Észak-Magyarország, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-07 / 159. szám

Szerda, 1954. július *«. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 Miért Etem arat a mezitayárádi gépállomás két kombájnja és bárom aratágépe? Több gépet a mezőgazdaságnak! Több gép ecgítse a mezőgazdaság dolgozóinak munkáját! Szinte jelszó­ként emlegetjük, hangoztatjuk lépten nyomon. S nemcsak hangoztatjuk, (la cselekszünk is, hogy valóban több gépet kapjon a mezőgazdaság, s a gépek segítségével több legyen, jobb legyen az ország kenyere. Egész üzemrészek egyik napról a maiikra mezőgazdasági gépek gyártására tér- nek át, s ahol tegnap még kényel­mesen cammogva ökör vontatta a nehéz ekét, ma traktorral szántunk a holnap kombájnnal aratunk. Mennyi munkáskéz szabadul meg az évszá­zados nehéz munkától, mennyi gör­nyedt váll egyenesedik ki s mennyi ifjú váll menekül meg a. gomyedés- től. Százezreket, milliókat áldozunk traktorra, kombájnra sratógépre. Azért áldozunk, hogy ezzel köny- nyebbé tegyük életünket. Megdöbbentő tehát, ha arról hallunk, hogy vannak emberek, mégpedig vezető emberek, akik nans heesüüit meg a gépeket Bedig vannak ilyenek még ma is. Nem kell messze menni, hogy meg­találjuk őket. Elegendő, ha ellátogat az ember a mezőnyárádi gépállo­másra . . . Néhány nap és itt az aratás dan­dárja. Egyik napról a másikra be­érik a termelőszövetkezetek, dolgozó parasztok búzája, árpája. Vágni kell hajnaltól késő estig, mert egy nap késés és pereg, kárbavész a termés fél százaléka, egy százaléka. Kimon­dani is sok milyen kár érheti a gaz­dát és az egész népgazdaságot. Vágni keik de az emberi erő kevés hozzá, lassan is halad a gyalogkaszás a ren den. Gép kell hát, minél több gép. Kombájn, aratógép, amely száz es száz ember helyett dolgozik gyorsan, jói. Ha jó a gép. Jó a gép? Furcsa kérdés, hiszen azért vannak a gép­állomások, csak azért, hogy ezeket a drága, aranyatérő gépeket kezeljék, rendbentartsák s dolgozzanak vele. A mezőnyárádi gépállomáson mégis két olyan kombájn és három olyan aratógep áll, amelyek mintha nem is lennének. Nem arathatnak az idén, nem könnyíthetik meg a környező termelőszövetkezetek, dolgozó parasz­tok aratási munkáját. Hosszak, hasz navehetetlenek, nem javították ki egyiket sem a gépállomás dolgozói. Nem is javít­hatták ki, mert nem kaptak hozzá alkatrészt. Alkatrészek nélkül pedig gép legyen, amelyik elindul és dolgo­zik. És miért nincs alkatrész, hiszen van mezőgazdasági gépgyárunk, amely aratógépeket, kombájnokat gyárt s nyilván kombájn- és arató- gépalkatrészeket is. Azután van egy FÖMÄV, amely ezeket az alkatrésze­ket raktározza, majd szétosztja a gépállomások, állami gazdaságok kö­zött, kinek-kinek szükséglete szerint. S van még egy gépállomások megyei igazgatósága, amely a gépállomások munkáját összefogja. A munka mel­lett össze kell fognia a problémákat is. Szorgalmaznia kell, hogy minden gépállomás időben kapjon alkatrésze­ket, időben kijavítsa gépeit. Az is lehet, hogy éppen ez a sok „támasz­pont“ az oka, hogy mégsincs minden a legnagyobb rendben. Nagy elvtárs, a gépállomás ideigle­nesen megbízott vezetője, Lahvnyai László, főmechanikus, a falurajött szakember és a gépállomás dolgozói: traktorosok, kombájnvezetők, arató- gépkezelők kissé restelkedve beszél­nek a kijavítatlan gépekről, mert hi­szen ha nem is éppen ők a hibásak, leginkább az övék a felelősség. Tőlük igénylik a gépi segítséget a dolgozó parasztok s ha nem tudják megadni, az ő munkájukról alkotnak véle­ményt, annak ellenére, hogy — amint sorra elmondják a történteket — ki­tűnik, mindent megtettek amit lehe­tett. A gépállomás tizenhárom arató- géppel és öt kombájnnal rendelkezett. Nem tudták mindannyit hasznosilani s a gépállomások megyei igazgató­sága úgy döntött, három kombájnt és három aratógépet át kell adniuk más gépállomásnak. Egy kombájnt Tokajnak, egyet Mórának, egyet Sa- jószentpóternek. Igen ám. de a gép­állomások vezetői ésszel éltek. Meg­nézték Mezőnyárád kombájnjait és számszerűit az újakat igényelték. 'Megkapták! Megkapták annak elle­nére. hogy a megyei igazgatóság jól tudta, az ötből két kombájn rossz s ba a három jót elviszik nem kettő, de egy sem marad Mezőnyárádnak. Ugyanígy a három aratógépet is. Három jó aratógépet kért a mérai gépállomás s ha Nagy elvtársék oda­adják, csak hét használható marad Mezőnyá.rádon. Ez utóbbi annál is érdekesebb, mert a mérai gépállomás még februárban megkapd az arafó- gépokot, hogy javítsa ki magának. Akkor nem vitte el. de vinné most s csak természetes, hogv a jókat. Ha engednék Nagy elvtársék. de nem engedik. Joó Miklós kombájnvezető nem akar megválni attól a kombájn­tól, amellyel tavaly is dolgozott, amelyet ismer, szeret és azt mondja, ha elviszik otthagyja a gépállomást. S igy beszélnek a többiek is. Miért adják oda a jót? Hogy egyáltalán ne tudjanak segíteni a dolgozó parasz­toknak? Igazuk van! No de ennél is érdekesebb a JfíjavítaHan népek története. A két kombájnhoz kellene: 2 rázó- asztalfogaskerék. 1 közvetítötengely, Baseh-kapcsoló kulccsal, 2 ellenőrző- lámpa foglalattal. 1 vízszivattyú, golyósesapágy a 2081 cs fogaskerekek­hez. (Ez volna ugyan, de önbeállós és nem fix csapágy, ami nem felel meg.) A gépállomás dolgozói nem ma tud­ják, hogy ezek az alkatrészek kelle­nek, Tudták jól már hónapokkal ez­előtt. Kerestek is, kértek is. Miskol­con. Budapesten nap mint nap ér­deklődtek. van-e már. mikor lesz. A megyei igazgatóságnak szinte naponta jelentették miro lenne szükségük. Kérték a segítséget, mindaddig, mig Boros elvtára, a mezőnyárádi gépállo­más felelőse ki nem jelentette: a megyei igazgatóság nem arra hiva­tott, hogy alkatrészeket szerezzen he a gépállomásoknak?! Erre azután már Nagy elvtársék sem tudtak mit mondani. Úgymond torkukra forrt a szó! Ami az alkatrészigénylést illeti... íme egy példa: Zetor traktorhoz al­katrészre volt szükség. Március 12-én levél ment a MEGÉRT központhoz Budapestre, azaz nem is levél, ha­nem igénylés. A MEGÉRT a füle botját «cm mozdította. No talán a FÖMÄV, gondolták a mezőnyárádi ak. írtak a FÖMÄV-hoz. Az sem vála­szolt. Nem maradt más megoldás, írtak a gépgyárnak. A gépgyár meg­küldte avárvavárt választ: alkatrész­ügyekben forduljanak a FÖMÁV-hoz. Erre mit tehettek a gépállomáson, minthogy gazdagon szórták az áldást MEGÉRT-re, FÖMÄV ra, de ettől még nem lett alkatrész. írni som ír­tak. hiszen a kör bezárult s ha újra kezdenék taián újra bezárulna. A gépgyár a FÖMÄV-hoz, a FÖMÄV a MEOERT-hez. a MEGÉRT a gép­gyárhoz utasítaná az igénylést, a megyei igazgatóság pedig „nem hiva­tott“ az alkatrészek beszerzésére. Eb­ből csak az lehet a tanulság, hogy ime itt kezdődik a gépek lebecsülése. A. furcsa, érthetetlen, bosszantó pedig az, hogy még most a számos párt- és kormányhatározat, a kongresszus után sem változott az alkatrészbizto- sítáa körüli bürokrácia. Három aratógép, két kombájn tehát nem arat az idén. S hogy ezért Ifi a fe!§!8$? Ha megkérdeznénk a megyei igazga­tóságot: nem ő. A MEGERT-et: nem ő. A FÖMÁV-ot: nem ő. A gépgyá­rat: nem ő. De ha tüzetesebben meg­néznénk az ügyet, megállapíthatnánk: együttvéve mindannyian felelősek. S meg is kell néznünk! BARCSA SÁNDOR Kinevezések — felmentések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Cerő Ernő elvtársat, a miniszterta. nács első elnökhelyettesét — egyéb fontos megbízatása miatt - belügymi­niszteri tiszte alól felmentette és Pi­ros László elvtársat belügyminiszter­ré választotta meg. Tisza József elvtársat — másirá­nyú megbízatása miatt — begyűjtési miniszteri tiszte alól felmentette s egyben Szóbele András elvtársat — rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti tiszte alól felment­ve — begyűjtési miniszterré válasz­totta meg. Bognár József elvtársat, bel- és külkereskedelmi miniszteri tiszte alól felmentette és belkereskedelmi miniszterré, Háy László elvtársat pedig külkereskedelmi miniszterré választotta meg. Az Elnöki Tanács Egri Gyula elv­társat a belügyminiszter első helyet­tesévé, Incze Jenő elvtársat a kül­kereskedelmi miniszter első helyet­tesévé és Tausz János elvtársat a belkereskedelmi miniszter első he­lyettesévé nevezte ki. (MTI) Gyors aratás... A ricsei járásban a. lácacsékei Táncsics termelőszövetkezeti csoport tagjai: Móricz János, Móricz Béla, Míklarik Béla, Víncze Sándor, Vin- cze Béla, Tóth Bertalan és Móricz Ferenc aratópárjukkal egy nap alatt tiz katasztráüs hold árpát vágtak le, Az MDP ricsei járási végrehajtóbi­zottsága és a járási tanács dicséret­ben részesítette őket. Film készül Csehov jegyzetfüzeié nyomán Leningrad (TASZ'SZ) A leningrádi tudományos ismeret- terjesztő filmstúdió Anton Csehov, a nagy orosz író haldiának 50. évfor­dulójára (július 15) „Csehov jegyzet- jüzelei'* címmel filmet készített. A film megragadóan mondja el, hogy az író miként gyűjtötte müveihez az anyagot. Az ózdi járásban is megkezdődött az aratás Megyénk legészakibb részén, az ózdi járásban is megkezdték az ara­tást. Kiss Benedek, Kabe Bálint, Kabe József 8 holdas és id. Holló Kande Géza 10 holdas dolgozók Domaháza község határában július 5-én két holdon learatták az őszi­árpát. Ez a példa azt mutatja, hogy az ózdi járás dolgozó parasztjai is idejében, szemveszteség nélkül igye­keznek betakarítani az évi gazdag termést. A gabonabelnliarííás gépi irt sí is fiái mik meggyorsífásáról és megjavításáról A gabonafélék érése az ország egyes tájain, területein egyidőben következik be. A csapadékos időjá­rás és a dőlt gabonák megnehezítik a gyors betakarítást. Ezért most kü­lönös jelentősége van a rendelke­zésre álló összes gépi, fogat és kézi­munkaerő megszervezésének mun- kábaállitásának. A földművelésügyi miniszter uta­sította a megyei tanácsok mezőgaz­dasági osztályainak és az állami gazdaságok termelési igazgatóságai­nak vezetőit, a gépállomások, állami gazdaságok igazgatóit és agronó- musait a gabonabetakarítás meg­gyorsítására, a gépek munkájának megjavítására. "1 Az állami gazdaságok, a gép- -*-• állomások igazgatói és agro- nómusai haladéktalanul vizsgálják felül és jelöljék ki azokat a gabo­naterületeket, amelyek géppel arat- hatók. Elsősorban az álló és egy- irányban dőlt táblákat, táblarésze­ket kell kijelölni gépi aratásra. A gépállomások és az állami gaz­daságok igazgatói az irányításuk alatt álló agronómusokat személye­sen tegyék felelőssé a gépi aratás megszervezéséért. A megyei mező- gazdasági osztályok és a termelési igazgatóságok vezetői a jó kihaszná­lás érdekében a szükség szerint cso­portosítsák át a gépeket. O Az állami gazdaságok gépcso- “* portvezetői (főmérnökei) és a gépállomások főmechanikusai gon­doskodjanak a kalászemelők szük­ség szerinti felszereléséről, 3. Az aratást csak akkor lehet befejezettnek tekinteni, ha a kombájn után betakarították a szal­mát, az aratógéppel történt és a ké­zi aratás után összerakták a keresz­teket, összegyűjtötték a kaparékot ás elvégezték a tarlóhántást, vagy a másodvetések alá a talajelőkészítést. Ezért minden kombájnhoz, arató­géphez annyi kézi- és fogaterőt kell beállítani, hogy a szalmát az ara­tással egyidőben behordják, kazaloz- zák, a learatott gabonát keresztbe rakják, a kaparékot összegyüjtsék és így a rendelkezésre álló szántó traktorokkal az előírt talajmunkát az aratás után 48 órán belül elvé­gezhessék. A termelőszövetkezetek elnökei a gépállomásokkal kötött szerződések szerint gondoskodjanak a gépekhez szükséges kézi- és fogaterőről. A A kombájn-szérűket az állami * gazdaságokban és termelőszö­vetkezetekben a leggyorsabb, leg­egyszerűbb módszerekkel azonnal készítsék el és szereljék fel a szárí­táshoz és tisztításhoz szükséges esz­közökkel. C A gépállomásoknak a terme- lőszövetkezetekhez beosztott agronómusai és főagronómusai, va­lamint az állami gazdaságok bri­gádvezető agronómusai és főagro­nómusai személyesen felelősek azért, hogy a reájuk bízott terüle­ten a gépi aratást elvégezzék, a szemveszteségeket csökkentsék és a tarlóhántást az aratás után 48 órán belül befejezzék. DISZ-fiatalok az aratás sikeréért Az aratás-cséplés meggyorsítása érdekében megyénk DISZ-fiataljai elhatározták, hogy brigádokat ala­kítanak s segítséget nyújtanak a nagy munkához. A mezőcsáti terü­leti DISZ alapszervezet 30, az MTH tiszapalkonyai alapszervezete 60, Ózd város alapszervezete 65 és a járdánházi 105 MTH alapszerveze­te 40 főből álló brigádot* szerve­zett. A brigád tagjai valamennyien lelkesen vállalták, hogy örömmel nyújtanak segítséget az aratás- hordás-cséplés gyors elvégzéséhez. A kérdőívről...! Lapunk július 4-i számában kérdőívet közöltünk, amelyben arra kértük olvasóinkat, hogy a kérdések megválaszolásával, bírálatuk­kal nyújtsanak segítséget a lap színvonalának további emeléséhez. El­követtük azt a hibát, hogy a kérdőív mögötti oldalon helyeztük el a heti rádióműsort. Kérjük olvasóinkat, hogy a hét elteltével ne dobják el a rádióműsort, hanem töltsék ki a hátlapján lévő kérdőívet és juttassák el szerkesztőségünkhöz. A diósgyőri iparitanuló város köze­lében csendes kis mellékutcában lakik Andrasovszky János, a Le­nin Kohászati Művek Kilián-kohójának bri­gádvezetője. Egyszerű munkáslakás, kicsiny udvarral. Á bejárónál lugas, alatta asztal székkel. Alaposan megnézek mindent, ahogy befelé naiadok az udvaron. A lakóházon két bejárat van. Az egyik az előszoba bejárata, a másik a lakóházhoz hozzáépített kisebb konyhába vezet. Erre­felé irányítom lépteimet. Onnan hangzik be­szed. Egy idősebb és e^v fiatalabb asszonyt találok ott. Rögtön megismerem, vagy ki­találom, bogy a fiatalabb asszony az, akit Keresek’. Nem Egyáltalán nem hasonlít a felsza­badulás előtti, a mindennapi gondokba, a neliéz gürcös életbe korán öregedett ráncos- arcú, zsémbeskedő munkásasszonyokra. Pi­ros, telt arcú, jóalakú, kedves asszony. Csak úgy árad belőle az életöröm, a jókedv. Arca mindig mosolyog, szeme nevet. Minden mozdulata magabiztos, öntudatos feleségre, boldog családanyára vall. A feleséggel szeretnék beszélni... Iái. miért I nem .Íült már eSY Kicsit _______:_______1 később — mondotta liá­ziasszonyosan — éppen most jöttem' a piac­ról, még minden szét van, nagy a rendet­lenség, ki tudja mit gondol rólunk. (Pedig nem volt oka védekezésre, az egész lakás csak úgy ragyogott a tisztaságtól.) Már az első percben látni igazi, jó feleség. Meleg, barátságos, otthoni hangulatot tud teremte­ni ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy férje a Munkaérdeméremmel, Erdenjes kohász címmel kitüntetett olvasztár, az üzemben jobb kedvvel dolgozzék. — Várjon már egy percre, rögtön fel­keltem a férjemet. Éjszakás volt, most al­szik. ’— Ne zavarja — mondom —, nem a férjét keresem. A feleséggel akarok be­szélni.-—- Velem?... Hát mit is tudnék én mondani. A család négytagú. A férjein, én és a két öreg szülő. A lányunk férjnél van. 'Lalán nem is hiszi: tizenhat éves korom­ban mentem férjhez és tizenhat éves korá­ban ment férjhez a lányom is. — Hogy, ilyen fiatalon? fcsa Akkor, jött el az igazi ss adja meg a választ. — A férj'em ózdi, 1926-ban jött ide. Nálunk volt kvártélyos és azután egy­szer csak házasságra léptünk. Nem bántam meg. Nagyon jól élünk. Igaz, hogy a felsza­badulás előtt nem volt könnyű a sorsunk. Az üzletek éppen úgy tele voltak áruval, mint most. Ennivaló volt bőven, mégis ne­hezen éltünk, nyomorogtunk. A féi'jem a 30-as években két éven át nem is dolgo­zott. Amikor meg újra munkába állt, havon­ta 5, meg 7 pengőt hozott haza. Bizony, ak­kor sokat keseregtünk a nyomorúságon. A lányom akkor volt kicsiny Tej kellett vol­na neki, de csak keserű feketekávét kapott. Aaóia nagyon megváltozott a világ. Férjem jól keres. — Mennyi a havi jövedelmük? — Hát hogy is mondjam csak, 1500 és 3 ezer forint között. Attól függ, hogyan dolgoznak a gyárban. — A szeme büszkén csillan fel. — János nagyon szereti a gyá­rat. Ha nappalos, már reggel ötkor bent van és ő az utolsó, aki kijön műszakból. Összenőttünk mi már a gyárral, ö is, én is. Mikor hazajön, mindig az az első kér­désem, na, hogy haladtatok a gyárban? Éppen úgy izgulok a termelésért, mint ő A piacon fel vart tüntetve, hogyan dolgozik az ózdi, meg a diósgyőri kohó. Amikor vá­sárolni megyek, mindig megnézem. És ha a mi kohóink termelnek jobban, akkor nagyon büszke vagyok a férjemre. Ma például (jú­lius 5-én) a napi tervben 102, a havi terv­ben 105 százaléknál tartunk. néhány pillanatra megakad. Férje A beszélgetés jön be. Barna arcú, középkorú férfi. Szeme elárulja, hogy kohász. Mélytüzű, mint a ko­hók lángja. Mikor megtudja, miről beszél­getünk, elmosolyodik. — Az én feleségem, az élettársam ügy gondolkozik, úgy érez, ahogy egy kohász fe­leségének kell. Igen nagy segítség. Vala­hogy jobban ösztönöz a munkára. Amikor hazajövök, mindennap megkérdezi tőlem, jól dolgoztak-e a kohók. Mindennap elol­vassa az újságot, meghallgatja a rádiót és ha nem írnak rólunk, mindjárt megkérdezi: Mit csináltatok, hallgat rólatok a sajtó és a rádió? Ha a mi brigá­dunk lemarad a termelésben, így szól szemrehányóan: — Miért nem a te brigádod az első a kohónál? — Persze megpróbálom megmagyarázni szakmailag, hogy ezért, vagy azért, de tudom, hogy akármit is mondok, nem tudom meggyőzni arról, hogy nem a mi hibánk a lemaradás. Ha meg aztán kiderül, hogy a mi hibánkból történt, akkor alapo­san megmossa a fejemet. — Nagyon jó érzés számomra, hogy, feleségemet éppen úgy érdekli a munkám, mint engem. Ha valami nehézség van, ő az, aki buzdít, erőt önt belém. — Bizony úgy van — mondja Andra- sovszkyné. — Ha látom, hogy el vannak maradva, sokszor olyan szívesen mennék magam is segíteni nekik. Mert tudom, ha nem megy a termelés, akkor ez nemcsak szégyen a férjeméknek, hanem kevesebb a, fizetés, kevesebb vasat kap az ország. Ha; meg jobban termelnek, akkor több a kere­set is. — Most meg nem is bánnám — néz so- katmondóan férjére —, ha többet keresne, mert bútorcserét akarunk csinálni. Hálónk már van, most egy kombinált szobát szeret­nek ... — Hiszen jó ez a bútor is, ami van, megfelelő — mondja Andrasovszky. —. Jó. jó, nem is arról van szó.. Csak hát állandóan nőnek az igények. Mindig job­bat, Windig többet akarunk. Ugy-e, úgy fogtok dolgozni, hogy ezt meg is vásárol­hassuk? Andrasovszky János a feleségére néz, elmosolyodik, szeme nevet, s beleegyezően bólint. — Jól van. Ha te is segítsz, akkor úgy teljesítjük tervünket, hogy a te terved is tel­jesülhessen. Elbúcsúzom I tőlük. A meleg kézszo- J rításban azt kíván­tam Andrasovszky Jánosnak, hogy még jobb eredményeket érjen el a termelésben, s azt kívántam Andrasovszky Jánosnénak, hogy minél előbb megvásárolhassa a kombinált szobát. (cs. b.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents