Észak-Magyarország, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-16 / 115. szám
Vasárr*»« !í>5<* május IC ÉSZAK M \G V A KORSZAG 7 Épül a miskolci strandfürdő A városi tanácsirodá jaban szorgalmasan dolgozik Menner László mérnök. Rajztáblájára fehér papirt tűz, s hozzákezd kongresszusi felajánlásának teljesítéséhez. A gondos, szép munka nyomán néhány óra múlva kibontakozik a miskolci városi strandfürdő tervrajza. Áttekinthető, mindent leolvashatunk róla, de azért a mérnök elmagyarázza: Ez itt a régi medence. Mögötte homokos játszóteret csinálunk a gyermekeknek. Erre lesz a tejcsárda, ezek szintén homokos területek, itt állnak majd a nyugágyak, itt körül, a bokrok közé padokat állítunK. A régi medencétől jobbra épül az új, a jelenlegitől jóval nagyobb medence. Ebben alacsonyabb lesz a víz, hogy a gyermekek is nyugodtan lubickolhassanak. A strand egész területét fákkal és bokrokkal ültetjük körül. Ezek a hullámos vonalak a virágágyak helyét jelölik. Nagyon szép lessztran^z HaUÍ másik tervrajzra tekintünk, amely az épület utcafelőli oldalát ábrázolja, szinte rá sem ismerünk a ma még kopott, omladozófalu házra. De nemcsak szép, hanem korszerű is. A főépületben például csinos cukrászdát nyitnak, ugyanakkor az orvosi rendelő részére is kijelölték a helyet. Kényelmes öltözők várják majd a dolgozókat. Igen ám, de mikor? tenné fel a kérdést most helyünkben bármelyik miskolci lakos. El kell ismernünk, jogos a dolgozók türelmetlensége, hiszen régen ígéri már a tanács, hogy üzembehelyezi a strandot. Nagyon éget már ennek a kérdésnek a megoldása, hiszen a miskolctapolcai és diósgyőrtapolcai strand már nem tudja kielégíteni a dolgozók igényeit. Eddig a miskolci strand létrehozását az gátolta, hogy nem volt viz. Ez év március 2-án azonban az Északmagyarorszag örömmel adta hírül a dolgozóknak, hogy a Maszolaj egyik furóbrigádja elérte azt a mélységet, ahonnan 39 fokos melegvíz tört fel. Ez a víz már elegendő a strand üzembeállításához. Azóta hónnook teltek el és sajnos, még csak két hete láttak munkához. Miért? Mert nem tudtak lakást biztosítani a strand épületében lakó négy családnak. A tataro- zási munkát a miskolci építő és épületjavító vállalat végzi. Bizony, a tanács nagyon sürgeti őket, hiszen már május közepén járunk, egy-két hét és itt az igazi strandidő. Meg- igérték, hogy a nyáron már itt is fürödhetnek a dolgozók, hát az Ígéretet valóra kell váltani. Ehhez nagy segítséget adtak a különböző vállalatok. A drótgyár két kőművest, a Borsodvidéki Gépgyár szintén két kőművest, a villamosközlekedési vállalat két asztalost, a teherfuvar két gépkocsit, a Belsped három fuvart ad az építkezés meggyorsítása érdekében. A vállalatok vezetői, — annak ellenére, hogy a városi tanács az utolsó percekben fordult hozzájuk, készségesen segítenek a kormányprogram megvalósításában. Az építkezésen segédmunkás és ácsbrigádok vállalták, hogy május 18-ra, a pártkongresz- szus tiszteletére elkészítik a második és harmadik emelet tatarozását, kijavítják a régi medencét. A vállalást biztosan sikerül majd végrehajtani, hiszen oly kiváló brigádok dolgoznak ott, mint Sipos János és Csépes Sándor ácsbrigádja, a Csombók segédmunkásbrigád — amelynek tagjait a legutóbbi termelési értekezleten sztahánovista kitüntetésre javasolták. Megérdemli a dicséretet Horváth Barna segédmunkás is, akinek teljesítménye állandóan 160— 170 százalék között mozog. Miskolc dolgozói ££Kk afelől, hogy a nyáron fürödni fognak a városi strandon. A dolgozók lelkes munkája, a vállalatok hozzájárulása, a tanács fokozottabb felügyelete segítségével — ha kissé talán megkésve is — de sikerül a régi óhajt valóraváltani. NYOMDÁBAN Ott éri őket minden éjfél a halkan pergő szedőgépnél, hol a csatornán,-orsón szállva, a betűk hosszú karavánja értelmes sorrá kapcsolódik. Nagy utat tesz meg minden szó itt Röpül az idő, sürget, szólít, az öntő várja már a sápadt, méretre vágott matricákat, hogy mintát öntsön szép kerekre. S mikor a papír tekeregve, felfut a forgó hengerekre, hogy jól feküdjön minden oldal, a gépész őrzi drága gonddal, s ömlik az újság sokaságai f—' Falvakba, messzi kis tanyákra viszi a hajnal fénye, szárnya, s mint hogyha tiszta tükör lenne, az élet képét látod benne! BORSODI GYULA Elkészült as ország legnagyobb por cell ánrázája Herenden a porcellán- égetők és festők koUektí- ban még nem készítettek vajának gyönyörű müve, a a gyár vezetőinek véler gyár dolgozói lelkes izgalommal készítették elő a Budapesten megrendezésre kerülő .,115 éves He" rend“ kiállítást. A sok nagyszerű alkotás közül is kiemelkedik a korongosok, többhetes munkával menye szerint csak készült több mint két leningrádi porcellángyár méter magas váza, amelynek gyönyörű mintái a Parlament látképét övezik. Ilyet eddig hazánk„Győzelem“ vázája múlja felül a herendi óriásváza méretéit. Mintegy negyven szakmában -Tehetnek fel ipari tanulókat a kisiparosok A kisiparosok is felvehetnek ipari tanulókat. Július 15-től szeptember elsejéig köthetik meg a szerződéseket. A szerződéskötések után a tanulók mindjárt munkába is állhatnak, elméleti iskolai oktatásuk szeptemberben kezdődik. Mintegy negyven szakmában szerződtethetnek tanulókat a kisiparosok, a többi között például kovács, bognár, cipész, órás szakmában. Akik tanulókat vesznek fel, anyagellátásnál előnyben részesülnek és adójuk is kevesebb. (MTI) „MINDEN JEGY ELKELT' Restaurálták Leonardo da Vinci „Utolsó vacsoráját (Milánó MTI) Hírügynökségi jelentés szerint Mauro Pelliccioli olasz szakértő teljesen helyreállította Leonardo da Vinci világhírű freskóját, az „Utolsó vacsorá“-t. A freskó, amely egy milánói kolostor ebédlőtermében van, az idők folyamán sok kárt szenvedett. A második világháború idején pedig újabb sérülés érte, mert egy légibomba 1943-ban a freskó közelében csapott be. Ez is újság? — kérdezhetné joggal az olvasó. Manapság már megszoktuk, hogy színházba, moziba egy héttel előre gondoskodunk jegyről, így aztán nem ér meglepetés, s veszélytelenné válik számunkra az a kis táblácska, hogy: minden jegy elkelt. Most azonban olyan helyről jelentették május 14-én, pénteken este iél 10 órakor, ahonnét még soha. A Selyemréten szálltunk fel a Villamosra, előkészített aprópénzzel. A szolgálatban levő csinos, szőke kalauznő pirulva így szólt, amikor a pénzt átnyújtottuk: mit csináljak, minden jegy elkelt! Bizonyságul kinyitotta táskáját, széttárta kezét és tanácstalanul kitartóan a lámpára szegezte tekintetét. Ez aztán a teteje mindennek -— rikoltottuk. Ezekután már olyan táblát is kell készíteni, a megtelt jelzésű mellé, hogy minden jegy elkelt. — Most mi lesz? — tettük fel a kérdést. A kalauznő segélykérőén nézett ránk és így szólt: 700 jegyet adtam el, mit tegyek. — Nyissa csak ki mégegyszer azt a táskát, azután könyökig belenyúltunk. Egy pillanat, s üdvrivalgás közben egy csomag gyermekjegyet lobogtattunk a kezünkben. — Elvtársnö! Adja el ezt! — Végeladás! — adtuk ki a jelszót. •--Jó — válaszolt örvendezve — sőt van még néhány poggyászjegyem, ez majdcsak kitart a vasgyárig. Mire a Glószkttérőbe értünk, a gyerekjegy is elfogyott. A kocsiban az emberek mosolyogtak, az arcok felderültek s bizony, a gyerekjegy után a poggyászjegy is elkelt. De milyen kapós volt. •» Ez történt az 1101-es kocsin, pánimé, így megnövekedett a fejlődő Miskolc villamosforgalma! (boda) — SZTÁLIN VAROSBAN a vasmű tröszt területén épül az ország legkorszerűbb kokszolóműve, amelynek első egysége már az Idén kokszot adnak kohóinknak. Az építésben résztvevő 16 vállalat dolgozói elhatározták, hogy a kongresszus tiszteletére versenyre hívják a lengyel Nova— Huta-i kokszolómű építőit. Szándékukat levélben közölték a testvéri Lengyelország új, nagy létesítményének dolgozóival. ~loM&e9we& Vonják meg a „letelepedési engedélyt“ a miskolci vércséktől 1 Szerkesztőséginkhöz igen. sok levél érkezik naponta. Az utóbbi hónapokban feltűnően megnövekedett az olyan levelek száma, melyek írói a hasznos énekes madarak védelmében emelnek stót. A levelek közül nem egyet le is közöl' tünk. Z. Burján István levelében — többek között — arra hívta fel figyelmünket, hogy a Mindszenti templom tornyában fészkelő vércse-család is egyik okozója annak, hogy a Népkertben, az Avason kipusztultak az énekes madarak. ,,Egy-két évvel ezelőtt még — írja — szemet gyönyörködtető látvány volt. a toronyból szerte repülő szelíd galambok serege. Hírmondó sem maradt belőlük.“ örömmel vettük eet a bejelentést, hiszen mi is szeretjük az énekes madarakat, a kedves galambokat és most, hogy végre kizöldültek a fák, mily jő és szép lenne madárfüttyöt hallani, és mennyivel több gyümölcs teremne az Avason, ha a kis, apró hasznos madárkák segítenének az embernek a fák tisztogatásában. A levelet elküldtük a városi tanács vb. titkárságára, néznék meg, valóban vannak-e a toronyban vércsék, és ha igen, találjanak módot kiirtásukra- Hraboczki József né vb, titkár igen meglepő választ küldött. ,,A plébániahivataltól kapott értesülés szerint nincs tudomásuk vércsefészekről, de eseten- kint megjelennek a falmélyedésben álló szobrok között. A vércsék kipusztításóval kapcsolatban közölhetem, hogy a leghasznosabb szántóföldi rovarirtók egyike- így azok pusztítása nem lehet-s séges, tilos. Ezt alátámasztja a Madártani Kutató Intézet ilyenirányú cikke is." Ugylátszik, nemcsak mi lepődtünk meg azon, hogy mi haszna von egy szántóföldi egerekkel táplálkozó, ragadozó madárnak a városban, hanem a bejelentés tevője, Z. Burján István is- Nem akarjuk tovább húzni az időt levélváltásokkal — mi írunk, te írsz, ö ír, stb. — inkább közöljük hozzánk eljuttatott sorainak egy részét „Ahogy túró? goskertben nincs szükség csalánra, ügy nincs szükség mezei egerekkel és szántóföldi rovarokkal táplálkozó vércsére az A vas, a Népkert közelében. Nem- értek egyet a válasszal és ha már elpusztítani nem akarják — mint hasznos ragadozókat, javasolom, vonják meg tőlük a lakást és telepítsék ki őket a várói szivéből falura és adják át helyüket a toronyból kitoloncolt galamboknak“ A magyar-szarJet I barátság 1 1 hónapja alkalmából hazánkba érkezett szovjet küldöttség egyik Sztálin-dijas tagja, Nyeprincev elvtárs, festőművész meglátogatta a mezőkövesdi matyó múzeumot. Kérdések özönével árasztott el: hol vannak a gyökerei ennek a csodálatos súnpompának, bámulatos dekoratív érzéknek, amely ezeket a művészi hímzéseket létrehozta és színes viseletűket ilyen gazdag változatosságban alakította ki? Az ,,Ogonyok‘l című szovjet képes hetilap szerkesztője hosszabb tanulmányban, színes felvételekkel illusztrálva számolt be matyó múzeumi élményeiről, a sivár múltról és a népművészet szocialista útjáról. Magángyűjteményekben, múzeumokban őrzött fakult hímzések az elnyomott dolgozó nép teremtőerejének, alkotó fantáziájának, szín- és formagagdagsár púnak bőséges áradatát tárják elénk, amely méltán keltette jel szovjet elv- társaink és a matyó népművészet minden egyes ismerőjének bámulatát. Kétségtelen, hogy ez a jejleit művészi érzék nem alakulhatott ki rövid idő alatt, gyökerei évszázadokra visszanyúlhatnak. 1682-ben a diósgyőri adórovők azt írják, hogy a kövesdicknek minden esztendőben egy skarlát szövött szőnyeget is kell adniok adóba. További nyom csak a múlt század második leiében bukkan fel újra. A viselet nem évszázados hagyomány. Az 1860-as Nagy Naptárban (Vackot Imre szerkesztésedben) jelent meg az első nagyobb ismertetés a matyókról. Az ebben közölt képen nvoma sincs népviseletnek. Ruhára alkalmazott hímzésekről csak a múlt század 70-es éveiből vannak adataink. Mezőkövesd népművészete ff'maénehvt kezdetben pán az cswágy takaronak használt díszes lepedő végén találunk. Később a kötényeken, a >,sarcokon“ jelenik meg tenyérnyi díszként. A matyók gazdag képzelete csodás mesevilágot varázsolt a magaszőtte vásznakra- ösztönös érzékkel rajzolták, ,,ír~ tök“, stilizálták az iróasszonyok a mező. a kert virágait. Biztos rajitudással éi művészi komponáló készséggel foglalták e motívumokat csokorba, kitűnő színérzékkel válogatva össze hozzá a színeket; minden alapanyaghoz más színharmóniát alkottak. Más a lepedővégek, más a kötények motívumkmcse. A legényingeket lyuggatósos, Icörtés motívummal díszítik, majd a szélére rákerül a kakastaréjos, kormos és Kbetűs horgolás. Étiből alakult a jellegzetes, seéleshímzésű „lobogós" ing. A ruhadiszelc és formák szinte évről- évre változtak az utolsó helyi dit-at és a különböző ruhaanyagok szerint. A jobbmódúak voltak a hangadók. A 20-as évek táján a vattás reklr- két, a sarcokat, a viselet minden darabját elborították a „ragyogók'1. Ezek a külföldről drága pénzen behozott hivalkodóan csillogó, arany és ezüst per szomántok a kézi hímzést kezdték teljesen kiszorítani. A leányok summás- keresete a gúnyára, de inkább a ragyogóra ment. „Hadd korogják, csak ragyogják)1, én se vagyok alábbvaló a másiknál — mondogatták. Ezért a község vezetősége 1925 február 21-én öszr szegyüjtetie a ragyogókat és a templomtéren nagy máglyán elégették. Ez volt a sok beszédre okot szolgáltató ragyogóégetés. I A ragyogókat I később színben ’------------------------I es formában vitték rá a ruhafélékre. A legrégibb, hímzett viseleti darabok a szűcsök által készített női bőrködmönök, a „kuzsuk". A szűcsök által hímzett virágok hatottak a matyó varrottas kialakulására. (Szűcsselyem, szücsös hímzés,) Ezeket a motívumokat csak Kövesden találjuk meg. A díszes cifraszűr ornamentikájából csak a szűrrózsa él a matyó hímzéseiében. A leghíresebb „íróasszonyok'' szűcsök leszármazottai. Kisjanlcó Bori- néni, a „kiváló népművész“ apja í* szűcs volt: Nagy János. Apró termete miatt nevezték Kis Jankónak, — innen Bori néni művészneve. A vászonlepedö'e ráhímezték a kakast — ez jelzi a hajnalt, rárajzolták a „cipót“, a csizmát az ágy alá tették —, ráakasztották ezeket a stilizált motivu- mokat függőleges vonalból kinyúló ferde szárakra, hullámos szélű rózsákat rajzoltak köré: eg a piros-kék pamuttat hímzett ritkás virágú lepedöszél volt az őse a varrottasoknak. Később rákerült a matyőrózsa (pünkösdirózsa), cserleveles rózsa, csőkos, haragos rózsa és meg vagy százféle rózsafajta, a tulipánok változatai, a csillagok levelek tömkelegé, amelyeket a 80-as évektől „beli- nával“ (berliner pamut) hímeznek. A 90-es évektől használták a selyemfonalát, amely színgazdagságával újabb mer Úvumokat kozott. Hintettek I « , gjönyörűsé__________I gukre, díszítettek ruhájukat, tengődve az uradalmak sum- máshodályaiban, penészesjalú istállókban, véres verejtékkel dolgozva más földjén. Pénzért nem hímeztek senkinek■ Az 1910-es években vitték először piacra a varrottfisokat a lakás díszítésére alkalmas térítők, falvédok, párnáz lapok formájában. A helyi, majd a fő- városi kereskedők hamar megszimatolták az áriéban az üzletet s rövid idő alatt elárasztották vele az országot, az egész világot. A matyóhímzés világhírű lett. Ez a piacra készült hímzés különbözött a régitől, a minták kitöltötték az alap egész felületét (vászon helyett fekete klottot használtak), hernyóselyem és pamut helyett fosztó, fakuló mű- selyem hímzőfonal került az asszonyok hímzőrámájára. Pesten százával előnyomták a motívumokat, elnagyolták, meghamisították a stílust. A virágok aránytalanul nagyok, hanyagul varrottak- Alig fizettek a munkáért valamit. A kereskedelem profithajszája tömegáruvá süllyesztette a népművészetet. A fővárosi kézimunkanagykereskedök kő- vesdi telepesei napi 70—80 fillért fizettek a „varróért“, esetleg egy pengőt, azt is csak nyáron, amikor kevés volt a munkás. Bérmezgatmakről sző sem lehetett. Oly nagy volt a munkanélküliség — különösen télen —, hogy harc folyt a varróért. A kereskedelmi tömegcikké rontott matyó hímzésből egy példány ott díszelgett a lipcsei stílus- talanságok múzeumában. A művészi hitelét vesztett hímzések helyett a kereskedők új cikkel kísérleteztek, a hímzett grenadinblúzokkat. Ezeket iparművészek tervezték, különféle stílust összekevertek, matyó is akadt köztük — egzotikumot adtak a küllőidnek; vagyonokat kerestek a pesti nagykereskedők a matyó hímzőnök verejtékes munkáján. | A feUsahadulá* I gyökeres ! __________________! változást hozott Mezőkövesd és a matyó népművészet életében. A felszabadulás előtt év-entp átlag 5000 ember szerződött el jóként a Dunántúl uradalmaiba sum másmunkára (földtelenek. törpebirtokosok). A 21.000 lakosú hatalmas falunak több mint a fele volt agrárproletár, aki földjéből megélni nem tudott- A színes, híres, pompázatos viseletű matyókról azt hitték szerte az országban, hogy jómódúak, tejben-vajban dúskálnak, pedig Mezőkövesd egyike volt az ország legszegényebb falvainak s a matyók primitív életviszonyai jóval az országos átlag alatt voltak. Napjainkban 4850 volt summás vált hetijegyet a diósgyőri gyárba, százával dolgoznak állami gaz- dóságokban, pesti üzemekben, csemete- kertben, a MASZOLAJ-nál, bányákban. A summáskérdés egyik napról a másikra megoldódott. Megalakult a föld- művesszövetkezet ^bolthálózata, amelynek vezetősége 1947-ben népművészeti és háziipari fiokot szervezett. 1951 szeptember 1-én a miskolci K1SZÖV megalakította a matyó háziipari termelőszövetkezetet (így az a földművesszövetkeze tből kivált)A 30—40 főből álló tagság őzt. Kóró Józsefnét választotta elnökül, aki azóta is eredményesen vezeti a szövetkezetét, A taglétszám állandóan emelkedett. A matyószövetkezet egyre gyarajrodott, regi helyisége szűknek bizonyult s a tahács a község főterén emelkedő, az 1700-as évekből való, műemlékjellegit ,,Korona“ épületet bocsátotta a szövetkezet rendelkezésére, az első emeletet fenntartva a múzeum számára. 195% december 21~én nyílt meg ebben «• épületben, n Matyóházban az ország első népművészeti háza. A Matyóhoz Ktsz. taglétszáma ma 600 dolgozó, akik közül 90 a székházban dolgozik világos, derűs munkaszobákban, neonfeny meb lett. Célul tűzték ki, hogy a matyó népművészet hagyományait termeivé* nyeihben továbbfejlesztik. Termékeiket a székházban megnyílt népművészeti holfbon és az állami áruházakban érte* ke ütik. I 4 matyó n,„ I tárlóiban !___________________} megtalál* hatjuk a Matyóház Ktsz- pamutos terí- tői, párnái, a lépedövégek, sarcok „ere* delimintás és szŰcsÖs** stílus tiszta ma* tivumait és a matyórózsa közepén meg* jelent az ötágú csillag. A népművelési minisztérium múzeumi főosztálya 1955 július 26-án nyitotta meg a Matyóház első emeleten a matyó múzeumot, amelyben elénktárul a köz* ség múltja, a summásélet vándorúi ja. a népművészet és népviselet időrendi fejm lodése és viragba borulása s Mező* kővesd új. szocialista arrn, a fényképe* ken matyóruhás gyerekek mosolygó arc* col vonulnak — színes patak — tab* Iákat visznek, rajta hatalmas betűki ,,Békét akarunk!” DALA JÓZSEFI múzeumvezná.
