Észak-Magyarország, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-16 / 115. szám
ÉSZAKMATCYXRORSZAG Vasárnap, 1954- májas M. A tiszabábolnai kommunisták is jó munkával készülnek a III. pártkongresszusra Még januári taggyűlésükön elhatározták a tiszabábolnai kommunisták, hogy a III. pártkongresszus tiszteletére széleskörű versenymoz- galmat indítanak: a tavaszi munkák határidő előtti befejezésére, az állam iránti kötelezettségek példás teljesítésére mozgósítják á falu valamennyi dolgozóját. Elhatározásukat tett követte, s most, amikor már csak néhány nap .választ el bennünket a kongresszus napjától, a község kommunistái büszkén számolhatnak be jó munkájukról. Igen szép sikert vívtak ki mind a tavaszi munkában, mind a beadásban. A falu termelőszövetkezetei és egyénileg dolgozó parasztjai 19 nappal a határidő előtt fcHdbetettek valamennyi tavaszi vetőmagot. A vizjárta területek kivételével mindenütt már több mint másfél hete elvetették a kukoricát. A beadásban is az elsők között vannak a tiszabábolnaiak a megyében. Sertésből 100, vágómarhából 312, baromfiból 51, tojásból 222, tejből 117 százalékig teljesítették már első öt havi beadási kötelezettségüket. A kommunisták példamutatása, kezdeményezése volt az az erő, amef.ynek segítségével létrejöttek ezek az eredmények. Gulyás Ferenc, Szabó Elek, P. Be- senyei József, B. Varga János, Szabó Imre párttagok — a Rákóczi termelőszövetkezet tagjai — indítottá* el a mozgalmat arra, hogy a kongresszus napjáig minden termelőszövetkezeti tag teljesítse egész évi beadását a háztáji gazdaság után. Ok maguk elsőnek tettek eleget az évi beadási kötelezettségnek. Kezdeményezésükhöz a termelőszövetkezet valamennyi tagja csatlakozott es ma már egyetlen szövetkezeti tag sincs, aki ne teljesítette volna a háztáji gazdaság után egész évi beadási kötelezettségét. A község egyénileg dolgozó parasztjai között is lelkes verseny bontakozott ki a kongresszus tiszteletére. Pintér Bertalan párttag, — 8 holdas dolgozó paraszt — felkereste Szikszai Vilmos, Veres István, Szikszai Barnabás és a többi dolgozó paraszttársát. A tavaszi munkák gyors befejezésére, az állam iránti kötelezettségek pontos teljesítésére serkentette őket. Nap mint nap szervezte a kongresszusi versenyt, ismertette a kongresszus jelentősödét. — Mindannyian örültünk a Központi Vezetőség júniusi határozatának, a kormányprogramnak é* az azt követő intézkedéseknek — món- dotta. Most a kongresszus összeül, hogy számot vessen az eddig megtett útról, arról, hogy milyen eredményeket értünk el, milyen hibákat követtünk el a kormányprogram végrehajtásában. A kongresszus hagyja jóvá a párt politikáját, jelöli ki majd a helyes utat, amelyet továbbra is követnünk kell. A kongresszus jó előkészítése, eredményes munkája mindannyiunk közös érdeke. Nemcsak a kommunistáknak, hanem a pártonkivülieknek -is elsőrendű érdeke, hogy még gyorsabban emelkedjen az életszínvonal, még több élelmiszer, közszükségleti cikk jusson a dolgozóknak. Mi, dolgozó parasztok, a kongresszus munkáját azzal tudjuk legjobban elősegíteni, ha még termékenyebbé tesszük földjeinket, maradéktalanul teljesítjük állam iránti kötelességünket s minden mezőgazdasági munkát idejében, jó minőségben végzünk el. így beszélt dolgozó társaihoz Pintér Bertalan párttag — és hasonlóan a község többi 54 népnevelője is. Az eredmény nem maradt el. 152-en kötöttek a községben kongresszusi szerződést és a napokban újabb felajánlások születtek. Veres István, Szikszai Vilmos 8—8 holdas dolgozó parasztok vállalták, hogy május 20-ig közösen egy hi- zottsertést beadnak. A Rákóczi termelőszövetkezet tagjai vállalták, hogy a kongresszus napjáig kiegye- selik mind a 40 hold cukorrépájukat. Vágási József párttag brigádjával együtt versenyre szólította fel Gál Ernő — pártonkivüli — brigádját arra, hogy melyikük végzi el korábban és jobb minőségben a cukorrépa sarabolását és az egyeselést. Kedden reggel kezdték meg a termelőszövetkezetben a cukorrépa első sarabolását. Elsőnek P. Gál József és B. Gál József kommunisták kezdték meg a munkát mindketten feleségükkel. Másnap 9 órára már be is fejezték a kijelölt 800—800 négyszögölön a sarabolást. Estére a termelőszövetkezetben mind a 40 hold cukorrépát megsarabolták. A kongresszusi verseny eddig eltelt időszakában sok szép siker dicséri a tiszabábolnai kommunisták és pártonkivüliek jó munkáját. Lelkesedésük, a vállalások teljesítésében tanúsított magatartásuk példaképül szolgálhat minden falusi kommunista és pártonkivüli dolgozó számára. Most a tiszabábolnaiak arra készülnek, hogy a kongresszusi héten újabb munkasikereket érnek el. így járulnak hozzá a III. pártkongresszus élőkészitéséhez, a kongresszus eredményes munkájához. HIZSNYIK MIHÁLY Felsza baditónk - a Szó vjetunió életéből A képen; Szocsiban ebben az évben helyezték üzembe az új F. E. Dzerzsínszfáh’ szanatóriumot, amely már teljesen készen várja a beutalt dolgozókat. Az új szánó* tórium főépületének képe. A képen; A kiéin televíziós központ stúdióidban 'A. Komyejcsük ukrán színműíró ,,Hársliget“ című vígjátékának adása alatt. Miskolc kulturmunkásai a kongresszusi versenyben A kongresszusi munkaverseny láza meg. mozgatta a miskolci kultúrmunkásokat is. A kukúrcsopontok, rigmuslmeadok vállalták azt a megtisztelő feladatot, hogy ko- szön-tsék a munkában élenjáró dolgozókat, vidám műsorral jutalmazzák a kiváló teljesítményt elérőket. A városi tanács népművelési osztályának ezekben a napokban nehéz feladatokkal kell megbirkóznia. Az osztályra tömegével érkeznek a kultúrmunká- sok felajánlásai, a felajánlások teljesítéséről szóló jelentések. Az egyik asztalon tömött, kék dosszié. A kultúrcsoportok kongresszusi felajánlásait őrzi. Egy másik dossziéban a kuj - túresemények munkaterve. A felajánlások, munka tervek élő valósággá válnak. Hogy mennyire így ran, megtudhatjuk, ha csak tíz percig is figyeljük az osztály munkáját Cseng a telefon. Nagy elv társ, az egyik vállalat kultúrfelelőse kéri az osztály segítségét, hogy este brigádmü- sort adhassanak. A dolgozók már várják őket, csak egész kicsinek látszó, közbe" jött akadály gátolja fellépésüket. Gyors intézkedés és a knitúrmunkások este minden akadály nélkül dallal, tánccal köszönthetik az élenjáró dolgozókat. Miskolc területén körülbelül 50 kul~ túrbrigád köszönti, lelkesíti a munka, a kongresszusi verseny hőseit. Mintegy 150—200 szereplést vállaltak. Vállalásuknak igyekeznek is eleget tenni, hiszen tudják, szereplésük buzdít, lelkesít. Szürkeruhás ember jön. Levelet hoz. A levél felbontása után kiderül, hogy a Déryné színház küldte el felajánlását kongresszusi hétre. Horváth András művészeti mumkafelelős arról értesít: a színház művészei úgy segítik a kongresz- szusi verseny sikerét, hogy a legjobb eredményt elérő dolgozókat munkahelyükön köszöntik szereplésükkel, ezen kivid az esti előadások előtt köszöntik a munkában legjobb eredményt elérő dolgozókat, a kongresszusi hét hőseit. A megyei könyvtár dolgozói a kongresszus tiszteletére Hejőcsabán soron kívül létrehoznak és megnyitnak egy fiók könyvtárát. A mozik dolgozói is ki akarják venni a munkából a maguk részét. Csillag Istvánné, a megyei moziüzemi vállalat igazgatója arról értesíti a népművelési osztályt, hogy a Béke-mozi a versenyben kitűntek nevét és eredményeit diavetítéssel közli a dolgozókkal. A Lenin Kohászati Művek kültúrosz- tályának felajánlásából megtudjuk, hogy a kultúrmunkások közel 100 brigádműsort adnak, ezenkívül ma, vasárnap délelőtt 10-től 12 óráig a miskolci Szabadság téren a Lenin Kohászati Müvek iúvószenekara ad térzenét- A központi színjátszó csoport pedig Iszajev—Galics: ,,Nem magánügy“ című vígjátékával ad jutalommüsort a dolgozóknak. Jóleső érzés látni, hogy a kultűrosok napi munkájuk után szíwel-lélekkel mennek, hogy köszönt9Ók — ahol pedig erre szükség van —, serkentsék a kongresz- szusi versenyben dolgozókat. Fejlődő, boldog életünk szép .pillanatai azok, amikor a kongresszusi versenyben példamutatóan dolgozó, izzadt homlokú em-bet megáll munkapadja mellett, hogy fogadja a kultúrmunkások köszöntését. Felcsend ül a mosolygás arcú leányok, fiúk ajkán a köszöntő rigmus, megszólal a harmonika és táncra perdülnek a fiatalok. A köszöntött csak néz, nem tud hirtelen szóhoz jutni s majdnem minden esetben kissé zavartan kérdezi: — Elvtársak, miOel érdemeltem én ezt ki, igazán nem tudom, hogyan köszönjem meg .. Már előre megköszönte, akkor, amikor neve mellett büszkén nőnek a számok, a terv teljesítésének adatai. (BucsayJ 1 Novoszibirszk. — A Vörös sugárút liegen, ha hősökről beszéltek, rend- szerint a fjáborúban elesett katonákra gondoltunk. Ma hősök születnek a munkában is, a szocializmus építése teremti, neveli őket. Aki csaknem egymillió mázsa acélt termelt A MÁV Miskolci JárdmflJavító OV. ipari tanulókat toboroz lakatos, tiizikovács, kazánkovács és villanyszerelő szakmára. Jelentkezhet 15—18 évig az az ifjú, aki az -általános iskola VIII. osztályát elvégezte s Miskolcon vagy 30 kilométeres körzetben lakik, orvosi bizonyítvánnyal rendelkezik. Jelentkezési lap igényelhető a Járóműiavltó OV szakoktatási előadójánál. Tanulóképzés 2 év. Teljes állami ellátás. Hűlik Sándor, az ózdi martin ol- vasztára is a munkában lett hőssé. Neve évek óta ismert az egész gyárban, de országszerte is. Csontos arcára a martinkemence melege sütötte az acélos vonásokat, s a kemény munkában kovácsolódott egyszerű, nyilt becsületes jellemmé. Igazi munkahős! Az újítóklubban beszélgetünk. A vörös sarokban vándorzászló hirdeti az ózdiak sok-sok győztes munkacsatában szerzett dicsőségét. A tavalyi újítási vándorzászló mellett ott ragyog az ezévi is. — Az én 2 millió 360 ezer forint értékű újításom is benne van ebben a zászlóban, — mondja büszkén Hűlik Sándor. A munkáról, családról beszélgetve, felidéződnek a gyermekévek, a nélkülözések. édesapám is az acélműben dol- , J gozott, amit akkor még ka- varónak hívtak. Hároméves voltam, amikor meghalt. Kilencen maradtunk félárvák. Hatéves koromban édesanyám árvaházba adott, mert nem bírta a sok gyermek gondját, de nem maradtam ott sokáig, hazaszöktem. Édesanyám örült is, meg nem is. Újságárus lettem. Rikkancs — akkor így nevezték. A Vörös Újságot és a Népszavát árusítottam. Jó pár évig tartott ez igy, míg édesanyámat felvették vízhordónak a gyárba. A fizetés kevés volt, s én elmentem asztalosinasnak. Ha felszabadulok, majd sok pénzt keresek özvegy édesanyámnak — gondoltam. De nem sokáig dolgozhattam. Elfogyott a munka. Végül úgy határoztam, felmegyek Pestre a budafoki zománcgyárba, ott biztosan kell mintaasztalos. És a fiatal gégéd, aki 3 keserves inasév közben tanulta szakmáját, a gyárban csak edényrakodó, majd égető lehetett. — Most már ismét dolgozó ember vagy — mondtam magamban. Mégsem kerestem annyit,! hogy teljen ruhára is, s hogy özvegy édesanyámat is segíthessem, pedig naponta 12 órát dolgoztunk. 1928-ban léptem át újra az ózdi gyár kapuját. A martinkőművesekhez vettek fel segédmunkásnak. Később a vaskertbe, majd az öntőcsamokba kerültem. Onnan pedig segédnek az I. kemencéhez. Itt ismerkedtem meg a feleségemmel, aki ebédet hordott a sógorának, az én első segédemnek. 1930- ban házasodtunk össze. Egymásután jöttek a gyerekek, egy leány és két fiú. Nehéz volt az életünk. 1938-ban az urak már erősen készülődtek a háborúra. A felszabadulás után, 1945-ben olvasztár lettem, s igyekeztem helytállni. A becsület és a család is így kívánta. Nőttek a gyerekek, egyre több ruha, cipő, élelem kellett. Bár 1945—46-ban az infláció alatt nem sokat tudtunk, vásárolni, a termelést mégis szorgalmaztuk. Tudtuk, hogy kell az acél, amely most már a magunk javát szolgálja. Nem volt könnyű a régi olvasztárok mellett helytállni. Sokat kellett tanulni, de szívesen tettem. Emellett munkatársaimat is segítettem. Mint szakszervezeti bizalmi, intéztem lakáselosztást, segélykiutalást, üdültetést és még sok-sok mást. 1950-ben élmunkás lettem. Az első voltam, aki az országos acélcsapolási rekordot megdöntötte. 3 óra 15 perc alatt csapoltunk akkor egy adagot- Az élmunkás jelvénnyel mellemen harcoltam a pártunk II. kongresszusa tiszteletére indult munkaversenyben. Acéltermelésünk a háború előttihez képest jelentősen megnőtt. A kongresszusi versenyben sztaíhánovista oklevelet, 1952-ben sztahanovista jelvényt,. 1953-ban pedig újabb sztahánovista jelvényt és a „kiváló kohász'“ kitüntetést érdemeltem ki. Ez év május elején pedig a Szocialista Munka Hőse lettem. Soha olyan boldog nem voltam, mint amikör Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke a parlamentben átadta a kitüntetést. Ezt további jó munkával hálálom meg. A szovjet szakirodalom tanulmá- nyozása alapján a kemencefenék javító magnezit és dolomit szemcse közé 3 százalék salakot javasoltam. Ez gyorsan olvad és a javító anyagot a kemence fenekéhez köti Az új módszerrel rövidebb a javítási idő és hosszabb a kemence-* fenék élete. így nemcsak anyagot takarítunk meg, de sok időt nye-i rünk az acélgyártásnál is. Újításom mat a kongresszusi versenyben márt eddig is sikeresen alkalmazzuk. Bri-l gádommal februárban, márciusban és áprilisban műszakonkint 2 tonna acélt gyártottunk terven felül. Májusban 3 tonna tervenfelüli acélra tettünk fogadalmat. Eddig 112 százalékra, teljesítettük vállalásunkat. Martinászbecsülettel állunk helyt, a kongresszus napjáig 7000 tonnát tör- lesztünk adósságunkból, mert szeretnénk elnyerni az 1951-es kongresszusi zászló párját. — Mit tesznek még ezért? — Sokat! Én például 2 olvasztárt patronálok: Szedlák József ésSzed- lák László elvtársakat. Szedlák József már az én csapolási rekordomat is megdöntötte. Először 2 óra 55 perc, majd 2 óra 44 perc alatt csapoltak. Pártunk III. kongresszusa tiszteletére Szedlák János csapó- lóból és Kovács Gyula elsősegédemből is olvasztárt nevelek. A jó munka meghozta jutalmát- Többet keresünk, jobban élünk. Lányomat férjhez adtam és mindkét fiam dolgozik. Nekik már nem kell rettegniük a munkanélküliségtől. * Cokat, nagyon sokat lehetne ír- ‘“7 ni Hűlik Sándor martinász, a Szocialista Munka Hőse életéről, Közel egymillió mázsa acélt olvasztott már 1945 óta. Hatalmas meny- nylség ez! Ha vasúti síneknek használnánk, majdnem körülérné a földet. Ebből az acélból sokezer mozdony készülhet, gép, amely közszükségleti cikkeket gyárt, üzem, melyben ezrek dolgoznak. Erősödik veié országunk, amelyben boldogan él a nép. NÉMETH GYULA
