Észak-Magyarország, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-11 / 163. szám
Vasárnap, 1954. július 11. JSZAKMAGYARORSZAG 3 LjL télét A pártoktatási év előkészítésének néhány kérdéséről Az elkövetkezendő pártoktatási év Só előkészítése nehéz feladatok elé /állítja alapszervezeteinket. A többéves tapasztalatok azonban képessé teszik a feladat megoldására alapszervezeteinket. A hallgatóknak és a propagandistáknak az önkéntesség elve alapján történő kiválogatása, a propagandisták képzése és az oktatási év jó előkészítése biztosíthatja csak a jövő pártoktatási év sikerét megyénkben. Ebben a munkában egyre több üzemi és falusi párt- szervezetünk tud felmutatni szép eredményeket. Az eredmények mellett azonban sok hiányosság is tapasztalható. On- gán például 46 párttagból csak tizenegyet vontak be szervezett oktatásba. A párttagokhoz viszonyítva magas a pártonkívüliek aránya és ez nem helyes. A pártoktatásban résztvevők kiválogatása legyen alapszervezeteink, pártbizottságaink kollektív munkája. A szikszói járásban jó példát mutatnak erre. Nagy Péter elvtárs eredményesen dolgozott azért, hogy a párt járási végrehajtóbizottságának minden tagja kimenjen a területre, ellenőrizze és segítse az alapszervezeteket, a hallgatók és propagandisták kiválogatásában, az oktatási terv elkészítésében. Más járási és üzemi végrehajtóbizottságok is hasonló szép eredményeket tudnak felmutatni. Azoknak a járásoknak — ahol üzemek és bányák vannak — kétségtelenül nehezebb a feladatuk, mint a mezőgazdasági jellegűeknek, hiszen abban a községben kell megszervezniük — természetesen az önkéntesség elve alapján — a vidékről bejáró párttagok és a legjobb pártonkívüliek oktatásét, ahová tartoznak. Az elmúlt esztendőben a bejáró dolgozóknak a lakóhelyükön történő oktatása kevéssé sikerült, mert az irányítást kiengedték kezükből az üzemi pártszervezetek. Ezévben már sokkal alaposabb, körültekintőbb munkát igényel ez a párt végrehajtóbizottságaitól. Nem volna helyes, ha az alapszer- Vezetek adminisztratív módon csupán csak a pártoktatásban résztvevők és a propagandisták névsorát adnák át a párt járási végrehajtóbizottságainak. A helyes módszer az, ha a járási végrehajtóbizottságok tagjai ellátogatnak a községi alapszervezetekhez és ott beszélik meg az oktatással kapcsolatos problémákat. Ha például a Lenin kohászatból 20 elvtárs Mezőkövesden az I. kerület alapszervezetében vesz majd részt oktatásban, akkor feltétlenül szükséges, hogy a kohászati végre- hajtóbizottság egyik tagja személyesen beszélje ezt meg az alapszervezettel. A párt üzemi végrehajtóbizottságának kell gondoskodnia megfelelő propagandistáról is. Nem lehet elmulasztani azt sem, hogy például a mezőkövesdi I. kerületi párt- szervezet vezetőségének egyik tagja személyesen beszéljen az üzemi vb- vel. Mindezeken túlmenően a párt üzemi vb-jének megfelelő aktiva- hálózatot kell kiépítenie. Ennek tagjai az oktatási év folyamán rendszeresen tájékoztatják majd a nagyüzemi vb-t a községben folyó politikai oktatásról, a párttagok fejlődéséről. Az aktívák legyenek jólképzetí elvtársak, akik segíteni tudják a hallgatókat és a propagandistákat. f w Természetesen előfordulhat az is, bogy a községekben nem lehet ösz- szehoznj egy külön konferenciát az üzemekben dolgozó elvtársakból. Ilyenkor a község alapszervezetének az a feladata, hogy ezt a néhány elvtársat beossza valamilyen politikai oktatásba. Hasonló nehéz feladatokat kell megoldaniuk azoknak a járásoknak, ahol bányatelepek vannak. Itt is az az alapvető feladat, hogy a pártnak a bányákban működő végrehajtóbizottságai megfelelő aktívahálózat segítségével az egész oktatási év folyamán kezükben tartsák az oktatás irányítását. A jövő pártoktatási évben azokat a párttagokat és pártonkívüli dolgozókat, akik nem vesznek részt szervezett pártoktatásban, úgynevezett lazább oktatási formába kell bevonni. Ez azt jelenti, hogy az elvtársak havonta egyszer összejönnek, a III. pártkongresszus anyagából ismertető előadást tartanak számukra. Az előadás utón megbeszélik a hallottakat. Erre az oktatási formára a végrehajtóbizottságoknak jó előadó és vitavezető készséggel rendelkező elvtársakat kell biztosítaniuk. A tapasztalat azt mutatja, hbgy a pártszervezetek és a párt egyes végrehajtóbizottságai nem ismerték fel ennek az oktatási formának jelentőségét és vagy keveset, vagy egyáltalán nem foglalkoznak vele. így van ez a miskolci járásban és még néhány más járásban is. Még van időnk és a csorbát ki lehet köszörülni. Megvan a lehetősége annak, hogy megfelelő képzettségű propagandistákkal megszervezzék ezt az úgynevezett laza oktatási formát. A jövő oktatási év nagy feladatai megkövetelik, hogy a propagandisták állandóan növeljék elméleti és módszertani tudásukat. Ehhez nagy segítséget adnak propagandistáinknak a nyári előadóképző tanfolyamok, amelyeken alaposan felkészülhetnek az új oktatási évre. Ezeken a tanfolyamokon kicserélhetik tapasztalataikat, munkamódszerüket. A propagandisták elméleti felkészültségétől, oktató-nevelő tehetségétől függ, hogy a hallgatók helyesen sajátítsák el a III. pártkongresz- szus anyagának lényegét. A propagandistaképző tanfolyamok augusztus elsején kezdődnek. A párt járási vb-inek a megkapott keretszám szerint a legtöbb propagandistát az első tanfolyamra kell beküldeniük. A másodikra már jóval kevesebbet. Az, hogy ez a beküldés zavartalan legyen, szükségessé teszi, hogy a járási végrehajtóbizottságok minden egyes tagja legalább 4—5 propagandistával való beszélgetésért és tanfolyamra való küldéséért legyen felelős. A jövő oktatási év sikere érdekében fontos, hogy azok a propagandisták is feldolgozzák a III. pártkongreszszus anyagát, akik a nyár folyamán nem vesznek részt bentlakásos tanfolyamon. Ezek az elvtársak vegyenek részt a járási székhelyeken megtartandó előadásokon. A párt járási végrehajtóbizottságainak az a feladata, hogy ezeknek az elvtársaknak külön vitákat is rendezzen az előadások után. A párt járási, városi és üzemi végrehajtóbizottságainak munkája nem ér véget az oktatási tervek elkészítésével. Szeptemberben ismét beszélgetni kell a már kiválogatott párttagokkal és pártonkívüli dolgozókkal. A hallgatóknak ekkor már meg kell ismerniük az előadót, a helyiséget, ahol tanulni fognak és tudniuk kell az időpontról, amikor az első foglalkozást tartják. Igen helyes, ha a párt végrehajtóbizottságai és a pártszervezetek, valamint a tömegszervezetek a pártoktatás háza dolgozóinak segítségével előre elkészítik a kongresszusi anyag egyes témáihoz a helyi anyagokat. Például: „Az új szakasz egy évének eredményei és hiányosságai ... járásban”. A fentiekből is láthatjuk, hogy a nyári mezőgazdasági munkák megszervezése mellett kemény feladatot jelent a jövő oktatási év előkészítése a pártszervezetek és a végrehajtóbizottságok számára. A felelősségteljes, jó munka azonban meghozza majd gyümölcsét, a párttagok és a pártonkívüli dolgozók eszmei színvonalának emelkedésében. SZAJCZ ISTVÁN I MDP megyei VB ágit. prop. oszt. ünnepség Miskolcon Ukrajna és Oroszország újraegyesülésének 300. évfordulója alkalmából A Magyar-Szovjet Társaság Miskolc városi vezetősége és a városi tanács népművelési osztálya július 12-én, hétfőn este 6 órai kezdettel az SZMT kultúrotthonban (Kossuth u. II.) Ukrajna és Oroszország újraegyesülésének évfordulójára ünnepséget rendez. Ünnepi beszédet mond: Gyárfás János elv- társ, az MDP borsodmegyei VB titkára. Az ünnepség után művészi kultúrműsor. Hová lett a dicházi állami gazdaság 50 vasvillája? Női fodrászatot Kazincbarcikának Több asszonytársam nevében írom e sorokat. Azzal a kéréssel fordulunk illetékes szervekhez, hogy Kazincbarcikán, vagy az épülő új Békevárosban létesítsenek női fodrászüzletet. Kazincbarcikán van ugyan fodrász, de az megközelítőleg sem elégíti ki az igényeket, nem beszélve arról, hogy igen kifogásolható az üzlet tisztasága. Legtöbben Sajó- szentpéterre járunk rendbehozatni a hajunkat, de ez sem megoldás, mert ott meg sok a muiv ka. Fél napot tölthet el az ember, míg rá kerül a sor. Mindenütt azt olvashatjuk, hogy ma már nem fényűzés ha a dolgozó nő fodrászhoz jár, ápoltatja magát. Nekünk mégis le keli mondanunk róla. GREFF JENÖNÉ Kazincbarcika. Értékes újítás Borsodnádasdon Aki a borsodnádasdi hengerműben járt, bizonyára feltűnt neki az a nehéz, megerőltető fizikai munka, amellyel a lemezduplázók a hengerből kikerülő forró lemezeket összehajtogatják. Az erős munka kart és lábat egyaránt kimeríti, s néhány év múlva viszór, különböző betegségek támadják meg a dolgozót. Borsodnádasd dolgozói már régóta törik a fejüket olyan megoldáson, amely ezt a műveletet könnyebbé teszi. Neu- wirt Béla esztergályos javaslata alapján az újítóműhely dolgozói megépítették az automatikus duplázó gépet. A gépet szombaton délelőtt állították munkába és nagyszerűen működik. A hengerészek nagy örömmel láttak munkához. A gép pontosan működik'. A dolgozók megállapítása szerint néhány heti gyakorlat, s az egy gép két hengerállvány termelését is feldolgozza. Nem nevetséges, sőt igen komoly dolog ez a vasvilla-iigy. Volt vas- villa, nincs vasvilla, lesz vasvilla! Igen, de mikor leszV. Mert vasvilla nélkül nem lehet gyűjteni, szénái hordani, almozni, szalmát rakni■ Nélkülözhetetlen szerszám ez minden • gazdaságban. Ez nem mostani keletű megállapítás és az alábbi vasvilUs- történet sem újkeletű. Németh Lajos, a dichdzi Állami gazdaság vezető agronómusa már május végén megállapította, hogy vasvilla nélkül nem boldogulnak. S mert vasvillát nem kapott, megírta az „Észak- magyarország" szerkeszt őségének, hogy lenni kellene valamit. Itt kezdődik a történet. A vasvilla-ügyben megjelent o cikk még június 2-án: „A megye kereskedelmi szervei gondoskodjanak a m ezőgazdaság jó szerszám- ellátásáról.“ A megyei tanács keres, kedelmi osztályának vezetője Maczkó György elvtárs június 22-én válaszolt is a cikkre, megköszönte a bírálatot, a figyelmeztetést és közölte, hogy néhány mezőgazdasági szerszámban hiány van. Közben az „Északmagyarország" cikkére felfigyeltek a minisztériumok is és hogy azonnal intézkedtek, azt bizonyítja a belkereskedelmi minisztérium június 16-án küldött levele. A levélben Sándor Miklós osztályvezető elvtárs közli, hogy aznap felhívta a Vas és Műszaki Kereskedelmi Központot, hogy Borsodme- gye részére azonnal küldjön villákat. A Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat is utasítást kapott, hogy a dicházi kiskereskedelmi boltot sürgősen lássa el vas villával. Ilyen intézkedések, felhívások, sürgetések után nyugodtan várta a dicházi állami gazdaság a négyágú, vasvillákat. Vasvilla nem érkezett. Érkezett azonban egy újabb levél az „Eszakmagyarország“ szerkesztőségéhez most már a földművelésügyi minisztérium ellátási igazgatóságától, mert közben az Fii is felfigyelt a dicházi vasvilla-ügyre. Balogh György igazgatóhelyettes elvtárs közli június 25-én, hogy az állami gazdaságok részére szükséges anyagokat az illetékes termelési igazgatóságok biztosítják. így Németh vezető agronómus elvtársnak kár volt a szerkesztőséghez fordulnia, mert, a, vasvilla-iigyet az északmagyarországi Tíllann gazdaságok igazgatósága azonnal elintézte volna. A biz. lonság kedvéért beszélt az ellátási igazgatóság még illetékesebbekkel is, ezzel kapcsolatban a levél közli: „Azonnal intézkedtem, a gazdaság részére 50 darab l-ógú villát leküldettem.“ A vasvilla-ügy ezzel el is lett volna intézve, nyugodtan almozhattak, gyüjlhettek, forgathattak volna az állami gazdaságok dolgozói, ha.., ha az az ötven elküldött vasvilla el nem akadt volna valahol. Mert eddig egyetlen darab sem érkezeit meg Dicházára. Nem kapott belőle az állami gazdaság se, a földműves- szövetkezet se. Hogy mikor lesz villa mégis? Hát csak tesz valamikor... De csak akkor, ha az illetékesek nemcsak intézkednek, hanem ellenőrzik is. hogy utasításaikat végre, hajtják-e! A moszkvai Állami Lomonoszov Egyetem bio ógiai-talaltani fakultásának ui épülete A moszkvai Állami Lomonoszov ** Egyetem biológiai-talajtani fakultásának hallgatói szeptemberben új épületben kezdik a tanévet. A biológiai-talajtani fakultás egy ragyogóan szép ötemeletes épületet kap. Az új épületben 685 előadóterem, laboratórium és dolgozószoba lesz. |F ülőn épületben helyezkedik el a mesterséges éghajlatú laborató rium. Itt azt fogják tanulmányozni, hogy a növények és az állatok fejlődésére milyen hatással van a hőmérséklet, a csapadék és a világossá*. Az új épületben falajbeszivérgás- mérőkkel és egyéb hatalmas berendezésekkel felszerelt talajtani laboratóriumot is találunk. A z agro-botanikai kertben a kisér- leti állatok számára egy vivá- riumot építettek. Nagyon érdekes én szép a Micsurin tanulmányi parcella, amely 4 hektár területet foglal el. Itt minden olyan növényt megtalálhatunk, amelyet a nagy természetátalakító honosított meg. A biológiai-talajtani fakultás dolgozószobáit és laboratóriumait a legmodernebb berendezésekkel szerelik fel. Ezeket a szovjet tudósok tervezték és a szovjet ipar készítette. A Borsodvídóki Gépgyárról A Borsodvidéki Gépgyár II. ne, gyedéves tervét 109.2 százalékra teljesítette. Leskó János hegesztő és Csellő János kovács már 1955. évi tervén dolgozik. Példát mutat Barát Ágoston öntő ifjúmunkás, aki június nőnapban átlagosan 160, Takács József minis, aki 184, Balogh Dániel kovács, aki 203 és Fekete Károly géplakatos, aki 223 százalékot ért el. CSÁK ISTVÁN munkaügyi osztály. A KOHO UJ SZAMA A NAPOKBAN jelent meg a borsodi írók és művészek „Kohó“ című folyóiratának új száma, amely minőségi és mennyiségi gyarapodásról, a lap széleskörű feladatának céltudatosabb szolgálatáról és igényesebb irodalmi színvonalról tanúskodik, mint az első két szám. írói között sok új névvel találkozunk, bizonysága ez annak, hogy a szerkesztőbizottság kiszélesítette kapcsolatait a megye íróival, művészeivel, kapcsolatba lépett a megye határain túl élő írókkal, művészekkel is. A szépirodalmi rész, a „Haladó hagyományok" összefoglaló cím alatt közölt írások és- az elvi, kritikai anyag együttvéve hívebben tükrözi a „Kohó“ vonzókörébe eső táj társadalmi képét, kulturális arculatát és problémáit. A szépirók közül Holdi János írása a borsodi bányászok. Borsodi Gyula novellája dolgozó parasztságunk jelenlegi problémáiba mélyed, Sárközi Sándor „Satöbbi“, Hamar József „Diák lettem“, Arlay Agnes „Varga Kati“ című novellái részben a felszabadulás előtti, részben a félszabadulást közvetlen követő évekből merítik mondanivalójukat. Az új számban egész sor új költő: Dybas Artúr, Kalász László, Küldi János, Sári Gál Imre, Kovács Lajos és Lázár István szólal meg a régebbiek, Borsodi Gyula, Soós Zoltán, Juhász József, Kőkuti Endre mellett, Boldog Balázs és Kiss Ernő — Nazim Hitemet, illetve Iliiké, Hugo, Lorca, Burns versek műfordításaival teszik változatosabbá a szépirodalmi anyagot. A KÖZÖLT SZÉPIRODALMI ANYAG értékeinek, fogyatékosságainak mélyreható bírálata messzire nyúlna, meghaladná az adott kereteket, ezért csak példaképpen ragadjuk ki az egyik legjelentősebb írási, Holdi János „Nehéz lépés“ című elbeszélését. A lebilincselő írói munka minden értéke ellenére időszerűtlenül, pár évvel elkésetten éleszti fel az elmaradottabb bányászok ellenállását a frontfejtéssel szemben — éppen Borsodban, amelynek bányászai a frontfejtés magyar hőskorában úttörő szerepet játszottak. Ha ilyesfajta ellenállás valamelyik üze. műnkben még jelentkezik, semmiképpen sem lehet jellemző eset, csak elszigetelt jelenség, — tehát nem valóságos problémája a borsodi bányászat szocialista fejlődésének. (Még akkor sem, ha Holdi a problémát a szuhakállói hősköltemény idézésével kapcsolja össze.) A kiváló tehetségű író itt a fejlődés folyamatától elszakítoltan. visszatekintőén ismétli önmagát. Emellett az író a mai bányász életformát bizonyos natura, lista szemlélettel, az itt-ott tapasztalható lumpenproletár-vonások kiélezésével ábrázolja. Nincs ellenük ellenvetése, természetesnek tartja, holott az ilyen vonások a múlt és a kétlakiság maradványai. Holdi elbeszélése így előremutató szándéka ellenére sem mutat előre, nem vet fel valóságos problémát. EZT A PÉLDÁT azért emeljük ki, mert a „Kohó“ új számának megjelenése körülbelül egybeesett az író. szöve'ség közgyűlésének időszakával. Ha a borsodi írók áttanulmányozzák az ott elhangzott bírálatokat, iránymutatásokat, felszólalásokat, azok tükrében me a fonják látni saját erényeiket és hibáikat egyaránt. Meg fogják látni, hogy irodalmunknak azok a problémái, amelyek íróink marxista—leninista ideológiai vértezettségének hiányaiból fakadnak, — mennyire élesen vetőd, nek fel megyénk irodalmi életében. Ha Szabó Pál és Urbán Ernő Kos- suth-díjas írók felszólalását megvitatják, választ kapnak arra, milyen mélyen kell magába néznie és milyen világosan kell látnia a valóságot a nép ügyét szolgáló írónak, ha segítőtársa, útmutatója akar lenni népünknek. A „Kohó“ új számában nagy figyelmet érdemel Szabó Béta cikke Budai Józsefről, a magyar Micsurin, ról, az önzetlen hazafiról, aki éleiének utolsó évtizedeit Miskolcon töltötte és áldozatos úttörő munkál végzett gyümölcstermesztésünk fejlesztése. vidékünk ásvány- és kőzettani feltárása érdekében. Az ősz tudósra. nagyszerű emberi tulajdonságaira sokan emlékeznek Miskolcon és tudják, hogy ez az önzetlen hazafi a múltban nem részesült kellő megbecsülésben. Szabó Béla cikke felhívja figyelmünket, hogy korunk pótolja azt, arpit a múlt elmulasz- főtt,. Ismertessük munkásságát, örökítsük meg emlékéi. ÖRÖMMEL OLVASSUK Bencze László Kossuth-díjas festőművész, vek Csabai Kálmán, Feledy Gyula, Lukovszky László és Seres János miskolci művészek grafikai kiállításáról írott bírálatát, amelyben egyúttal széleslátókörűen megvilágítja a. vidéki festők helyzetét, sok pro- blémáját. Bereczky Erzsébet, a Színművészen Főiskola rendező szakának hallgatója, magas színvonalon elemzi a. Déryné színházban bemutatott három új magyar darabot. Ezek az írások, valamint Seres János, Papp László festőművészek kritikai cikkel jelentősen hozzájárulnak Miskolcon a kritikai légkör megteremtéséti ez. Igen nagy figyelmet érdéinél Ga- lánffy Lajos „Kodály miskolci tartózkodásának jelentősége“ c. írása, amelyben Galánffy, Kodály szellemében harcosan állást foglal az általános iskolai énektanítás, a gyermekek zenei nevelése mellett. Megállapítja, hogy az ifjúságnak a zenei ponyva, a nyugatról importált dzsesz-slágerek iránti vonzódása, niegmételyezettsége éppen a zenei nevetés elhanyagolásának következménye. Mura Péter, a Déryné Színház zenei vezetője a színház operatársulatának. az énekkar és zenekar fejlesztésének sürgető követelményeit tárja fel. Mindezek és több niás értékes írás mellett, úgy érezzük, még mindig hiányzik a lapból egy olyan elvi cikk, amely körvonalazza a szerkesztőbizottság célkitűzéseit, állás- foglalását a legfontosabb irodalmi kérdésekben. Erre pedig alkalmat nyújtott volna az a körülmény, hogy az új szám az írószövetség 1:0*0Hűtésének előkészítő szakaszában készült, Nem. foglalkozik a lap könyvekkel, irodalmi bírálatokkal, ami pedig fontgs feladata lenne. Amint Galánffy észrevette a hivatásos művészet és a tömegkultúra mélyreható kapcsolatéinak jelentőségét s Kodály látogatásának hatása alatt bátor kezdeményezésre vállalkozott, — helyes lenne, ha a lapban megjelennének olyan írások is. amelyek az irodalom s a művészet többi ága hivatásos művészeinek és a tömegeknek, kapcsolataival, a közönség- nevelés feladataival foglalkoznak. A „KOHÓ“ EGÉSZÉBEN nagyot, fejlődött, egyre hatásosabban tölti be feladatát. Ennek eredményeképpen fokozódik az olvasóközönség érdeklődése a lap iránt, (hb)
