Észak-Magyarország, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-25 / 122. szám

4 ÉSZAKMAGYARORSZAG Kedd, 1951. május 25. A Magyar Dolgosók Pártja Központi Vezetőségének beszámolója (Folytatás a 3. oldalról.) lis felmérése alapján kell fejleszte­ni az ipari termelést, továbbfejleszt­ve a termelési eszközök termelését, biztosítani kell az első ötéves terv­időszakhoz képest a könnyűipar és élelmiszeripar termelésének meg­gyorsítását, gyorsabb ütemben és na­gyobb mértékben kell fejleszteni a lakosság ellátását szolgáló fogyasztá­si cikkek gyártását nemcsak a köny- nyű- és élelmiszeriparban, hanem a nehéziparban is. Biztosítani kell a szocialista fel­halmozás olyan alapvető forrásait, mint a munka termelékenységének emelése, a termelés, az építkezés, a szállítás, az áruforgalom önköltsé­gének, illetve költségének, valamim az igazgatás költségeinek csökken­tése, a pazarlás, a fölösleges kiadá­sok megszüntetése és különösen a legszigorúbb takarékosság, nemcsak a népgazdaságban, hanem a népi de­mokrácia minden területén. A második ötéves terv az ipar­ban. a mezőgazdaságban, a közle­kedésben, az áruforgalomban a mi­nőségi munka, a minőségi színvonal emelésének terve legyen. A máso­dik ötéves tervben a termelésben, a szállításban és a termelt javak for- galombahozatalánál fokozottabb mértékben kell érvényesíteni a kor­szerű technika, tudomány és gazda­ságosság szempontjait. A második ötéves terv időszaká­ban meg kell változtatni az első öt­éves terv időszakához képest a fel­halmozás és a fogyasztás arányát, a fogyasztás, mindenekelőtt a dolgo­zók közvetlen fogyasztása javára. Hymodon is biztosítani kell, hogy a lakosság életszínvonalának emelése a tervben előírt mértékben megva­lósuljon. A második ötéves tervidőszakban a népgazdaság fejlesztését elsősor­ban nem nagyszámú új üzem létesí­tése, hanem főként a meglévő ter­melő és szállító apparátus fokozot­tabb és gazdaságosabb kihasználása, s a közlekedési hálózat, mindenek­előtt a vasút korszerűsítése révén kell megvalósítani. A második ötéves tervidőszakban biztosítani kell, hogy iparunkhoz, különösen vaskohászatunkhoz és gépgyártásunkhoz szükséges legfon­tosabb nyersanyagok, a koksz és a vasérc eddiginél nagyobb hányadát magunk termeljük. Kulcskérdésként kell kezelni és véglegesen meg kell oldani a lakosság, a népgazdaság és az ipar zavartalan ellátását villa­mosenergiával, fémmel, folyékony üzemanyaggal, a termelés megfelelő fokozása révén. A második ötéves terv időszaká­ban meg kell erősíteni és tovább kell fejleszteni — a reális szükség­letnek és a népgazdaság teherbíró- képess’égének megfelelően — hon­védelmünket és államvédelmünket. A második ötéves terv irányelvei­nek megállapításánál és a terv ki­dolgozásánál nagyobb mértékben kell számolni országunk sajátossá­gaival, természeti, gazdasági adott­ságaival, a népgazdaság különféle ágainak hagyományaival, a rendel­kezésre álló szakképzett munkaerő­vel és műszaki káderekkel, mint az első ötéves tervnél történt. Mjnde- nekelőtt a népgazdaság azon ágait kell fejleszteni, melyeknek fejlesz­téséhez országunk megfelelő alapok­kal rendelkezik, nyersanyagban, ta­pasztalatban. szakképzett munka­erőben, s amely termelési ágaknak fejlesztése leginkább megfelel né­pünk életérdekeinek. A második ötéves terv megvaló­sításának eredményeként a je­lenleg elmaradt mezőgazdaság felzárkózik a szocialista iparhoz, a népgazdaság egészében ural­kodóvá válik a termelés szocia­lista rendje, általánosan érvény­re jut népgazdaságunkban a szo­cializmus alaptörvénye. Mindezzel lerakjuk a szocializmus alapjait országunkban. (Hosszantar­tó, lelkes taps.) IV. A népi demokrácia társadalmi és államrendjének további megszilárdulása Szocialista építésünk és népgazdasá­gunk növekedése természetszerűleg ki­hatott társadalmunk fejlődésére is. Ezt a fejlődést az jellemzi, hogy gyorsan ■'« a dolgozók száma, ezen belül még gyor­sabban nő az ipari munkásság és az ér­telmiség, viszont a szocialista iparosítás és a mezőgazdaság gépesítésének hatá­sára csökken a parasztok szánta. Számszerűleg ez a fejlődés abban mu­tatkozik meg, hogy 1949 január elsejétől 1954 január elsejéig az ország összes ke­leseinek száma 3,910.400 főről 4 mil­lió 400.000 főre nőtt, azaz 489 000 fővel, 12.5 százalékkal emelkedett. Ugyanezen időszak alatt az ipar és a kereskedelem államosítása,, valamint a termelőszövetke­zetek fejlődése következtében a szocia­lista szektor keresőinek szánta 1,170.100 főről 2.946.400 főre, 1,776.300 fővel, 151.8 százalékkal emelkedett. A parasztok száma ezidő alatt 230 ezerrel, 11.7 százalékkal csökkeni. E csökkenésben a túl­zott iparosítás szívó hatása is mutatkozik. A bérből élő fizikai munkások száma ez öt év alatt 1.200.000 főről 1,660.000 főre. tehát 460 ezerrel, több mint 38 százalékkal emelkedett. Az értelmiség számszerű fej­lődésére bizonyos támpontot ad az a tény, hogy jelenleg ötször annyi az egyetemi és főiskolai hallgatók száma, mint 1938-ban volt. Nem kétséges, hogy társa­dalmunk leggyorsabban növő ré­tege az értelmiség, ez a jelenség a szocialista fejlődés velejárója, egyben mutatója egész népünk kulturális színvonala emelkedé­sének. Önálló kisiparos ez év január­jában nem egészen hatvanezer volt, önálló kiskereskedő 4600. Az egyénileg dolgozó parasztok, az önálló kisiparosok és kiske­reskedők ez év január elsején 17.000 munkást és alkalmazottat foglalkoztattak. Az önálló kisipa­rosok a nemzeti jövedelem 0.7 százalékát termelték, a kereske­dők a kereskedelmi forgalom egy százalékát bonyolították le. A felsorolt számok azt mutat­ják. hogy az utolsó öt év alatf tovább erősödött és növekedett a népi demokrácia szocialista alapja, tovább csökkentek a ka­pitalista maradványok, ami a magyar dolgozó nép egységének és összeforrottságának további megszilárdítását eredményezte. Ez az egység nyilvánult meg a múlt évi országgyűlési választá­sokon, ahol dolgozó népünk szin­te egyemberként sorakozott fel a népi hatalom célkitűzései mögé. Az elmúlt esztendők legfonto­sabb változása az ipari munkás­ság «zárnának, súlyának és je­lentőségének megnövekedése. Ezt a munkásosztályt, egyre inkább a népi demokrácia*, a-saootalisía. építés neveli és formálja. A mun­kásosztály fiai elölt szabad ma minden pálya. A magyar munkás­osztály a szocialista iparosítás következtében megerősödött, kon­centrálódott, vonzóereje meghat­ványozódó) t s most már nem­csak történelmi szerepénél, de műveltségénél és számánál fog­va is hivatott vezető, hegemon erő hazánkban. (Taps.) Megváltozott a dolgozó pa­rasztság is. Egyrésze a termelő- szövetkezetek útján már meg­kezdte a szocializmus építését a falun ős az ipari munkásság­gal vállvetve erősíti népi demo­kráciánk alapjait s szorosabbra fűzi a munkás-paraszt szövetség szálait. Az egyénileg dolgozó parasztság is más, mint a felsza­badulás előtt volt. Népi demo­kráciánk vívmányainak, nemze­tünk gazdasági és kulturális eredményeinek a parasztság is egyenjogú részese és élvezője. Ennek megfelelően az egész dol­gozó parasztság ma gazdagabb, politikusabb, műveltebb, igénye­sebb. Megnőtt szemhatára s ma jobban értékeli, mint bármikor azelőtt, a munkás-paraszt szö­vetséget. Az új szakasz politiká­ja, mely a mezőgazdaság fej­lesztésével kapcsolatban az egész dolgozó parasztságnak se­gítségére siet, meggyőzte az egyénileg dolgozó parasztokat arról, hogy a párt és a kormány felismeri, őszintén feltárja és kijavítja a hibákat, melyeket a gazdaságpolitikában elkövet élt s ezzel újra szorosabbra fűzi a munkás-paraszt szövetséget. A mi viszonyainkra is áll az, amit Lenin az orosz parasztság­ról mondott: „A parasztság elé­gedetlen lehet hatóságaink mun­kájának egyik vagy másik rész­letével, léhetséges, hogy panasz­kodik rá. Ez természetesen lehet­séges, és elkerülhetetlen, mert apparátusunk és állami, gazda­sági szervezőiünk még túlságo­san rossz ahhoz, hogv ennek elejét vegyük, de mindenesetre teljesen kizárt, hogy komolyan elégedetlen legyen velünk _ az egész parasztság." (Lenin művei 33. köt. 424. old.)’ A mi parasztságunk elégedet­lensége is hasonló. Bosszantja, ha a tanács ridegen bánik vele ha a bürokrácia zaklatja, ha a szövetkezetben nem tudja meg­vásárolni azt, amire szüksége van. De ha ez a parasztság a múltra gondol, a Horthy idők három millió koldusára, az em­bervásárok megalázott' népére, a csendőr, a szolgabíró és a nagy­birtok uralmára, a kulák basás- kodáew«,. fuva, i*ra»a*i előtt zárva volt a felemelkedés minden útja, hogy ő is, gyerme­kei is ki voltak rekesztve a kul­túrából, a nemzet életéből, hogy n.aga a paraszt név is megvetést és elnyomottságot fejezett ki s összehasonlítja mindezt a jelen­nel, úgy a választás nem kétsé­ges: azok oldalán áll, akik az át- kos múlttól megszabadították. A parasztság túlnyomó többsége azt a népi demokráciát választja, mely szélesre tárta előtte kapuját, mely megbecsüli őt és munkáját és bevonja minden területen az állam- épités minden ágában. A parasztság saját tapasztalatá­ból meggyőződött róla, hogy a tőkés diktatúránál sokkal jobb a népi demokrácia, a proletárdik­tatúra s e meggyőződése mellett szilárdan kitart. (Hosszantartó lelkes taps.) Értelmiségünk zömének nin­csenek már kételyei arra nézve hogy megtalálja-e helyét a népi demokráciában, bár egv kis része még visszafelé tekint. A régi ér­telmiség túlnyomó többsége meggyőződött róla, hogy a népi demokrácia nagyra értékeli megbecsüli a hazájához hű értel­miség munkáját, olyan lehetősé­geket nyújt képességei kifejlesz­téséhez, amiről a tőkés időben szó sem lehetett. A népi demokrácia jó munká­jának hatására azoknak a polgá­ri elemeknek jelentékeny része mely kezdetben kritikusan, sőt el­lenségesen nézte az új fejlődést becsületesen beilleszkedett az építés munkájába. Minél egységesebb és .szilár­dabb a népi demokrácia társa­dalmi és állami rendje, annál szukebb területre szorulnak össze a megvert régi. tőkés rend olyan maradványai, melyek nem tanulnak a fejlődésből s válto­zatlanul ellenséges magatartást tanúsítanak: volt gyárosok, ban­károk, nagykereskedők, speku­lánsok, kulákok, kártevők, a nóp- vagyon meglopói, a szocialisla építés szabotálói. Ezek az elemek itt nyüzsögnek köztünk, nem fe­lejtették el a múltat’, nem tették le a fegyvert, nem adták fel a re­ményt, hogy külföldi segítséggel még visszanyerjék elvesztett ha­talmukat. De a népi demokrácia növekvő ereje óvatosságra kény­szeríti őket; sokan közülük már elhelyezkedtek a különböző intéz­ményekben, vállalatoknál, az építkezéseken, az állami gazda­ságokban, s onnan folytatják most már mint „dolgozók", szí­vósan, alattomosan aknamunká­jukat a népi demokrácia aláásá- sára. Az osztályharc tapasztala­tai azt, mutatják, hogy az ellen­ség fokozódó elkeseredéssel védi még megmaradt területét és így megpróbálja visszanyerni azt, amit elvesztett'. Ebben a törekvésben támogatják az imperialisták, akik százféle úton- módon sietnek szorongatott ügynö­keik segítségére, bátorítják őket, megpróbálnak nyomást gyakorolni társadalmunkra, hogy ezzel is köny- nyítsen hazai cinkosaik helyzetén. Ezt tapasztalhattuk a múlt évben, amikor az ellenség az olyan helyes intézkedéseket, mint az amnesztia, az internálások megszüntetése, a begyűjtési és adóhátralékok elen­gedése, azonnal igyekezett félrema­gyarázni, a maga hasznára fordíta­ni és úgy beállítani, hogy e rend­szabályok a népi hatalom gyenge­ségének a jelei. A kulákok a falun rögtön aktivizálódtak, támadást kezdtek a termelőszövetkezetek el­len, arra biztatták a parasztságot, hogy ne teljesítse a beadást, ne fi­zessen adót, s akkor az idén is el fogják engedni. A gyárakban meg­búvó ellenség a tervteljesítés, a munka- és termelési fegyelem el­len agitált. Az ellenség agitációját megköny- nyítette, hogy pártszervezeteink, ta­nácsaink, állami szerveink megen­gedhetetlen liberalizmust tanúsítot­tak ebben a helyzetben és nem lép­tek fel kellő eréllyel az ilyen jelen­ségekkel szemben. Az ilyen ellensé­ges támadások és kísérletek vissza­verése nemcsak állami feladat, sőt gyakran az állam el sem tudja vé­gezni, mert nem egyszer olyan álcá­zott formában jelentkezik, melynek leleplezését csak politikai eszközök­kel, párttagjaink és pártszerveze­teink, de a népi demokrácia minden hívének felvilágosító munkájával lehet elérni. Jóidéig azonban sajtónk és agitációnk túlságosan aláhúzta mindazt, amit a párt és a kormány intézkedései nyújtottak, de elhanya­golta annak kihangsúlyozását, hogy a nép anyagi jólétének emelke­déséhez elválaszthatatlanul hoz­zátartozik »z állampolgári fegye­lem megszilárdítása, az állam­polgárt kötelességek teljesítése, valamint a kártevők, a rendbon' Némi javulás ezen a téren csak az utolsó időben mutatkozik, de köz­ben az ellenséges aknamunka elég komoly károkat okozott népi demo­kráciánk politikai és gazdasági éle­tében. Pártszervezeteinknek, párttagjaink­nak, a népi demokrácia minden hí­vének résen kell lennie és éberen kell őrködnie, hogy az osztályellen- ség bármilyen megnyilvánulását azonnal felismerje és visszaverje. Az éberséget a népi demokrácia jelenlegi tójlődési szakaszán tehát fokozni kell. De ugyanakkor vigyáz­ni kell arra, hogy ez az éberség ne öltse fel általános bizalmatlanság és gyanakvás formáját azokkal szem­ben, akik a felszabadulás előtt nem álltak a mj oldalunkon, vagy a Horthy-rendszer különböző szerve­zeteinek voltak tagjai. A felszaba­dulás óta eltelt évek eredményei —■ mint mondottuk — az ilyen embe­rek zömét meggyőzték a népi demo­krácia igazáról. Közülük nagyon so­kan a népi hatalom híveivé váltak, őszintén együttműködnek velünk a szocializmus építésén. Ugyanakkor gyakran tapasztalható, hogy azok az elvtársak, akik a párt vagy állam területén kádermunkával foglalkoz­nak. ezt a fontos tényt nem egyszer figyelmen kívül hagyják és ezzel el­taszítják az átnevelődő, hozzánk fejlődő kádereket. Az éberséget nem egv elvtárs túlzott bizalmatlanság­gal, gyanakvással helyettesíti, s ilyen esetekben a káderekkel való foglalkozás szinte a kihallgatás, vagy a nyomozás jellegét ölti fel, s több kárt okoz, mint hasznot. Az éberség eltorzulása mutatkozik az olyan káderes, vagy személyzeti osz­tályvezető munkájában is, aki az új erők munkábaállításánál elsősorban a saját biztonságát tartja szem előtt akit folyton gyötör a félelem, hogy hátha melléfog, s akkor őt fogják felelősségre vonni, s ezért annyira óvatos, hogy túlzott elővigyázatos­sággal visszaveti, hátráltatja az elé­je kerülő káderek fejlődését. Ki kell küszöbölnünk az ilyen jelensé- geket, melyek zavarják az annyira szükséges, helyes éberséget, s ugyanakkor nehezítik, hogy a népi demokrácia minden polgárát oda tud­juk állítani, ahol a legeredménye- sebben dolgozhat a szocializmusért. Népi demokráciánk társadalmi és údamrendjének további megszilár­dulásával párhuzamosan erősödik honvédségünk is, hazánk független­ségének, békés építőmunkánknak ore és biztosítéka. Növekszik a hon­védség egészséges harci szelleme, tudása, fegyelme, ütőképessége. A népi demokrácia egyik fontos fel­adata a fejlődése erőteljes támogatá­sa: az ifjúság hazafiságra nevelésé­nél ennek megfelelően ki kell emel­ni a honvédelem fontosságát és je­lentőségét. (Taps.) Rákosi elvtárs ezután a tanácsok munkájával foglalkozott, majd így folytatta: a népi demokrácia mostani fej­lődési szakasza új tartalmat, új lehetőséget és új jelentőséget ad a Népfrontnak. Ez év végén lejár a helyi tanácsok négyéves mandátuma és az új taná­csok megválasztása csakúgy, mint a múlt évi országgyűlési választások és a kormány megalakítása, a Nép­front jegyében fog lefolyni. Ez a Népfront, mely természetesen nem jelenti a régi pártkoalició felújítá­sát, pártunk vezetésével a szakszer­vezetektől a termelőbizottságokig, a meglévő tömegszervezeteket fogja össze. A Népfront, mint a legszélesebb tömegeket átfogó társadalompolitikai szerv jelentékeny mértékben elő fogja segíteni nemzetünk politikai és morális egységének további megszi­lárdulását és nagy lépést jelent elő­re a szocializmus építésének útján, (Lelkes taps.) V. A népi demokrácia kulturális fejlődése Általános fejlődésünk eredményei e területen is megmutatkoznak. Né­pi demokráciánk kulturális eredmé­ny ei fokozatosan megváltoztatják népünk világnézetét, kiszélesítik műveltségét, emelik öntudatát, gaz­dagabbá, sokoldalúbbá teszik életét. Néhány kiragadott számadat szem lélteti a fejlődést. 1938-ban 8152 mű jelent meg nyomtatásban, 17.272.000 példányban, 1953-ban 18.767 mű 51.079.000 példányban. A rádió elő­fizetők száma 1938-ban 419.200 volt, jelenleg meghaladja az egymillió- egyszázezret. A rádió különösen a falun terjed. Már folynak a magyar televízió kísérleti adásai is. Népünk műveltségének kiszélese­dését legjobban a közoktatásügy fej­lődése tükrözi. Jelenleg háromszor annyi tanuló szerzi meg az általános iskola nyolc osztályának megfelelő képzettséget, mint a háború előtt. Ugyancsak háromszorosára emelke­dett a középiskolások és ötszörösére az egyetemi és főiskolai hallgatók száma. A közép- és főiskolai diá­kok többsége munkás és paraszt származású: népi demokráciánk megteremti saját értelmiségét. A lakosság növekvő kulturális igényei megkövetelik a közoktatás- ügy minőségi fejlesztését. Minde­nekelőtt ki kell szélesíteni és meg kell szilárdítani az egész közoktatás alapját: az általános Iskola rendsze­rét. Különösen a falusi és tanyai is­kolák fejlesztésével kell meggyorsí­tanunk a szaktanerőkkel ellátott nyolcosztályos általános iskola tel­jes kiépítését az egész országban. A művelt, kulturált, a városi lakosság­hoz hasonlóan széleslátókörü, öntu­datos parasztság a falu szocialista fejlődésének elengedhetetlen felté­tele. Az alsófokú oktatás fejlesztése kapcsán nem egyszer találkozunk olyan véleményekkel, mintha most az általános iskolák mögött másod­rendű kérdésként kívánnánk ke­zelni a felsőoktatás ügyét. Erről tei- mészetesen szó sincs. A szocializ­must építő Magyarországnak a jövő­ben nem kevésbé, hanem nagyohb mértékben lesz szüksége.középiskolai és egyetemi képzettségű szakembe­rekre, Egy pillanatra sem tévesztjük szem elöl, hogy az egyetemi hallga­tóság munkás, paraszt többsége az oktatásügy demokratizálásának leg­alább oly nagy, vagy nagyobb diada­la, mint az általánossá tett általános iskola. Az általános iskola nyolc osztálya nemcsak cél, hanem eszköz is: a legtehetségesebb fiatalok szá­mára út a közép- és főiskolai mű­veltség felé. Továbbra is teljes mér­tékben időszerű a magasabbfokú ok­tatás fejlesztése, de a jelen helyzet­ben nem a mennyiségen, hanem a minőségen van a hangsúly! Az oktatás ismeretközlő feladatai mellett előtérbe kell állítani az is­kola nevelő feladatait. Ahhoz, hogy pedagógusaink megfelelhessenek a fokozódó ko­tok. « szabotálok leleplezés« fcy petelmenseeknek,-a család,» t»*a sadalom részéről nagyobb támo­gatásra és megbecsülésre van szükségük. Az oktatás tartalmát tekintve az tárgyi ismeretek szilárd kialakítása mellett nemzeti kultúránk értékei­nek: a magyar nyelv, irodalom és történelem oktatásának elmélyítésé; . re kell törekedni. A népi demokrácia jó munkájá­nak eredményei mutatkoznak meg a testnevelés, a sport fejlődésében és azokban a sikerekben, melyeket a magyar sportolók a nemzetközi ver­senyeken elértek. Ezek a sikerek erősítik a népek békés együttélésé­nek szellemét és növelik a rokon- szenvet nemcsak a magyar népi demokrácia, de az egész béketábor iránt. (Lelkes taps.) Ifjúságunk hazafias nevelését nemzeti művelődésünk és törté­nelmünk gazdagabban feltárt örökségével kell megalapozni. *z iskolai oktatómunka helyesen hangoztatja, hogy büszkék va­gyunk Budai Nagy Antal, Dózsa György, Hunyadi János, Zrínyi Miklós, Thököly Imre, Rákóczi Ferenc, az 1848 és az 1919 hősi hagyományaira, melyek mind egy-egy lépést jelentettek né­pünk évszázados felszabadító harcában. A történelmi fejlődés azonban nemcsak forradalmi ug­rásokból, hanem a forradalmat előkészítő békés fejlődés, a re­formok szakaszaiból is all, ame­lyeknek meg vannak a maga hő­sei. Oktató munkánk foglalkoz­zon ennek megfelelően Apáczai Cseri János, Tessedik Sámueb Bolyai Farkas, Széchenyi István, Eötvös Lóránd és a magyar tár­sadalmi haladás, a magyar t*i domúny és technika más úttörői­vel is. Túl a közoktatás kérdésén, hadd szóljak ezzel kapcsolatban néhány szót népünk hazafias ne­veléséről. A szocialista hazasze­retet népi demokratikus hazánk szeretető nálunk egyre szélese­dik és mélyül, de még nem hatja át kivétel nélkül az egész dolgo­zó népet. Oktatásügyünk, tan­könyveink előreszaladnak, ha ez­zel nem számolnak. De annál inkább építhetünk az egész nép­ben régtől élő demokratikus ha­zaszeretet hagyományaira és azokra a nagv eredményekre, amelyeket tíz év alatt e hazafias eszmélyekből máris valóravál- toUunk. A szülőföld, a haza sze­retet«, felvirágzása és békéjének védelme kivétel nélkül mindenkit' mellénk állít, aki büszke arra, hogy a haza végre szabad, mű­velt és erős. Az a mélyreható változás, mely az utolsó években a népi demo­krácia minden területén végbe­ment, fejlesztőn hatott a tudó» (Folytatás as & oldalon*

Next

/
Thumbnails
Contents