Észak-Magyarország, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-26 / 150. szám

Szombat, 1954. június 26. ÉSZAKMAGYARORSZÁG 3 Emelkedik a fejési állag a mezőnagymibályi állami gazdaságban Negyven esztendő a munkásmozgalomban A mezőnagymihályi állami gaz­daság tehenészei és szakirányítói beváltották ígéretüket. A kon­gresszusi versenyben felajánlották, hogy 10.2 literre emelik az istálló­átlagot. Vállalásukat maradéktala­nul teljesítették. Az elért ered­mény újabb lendületet adott mun­kájukhoz. Elhatározták, hogy to­vább növelik az istállóátlagot, 10.6 literre. A szorgalmas munka nyo­mán kiváló eredményeket értek el, mert 11.1 literre emelkedett az is­tállóátlag. A gazdaság vezetősége és üzemi bizottsága nem feledkezett meg a jó munka jutalmazásáról. A tehe­nészeket, valamint a takarmány­előkészítő brigád tagjait pénzzel és emléklappal jutalmazta meg. ÜVEGES JÁNOS Mezőnagymihály Gondos, gyors növényápolás A hejcei Alkotmány termelőszö­vetkezet tagsága nagyszerű eredmé­nyeket ért el a növényápolásban. A legtöbb növényt, például cukorré­pát, kukoricát, napraforgót stb. már harmadszor kapálják. Kiváló szor­galommal dolgozik a csoportban Lengyel Mihály, Hável Gyula és Sá- rosi László tsz tag. Dicséretet érde­mel Cécházi István tsz elnök és Lé­vai Jánosné munkacsapatvezető. Az Október 31. tsz tagjai is szor­galmasan dolgoznak. Burda Tamás, Dajcsák Pál és Szabó József a nö­vényápolásban járnak élen. Szénán József és Csikó László viszont az utolsó helyen kullog a növényápo­lásban. Hátráltatják a tsz jobb eredményét. KINCSES LÁSZLÓ kihelyezett agronórr.us H megye országgyűlési képviselőinek beszámolói Hegyi Imre június 27-én. vasárnap délután 3 órától fogadóórát, délután 4 órakor beszámolót tart Hejőpapi községben. Óesai István június 27-én, vasárnap délután 2 órától fogadóórát, délután 4 órakor beszámolót tart Szomolya községben. Mislóczki Mátyás június 28-án, hét­főn délelőtt 9 órától fogadóórát tart BükkszentláSzló községben; — 28-án, hétfőn délután 2 órától ÖmaS9án tart fogadóórát. Még többet is meg lehet takarítani az ózdi martinban Az ózdi acélmű önköltsége fo­kozatosan csökkent a pártkongresz- szus óta. Júniusban 3.70 forinttal ol­csóbban állítottak elő egy tonna acélt, mint az előző hónapban. Ez több, mint 180.000 forint megtakarítást je­lentett. örvendetes módon segítette a si­kert, hogy az acélmű dolgozói ro­hambrigádokat szerveztek, amelyek összegyűjtötték és visszaadták a ter­melésnek a szétszóródott ötvöző anyagokat. Legszebb eredménnyel Anga Jó­zsef darus brigádja dicsekedhetik. A brigád június 18-ig 500 kilogramm ferrcsziliciumot gyűjtött össze, ame­lyet azonnal fel 'lehetett használni. Három hét alatt nagymértékben csökkentették a selejtet is, ami lé­nyegesen olcsóbbá, gazdaságosabbá tette az acél előállítását. Szép sikert aratott a IX. számú kemence kol­lektívája, amely szén az pénzbe került, s az árát ke­mény munkával kereste meg. Az öntőcsarnokban viszont gyakran megtörténik, hogy a szemetet acél- hulladékkal együtt rakják be a va­gonokba; az acélhulladék onnan az alsóhányóra kerül, ahol újra kiter­melik és visszaküldik a nagyolvasz­tóműnek. Mennyi munkabért, szállí­tási költséget fizetünk ezért! Ezt a kárt meg lehetne akadályozni azzal, hogy • már a felrakásnál különválaszt­ják a vasat és egyenesén a ko­hóba, vagy a hulladéktérre irá­nyítják. Az acélmű műszaki vezetői, párt- szervezete, DISZ-bizottsága és a szakszervezet tegye még sikereseb­bé az acél önköltségcsökkentéséért folyó harcot, kövessen el mindent, hogy az ózdi martinászok éppúgy, mint a kongresszusi versenyben, az élen járjanak. ílay tűnik I mintha nagyapámat látnám az ------- 1 idő kegyetlen ecsetje által fe­hérre festett hajjal, ráncos homlokával, arcával. Képzelődés csupán az egész. Nem nagyszülőm, ha­nem egyik kortársa, idős Veres Béla 67 eszten­dős munkásember áll előttem. Mellette fiai és munkatársai. A mult s a jelen találkozása. Ünnep van. ünnepelnek a Lenin Kohászati Művek könyvkötő üzemének dolgozói. Az ünne­pelt, legjobb munkatársuk, id. Veres Béla elvtárs ügy érzem, nem követek el .hibát, ha úgy em­legetem, mint munkatársai. Gyöngéden, kedvesen, csak úgy, hogy Veres bácsi. A műhely dolgozói már reggel is tudtak arról, hogy ma délben ünnep lesz. Titokban tar­tották, hadd legyen meglepetése az ünnepeltnek. Az óra mutatója még csak háromnegyed kettőt mutat. Csupa nőkből álló kis küldöttség érkezik az üzembe. Mindegyik kezében valami ajándék. I Béla jelvtársat köszöntjük abból az ................. ^alkalomból, hogy több, mint négy évtizede vesz részt a munkásmozgalomban. Több mint, negyven éve tagja a szakszervezetnek, A Szakszervezetek Országos Tanácsa a negyven­évi harcos munkát némiképpen ezzel is jutalmaz­ni kívánja, hogy ezüst cigarettaszelencével, ezüst öngyújtóval, két hetes ingyenes galyatetői üdü­léssel ajándékozza meg a szakszervezeti mozga­lom egyik legidősebb harcosát." Talán ünnepi beszednek szánta ezt a szónok, mégis baráti be­szélgetésként hatott. Könny szökik a szemekbe. Az apáéba, a fiúéba, a munkatársakéba. Könnyezni azonban még nincs idő, mert ifjú leány piros rózsacsokorral s 150 forint üdülési zsebpénzzel kedveskedik az öreg harcosnak. Néhány pillanatnyi csend. Veres bácsi ta­---------1— ián gondolatait szedi össze. Majd remegő hangon megszólal. Mindössze csak ennyit tud mondani: — Köszönöm elvtársak, drága ba­rátaim! Reám mindig számíthattok. Fiatalember — talán mindössze harminc esz­tendős — lép a munkatársak közül Veres bácsi elé Szavai ércesen csengenek, ő Is az öreg könyv­kötőt köszönti Köszönetében ígéret is hangzik el. Azt a zászlót, amit 40 esztendővel ezelőtt Veres bácsi kezébe ragadott, soha nem eresztjük el 1 Élénkül a hangulat. Mégegyszer kezetszörí- tanak az ünnepelttel. Munkájához lát mindenki. Egyszercsak megszólal Veres bácsi. .— Gyertek csak ide fiaim. — Köréülnek, mint esténkint ki­lenc unokája. Mesélni kezd az öreg. Igaz, megtör­tént dolgokról A magyar munkásosztály harcáról, a sztrájkokról, az első munkabérkövetelésekről. — fiatat voltam még, serdülő gyermek, amikor tanuló lettem. Három évig kellett tanulnom a könyvkötő szakmát, míg íelszabadultam és segéd lehettem. Ezután kezdődött a rossz világ. 16—18 órát dolgoztunk egy nap. Nehéz volt nagyon. De nem tűrtük soká* 1904-ben Budapesten sztrájkot kezdeményeztünk a 8 órgs munkaidőért, az első kollektív szerződésért. Más­fél hónapig nem vittünk haza egy fillért sem, de győztünk. A nyomdászok szakszervezete kivív­ta az első kollektív szerződést, mely a munká­sokat védi. Ebben a tájban már én is szakszerve­zeti tag lettem. Eljött a katonaidő. 1911-ben hosszú esztendők után leszereltem. Azonnal je­lentkeztem ismét a szakszervezetben. Fájdalmasan kellett tudomásul vennem, hogy egy bűnös csalás miatt az 1904-ben kelf szakszervezeti tagságom elveszett. így 1912-ben újból beiratkoztam, s azóta minden hónapban beragasztom bélyegemet tag­sági könyvecskémbe. A múltban még bűn volt ez. 1940-ben csupán azért üldöztek, mert szakszer­vezeti funkcionárius voltam. Büntető századba osztottak be, ahol sok fájdalmat kellett elvisel­nem. *— Szóval sokat kellett szenvedni ezért a mai életért. De a ma feledteti a múltat. Most már büszkék vagyunk arra, hogy mi voltunk a szak- szervezeti mozgalom első harcosai, öreg vagyok, de mai szép életünket minden erő árán képes vagyok megvédeni. jelez a gyár szirénája. Veres bá­csi befejezi a beszélgetést. El­indul haza. hadd örüljenek gyermekei, unokái is a kapott ajándékoknak.' (Pásztori) Két órát Ebben az érben jelentősen továbbfejlődött gazdasági vasúti hálózatunk — újabb intézkedések a kulturált utazás biztosítására Még hat sorsolás le^i ebben az évben 1954-ben az eddig lezajlott há­rom államkötcsönsorsoláson kí­vül még hat alkalommal tarta­nak államkölcsönsorsolást. A kötvénytulajdonosok tehát — jú­lius kivételével — minden hó­napban számíthatnak nyere­ményre. Legközelebb 2 harmadik bé­kekölcsön második sorsolását rendezik meg Kaposvárott. Az állandóan növekvő személy- és áruforgalom nagy feladatok elé ál­lítja a gazdasági vasutakat is. Az év első felében a gazdasá­gi kisvasutak járműveinek szá­ma tizenhat személykocsival és ti­zenhat motoros vontatóval gyarapo­dott. Az új kocsik üzembeállításá­val több kisvasúti vonalon megin­dulhatott a személyforgalom. Szá­mos vonalon a korábbi nyitott, úgynevezett lórék helyett korszerű, új személyszállító kocsikat állítottak üzembe. Továbbfejlesztik a balatonnagy- bereki állami gazdaság területén épülő gazdasági vasúti hálózatot. A fehérvízpusztai üzemegységtől a mintegy négy kilométer távolságra lévő Táska községet bekapcsolják a kisvasúti forgalomba. Az új vohal előreláthatólag még ebben az évben elkészül. A jövő évben különböző vonala­kon előreláthatólag 20—25' megálló­helyen fedett váróhelyiséget létesí­tenek. ; 73.894 forintos selejtkár-mesíta­karítást ért el. A többi brigád is eredményesen harcolt s így az ózdi martinászok 881.337 forint­tal csökkentették az önköltséget. Ugyancsak hozzájárult a sikerhez, Ihogv a kemencekarbantartók, a VKV dolgozói vállalták: az év vé­géig félmillió forinttal járulnak hoz­zá az ózdi kohászok 100 millió fo­rintos önköltségcsökkentéséhez. Ezt úgy érik el, hogy az elhasznált tég­lákat újra beépítik, a zsaluzó anya­gokat és a magnezitszilika habarcs­lisztet gazdaságosan használják fel. De máshol is van mód az önkölt­ség csökkentésére. Antal József acélgyártó az I., II., III. és a IV. számú kemencék olvasztárbrigádjai­val az ötvözőanyagok leggazdaságo­sabb felhasználásával mérsékli az önköltséget. így pl. a szilícium ada­golásának alsó határa 1—1.5 száza­lék. az acélgyártó azonban 1.1 szá­zalékban adagolja a drága Ötvöző anyagot. Ezzel egy adagnál 180 kg szilíciumot takarít meg és a minőségnek sem árt vele. Tíz adagnál 6 200 forint a meg­takarítás. Sok lehetőség Van még az önkölt­ség csökkentésére. A gondos kar- bantartással például martinászaink meghosszabbíthatják a kemencék élettartamát. Egy kemence átépítési költsége közel egymillió forint. Gon­dos körültekintéssel tehát egy év alatt csaknem hárommillió forinttal lehet csökkenteni az acél előállítási költségét. Nagy megtakaritast lehet elérni azzal is, ha a mart nászok nem szórják széjjel, hanem gon­dosan tárolják a kemence kar­bantartásához használt magne­zitszemcsét. A magnezUszcmcse igen drága. Külföldről vásárol­juk és még hozzá elég nehezen. Ha elszórjuk, nemcsak az önkölt­séget növeljük, de annak is k! va­gyunk téve, hogy gyorsan elfogy és nem kapunk eleget. Igen súlyos hiba, hogy az acélmű pódiuma alatt több mázsa magnezit­szemcse hever széjjelszórva. A pó­diumot borító lemezek között hézag van, amelyen lehullik — amellett olvasztáraink is felületesen bánnak az anyaggal. Gondoljanak arra kohászaink, ho­gyan sajnálja, aki építkezik, ha akárcsak 10 téglája is eltörik; hi­Pártélet Előrehaladásunk biztosítéka és az önbírálat Mint ismeretes, pártunk III. kon­gresszusa évekre előre kijelölte ha­zánk fejlődésének útját, a párt és az államépítés, a gazdasági es kul­turális munka alapelveit, ezek köz­vetlen és távolabbi céljait. A nagy erőfeszítéseket követelő feladatokat pártunk csak úgy oldhatja meg, ha tagjai cselekvőén részt vállalnak a nagy munkából: ha minden párt­funkcionárius, aktivista, állami vagy gazdasági vezető jól Ismeri r kongresszus útmutatásait, s ha e célkitűzések sikeres megvalósításá­ra mozgósítani tudja a dolgozó tö­megeket. A párttagság aktivitásának egyik alapvető formája a bírálat és az önbírálat. A kommunista bírálat és önbírálat egyben munkánk ellen­őrzésének és irányításának mód­szere, amely nélkül nem tökélete­sedhetik pártunk vezetése, megre­ked a fejlődés. Éppolyan szükséges tehát a bírálat és az önbírálat, mint az élőlényeknek a víz és a levegő. Igen helyes tehát, hogy pártunk nagy gondot fordít a bírálat és az önbírálat fejlesztésére, bátorítására, szélesítésére. Vannak is ezen a téren eredmé­nyek. Megyénkben különösen a KV 1953 június 27—28-i ülésének hatá­rozata óta van határozott javulás a bírálat és önbírálatban. Ezt bizonyí­tották a májusi taggyűlések is. A párttagok bátran tárták fel a fogyatékosságokat a vezetésben elkövetett hibákat. Arra törekedtek, hogy bírálatukkal megjavítsák a pártszervezet munká­ját. Garadnán például a taggyűlé­sen azért bírálta a tagság a tsz. el­nökét, mert önkényesen intézkedett, figyelmen kívül hagyta a vezetőség többi tagjának és a tagság vélemé­nyét. Lénárddaróc községben pedig a párttagság jogosan azt követelte a pártvezetőségtől, hogy részletesen adjon számot munkájáról. Kérdőre vonták a párttitkárt, Kenosi Imre elvtársat amiatt, hogy már több mint 4 hónapja nincs beszámoló a taggyűléseken. Ezeken a kongresz- szus útmutatásait megtárgyaló tag­gyűléseken párttagjaink érezték, hogy nemcsak joguk, hanem köte­lességük bírálni: — elvárják tőlük a bírálatot. A pártdemokrácia érvé­nyesülése eddig példátlan aktivitást váltott ki a tagságból, következmé­nyeként és jeleként a pártszerveze­teinkbe áramló új levegőnek. De a bírálat és önbfrálat elmélyí­téséért még sokat kell tenni. A ja- vúlás ellenére még mindig előfordul a bírálathoz való felemás viszony. Egyes vezetők szeretnek élesen bí­rálni — mint a kurityáni bánya- vállalat igazgatója, Lengyel András elvtárs is — de nagyon nem szere­tik, ha őket bírálják: a bírálatot csaknem minden esetben visszauta­sítják. A kommunista vezetők csak úgy végezhetnek . jó munkát, csak úgy aktivizálhatják a párttagságot, ha környezetükben biztosítják a szabad véleménynyilvánítást. A jó vezetőnek tudnia kell, hogyan éreznek, gondolkodnak a kommunisták, mit kívánnak a tömegek, az egyszerű emberek. Sajnos vannak olyan vezetők, akik megfeledkeztek arról, mit várnak tőlük a dolgozók. Ilyen többek kö­zött a sajószentpéteri üveggyár igazgatója, Márkus József elvtárs is. Helytelen magatartásáért az „Észak- magyarország1' június 16-i számában megbíráltuk. Márkus elvtárs — ahelyett, ‘hogy okult volna hibáiból, igyekezett volna magatartásán vál­toztatni — megsértődött és beadta lemondását. Ez nem más, mint a bírálat semmibévétele, a hibák ki­javítása elől való megfut&modás. Helyesen tenné a boldogkőváral­jai bányaüzem vezetője, Kürti Já­— a bírálat nos elvtárs is, ha felhagyna kiski- rálykodó viselkedésével és biztosí­taná a munkások törvényben elő­írt jogait. A pártszervezet vezetősé­ge ugyan mór többször felhívta érre figyelmét, a bírálat után azonban még neki állt feljebb. Basáskodó magatartását odáig vitte, hogy a já­rási pártbizottságtól kiküldött mun­katárssal még csak szóba se állt. Ezek és a hozzájuk hasonló veze­tők véssék jól emlékezetükbe, hogy a párt és az állam bármely poszton álló vezetőjét csakis a dolgozó töme­gektől jövő bírálat, a tömegek vé­leményének, kritikájának meghall­gatása és tettekre váltása óvhatja meg a komoly hibák elkövetésétől. Nem egyszer tapasztaljuk, hogy még mindig vannak olyan vezetők, akik gyalázatos módon megtorolják, sőt üldözik a bírálókat. A megyei KISZÖV elnöke. Heréd! Kálmán például a kisipari termelőszövetke­zetekből több vezetőt — így Friss Lászlót, a miskolci fényképész ktsz elnökét, Tari Dezsőt, a miskolci cipő ktsz elnökét •— és több kommunis­tát azért váltatott le, vagy bocsátta­tott el, mert nyiltan, őszintén fel­tárták hibáit, hogy bírálni merték. Ugyanez történik a sátoraljaújhelyi húsipari vállalatnál is. ahol az igaz­gató igyekszik megtorolni a bírála­tot, s a pártszervezet — ahelyett, hogy harcolna a bíráló elfojtójával — mindezt eltűri. Pártszervezeteinknek élesen fel kell lépniök a bírálat eifojtóiva! szemben. A bírálat megtorlása — amint azt szervezeti szabályzatunk rögzíti — összeegyezhetetlen a párthoz való tartozással. Ugyancsak alapvetően fontos, hogy a kommunisták őszintén, szé­pítés nélkül elismerjék saját hibá­jukat. Az önkritika még nem erős oldala pártszervezeteink vezetőinek és tagságának, de tegyük hozzá: az állami és gazdasági vezetőknek sem. Gyakran tapasztaljuk, hogy a veze­tők és egyszerű párttagok húzódoz­nak hibáik feltárásától. Bánrévén például a legutóbbi taggyűlésen a párttitkár, Murányi Tibor elvtárs azért nem engedte, hogy a taggyű­lésről jegyzőkönyvet vezessenek, mert nem akarta, hogy a felsőbb szervek megtudják hibáit. Pedig a vezetőknek és minden egyes párt­tagnak állandóan vizsgálniok kell, hogy helyes irányban halad-e mun­kájuk, helyesek-e cselekedeteik? Hogyan is mehetnénk előre, ha nem keresnénk szüntelenül azt, hogy mi­ben hibáztunk? Csak öntelt ember gondolhatja, hogy soha nem véti el a lépést: a kommunistáknak tudnia kell, hogy a munkában mindig vannak gyenge pontok. s ezek megvilágítása segít bennün­ket a tökéletesebb munkához. Lényegében a bírálat elfojtását je­lenti az is, hogy ha elsiklanak a bí­rálat felett, ha tovább tűrik a hi­bát. Sárazsadány községben a párt­vezetőség szinte minden taggyűlé­sen önbírálatot gyakorol, hogy nem hajtotta végre a taggyűlés határoza­tát. A párttagok — például Benkő István elvtárs — ki is jelentette: „Minek bíráljak, hiszen annyit ér az, akár a falra hányt borsó". Azok a funkcionáriusok, akik percenként hajlandók „önkritikát gyakorolni1“, akik csak ígérgetnek, de Ujjúkat sem mozdítják a bírálat megvalósí­tásáért — semmibe veszik a jószán­dékú bírálatot, s ha burkoltan is, de elfojtják a bírálatot. A hiba fel­tárása nem öncél, csak a fogyaté­kosságok kijavítása viszi előre ügyünket. A párttagság aktivizálásának köz­ponti kérdése a pártdemokrácia fej­lesztése, a kritika és önkritika erő­sítése. Erre van elsősorban szükség ahhoz, hogy pártszervezeteink ered­ményesen oldják meg azokat a nagy és sokoldalú feladatokat, amelyek elé pártunk III. kongresszusa állí­totta őket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents