Észak-Magyarország, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-10 / 162. szám

ESZAKMAGYARORSZÁG 3 Szombat, 1954. július 10. P á t t é 1 e t ★ Példamutató falusi népnevelő A gazdagyűlés már javában tar­tott, amikor idős Tóth István emel­kedett szólásra. — Nem helyes az, fiam — mond­ja szembefordulva Andrejsik Barná­val. Itt, Putnokon és környékén még soha nem kezdtünk aratást jú­lius 10 előtt. Most meg a nyár is eltolódott legalább két héttel. Hát, ha annyira akarod, csak arass, de nem hiszem, hogy sok örömed lesz benne. — Aratok is! — hangzott a hatá­rozott válasz. És azt is jól meggon­doltam, hogy miért. Éppen abban nem lenne köszönet, ha késleked­nék. Tisztelet és becsület minden régi jó közmondásnak és hagyo­mánynak, de csak azoknak, amelyek okosak és hasznosak. Márpedig az nem jó és nem igaz hagyomány, hogy itt nálunk nem lehet megkez­deni július 10 előtt az aratást. Teg­nap kint jártam a határban. Az ősziárpa sárgaéréshez közeledik. Egy-két nap és lehet vágni. Én Tóth bátyámmal szemben azt mon­dom, hogy ne a naptárt nézzük, gaz­datársaim, hanem azt, hogy mikor éri el az árpa a sárgaérést, a búza a viaszérést és kezdjük meg korán az aratást. Tóth bátyám, ugye ma­ga sem akar a földön csépelni: Úgy gondolom, nem az egerek és ürgék hizlalására vetette cl gabonáját, ha­nem családjának. Andrejsik Barna 7 hoidas dolgozó paraszt tagja a Magyar Dolgozók Pártjának. Ismeri jó! a párt határozatait, különösen a mezőgazdaság fejlesz­tésére vonatkozókat. Maga is látja, hogy e határozat jó végrehajtását sok esetben a dolgozó parasztok egy- részében élő rossz hagyományok gá­tolják. Ezért jelentette ki már a júniusi párttaggyűlésen. hogy el­sőnek kezdi meg az aratást. Ezért volt ilyen határozott a taggyűlést követő gazdagyűlésen is. Sem a párttaggyűlés, sem a gaz­dagyűlés nem múlt el eredményte­lenül. Egyre több dolgozó paraszt határozza el. hogy a lehető legko­rábban kezdi meg az aratást. Úgy, ahogy azt a minisztertanács határo­zata előírja — ahogy azt Andrejsik Barna is javasolta. Június 30-án reggel Andrejsik elvtárs és fia, vállán kaszával arat­ni indult. Útközben társak is akad­tak. Germuska János párttag, Ju­hász József és Fazekas János pár- tonkívüli dqjgozó parasztok csatla­koztak hozzájuk. — Aratni? — Ti is? — kérdi tőlük. — Igen! — hangzott a válasz. — Egyszerre vetettünk, hát egyszerre is aratunk. Még aznap sárgaérésben learat­ták mind a négyen 800—800 négy­szögöl őszi árpájukat. Legalább 50 —50 kilóval lesz így több árpájuk, mint azoknak, akik megvárják a teljes érést. Az ezt követő napokban — ha­gyomány ide. hagyomány oda — megmozdult Putnok egész dolgozó parasztsága. A község határának jó­formán minden részén megkezdték az aratást. Még az öreg Tóth István is kaszát fogott — szavakban ugyan még ma sem ért egyet Andrejsikkal, de azért úgy gondolja, ami másnak hasznos, az neki sem lehet kárára. Nagy esemény ez Putnokon. Ilyen korán még soha nem kezdték az aratást. Abban pedig, hogy szakí­tottak a régi, káros hagyományok­kal. igen nagy része van Andrejsik Barna kommunista népnevelőnek. —- Nem tettem én semmi különö­set, elvtársak — szabadkozott, ami­kor beszélgettünk vele. Eljött az ideje r,z aratásnak, meg kellett kez­deni é- hát ki más legyen benne az első. ha nem mi, kommunisták. Nála a szó mindig egyet jelent a tettel. Ennek köszönheti, hogy hall­gatnak rá a dolgozó parasztok. Már tavaly ősszel arra buzdította gazda- társait az I. típusú Béke termelő- csoportban, hogy vessék el korábban az őszi kalászosokat. Ö maga első­nek. már szeptemberben elvetette az őszi árpát és az őszi búzát. Azok a gazdák jártak jól, akik ráhallgat­tak és követték példáját, mert vele együtt azok kezdhették meg most legkorábban az aratást. Neki is van egy régi közmondása és ezt minden­ki jónak tartja: „Aki korábban vet, az korábban arat”. Nemcsak a gyors betakarításban mutat azonban jó példát, hanem élenjár az állam Iránti kötelezettségek teljesítésében is. A III. pártkongresszus napjáig vál­lalásához hiven, teljesítette egész évi sertésbeadását. Rendezte: tej-, tojás-, baromfibeadási kötelezettsé­gét és addig esedékes adóját is. Most arról beszélget dolgozó pa­raszt társaival, hogy a csépiést is korán kezdjék meg. Gk már úgy döntöttek a Béke termelőcsoportban, hogy még ezen a héten elcsépelik az ősziárpát. A cséplőgép alól pedig mindjárt be is adják, ami az állam­nak jár. Andrejsik elvtárs — mint az aratásban — ebben is az első akar lenni. Gyorsbeadási prémiumot akar kapni, mégpedig nem három, hanem mázsánkénti öt forintot. Kö­vesse példáját ebben is minden put- noki dolgozó paraszt saját maga és az egész dolgozó nép érdekében. HIZSNYIK MIHÁLY KARBAVESZETT MILLIÓK... MOSTANÁBAN sok szó esik a diósgyőri martinról. Ilyeneket hallunk: lemaradt, - adóssága van, -— nerm váltotta be ígéretét -— s más' egyéb. Nem hisszük, hogy akadna egyetlen öntudatos doigozó is a martinban, aki csak úgy „mit bánom én“ módra elengedné a füle mellett ezeket a híreket. Nem, ilyen nem fordulhat elő! Milyen nagy izgalommal, mi­lyen nagy érdekló'déssel druk­koltak a martinászok is a ma­gyar labdarugó csapatnak! Szin­te’ „kibújtak“ ők is a bőrükből, amikor a rádió győzelmet adott hírül, S mennyire fájt nekik is, hogy a világbajnoki tornán csak a II. helyre kerültünk. UGYANÍGY fáj az országnak, a dolgozó népnek, hogy a diós­győri martinászok — bár min­den lehetőségük meg van hozzá -—■ nem szerepelnek úgy, aho­gyan azt a népgazdaság elvárja tőlük. S ami még sajnálatosabb, a martinászok tűrik ezt. Tűrik, hogy 14.063 tonna adósság nyomja a vállukat. Az ember, ha nagy tehertől szabadul meg, fel- lélegzik. Könnyebben, magabiz­tosabban lép előre. Hihetetlen, hogy a martinászok ne vágyakoz­nának e nagy adósság megszün­tetésére! A maguk-csinálta akadályok legyűrése nem könnyű, de nem is lehetetlen feladat. Rróbáljuk kibogozni, mi az Oka a lemaradásnak, milyen kár oz és mit kell tenniök. Kezdjük az elején. Ml AZ OKA a lemaradásnak? Az első és legfontosabb ok, amiről szólnunk kell, a magas selejt, amely az elmúlt félévben következőképpé n alakult: Január 3.85 százalék Február 3.62 Március 3.88 Április . 3.35 Május 3.86 Június 4.70 „ Beszédes számok ezek. Arról szólnak, hogy a félévben a selejt összesen 9 millió 95 ezer forint kárt okozott. Nézzük, milyen veszteség ez? E hatalmas érték elegendő lenne 7560 jóminőségü férfirulia vásárlására, vagy 15.160 kézzel varrott cipőre, vagy építhetnénk belőle 227 családi házat HA AZ ÍGY ELVESZETT, eldo­bott nyersanyagot feldolgoznánk, sínpárt, fektethetnénk le belőle Hatvanig, De felépíthetnénk bé­táid -60S üj, íiUo.mhenger.4ét is. Ugy-e nem kicsi ez a kár? Ha selejt nélkül dolgozna az üzem, ennyivel többet adhatott volna az országnak! Seiejtmentesen dolgozni nem­csak nagyszerű, nemes feladat és dicsőség, de egyéni szempont­ból is hasznos. Ne higyjük, hogy a boríték, a kereset nem érzi meg a selejtes munkát. Nagyon is megérzi. A több mint 9 millió forint kár egy félév alatt minden egyes munkás keresetét 6592 forinttal rövidítette meg A félév minden hónapjában tehát kevés híjján Í100 forintot dobott el magától mindenki. Nem kis összeg ezl A selejt tehát a mi ellensé­günk. Rajtunk múlik az is, hogy kiküszöböljük. MIT TEGYÜNK? Egy mondatban összefoglalva: harcoljunk a selejt ellen. —• Hogyan? 1— teheti fel a kérdést valaki. Ez a dolog nyit­ja. Mindenekelőtt az szükséges, hogy a nagy javítások tervsze­rűéit legyenek, ne használjuk ki „végsőkig" a kemencét. A meny- nyiség mindenáron való növelése megbosszulja magát. Időben kell biztosítani a szükséges tűz- áliőanyagöt is. Fontos és re­méljük, eredményes intézkedés lesz, a most bevezetett pontrend­szeres elszámolás, de emellett érvényesíteni kell az élenjárók jutalmazását és a hanyagok fe­lelősségre vonását is. A martin vezetői" fordítsanak az eddiginél nagyobb gondot a dolgozók szak­mai’ oktatására. Elengedhetet­len feltétele a selejt csökkentésé­nek, a berakások idejének a le­szorítása is. Az öntőcsarnokban pedig nagyobb gondot kell fordí­tani a kokillák helyes kezelésére és az öntecsek megfelelő hőfo­kon való átadására. Mindent egybevéve: a soronkö- vetkező fefadatok között a leg­fontosabb a minőség javítása. Ha kevesebb a selejt, csökken az ön­költség és növekszik a termelés, a kereset, VÁLJON SZÁLLÓIGÉVÉ a mar­tinban és minden üzemben: „A selejtmentes munka sokat ár". De ne csak szavakban, hanem tettek­ben szerezzünk ennek érvényt: mindannyiunk, az egész dolgozó nép javára boldogulására. TÓTH FERENC Kétmillió forintos selejtmegtaharitás az ózdi acélműben Az ózdi martinacélműben is kemény harc folyik a selejt ellen. Még több, még jobb minőségű anyagot adni, ez most a jelszavuk a martinászoknak. Az ózdi acélmű olvasztárai tettekkel mutatták meg, hogy eredményesen küzdve, még több acélt adnak a hazá­nak. Az 195i. év első felében a megtűrt 3.2 százalékkal szemben 2.62 száza­lékra csökkentették a selejtet. Az ebből adódó megtakarítás csak­nem 2 millió forint. A kemencék ol­vasztárai nemes versenyben vannak. Céljuk: ki tudja legalacsonyabbra csökkenteni a selejtet. Ebből a vetél, kedésből az első félévben a IX. száméi kemence martinászai — Sáfi László, Erdősi Imre és Hűlik Sándor a (Szo­cialista Munka Hőse — kerültek ki győztesen. Selejtjüket több mint 40 százalékkal csökkentették, megtakarí­tásuk 309.236 forint. A három példa­mutató munkát végző olvasztár jú­liusban is állja szavát. 1-től 9-ig még egyetlen adagot sem csapoltak programszerütlcnUl. Minden általuk lecsapolt adag megfelelt az előirányzott miniőség­nek. A minőségi és mennyiségi termelő». ben a legszebb eredményt elérő mar­tinászok azonban a IV. kemencénél dolgoznak. Ködmön Sándor, Petrő István és Kiss József olvasztárok már 2T napja neu csapo’iak átírásra került aecladagot. Emellett az első helyen Alinak a terv teljesítésében is. 1-tőt 8-ig havi tervüket 112.9 százalékra teljesítették. A kemence acélgyártói Dukles János, Antal József és Vitkó József sztahánovisták minden segít­séget megadnak a martinászoknak hogy programtartási rekordjukat to­vább növelhessék. Az ózdi martinacélműben pénteken reggel megtartott termelési értekezle ten nyolc olvasztár lelt vállalást a minőség további javítására, a selejt csökkentésére. M. Kiss János a X. kemence sztahá- novista olvasztéra elmondta, hogy az alkotmány közelgő ünnepére solejtjét 30 százalékkal csökkenti. Az ózdi ol­vasztárok pénteken reggel kemény fogadalmat tettok a termelési érte­kezleten a lemaradás teljes felszámo­lására és a programsrertíség mara­déktalan betartására. Minőségi mun­kával akarnak hozzájárulni az alkot­mány napja tiszteletére indult rer- ßßxty, győzelméhez, ­ünnepség Miskolcon Ukrajna és Oroszország újraegyesülésének 300. évíorduiéja alkalmából A Magyar Szovjet Társaság Miskolc városi vezetősége cs a városi tanács népművelési osz­tálya július 12-én. hétfőn este 6 órai kezdettel az SZMT kultur- otthonban (Kossuth u. XI.) Ukrajna és Oroszország újraegye­sülésének 300. évfordulójára ün- népségét rendez. Ünnepi beszé­det mond: Gyárfás János elvtárs, a MBP borsodmegyei VB titká­ra. Az ünnepség után művészi kultúrműsor. AZ ÉSZAKMAGYARORSZÁG CIKKE NYOMÁN Ff»« kombájnnlkalré&Si «•sah utána keil járni.. Július 7-i, szerdai számunkban cikket közöltünk: ..Miért nem arat a mezőnyárádi gépállomás két kom­bájnja és bárom arntógépe“ címmel, A cikkben megírtuk, hogy alkatrész- hiány miatt két kombájn és három aratógép áll a mezőnyárádi gépállo­máson s a hiányzó alkatrészeket sem a gépgyár, sem a miskolci, vala­mint budapesti MEGÉRT, sem a FOMÁV nem tudta biztosítani. Július 9-én. pénteken telefonon felhívta szerkesztőségünket a Mis kolei Gépérté,kesitő Vállalat vezető­sége és közölte, hogy tudnak bizto­sítani alkatrészt, bár kevés van. de van. A gépállomások megyei igaz­gatóságától Boros elvtársnak meg kellett volna sürgetnie. Közölték, hogy néhány alkatrészt azóta már át is adtak a gépállomásnak. Néhány óra múlva a Mezőgazda- sági Gépgyár termelési osztályától telefonon felhívta szerkesztőségün­ket Horváth István elvtárs. Közölte, hogy olvasta a cikket és csodálko­zik, mert bár nem a kívánt meny- nyiségben. de van alkatrészük, tud­nak is adni, csak a gépállomások megyei igazgatósága, vagy maga H gépállomás küldjön megrendelést a gépgyár termelési osztályához. A FÖMÄV nál — mint mondotta —* még szervezési hibák vannak, igyj nehézkesen intézik az ügyeket. íme, tehát lehet alkatrészeket sze­rezni . csak akarni kell, utána kelt járni, nem kell sajnálnia a fárad­ságot a gépállomásnak, de főkéntj a gépállomások megyei igazgatósá­gának! Segítik a falut a diósgyőri vasöntők A Lenin kohászat vasöntödéjének dolgozói fáradságot nem ismerve se­gítik Szászfa község Alkotmány, Vörös Csillag és Szabad Föld ter­melőszövetkezeteit. Egymásután te­szik rendbe a termelőcsoportok el-( romlott mezőgazdasági kisgépeit. Még bent a gyárban is készítenek apró alkatrészeket, amivel hozzájá­rulnak, hogy a csoporttagok mun­kájában ne legyen kiesés rossz szer­szám miatt. Vasárnaponkint a vasöntöde kul- Hírcsoportjai szórakoztatják a kéz­ség dolgozóit. A patronáló csoport valamennyi tagja, de különösen Csontos István és Nyilasi István se­gíti lelkesen a termelőszövetkezete­ket. Mindent megtesznek azért, hogy erősödjék Szászfa község há­rom termelőszövetkezeti csoportja. BÁCSKÁI ISTVÁN Szászfa Határidő előtt javítják ki a Sajóeeseg és Boidva közötti hidat Július 5-én megkezdték a Sajő- ecseg és Boidva községek közötti közúti és vasúti híd javítását. A hídon a javítás ideje alatt a közúti forgalom szünetel, a vona­tok pedig csak lépésben közleked­hetnek. Az új-miskolcl pályafenn­tartási főnökség hidász- és felépít­ménybrigádjai vállalták, hogy a ja­vítást két nappal a kitűzött határ­idő előtt, már július 15-re befejezik. Ezzel elő akarjuk segíteni a dolgozó parasztság beadási tervének telje­sítését és az őszi vasúti csúcsforga­lom sikeres lebonyolítását. KOVÁCS JÖZSEE üb. elnök Érdekességek as őssi mezőgazdasági kiállításon A hagyományossá vált országos mezőgazdasági kiállítás és vásár szeptemberben ismét megnyitja ka­puit Budapesten. A kiállítás mére­teiben és tartalmában felülmúlja az eddigieket. Résztvesznek rajta a jól működő állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek, kutatóintézetek, kí­sérleti tangazdaságok, erdőgazdasá­gok és gépállomások, továbbá a földművelésügyi minisztérium fel­ügyelete alá tartozó intézmények, vállalatok, valamint a mezőgazda- sági termeléssel szorosan összefüggő üzemek. A kiállítás idején az ország leg­kiválóbb szakemberei és dolgozói tapasztalatcsere értekezletet tarta­nak. Az eddig meglévő csarnokokon kívül még öt új épül. A gépesítési csarnokban a leg­jobb gépállomás, a legjobb trakto­rosbrigád gépeit mutatják be. Kiál­lítják gépeiket azok a gyárak és üzemek, amelyek a kormánypro­gram megjelenése óta kezdték meg a mezőgazdasági gépek gyártását. A növénytermelési paviilonban a nagy terméseredményt elért állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok termel- vényei kerülnek bemutatásra. Az élenjáró gazdák ismertetik terme­lési módszereiket is. Bemutatják a traktoros fűkaszá­lót — amely naponta több mint 60 ember munkáját végzi el — a siló­töltő gépet — amellyel naponta 400 mázsa takarmányt lehet silózni. —i Az állatápolás új gépeiben a kefé­lő. vakaró, porszívó és tőgymosógép­ben gyönyörködhetnek a látogatók, Az elektromos „légyölŐ” hazánkban eddig ismeretlen volt. A gépeket működés közben mutatják be. A ki­állításra az ország bármely részéről 50 százalékos vasúti kedvezménnyel utazhatnak a dolgozók. KOCSIS IMRE agropropagandista Telefonbeszélgetés a tarcali gazos cukorrépa ügyben... A tarcali állami gazdaság gazos cukorrépájával már kétízben is foglalkoztunk a lap hasábjain. Eredménytelenül! A változás csu­pán annyi: megérett a gaz a ka­szálásra! Mi mást lehet itt tenni, mint felhívni sürgősen telefonon a gazdaság vezetőit: miért nő a gaz a répában, miért nem irtják ki?! Telefonközpontunk fel is hív­ta a tarcali állami gazdaságot. íme a beszélgetés eredetije: Eszakmagyarország: -- Tarcali állami gazdaság .. ? Az igazgató, vagy a főagronómus elvtárssal sze­retnék beszélni. Egy hang: — Nincs itt az igaz­gató. Eszakmagyarország: — No nem baj, talán az elvtárs is meg tudja mondani, mi van a vasút melletti cukorrépával. Már kétszer is fog­lalkoztunk vele a lapban .., Egy hang: — A cukorrépával? A vasút mellett? Majd bejön a fő­agronómus elvtárs és visszahívja magukat. Eszakmagyarország: — De talán az elvtárs is tud valamit róla, hi­szen a gazdaságban dolgozik? 4- Egy hang: <=. Kérem élt a fő­könyvelő vagyok, én nem tudha­tom, mi van a répával. Eszakmagyarország: — No, deí azt csak tudnia kellene, miért nem kapálják meg?! Főkönyvelő: — Úgy látszik az elvtárs még sohase dolgozott álla­mi gazdaságban. Eszakmagyarország: — De igen, ezelőtt ott dolgoztam és a mi fő­könyvelőnk ismerte a gazdaság munkáját. Főkönyvelő: — Na, most nincs itthon se az igazgató, se a főagro­nómus, hát én esek bele a szórás­ba. Mindenesetre, ha bejön az agronómus elvtárs, elmondom neki és visszahívja magukat. Én nem tudok a répáról semmit. Talán én kaoáljam meg? Eszakmagyarország: — Akkor legyen szives megmondani az elv­társ a nevét... Halk kattanás, letették a kagy­lót. A főagronómus még most is jelentkezik?!.., A répában meg nő, egyre nő a gaz. De vájjon ki fogja a vetőmagot és az elvégzett, de kárbaveszett földmunkát meg­fizetni. Gondolt-e erre beszélgetés közben a főkönyvelő elvtárs? ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents