Észak-Magyarország, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-16 / 141. szám

Szerda, 1954. június 16, ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 Megnyílt as országgyűlés új ülésszaka Kedden délelőtt 11 órakor meg­kezdte munkáját az országgyűlés új ülésszaka. Az ülésen megjelent Rá­kosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a miniszterta­nács elnöke, Dobi István a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Hegedűs András, Hidas István, Ács Lajos, Szalai Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tag­jai, Bata István a Politikai Bizott­ság póttagja, Vég Béla és Matolcsi János, a Központi Vezetőség titkár­ságának tagjai, Boldoczki János külügyminiszter, Olt Károly pénz­ügyminiszter, Erdei Ferenc igazság­ügyminiszter, Zsofinyecz Mihály ko­hó- és gépipari miniszter, Kiss Ár­pád könyűipari miniszter, Szabó Já­nos város- és községgazdálkodási mi­niszter, Bognár József bel- és kül­kereskedelmi miniszter, Altomáre Iván élelmiszeripari miniszter, Szí­jártó Lajos építésügyi miniszter, Bebrits Lajos közlekedés- és posta­ügyi miniszter, Darvas József nép­művelési miniszter, Erdey-Gruz Ti­bor oktatásügyi miniszter és Zsol­dos Sándor egészségügyi miniszter, valamint a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének számos tagja. A diplomata páholyokban helyet foglalt J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió nagykövete, Sepp Schwab, a Német Demokratikus Köztársaság nagykö­vete, An Jen, a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság nagykövete, Bogdan Hamera, a Lengyel Népköz- társaság nagykövete, Piro Koci, az Albán Népköztársaság nagykövete, Dalibor Soldatic, a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság követe, Re­nate Giardini, az Olasz Köztársaság követe, Fernand Justice, a Belga Királyság követe, Lauri M. Hjelt, a Finn Köztársaság ügyvivője, Olivier Ressaguier rendkívüli követ és meg­hatalmazott miniszter, az Osztrák Ezután Olt Károly pénzügyminisz­ter szólalt fel. — A Magyar Népköztársaság 1954. évi költségvetésében kifejezésre jut a párt és a kormány politikájának fő irányvonala: a szocializmus alap­jainak építése és ezzel párhuzamosan népünk anyagi és kulturális színvo­nalának következetes emelése — kezdte beszédét. Az 1954. évi költség­Köztársaság ügyvivője, Abdel Salam Raafat, az Egyiptomi Köztársaság ügyvivője, Katriel Katz, Izrael állam ügyvivője, Strasimir Iliev, a Bolgár Népköztársaság ideiglenes ügyvivője, Csan Si-Ce, a Kínai Nép- köztársaság ideiglenes ügyvivője, Hansjörg Hess, Svájc ideiglenes ügy­vivője, Vladimír Huska, a Csehszlo­vák Köztársaság ideiglenes ügy­vivője, Robert M. Saner, Nagybri- tannia és Eszak-Irország Egyesült Királyság ideiglenes ügyvivője, a budapesti diplomáciai testület szá­mos tagja is. Az ülést Rónai Sándor az ország- gyűlés elnöke nyitotta meg. Bemu­tatta a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa titkárának jelentését az Elnöki Tanácsnak a legutóbbi ülésszak óta végzett működéséről. A jelentést az országgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. Ezután Olt Károly pénzügy- miniszter beterjesztette az 1954. évi állami költségvetést, a költségvetés­ről szóló törvényjavaslatot, valamint az 1953. évi költségvetés végrehajtá­sáról szóló jelentést, Erdei Ferenc igazságügyminiszter pedig a polgári perrendtartásról szóló 1952, évi III. törvény módosításáról, a büntető perrendtartásról szóló 1951. évi III. törvény módosításáról és végül a belkereskedelmi. minisztérium és külkereskedelmi minisztérium felál­lításáról szóló törvényjavaslatokat. Pesta László jegyző ismertette Nagy Imrének, a minisztertanács el­nökének az országgyűlés elnökéhez intézett leveliét. A levélben a minisztertanács el­nöke közli a minisztertanács határo­zatát, amellyel javasolja az ország- gyűlés ügyrendjének olyan értelmű módosítását, amely lehetővé teszi, hogy a népköztársaság legfőbb ügyésze az országgyűlés ülésein ta­nácskozási joggal résztvehessem. Az országgyűlés az ügyrend ki­egészítésére vonatkozó javaslatot egyhangúlag elfogadta. mán a munkások, parasztok és al­kalmazottak jövedelme 1953. évben mintegy 4 milliárd forinttal emelke­dett. 1953 második felében a lakos­ság vásárlása fokozatosan eltolódott az élelmiszerekről az iparcikkek felé. Ezután ismertette a építésének új szakaszában elért nagy sikereket. 1953-ban népgazdaságunk jelentősen fejlődött. Az ipari termelés II. 8 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 18.4 százalékkal haladta meg az előző évit. Ezután azokról a hibákról szólt, amelyek főleg a termelés átszerve­zése terén nyilvánultak meg abban, hogy egyes vezető szervek nem tar­tottak lépest a kormányprogram megjelenése után dolgozó népünk tettrekészségével. 1953 második felében az átcsopor­tosítás, a termelés átállítása terén sokhelyütt megmutatkozott határo­zatlanság károsan éreztette hatását egyrészt az áruellátásban, másrészt a vállalati gazdálkodásban, az ön­költségi tervek végrehajtásában. Az 1953. év gazdálkodásának fő tanulsága — folytatta Olt Károly —, hogy nemcsak a földművelésügyi, a kohó- és gépipari, a nehézipari, de valamennyi gazdasági minisztérium­nak meg kell javítania irányító munkáját, az eddiginél sokkal töb­bet kell törődniök a gazdaságosság kérdéseivel, az anyag- és bérnormák betartásával, a termelékenység szün­telen emelésével, a tervben előírt önköltség biztosításával. Az eredmények azt mutatják, — hangsúlyozta a továbbiakban Olt Károly —, hogy a nehézipar túl- gyors ütemű fejlesztése következté­ben beállott bizonyos aránytalansá­gok ellenére népgazdaságunk alapjai szilárdak, iparunk, mezőgazdaságunk és általában egész gazdaságunk ere­jére támaszkodva, biztosan halad­tunk előre most már azon az úton, amelyet a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa kijelölt. Népgazdaságunk szilárd ereiét bi­zonyítja az 1953. évi költségvetés si­keres végrehajtása is. Az országgyű­lés elé jóváhagyásra előterjesztett évi jelentés szerint az 1953. évi költ­ségvetést 49 milliárd és 890 millió forint bevétellel, 49 milliárd és 28 millió forint kiadással teljesítettük. A 862 millió forint költségvetési fe­lesleg népi demokratikus államunk pénzügyi helyzetének szilárdságáról és arról tanúskodik, hogy kormá­nyunk a széles néptömegekre tá­maszkodva, biztos kézzel vezeti elő­re népünket a szocializmus építésé­nek útján. Olt Károly pénzügyminiszter előadói beszéde szocializmus Az 1954 évi költségvetési javaslat vetés végrehajtása hozzá fog járulni a III. kongresszus határozatainak megvalósításához és jelentős lépést jelent előre dolgozó népünk további felemelkedése, hazánk felvirágozta­tása útján. Az 1953. évi költségvetés végre­hajtásánál a II. félévi gazdálkodás eredményei jelentősen eltérnek az I. félévétől — folytatta. — Míg az 1953. első félévi költségvetési gazdálko­dást a felemelt ötéves népgazdasági terv feszített feladatai jellemezték, addig az elmúlt év második félévé­ben a költségvetés végrehajtása so­rán már kifejezésre jutottak azok az intézkedések amelyek 1953 június után gazdaságpolitikánk új irány­vonalát, a kormányprogram célkitű­zéseinek megvalósítását szolgálták. Az elmúlt év költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentés már jelzi azokat az első eredményeket, amelyeket a népi demokrácia álla­ma a szocializmus gazdasági alap­törvénye követelményének fokozot­tabb érvényesítése érdekében a dol­gozó nép anyagi életfeltételeinek, szociális és kulturális életviszonyai­nak végrehajtása terén az év máso­dik felében elért. — A dolgozó nép életszínvonalá­lnak emelésére irányuló intézkedések szükségessé tették az 1953. év má­sodik felében a pénz és anyagi esz­közök megfelelő átcsoportosítását. A pénzeszközök átcsoportosítása új arányokat eredményezett a költség- vetési kiadásoknál. Legjelentősebb az eltérés a beruházásoknál. így a beruházások finanszírozására fordí­tott költségvetési kiadások az elő­irányzott 37 százalék helyett a költ­ségvetés összkiadásainak csak 32 százalékát tették ki. A nehézipar részesedése a beruházások teljes összegéből 43.3 százalékról 41.3 szá­zalékra csökkent, ugyanakkor az év második felében jelentősen növeltük azokat a beruházásokat, amelyek a mezőgazdaság, a könnyű- és élelmi­szeripar fejlesztését szolgálták. Az 1953. évben megvalósított mintegy 16 milliárd forint értékű beruházás­sal gyarapodott a nemzeti vagyon. Az ipari termelés erőteljes fejlő­dése, a jó termés, a termelésnek és a külkereskedelemnek a lakosság szükségletei fokozottabb kielégítésé­re való átállítása lehetővé tette, hogy a belkereskedelmi áruforga­lom az év második felében mintegy 2300 millió forinttal magasabb le­gyen, mint az első félévben. Az áruforgalomnak ez a kedvező alaku­lása szoros összefüggésben van azzal, jhogy a kormány intézkedései nyo­Tisztelt Országgyűlés! Rátérek ezután az 1954. évi költ­ségvetési javaslat ismertetésére. Az 1954. évi állami költségvetés bevéte­lei 49 milliárd és 684 millió forintot, kiadásai 47 milliárd és 891 millió forintot tesznek ki. A költségvetés egyenlege egy milliárd 793 millió fo­rint felesleget mutat. A költségvetés bevételei és kiadá­sai nagyjában az előző év szintjén alakulnak. Abban, hogy a költség- vetés volumene az előző évhez ké­pest nem emelkedik, kifejezésre jut kormányunk gazdaságpolitikájának az a törekvése, hogy a nemzeti jöve­delem elosztásánál a lakosság fo­gyasztását fokozza. A beruházásokat 3.2 milliárddal a védelmi kiadásokat 854 millió forinttal alacsonyabb ösz- szegben irányoztuk elő a múlt évi teljesítéshez képest, ugyanakkor a kiadások egyéb tételeinél jelentős belső átcsoportosítást hajtottunk végre, hogy a lakosság szociális és kulturális szükségleteinek fokozot­tabb kielégítéséhez, a mezőgazdaság fejlesztéséhez és a kormánypro­gram egyéb célkitűzéseihez szüksé­ges anyagi eszközöket a költségvetés szilárd egyensúlya mellett biztosít­hassuk. ­Az 1954. évi költségvetésben nép­gazdaságunk fejlesztésére a költség- vetés összes kiadásainak 60 százalé­kát, szociális és kulturális célokra az összkiadások 21 százalékát, hon­védelmi célokra, népünk békés al­kotómunkájának biztosítására az összkiadások 11 százalékát, rend- és jogbiztonságra, valamint az állam- apparátus igazgatási kiadásaira az összkiadások négy-négy százalékát irányoztuk elő. A kormány nagy figyelmet fordít dolgozó népünk és gyermekei sokol­dalú műveltségének és képzettségé­nek emelésére, nagy áldozatokat hoz az egészségügyi és szociális viszo­nyok továbbfejlesztése érdekében. Ezért az életszínvonal emelkedésé­nek fontos részét képezik azok a közvetett juttatások, melyeket álla­munk a költségvetésből fenntartott szociális és kulturális intézmények fejlesztése, a lakosság részére vég­zett szolgáltatások minőségének emelése révén nyújt a dolgozó nép­nek. Az emberről való gondoskodást tartja szem előtt kormányunk ak­kor, amikor ebben az évben 1.3 milliárd forinttal fordít többet a kulturális és szociális célokra, mint 1953-ban. Az állami költségvetés tervezete a népművelési intézmények, tudomás nyos kutatóintézetek továbbfejlesz­tésére, a színházak, valamint a sport és testnevelési intézmények fenntartására, egyéb kulturális cé­lok megvalósítására 850 millió forin­tot irányoz elő. Az 1954. évi költ­ségvetés oktatásügyre fordított ki­adásainak előirányzata az általános iskolák fejlesztését helyezi előtérbe és ezáltal részben kiküszöböli az el­múlt évek iskolapolitikájának azt a fogyatékosságát, amely az oktatás­ügy egyéb területén elért jelenté­keny eredmények mellett az általá­nos iskolai oktatást viszonylag hát­térbe szorította. A felsőfokú oktatásra előirányzott költségvetési kiadások 568 millió fo­rintot tesznek ki, amelynek kereté­ben különösen számottevő a főisko­lai hallgatók megemelt és kiterjesz­tett összegű ösztöndíj-juttatása. Ok­tatási intézményeink színvonalának és anyagi ellátottságának növelésé mellett jelentős összegeket juttat a költségvetés a tudományos kutató­munka további fejlesztésére is. Nagy összegeket fordítunk a költ­ségvetésből kulturális és művészeti céltámogatásokra. Megkétszerezzük a mezőgazdasági beruházások előirányzatát Az 1954. évi állami költségvetésben kereken 135 millió forintot irányoz­tunk elő sport- és testnevelési cé­lokra. Az emberről való szüntelen gon­doskodás elve hatja át az egészség- ügyi és szociális célokra fordított ki­adásaink minden tételét. A kórházi ágyak száma mintegy 8 százalékkal, a bölcsődei férőhelyek száma 20 szá­zalékkal nő. A kormányprogramnak az egészségvédelemre, az üzemegész­ségügyi viszonyok és munkavédelmi berendezések gyökeres megjavításá­ra vonatkozó célkitűzéseinek megfe­lelően 662 millió forintot irányozz tunk elő az egészségügyi és munka­védelmi beruházások finanszírozá­sára. Olt Károly a továbbiakban hang­súlyozta, hogy a költségvetésnek a népgazdaság fejlesztésére szolgáló kiadásai között jelentősen emelked­tek a mezőgazdaság fejlesztését szol­gáló előirányzatok. A mezőgazdasági beruházások előirányzatét az előző évhez képest megkétszereztük. Ezután elmondotta, hogy Idén több mint 70 százalékkal növekszik az öntözött területek nagysága, s a költségvetési kiadások között kere­ken 1300 millió forintot fordítanak a gépállomások fejlesztésére és meg­szilárdítására, s ez 62 százalékkal több az előző évi kiadásoknál. A mezőgazdaság állami szektora beru­házásainak finanszírozását szolgáló kiadásokon kívül a szövetkezeti szektor beruházásainak megvalósí­tásához hosszú- és középlejáratú hi­telek címén jelentős összeget irá­nyoztak cl, elsősorban a termelő- szövetkezetek beruházásaira. A kormány minden segítséget megad a termelőszövetkezeteknek — folytatta. — A gépállomások, a tanácsok fokozottabb segítségnyúj­tásával, a szükséges anyagi eszközök rendelkezésre bocsátásával, a legjobb káderek átcsoportosításának meg­gyorsításával el kell érnünk azt, -hogy meglévő termelőszövetkeze­teink megerősödjenek, gazdaságilag és politikailag megszilárduljanak, hogy a szövetkezeti tagok jövedelme növekedjék. A növénytermelés fokozása érde­kében jelentősen fejlődik ebben az évben az állami növényvédelem. 