Észak-Magyarország, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-09 / 109. szám
Vasárnap, 1334, május 8. ÉSZAKMA'GYARÖRSZÁG Ormoshánya ismét méltó akar lenni régi hírnevéhcs Már magunk mögött hagytuk Mucsonyt, Rudolítelcpet, $ most fiú talmas zöld pázsit, sárga kikiricses rét mól lett kígyózik tovább az or Kzágút. A réten még csillog a lel nem szikkadt harmat. Fiatalasszony kötényét magához ölelve hajladozik sóskát szed,* figyelmeztet útitár sflfnk, Romhányi Gyula ormosbányai driVgozó. Sokat megettünk mi ebből á wadfüfcöl az 1927, 28 és 29-es években, de még többet a környékbeli bányászok. Ha ez a sóska nincs, ta Ián élumhalunk. Még mi ormosba nyaiak szerencsések is voltunk. Ak* koriba« 3—4 napot is dolgozhattunk hetenként, míg más bányatelepeken V l, legfeljebb 2 napot dolgozhattak Másutt se kellett a munkáskéz. Egy napra vríló keresetből éltünk, kín lódtunk egy hétig. Amikor rétet Iá tok, mindéig őszembe jut ez a keserű emlék, a miit már különben rég elfelejtetett mai szép életünk. Most a bányász az egyik legbecsültebb dolgo zó. A felszabadulás óta nálunk, Ormósbányán minden család új bútorral rendezte be lakását, amellett jól öltözködnek. Csaknem mindenki motorkerékpáron jár. A párt és kormány mindent megad ahhoz, hogy jVM dolgozhassunk. Ment is nálunk a .munka, mindenki tudásának legjavát £dta, két évig élenjártunk a bányásztok országos versenyében. Április 4-v\n műit egy éve, hogy tér venfelüll szénnel megrakott Béke vonatot indítottunk. A pártbizottságon Őrizzük a II. pártkongresszus tiszteletére itidult versenyben kiérdemelt piros selyemzászlót. Akkoriban még nem is volt olyan sok korszerű felsaerelésünk, mint most, jelenleg mégsem teljesítjük tervünket. Ez a sok kiUÍnletés, dicsőség — amelyről nemessäk Romhányi elvtárs beszél, hanem a bánya valamennyi dolgozója — kötalez is. Az országnak sokkal több szénre van szüksége. Áprilisban, amikor kiderült, hogy a vállalat nem tudja teljesíteni negyedéves tervét, az Északmagyaror- szág hasábjain szóltunk a termelést- fctló hibákról, ugyancsak részletesen foglalkozott a problémákkal május 3-1 számában a .Vermelj ma többet, mint tegnap“ c. újság, a miskolci járási pártbizottság hetilapja. A bánya vezetősége mindezek alapján komoly munkához látott, hogy a ter- melésgátló hibákat mielőbb felszá- ZTMlják. Az első és legfontosabb feladat a vállalatvezetés, a párt- és a szak szervezet együttes munkájának meg teremtése, a munkafegyelem meg szilárdítása, a technológiai fegyelem szigorú betartása. A sok kitüntetés dicsőség, kissé elbizakodottá tette az ormosbányaiakat. Az elmúlt évben igen kevés gondot fordítottak a bánya karbantartására, az új munkahelyek biztosítására. 1953. évi tervüket még határidő előtt teljesítették de most az év elején a felületesség és a hanyagság miatt már nem volt honnan termelni. A többéves tapasztalattal rendelkező bányászokat napszómosmunkéra osztották be. Ez rossz hangulatot, fegyelmezetlenségeket idézett elő az egykori lelkes, harcos, példamutató bányászok Között. Súlyos hiba volt, hogy a bá nya akkori vezetői nem hallgatták meg a bányászok javaslatait, amelyek a munka megjavítását célozták. Erről beszélgettünk Tóth Jánossal, a II. akna főaknászával: ben már mutatkozik jelentőé javu lás, mert az új vezetők a hibák megszüntetésén munkálkodnak. En a brigádommal nemrégiben ®egí> tettem egy újabb munkahely elkészítésében, most már ott is termelnek. Hiba még, s igen akadályozza a »zenélést, hogy egy-egy brigádból 8— 1Ö csilléit visznek el napszámos munkára. Emiatt gyakran marad a bányában több tonna szén. A mi aknánk dolgozói is azt szeretnék, ha úgy dolgozhatnának, mint a IV. aknában. Az ottani üzemvezető, Kovács József elvtárs az aknászokkal, a dolgozókkal minden problémát megbeszél. Megy is ott a munka. Vállalatunknál egyedül a iV-es akna dolgozói teljesítik tervüket. Az V. aknából is több szenet tudnánk adni, ha minden brigádban betartanák a technológiai fegyelmet. Mi meleg csákányváltásssl dobozunk. A bányászok már jóVál a műszak megkezdése előtt helyükön vannak. A hiba azonban az. hogy a brigádok nem segítik egymás munkáját, csak a maguk termelésével törődnek. Nem hagynak .egymásnak robbantott szenet. Előfordul, hogy egy-egy műszak 4 órát e«ak előkészítéssel tölt el, persze addig a szálmunka. Előfordul, hogy egy-egy munkahelyről csak igen kevés szén jut a felszínre. — Burkus elvtárs brigádjának mennyi a teljesítménye? — Az én brigádom átlaga áprilisban 194 százalék veit. Sajnos, ebben a hónapban még nem kaptuk meg tervünket, s így nem tudjuk hogy a naponta felszínre juttatott 1ÓÓ csille szén hány százalékot tesz. ki. Mindenesetre mi elsők akarónk lenni az aknák, illetve a brigádok közötti versenyben. A brigád tagjai számítanak a magyar-angol futballmérkőzésre szóló jegyekre, amelyeket a versenyben győztes brigád tagjai kapnak. A versenyt még inkább fellendítené, ha a napi terveket minden elsején portosan - mo4- kapnák a dolgozók és ha az elért eredményeket naponkint értékelnék. Sajnos most még az is előfordul, hogy a 10 napos eredmény értékelését sem teszik ki a falitáblára. A pártbizottság, a szakszervezet és a vállalat vezetősége tanuljon az elmúlt év tapasztalataiból, vegye jobban figyelembe, szívlelje meg a dolgozók javaslatait. A több éves tapasztalaiokkal rendelkezőbeA módosított szervezeti szabályzat tervezetéhez A Magyar Dolgozók Tártja Központi Vezetősége megvitatás *A hozzászólás céljából a párttagság elé terjesztette a módosított szervezeti szabályzat tervezetét. Az Eseakmagjarnrszág szerkesztősége — a Köz* ponti Vezetőség határozatának megfelelően — nyilvánosságot ad a párt# tagok és tagjelöltek javaslatainak, észm ételeinek. A párt• és állami fegyelem kérdése tógépek kihrmználatlamtl állnak s íny ászok készséggel segítik az új ve- műszak másik felére zsúfolódik fi Izetők munkáját! Vasárnap délben avatják fel a liszalöki duzzasztóművel A üszalöki duzzasztómű és a keleti főcsatorna elkészült szakaszának ünnepélyes megnyitása május 9-én, vasárnap 12 órakor lesz. Az ünnepi beszédet Hegedűs András, a minisztertanács első elnökhelyettesé mondja. A duzzasztóművet Bsbrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter adja át. (MTI) fi beadási tervek egyéni megtárgyalása minden mezőgazdasági termelőnek joga és kötelessége Kinn a falvakban a begyűjtési minisí- nál a termelők jelenlétében írják jóvá — Ilyen körülmények között még a kedvünk is elment a munkától. 40 éves bányásztapasztalatom van. Még időben több alkalommal szóltam Varga Gusztáv elvtársnak, a vállalat akkori főmérnökének, hogy a feltárásokra, újabb munkahelyek előkészítésére fordítsunk nagyobb gondot, mert egyszer elfogy a szén és nincs tovább. Javaslatomat figyelembe sem vette. A vége az lett, hogy a rossz munkahelyeken a dolgozók nem tudtak keresni, s a fegyelmezetlenségeket ez is előidézte. Burkus István brigádvezető is hasonlóan vélekedik a hibákról. — Az V. aknában is csak termeltünk, s a végén elfogyott a szén. Újabb nagyteljesítményű munkahelyeket nem készítettünk elő, pedig igen sokat beszéltünk erről. Nem sókat adtak szavunkra, s megtörtént a baj. Már 3 hónap óta szégyenkezünk n lemaradás miatt. Szinte látszik a dolgozókon, mennyire bántja őket a szégyen. Igaz, az utóbbi időtéíium helyi megbízottjai megkezdték a mezőgazdasági torn!élők meghallgatásával a beadási tervek megtárgyalását. Az a tény, hogy a tervek felbontása, a termelők meghallgatásával történik, viéseatükrőzl begyűjtési rendszerünk sséleskörii demokratizmusát. Vannak, akik **t mondják, minek oda elmenni, mégcsinálják azt nélkülünk is. Akik így gondolkoznak, azoknak mines igazuk, mert minden -termelőnek joga watt ahhoz, hogy az állam megbízottjával megtárgyalj«, milyen cikkfélóségböl, melyik időpontban teljesíti beadási kötelezettségét. Ugyan* akkor kötelessége felszólításra _ meglétén ni a beadás megállapításának megtárgyalására. Igen nagy jelentősége van nnrak is, hogy áz egyéni tervek Jnegtátgyolásáazokat a beadási kedvezményeket, jmr Ivek « termelőket megilletik. A beadási kötelezettségekét az állana érdekeinek figyelembevételével a termelők gazda* sági adóit 'ágaira k megfelelően állapítják meg. Természetes dolog, hogy a termelők meghalljyt'ása nélkül nem le* hétre jóváírni áz őkét megillető jogokat cs előfordulna —- mint előfordult számos helyén, az elmúlt évben—,hogy hivatalból kellőit a beadási kötelezettséget ta termelő jelenléte nélkül megállapítani Érthető, hogy az ilyen termelők hátrányosabb helyzetbe kerültek, amit ebben az évben feltétlen el kell kerülni. A termelőknek saját érdekük, hogy a terv felbontás megtárgyalásán megjelenjenek. Töb&ször áttanulmányoztam már a módosított szervezeti szabályzat tervezetét. Örülök a téfvézetnék, amely szerintem meggyógyítja fejlő' désünkét. Kétségtelen, hogy a terve zet nagyobb felelősséget ró minden párttagra, de így van ez rendjén ezt követeli a párt és a gazdasági óiéi fejlődése. Legutóbbi taggyűlésünkön a ve- zé’cség beszámolóját például áthatotta ugyan a bírálat széliemé, volt őribírálat is, de engem nem elégített ki. Minden üzem minden dolgozója nak egy eéljánuk kell lenni: olcsóbban, többet és jobban termelni. Ez a feltétele és alapja a nép jólét emelésének. A taggyűlésen azonban meglepőd va hallottam hogy 140 ezer forint béralaptúllé- pésünk volt. Engem felháborított az eset. Megmondtam a taggyűlésen ;s a véleményemet, de szeretném, ha mások is okulnának a (libákból. A sajtó igen alkalmas arra, hogy felhívja ezekre a figyelmet. A taggyűlésen kiderült, hogy drágábban termeltünk, mini ahogy azt a terv megengedi. Gyárunkban nagy mennyiségben állítanak elő mező- gazdasági gépekét. Ha olcsóbban tudjuk ezekét előállítani, mi is olcsóbban kapunk élelmet. A drága termeléssel kapcsolatban két példát hozok fel: forgácsoló üzemünk a beszámoló szerint 107 százalékos termelési eredményt ért el, a bérkifizetés viszont 138 százalékos átlagnak felelt még. Olyán pénzt fizetett ki tehát a vezetőség, ami mögött nem volt munka. Hogy milyen pocsékoló« fordul elő nálunk, íme egy példa. A gyártási technológia előírja, hogy bizonyos munkadarabot üo milliméteres anyagból kell előállítani. Ha történetesen ilyen anyag nincs, vastagabb anyagból állítják elő. Így kettős veszteség éri népgazdaságunkat: anyagpazarlás éé a béralap túllépése. A hibák szerintem abból adod« nak, hogy nihes kellő terv szerűség az anyagbeszerzésnél, s nem jó gyárunkban a tervezés sem. Mindez megbosszulja magát. Ilyen eretek különösen a dekád utolsó papjainak „rohammunkájában" förtJulftAk elő, A módosított szervezeti szabály- zat-térvezet második fejezete 3, pontjának C. alpontja többek között így szól: betartja a párt- és az államfegyelmet, amely egyformát» kötelező minden páfttágrá. A pártban nem lehet kétféle fegyelem. Aí pártnak egy a fegyelme, egy a törvényé valamennyi párttag «számára, függetlenül érdemeitől és tisztségétől. A párt- és az állami fegyelem megszegése kárt okoz a pártnak, s ezért összeférhetetlen a párthoz váló tartozással". Én ebben különösen érzem a felelősséget. , Szeretném, ha a műszaki középkáderek is, — elsősorban tértnésze- tesén a kommunisták — megszívlelnék a fenti pontöt. Pártunk étoárja és megkövetel tőlünk, hogy annak szellemében dolgozzanak, biztosítsák a munkásoknak a 48Ö perc teljes kihasználását. 4 Ha időben, a technológiailag előirt anyagot mindért dolgozó megkapja, akkor megszűnik az áesórgáa és az anyagpazarlás. A műszaki középkárléréktől függ nagy mértékben az is, hogy meg legyen a gyáron belül az üzemek közötti együttműködés. Né forduljort elő olyan eset, mint ami velem is történt, hogy a Vasöntöde 8 napi később küldte a szükséges árty< Ígérem, hogy szenvedélyesen ’*! gok küzdeni a hibák ellen és javaslataimmal segítem a párt és a műszaki vézstők munkáját. , HEGYI ANDRÁS párt csoportbizalmi. Borsodvidéki Gépgyár«-mm A bírálatról igen helyesnek tartom, hogy a módosított szervezeti szabályzat tervezete a bírálatot a párttagságnak nemcsak jogaként, hanem elsősorban kötelességeként jelöli meg. Úgy gondolom, ha ez a módosítás a tef- .ézetbén megmarad, üzemünk terü- I létén is nagyobb teret kap majd a bírálat, az önbírálat, továbbfejlődik az „alulról“ jövő kezdeményezés, s az eddiginél is jobban tudunk harcolni a hibák ellen, a nagyobb eredmények eléréséért. Csollár József DIMÁVAG, a melegüZémi pártbizottság szervező titkára, A „KOHÓ“ CÍMŰ FOLYÓIRAT A Diósgyőri Élclmiszcrkiskeres- kedélttii Vállalat értesíti vásárlóit, hogy a dolgozók jobb ellátása érdekében a Vasgyár, Piactér 1. sz. alatti 1-es számú boltját éjjel-nappal egyfolytában nyitratartja. MEGYÉNK FEJLŐDŐ irodalmi és m véfOatí kultúráin már régóta követelte hogy .induljon egy olyan folyóiratamely ennek a tájnak sajátos irodalmi-művészt* kérdéseivel foglalkozik, hangot ad o hely írók, művészek törekvéseinek, irányt mutat, elősegíti a fiatal tehetségek kihon takozását, a kritikai légkör megteremtésért. A napilapok és hetilapok, az országos irodalmi és művészeti folyóiratok mellett fontos hiánypótló rendeltetése van egy ilyen helyi irodalmi-művészeti folyóiratnak. Ezért fogadtuk örömmel, amikor újév táján megjelent a „Kohó“, .ai borsodi írók és művészek lapja", ha egyelőre nem is mim havi, hanem negyedéven- kint megjelenő folyóirat. Maga a cím jelképessége mellett arra is utál. hogy ki akarja fejezni megyénk ipari jellegét- A szerkesztőbizottság összetételéből aí tűnik ki, hogy a lap fel akarja ölelni a fő művészeti ágakat, ami helyes es szükséges ott. ahol ezidőseerint -ez az egyetlen iredalntl-itiövéaeeti szaklap. A decemberi keltezésű első szám hiányai ellenére amelyek a kezdeS nehézségei közt szinte természetesek *- sokat ígérő tartalommal jelent meg. Ta Iái link benne értékes novellákat (Császár Klára: Park Borsod he reken, Sós György: Iharos honvéd eltávozása, Szekrényes!’ í.aios — erősén Urbán Ernő „Vihar“ c. filmje utánérzését sejtető — novellája), verseket (Borsodi Gyula, Soós Zoltán, K'őkúti Endre, Fltóp, László, Julias« József versei), K ők irt Itták egy kis mCsC- játékát, megemlékezést HrisZtó Minién* szki bolgár kökéiről néhány kisebb írásával. bárom színházi és egy Zfthei pro* Márnákkal foglalkozó cikket. A 7. ELSŐ LAPS/. ÁM BŐT, kétségtelenül hiányzott valamilven beköszöntő-féle, amelyben a szerkesztőbizottság megjelölte volna a folyóirat feladatait, céljait es elmondotta volttá, hogyan kívánja ezekét megoldani, elérni. A lap tartalmából sem tűn* ki a szerkesztőbizottság tervszerű, céltudatos munkája, mert amíg például színházi vonatkozású írást hármat Is közöl, — irodalmi és képzőművészeti cikket, elvi vagy kritikai Írásokat, stb. nem találunk a lapban. A szépirodalmi anyagot olvasva szembetűnik, hogy á versek sokrétű témakörével szemben a prózai írások tárgya egyoldalúi« » íalu problémái köré fonódik, ami iibt Borsodban, a magyar (ralvidék központjában hiányo- isan tiikföti a tájjelteiWt. Hasznos dolog az, hogy jeles képző művészeink, Csabai Kálmán, Seres János az irodalmi anyag illusztrálására vállalkoztak. Hasanos ez a lap szempontjából de 4 művészek szempontjából Is, akiknek fejleszti komponáló, megelevenítő készségét. Csabai esetében felfedi a művész kiváló karikaturista képességét amelyet ő sokszor indokolatlanul „tértél kedve" szokott takargatni. A FOGYATKOZÁSOK ellenére az első szám ígéret volt a további fejlődésre. A második szám azonban a várakozásokat nem elégítette ki. bár több friss elemet tartalmaz. Az első számhoz képest már terjedelemben is leszűkül — 46 oldalról 40 oldalra —• ami arra vall, hogy a szer- keserőhizotlság az új számba nem tudott elegendő és megfelelő színvonalú anyagot biztosítani. Mégiftkább bebizonyosodik ez abból, hogy egyrészt a márciua l.Vre tervezett megjelenés, másrészt a haladó hagyományok ápolása elmén a 40 oldalból Is több oldalt Petőfi-. Adv-versekkel Móricz Zsigmond egv miskolci vonatkozású írásával és Petőfi egyik úlileveiével töHöttok ki. Az bizonyos, hogy ezek értékes és érdekes írások, Hé semmiképpen sem megyei íróink tollát. tehetségé* dicsérik. Viszont határóBOttaV cgys*e.rŰ ..tölteléknek“ kell tekintenünk a Rnós György ..Pettyes“ r. darabjáról szóló száraz. Silónyart fOgálmáZOtf tartalmi ismertetést, a darabból közölt részletet s két szererdőjének fényWfepét. Ehelyett ««ínvonalas kritikai méltatást várt volna az olva=ó a miskolci szerző darabjáról és előadásáról. A krtnyhanvelven megírt tartalmi ismertetés igén fufcSá színben tünteti fel a szerkesztő színvonaligényét. Az ismertetés így kezdődik! „Fóti István igyekszik minden bűnjelet eltüntetni, amit az almalopás okozott.“ Alább pedig ilyen mondatokét olvashatunk : ,.A gyümölcsösbe mennek, aböl Annus a lányokat biztatja n feloszlásra. Istók meg Káliét akarja rávenni, hogy mos tantál neki őrizze az elműt" Hasonló szöriiymondaitoktól hemzseg a rettenetes tartalmi ismertetés — mérsékelt dicsőségére írójának és a szerkesztőnek. A szépirodalmi anyag írói, költői most is ugyanazok, mint az első számban Körük nem bővült, inkább szűkült. Igen nagy hiba volna, ha a folyóirat szépirodalmi gárdája — különösen már az in dulásnál — valami zárt körré alakulna, ahelyett, hogy mind több és több írót, új tehetségét vonnának be a munkába és igyekeznének állandóan változatosabbá gazdagabbá lenni és magasabb szín- vonalra emelni a végre kiharcolt folyóiratot, jól, gazdaságosan kiliaeználtii a rendelkezésié álló lapterjedelmet. A HALADÓ HAGYOMÁNYOK fel elevenítésével kapcsolatban félreértés PC essék. Igen helyes, ha a lap mélyrehatóan foglalkozik megvédi, haladó hagyományaival s á folyóirat jellege megköveteli, hogy az ilyen természe-tü írások megfelelő elvi, politikai megvilágításban kerüljenek az olvasó elé- Ezt a követélményt & szerkesztőbizottság szem előtt is tartja, ámire példa a Sárközi Andor könyvéből idézett részlet. Komáromy József „Miskolc — Kossuth átutazása Idején" című értékes kis tanulmánya. Lajos Árpáéi ,.1!égi borsodi kaeodádolok“ című írása és Hetes György ..tíöfsod a magyar drámáért" című sZlfthártörténefi tanulmánya. A színháztörténet kutató lelkes fiatal miskolci Színész bevihető sorai, amelyekben megokolja, miért érdekli Oly negyón a miskolci SZÍné.«v.et múltja, a lap legköltőibb, legmOgpsaadóbb sorai közé tartozik. A „Haladó hagyományok“ rovat azonban kis«é túlteng á szépirodalmi és elvi, kritikai anyag rovására. em esik szó például i forrongó iró- delrttl, zenei, képzőművészeti élei vitáiról, müvészéti problémákról amelyekkel kapcsolatban a megyei írók, művészek hallaitnák szavukat. Nem esik szó a közelmúltban lezajlott miskolci, megyei kulturális eseményektől, át itt bemutatott filmekről, a kulturális tömegmozg»«' lom jelenségeiről éa gok 81 á* egyébről, amikkel a folyóirat mélyreható keit lkai alapon foglalkozhatnék. Nem ta iái tink egyetlen könyvliírálatot, iránymutató elvi írást, amely élősegítetté íróink, művé-* szeitik fejlődését és a kritikai légkör megteremtését. A lap Utolsó Cikke, GyökósSy Eieilt- nak, a szerkesztőbizottság rgy’k tagjának ..Néhány gondolat a uiíibírálatról“ című írása talán az első fecske, amely a kritikai légkör megteremtésének igödrével íródott. Annak ellenére, hogy a cikk írója saját lapja helyett a megyei sajtót akarja magasabb kritikai igényekre serkenteni és a mubírálattal kapcsolatban hangoztatott követelményeit magánk nézve nem tartja kötelezőnek, sőt nem egészen világos „elvi és eszmei céljai" érdé» kében new riad vissza ferdítésektől sem, — ez az írás mégis figyelmet érdemel. Megérdemli, már csak a nézetek, fogalmak és az igazság riszitfzásá érdekébe« is. hogy vele niás alkalommal kiilöd foglalkozzunk. MAGUNK RÉSZÉRŐL1« kel szögeznünk, hogy ér, „ÉsaakmagvarOrneág“ hibát követett el, amikor á ..Kohó" gi-ő számával idejében nem foglalkozott, n“m nyújtott segítséget a kezdet nehézségeivel és a gyakorlatlansággal küzdő szerkesátőbiZoltsághak ahhoz, hogv a második szám már gazdagabb, magasabb színvonalú és megyénk kulturális éleiét helyesekben tükröző szám Vitessen. Az Írószövetség miskolci Csoportjának mbírjon esetre arra kell törekednie, hogy a magé poraiból termel irrt és löv-eí jen 1r! tji kritikusokat, megfelelő képzettségű éa ideológiai felkészültségű feZfótóksi, Cikk» írókát. akik é láp író- és müvéíáegárdá- járak helyes irányt tudnak mutatni, egyes művészét! kérdésekhez alapos szakmai tudással, jó kritikái értékkel tudnak hozzászólni. Az ő közreműködésük a biztosítéka á folyóirat további fejlődésének, céltudatos munkájának. A SZERKESZTŐBIZOTTSÁGNAK sokkál tervszerűbb, az egész feladatkört átfogó, az égési inégye kulturális problémáit áttekintő munkát kell VÓgéínié, hogy a folyóirat jobban tudja betölteni sajátos hivatását.
