Észak-Magyarország, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-03 / 182. szám

Kedd, 1054. augusztus 3. ESZ AKMAG Y ARORSZ Ab 3 ' i r tél A Lenin Kohászati Művek népnevelői az augusztus 20-i verseny szak asz sikeréért I. SZIMUELY TIBOR EMLÉKMŰVÉNEK MEGKOSZORUZtSK Miskolc dolgozói kegyelettel emlékeztek meg .a Magyar Tanácsköztár­saság egyik kiváló vezetője éa dicső emlékű harcosa, Szamuely Tibor ha­lálának 35. évfordulójáról. A róla elnevezett utcában elhelyezett emlék! műnél tartották az ünnepséget. Bodnár András elvtárs, a miskolci városi pártbizottság első titkárának emlékbeszéde után a gyárak és a különböző szervezetek küldöttei koszorút helyeztek cl az emléktáblán. Ifi csép!ő>miiiiliacsapa<ok kiváló eredményei A DISZ Központi Vezetőségének felhívása megyénk fiataljainak kö­rében is élénk visszhangra talált. 41 ifi cséplőcsapat csatlakozott eddig versenyhez, közülük többen máris kiváló eredményeket értek el. A bodroghalmi gépállomás ifjúsági brigádja — Horváth Ferenc munka­csapatvezető irányításával — a leg­utolsó jelentés időpontjáig 15 vagon, az emődi gépállomáshoz tartozó Deli István brigádja 13 vagon terményt csépelt el. A hejőpapi gépállomás egyik ifi munkacsapata ifjú Balogh Sándor, a Szocialista Munka Hőse vezetésé­vel dolgozik. A csapat napi tervét 1070-es géppel általában 170—180 százalékra teljesíti, 12—14 órán ái dolgozik. 160—170 mázsa terményt csépel ki. a Balogh-brigád vasár­nap is dolgozott. 10 etryenileg dolgo­zó parasztnál csépelt, a 10 átállás ellenére is 176 mázsa volt a kicsé­pelt terménymennyiség. A versenyfelhíváshoz csatlakozott többi ifi munkacsapat is derekasan dolgozik azért, hogy minél előbb zsákban legyen a gabona, a dolgo­zó parasztok mielőbb eleget tehes­senek az állam iránti köfelezettsé­Meggyorsítfák as ügyintézést a miskolci városi tanácson A miskolci városi tanács dolgozói elhatározták, hogy augusztus 20. tisz­teletére elintézik mindazokat az ügye­ket, melyek különféle objektív nehéz­ségek miatt, de nem utolsó sorban a hivatali bürokrácia következtében el­hevertek. Emellett észszerűsítések Á magyar rádió miskolci stúdiójának mai műsora gUknek. A versenyben szerezhető dicsőség mellett jó munkára serken­ti őket a verseny győztesei számára kitűzött több értékes díj is. Megyénkben meg van minden le­hetőség arra, hogy a jelenleginél jó­val nagyobb számú ifi munkacsapat küzdjön az elsőségért, a legjobb he­lyezésekért az országos versenyben. Erre különben módot is nyújt az» hegy a DISZ Központi Vezetősége, a földművelésügyi minisztérium és a MEDOSZ elnöksége g nevezési ha­táridőt augusztus 7-ig mcghosszab-i bította. Módosították a versenyfel­hívást is: olyan munkacsapatok is csatlakozhatnak a versenyhez, ame­lyeknek 50 százaléka, tehát a mun­kacsapatnak csak a fele DISZ-fiatal. A DISZ megyei bizottsága felhív-* ja az ifi csapatok tagjait, a járási DISZ-bizottságokat, a gépállomások igazgatóit, az állami gazdaságok ve­zetőit: Igyekezzenek azon, hogy mi­nél több ifi munkacsapat csatla­kozzék az országos versenyhez és kiváló eredményeivel új dicsőséget szerezzen magának, megyénknek. kel igyekeznek olcsóbbá tenni a3 államigazgatást. Két brigádot szer­veztek, amelyek — a tanácstagok be­vonásával — elsősorban a lakosság bejelentéseit és panaszait intézik el, hogy a dolgozók és a tanács közötti kapcsolatot még jobban elmélyítsék. Újabb nagyjelentőségű verseny­szakaszba léptünk, az alkotmány ünnepe tiszteletére indult verseny­szakaszba. Büszkén emlékezünk vissza most ezekben a napokban, arra a csatára, amely üzemünkben a kon­gresszusi verseny Idején folyt. A Lenin Kohászati Művek dolgozói akkor több nagyszerű teljesítmény mellett olyan eredményeket értek el, amelyek biztosították, hogy üze­münk sikeresen teljesíthette II. ne­gyedéves tervét. Több üzemrész — mint a nagyolvasztómű is — behoz­ta lemaradását és azóta is terven felül termel. S a kongresszusi ver­seny jó eredményei segítették üze­münket ahhoz is, hogy a vállalati tervteljesítésben 112.1, a készter­mék kiszállításban pedig 104.8 szá­zalékot értünk el a II. negyedév­ben. E szép sikerek elérése híven tük­rözte üzemünk dolgozóinak határta­lan szeretetét pártunk és államunk iránt. Hozzájárult a sikerhez, hogy a kongresszusi műnk versenyben az élharcosok sorában ott ‘ találhattuk népnevelőinket, akik az agitáció különböző módsze­reivel lelkesítették dolgozótársai­kat nagyobb teljesítmények eléré­sére. Az alkotmány ünnepére indult versenyszakaszban azonban népne­velőink korántsem végeznek olyan lendületes munkát, mint a kongresz- szusi verseny idején. Ezt bizonyítja több üzemben — különösen a mar­tinacélműben — a lemaradás a terv mögött. A martinacélműben egyre növekszik az acéladósság, amely július 26-ig több mint 18 ezer tonnára emelkedett. Ugyanígy — ha kisebb mértékben is — adósa a népgazdaságnak a durvahenger­mű és a finomhengermű is. Ezért a népnevelőink helyesen teszik, ha most harcot indítanak a lemaradás behozásáért, a mindennapos, egyen­letes tervteljesítés megvalósításáért. A több, jobb és olcsóbb termelés­re akkor tudnak jól mozgósítani népnevelőink, ha minden dolgozó társukkal beszélnek alkotmányunk jelentőségéről, arról: hogyan éltek a dolgozók a múltban és hogyan él­nek ma. csoportjával a napi eseményeket, a legfontosabb feladatokat. Emellett Lovas, elvtárs példát mutat, tervét rendszeresen 100 százalék fölött teljesíti. Gátolja az is az augusztus 20-1 munkaverseny lendületét, hogy nép­nevelőink egy része még nem tanul­mányozta kellő alapossággal, milyen feladatokat szabott meg pártunk JTI. kongresszusa. Ahhoz, hogy üze­münkben sikerre vigyük az alkot­mány ünnepére Indult nemes ver­senyt. szükséges, hogy népnevelő­ink pótolják ezt a mulasztást. Csak úgy tudják mozgósítani a dolgozókat a terv és a felajánlások mindennapi teljesítésére; csak úgy sikerül a TTI. negyedévben letörleszteni a fennál­ló adósságot, többet, jobbat és ol­csóbban termelni, ha jól ismerik a kongresszus határozatait. A mennyi­ségi termelés mellett fokozottabban figyelemmel kell lenni a termelé­kenység emelésére, az önköltség, csökkentésére, <. szigorú takarékos­ságra és meg kell javítani a munka- és bérfegyelmet. fokozni az egyéni felelősséget. Pártunk III. kongresszusa leszö­gezte, hogy az életszínvonal emelésé­nek döntő tényezői a jövőben is az árleszállítások lesznek. Az árakat pedig csak úgy lehet leszállítani, ha előzőleg növekszik a munka terme­lékenysége, csökken az önköltség. Üzemünkben a termelés gazdasá­gossága szempontjából még mindig igen súlyos hiányosságok vannak. íme, néhány példa erre. A mar­tinacélműben az elmúlt év óta 28 forinttal nőtt az egy tonnára eső ter­melési költség, s ez az emelkedés egy hónap alatt az egymillió forin­tot is meghaladja. Ha egy évre :zá- mítiuk át ezt az emelkedést, akkor ebből az összegből több bérházat le­hetne megépíteni. A szocialista gazdasági rendszerben törvényszerű, hogy a termelékenység emelkedésé­nek meg kell előznie a bérek emel­kedését. Ha ez nem így volna, ak­kor több lenne a kifizetett bér. mint a megtermelt érték, s így a dolgozók életszínvonalának emelése lehetetlen volna. Üzemünk több ter­melési adata arra mutat, hogy meg­lazult nálunk a bérfegyelem. Nép­nevelőinknek fontos feladata, hogy megakadályozzák a bérfegyelem megsértését, leleplezzék a normacsalókat. Helyesen tennék népnevelőink, ha ezzel egyidőben megmagyaráznák a fegyelembontóknak: milyen káro­sodás éri a népgazdaságot, sa- játmagukat és családjukat,, ha kimaradoznak a munkából. Ez különösen fontos most, amikor gyárunkban sokan szabadságukat töltik és munkaerőhiány mutatko­zik. Fontos azért is, mert például jú­lius 26-án egyetlen nap alatt 161 dolgozó mulasztott Igazolatlanul, ennyi műszak esett ki a termelés­ből. A népnevelők legyenek az él­harcosai annak, hogy üzemünk dolgozói sorában növekedjen az egyéni felelősségérzet. A gazdaságosabb termelés érde­kében népnevelőinknek az anyagta- karékosságra és a termelő berende­zések jobb kihasználására is kell mozgósítaniok. Egyes üzemekben igen jó kezdeményezések vannak. A nagykovácsműhel.vben például Brindza Kálmán elvtárs, alapszer­vezeti titkár és Lengyel Gyula elv­társ népnevelő sokat törték fejüket: hogyan lehetne takarékoskodni az anyaggal, s megszületett az ötlet: eddig a hengerelt és különböző fa­zonárukat 40—50 milliméteres rá­hagyással készítették. Most csak 20 milliméteres ráhagyással dolgoznak. Az óbudai forgattyunál azelőtt 3200—3300 kilogramm anyagot hasz­náltak fel, most csak 2350 kilogram­mot. így egy darabnál 7—800 kilo­gramm anyagot takarítanak meg, amely 2800 forintot jelent. Ugyan­így a 275 lóerős forgattyú tengely­nél is darabonkint 1400 forint értékű anyagmegtakarítással dolgoznak. A Lenin Kohászati Művek népne­velői már sok nehéz csatát diadal­masan megvívtak. Most az alkot­mány tiszteletére indult munkaver­senyben is álljanak a gátra és pél­damutató munkával — ahogyan pár­tunk elvárja tőlük — vigyék sikerre az augusztus 20-i versenyszakaszt. Induljon nemes küzdelem azért, hogy a III. negyedévben újra ot' csillogjon gyárunk homlokzatán az élüzem jelvény. MAKLÁRI ISTVÄN Lenin Kohászati Művek, párt-végrehajtóbizottság. A miskolci stúdió mai műsorában beszámolót közvetít az augusztus 20-i versenyről, a kenyércsata és a be­gyűjtés állásáról. A rádió közkívánat­ra megismétli Borsodi Gyula „Beteg“ című szatirikus rádiójátékát, köz­vetíti Ruttkai György „Vihar“ címűi riportját ée érdekes tudósítást ait Miskolc város jövendő arculatáról. Kecske« Andrásné egy bírósági tanácselnök portréját festi meg. Üzemünk dolgozói még élénken emlékeznek a múlt borzalmaira, fő­leg az 1930-as évekre, amikor nyo­morban, jogfosztottságban éltek, amikor hetenkint csak egy-két napot dolgozhattak. Ma viszont az alkot­mány biztosítja a dolgozók munká­hoz való jogát is, nem kell félniök a holnaptól, mert megszűnt a kizsák­mányolás, a munkanélküliség, s a dolgozók saját boldogabb jövőjüket, a szocializmust építik. Pártunk és kormányunk minden cselekedete a dolgozók anyagi, kulturális és szo­ciális igényeinek mind teljesebb ki­elégítését szolgálja. A harc, mely ezért folyik, nem könnyű. A siker azonban nem ma­rad el, ha 'a dolgozók összefognak és váll-váll mellett küzdenek e nemes cél eléréséért, ha pártszervezeteink, népnevelőink állandóan helyesen irányítják a dolgozókat. Mégis üzemünkben , «gyes pártszervezetek lebecsülik a politikai tömegmunkát, 'magukra hagyják a népnevelőket. Nem látják el megfelelő érvekkel a népnevelőket, nem tartanak szá­mukra rendszeresen értekezleteket. Emiatt a népnevelők is gyakran el­mulasztják az egyéni és csoportos beszélgetéseket. A népnevelők rend­szeres, jó instruálása nélkül pedig tnem várhatunk eredményeket. A gyárrészlegekben a párt végrehajtó­bizottságainak és alapszervezetei­nek fontos feladata, hogy rendsze­ressé tegyék a népnevelő munkát. A jól instruált népnevelők mozgósí­tani tudják csoportjukat. Lovas Já­nos elvtárs a finomkikészitö népne­velője, még a reggeli szünetet is felhasználja arra, hogy megbeszélje A Csepel Kerékpár és Mező- gazdasági Kisgép Nagykcr. Vállalat rendezésében augusz­tus 6-án Mezőgazdasági Kis­gép Kiállítás nyílik Budapest, VI. Bajcsy-Zsilinszky wt. 57. sz. alatt. A kiállítás f. év de­cember 31-ig naponta 9—3 óra között megtekinthető.- I, " ■■ JULIUS 28-ÄN, a délutáni órák­ban olyan mozgalmas volt Zalkod község, mint a legnagyobb ünnepe­ken. Az emberek csoportosan álltak az utcákon, különösen a tanácsháza előtt. Az egyik udvarról felvirágozott, felszallagozott cséplőgépet vontatott ki a traktor, s nekivágott a Kenézlő felé vezető útnak. Népes csoport, asszonyok, gyermekek kisérték egé­szen a falu végéig, s még azután Is sokáig integettek utána. Közben a tanácsháza előtt egyre nagyobb, né­pesebb lett a várakozók csoportja. Mire a tanácsház ajtajában megje­lentek a tanács vezetői, meg a járási tanács küldöttei, már olyan zajos volt a környék, mint egy nagygyű­lés alkalmával. S még nagyobb lett a zaj, amikor a tanácselnök beje­lentette, hogy a község befejezte a cséplést, eltávozott az utolsó cséplő­gép is, a község dolgozó parasztjai — elsőként az egész megyében — valamennyien teljesítették az állam iránti kötelezettséget. Minden arc mosolygott, s aki tud olvasni az ember arcáról, a zalko- diak mosolyából nem volt nehéz le­olvasni, hogy büszkék, elégedettek valamennyien. Néhány percig csak a helyeslő moraj hallatszott, itt-ott összeverő­dött két kérges tenyér, amely egy órával előbb talán még sebesen szórta a kévéket fel a cséplődobra, vagy markolta a teli zsákot és dob­ta a szekérre, hogy az utolsó szemig mielőbb terményraktárban' legyen, amit az állam kér tőlük. Azután itt is, ott is megszólalt valaki: — MEG KELL TÄVIRATOZNI a pártnak, meg a kormánynak, hogy ez a mi válaszunk a segítségre. El­sők lettünk ... — Köszönetét mondunk a gépál­lomásnak, a sárospataki traktoro­soknak, de különösen Sikora brigád- vezető elvtársnak, hogy a gépek úgy dolgoztak, mint még soha. Nem volt baj eggyel sem. S mindjárt szövegezték is a táv­iratot a földművelésügyi minisz­tériumnak, s a köszönetét a gépál­lomásnak. Igen ám, de a végén de­rült ki, hogy módosítani kellene a táviratot, mert van még hozzáfűz­nivaló. Ilyenképpen: — Amit vállaltunk, teljesítettük. Most újra vállalunk. Elsők leszünk a--kapások beadásában Is. A ZALKODI „HOGYAN” — Meg azt is, hogy 15 fogatot és munkerőt küldünk a szomszédoknak ide Kenézlőre, hogy ők se nagyon maradjanak le tőlünk. S mikor mindez írásba került, büszkén, elégedetten indultak haza­felé, hogy hozzálássanak ahhoz, ami még hátra van az új vállalásból. MINT AHOGY semmi sem megy magától és mindennek megvan a maga „hogyan”-ja, a zalkodiak el­sőségének is története van. És ez a „hogyan” követendő példa minden község tanácsszerve, pártszervezete, dolgozói előtt... A zalkodi tanácsszervezet és párt- szervezet már a legutóbbi párt- és kormányhatározatok előtt is jól dol­gozott, eredményesen segítette a község boldogulását, a többterme­lést. Persze hiba mindenütt akad, Zalkodon is akadt. De egy bizonyos: a zalkodi dolgozó parasztok szeretik a tanácsot, bíznak benne, igényelik a segítségét. Szeretik a község kom­munistáit, úgy ismerik őket, mint olyan embereket, akiknek szava nem üres szó, s tette példamutató. Úgy cselekedtek hát, ahogy a kom­munisták tették. Zalkod az elmúlt években is az elsők között volt. S méginkább az elsők között akart lenni most, ami­kor egyre több község törekszik az első helyre. És a dolgozó parasztok­nak ezt a hazafias törekvését jól irányítja a tanács, a pártszervezet. A ZALKODI HATARBAN ez esz­tendőben igen jó termés mutatkozott gabonából. Amikor beérett a gabo­na, aratott a termelőszövetkezeti tagság, arattak a dolgozó parasztok. Nem kellett biztatás, nem kellett szervezés. Elegendő volt a kommu­nisták, a termelési bizottság tagjai­nak példamutatása. Zalkodon is napról-napra esett az eső, de amint felragyogott a napsugár, már su­hogtak mindenfelé a kaszák. És Zal­kod dolgozó népe elsőként a járás­ban, elvégezte az aratást. Vidám­aratás volt, s nem egy dolgozó pa­raszt mondotta: — jó ám a termés, érdemes fáradni. Konkoly Mihály elvtárs a párt­ervezet titkára, háromholdas dol- )Zó paraszt, jól hallotta ezeket a egállapításokat, s tudta mi- most a kommunisták legfontosabb köteles­sége. S azt is tudta, milyen segít­ségre van itt szükség ... MINDJÁRT AZ ARATÁS befeje­zése napján felkereste Kossuth Já­nos elvtársat, a tanács elnökét. Né­hány percig beszélgettek az elkö­vetkezendő munkáról, a hordásról, cséplésről, begyűjtésről. Estére meg összehívták az állandó bizottságok elnökeit, a tsz elnökét, a termelési bizottság vezetőjét, s elkészítették a hordás, cséplés tervezetét. Az állandó bizottságok vezetői, az összehívott vezetők, kommunis­ták egyaránt igennel feleltek Kon­koly elvtárs kérdésére: — akarnak-e az idén is elsők lenni a zalkodiak a cséplésben, beadásban? — De ez még csak néhány élen­járó ember válasza volt. Az igazi választ, amely minden zalkodi aka­ratát foglalta össze, másnap este a falugyűlésen maga a község adta meg. A dolgozó parasztok vállalták, hogy ha törik, ha szakad, elsők lesz­nek. AKADTAK PERSZE, akik azt mondták: két-három napot állhat még a kereszt a földön. Ennek mind­járt másnap az lett a következmé­nye, hogy nem sürgött-forgott min­denki kellő módon. Ez volt dél­előtt. Délután már másként alakult a helyzet, a tanácselnök, párttitkár, tanácstitkár, az állandó bizottságok vezetői, a termelési bizottság tagjai valamennyien szekérre ültek és hord­ták, hordták a gabonát olyan gyorsan, ahogyan a lovak bírták. Erre meg­mozdult. mindenki a községben, s úgy tett, ahogy a vezetők, a kom­munisták tették. A járás egyetlen községében sem hordott annyi sze­kér, mint Zalkodon. A hordás hát gyorsan ment, de a hordás után a cséplés következik. A csépléshez pe­dig gépek kellenek. Négy gépet ígért a gépállomás a községnek, de a ta­nács, a pártszervezet úgy látta, ke­vés lesz. Több kellene. Konkoly elv­társ mindjárt beszélt is telefonon a járási elvtársakkal, hogy ha lehet, még két cséplőt küldjenek. Onnan, ahol lassúbb a behordás üteme. A járási elvtársak is tudják, hogyan kell segiteniök. Beszéltek a gépállo- |mással, a községekkel és másnap I megvolt a hat cséplő. Be is huzat­tak a községbe, a legjobb traktoro­sok, gépészek kíséretében. Ez még­inkább bebizonyította a dolgozó pa­rasztoknak, hogy meg lehet szerez­ni az elsőséget, csak az akaraton, jó munkájukon múlik. SOKAN MÉG HORDTAK, amikor megindult mind a hat cséplő. Bar- tus Miklós hatholdas gazda csépelt elsőnek, s cséplés után — még ki sem huzatott a gép az udvarról —, már vitte is a terményt a begyűjtő helyre. Megindult a cséplés, megin­dult a beadás is. Mozgalmas napok voltak ezek a júliusi napok az el­múlt évben is. Akkor július 27-re teljesítette a község kötelezet' cSgét. Most imeg mozgalmasabb volt az élet, hogy július 28-ra minden mun­kát elvégezzenek. A cséplőgépeié nyújtott műszakban csépeltek. Kevi*i vári Pál terményátvevő éjjel-nap* pali műszákban vette át a terményt, S kibontakozott az igazi verseny- szellem. Sok gazda még el sem csé<r pelt, máris vitte a terményt a be* gyűjtőhelyre. Akik pedig a rajon< terv szerint csak az utolsók között csépelhettek, kölcsönkértek olyanok­tól, akik már elvégezték a cséplés^ csakhogy ne utolsónak teljesítsék a beadást. így volt ezzel maga a ta­nácselnök is, aki utolsónak szerepelt a cséplő rajontervén. Kölcsönkért a párttitkártól. De aki már rendben tudta terményét, az sem pihent. Segített a többieknek. A kommunis­ták jártak házról-házra és segítették a dolgozókat. De segítettek a sza­badságon lévő üzemi dolgozók, így Bartovics István is, meg a szabad­ságon lévő katonák: Takács Viktor százados, Holi Károly főhadnagy elvtársak ... És a zalkodiak megnyerték a csa­tát... Meg kellett nyerniük, hiszen olyan irányítójuk volt, mint a párt- szervezet, olyan vezetőjük, mint a tanács és egyakarattal, közösen dol­goztak. Az ilyen munka csakis si­kerrel járhat. MA SEM PIHENNEK a zalkodiak. A termelőszövetkezet tagsága, a dol­gozó parasztok hántják a tarlót, ké­szítik a talajt az elkövetkezendő év) terméshez. Több mint 140 hold má­sodvetésük van. Néhány asszony büszkén újságolja,, hogy ők már másodvetésü uborkát esznek salátá­nak. Ilyen volt a zalkodiak módszere, amely a győzelmet biztosította,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents