Észak-Magyarország, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-23 / 173. szám

\ f \ A megyei pártbizottság ülése Újra a termelőszövetkezetben X. évfolyam 173. szám Ára 50 fillér Miskolc, 1954 julius 23, péntek A NAGY TÖRTÉNELMI NAP J úlius 21-én hajnalban meg­született az az egyesség, fcmely Vietnamban, Indokínában végetvet a vérontásnak, a nyolc éve tartó háborúnak. Felmérhetet­len jelentősége van ennek a törté­nelmi napnak, amikor a béke foly­ton duzzadó erői hosszú, kitartó, semmi nehézségtől vissza nem ria­dó küzdelem után fényes győzelmet arattak a háborús politika egyre zsugorodó erői felett. Már a berlini, most pedig a gen­fi tárgyalások eredményei bebizo­nyították, hogy nincs az a vitás kérdés, amit ne lehetne tárgyaló- asztalnál elintézni, ha a szemben­álló felekben megvan az őszinte hajlandóság arra, hogy kölcsönös engedmények árán megtalálják a békés megegyezés útját. lyfegvolt-e ez az őszinte hajlan­dóság a genfi tárgyalások résztvevőiben? A kérdésre nem egy­szerű a felelet, ha visszagondolunk a majdnem három hónapig tartó megbeszélések kezdeti szakaszára, amikor Dulles amerikai külügymi­niszter egyenesen az értekezlet fel- robbantásának szándékával utazott Ggnfbe. Amikor még a békepolitika hatalmas szószólói, a Szovjetunió és Kína küldöttei — az amerikai há­borús politika járszalagjára fűzött Laniel-kormány külügyminiszterével állottak szemben, a genfi békecsata alatt az amerikai hadiipar érdekeit képviselő háborús politika — még az. utolsó percekig is — minden tő­le- telhetőt elkövetett, hogy a tár­gyalásokat zsákutcába juttassa; vagy olyan „megegyezést” csikarjon ki. amely nyitva hagyja az ajtót a háború újjáélesztésére, sőt kiter­jesztésére. Amikor pedig azt látta, hogy a francia nép akarata elsöpör­te .a megegyezés elől minduntalan kisikló Laniel-kormányt és olyan kormány ült helyébe, amely pro­gramjába vette 3 békekötést, Dulles és fegyvertársai nem riadtak vissza a zsarolási kísérletektől sem. Nem felejthetjük el, hogy az amerikai háborús politika hívei éppen a genfi tárgyalások idejét látták alkal­masnak a csendesóceáni hidrogén­hómba kísérletekre. Nem felejthet­jük el a tárgyalások kedvező mene­tének megzavarását célzó washing­toni és párisi különtanácskozásokat sem. e amíg ezek — az amerikai diplomácia szemmértéket Vesztett — zavaró kísérletei folytak, a béke erői sem maradtak tétlenek. Az a politika, amely a béketábor India és Burma többszázmilliós né­pével való megerősödéséből azt a következtetést vonta le, hogy „itt az ideie a délkeletázsiai paktum gyors nyélbeütésének”: amely a francia nép békés megegyezést köve­telő hangulatából azt szűrte le, hogy nincs időszerűbb követelmény, mint az „európai védelmi közösség” rati­fikálása — ez a politika csődöt mondott a béke erőinek kemény helytállásán, az emberiség zömének nevében tárgyaló államférfiak böl- csfesegén, higgadtságán és kitartó harcán. Vietnam hős népe a genfi érte­kezlet időszaka alatt egyik ragyogó győzelmét a másik után aratta és kétségtelen, hogy a dien-bien-phu-i csata diadalmas kimenetele, a nép­hadsereg lendületes előretörése nagy súlyt adott a vietnami küldöttség szavának, megegyezésre irányuló ja­vaslatainak. A megegyezés létrejöt­tében nagy érdemei vannak a fran­cia nemzet legjobbjainak is, akik hosszú évekig tartó küzdelem után ki tudták kényszeríteni olyan kor­mány alakítását, amely ellent tudott állni az amerikai politika minden zsaroló kísérletének. Mendes-France a francia nemzet érdekeit szem előtt tártva, c megegyezés őszinte szándé­kával ült a tárgyalóasztalhoz és őínaga a megegyezést a józan ész és a béke győzelmeként méltatta szerda esti rádióbeszédében. Tj’bben a győzelemben része van az egész emberiségre kiterje­dő békemozgalomnak, az aktív bé­keharcosok sokmilliós hadseregének, a békeszerető emberek százmilliói­nak. Része van a Francia Kommu­nista Pártnak, amely a vietnami há­ború kitörése óta követelte ennek az igazságtalan, a francia nép anya­gi erejét kimerítő háborúnak befe­jezését. A genfi megegyezéssel a párt egyik legfontosabb követelése vált valóra. A békecsata sikerében azonban a legnagyobb érdeme vitathatatlanul a békéért vívott küzdelem élenjáró nagyhatalmainak, a Szovjetúniónak és Kínának, e két hatalmas ország kiváló diplomatáinak, bölcs állam- férfiainak van, akik a legnagyobb nehézségek között Is kezükben tar­tották a kezdeményezés szálait. A szovjet és a kínai nép vezetői ezek­ben az időkben egy pillanatra sem szűntek meg építeni a kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat a nyu­gati államokkal és amíg Dullesék hidrogén bomba-kísérletekkel tá­masztották alá diplomáciai harcukat a béke ellen, azalatt a Szovjetunió példát mutatott az atomerő békés célokra való felhasználásával, az el­ső atomerőműtelep üzembehelyezé­sével. A megegyezést kétségtelenül előmozdította az indokínai háborúban közvetlenül érdekelt fe­lek megegyezési készsége mellett az angol politikusok egyrészének és magának az angol népnek az ame­rikai háborús politikával való éles szembenállása, továbbá az angol hi­vatalos politikának néhány jelentős kérdésben a Dulles-féle politikától eltérő vonása. Amíg Dullesék mere­ven elutasítják még ma is Kína fel­vételét az Egyesült Nemzetek Szö­vetségébe, az angol kormány, leg­alább elvben Kína felvétele, a Kí­nával való kereskedelmi kapcsola­tok kiszélesítése mellett tör lándzsát. Kína egyébként hatalmának meg­felelő • súllyal vette ki részét a fegy­verszüneti egyezmény kiharcolásá­ban és nemzetközi tekintélyének ha­talmas megnövekedésével, győztesen került ki a genfi csatából. Ezzel be­bizonyította, hogy a népek nagy csa­ládjában, a nemzetközi életben olyan helyet foglal el, amilyen megilleti — függetlenül attól, hogy a rövid­látó háborús politika bajnokainak tetszik-e Kína társadalmi rendszere vagy nem. A genfi tárgyalások izgalmas ^ időszakában tanúi voltunk annak, hogy amíg a békéért követ­kezetesen harcoló Szovjetúnió és Kína nemzetközi tekintélye óriási módon megnőtt és a hatalmas béke­tábor köré újabb százmilliók tömö­rültek, addig a háborús uszítok be­folyása egyre szűkebbre határoló­dott el. A fegyverszünet aláírása a béke­erők eddigi legnagyobb győzelme a világháború befejezése óta, de nem jelenti még, hogy amikor az utolsó nyilt háború tüzét elfojtották, a bé­ke harcosai is letehetik fegyverüket. Nem jelenti a béke végleges győ­zelmét, mert nem valószínű, hogy azok, akik a háborúkból búsás üz­leteket csináltak, csak úgy máról- holnapra békegalambokká szélidül- nek. A genfi határozatok jószándé­kú végrehajtásáért, a háborús poli­tika megszállottjainak zavartkeltő kisérletei ellen — okulva a koreai tapasztalatokból — még kemény küzdelmet kell folytatniok a béke híveinek, éberen őrt kell állaniok a népeknek, amelyeknek önbizalmát a genfi győzelem megnövelte. A genfi győzelem nagy törté­nelmi napján Vietnam hős népével együtt örült a világ min­den becsületes embere. A győzelem fényénél világosabban kellett lát­nunk azt az igazságot, hogy ha a népek kezükbe veszik a béke ügyét és mindvégig híven kitartanak mel­lette, együttes, elszánt akaratuk meghozza a győzelmet a háború go­nosz erői felett. 125 holdat aratott eddig Hacskó Lajos, a bodroghalmi gép­állomás aratógépvezetője learatta az alsóberecki tsz búzáját, utána a ti- szakarádi Táncsics földjére ment aratni. Most a karcsai Dózsa tsz földjén dolgozik. Eddig már 125 hol­don vágta le a kalászost. Mspétszeteilék az alkotmány tisztelőiére tett felajánlásokat a BsBSÉádssdi Lemezgyár dolgozói (Tudósítónktól.) A Borsodnádasdi Lemezgyár dolgozói fizetésük 1—2 százalékát ajánlották » vízkárosultak javára. Ez körülbelül 30—35 ezer forintot tesz ki. 8 brigád vállalta, hogy vasárnap is dolgozik és aznapi kere­setüket teljes egészében felajánlják. Ugyancsak elhatározták, hogy fel­emelik az Alkotmány Ünnepére tett vállalásukat is. A második fel“ áiánlás — egvmillió 189 ezer 754 forint — értékben, majdnem két­szerese az első vállalásnak. Igen értékes a hengerészek vallalasa: 100 tonna alapanyag megtakarításra tettek Ígéretet és ebből 70 tonna fi­nomlemezt készítenek terven felül. Kormos Lajos sztahánovista hengerész brigádja csütörtök reggel rekordidőt ért el a hengercserélésnél. Az átlagos másfélórás szerelem időt helyes szervezéssel, jó műszaki segítséggel 45 p|rc^® cs°^ ®n, ' A Kormos-brigád vastagméretű lemezeket gyártott^és délelőtt 11 óráig egész napi tervét teljesítette. A lemezgyárban minőségi brigádok ala­kultak. Főleg a DISZ-fiatalok követik ezt a példa't. Érsek Gyula Ko- suth-díjas hengerész brigádja után Bóta Lajos sztahanovista és Kormos Ferenc DTSZ-brigádja minőségi brigáddá alakult. A techno­lógiai fegyelem megszilárdításával máris komoly eredményeket emekel. KORMOS ZSIGMOND • fr'i'tfrr - 5 Borsodnádasd , Kesznvéteni kommunisták az árvízkárosultak megsegítéséért A kesznyéteni pártszervezet veze­tőségi ülésén Vitéz Miklós elvtárs, a pártszervezet titkára beszámolt ar­ról, milyen hatalmas károkat oko­zott az egész országnak az árvíz. Hangoztatta, hogy az üzemi munká­sak ezekben a napokban még foko­zottabban dolgoznak a terv túltel­jesítéséért, ugyanakkor anyagi ere­jükhöz mérten fizetésük egy részét felajánlották az árvízkárosultak megsegítésére. Bejelentette, hogy 100 forintot ajánl fel a károsultak ré­szére. ; É. Nagy Sándor, a Szabadság tsz brigádvezetője a következőket mon­dotta: __ Meg kell gyorsítani nálunk is a munkát, hiszen a Duna mentén sok-sok mázsa gabona ment tönkre az árvíz miatt. Úgy igyekezzünk, hogy szemveszteség nélkül takarít­suk be a gabonát. Volt idő, amikor minket is fenyegetett a Sajó vize. Tudjuk, hogy milyen érzés az, ami­kor a község apraja-nagyja figyeli, mikor lép ki a folyó a medréből. Én is 100 forintot adok az árvízkáro­sultak meg-egítésére. V. Nagy János, az I. tipusú tsz tagja ugyancsak 100 forintot aján­lott fel. Fekete István vb. elnök 150, Lugosi István vb. titkár 100, Veress Ferenc 50, Munkácsi József 50, Lá­zár Jánosné 20 forintot ajánlottak fel. Ifj. PETŐ MIHÁLY járási párt-végrehajtóbizottság 300 eke augusztus 1-re (Tudósítónktól.) Az árvízkárosultakkal való őszln- te együttérzés nyilvánult meg a DIMÁVAG Gépgyár reszelővágó üzemének röpgyűlésén. A dolgozók lelkesen ajánlották fel forintjaikat az árvízsujtotta terület lakóinak megsegítésére. Ezenkívül elhatároz­ták: még jobban helytállnak a műn-* kában. A reszelővágó üzem mezőgazdasá­gi részlege azért harcol, hogy au- gusztus 1-re háromszáz darab ekét' adhasson a mezőgazdaságnak. Ezek­kel az ekékkel nemcsak megyénk dolgozó parasztságának, hanem a Duna-menti falvak dolgozó paraszt­jainak is segítséget adnak. Példamutató szövetkezet A tiszakarádi Táncsics termelőszö­vetkezet tagjai elsőnek fejezték be az aratást. Nyomban., hozzáláttak a hordáshoz, és a csépléshez. Gabona- beadási kötelezettségüket a gép alól 100 százalékban teljesítették. „Egy napi keresetünket ajánljuk az árvízkárosultaknak A miskolci MÁV. Járműjavító Vállalat dolgozói egyemberként ajánlották fél segítségüket az ár­vízsujtotta lakosság megsegítésé­re. Nap, mint nap figyelemmel kísérik a Duna partjáról érkező hireket. Elszorul a szivünk, ami­kor a hajléktalanokra, a termés elpusztulására gondolunk. Átérezve a Duna-mentiek sú­lyos helyzetét, dolgozóink egy­napi keresetüket ajánlották fel megsegítésükre. ígérjük, hogy ez eddigieknél még keményeb­ben harcolunk tervünk teljesí­téséért, illetve túlteljesítéséért. BERZI BÉLA Járműjavító. tarlóh/íntás Csurkó József 15 holdas legyesbényei dolgozó paraszt élenjárt az aratásban. Egy percet sem késiek edik a tarlóhántással. Alighogy keresztberakta a gabonát, máris hozzáfogott a szántáshoz, s már 800 négyszögöl másodvetése van. „Az első gabonát a hazának“ A mezöcsáti Szabadság termelőizöyeikezetben is megkezdődött a-csép­iét. A beadási kötelezettség teljesítésére már egy vagon gabonát vittek a begyüjtóhelyre. A csoport tagjai úgy határozták, hogy szombatig még egy vagon gabonát adnak az államnak. A keselyühalmi állami gazdaság dolgozói is az első gabonát a hazá­nak adják. Szombat estig négy vagon gabonái akarnak vinni a begyűjtő- helyre. , Az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozóinak versenyvállalása augusztus 20-ra Augusztus 20. ünnepének közele­dése a magyar munkások száz és százezreit lelkesíti arra, hogy kife­jezzék forró köszönetüket, hálájukat az alkotmányért. Az ózdi kohászok tudják, hogy nincs értékesebb, iga- zabb köszönet a munkához, művelő­déshez, a pihenéshez való jogért, a nők és ifjak egyenjogúságáért, a dolgozó nép hatalmáért, mint a szo­cialista versenyben terven felül adott vas, acél és hengereltáru. Ezért elhatároztuk, hogy július 20 és augusztus 20 között versenyt in­dítunk az alkotmány tiszteletére. Ez alatt az idő alatt az alábbiakat va­lósítjuk meg: 1. Mennyiségi tervfeladataink túl­teljesítésével 1.3C3 tonna martin­acélt és 900 tonna hengereltárut ter­melünk terven felül. 2. Munkánk minőségének további javításával a megtűrt selejthez vi­szonyítva az acélműben 200.000, a durvahengerműben 60.000, a finom­hengerműben 40.000 forint értékű selejtkárcsökkentést erűnk el. 3. A tervszerűség megjavításával az előírt nyersvas analizis határokat 70 százalékban, martinacél gyárt­mányaink programszerüségét 92 szá­zalékban betartjuk. 4. A gazdaságos munka érdekében önköltségünket a II. negyedévhez viszonyítva, augusztusban 5 száza­lékkal csökkentjük, ez 4.200.000 fo­rint megtakarítást jelent. Versenyben aratnak a bánrévei dolgozó parasztok Szép vetélkedés indult meg a bánrévei dolgozó parasztok között abban — ki arat le hamarabb. A rossz időjárás nem veszi el kedvü­ket. Ruzsinszki Imre, Bárdos Ká­roly és Hendrik Lajos jár élen. A gyári és vasutas dolgozók is min­dent elkövetnek, hogy a földeken ne peregjen ki a búza. Kovács József és családja egy nap alatt ezerhat- száz négyszögölt aratott le és rakott keresztbe. A dolgozó parasztok meg­fogadták, hogy kedvező időjárás esetén nyolc nap alatt befejezik az aratást. BALOGH ISTVÁN Bánréve. Ifjúmunkások vállalása A Borsodvidéki Gépgyár Gábor Áron és Béke-brigádjának ifjúmun­kásai az alkotmány ünnepének tisz­teletére versenyre hívták a gyár és Miskolc ifjúmunkásait. Elhatároz­ták többek közt. hogy első félévi 8 százalékos selejtjüket 5 százalékra csökkentik. A mezőgazdaság! gépek­hez szükséges öntvényalkatrészeket két nappal a határidő előtt elkészí­tik és az ifjúsági brigádban meg­szüntetik az igazolatlan mulasztáso­kat.

Next

/
Thumbnails
Contents