Észak-Magyarország, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-25 / 98. szám
ÉSZAKMAGY ARORSZAG Vasárnap, T95L április 25. ^^^^yoknak_ GYERMEKEKNEK Tavaszi divat Gyermek köszöntője Kodály Zoltánnak«. Dolgozó nőink érdeklődéssel figyelik, mit hoz a tavaszi és nyári divat. A divat nálunk annyit jelent, mint a ruházkodás terén is állandóan emelni a dolgozók életszínvonalát. Textiliparunk ismét bő választékban hoz forgalomba tarkamintás, lenvászonból készült nyári anyagokat. Ismét hordani fogják a tavaly nyáron is olyan jól bevált háromrészes strandruhát. Ez kényelmes, célszerű viselet úgy utcára, mint strandra vagy kiránduláshoz. Azonban úgy látszik, még kell várnunk jónéhány hetet, mire az igazi jóidő megérkezik. Addig ismét előkerülnek asszonyaink és leányaink legkedveltebb ruhadarabjai, a szoknya és a blúz. Ezt nyáron, télen, ősszel, tavasszal egyaránt viselhetjük, mindig csinos és célszerű Ismét divat a háromnegyedes ujjú, jól mosható anyagból készült blúz. Újszerű megoldással, a gallért a blúz anyagából készült, négy ujjnyi széles, elől megkötött sállal lehet helyettesíteni. A legtöbb szoknyán magasított övrész van, úgy, hogy a vé. kony bőröv felett még vagy három ujjnyi kilátszik. Munkába járni a legjobb a kockás, vagy csíkos anyagból készült szoknya. A kirakatokban sok szép szürke, vagy zöld kockás anyagot látunk. Ezekből ünnepélyes alkalomra is nagyon csinos rakottszoknyát lehet készíteni, s a hosszuujju blúzhoz még a szoknya anyagából ujjatlan, elől 3 gombos mellényt is csináltathatunk. Nagyon szép, ha a ruha anyagából kibéleljük az esetleg hozzá hordott rövid kiskabátot. A hosszú nadrágot a jó idő beálltával egyre kevesebben hordják. Nemsokára lekerül a rövidkabát is. A tavaszi szövetruhák szinte ki vétel nélkül szükaljuak. Ismét előszeretettel alkalmazzák a szövetruhákon a kötött nyakrészt, vagy manzsettát. A ruhák felső része vagy spiccben kivágott, vagy egészen magasan gombolódó. Egyre ritkábbak a fazonos megoldások. A sálgallérok továbbra is divatosak. Jáfseznnk együtt TESSÉK LEÜLNI! Egyszer sok gyermek volt vendégségben Laci pajtásnál. Tizenöten voltak összesen. Labdázni szerettek volna, de esett az eső, hát beszorultak a szobába. A szobába bement nagyapó is. — Hány szék van itt? — kérdezte. — Tizenöt — felelték a gyermekek. — Nohát, játsszunk ültetősdit. — Hogyan megy az, nagyapó? — Álljatok sorba egymás mögé, aztán daloljatok, lehet például az úttörő indulót. Mikor én azt mondom: tessék leülni, mindenki üljön le, de előzőleg egy széket vigyetek ki, hogy egynek ne jusson hely Ezt az egyet kinálgassuk: tessék leülni. ügy is lett. A gyerekek masíroztak szépen a székek körül az indulóra. Egyszerre csak a nagyapó elkiáltja magát: — Tessék leülni! Egyszerre mindenki a székekhez ugrott. Palinak nem jutott hely. A többiek nevetve kiáltozták: — Tessék leülni! Amikor aztán újra kezdték a já. tékot, Palinak már mindig a székeken volt a szeme és ezután más maradt hely nélkül. Előző heti rejtvényünk helyes megfejtése: Füst. Az ég, a csillagok, a hold. A pék. Helyes megfejtést küldött be: Bársony Franciska (Diósgyőrvasgyár). E heti könyvjutalmunkat Bársony Franciska pajtás kapja. Hogyan pelenkáxxuk a csecsemő# < A pelenkázást minden anya egyéni* leg oldja meg. Vannak azonban egyes váltogatok, amelyek célszerűek. Amikor a baba egy-kéthetes és pólyában tartjuk, gumi pelenkát használunk• Erre hasonló méretű jlanellpelenkát, majd átlóirányban háromszögletüre hajtott vászonpelenkát teszünk és ezt helyezzük a baba alá. Azután a vászonpelenka alsó csücskét jelhajtjuk, egyik jelét derékalá hajtjuk, másik jelét föléje, végül a jlanellpelenkát, majd a gumi pelenkát és az egészet lefogjuk a kis ingecske visszahajtott szélével, amit hátul szorosan egymásra hajtunk. RECEPT Sodrott tortalepény. Tegyünk egy tálba 6 tojás sárgáját és 6 kanálnyi porcukrot, ezeket fakanállal keverjük jól össze, habosra. Ekkor a cukros tojás sárgáját keverjük össze a 6 tojás fehérjéből vert habbal, 6 kanál liszttel és egy fél csomag sütőporral. Szé les tepsit kenjünk ki vékonyan zsírral vagy vajjal és azután hint sük be liszttel és öntsük bele a tortatésztát. Olyan tepsibe süssük amelyben nem lesz vastagabb a tészta félujjnyinál. Tegyük sütőbe, gyors tűznél süssük s vigyázzunk, hogy egyenlően piruljon. Ha megsült, borítsuk ki deszkára, kenjük meg az egészet cukros barack- vagy eperbefőttlével, utána könnyedén sodorjuk össze. így összesodorva tegyük egy pár percre a sütőbe. Bánjunk vele gyorsan. Ha kihűlt, vagdaljuk két ujjnyi széles szeletekre. Mint csillagok fénye, hogyha jö az alkony, száll a büszke ének, csengő, tiszta hangon. Napsugárban fürdő patakok, fenyvesek. Nem dalolnak szebben, mint most a gyermekek'. Te adtad a dalt a gyermek ajakára, Szárnyat adtál, mert a dal a lélek szárnya! Vezeted a zsenge, kicsi ujjak táncát és zengnek a húrok, mint a kismadárkák. . V' Amit gyűjtögettél, mindent nékünk adtál, Nemes, drága mézzel, a miénk a kaptár!, A sok kedves kincset megköszönjük Néked és szívből kívánunk erőt, egészséget! BORSODI GYULA’j Épül az tij üvegház A szovjet ipari üzemek dolgozói védnökséget vállalnak a kolhozok felett. A munkások látogatást tesznek a falvakban, segítenek a kolhozparasztoknak a termelési folyamatok gépesítésében. Cserenfiovo bányászai nagy segítséget nyújtanak a ,,XIX. pártkongresszusil-Jcolhoz (Irkutszk terület) tagjainak. A munker sok üvegházat építenek a kolhozban. Mofolyik a szerelő- és a vákolómunka. A képen: Üvegház építése a ,,XLX, pártkongresszus^-kolhozban. Megyénk dolgozói készülnek a Jókai emlékünnepségekre Május 5-én lesz 50. évfordulója Jókai Mór, a nagy magyar író halálának. Ez alkalomból országszerte emlékünnepségeket rendeznek a Jókai-hagyományok felelevenítésére. Megyénket emlékezetes szálak fűzik Jókaihoz, aki a szabadságharc elbukása után Tardo- nán bujdosott hosszabb ideig a Habsburg-reakció vérebei elől. Ennek emlékezetére a TTIT május 9-én délelőtt 10 órakor emlékünnepet rendez Tárdonán, a községi tanáccsal karöltve. Az ünnepi beszédet Szabó Pál Kossuth-díjas író tartja, majd leleplezik azt' az emléktáblát, amelyet a megyei dolgozói állítanak Jókai bujdosásának helyén. Délután kultúrműsor egészíti ki az ünnepséget. Miskolcon május 5-én az írószövetség helyi csoportja rendez emlékünnepet, 9-én pedig a Déryné színház művészei adnak elő jeleneteket Jókai „A kőszívű ember fiai“ c- színművéből. Az évfordu- lóról megemlékeznek megyénk valamennyi járási székhelyén és több más helyen. MAGYAR REMEKMŰVEK — VAGY ELRIASZTÓ GICCSEK? A budapesti Műcsarnok a diós- győrvasgyári vendégházban ,,Magyar remekművek“ címen kiállítást rendezett a múlt kiváló magyar festőművészeinek 21 művéről _ készített „művészi másolatokból'*. A kiállítás célja az volna, hogy a dolgozókat megismertessék a magyar művészet nagy klasszikusaival, fejlesszék ezáltal is szépérzéküket, kultúrájukat, ízlésüket és. közelebb vigyék a tiszta művészet forrásaihoz. Mindenki csak örömmel üdvözölheti az ilyen célkitűzéseket. Ha azonban a kiállítás anyagát megszemléljük, iogos kétségek ébrednek bennünk — még ha nem is vagyunk valami nagy műértők —, vájjon ez a kiállítás elérheti kitűzött célját. Nézzük meg azoknak a világhírű magyar műveknek a másolatait, amelyeket közönségünk széles rétegei vagy eredetiben vagy színnyomatok alapján ismernek és fogalmat alkottak maguknak e festmények művészi értékeiről, mesterük sajátos ecsetkezeléséről, csodálatos szín- és formagazdagságáról, apró finom részleteikről. Egytaser NOSZOV: Pavlik magával •--------------- vitte Kotykát a -----------folyóra halászni. De ezen a na- _ pon nem volt szerencséjük. A halak egyáltalán nem haraptak. Hazafelé menet betértek a kolhoz veteményeskertjébe és degeszre tömték zsebeiket uborkával. A kolhoz csősze észrevette őket és sípjába fújt. A gyerekek futásnak eredtek. Pavlik- nak közben eszébe jutott: kikaphat azért, hogy idegen veteményeskertben csavargott és a maga uborkáit odaadta Kotykának. Kotyka nagy örömmel ment haza. j— Anyukám, hoztam neked uborkát! Anyukája észrevette, hogy Kotykának tele a zsebe, még az ingébe is uborkát rakott és a kezében is két hatalmas uborka- -— Hol szedted? — kérdezte tőle. ú— A veteményeskertben. ■— Milyen veteményeskertben? *— Ott, a folyónál. A kolhozéban. i— Ki engedte meg neked? ■ f— Senki. Magam szedtem, s— Szóval: loptad. ■— Nem, nem loptam, csak úgy .• , . Pavlik szedett, nekem talán nem szabadi Fogtam magam, én is szedtem. Kotyka kezdte kirakni az uborkát a zsebeiből. 1— Várj csak, várj, ki ne rakd! ,—. mondta anyukája. ■— Miért? — Azonnal vidd vissza! = AZUBORKA Hord vigyem vissza? Az ágyás- ban nőttek, onnan téptem le, most már úgy sem nőnek tovább. — Nem baj, visszaviszed és leteszed arra az ágyásra, ahonnan letépted. s— Inkább kidobom. — Még csak az hiányzik! Nem te ültetted, nem is te nevelted, nincs jogod kidobni sem. Kotyka sírvafakadt. — Csősz is van ott... Fütyült, de mi elszaladtunk.. . — Látod, látod, mit csináltatok! Es ha elfogott volna benneteket? — Nem tud elfogni, nagyon öreg már. Nem szégyened magad! — mond uborkáért'. Ha megtudják, hogy elveszett, azt mondják, hogy ő a hibás. Az jó lesz? Anyuka visszadugdosta Kotyka zsebébe az uborkákat. Kotyka sírt és kiabált: — Nem megyek vissza! Fegyvere is van az apónak. Rám lő és megöl. — Hát csak lőjjön. Inkább ne legyen fiam, minthogy tolvaj legyen. ■— Gyere te is velem, anyuka. Sötét van, félek. — Uborkát csenni nem féltél? Anyuka Kotyka kezébe tette a két uborkát, ami már nem fért a zsebébe és kivezette az ajtó elé. — Vagy visszaviszed az uborkát, vagy örökre elmégy a háztól. Nem vagy többé a fiam! Kotyka I megfordult' és Iassan-Iassan --------------■' megindult lefelé az utcán. Már egészen besötétedett. „Bedobom ide az árokba, s azt mondom, hogy visszavittem“ — határozta el Kotyka és óvatosan körülnézett. — „Nem, mégis csak visszaviszem. Még valaki meglátja és kikap miattam az apóka". Kotyka sírva ment végig az utcán. Nagyon félt. — Pavliknak jó — gondolta Kotyka — odaadta nekem a maga uborkáit és most otthon ül. Neki nem kell félnie. Kotyka már kiért a faluból s a mezőn baktatott. Köröskörül egy lélek se. A félelemtől azt sem tudta, hogyan jutott el a veteményeskertig. Megállt a kunyhó mellett, egyre hangosabban és hangosabban sírt. A csősz meghallotta és odament hozzá. 1— Miért sírsz? kérdezte. ■— Visszahoztam az uborkát, apóka. *— Miféle uborkát? f—‘ Amit1 Pavlikkal együtt' szedtünk. Anyukám azt mondta, hogy hozzam visz- sza. 1— Hát így áll a dolog? —- csodálkozott a csősz. — Tehát nektek fütyültem. Mégis .— Pavlik szedett, hát én is szedtem. Aztán ideadta nekem az övét is. .— Te ne Pavlikról vegyél példát, nek'ed is lehetne már ennyi eszed. Többet ne tegyél ilyet. Add ide az uborkát és menj szépen haza. Kotyka kiszedegette az uborkát a zsebeiből és letette az ágyasra. f—i No, mind itt van? =— kérdezte az őr. Mind.. I Nem mégse... egy hiányzik — felelt Kotyka és megint csak sírva fakadt.-— Miért hiányzik, hol van? — Én... én egy uborkát megettem, apóka... most mi lesz? !— Hogy most mi lesz? Semmi sem lesz. Ha megetted, hát megetted. Váljék egészségedre. i— És magának, apóka, nem lesz semmi baja emiatt, hogy elveszett egy uborka? 6— No, nézd csak — mosolyodott el az apó. — Nem, egy uborka miatt semmi bajom sem lesz. Ha a többit nem hoztad volna vissza, akkor igen, de így nem. Kotyka hazaszaladt. Egyszerre .csak" megállt, s messziről visszakiáltott:-— Apó, apó! *—Na, mi kell még? — Apó, az az egy uborka, amit megettem... azt hogy számítsuk, loptam-e, vagy nem? — Hm — mondta az öreg. — Hát ez kemény dió! No, de jól van, mondjuk, hogy nem loptad. — Hát akkor? — Gondold azt, hogy neked ajándékoztam. s-—- Köszönöm szépen, apóka! Most már szaladok. — Eridj, eridj, fiacskám. I Kotyka I lélekszakadva futott át a '-------1-------- mezőn, az árkon, a patak kis hidján, de a falun át már lépésben la, anyukája. — Hiszen az apóka felel az I csak loptátok az uborkát? Nem szép dolog, ment hazafelé. De könnyű is volt a szíve! Nézzük meg Munkácsy Siralomházának, Szinyei Merse Pál Majálisának, Mányoki Ádám Rákóczi- portréjának, Réti Kossuth-portré- jának, Ferenczy Károly Hazatérő fayágók kompozíciójának és még egész sor közismert műnek kezdetleges, hamis másolatát. És a tárlatnak csaknem egész anyaga, egy-két kivétellel —■ mint Kupeczky Kuruc vitézének, Mednyánszky két fejtanulmányának, s Munkácsy Ásító inasának kisebb hibái ellenére lelkiismeretesen festett másolatát, — hasonlóan gyenge, felületes munka: giccs. Meg sem közelíti még a legminimálisabb követelményt sem, amit a valóban művészi másolatokhoz fűznünk kell. A legtöbb másolat olyan hazug, hamis és torz képet ad az eredeti művekről színben, formában, ecsetkezelésben, hogy ha ezeknek a másolatoknak alapján ítélné meg valaki az eredetiek művészi értékét, kétségbeejtően sivár elképzelései alakulnának ki a magyar képzőművészet klasszikusainak szakmai tudásáról, művészi érzékéről, egész művészetéről. Meglepetve tapasztalná, hogy a mi helyi művészeink, még a képzőművész szakkörök festői is menynyivel magasabb művészi színvonalon állnak, mint azok a világhírű mesterek, akikre mi olyan büszkék vagyunk. Az lett volna-e a Műcsarnok vezetőségének elgondolása, amikor ezt a vidéknek szánt másolatgyüj- teményt kiállította, hogy elegendő, ha a másolat nagyjában sejteti, „milyenforma lehet az eredeti mű“? Vagy úgy gondolták volna, hogy a művészi másolat kevesebb tudást, szakmai felkészültséget követel, mint egy eredeti alkotás? Ilyen naivitást, hozzá nem értést nem tételezhetünk fel a Műcsarnok vezetőitől, akiknek tudniok kell, hogy még a nagy mesterek közt is kevés akad, aki a másik mester művét meggyőző hűséggel tudná reprodukálni, hacsak nem specializálja magát a sok tanulmányt és különleges ismereteket követein mesterségre, amely igaz és nagy művészi feladat. Inkább az lehet az igazság, hogy a kiállítás rendezői úgy képzelték: a vidéki közönségnek ez is jó lesz. Érjük be a művészet árnyékával. Mindenképpen elhibázott ez a vállalkozás, mert a kiállított anyag nem érj el kitűzött célját. Nem hozza közelebb régi nagy mestereinket a mai közönséghez, hanem inkább eltávolítja őket és tápot ad a kis giccselőknek arra, hogy érjék be szerény tudásukkal, — hiszen ők is elérték már a nagy mesterek színvonalát... Úgy festeni, ahogy az itt kiállított mesterművek másolói — joggal hiszik —, ők is tudnak. Nem lenne-e helyesebb ha a „Remekművek“ kiállítást olyan kitűnő, a műveket hűséggel megelevenítő színnyomatokból rendeznék meg, amilyeneket a korszerű nyomdatechnika ma már nálunk is elő tud állítani? Hajdú Béla