17 növényvédelmi állomást állítunk fel. Megindul ebben az évben a vegy­szeres gyomirtás. A kolorádóbogár elleni védekezés során nagy területe­ken sávporozást végeznek. Ezek az intézkedések közel 100 millió forint­tal emelik a múlt évhez képest a növényvédelemre fordított kiadáso­kat. Amikor a kormány maximális se­gítséget nyújt a mezőgazdaság szo­cialista szektorának, ugyanakkor hathatós támogatásban részesíti az egyénileg dolgozó parasztságot is. Számos intézkedéssel növelte az egyénileg dolgozó parasztok érde­keltségét a termelés fokozásában, a szerződéses, valamint a beadásra kerülő egyéb termékek átvételi árá­nak felemelésével, a gépállomások díjtételeinek leszállításával, az in­gyenes állatorvosi szolgálattal, a kedvezményes áron történő tenyész­állat- és vetőmagjuttatással. Állami szerveink és intézményeink felada­ta, hogy az egyénileg dolgozó pa­rasztság számára biztosítsák a kor­mány által nyújtott támogatás igénybevételét. Olt Károly a továbbiakban rámu­tatott arra, hogy a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló kiadások előse­gítik a népgazdaság alapvető két ága: az ipar és a mezőgazdaság terv­szerű, arányos fejlődését. A költség- vetésben kifejezésre jut a szocializ­mus építése új szakaszának az a jel­lemvonása — mondotta ezután —, hogy viszonylag gyorsul a fogyasz­tási javak termelésének fejlődése, ennek következtében jelentősen növekedik a könnyű- és élelmiszer- ipar beruházásainak összege. Ezzel megteremtjük a szükséges feltételeit annak, hogy a fogyasztási cikkeket gyártó iparágak termelése 1954-ben jelentősen növekedjék. A dolgozó nép fogyasztási cikkek­kel történő ellátása terén — hangsú­lyozta — fontos szerepe van az álla­mi begyűjtés szerveinek. Rajtuk mú­lik, hogy a lakosság élelmicikkel, az ipar mezőgazdasági nyersanyag­gal zavartalanul el legyen látva. Ä kereskedelemnek messzemenően figyelembe kell venni a lakosság igényeit A lakosság reáljövedelmének je­lentős emelése, a fogyasztási cikkek termelésének erőteljes fokozása* biz­tosítja, hogy az állami és szövetke­zeti kereskedelem forgalma nagy­mértékben emelkedjék. Az állami kiskereskedelem áruforgalma 1954- ben mintegy 22 százalékkal lesz ma­gasabb, mint 1953-ban. A kereske­delem munkájának megszervezésé­nél messzemenően figyelembe kell venni a lakosság igényeit, gondot kell fordítani a helyes áruelosztásra. Népgazdaságunkban jelentősen megnőtt a külkereskedelem szerepe. Elmélyültek külkereskedelmi kap­csolataink a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal. Bővül. külkereskedelmi kapcsola­tunk, árucsere- és fizetési forgal­munk a tőkés országokkal is. A termelés emelkedésével és az áruforgalom növekedésével szoros összhangban kell állnia közlekedé­sünk fejlesztésének. A költségvetés erre a célra mintegy másfélmilliárd forintot irányoz elő. A múlt évinél kisebb összeggel szerepelnek a költségvetésben az ál­lami vállalatok forgóalapjának nö­velését szolgáló kiadások. A vállala­tok forgóeszközgazdálkodása terén ugyanis igen jelentősek a népgazda­ságunkban meglévő tartalékok. Ép­pen ezért 1954-ben tovább kell fej­leszteni a forgóeszköz csökkentési mozgalmat. A Magyar Nemzeti Banknak a hi­telezésen keresztül fokozottabban elő kell segítenie a készletek feltárását és megmozgatását és egyben meg kell akadályoznia újabb elfekvő készletek keletkezését. Az állami költségvetés kiadásai között évről-évre fontosabb helyet foglalnak le a helyi tanácsok kiadá­sai. Míg a tanácsok megalakulása előtt az önkormányzatok kiadási elő­irányzata egy milliárd és nárom- százmillió forint volt, addig a helyi tanácsok költségvetése 1954-ben már hat milliárd és háromszáztizenhat millió forintot tesz ki. A tanácsok gazdálkodásában fel­tárt hibák és hiányosságok felszámo­lása — folytatta — szükségessé te­szi a tanácsok hatáskörének továb­bi kiszélesítését, önállóságuk fokozá­sát minden téren, így a költségvetési gazdálkodás terén is. A tanácsok gazdálkodási jogköré­nek kiszélesítésével megnő a taná­csok felelőssége. Rátérek az 1954. évi költségvetés bevételi előirányzatának ismerteté­sére — folytatta Olt Károly. A Magyar Népköztársaság 1954. évi költségvetésének bevételei tul- nyomórészben a szocialista szektor­ból származnak. A szocialista szek­torból befolyó forgalmiadók, nyere­ség és egyéb befizetések harminckét egész nyolc tized milliárd forintot, a szövetkezetek által fizetendő szövet­kezeti adó pedig egymilliárd és százmillió forintot tesz ki. Elmondotta ezután, hogy a költ­ségvetési kiadások fedezetének leg­főbb forrása az állami vállalatok akkumulációja, amely forgalmiadó és nyereségbefizetés formájában a költségvetési bevételek 70 százalékát teszi ki. Az állami bevételek fő forrása —i amint ezt a forgalmi adó és nyere- ségbefizetés döntő súlya is mulatja — állami vállalataink termelő mun-i kája. Növekvő bevételeket csak női vekvő termelés — ezen belül a ter­melés gazdaságossága, a legmesz- szebbmenő takarékosság biztosíthat. A fő figyelmet ezért a munka ter­melékenységének állandó növelésére, az önköltség csökkentésére, az anyaggal való messzemenő takaré­kosságra, a termékek, árucikkek minőségének emelésére kell fordíta­nunk. Az elmúlt év, sőt a jelen helyzet tapasztalatai is azt mutatják, hogy ezen a téren igen sok a tennivaló —< mondotta. A szocializmus építésének új szakaszában döntő feladatunk azoknak a tartalékoknak a feltárása és mozgósítása, amelyek az önkölt­ség rendszeres csökkentésével elér­hetők. Az anyagtakarékosság fontos­ságáról is szólt. Az anyagtakarekos- ság terén elért akár egy százaléknyi eredmény több mint félmilliárd fo­rinttal növelhetné a lakosság jöve­delmét. Ezután a termelékenység emelésének fontosságát hangsúlyozta', A munka termelékenysége a felszaba­dulás óta eltelt kilenc év alatt ug­rásszerűen emelkedett s a náború előtti színvonalat ma hetven száza­lékkal túlhaladja. A termelékenység azonban 1953-ban már nem emelke­dett kielégítő mértékben s 1954. első negyedében a gyáriparban az előző év hasonló időszakához képest át­menetileg csökkent is, ugyanakkor az ipar számos ágában a kifizetett munkabérek emelkednek. Fel kell venni a harcot a laza bér-s alapgazdálkodás, a különféle formá­ban megnyilvánuló normacsalások ellen. A legszélesebb körben tudato­sítanunk kell, hogy további előre­haladásunknak, az életszínvonal ál­landó emelésének döntő feltétele a termelés gazdaságosságának kérdése — hangsúlyozta Olt Károly, s hozzá­tette: Az önköltség kedvezőtlen alakulá­sának egyik fontos oka, hogy nem érvényesítettük megfelelően vállala­tainknál az önálló elszámolás köve­telményeit. Az igazgatók és főmérnökök, a fő­könyvelőkkel együtt — folytatta —• nem vizsgálják a termelés gazdasá­gosságát, nem merik megtagadni, vagy csökkenteni a jogosulatlan prémium igényeket, nem elemzik megfelelően a mérlegbeszámolók adatait, s a beszámolókban feltárt hibákért, lazaságokért nem vonják felelősségre a hibák elkövetőit. A vállalaton belüli operatív és folyamatos ellenőrzést az igazgatók mindennapi munkájának szerves ré­szévé, fő kötelességévé kell tenni. Az állampolgári kötelességek pontos és hiánytalan teljesítése biztosíthatja csak a kormányprogram megvalósítását Az állami költségvetés fontos részét képezik a lakosságtól szár­mazó adóbevételek — folytatta Olt Károly. — Az 1954. évi költ­ségvetésben a lakosságtól befo­lyó adóbevételek háromezerhat- százkilencvenhat millió forinttal szerepelnek és tu költségvetés­összbevételeinek csupán nyölc százalékát teszik ki. A folyó évi költségvetésben az általános jö­vedelmi adóbevételt az 1953. év­ben 15 százalékkal csökkentett adó összegében irányoztuk elő. (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents