi szavát. Nem szólt az akkor semmit, csak másnap hivatta az irodába. ,— Te piszkos vörös, te lázítod a népet? Mit csinálnál, ha annyi földed volna, mint a gróf úrnak? Rongyos disznó, ki van a feneked a nad­rágból és mégis a grófé kéne. Takarodj a tanyá­ról, de még ma, mert különben csendőrökkel szóratom ki a pereputtyodat. *■ Újra Velezden. Megint kezdődött az éjszakai ózdra járás és a vissza út. Hiszen, ha pénze lenne, egy-két 1939 kövér liba a térmester úrnak, ez biztosan besegí­tené abba a gyárba. Dehát nincs. így hát újra és újra semmi eredmény. Néha fát fűrészel egy nagygazdánál, marhát etet, vagy a felesége jár mosni, meszelni. Múltak az évek, — tizenhétszer hívták be ka­tonának a háború alatt. Egyidőben bányába is felvették, amikor sok szén kellett az uraknak a háborús termeléshez. Csillés volt, 12—13 órát is dolgozott egy náp; mégis silány bért kapott. Kevés volt a kenyér odahaza. Egyszer, amikor leszerelt, a bánya katona; parancsnoka a szeme közé rö­högött. — Mit gondol, mi ez a bánya? Akkor lehet bevonulni, meg leszerelni, amikor magának jól­esik? Hányszor vegyem még vissza? — Jelentem alássan, nem én tehetek róla. f—! Ne pofázz! *— Dehát muszáj dolgozni, éhes a család. — Kuss! Hátra arc!... Ezzel a bányász­élet is befejeződött. De végétért lassan az átkos cselédélet is. Megszűnt a rabszolgasors. A szovjet hadsereg fel­szabadította hazánkat. Béke lett, csak a romok emlékeztettek a háború pusztításaira. 1945 Ujra elindult Váradi Lajos ózdra. Hitte iß, nem is, amit olyan sokan _________beszéltek: mindenkit felvesznek Ózdön. Háromszor is elolvasta az óriási betűket: „Munkásokat felveszünk!“ A durvahengerműben szanaszét hevert min­den. Először a géproncsokat kellett eltakarítani, hogy a romok helyén új életet teremtsenek. Az­után darut szereltek, 23 lakatos dolgozott a dur­vában. Először százakat, majd ezreket, milliókat és billiókat fizettek a munkáért. Papírt. Semmire sem volt az jó. De legalább enni adtak és krumplit is, hogy a. család is jóllakjon. Meg aztán egyre többször került szó arról, hogy jó lesz a pénz. ame 1946 augusztusában 750 forintot tett le az asszony elé Váradi Lajos, de ez 3 a pénz már jó, csengő forint volt, Jt, soha-soha nem remélt megélhe­“ a y nyugo ma sincs. ment. Javult, szépült Váradiék élete. Aztán el­jöttek ózdról Alacskára, majd Miskolcra költöz­tek. 1951-ben a hejőcsabai cementgyárba hívták dolgozni. Elment és ott is maradt. Az 56 éves, deresedő fejű géplakatost isme­rik, becsülik a gyárban, de Nagykőmázsán is, ahol a drótkötélpályán futó csilléket tartja karban. Munka után ha hazamegy, a család együtt ül a vacsora mellett. A kis lakás talán kicsi hét embernek, mert bizony annyian vannak már Vá­radiék. A kisebbik lány is férjhezment, ott lak­nak ők is a háromhetes kis Évikével. Ma már hárman dolgoznak — a három és félezer forint gondtalan életet biztosít a családnak. Ha néha a múltról esik szó — mert Váradi nem felejtette el sem az éjszakai meneteléseket ózdra, sem a csírázott gabonából készült sár­kenyeret, — csak annyit mond — az rossz volt. És akkoriban a rossz utón egyre rosszabb jött. Most jó és a jó után mindig jobb jön. Ezt a job­bat mi magunk készítjük. ÁGOSTON ÉVA »»♦tn Borsod, a 16. a gabonabegyiijtési versenyben Augusztus utolsó harmadában meggyorsult a gabonabegyüjtés üte­me, tíz járás, 16 város, 415 község, C213 termelőszövetkezet és csaknem egymillió dolgozó paraszt teljesítette beadási kötelezettségét. A begyűjtés; minisztérium leg­utóbbi értékelése szerint a gabona- begyűjtési versenyben Borsod a me­gyék rangsorában 16. helyen áll. A járások versenyében I. kategó­riában a ricsei járás a legjobbak között a 3. helyen szerepel. A II. kategóriában a mezőcsáti járás ugyancsak a legjobbak között a 2. helyen szerepel. Az állat- és állati termékek be­gyűjtési versenyében a megyék sor­rendjében Borsod a 17. (MTI) Mit kell tudni az összeírásról ? > A helyi tanácsok tagjainak meg­választásához el kell készíteni a vá­lasztók új névjegyzékét. A névjegyzék összeállítását a vá­lasztásra jogosultak összeírása előzi meg. Minden olyan személy, aki 1654-ben 18. életévét betöltötte, vagy 1954 december 31-ig betölti, összeírólapot fog kitölteni. A válasz­tásra Jogosultakat a kijelölt össze­író blatosok írják össze és ebből a célból augusztus 28—31 között ki­osztják az összeírólapokat, melyeket az érdekelt dolgozók szeptember 4- ig kötelesek kitölteni és aláírni. A kitöltött összeírólapokat az összeíró­biztosok legkésőbb szeptember 5-én összeszedik. Miskolc város tanácsa felhívja a dolgozók figyelmét, hogy az össze­író biztosok munkáját támogassák és a kiosztott lapokat határidőre, olvasható aláírásukkal ellátva tölt­sék ki és utána adják vissza az ösz- szeíró biztosoknak. A dolgozók is segítsék elő, hogy minden válasz­tásra jogosult össze legyen írva és a választók névjegyzékéből senki ne maradjon ki, A „Bánk bán(< a Szovjetunió Nagy Szín­házának műsorán Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Állami Akadémiai Nagy Színházában augusztus 26-án ismét megkezdődtek a próbák. A színházi évad szeptember 1-én kez­dődik. Az új színházi évadban a Nagy • Színház közönsége megismerkedhet a nagy magyar klasszikus szerző, Erkel «Bánk bánijával. (MTI) LEVELEINK NYOMÁN Szabó Józsefné hejcei lakos azzal a kéréssel fordult hozzánk, hdgy segítsük elintézni nyugdíj, ügyét. Férje a hejcei tanácsnál dolgozott. Közbejárásunkra az SZTK me­gyei alközpontja megvizsgálta Szabó Józsefné nyugdíjügyét s szeptember 1-től kezdődően már folyamatosan meg is kapja a pénzt. * Blahut Béla ez év tavaszán a Lenin Kohászati Müvekben dolgo­zó, olasz kemenceátépítők mel­lett mint tolmács működött. A kemence sürgős átépítése az olasz dolgozóktól túlórázást kí­vánt, természetesen velük együtt túlórázott Blahut Béla is. A túlórapénzt neki mégsem számol­ták el. Panaszával szerkesztősé­günkhöz fordult. A kohászat igazgatóságához küldött átira­tunkra felülvizsgálták Blahut Béla letöltött munkaidejét, mely­nek eredményeként húsz túlórára járó összeget kiutaltak számára. * Krakai Dezső még múlt év augusztus 30-tól szeptember 19- ig a telkibányai földművesszövet. kezet terménybegyüjtésénél ad­minisztrátor volt. Ezidőre, mind­össze 250 forint fizetést kapott« Tudta, hogy ez túlságosan kevés, hiszen a kollektív bérezés is 540 forint havi fizetést ír elő. Hiába volt azonban minden kérése, rek­lamálása, még csak választ sem kapott sehonnan sem. Július vé_ gén végül is szerkesztőségünk­höz fordult segítségért. Az ügyét kivizsgálásra továbbítottuk a Megyei Szövetkezetek Szövetségé­hez. A gönci szövetkezet ügyve­zetőjét utasították, — ugyanis a telkibányai szövetkezet azóta egyesült a gönci körzeti szövetke. zettel — hogy legkésőbb szep­tember 5-ig fizesse ki a Krakai Dezsőnek járó összeget, * Csajághi János, a miskolci Szentpéteri kapu 49. számú ház egyik lakója levelében megírta, hogy a ház félemeletnyi magas feljárója életveszélyes állapotban van. Bár többizben fordultak a MIK-hez emiatt, de hasztalan. A városi tanács — átiratunkra azonnal intézkedett. Utasították a MIK-et s a lépcsőt és a terrasz karzatát azóta megjavították. Helyezzék ismét üzembe Szín községben a sütőüzemet Augusztus 13-án az „Északmagyarország“ cikket közölt arról, hogy nem kielégítő a perkupái gipszbányászok áruellátása. A bányászok a föld­művesszövetkezet boltjában nem tudják megvásárolni a szükséges ölel mi szó- reket. A cikk nyomán azonnal intézkedtünk, hogy a járási központ állapítsa meg, kit terhel ezért a felelősség és azonnal intézkedjenek a hiányossá-: gok megszüntetésére, A vizsgálat során megállapították, hogy a kenyér­ellátásban előforduló zavarok oka az, hogy a színi sütőüzemet leállították. A további kenyérhiány elkerülése érdekében szeretnénk, ha a sütőipari tröszt a legrövidebb időn belül ismét üzembe helyezné a sütőüzemet. A földműyesszövetkezetben ma már kapni felvágottfélét és húskonzervet is.-unP^ámhiányon úgy segítünk, hogy a kenyérkiszállítással együtt Szend- robol naponta friss zöldárut szállítunk. MEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGE As atléttkau Európa-basnokság negyedik napja Az atlétikai Európa-bajnokság ne gyedik napján, szombaton délelőtt a kalapácsvetés selejtezőit, valamint a 80 méteres és a női gátfutás közép­futamait és a 200 m-es női síkfutás előfutamait bonyolították le. Ma­gyar versenyző csak a kalapácsve­tésben indult. Csermák és Németh biztosan jutott tovább a selejtező­ből. Csermák 59.33 m-es dobást ért el, ami egyben a selejtező legjobb eredménye volt. Németh teljesítmé­nye 51.75 m. A magyar kalapács­vetők legnagyobb ellenfelei közül a szovjet Krivonoszov 58.31 m-el, a norvég Strandli pedig 58.52 m-el harcolta ki a továbbjutást. FEJTÖRŐ Nagy költőnk: József Attila II magyar rádió miskolci stúdiójának műsora Ä miskolci stúdió ma „Egy ko­sár gyümölcs” — címmel zenés, ver­ses irodalmi összeállítást közvetít, majd ajándékműsort ad a legszebb operettekből a munkában élenjáró dolgozóknak. Befejezésül közvetíti a Di Vasas—Budapesti Vasas labda­rúgómérkőzés utolsó húsz percét. Beszél: Fertőszegi Róbert. LANTOS MIKLÓS bádogos­műhelyét újbél megnyitotta a Petőfi tér 1. szám alatt. VÍZSZINTES: I. A költemény egyik sora, 13. Régi súlymérték, 14. Évszak, 15. Időmé­rő. 16. Kimondott mássalhangzó, 18. Egyik költemény címe. 20. TZ, 21. A Balaton mel­lett üdül. 24. E nélkül nem halad a gép­kocsi (névelővel), 27. A ról párja, 28. A kardnak van. 29. ICL, 31. Nyelvtan! fogalom, 33. Járunk rajta. 34. Éneklő hang, 35. AR, 36. Személyes névmás, 37. OVN, 38. Égitest, 40. A Balatonból ered. 42. Költői műfaj. 44. Képzőművészeti alko­tás, 46. A cipészek használják, 48. Félzene, 49. Egy másik szép költemény címe, 54. Ékezetfelesleggel ugyanaz, mint a vízsz. 34. 55. Leánynév, 57. Levesfajta. 58. Ez a nap. FÜGGŐLEGES: 2. Rangjelző szó, 3. Sze­gény embert még ez is húzza... 4. AT, 5. Konrádban van! 6. LYA, 7. Vízinövény, 8. Korszak. 9. Csapadék, 10 Árterületben van! 11. Kettőzve: bányavárosunk, 12. A vízszin­tes 1 folytatása. 17. Olyan, mintha... volna — mondják a ió fényképre, 18. Dátumrag, 19. Ugyanaz, mint a függ. 11.. 20. Évszak, 22. Becézett női név. 23. Változatlan, 25. Salgótarján melletti hegy, 26. Múlt. 30. CLV, 32. Asszonyjelölt, 37. Egyforma magán­hangzók, 39. Jobbágy régi neve. 41. Az ételnek, italnak van! 43. DIL, 45. Boldog mássalhangzói, 46. CZ. 47. Esztelen szívní- való. 50. IRL. 51. Visszafelé ugyanaz, mint a vízszintes 21. 52. Török méltóság 53. SUK, 55. Ié, 56. Abaldgetben van! 58. Most. 59. Szamárbőgés. Vegyünk két mágnest, lehet két iránytű is. Közelítsük az egyik sö- tét színű (északi) végét a másik fé­nyes (déli) végéhez. Mindenki tud­ja, hogy erre mi történik. A mág­nestűk vonzzák egymást. Ha az egyenlő végekkel közelítjük őket, a vonzás helyett taszítást észlelünk. A mágnestűk melyik vége mutat a Föld északi sarka felé, az északi, vagy a déli? Vagy más szavakkal, a Föld melyik sarka ==> az északi vagy a déli — fekszik azon az olda- Ion, amerre a mágnestű északi vé­ge mutat? AAA 4° AA TL Előző heti rejtvényünk helyes megfejtése:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents