Észak-Magyarország, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-25 / 122. szám
Kedd, MM, májra 36. fSTÄOCRrrxiWRSZÄe 3 A Magyar Dolgozók Páríja Központi Vezetőségének beszámolója (Folytatás a Z. oldalról.) munkásoknak és alkalmazottaknak közel fele, fizetésemelésben részesültek, illetve részesülnek jaz év folyamán. Emelkedett a munkás-nyugdíjasok nagyrészé- nek nyugdíja is. 1954. első felében a lakosság 8.6 milliárd forinttal több árut (kap fogyasztásra és fog ténylegesen fogyasztani, mint ameny- nyit kapott és fogyasztott 1953. (első felében. Ez azt jelenti, hogy hazánk minden lakosa, beleértve p csecsemőket is, 1954. első felében 375 forint értékkel több 'árut fogyaszthat, mint amennyit fogyasztott a múlt év első felében. Érezhető a javulás a termelés- benT a munkások, a műszaki ér- Kelmiség magatartásában, hangulatában is. Munkásosztályunk, s vele kéz 1 a kézben műszaki értelmiségünk ! hitet tett pártunk, kormányunk 1 helyes politikája, népi demokrá- ' ciánk mellett, amikor ez év már- 1 ciusában nagyszerű munkalen- diilettel behozta a januári és a februári lemaradás jelentős részét, majd a kongresszusi verseny során újabb győzelmek sorozatát aratta a termelés frontján. (Taps.) Munkásosztályunk és műszaki 'értelmiségünk patronázsmozgal- ma a gépállomások és a termelőszövetkezetek műszaki-gazdasági megsegítésére, amely mozgalom Központi Vezetőségünk már említett határozatai nyomár bontakozott ki, felemelő, s egyben rendkívül hathatós megnyilvánulása a munkás-paraszt szövetségnek és e szövetségen belül a munkásosztály vezető szerepének. Munkásosztályunk megértette, hogy mezőgazdasági nagy- és kisgépek gvártása, a fogyasztási cikkek előállítása jelenleg egész politikánk egyik jközponfi kérdése, s nagy lelkesedéssel teljesíti a tervet és a legtöbb esetben a terven felül vállalt kötelezettségeket is. Ugyanekkor azonban azt' is meg kell állapítani, hogy az ipari termelés terén még távolról sin- tsen nálunk minden rendben. Az első és legfontosabb kér- Hés, 'a munka termelékenységének: s_ ezzel egviitt. az önköltség alakulásának kérdése, mert e két kérdés a legszorosabban összefügg egymással. A dolgozók, elsősorban az ipari munkások anyagi életszínvonala emelésének legfontosabb eszköze a jövőben is az árleszállítás lesz. Az árakat azonban csak akkor lehet leszállítani, ha előzőleg nőtt a termelékenység és csökkent az önköltség. Munkásosztályunk, műszaki értelmiségünk nem szavakban, de tettekkel támogatja politikánkat! Ezt nem egy esetben bebizonyította. Tőlünk, a mi helyes szervező vezető munkánktól, politikai tömegmunkánktól, a gazdasági és pártpolitikai munka, a vezetés színvonalának emelésétől függ, hogy ez a támogatás mihamarabb a munka termelékenységének lényeges emelkedésében és az önköltség csökkenésében jusson kifejezésre. A termelékenység elégtelen emelkedésének és az önköltség nem kielégítő alakulásának egyik legfőbb oka az, hogy vállalati igazgatóink, sőt minisztériumi vezetőink többsége még mindig csak a tervek meny- nyiségi teljesítésével törődik, de elhanyagolja a gazdaságosság kérdését, s hogy még mindig nem tudtunk példás rendet és szigorú fegyelmet teremteni üzemeink nagy részében, pedig a dolgozók zöme ezt egyenesen követeli tőlünk. Ideje végetvetni e tűrhetetlen állapotnak, ideje, hogy a kommunisták, s általában a gazdasági vezetők — nagyok és kicsinyek egyaránt — a dolgozók tömegére támaszkodva, szigorú rendet és fegyelmet teremtsenek a termelésben. Növelni kell a gazdasági vezetők felelősségét, s ennek érdekében meg kell szigorítani a felelősségrevonást az elkövetett hibákért és mulasztásokért. Az önköltség csökkentésének egyik legnagyobb akadálya az iparban és egyebütt a számunkra egyébként is nehezen biztosítható anyagok megengedhetetlen pocsékolása és a gyártási selejt magas mértéke. Az anyaggal való takarékosság, ami a gazdasági vezetők és a műszakiak, valamint az összes dolgozók legsajátosabb érdeke, valamint a gyártási selejt lényeges csökkentése alapvető feltétele annak, hogy megvalósítsuk következetesen pártunk politikáját, melynek legfőbb célja a dolgozó nép jólétének növelése. A következő években népgazdaságunk fejlődésének üteme attót is függ, hogy milyen mértékben tudjuk külkereskedelmi forgalmunkat növelni. Népgazdaságunkban a dolgozók közvetlen anyagi érdekeltségét még nem tudtuk fejlődésünk emelőjévé tenni. Nálunk még előfordul, hogy a munkás gyakran többet keres, ha nagymennyiségű selejtet gyárt, mintha kevesebb, de kitűnő minőségű árut termel. Az igazgató, sőt az üzem egész prémiumban részesülő személyzete gyakran jobban jár. ha a vállalat túlteljesíti tervét olyan áruból, amelyre a népgazdaságnak nincs szüksége, mintha valamivel kisebb termelést tud csak elérni a népgazdaság számára fontos, vagy nélkülözhetetlen cikkekből. Végül, de nem utolsó sorban, ipari termelésünknek egyik alapvető hiányossága, hogy az utóbbi években nem fordítottunk elég figyelmet a termékek minőségére. Most, amikor lényegesen csökkentettük a termelés emelkedésének ütemét, amikor megszűnt a terv túlfeszítettsége, elérkezett az ideje annak, hogy komolyan kézbevegyük termékeink minősége megjavításának kérdését. Erre most megvan minden reális lehetőség, Tőlünk, csakis tőlünk, a felső és az alsó vezetéstől függ, hogy a termelést olyan magas színvonalon szervezzük meg, amely biztosítja, hogy a magyar ipar úgy belső használatra, a lakosság számára, mint kivitelre kiváló minőségű termékeket adjon! (Taps). Nyíltan meg kell mondanunk, hogy bár a lakosság lényegesen több árut kap. mint tavaly, még nem tudjuk az összes igényeket kielégíteni. Hiány van sertéshúsban és nem teljesen kielégítő a tejellátás. Kevés a lakosság rendelkezésére álló bútor, építőanyag, motorkerékpár, noha ezekből a cikkekből is lényegesen többet hozunk forgalomba, mint _ tavaly. A fogyasztási cikkek minőségének emelésére irányuló erőfeszítéseink eredményeivel sem lehetünk megelégedve. Lakásépítésünk, növekvő üteme ellenére, elmarad a szükséglettől. Nem javult kielégítően, különösen Budapesten a dolgozók közlekedése. Mindent meg kell tennünk, hogy e hiányokat minél hamarabb kiküszöböljük. Mezőgazdaság Ami a mezőgazdaságot és a dolgozó parasztságot illeti, itt is komoly változások következtek be múlt év júniusa óta. Mindenekelőtt: a párt és a kormány politikájának hatására, a megvalósított határozatok és intézkedések eredményeképen megnövekedett a parasztság jövedelme is. A párt határozatainak megfelelően a kormány mérsékelte és évekre előre megállapította a parasztság beadási kötelezettségét _ és fokozott kedvezményeket biztosított a beadásnál a termelőszövetkezeteknek. A kormány megszüntette azokat az intézkedéseket, amelyek korlátozták a parasztságot abban, hogy fölöstenményeit és termékeit szabadon értékesíthesse. Ugyancsak pártunk kezdeményezésére a kormány felemelte a termelési szerződéssel termelt növények árát, megjavította a termelési szerződések feltételeit, biztosította a szerződés- kötés teljes önkéntességét. Tekintettel az 1952. évi rendkívül aszályos esztendőre, a kormány nagymértékben elengedte a dolgozó parasztoknak, s különösen a termelőszövetkezeteknek adó-, beadási és gépállomási díjtartozásait. A mezőgazdaság beruházásai az előző évhez képest 1954-ben mintegy 45 százalékkal emelkedtek, ugyanakkor, amikor az egész népgazdaságba beruházott összeg az előző évhez képest jelentősen csökkent. Mindezen rendszabályoknak és_ a párt és a kormány egész politikájának eredményeként, amelyet dolgozó parasztságunk igen kedvezően fogadott, megnőtt a parasztság termelési kedve. Az elhagyott „tartalékföldek“ egész területét bérbevette a parasztság. Megélénkült a város és a falu között az áruforgalom. Hatalmasan emelkedett az állami és szövetkezeti kereskedelem áruellátása a falun, a parasztság felé, mégpedig nemcsak közvetlen fogyasztási cikkekben, hanem termelőeszközökben is. Ugyanakkor megnövekedett, bár még nem eléggé, a paraszti árufelhozatal a városi piacokra, ami számos fontos fogyasztási cikknél az árak lemorzsolódásához vezetett. Pártunk helyes politikájának következményeként szilárdabb lett országunkban a munkásosztály es a dolgozó parasztság szövetsége. Biztosabban, következetesebben érvényesül ezen osztályszövetségen belül a munkásosztály vezetése! Megnőtt pártunk és a munkásosztály tekintélyes Megszilárdult, erősebb lett népi demokráciánk. (Lelkes taps.) Ami pártunk parasztpolitikáját illeti, az változatlanul Lenin ismert hármas jelszaván alapszik: szilárdan a- szegényparasztságra támaszkodva* szoros szövetséget valósítunk meg a középparasztsággal, s egy pillanatra sem szüntetjük meg a harcot a zsírosparasztság, a kulákság ellen. Természetesen a termelőszövetkezeti parasztokra — akár volt kisparasz- tokról, akár pedig volt középparasztokról van szó — egyaránt szilárdan támaszkodik pártunk, munkásosztályunk! A szegényparasztsággal való törődés az új szakasz egyik fontos feladata. A paraszti gazdaságok több mint fele öt holdnál kisebb szántóterülettel rendelkezik. Ahhoz, hogy a mezőgazdaság fejlesztéséből a kisparasztság is megfelelően részesedjék és hasznot húzzon, minden módon támogatni kell őt, Meg kell védeni különösen a igauzsorával szemben olymódon, hogy a gépállomások. állami gazdaságok segítsék vontató erővel. Az ilven támogatás szorosabbra fűzi a szegényparasztság viszonyát a falu szocialista szektorához, erősíti a munkás-naraszt szövetséget. A mezőgazdaság fejlesztésében, de a munkás-paraszt szövetség megerősítésében és ezzel a szocializmus építésében is fontos az előttünk álló szakaszon a középnarasztság szerepe. Minden módon elő kell segíteni, hogy szövetségünk a középparasztsággal megszilárduljon. Pártunk és kormányunk határozata szellemében gondoskodnunk kell arról, hogy a közénnaraszt- ság élhessen a kapott, lehetőségekkel s hogv a termelés eme é- sére iránvuló szándékát, melynek az utolsó hónapokban annyi jelét adta, akadálvtalamil mer is tudja valósítani. Meg kel követelni tőle, hogv az állampolgári fegyelmet, tartsa be, hogy az adózást1, a beadást' pontosan teljesítse, de elő kell segíteni azt is bogy a lehető legtöbbet termelhesse, hogy terményeit, a beadás teljesítése után szabadon könnven értékesíthesse, s így jövedelmét' fokozza, hogy megkapja mindazt az árut, ami termeléséhez és fogyasztásához szükséges. __ Nem kétsége^, hogy ft jo term elősző vetkezetek munkája, a szövetkezeti tagság fokozódó jövedelme és növekvő anyagi jóléte az eddiginél erőteljesebben fogja vonzani a közepparaOTtot is. A kulákok az utolró években egyre inkább igyekeztek megbújná a közép- parasztéig Somaiban, ami részben sikerült is nekik, mert leetöbbször áhandó munkást nem tartanak, hanem spekulálnák, uzsorával foglalkoznak. A középpara_szt- r.ak álcázott kulákok ellen, akiknek zöme változatlanul népi demokráciánk ellensége s az új szakasz óta felbátorodott» erőteljesen folvrawi kell a harcot Anélkül, hogy a velük szemben hozott intézkedések a középparasztot sújtanák. ^ A mezőgazd-aság szocialista szektorának fejlesztésénél figyelmünket a termelőszövetkezetekre kell irányítani. Egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a szocializmus építésének a falun ez az elkerülhetetlen fő útja. s hogy előbb, vagy utóbb, de minden paraszt meggyőződik helyességéről, s rátér ez útra. (Taps.)' Végső fokon a szocializmus gazdasági alaptörvénye csak a. nagyüzemi, kollektív mezőgazdaság segítségével juthat teljesein érvényre népgazdaságunkban. A párt és a kormány feladata, hogy részletekbe menően hosszú távra kidolgozza azokat a konkrét intézkedéseket, melyek eredményeképpen ^ a termelőszövetkezetek fölénye erőteljesen^ kibontakozhat, hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzem mintaképei, vonzo példái legyenek és számszerűleg is egészségesen továbbfejlődjenek. A számszerű növekedés előfeltételeit a szövetkezetek megerősödése é= virágzása teremti meg. _ Az anyagi, főleg termelési segítségen kívül biztosítani kell a szövetkezeti demokrácia, a tagok és a szövetkezet minden jogának érvényesülését: ezt a tanácsok, a bankok, a termeltető vállalatok is tartsák szakadatlanul szem előtt. El kell emi, hogy a szövetkezet tagjainak jövedelme meghaladja az átlagos középpanaszti jövedelmet. A legfontonabb feladat, most meglévő termelőszövetkezetek megerősítés«, gazdasági és politikai megszilárdítása, jövedelmük, hozamuk növelése. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy az egyénileg dolgozó parasztok és a termelőszövetkezet tagjai közt egeszseges, jó, baráti legyen a viszony. A falusi termelési bizottságokban és egyebütt^ a szövetkezeti tagok ápolják ezt a jó_ viszonyt. Ahol a szövetkezet erős, segítsen az egyéni dolgozó parasztnak, hozza közelebb a termelőszövetkezethez és bánjon vele úgy, mint a termelőszövetkezet jövendő tagjával, aki előbb vagy utóbb, de feltétlenül meggyőződik j> szocialista mezőgazdasági nagyüzem előnyéről és maga i» rátér a szövetkezés útjára. Termelőszövetkezeteink az elmúlt ős®- s»el kemény próbát állottáik ki. Az oaz- táJyefleneég dühödt támadásával szemben a termelőszövetkezetek nagy többsége politikailag megszilárdult, jóllehet termelőszövetkezeteink területe és taglétszáma átmenetileg csökkent. Jelenleg a termelőszövetkezetek az ország szántó- területének 18 százalékát egyesítik. Az egész szántóterületük ilymódon meghaladja az 1-7 millió katasztrális holdat. A termelőszövetkezetekben kétszázezer család egyesül és a tagok száma meghaladja a negyedmilliót. A termelőszövetkezetekben jelenleg a tagságnak mintegy 30 százaléka középparaszt. A termelőszövetkezetek gazdasági megerősítésének, terméshozamuk emelésének- a falu szocialista átalakításának döntő eszközei a gépállomások, persze, a gépállomásoknak kel] .wgíteniök az egyénileg gazdálkodó parasztok termelését is. Gépállomásünk az elmúlt évben először teljesítették termelési tervüket. Nagymértékben emelkedett az egy traktoregységre jutó teliesítmény. Javult a munka minősége is, bár ez még sok kívánnivalót hagv maga után. Állami gépállomásaink jelenleg mintegy 12 000 traktorral és vontatóval rendelkeznek, s az ez évben még beállítandó 5000 traktor jelentékeny részét is ők kapják. Elengedhefetlerül szükséims 0 gépállomások gépparkjának további, gvorsütemű növelése s mindenekelőtt fokozott ellátása univerzális traktorokkal, kultivá- torokkal és ervéb olyan munkagépekkel, melyek a kapásnövénvek vetéséhez, ápolásához. és betakarításához szükségesek. Állami gazdaságaink, melvek jelenleg az ország szántóterületének 12.5 százalékán gazdálkodnak, tőbbcémikben még nem használják fel megfelelően a szocialista nagyüzemben reilő hatalmas lehetőseiteket. Ami a gabonatermelést illeti, állami- gazdaságaink itt már túlszárnyalták az országos átlagot. lev 1953-ban az állami gazdaságok termésátlaga búzából 1 mázsával, rozsból 1.7 mázsával, őszi- arnábol J.R mázsával volt mázasabb az országos átlagnál. Az állom által 1953- ban begyűjtött húzónak 22.5 százalékát, a rozsnak 20 százalékát, az élősertésnek 32 6 százalékát, a vágómarhának 21 százalékát. a tejnek 20 százalékát az állami gazdaságok szolgáltatták. Mindez azt jelenti, hogy álJ-am-i gazdaságaink máris komoly szerenet játszanak az ország la- kosságái-ak ellátásában Az állami gazdaságoknál a legsürgősebb központi feladat, a gazdálkodás megjavítása, a vezetés színvonalának emelése, a fegyelem megszilárdítása, a munkaerő állandósítása, az állami tulajdon hathatós védelme a tékozlással, és herdálással szemben, szigoró rend megteremtése az állami gazdaságok egész munkájában. A párt és a kormány határozatainak megvalósításában komoly szerep jut a kereskedelemnek. Ez évben kiskereskedelmi áruforgalmunk 19 százalékkal lesz magasabb a múlt évinél. Ez egymagában is hatalmas feladatot ró kereskedelmünkre. Párt- szervezeteink, gazdasági vezető- szerveink tartsák szemelőtt, hogy a mi viszonyaink között a kereskedelem a szocializmus építésének fontos láncszeme, a dolgozó nép életszínvonala emelésének nélkülözhetetlen eszköze, Kereskedelmünk azonban csak abban az esetben töltheti be ezt a nagyon fontos szerepét, ha munkáját a dolgozó nép, a tömegek ellenőrzése alá helyezi. Ami a falusi kereskedelmet illeti, ennek nemcsak a falusi laA második i Annak érdekében, hogy második ötéves tervünket az elsőnél alaposabban készíthessük elő, K. V. azt javasolja a kongresszusnak, hogy az 1955-ös esztendőt az előkészítésre használjuk fel, s ilymódon a második ötéves terv időszaka 1956—60. legyen. Ez lehetővé tenné, hogy a második ötéves terv kidolgozásánál (hasznosítsuk nemcsak általában szokat a tapasztalatokat, amelyeket az első ötéves terv megvalósítása során szereztünk, hanem azokat az újabb tapasztalatokat Is, amelyekre a gazdaságpolitikánkban 1953—54— ben megvalósított fordulat révén tettünk szert. A második ötéves terv időszakában folytatni kell hazánkban — az előzőnél lényegesen lassúbb ütemben — s az elkövetett hibák tanulságainak gondos figyelembevételével a szocialista iparosítást, amely a jelenlegi szakaszban is a szocializmus építésének fő eszköze országunkban. Tovább kell folytatni a szocializmus építését nemcsak a városban, hanem a falun, a mezőgazdaságban is. Ennek megfelelően a második ötéves terv alapvető feladata: a magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség, az egész nép jólétének és műveltségi színvonalának további emelése, a fogyasztásra kerülő áruk mennyiségének növelése, minőségének megjavítása, az áruválaszték bővítése, a lakosság szociális ellátottságának, egészség- védelmének, lakásszükségletének, kulturális igényeinek fokozott kielégítése utján. (Taps.) A mezőgazdasági termelés nagymértékű és gyors ütemű fellendítése: a második ötéves tery kulcskérdése*. kosság áruellátásában és a falusi árufeleslegeknek a város számára való felvásárlásában van szerepe, hanem a mezőgazdaság fejlesztési tervének megvalósításában is. Különösen jelentős ebből a szempontból a földművesszövetkezetek hálózata. Ha a földművesszövetkezetek meg tudják valósítani, hogy mind teljesebb mértékben kielégítsék a növekvő paraszti szükségletet iparcikkekben és termelési eszközökben, s hogy részben ők bonyolítsák le a parasztgazdaságokban 'termelt áruk értékesítését is, ezzel elérik, hogy a parasztság mind teljesebb mértékben fogja saját szervének tekinteni a szövetkezeteket. Pártunk II. kongresszusa feladatul tűzte ki a gazdasági vezetés megjavítását, színvonalának emelését. Az elmúlt években vezető gazdasági szerveink fejlődtek, de a megnövekedett követelményeknek gyakran nem tudnak eleget tenni. Nem lehetünk teljesen megelégedve maguknak a minisztériumoknak munkájával sem. Ezután Rákosi elvtárs azt egyes minisztériumok helyzetét ről beszélt, majd így folytatta: A fordulat, amelyet pártunk gazdaságpolitikájában megvalósít, nem légüres térben megy végbe, s csakis kemény harc, küzdelem, s mindenekelőtt a' kommunisták odaadó munkája és példamutatása, nem egyszer ált dozatok árán hozhat eredményét két. Azt tapasztaljuk, hogy a szükségessé vált fordulattal szem* ben ellenállás mutatkozik s ez a' mai napig sem szűnt meg teljesen. Ez az ellenállás nem mindig tudatos. Nem egyszer azt a for- mát ölti, hogv azok. akiknek előrelátó. átgon/olt, tervszerű munkával kellene idejében megtenni bizonyos intézkedéseket, ezekhez az intézkedésekhez Pató Pálok módjára. „Ejh, ráérünk arra még“ alapon viszonyulnak. Mások eltúlozzák az átállással, az erők átcsoportosításával járó nehézségeket s a nehézségekre való hivatkozással lekésik, nem tartják be a külörflü^le intézkedésekre megállapított határidőket. Határozottan meg kell mondani, ' hogy az ilyen magatartás nem kommunista és nem felelős állami funkcionáriusokhoz méltó magatartás. Nem tölthet be fele- i lös párt, vagy állami funkciót az, aki Pató Pál módjára vagy kelletlenül, hidegen viszonylik I azoknak a határozatoknak végrehajtásához, melyeknek célja munkásosztályunk, dolgozó népünk életszínvonalának emelése. Akadnak olyanok is, szerencsére kis számban, akik szavakban egyetértenek pártunk és kormányunk politikájával, a gyakorlatban azonban ennek éppen ellenkezőjét igyekeznek csinálni. Ezek a kétkulacsosok vagy maguk ellenséges elemek, vagy az ellenség befolyása alatt állnak, akiket kíméletlenül felelősségre kell vonni. Ilyen elemeknek nemcsak pártunkban nem lehet helyük, de az államapparátusban sem. téves tervről A második ötéves tervidőszakban meg kell oldani hazánkban a gabonakérdést, s jelentékenyen növelni kell a lakosság ellátását hússal, zsiradékkal, tejjel cukorral, zöldséggel, gyümölccsel, borral. Növelni kell a könnyűipar ellátását hazai nyersanyagokkal. A mezőgazdasági termelés nagymértékű, gyors fellendítésének alapvető feltétele a mezőgazdaság fokozott gépesítése, a mezőgazdaság felszerelése új, korszerű technikával, s — a gabonatermelés mellett — mindenekelőtt a kapás- növények termelésének nagyfokú gépesítése, valamint a gépesítés fokozott alkalmazása az állattenyésztésben, továbbá a mezőgazdaság jó ellátása mindenfajta egyéb termelőeszközzel, műtrágyával, védőszerekkel, szállítóeszközökkel, építőanyaggal stb. A kisárutermelő gazdaságok termelésének fellendítése mellett minden módon el kell érni, a termelőszövetkezetek gazdaságának gyökeres megjavítását, termelési színvonalának lényeges emelését, árutermelésének nagymértékű fokozását, a tagok jövedelmének és életük kulturális színvonalának olyan mértékű emelkedését, hogy a termelőszövetkezeti élet a tagoknál általános megelégedettséget keltsen, az egyénileg gazdálkodó parasztok számára pedig rokonszenves, vonzó például szolgáljon. A termelőszövetkezeteket a második ötéves terv folyamán erőteljesen, számszerűen is tovább kell fejleszteni. Az első ötéves terv időszakához képest lényegesen lassúbb ütemben hazai erőforrásaink pontos számbavételével s nyersanyagbázisunk reá(Folytatás a 4, oldalon.)
