Észak-Magyarország, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-13 / 164. szám

• *•.r ta;‘-f V1 2 ÉSZAKMAGYXRORSZAG Kedd, 1954. Július IS. A mongol népi forradalom 33. évfordulójának megünneplése Ulan Bator (TASZSZ) Július 11-én a mongol népi for­radalom 33. évfordulója alkalmából katonai díszszemle volt Ulan Bátor­ban. majd felvonultak a dolgozók. A város központjában lévő Szuhe Bá­tor-téren, — ahol a napokban nyi­tották meg Szuhe Bator és Oojbal- szan mauzóleumát — felsőre koztak a népi forradalmi hadsereg csapa­tai. A mauzóleum tribünjén a párt és a kormány vezetői, valamint a Mongol Népköztársaságban akkre­ditált nagykövetek foglaltak helyet. Délelőtt Dngurszurun. a Mongol Népi Forradaimi Tárt Központi Bi­zottságának titkára beszédet mon­dott. Ezután megkezdődött a kato­nai díszszemle. Délután megkezdődött a három napig tartó népünnepély. A dolgo­zók ezrei gyűltek össze a népünne­pély színhelyén. Este Cedenbal, a Mongol Népköz- társaság minisztertanácsának elnö­ke fogadást adott. A fogadáson meg­jelentek a párt cs a kormány veze­tői, az ipar és a mezőgazdaság élen­járói, az értelmiség képviselői. A fogadáson jelen volt Piszarjev, a Szovjetunió nagykövete, a népi de­mokratikus országok nagykövetei és a VOKSZ küldöttsége is. A fogadás meleg, baráti légkörben folyt le. A képen: Az Ulan-batori posztógyár orsózó osztálya. ' UJ élet a Tola folyó partján | A* őrök hóval borított mongol hegyek lábánál szeszélyesen kanyarog a Tola folyó. A medre fölé hajoló fűz­fáknak évszázadokon keresztül regélt az aratok (állattenyésztők) népének nyomorúságos életéről, szenvedéseiről. Valamikor, harraineegynéhány évvel ezelőtt a Tola folyó partján, Urga (ma Ulan Bator) közelében állt Bogdo- gegen, az ,,élő isten“ Fehér temploma, ö volt a legfelsőbb egyházi és világi hatalom Mongóliában. Fényűző lakó. máktól, tivomyázásoktól volt hangos ez a hírhedt palota. Falaitól tisztes távolságban nyomorúságos földkuny­hók lapultak. Rongyokba öltözött ara­tok laktak ezekben, akik olyan Biral- másán tengették életüket, mint ,,az árvíz által a partmenti gödrökbe so­dort halak". |... Aztán a távoli, erdőborította hegyekben partizánok tűntek fel, a mongol nép legkiválóbb fiai. akik az első kommunisták vezetésével és a fiatal szovjet hatalom segítségével fegyvert ragadtak hazájuk és népük szabadságáért. Gyorsan peregtek az események és a mongol nép diadal­masan megvívta harcát: felragyogott a szabadság napja hazája fölött. írj, szabad élet virradt a mongol aratokra. Nem sokkal a felszabadulás után a Fehér templom közelében munkásruhába öltözött emberek jelen­tek meg és az országban még nem látott arányú építkezéshez kezdtek, lerakták Mongólia első üzemének, a mai „Csojbalszan“ ipari kombinátnak az alapjait. Egyre több és több arat jelentkezett munkára az építkezésnél, egyre nagyobb méreteket öltött az üzem. A főváros környékén és szerte az országban egymásután épültek az élelmiszeripari gyárak, a különböző üzemek és kombinátok. [ A mongol építőkéi szovjet szak­emberek irányították, akik megtaní­tották az egykori aratokat a korszerű technikára. Szovjet gépek kezdték meg a termelést az új üzemekben, de mellettük már szakképzett mongol munkások álltak. Megkezdődött a közszükségleti cikkek szállítása a távoli sátorfalvak felé és az első hazai gyártmányú nemezcsizmákkal, posztóval, szerszámokkal az a hír is eljutott a jurtákba (mongol sátrak), hogy a fiatal mongol iparnak sok-sok szakmunkásra van szüksége. Es a fal- vakból egyre többen hallgattak ahívó szóra, növekedett a mongol munkás­osztály. Epitkezett az egész ország. 'Az egy­kori nyomorúságos agyagviskók he­lyén korszerű munkáslakónegyodeket, iskolákat, színházakat, kultúrpalotá­kat, kórházakat, mozikat, áruházakat emelt a népi hatalom. A több mint 600.000 írástudatlan hazájában meg­nyílt az első egyetem, amely évente a szakemberek százait biztosítja a népgazdaságnak. | Több mint három évtized telt el és ezalatt az idő alatt a Tola folyó is vidám, életörömmel telt regéket ta­nult, hiszen csendes hullámaiban már nem agyagkunyhók, rongyos alakok nézegetik magukat; partjai mentén gyárkómények, vasúti hidak, új váró. sok és lakóházak emelkednek. Megkezdődött a genfi tanácskozások 12, kete Genf. A „Magyar Távirati Iroda” kikül­dött tudósítója jelenti: Hétfőn megkezdődött a genfi ér­tekezlet 12. és előreláthatólag döntő jelentőségű hete. Lejárt az a három­hetes munkaidőszak. amelyet a kiil- ügvminiszterek június ?0-án az In­dokínában harcoló felek katonai íoémüsolmnok ki]pTfiHok. Ezeken a megbeszéléseken félhivatalos közlé­sek' szerint sikerült több fontos kér­dést tisztázni. A vietnami tűzszünetről szóló tár­gyalások, amelyeket a külügyminisz­terek további határozata alapján tartottak, kedvező mederben halad­tak. A hadviselő felek katonai kép­viselői most benyújtják jelentésü­ket a genfi értekezleten. Ezután a külügyminiszterek feladata. hogy ■megtegyék a döntő lépést Indokína békéiének helyreállítása felé, létre­hozzák a fegvverszüneti egyez­ményt és megkezdiék az Indokiná­val kancsolatos politikai problémák megoldását. A svájci lapok, éppen úgy, mint az eaész világsajtó, vezető helyen adja hírül és kommentálja Molotov és Mondes-France első találkozását, amelyre szombaton a késő esti órákban került sor Genf ben. Molo­tov estebéden vendégül látta a francia miniszterelnököt és legköze­lebbi munkatársait, köztük Faure pénzügyminisztert is. Francia részről kijelentették, hogy Molotov és Mondes-France első ta­lálkozása „szívélyes és biztató lég­körben” ment végbe. Washington most sem hagyja ab­ba a béke elgáncsolására irányuló kísérleteit. Vasárnap Genfbe érke­zett Dillon, az Egyesült Államok n árisi nagykövete és felkereste Mendes-France-t, hogy átadja neki — mint a hivatalos közlemény mondja — az amerikai kormány üzenetét. Kiszivárgott hírek szerint Dulles párisi nagykövete útján újra felszólította a francia miniszterel­nököt, hogy ne tegyen komoly en­gedményeket a „kommunistáknak”. Dulles üzenetében kilátásba helyez­te, hogy amennyiben a Genfben ter­vezett mpeegvezés „nem áll maid túl távol Washington elképzelésé­től”, ő is újra eljön Európába, s is­mét átveszi a genfi amerikai kül­döttség vezetését. A genfi értekezlet sajtóközpont- iában. ahová szombaton és hétfőn visszatértek a külföldi laook és hír­ügynökségek tudósítói, általában az a vélemény alakult ki, hogv Dulles erőszakos, diktatórikus és kockáza­tos politikájával, s azzal, hogy tá­volmarad a döntő fontosságú genfi tanácskozásoktól, bizonyos fajta elszigeteltségbe sodorta Amerikát. Legújabb jelentés szerint Eden angol külügyminiszter megérkezése után felkeresi Molotov szovjet kül­ügyminisztert és megállapodik vele az indokinai kérdéssel foglalkozó kilenc küldöttség legközelebbi ülé­seinek időpontjában. Ezeken az üléseken — mint ismeretes — Mo­lotov és Eden felváltva elnököl. A külügyminiszterek visszatérése utáni első ülésre minden valószínű­ség szerint kedden délután kerül sor. Addig is szűk körben bizalmas előkészítő megbeszélések folynak az egyes küldöttségeken belül és kül­döttségek között. (MTI) fl német gyáriparosok szövetsége felhívta a nyugatnémet kormányt, kössön kereskedelmi megálmodás! a Kínai Népköztársasággal A német gyáriparosok szövetsége vasárnap bejelentette, hogy felhí­vást intézett a nyugatnémet kor­mányhoz, kössön kereskedelmi meg­állapodást a Kínai Népköztársaság­gal. Ezt a lépést Bonnban úgy tekin­tik — jelenti az AP — mint a nyugatnémet gyáriparosok és kivi­teli cégek nagyobbarányú hadjára­tának kezdetét abból a- célból, hogy fokozzák a kereskedelmet a pekin­gi kormánnyal. (MTI) A kínai felségvizekre behatolt kilenc angol tengerészt átadták a brit kormány hongkongi képviselőjének Peking (Uj Kína) A június 1-én Hongkongból kínai felségvizekre behatolt kilenc angol tengerészt, akit a kínai partvédelmi egység letartóztatott, július 10-én át­adták B. Trevornak, a brit kor­mány hongkongi képviselőjének. Az angol tengerészek által hasz­nált csónak visszaszolgáltatásáról most folynak a tárgyalások. A tengerészek átadását megelő­zően Humphrey Trevelyan, az Egye­sült Királyság pekingi ügyvivője sajnálkozását fejezte ki a behatolás miatt és kérte a kilenc ember sza- badonbocsátását. a francia nép Ismét állást foglalt az indokínai béke mellett és az „európai védelmi közösség“ ellen Páris (MTI) Franciaország népe vasárnapra „függetlenségért és békéért” nemzeti akciónap keretében ismét erőtelje­sen sikraszállott az indokínai béke mielőbbi megkötése mellett és az „európai védelmi közösség" ellen. Az ország minden városában és fa» lujában a lakosság széles rétegeit képviselő küldöttségek keresték fel a polgármestereket, határozatokat nyújtva át a lakosság nevében az indokínai béke érdekében és a né­met ujrafelfegyverzés ellen. A bajorországi és ausztriai árvízről Nyugati hírügynökségi és rádió­jelentések beszámolnak a bajoror­szági és ausztriai árvíz pusztításai­ról. Az AFP jelenti, hogy az illetékes bajorországi kormányszervek közlé­se szerint az áradások következtében ezer négyzetkilométer föld víz alatt van és a kár százötven millió D- márka. Felső-Bajorországban javul, míg Alsó-Bajorországban továbbra is sú­lyos a helyzet, a Duna, az Isar és az Inn mentén. Az árvízkatasztrófa fő­leg az Inn és a Duna egybefolyásá- nál fekvő Passau várost sújtja. A város területének harminc száza­léka víz alatt áll. Kétezer személyt evakuáltak a városból, míg ezeröt- százan, akik nem voltak hajlandók elhagyni otthonukat, a padlásokon és a háztetőkön helyezkedtek el. Felső-Ausztriában vasárnap reg­gelre a hajléktalanok száma elérte a harmincezret. Egy, a Duna közelé­ben fekvő faluban hatszáz tehén a vízbe fulladt és a falu ötszázhusz lakosa harminc óra óta ivóvíz nél­kül el van zárva a külvilágtól. Linzben a Duna szintje vasárnap reggel óta csökkent. Dr. Gleissner felsősusztriai tarto­mányi főnök vasárnap Linzben kettőszáz—négyszáz millió sehilling- re becsülte az árvízkatasztrófa által okozott mezőgazdasági károkat Fel­ső-Ausztriában. Vasárnap este Bécsben a Duna vízállása elérte a 7.25 métert, ami négy méterrel több az átlagos nor­mális vízállásnál. A víz további emelkedésére számítanak, Bécset azonban csak a 9.3 méteres vízállás veszélyezteti közvetlenül. (MTI) R miskolci városi hangos híradó ma, július 13-án délután 5 órai kez­dettel hangfelvételről közvetíti Gyárfás János elvtárs, az MDP megyei PB titkárának beszédét, melyet az „Oroszország és Ukrajna újraegyesülésének 300 éves évfor­dulója” alkalmából mondott el hét­főn az SZMT nagytermében tartott ünnepségen. iwtwiiiMiiiiiiiiiitwiiniwiiHiiiiiiwiwtiwwwtHtmimwwwwwwHiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiniumnBiia AMIKOR MÉG iskolába jártam, egy vakáció után dolgozatot kellett írnom, s velem együtt vagy harminc proletárgyermeknek. Dolgozatot ar­ról, hol nyaraltunk és hogyan érez­tük magunkat nyaralás közben. Nevelőink mindig arra tanítottak, hogy hazudni nem szabad. Tisztelet­ben tartottam őket s tanácsukat megfogadtam. A siralmas valóságot írtam meg. Talán így: „Nem élvezhettem a nyár örömeit, mert apukámnak nem volt pénze arra, hogy nyaralni küldjön. Csak néztem, amint a módosabb szülők gyermekei hatalmas csomaggal a kézben elutaztak nyári vakációjuk­ra .“ — Igen ez így volt. Nevet ak­kor még nem említettem., de most megírom. Újhelyi Pityukénak hív­ták, a gyári rendőr fogalmazó kis­fiát. Talán éppen a boltba kellett mennem, amikor osztálytársam ha­talmas bőröndökkel, a család kísére­tében felszállt a villamosra és el­indult nyaraim. Könny szökött a szemembe és hazamentem. Keserves zolcogásba fulladt sírásom. Csak ké­sőbb mondtam meg anyámnak, hogy miért sírok. Velem együtt sírt ö is, s azt mondta: „Ne félj fiam, majd egyszer eljön az idő, amikor a mun­kásgyermekek is mehetnek nya­ralni.“ ELJÖTT AZ IDŐ. A felszabadulás megváltoztatta a mvnkásgyermrkek életét. A grófi kastélyok kertjeiben piros-nyakkendös úttörők vidám ka­cagása versenyez a dalos madarak énekével. Önkénytelenül is eszembe jutott gyermekkorom, amikor csü­törtök délután megérkeztem a Lenin Kohászati Müvek sajágirincsi út­törő-táborába. Ismerős gyermekek, két kis húgom osztálytársai, a szomszéd gyermekek és a többiek boldogan fogadlak. Talán százan DE JO MA GYEREKNEK LENNI.,. vannak, vagy még többéit. Mind­egyik azt kérdezte, nem üzent-e édesapa, vagy édesanya. A papák, a mamák ugyan nem üzentek köz­vetlenül, de azért én mondtam, hogy azt kívánják születtek, legyetek jók és szófogadók. Az egyik kisleány odajött hozzám — nem is tudom a nevét — és arra kért: mondjam meg édesapjának, ő jól viselkedik ott a festői üdülőhelyen, de arra kéri apukát, hogy benn a gyárban jól dolgozzanak, mert a nevelő pajtások elmondották nekik: a Csörgő papa és a többi ezer édesapa munkája hozta létre a diósgyőri gyermekek e kedves üdülőtáborát. De ismerkedjünk meg talán a tábor életével, s annak kicsiny la­kóival. Először is talán a gyerme­kek által legjobban kedvelt AU bá­csit, Rét hi Aladár elvtársat mutas­suk be. Azaz őt nem is kell bemu­tatni, hisz mindnyájan ismerjük. Hozzá jártunk iskolába, ő nevelt bennünket emberré. Mikor üdvöz­lésre nyújtjuk kezünket, Aladár bácsi hirtelen nem is tudja, hogy mit csináljon, mert mind a két ke­zében hatalmas futballabda van. Éppen a legjobb játékhoz, a labda­kor getöhöz készülnek a gyermekeit. A leánypajtások hatalmas körbe állnak s mindenki kap egy számot. Az egyik pajtás egyes, a másik pe­dig kettes. Elindul a labda. Az egyes dobja a következőnek, s az megint tovább. Talán egy futball­mérkőzés sem annyira izgalmas, mint éppen ez a kedves játék. „Ki fog győzni?“ „Hajrá kettesek!“ „Ibolya el ne ejtsd!" — hallatszanak a bűzdUá szavak. Na még néhány gyermek. Beért a labda a célba. A kettesek győztek. Ebben a játékban is épp úgy mint a futballban — csapatkapitány van. E csapat kapi­tánya Galló Ilona, a vasgyári leány­iskola VIII. osztályos úttörő pajtása volt. BESZÉLGETÜNK VELE. őszin­tén szólva nem is tudjuk, magozzuk, vagy tegezzük. Mégis az utóbbit választjuk, hisz mindenki tegezi öt. A kisebb pajtások őhozzá mennek, ha egy gombot kell felvarrni, vagy valamit meg kell ölteni. Különös szeretettel foglalkozik pajtásaival. Négy testvérkéjére gondol, akik ta­lán a következő csoportban, vagy azután szintén itt fognak üdülni. Édesapjáról büszkén mesél, aki kő­műves a Lenin Kohászati Művek karbantartó üzeménél, ö is építi gyermekei és minden diósgyőri ko­hász gyermeke még szebb, még bol­dogabb jövőjét. Jegyzetfüzetembe pillantok. Leg­felül ez áll: „Sokszor csókolom az egész családot." Visszahajtok egy lapot, hogy az üzenet küldőjének nevét megtudjam'. Kocsis István IV. osztályos úttörő pajtás küldi e me­leg szavakat szüleinek, testvéreinek és édesapjának. Kocsis Mátyás elv- társnak nz öntvénytisztitó üzembe. A kis Pista azt üzeni: „Jól érzi ma­gát. Nagyon jó akaszt, annyit eszik mindenből, amennyi éppen jólesik." Megkérdezem a kis Pistát, hogy mi­lyen tanuló az iskolában. Nem a legnagyobb büszkeséggel mondja: hármas. De nyomban hozzáteszi: — jövőre négyes leszek. Kívánom, hogy így legyen Kocsis papa fessék majd ellenőrizni, hogy beváltja-e szavát Istvánba. Elbeszélgetek a nevelőkkel, hogyan leselkednek a gyermekek. özv. Hecke Jánnsné a 'Sztálin-úli általá­nos iskola nevelője így válaszol: A gyermekek jók, szólfogadóak. Persze vannak köztük pajkosak is, no de azt meg lehet bocsájtani. Nemcsak üdülnek itt a gyermekek, hanem tanulnak is. NÉHA CSAK tanulnánk, — víg közbe a 12 esztendős, szőkehajú, copfos Tárnái Erika. Tetszik tudni, el akartunk menni megnézni az ara­tást de nem sikerült, mert rossz volt az idő. Pedig már úgy szeret­tem volna látni, hogyan arainak. Egy másik kis pajtás, Maczurják Mária, mint tapasztalt elmondja, hogyan is megy az az aratás. Neve hirtelen ismerős, azt hittem, hogy az elmúlt évben már találkoztam vele. Tévedtem, mert nővérkéjéről írtam, aki akkor a tábor legügye­sebb rajzolója volt. De a húgocska- sem maradt le mögötte, mert ő most a tábor legügyesebb sakkozója. Még egyszer sem vesztettem csatát — újságolja boldogan. Kiről is írjak még, hisz annyi kedves gyermekkel találkoztam, oly sok élményt szereztem közöttük- Még megemlékezem a „jövő" Grosics Gyuszijáról. a 11 éves fi zár vas Fe­rencről. G a tábor futballcsapatának kapuvédöje. A többi gyerekek „Maximkának“ nevezték el. Valóban nagyon hasonlít a szovjet film ked­ves alakítójához. Alacsony, csoko­ládé-barna. szóval olyan, mint a kis néger gyermek. ’AZ ina ELJÁRT. Elcsendesedik a tábor, mindenki pihenni tér. Mo­solygó gyermekarcok mindenütt, a hófehér párnákon. Jó éjszakát kis pajtások, aludjatok jól. Álmodjatok sok minden szépet, hiszen szüléitek munkája, s amikor felnőttük a 11 munkátok nyomán megvalósul hazánkban mindem álom. PASZTORY ALAJOS i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents