Észak-Magyarország, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-08 / 108. szám

2 ßSZAKMAGYARORSZAG Szombat, 1954. május 8. Az ózdi Szénbányászati Tröszt, a Miskolci Mélyfúró Vállalat és a Rudabányai Vasércbánya élenjár a kongresszusi versenyben A nehézipari minisztérium a bányász, vegyipari és vasas szakszer­vezettel közösen az áprilisi eredmények alapján értékelte a kongresz- szusi verseny állását. Az egyes iparágakban a verseny állása a következő: Szénbányászat: Élenjár a többi között az Özdi Szénbányászati Tröszt. Mélyfúrás: Élen­jár a többi között: a Miskolci Mélyfúró Vállalat. Ércbányászat: Élenjár a többi között a Rudabányai Vasércbánya. t Gondos jó munkával segítik a MÁV ALIT szerelő-brigádjai a bányászokat A miskolci MÁVAUT autóbusz­közlekedési vállalatnak igen megnö­vekedett a forgalma. Az üzem dol­gozói vállalták, hogy a jelentősen nagyobb forgalmat is zökkenőmente­sen lebonyolítják. Ezt jó munkával segítik elő a szerelő-javító brigádok is. Nagy Fe­renc 6 tagú futócsoportja például a műhelybe érkezett kocsikon a ki- sebb-nagyobb hibákat gyorsan kija­vítja, hogy a kocsik ne essenek ki a forgalomból. A csoport átlagos telje­sítménye 118—120 százalék. Lelkiis­meretes munkát végez, tervét maga­san túlteljesíti a többi brigád is. Daruka István és Füleki Zoltán a pártkongresszus tiszteletére vállalta egy bányász-szállító gépkocsi határ­idő előtti kijavítását. Vállalásukat 130 százalékra teljesítették. Hernádi László, Helmeczi Sándor és Nagy Ferenc szintén egy bányászkocsi ki­javítását vállalták egy hét alatt. A kocsit 36 óra alatt rendbehozták, ez­zel elsősegítették, hogy a bányászok időben a munkahelyre jussanak, teljesíteni tudják előirányzatukat és a kongresszusra tett vállalásukat. „Csatlakozunk a mezőnyárádiak kongresszusi vállalásához“ Az .,Északmagyarország‘' május 5-i számában olvastuk Mezőnyárád ver• senyfelhivását. Községünk — Göncruszka — mind a mezőgazdasági munkában, mind az állam iránti kötelezettségek teljesítésében sohasem volt az utolsók kö­zött. A beszolgáltatásban 1952-ben a ha todik helyre küzdötte jel magát az orszá­gos versenyben. Most még jobb eredményt akarunk elérni. Örömmel üdvözöljük a felhívást, amellyel a mezőnyárádi dolgozók meg­mutatják ragaszkodásukat népi államunkhoz. A mi községünk dolgozó paraszt- ^ sága is ez< akarja, ezért szívvel-lélekkel csatlakozunk a felhíváshoz. Vállaljuk, hogy május 24-ig, a ko ngresszus napjáig félévi begyűjtési ter­vünket WO százalékban teljesítjük, félévi adófizetési kötelezettségeinknek pedig 82 százalékban eleget teszünk. Kmecz János és özvegy Iván Istvánná középparasztok még külön vállalják, hogy a III. pártkongresszus első napjáig egész évi sertés-, vágómarhatojás- és baromfibeadásukat, Kmecz György, Szilva Pál és Kvalecz András dolgozó parasz­tok pedig egész évi sertés-, baromfi-, vágómarha-, tojásbeadásük-at és félévi adó­fizetési tervüket is teljesítik. PUTNOKI A’AGY LÁSZLÓ N. GOMBÁR JÁNOS vb, titkár I párttitkár TÓBIÁS ZOLTÁN vb. elnök A földművelésügyi minisztérium jelentése a tavaszi mezőgazdasági munkák állásáról A legutóbbi öt napban a kukorica­vetés üteme országszerte tovább gyorsult. Szolnok megye után So­mogy és Hajdú megye is teljesítet­te kukoricavetéstervet. A burgonyaültetést Szolnok, Haj­dú, Csongrád, Somogy, Szabolcs, Tolna, Nógrád, Zala Pest és Borsod megyék befejezték. Közel áll a be­fejezéshez a többi megye is. Az elkövetkező napok legfonto­sabb feladata a kukoricavetés befe­jezése. Arra kell törekedni, hogy a kukoricát minél nagyobb területen négyzetesen vessük. Meg kell gyor­sítani a rizs vetését, mert csak így lehet majd idejében biztosítani a rizsföl&ek elárasztását vízzel és a rizs korai beérését. Fontos feladat az őszi kalászosok és a kapásnövé­nyek ápolása. Régi tervek új cégér alatt A Pravda genfi tudósítása Moszkva (TASZSZ). A „Pravda“ genfi tudósítói hírt adnak azokról a tényekről, amelyek fényt vetnek az amerikai diplomaták által a külügyminiszterek értekezle­tének kulisszái mögött folytatott tit­kos tárgyalásokra. / Dulles — hangzik a tudósításban — azzal a megbízással hagyta ott az őt leváltó Bedell Smith-t, hogy foly­tassa az úgynevezett „délkeletázsiai tömb1' létrehozása érdekében az al­kut az Egyesült Államok szövetsége­seivel. Ezt a célt szolgálták a nyu­gati hatalmak képviselőinek ..nem hivatalos“ találkozói is. Ezek a talál­kozók jelenleg is folynak, mindad­dig, amíg a külügyminiszterek is­mét megkezdik üléseiket. Május 5- én ezeknek a tárgyalásoknak a té­nyét Eisenhower, az Egyesült Álla­mok elnöke is megerősítette. Az amerikai diplomáciának ezek a mesterkedései nagy felháborodást keltenek nemcsak az ázsiai orszá­gokban, hanem itt, a genfi értekez­leten is. Különösen nagy az elége­detlenség azoknak a küldötteknek a körében, akik ilyen körülmények között az új agresszív tömb kezde­ményezői annak érdekében, hogy Eisenhower kijelentésével felbolyga­tott közvéleményt megnyugtassák, új propaganda-manőverbe kezdtek. Az újságíróknak azt magyarázzák, hogy most ne a „délkeletázsiai tömbről“ és a közös akció előké- szítésérőf1, hanem csupán az „indo­kínai kérdés rendezésének nemzet­közi garanciájáról“ írjanak. Itt azok­ról a garanciákról van szó, amelyek biztosítanák, hogy ennek az egyez­ménynek a résztvevői közösen lép­jenek fel az ázsiai népek nemzeti felszabadító mozgalma ellen. Ugyan­akkor a „garanciák“ mintegy ürü­gyül szolgálnak amerikai katonai bázisok létrehozására Indokina terü­letén. Nem világos-e, hogy a „garanciák“ keresésének jelszava alatt olyan mesterkedés folyik, amely az indo­kínai béke megteremtésének meg­akadályozására irányul? Genfben különösen nagy figye­lemmel kísérik azt, hogy az ameri kaiak terveiben „az indokínai kér­dés rendezésének nemzetközi garan­ciái“ azt szolgálják, hogy olyan rend­szereket kényszerítsenek erőszakkal az ázsiai népekre, amelyeket ezek a népek nem akarnák tűrni tovább. Ugyanakkor a „közös védelem“ új amerikai terve lényegében annak a régi gondolatnak a megvalósítását jelenti, hogy az ázsiai népek ellen létrehozzák a gyarmatosító hatal­mak katonai szövetségét. Az ameri­kai imperialisták ázsiai szövetsége­seiket csak mint az ázsiai nemzeti felszabadító mozgalom elnyomására szolgáló emberanyagszállítókat akar­ják felhasználni. Az új cégér, amelyet az ameri-* kaiak az ázsiai- katonai tömb régi tervei fölé húznák, senkit som té­veszt meg — írják befejezésül a tu­dósítók. (MTI) Az amerikai sajtó Dulles genfi vereségéről ben megállapítja, hogy a Géniből vissza­tért Dulles „komoly vereséget szenvedett az indokínai kérdésben“. A lap rámutat, hogy Dullesnak meg kell magyaráznia a kongresszus előtt, milyen remények fűzhetek az általa folytatott külpoliti­kához. (MTI) Newyork (TASZSZ) Az amerikai sajtó azt írja, hogy Dul­les „súlyos vereséget aenvedett Géni­ben“. A „Christian Science Monitor“ genfi tudósítója úgy véli, hogy tra getili értekezleten fokozódik az Egyesült Álla­mok elszigetelődése“. A „Daily Mirror“ szerkesztőségi cíkké­A patetlaoi ellenállási kormány nyilatkozata a genfi értekezletről A patetlaoi ellenállási kormány szerdán nyilatkozatot adott ki a genfi értekezlettel kapcsolatban — közli a „Vietnami Tájékoztató Iro­da". A nyilatkozatot Szufanuvong, a patetlaoi ellenállási kormány mi­niszterelnöke irta alá. A nyilatkozat teljes szövege a következő: „A genfi értekezletnek az a fel­adata, hogy rendezze az indokínai béke helyreállításának kérdését az indokínai nép nemzeti jogainak biz­tosítása alapján. Patet Lao népe 1945 óta küzd a békére, független­ségre egységre és demokráciára irá­nyuló törekvéseinek megvalósítá­sáért. E küzdelem során alakította meg a patetlaoi nép ellenállási kor­mányát. Patetlaoi ellenállási kor­mány — miközben egvségbe tömörí­tetté az ország népét az imperia­lista agresszorok ellen vívott harc­ban — több demokratikus reformot hajtott végre. Ma már Patet Lao te­rületének több mint a fele, egymil-i lió főnyi lakossággal, felszabadult, A patetlaoi kormány tekintélye és befolyása az egész országra kiterjed. Ez év márciusában a patetlaoi el­lenállási kormány külügyminiszterei nyilatkozatot adott ki, amelyben he­lyeselte a berlini négyhatalmi kül­ügyminiszteri értekezlet határozatát a genfi értekezlet összehívásáról. Azt indokínai béke helyreállítása céljá­ból a patetlaoi ellenállási kormány szükségesnek tartja azonban, hogy küldöttsége résztvegyen a genfi ér­tekezleten. Patet Lao ellenállási kor­mánya hivatalosan kijelenti, hogy a fegyverszünet kérdésének sikeres rendezése és a béke helyreállítása érdekében a genfi értekezletnek teljesítenie kell ezt a követelést.“ a kelet és nyugat közötti kereskedelemmel foglalkozó genfi tárgyalások eredményei Genf (TASZSZ) Április 20-tól május 3-ig Genfben ta­nácskozások folytak e keleteurópai és nyugatéin»’ ii országok közötti kereske­delem kérdéseiről, 25 ország — köztük a Szovjetunió, Anglia, Franciaország, Olaszország, Belgium, Svájc és mások képviselőinek, valamint a Német Demo­kratikus Köztársaság és Nvugat-Nemet- ország képviselőinek részvéteiével. A tanácskozás befejezése után Myrdaí, az ENSZ európai gazdasági bizottságá­nak titkára, a tanácskozás elnöke nyi­latkozatot tett, amelyben ' közölte, hogy láthatólag észszerű a legközelebbi évbeli a kereskedelem kiterjesztését és az ese­mények olyan fejlődését várni, amely lehetővé teszi ennek a kereskedelemnek, a további kibővítését és végső sorod nagyfokú szilárdságát. .MTI) Dien Bien Phn erődje elesett A nyugati hirszolgálati irodák egybehangzó jelentése szerint Dien Bien Phu, a francia gyarmatosítók északvietnami táborerődje pénteken húsz órás szakadatlan harc után IV19 május I. Budapest ____________az első szabad májust ünnepli. Soha nem látott hatalmas tömeg höm­pölyög jaz utcákon: a felszabadult dolgo­zók százezrei vonulnak most fel, hogy meg­mutassák, minden erejükkel a forradalom ügye mellett állnak. De a felvonuló munká­sok vörös zászlós, vidám sorai mellett hol itt, hol ott csillan meg a májusi nap fénye katonák < szuronyain, puskák acélján. A Magyar Tanácsköztársaság hadseregének, a .vörös hadseregnek első alakulatai a májusi ünnepről egyenesen a frontra indulnak. Az ünnep öröme egy pillanatra sem fe­ledtette, el, hogy a munkások állama súlyos veszélyben van. Halálos vasgyürübo fogták az imperialista államok, az Antant csapa­tai. Százötvenezer szuronyt készítettek a munkások szíve ellen és már április 16-án megindult a támadás. Túlerővel, súlyos túl­erővel álltak szemben a vörös hadsereg ala­kulatai. S az ellenséget árulás is segítette. Május 1-én a román ellenforradalmi csapa­tok átkeltek a Tiszán, a cseh csapatok pe­dig Miskolcot és Salgótarjánt fenyegették. Salgótarján megtartása a Tanácsköztár­saság számára létfontosságú volt. Ebben az időben egyedül a salgótarjáni iparvidék adott szenet a főváros üzemeinek. Szón nél­kül pedig megáll az élet, megállnak a gyú- rak gépei — megáll az a munka, amelyet a hazájában úrrá lett munkásosztály most már saját javára végez. Május 1-én kapták a salgótarjániak azt a hírt, hogy a csehek elfoglalták a leg­közelebbi községet, Somost. A szénmedence védelmével megbízott 80. dandár visszavo­nult. A katonák nem szívesen hagyták ott ál­lásaikat, de a tisztek jelentékeny része —* az áruló Böhm Vilmos parancsára — kény­szerítette őket a visszavonulásra. Salgótar­ján a Tanács-Magyarország legfontosabb iparvidéke védelem nélküf maradt, s a cseh hurzsoá hadsereg tisztjei, a francia tábor­nokok győzelmi lakomájukat már az elfog­lalt városban akarták megtartani. SALGÓTARJÁN VEDELME ellenséget. Velük együtt fegyverbe állott a salgótarjáni acélgyár, az üveggyár és a Hirsch és Frank-féle gyár munkásai.“ Csákánnyal, puskával kezükben álltak a lövészárkokban a salgótarjáni munkások. Velük szemben hatalmas túlerőben lévő, jól felfegyverzett ellenség =— a csatát mégsem merték megindítani a támadók. Léitek a munkások erejétől, tudták, hogy a felsza­badult munkásosztály hazaszeretete, izzó hite a forradalom ügyében olyan erő, amely nagyobb, mint az ágyuk és szuronyok ereje. Az Antant hadseregének segítségére siettek a forradalom árulói, a jobboldali szociáldemokraták is. A bányász szakszerve­zet akkori titkára, az áruló Peyer Károly másnap éjjel hazug üzenetet küldött a bá­nyászokhoz. Azt üzente, hagyjanak fel az el­lenállással, adják fel a várost, mert a ta­nácskormány már lemondott, a Tanácsköz­társaság összeomlott. A munkások nem hittek az árulóknak — s közben Buda­pesten már szerveződtek az új munkásez- redek, megindultak a frontra a magyar vö­rös hadsereg alakulatai. Május 2-án a budapesti központi mun­kás- és katonatanács megtárgyalta a kom­munisták javaslatát a harc további folytáé tásáról és óriási lelkesedéssel állt a javds- lat mellé. A Vörös Újság május 4-i száma így számol be az ülésről: „A tanács egyhan­gúlag állást foglalt amellett, hogy a Ma­gyar Tanácsköztársaságot és a nemzetközi proletárforradalom ügyét végső lehelletéig védeni fogja A magyar proletariátusnak kötelessége tartani a forradalom lángoló csóváját. A magyar proletariátus nem ad­hatja ki kezéből a fegyvert és nem is fog­ja kiadni.,.“ delmének megszervezésével. Rá­kosi elvtárs a bányászok nagy­gyűlésén ismertette a bányavidék megtartásának döntő jelentősé­gét. Erélyesen visszaverte az áruló jobbol­dali szociáldemokraták törekvéseit, a 80. dandár tisztikarának harcvesztő „stratégiai“ elgondolásait a bányavidék tarthatatlansá­gáról. A bányavidék munkásaiból alakult első egységeket maga vezette ki a frontra, s egy hétig irányította a város védelmét, a munkások csapataira támaszkodva. Egy hétig szünetelt a munka a bányák­ban. Egy hétig fegyveresen vigyáztak váro­sukra a bányászok, amíg meg nem érkez­tek a vörös hadsereg felmentő csapatai. A bányászegységek, a 80. dandár és a 6. had­osztály csapatai visszavonulásra késztették a cseh burzso'á hadsereget. Ugyanakkor megindult már a támadás a visszafoglalt Miskolctól is —1 észak irányába. A diadal­masan előnyomuló forradalmi csapatok előtt fejvesztve menekültek a támadók. A diadal­mas északi hadjárat, amely Salgótarján alatt indult’ meg, felszabadította Kassát, a ma­gyar munkások, parasztok segítségével lét­rejött a Szlovák Tanácsköztársaság. A vör^s hadsereg csapatai Landler Jenő és Strom­feld Aurél vezetésével befejezték első nagy­szabású hadjáratukat). A salgótarjáni bányászok pedig vissza­tértek munkahelyükre. „Május 8-án ismét megindult a munka, úgy hogy 9-én már százhatvankéfc vagon szenet tudtak termel­ni. Tegnap ez a szám kétszázhatvanötre emelkedett...“ — számol be a Vörös Újság a salgótarjáni bányászok munkájáról május 18-án. Salgótarján | védelme a munkásság magyar forradal­Mójua 2-án, | Rosszul számítottak• Május 1-én déíben a salgótarjáni bányákban megállt a munka. A Vörös Újság így számol be a nap eseményei­ről: „A salgótarjáni bányákban mindössze néhány munkás maradt lenn, hogy a bánya- fenntartáshoz szükséges munkákat folytas­sa. A többiek fegyvert fogtak és úgy, ahogy voltak, kormosán, piszkosan Salgótarjántól északra raÁvftwUto. 1«« várták 3-án és 4-én kilencvenú ezer munkás és paraszt lépett be a vörös hadseregbe. Gyárak, szak­mák munkásai egységesen, közösen vonultak a haza védelmére. A pesti északi vasúti fő­műhelyben, ahol ebben az időben három­ezer munkás dolgozott, ezernyolcszáz mun­kás szabályos századokba sorakozva vonult be a laktanyákba. Nem lehetett hirtelené- ben annyi katonát felszerelni, mint amenv- nyien jelentkeztek. A dolgozók készen ál­lottak az otthonná lett' haza védelmére. A forradalmi kormányzótanács Rákosi Máfcsás abdáxsai! bízta meg Salgótarján vé­mi áldozatkészségének, bátorságának, ere­jének nagyszerű példája. Harmincöt év táv­latából az egykori munkáshősök harcai, helytállása a lövészárkokban, a bányákban példát) mutatnak a ma bányászainak, mun­kásainak, a felszabadult Magyarország min­den dolgozójának. Arra tanítanak, úgy kell a hazát szeretni, mint ahogv ők szerették. Úgy kell érte haroolnij, mint ahogy ők tették. Salgótarján védői arra tanítanak, hogy a forradalom győzelmébe vetett hit, a lán­goló lelkesedés minden fegyvernél erősebb. Arra tanítanak, hogy nincs olyan erő, amely legyőzné jft forradalom' ügyét/ *f elesett. A táborerőd egyik kis erőd­je az úgynevezett Isabelle központ az egyetlen, amely még átmenetileg ellenállást fejt ki. Dien Bien Phu elestének hírét Laniel miniszterelnök jelentette be a francia nemzetgyűlésben, majd ezzel kapcsolatban *— rendkívüli minisztertanácsra hívta össze a kor­mány tagjait. (MTI) Khmer követeli részvételét a genfi értekezleten Peking (Uj Ki na 3 A Vietnami Tájékoztató Iroda csütör­töki jelentése szerint a klimeri ellenállás! kormány május 3-án nyilatkozatot adott ki aimak szükségességéről, hogy küldött- ségileg vegyen részt a genfi értekezik ten. A nyilatkozatot Szón Ngok Minhj a khmeri ellenállási kormány elnökei írta alá. A nyilatkozat teljes szövege a követ­kező: „A genfi értekezletre az a fontos fel­adat hárul, hogy Khmer, Patet Lao és Vietnam nemzeti jogainak elismerése alapján helyreállítsa a békét Indókíná- bam. Patet Lao és Vietnam népével együtt Khmer népe is békét, független­séget, egységet és demokráciát kívánj KhmeT, Patet Lao és Vietnam népe o< utóbb! néhány esztendő során szóról egységben hősies harcot vívott ennek 4 kívánságának megvalósításáért. A khmeri nép ellenállási kormányt alakított, hogy az vezesse ebben a küzdelemben. A’ khmeri- ellenállási kormány demokratikus iogokat biztosított Khmer népének, Khmer népe egyedül az ellenállású kor- mányi ismeri él képviselőiéként. Khmer népe és az ellenállási kormány békés tárgyalások útján óhajt végetvetní a háborúnak és a nép jegariimalk elisme­rése alapján kívánja a béke helyreállít tását Khmerben. Ez az óhaja teljes össz­hangban áll Indokína, ’Ázsia és az egésá világ népeinek törekvéseivel. Khmer népe és kormánya örSmmrl üdvözli a genfi értekezlet összehívását, az értekezlet eredményessége érdekébeit szükségesnek tartja azonban, hogy rt khmeri ellenállási kormány hivatalos kül­döttsége is résztvegyen az értekezletem, (MTI) A Kossuth rádió 1954 május 8-án, szombaton 19 óra 43 perckor közvetíti Stefan Major, a Cseh­szlovák Köztársaság budapesti nagyköved tének ünnepi megemlékezését, Csehszlo­vákia felszabadulásának Q, évfordulója ■alkalmából. {MTijj _ 1 1

Next

/
Thumbnails
Contents