Észak-Magyarország, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-06 / 133. szám

Vasárnap, 1954. június 6. ftSZAKMÄ’GYXRORSZAG 4 3 LEVELEINK NYOMÁBAN Körúton a Lenin Kohászati Művekben LEVELET KAPTUNK a Lenin Kohászati Művek nagyolvasztó gyárrészlegéből. Az egyik dolgozó felhívta a figyelmet, hogy nagy- mennyiségű samottéglát elpocsékol­tak, felelőtlenül használtak fel. A levél alapján felkerestük a nagyol­vasztó gyárrészleget s a következő­ket állapítottuk meg: NÉHÁNY HÖNAPJA hozzákezd­tek egy oxigénraktár és iroda épí­téséhez — mégpedig samottéglából. A dolgozók nagy megdöbbenéssel látták ezt, hiszen a samottégla jóval drágább, mint a rendes. A dolgozók panaszaira és észrevételeire az volt a válasz, hogy ,.azok selejtes téglák, üstfalazásra nem alkalmasak/ Mi az Igazság? Valószínű, hogy a samottéglák ön­szántukból nem váltak selejtté, ha­nem a gondatlan szállítás következ­tében tört le a sarkuk, illetve a fe­lelőtlen raktározás folytán megáz­tak, emiatt nem voltak alkalmasak az üstök bélelésére. Kb. 1200 darab „selejtes** samottéglát használtak fel a raktár cs az iroda építéséhez... És hol voltak közben a vezetők, miért nem vették észre, miért nem akadályozták meg ezt a nagyfokú anyagpazarlást? A gyárrészleg űze­tni bizottságának elnöke, Szabó elv­társ Is tudott az építkezésről. Ami­kor most beszélgettünk vele az ügy- női, azzal mentegetőzött, hogy ő szólt erről a vezetőségnek ... Vagy­is: „mipdent megtett.-.** Bizony nem tett meg mindent. Nem lett volna szabad eltűrnie, hogy bejelentése sü­ket fülekre talált és nem történt időben kellő intézkedés. Evés közben jön meg az étvágy .., 'Az új épületektől nem messze tárol­ják a samottéglákat. A téglaszin te­tőzete rossz, nincs levezetőcsatorná­ja. Újból készül tehát a selejtes tégla?! Egyesek talán újabb épület építését vették tervbe.-.? Természetesen helytelen lenne azt hinni, hogy az ilyen hiányosságok jellemzik a nagyolvasztómű gyár­részleg dolgozóinak munkáját. A munkások és műszaki dolgozók zö­me fáradhatatlanul azon igyekszik, “hogy több, jobb és olcsóbb nyersva­sat állítson elő. Igazolják ezt az el­ért szép termelési, önköltségcsök­kentési eredményeik. így például az eddig elfekvő parírozott lemezt ma már feldarabolva, újra felhasznál­ják, a kohóba adagolják. A pártbizottság, az üzemvezetés, a szakszervezet támaszkodjék tehát bátran ezekre az öntudatos dolgo­zókra: segítségükkel biztosan véget- v étnek a nemtörődömségnek, egye­sek bürokratikus aktatologatásának. A NAGYOLVASZTÖ gyárrészleg titán felkerestük a gyár többi más üzemét is. A hozzánk érkezett leve­lekben ugyanis több dolgozó felhív­ja a figyelmet — dicséretes eredmé­nyek mellett — a munka szervezésé­nek, a gépek kihasználásának hi­báira, a dolgozókról való gondosko­dás elhanyagolására. Tovább men­tünk tehát a gyárban leveleink nyo­mán. MARTINACÉLMU: Az olvasztó­tok panaszkodnak, hogy kevés a magnezittégla és a hulladékvas, pe­dig az acélgyártásnak mindkettő nélkülözhetetlen kelléke. Kőrútunk során a hulladéktéren láttuk, hogy a nagy halom hulladék­vas alól, földkupacok alól itt is, ott Is kukucskálnak a szerteszórt mag- nezittéglák. Egy ilyen magnezittég­lának az ára körülbelül 25 forint vagyis — jónéhány ezer forint he­vert az úton . . . Nagycsomó mag­nezittéglát találtunk a martin büf- féjétől körülbelül 200 méternyire is­Ha jobban vigyáznának a téglák­ra, ezzel is csökkenteni lehetne a termelési költségeket... Még a hozzánemértő is azt mond­ja rögtön: Hol lehetne több vasat találni, mint a vasgyárban... S kőr­útunk alkalmával valóban több he­lyen találkoztunk hulladékvasakkal, nem egy helyen „kis hulladékhc- ByckkeT*. Például a mintaasztalos- műhely előtt, az acélöntöde oldalá­nál a durvahengerde, a clektro- acélmű és még számos üzem körül hever az annyira áhított hulladék- vas, arra vár, hogy valaki össze­szedje, s a termelés szolgálatába ál­lítsa. A martinászok várják a hul­ladékvasat, az pedig hever, mert — micsoda csoda! — magától nem sé­tál a hulladéktérre! Reméljük, cik­künk után nem várnak tovább hiá­ba ezek a hulladékok . •. Azonban itt sem volna teljes a kép. ha nem emlékeznénk meg a martin öntőcsarnokának példás, tiszta rendjéről. Eredményesen fá­radoznak a minőség állandó javítá­sáért is. így például április hónap­ban 151 százalékkal emelkedett az I javíthatatlan. A gép azonban mégis öntecsek hcngerelhctősége, azaz megfellebbezi 6 kéri alaposabb meg- nagymért ékben csökkentették a sza-1 vizsgálását. hiszen úgy érzi. hogy rá kadt öntecsek számát. e DURVAHENGERDE: A statiszti- kai kimutatások szerint a durva- hengerdében április hónapban a se­lejtes termékek ára 200 ezer forint fölé emelkedett. Szép összeg. Nagy pénz! Az üzem dolgozói is arról beszél­nek, hogy kevés a lakás, a családi ház Diósgyőrvasgyárban, Miskolcon, vagy odahaza községükben. Nos, a 200 ezer forintból 8 családiházat le­hetett volna felépíteni. A népnevelők mondják el dolgozótársaiknak, hogy ez csak egy üzem és csak egy hó­nap „eredménye*'. Hány ilyen ház építése marad el a gyár többi üze­mének egész évi selejtkára miatt? Megmondjuk: 120... Számítsák ki például, hogy az egy év alatt elő­forduló selejtkárból mennyi ruhát, motorbiciklit, rádiót és más köz­szükségleti cikket lehetett volna venni. Az üzem dolgozói ne dobják sárba a kenyeret, ne pocsékolják az anyagot, hanem gondos munkájuk­kal, a technológiai fegyelem betar­tásával harcoljanak az önköltség csökkentéséért, a jobb minőségért. a termelésben nagy szükség van. éppen a dolgozók munkájának meg­könnyítése céljából. Az üzemről szólva azonban itt sem szabad megfeledkeznünk az önköltségcsökkentés területén elért szép eredményekről. Egyes brigádok mint amelyekben például Szom­bati László elvtárs sztahénovista is dolgozik — szemelőtt tartva a me­zőgazdaság szükségleteinek kielégí­tését, véghulladékokból eddig több mint 3000 lópatkót készítettek el. Az értékes nemesacélhulladékokból esz­tergakések és szerszámok készültek. Az üzem kommunistái járjanak továbbra is az élen a rejtett tarta­lékok kihasználásáért indult mozga­lomban s a heverő anyagok, hulla­dékok felhasználása mellett küzdje­nek a meleg fokozottabb kihaszná­lásáért és a gép kihasználásért. ÖNTVÉNYTISZTITÖ: Az elmúlt év áprilisában a pártbizottság egyik tagja felkereste az üzemet, ahol meg­döbbenve tapasztalta, hogy nem jó a szellőztetés, ez veszélyezteti a dol­gozók egészségét. Javasolta. hogy szereljenek fel ventilátort. A dolgo­zók nagy örömére még az elmúlt év augusztusában megérkeztek a venti­látorok az üzembe. Korai volt azon­ban az öröm. Azóta ugyanis a ven tilátorok a földön hevernek. Az üzem vezetői különböző objektív ne­hézségekre hivatkoznak. Jó volna, ha gyorsan megértenék, hogy az ob­jektív okokkal nem lehet szellőztet­ni... Kifogás után végre intézked­jenek, hogy a dolgozók egészséges munkaviszonyok mellett dolgozhas­sanak. NEMESACÉLKOVÁCSMÜHELY: Ahogy bemegyünk az üzembe, egy villamos targonca állít meg bennün­ket. Sírva panaszolja, hogy nem hagyják dolgozni. Legutóbb munka közben elromlott s azóta bánatosan áll magában. Egy „gépdoktor1' meg­vizsgálta és megfellebbezhetetlen diagnózist állapított meg: hibája ki­ACÉLÖNTÖDE: Az építkezéseknél már jóismert, nagyszerűen bevált transzportőr szalag bever, felborul­va az üzem mellett. De jól megy már nekünk! Nincs szükségünk ilyen futószalagra, mely megkönnyítené a rakodást, a dolgo zók munkáját... Valóban nincs...??? Választ kapunk rá, ha tovább nie­gyünk. A szertár oldalánál munkás- csoportot látunk, a munkások la­páttal homokot raknak a dömperek­be. • KÖNYVKÖTÉSZET: Leveleink nyomán felkerestünk több üzemet végül a könyvkötészetbe látogattunk el, hogy mi történik itt, több min' két hónapja megjelent cikkünk nyo­mán. A „Borsodi Borsban'* megír­tuk, mennyire panaszolják az üzemi dolgozók, hogy nincs öltözőjük, rossz munkakörülmények között dolgoz­nak. Sajnos ezen a téren semmi sem változott! • NÉHÁNY LEVELÜNK alapján rö­vid kőrútunk tapasztalatait ismertet­tük-e cikkben. Helyes volna, ha a gyár vezetői gyakran tennének ha­sonló körutakat, (ez ugyan megtör­ténik, de hozzáfűzzük) s nem eléged­nének meg a hibák megismerésével, hanem határozott és gyors intézke­déseket adnának ki a hibák meg­szüntetésére. DRAGOS GYULA Június tő-ere összehívták as orssággyűlévt A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Alkotmány tizenkettedik szakasza második bekezdése alapján az országgyűlést 1954. évi június hó 15-ik napján, kedden délelőtt 11 órára összehívta. (MTI) Amíg egy pulmoid befeg cséplődob „meggyógyuld Miitor a cséplődob a putnoki gépállomásról a régi barcíkai erőműhöz érkezett, szem- melláthatóan beteg volt. Hátsó része kipúposodott, egyik oldalán a kere­kek csapágyai teljesen kikoptak, az egész alkotmány bicegett. Ilyen volt a gép, amelyiknek a kijavítását az erőmű dolgozói vállal­ták. Strucz Károly csoportvezető es Kovács János párttikár még tavasz- szal ment el a putneki gépállomásra feltette a kérdést: mit tudnánk segíteni, elvtársak? Az erőmű dolgo­zói sem akarnak lemaradni a többi üzem dolgozói mögött. — Végül is megállapodtak a gépállomás vezetői­vel. Ezekután került le a legbicegő- sebb cséplődob Barcikára. A gyár két küldötte munkatársai nevében vállalta, hogy még a kikopott csap­ágyat is kijavítják, illetve újat ön­tenek helyette. Hamarosan megérke zett a beteg dob. A javítóműhely és a TMK dolgozói kezükbevették az „orvosi*' műszereket, — a kalapá­csokat, előkerültek az orvosságok a friss vaslemezek, öntvények. TMK-részlege nem De a gyár _____________ nagy, s az üzem karbantartása dolgozóinak szinte minden percét lefoglalja. A dolgo­zók azonban vállalták, hogy társa­dalmi munkában, délutánonkint végzik el a javítást. Valamennyien jelentkeztek, ki egy, ki két délután ra. A párttitkárt, Kovács elvtársat és Szabó Antal TMK csoportvezetőt, Sturcz Károlyt, Pezsák Mihály újí­tási megbízottat szinte minden nap ott látták. A műhelyben Nagy Ist­ván öntötte az új csapágyakat, Ba- bik Bertalan a korhadt deszkaolda­lakat reparálgatta. Ott volt minde­nütt a munkában Veres Tlbdr szta- hánovista csoportvezető is. Ahol ennyi „orvos*' még hozzá ennyi jó orvos van — ott a beteg biztosan meggyógyul. Előbb reumás térdei'* jöttek rendbe. A gyors ope­ráció segített: az új csapágyon nyíl­egyenesen nyugodhatott a felsőrész. A horpadások is eltünedeztek, s az öblös száj, a szalmarázó is fiatalodni kezdett. A rossz fogakat kicserélték mivel az állkapocs — a rázórész - is rossz volt, újat tettek helyébe. ... napról-napra gyógyúlt. ° Kezelői csak úgy emle- .ették egymás között: a mi bete­günk. A pártkongresszus hetében a javítóbrigádok minden délután Ott voltak a dob mellett. E héten a hi­bák legnagyobb részét már ki is ja­vították. Hogyne, hiszen fogadaH műk kötötte őket, hogy mire a párt- kongresszus befejeződik, teljesen egészségesen, munkaképesen átad­ják a dobot. Serényen csattogott a kalapács a pártkongresszus utolsó napján, va- sárnap is. Uj szegecsek sorakoztak az elnyűttek helyén s az új deszká­ból kijavított részeken élénken csil­logott a frissenmázolt minium. A beteg megujhodott, talpraállt. Amikor a vontató a dobbal elindult, a TMK-dolgozók mosolyogva néztek utána. Nem recsegett, nem ropogott még gyorsabb menéskor sem. Olyan szépen suhant ki a gyár kapuján, mintha csak érezné, milyen szép fel­adat vár rá. .hinn máidéi I minden. A ve- ítés már szárba- szökkent, nemsokára itt az aratás. A régi erőmű dolgozói örömmel te­kintenek szét a tájon. Lehetőségeik­hez mérten — úgy érzik — ők is hozzájárultak ahhoz, hogy ezen a nyáron bő termés, boldog aratás után gyors és szem veszteségnélküli cséplés legyen — Géczy — ez a A Clgálldi Petőfi terme­lőszövetkezetet a legjobb tsz- ként emlegetik a ricsei Járásban. Jól ismerik, akik így ismerik. A hatvannyolc termelőszövetkezeti tag munkában, örömben összeforrt nagy csa­lád — valóságos csodát művel ötszázegyné- hány hold szántóföldjén. Közös erőfeszítéssel kezdték bontogat­ni néhány esztendővel ezelőtt — minden szó­beszéd, mendemonda ellenére — az új élet gátjait. Mert szóbeszéd, mendemonda volt éppen elég akkoriban a kulákok, meg a hi- tetlenkedők jóvoltából. Belinszki János, Fá­bián István, Gondos Pálné és a többiek azonban távol álltak attól, bogy higyjenek a szóbeszédnek, ők tudták, hogy az út, amely­re lépnek, a jövő boldogulásának legbizto­sabb, legjobb útja. Megalakították a szövet­kezetét. volt erejük félrerugni a régi rosz- szat, a számos jóval kecsegtető újért. De bizony nem könnyen boldogultak az első napokban, években. Akkoriban még sok volt közöttük az ingatag,, bizony­talan ember, Az erősebb je azóta meg- edződött a közös harcban, a gyengóbb- je pedig kilépett. Akik azonban, hatvan­nyolcán, megmaradtak, állták a harcot. Nap mint nap új szállal erősítették a kö­zösséget összetartó köteléket. Hittek, bíztak a párt szavában, segítségében, az új út he­lyességében, a szövetkezet jövőjében. Kémény, de eredményes harc volt. Az elmúlt esztendő zárszámadása után elége­detten számolgatták a pénzkeresetet, szállí­tották haza a terményt. Az új győzött a régi felett. S az idén még inkább ezzel a tudattal kezdtek munkához. Ötven anyakoca, 120 sül­dő 10 hízó, 400 jub, 19 tehén, 21 növen­dékmarha pihen az istállókban, ötszáz- huszonhat hold jóminőségű szántóföld várta a magot, s hatvannyolc erős, vidám csoporttag a munkát. Mindehhez új erősí­tést kaptak, a párt, a kormány újabb segít­ségét. Olyan kedvvel, lendülettel kezdtek munkához, mint még *oha, Elsőként vetet­tek, elsőként végeztek minden időszerű ta­vaszi munkát. Elsőként siettek eleget tenni állami kötelezettségeiknek is. Sertésből, tej­ből, baromfiból, tojásból félévre, háromne­gyedévre, egész évre előre rendezték a be­adást. S amint a tavaszi kapások kibújtak a földből, máris megjelentek kapákkal a Pe­tőfi tagjai. Pusztították a gazt, törték, for­gatták a talajt. Mészáros kulák és a cigándi Petőfi termelőszövetkezet... Távol érezték maguktól az elmúlt esz­tendők kemény harcait, a sok ellenséges tá­madást, amelyet egyemberként kellett visz- szaverniök. A legszorgosabb munka közepette egy­szerre csak megkörnyékezte a Petőfi tag­ságát az elmúlt évek annyi keserűségét oko­zó méregkeverő, Mészáros Gusztáv kulák személyében . . , Mészáros Gusztáv kulákrói tud­nunk kell egyet-mást. Tíz esztendővel ez­előtt, az ő aljas, embertelen világában ma­ga volt a községben az embertelenség első képviselője Huszonhét hold földje, fűszer- üzlete, kocsmája volt, megdönthetetlen 03z- lop volt az uzsorázás mindennapos műve­léséhez. Művelte is lépten-nyomon, emellett a községi úrbéri földek intézője volt. Dócs Mihály dolgozó paraszt felest bérelt az úr­béri birtokból. Amikor kérni merte jogos ré­szét, amelyet Mészáros Gusztáv'a maga gaz­daságába szállított, Mészáros a nyílt utcán agyba-főbe verte. Dócsot a község dolgozói mentették ki a kulák kezéből, mentették meg az agyonveréstől. így járt Gyöngyösi János napszámos is. őt, mivel tartozott neki, Mészáros becsalta az üzletébe. Belül­ről bezárta az ajtót, megkérdezte: „fizet, vagy nem fizet?“ Ugyan miből tudott volna Űzetni egy nincstelen napszámos? A kulák lélholtra verte ... Mészáros Gusztáv magatartása nem változott meg később sem. Ugyanaz maradt a felszabadulás után, aki a felszabadulás előtt volt. Sőt, egyre embertelenebb, kap­zsibb lett az uzsoraüzlet elvesztése után. Uton-utfélen hajtogatta: agyonverek mindenkit, minden kommunistát. ...1947-ben Szabó József elvtárs pártveze­tőségi tag;ot egy tízkilós súllyal a saját laka. sán fejbeütötte. Szabó elvtárs még ma is vi­seli az ütés nyomait. Ugyanezen a napon le­ütötte Abel Lajos DÉFOSZ titkárt, majd be­tört Lusánszki Béla párlvezetőségi tag laká­sára. Mivel nem találta otthon, felkereste a szövetkezet raktárában ás ott egy lapáttal leütötte. Lusánszki elvtársat életveszélyes állapotban szállították kórházba, ahol há­rom hónapig feküdt élet-halál között... Mészáros Gusztáv be akarta váltani ígére­tét . . . A bűncselekmények után öt eszten­deig ült börtönben. Mielőtt börtönbe került, fiá­ra íratta házát, amelyet fia és felesége később átadott a Pető­fi termelőszövetkezetnek, majd Cigándról Nyíregyházára költöztek. Ez év tavaszán Mészáros Gusztáv is­mét megjelent Cigándon. Első útja a Petőfi termelőszövetkezethez vezetett. Visszaköve­telte szőlőjét, gyümölcsösét, házát. Mindezt! azokután, hogy már korábban levélben le­mondott róluk. t— Fizessenek 100.000 forin­tot a lakásért, vagy költözzenek ki —- rendel­kezett. — A földem helyett adjanak a szom­szédos községben, Dombrádon földet** — folytatta követelőzését. A termelőszövetke­zet vezetősége, Belinszki elvtárs azzal kö­vetett el hibát, hogy egyáltalán szóbaáiif Mészárossal. Látnia kellett volna, hogy a ku­lák célja nem más, minthogy zavart idézzen elő a csoportban, gondot okozzon a tag­ságnak, megingassa bizalmukat. Nem kel­lett volna szóbaállni vele. Nem kellett vol­na 50.000 forintot ígérni a házért, egy öt­ven kilós süldőt adni egész évi lakbérbe. El kellett volna küldeni, hogy forduljon csak a bírósághoz . . . így Mészáros tovább követelőzött. Végül azonban Belinszki elv- társék megunták a huzavonát és —- igen helyesen — kiadták az útját Mészáros ku- láknak. Jobb se kellett Mészárosnak Bement a termelőszövetkezet udvarára, ,< mintha csak tízegynéhány évvel ezelőtt vol­na, felelősségre vonta Tóth Ferencet, a tsz egyik fogatösát: mit keres az ő udvarán, oda többet be ne tegye a lábát. S még hoz- zatette: Ha öt évet kibírtam, kibírok többet is megkaphatja azt a többet is, ha meg­feledkezik arról, hogy tíz év alatt sok min­den történt nálunk, ami elég ahhoz, hogy a Mészáros-féle kulákoktól többé ne féljenek sem a termelőszövetkezeti tagok, sém az egyénileg dolgozó parasztok . . . Mészáros kulak ierve nem sikerült. El- Dombrádra. s onnan küldözgeti felszólító leveleit — eredménvtelenü! Kö­veteli a 100.000 forintot a házért, a gyü­mölcsöst, a szőlőt. Szeretné folytatni az uzsorát, a gazemberséget, de mindhiába Dolgozzanak csak nyugodtail) be_ csuietesen, odaadóan a Petőfi tsz szorgos tagjai. Növeljék, sokszorozzák meg boldog­ságukat. Építsék, erősítsék szabad életünket Teremjen az eddiginél sokkal többet johbat’ az ötszázhuszonhat hold föld. Teljenek meg zsúfolásig az istállók, teljenek meg zsú­folásig ősszel a kamrák. Mind az övék az, s nincs olyan erő, amely elvehetné tőlük.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents