Észak-Magyarország, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-18 / 92. szám

2 ÉSZAKMXCTÍRORSZÁC ▼Márnát», 1954. áprlHg 15. Szilárd bérfegyelmet (A vezércikk folytatása az 1. oldalról.) csökkennek az állam bevételei — tehát kevesebb anyagi eszköz jut a mezőgazdaság gépesítésére, a köny- nyíi- é* élelmiszeripar fejlesztésére, a nehézipar további erősítésére és megszilárdítására. Kevesebb jut ar­ra, hogy államunk uj lakásokat, is­kolákat, kórházakat, óvodákat épít­sen. Ennek is a munkásosztály, dolgozó nép látja a kárát. Fel szokták hozni mindezekkel aZ érvekkel szemben: „Igaz, az árle­szállítások, a kórházak, az új isko­lák az egész nép jólétét szolgálják. De mi lesz azokkal a szakmákkal, amelyeknek keresete különösen el­maradt?“' Nos, a kormány tavaly június óta már számos réteg, Szak­ma'fizetését rendezte, s bérügyi ter­veinknek megfelelően sor kerül még néhány további dolgozó rétegnél is béremelésekre. Ezek a rendszabá­lyok együttvéve többszázezer dolg<>- zót érintenek. S azok a dolgozók, kik­re ezek az Intézkedések nem terjed­nek ki, meg kell, hogy értsék: fél év, egy érv alatt nem lehet mindent meg­oldani; ott kellett, ott kell segíteni, ahol a legsürgősebb. Ahogy népgaz­daságunk tovább erősödik, ahogy haladunk előre a kormányprogram megvalósítása Útján, úgy tudjutí majd a következő években népgaz­daságunk más területein is helyre­hozni a keresetek körüli arányta­lanságokat. ÉRTHETŐ PERSZE, hogy sok dolgozó türelmetlen. A párt és a kormány jól tudja, vannak dolgozó rétegek, amelyek bizony csak szű­kösen jönnek ki a keresetükből. Ta­valy június óta ugyan sok minden elősegítette az életszínvonal emelke­dését. A már említett béremeléseken kivtíl többízben jelentős árleszállítá­sok voltak, erősen megnőtt az áru­forgalom, gyorsabb ütemben épül­nek a lakások, szociális-kulturális létesítmények. Hozzáfogtunk a me­zőgazdaság fellendítéséhez, ami az élelmiszerek nagyobb bőségéhez, a dolgozók jobb ellátásához vez°t majd. De a párt és a kormány vi­lágosan látja, hogy ezeket csak kezdeti eredménynek lehet tekin­teni. A mi pártunk, kormányunk azonban, amelyet áthat a nép iránti felelősség tudata, mégsem tesz könnyelmű ígéreteket. Nem ígérhe­ti azt, hegy ezen hetek, hónapok alatt változtat. Az életszínvonal emelése — állandó feladat. A jómó­dú, kulturált élet biztosítása min­den egyes dolgozó ember számára olyan nagy cél, melynek elérése sok év kitartó munkáját, erőfeszítéseit igényli. Hónapról-hónapra közelebb akarunk jutni ehhez a célhoz. S ép­pen, mert ezt akarjuk — meg kell akadályoznunk, hogy felelőtlen bér­lazításokkal aláássák későbbi gaz­dasági sikereink alapjait. A kereset gyors növelésének egy útja éli nyitva minden munkás előtt, s ez: a termelékenység gyors emelése. Ez egyaránt szolgálja az egyes dolgozó és az egész nép közös érdekét. Mindebből az következik: gazda­sági Vezetőink, pártmunkásaink, szakszervezeti vezetőink ne úgy akarjanak „gondoskodni“ a dolgo­zókról, hogy lazítják egyesek bérét, hanem elsősorban úgy, hogy min­dent megtesznek a termelékenység emeléséért, a terv teljesítéséért — jelen pillanatban az első negyedévi elmaradás behozásáért — g ezzel te­remtik meg a jobb élet anyagi fel­tételeit. S emellett törődjenek töb­bet a dolgozók munkakörülményei­vel, az üzem egészségügyével, a munkavédelemmel, az üzemi élel­mezéssel is, minden eszközzel igye­kezzenek könnyíteni a dolgozók életviszonyain. Akadnak gazdasági vezetők, akik mindezeket az igazságokat, a bérfe­gyelem szükségességét készségesen elismerik — „általában“', „elvben“', csak éppen hozzáteszik: náluk „spe­ciális a helyzet“, náluk feltétlenül szükség van a normák fellazítására, a különféle pótlékok engedélyező-* séfé. Azzal érvelnek például, hogy csak akkor lehet javítani a minő­séget, vagy megoldani valamilyen sürgős feladatot, ha ehhez külön béralaptöbbletet kapnak. Persze az anyagi érdekeltség, az anyagi ösz­tönzés igen fontos, és — amilyen mértékben ezt gazdasági lehetősé­geink megengedik — fokozottan él­nünk Is kell ezzel. Mégis, ez csak az egyik a rendelkezésünkre álló eszközök közül. Sokhelyütt arra hivatkoznak: „Ha nem emeljük fel az egyik vagy a másik dolgozó fizetését, elmegy tő­lünk, pedig nagy szükség van rá.'“ Arra viszont nem gondolnak ezek a vezetők, hogy éppen az Ilyen önké­nyes, jogtalan béremelések idézik elő az aránytalanságokat, a feszült­séget a hasonló munkakörben dol­gozók fizetése között. A MAVAG- ból például kiléptek a dolgozók az­ért, hogy elmenjenek az RM Ková­csológyárba, ahol állítólag többet le­het keresni. Közben a Kovácsoló- gyárbói is el akarnak menni a da­rusok, mert a hírek szerint a Sza­badkikötőben ennél is magasabb a kereset. A bérlazítás a munkerőván- dóriás egyik fő oka — nem lehet te­hát további bérlazításokkal leküz­deni ezt a bajt. Ml A TEENDŐ a bérfegyelem megszilárdítása érdekében? Mindenekelőtt következetesein ér­vényt kell szerezni a kormány bér­ügyi határozatainak, az állami fe­gyelemnek. A törvény — törvény, s akj ezt megszeg;,, az ellen a törvény szigorával kell eljárni. Minden fo­kon, az irányító szerveknél csak­úgy, mint a vállalatoknál, s a mű­helyekben erősíteni keU a béralap felhasználásának ellenőrzését. Tervszerűen kell végezni a visz- s zássá gok, lazaságok felszámolását Egyrészt meg kell akadályozni, hogy további bércsalásokra, lazításokra kerüljön sor; másrészt pedig helyre kell hozni azokat a hibákat is, amelyeket az elmúlt hónapokban követtek el. Ahol a keresetek azért alacsonyak, mert alacsonyak a tel­jesítmények is, ott tanulmányozzák alaposan a műszaki vezetők: mit kellene tenni a termelékenység emelése érdekében. Hogyan lehetne jobban megszervezni a munkát, ked­vezőbb műszaki feltételeket terem­teni? így segítsék a dolgozókat ma­gasabb keresethez! Rendkívül fontos szerep vár a bérfegyelem megszilárdításában a munkaügyi szervek dolgozóira, a normásokra, időélemzőkre. Ezek az elvtársak, akik általában becsületes, derekas munkát végeznek, eddig kaptak kellő támogatást. Sem az igazgatók, sem a pártszervezetek, sem a szakszervezetek nem erősí­tették e dolgozók tekintélyét. Jel­lemző az az eset, ami a Budapesti Illatszer-gyárban történt. Varga Jó­zsef elvtárs, normás egyízben pénz­jutalmat kapott jó munkájáért. Az igazgató azonban csak saját szobájá­ban volt hajlandó átadni neki a jól megérdemelt jutalmat — nem mert „a nyilvánosság előtt“ normást ju­talmazni. S ez még a jobbik eset! Az Is előfordul, hogy a bérfegyelem­ért kiálló normást megfenyegetik, valósággal üldözik. Ez tűrhetetlen. A normás, az ldőslemző, aki fegyel­mezetten végrehajtja a kormány határozatait — a munkásosztály ér­dekeit védelmezi, még akkor is, ha kénytelen szembehelyezkedni egyes gazdasági vezetők, vagy egyes mun­kások jogtalan követeléseivel. A párt és a kormány teljes súlyával támogatja a munkaügyi szervek kötelességteljesítő dolgozóit, s elvár­ja, hogy ezt a támogatást megadia valamennyi pártszervezetünk ós gazdasági vezetőnk. KÜLÖNLEGES FELELŐSSÉG hárul pártunk tagjaira. „A népjólét emelését, a dolgozó nép anyagi, kul­turális színvonalának emelését més- kéD elérni nem tudjuk, mint az ön­költség csökkentésével, a termelé­kenység fokozásával, a minőség ja­vításával, a fegyelem megerősítésé­vel — mondotta Rákosi Mátyás elvtárs a budapesti pártértekezle­ten. — Ezt minden kommunistának világosan kell látnia és ha látja, magatartásának politikailag és a termelés frontján ehhez kell iga­zodnia. Ne forduljon elő, hogy kom­munistának nincs bátorsága teljes mellel kiállni a normalazítás, selejt- gyórtás, s hasonlók ellen“. A buda­pesti pártértekezlet felhívta a fő­város kommunistáit: álljanak a ter­melékenység emeléséért, az önkölt­ség csökkentéséért, a bérfegyelem megszilárdításáért folyó harc élére. A bérfegyelem megszilárdítása — politikai kérdés. Éppen ezért a leg­fontosabb, hogy az állami Intézke­déseket kiegészítse, alátámassza a kommunisták, példamutatása, a meg­győzés, a politikai munka. Jobban meg kell magyaráznunk pártunk gazdaságpolitikáját, bérpolitikáját a gazdasági vezetőknek, ha azt akar­juk, hogy valóban szíwel-lélekkel munkálkodjanak érte. S meg kell ezt magyaráznunk az Ipar minden dolgozójának is. Nagyon rosszul is­meri a munkást az, aki azt képzeli róla: nem lát tovább pillanatnyi ér­dekénél. Éppen az öntudatos mun kástömegek igazságérzetét sérti a legjobban, hogy egyesek az osztály rovására próbálnak maguknak töb­bet kicsikarni. Éppen a szorgalmas munkást bántja a legjobban, hogy egyes helyeken nem az keres töb­bet, aki jobban dolgozik, hanem az, aki hangosabban követelőzik. A mi munkásosztályunk öntudata az el­múlt években hatalmas fejlődésen ment keresztül. Munkásosztályunk lelkesedik a szocialista Jövőért, lel­kesedik azért a politikáért, amely állandó, tartós életszínvonalemelke­dést hoz a számára — s kész támo­gatni pártunkat e politika megvaló­sításában. Pártunk, kormányunk, gazdasági vezetésünk bátran épít­het a2 öntudatos, szorgalmas mun­kásokra abban a nagy munkában amelyet a bérfegyelem megszilárdí­tása követel! (A „Szabad Nép“ április 17!•» számából.} MY1LT LEVÉL LESKÓ LAJOS OLVASZTÁR ELVTARSNAK DióRjSfyőr Ha az ember neve benne van az újságban, az nagy dolog. Dicsőség, ha jót imák róla, mosolygó arccal köszöntik munkatársai. De van néha máské­pen is. Amikor hibák miatt kerül valakinek a neve nagy betűkkel az újságba, hogy társai megyeszerte ol­vashassák, az nagyon rossz dolog. Bevallom, kissé elfehéredtem, ami­kor leveledet megláttam, de a szé­gyenkezés hamar visszakergette ar­comba a vért. Arról írtál, hogy még azelőtt jól dolgoztam, az utóbbi időben nagy hibákat követtem el. Igazad van. Csak most döbbentem rá, milyen nagy mulasztást követtem el. Te martinász vagy. Figyeled a ml mun­kánkat IS, de mégsem tudod úgy ér­tékelni, mint mi, hogy a vasárnapi fenntartás elhanyagolása milyen kárt okoz. Nagy nyomás alatt ván a mi frontunk. Ha vasárnap nem tart­juk rendben, hétfőn sokkal több f ozói tudjuk igazán, mit jelent ez. :n is csak most érzem, ahogy bará­ti szavaidat olvastam, milyen nagy felelősség terhel engem azért, hogy hétfőn az üres vagonok hiába vár­ták a szenet. Az is eszembejutott hás"£. kértük már a váltást — ne „rabol­játok ki“' a bányát, folyamatosan az egész műszakon akarunk termelni- Most pedig én magam is hozzájá­rultam ahhoz, hogy hétfőn reggel leszálló társaim egy egész délelőtt nem szeneitek. Leskó elvtárs! Leveled minden so­ra Igaz. Én nem is akarom a ma­gam felelősségét kisebbíteni, nem szeretem a nagy szavakat, de az biztos, hogy ezentúl mindig a he­lyemen leszek. Ha rám kerül a sor, vasárnap is! Eszembe int nyomnak mondom, a menyem t* értsen belőle.“ Megmutatom a leve. vele a munka és a délelőtti műszak-1 ledet azoknak a társaimnak is, akik ban nem lehet termelni. Ez 24 va-1 velem együtt hiányoztak néha a vá­gón szén! Csak mi, a szénfalak doÍ-|sámapi fenntartásról. Gondolják meg ők is, amin engem így elgon­dolkoztattál. Vállalják-« népünk előtt a felelősséget a ki nem ter­melt szén tonnáiért. Tudja meg minden tájgsam Al- berttelepen és valamennyi, bányá­ban egyaránt: a kárbavesqett órá­kat, a mélyből fel nem hozott sze­net, a családtól megvont keresetet nem lehet pótolni. Érezze minden bányász azt, amit leveled nyomán én éreztem. hogy a mi munkánk nemcsak a mi ügyünk. Rajtunk van az egész ország szeme. Tőlünk vár­ják a meleget, a fényt, a gyárak dolgozói az energiát és mi ennek a várakozásnak nem teszünk eleget, ha nem termelünk, vagy ha a va­sárnapi karbantartással nem segít­jük elő a termelést. Leskó elvtárs! Meglátod majd, hogy a figyelmez­tetés nem volt hiábavaló. Bízhatsz benne: új barátod miatt soha többé nem kell szégyenkezned. Jószeren esétt KISS ISTVÁN vájár, Alberttelep II. J. Visinszkij elvtárs beszéde az EHSZ leszerelési bizottságának ülésén Nervyork (TASZSZ) Április 12-én ülést tartott az ENSZ leszerelési bizottsága, amely az ENSZ-közgyűlés 1953. november 28-án hozott határozatának és a berlini négyhatalmi külügyminisz­teri értekezletről 1954. február 18-án kiadott záróközleménynek megfele­lően egy albizottság alakításának kérdéséről tárgyal. Ezen az ülésen A. J. Visinszkij, a Szovjetunió kép­viselője beszédet mondott az angol küldöttség által előterjesztett hatá­rozati javaslatról, amely azt indít­ványozza, hogy az albizottságot Anglia, az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Franciaország és Ka­nada képviselőiből alakítsák meg. A. J. Visinszkij kijelentette, hogy a Szovjetunió véleménye sze­rint az angol határozati javas­latban említett Összes országo­kat be kell vonni az albizott­ságba. Dixon, Anglia képviselője azon­ban — jegyezte meg Visinszkij — nem magyarázta meg, miért csak az általa megnevezett országokat kell bevonni az albizottságba. Az albi­zottság összetétele kérdésének ilyen egyoldalú megoldása nem felel meg sem a közgyűlés határozatának, amelyre a bevezető utal, sem a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügymi­nisztereinek berlini értekezletéről kiadott záróközleménynek. Visin­szkij foglalkozott azzal a kérdéssel, milyen elvi alapon kell felépülnie az albizottságnak és kielégíti-e eze­ket az elvi követelményeket az an­gol küldöttség javaslata. Nagybritannia javaslatát A. J. Visinszkij nyilvánvalóan egyoldalú jellegű okmányként, nyilvánvalóan egyoldalú javaslatként jellemezte- Ez nem felelhet meg az ügy érdekei­nek mondotta A. J. Visinsacij. Először azért, mert a javasolt albizottságban nem irányozzák elő annak a Kínai Népköztársa­ságnak, vagyis az ötszáz milliós nagy kínai nép képviselői­nek részvételét, amely Kínai Népköztársaságnak a szerepét természetesen semmiképpen sem szabad lebecsülni a fegyverke­zés csökkentésében, annak a Kínai Népköztársaságnak, amely jog szerint a biztonsági tanács egyik állandó tagja. Másodszor, a határozati javaslat nem Irányozza elő más „leginkább érdekelt államok“ felvételét az albi­zottság tagjai közé. Indiát és Cseh­szlovákiát nevezte meg. Vájjon olyan hatalom felvétele az albizottság tag­jai közé, mint India, nem lehet a legkomolyabb jelentőségű a fegyver­zet csökkentésének, az atom- hidrogénfegyver betiltásának kérdé­sével összefüggő olyan határozatok előkészítésében, amilyenekre az al­bizottság és a leszerelési bizottság legfőbb feladatként utalnak?-.. Mély meggyőződésünk, hogy az ilyen „leginkább érdekelt államok" bevonása az albizottságba valóban meg fog felelni a közgyűlés 715. szá­mú határozatának és meg fog felel­ni a külügyminiszterek berlini érte­kezletéről kiadott záróközleménynek is, amely hivatkozik a közgyűlés ha­tározatának ő. pontjára, arra a pontra, amelyben szó van arról, hogy az albizottságban a „leginkább érdekelt hatalmak'1 vesznek részt. A 719 számú határozatban jóvá­hagyott „elfogadható döntés" meg­fogalmazás nem véletlen. Ez azt je­lenti, hogy a döntésnek olyannak kell lennie, amelyet megszavaz az albizottság minden tagja. Remélhe­tő-e, hogy Ilyesféle eredményt hoz az albizottság munkája, ha nem lesznek az albizottságban a legin­kább érdekelt hatalmak: a Kínai Népköztársaság, India, Csehszlová­kia képviselői? E hatalmak bevoná­sa az albizottságba, kiküszöböli Nagybritánnía határozati javaslatá­nak legfőbb fogyatékosságát: egyol­dalúságát. Ez az intézkedés széles­körű lehetőséget nyit meg az albi­zottság résztvevői között valóban összehangolt döntések meghozására, valóban utat nyit az „elfogadható döntés“ megtalálásához. Azt javasoljuk ezért, hogy az al­bizottságot a következő összetétel­ben alakítsák meg: Szovjetunió, Egyesült Államok, Kínai Népköztársaság, Anglia, Franciaország, India, Csehszlo­vákia és Kanada. A vita során Lodge, az Egyesült Államok képviselője kijelentette, hogy a szovjet javaslat „észszeriit­len" mivel előirányozza a Kínai Népköztársaság képviselőinek felvé­telét az albizottságba. Lodge kije­lentette, hogy a „kommunista“ Kí­na nem tagja az ENSZ-nek és ezért nem lehet tagja a leszerelési bizott­ság albizottságának sem, Lodge nem szólt semmit a két másik jelöltről — Indiáról és Csehszlovákiáról —. amelyeket a Szovjetunió küldöttsége az albizottság tagjaiként javasolt. A vita végén felszólalt A. J. Vi­sinszkij, a Szovjetunió képviselője, Lodge azt a látszatot kelti *— mondotta többek között Visinszkij — mintha Kínának az ENSZ-be va­ló felvételéről volna szó, ez nem igaz. Nem erről van szó, hanem ar­ról, hogy Kina helyét ta ENSZ-ben vá­lóban törvényes képviselőjének kell elfoglalnia. Kina tagja az ENSZ-nek és törvényes képvise­lői a Kínai Népköztársaság kor­mánya és azok a személyek, akiket ez a kormány meghatal­mazott. Sean politikai, sem célszerűségi, sem jogi elképzelések semilyen mér­tékben nem akadályozhatják javas­lataink elfogadását. A Szovjetúnió ezért ki fog tartani amellett, hogy a leszerelési bizottság komolyan fog­lalkozzék javaslatával. Felkérem a leszerelési bizottság tagjait, foglal­kozzanak komolyan ezzel a javas­lattal, amelyet kormányom nevé­ben védelmezek. „Ahány ház, annyi betétkönyv“ Vaskút termelőszövetkezeti község takarékossági ' kezdeményezése A takarékosság népgazdasá­gunk további fejlődésének, né­pünk életszínvonala emelésének fontos tényezője. Az ország minden lakosa jelentősen hozzá­járulhat saját életszínvonalá­nak és az általános jólét emelé­séhez is, ha egyéni pénztakaro- kossággal, észszerű beosztással használja fel jövedelmét. Vas­kút termelőszövetkezeti község dolgozó parasztjai ezt felismer­ve, újszerű és érdekes takaró- kossági mozgalmat kezdőmé nyeztek. Az ország összes köz­ségéhez felhívással fordultak és ebben a többi között a követke­zőket írják: „Államunk takarékos és he­lyes gazdálkodása tette lehető­vé, hogy a hatalmas országépítő munka során községünk Öt év alatt nyolcmillió forint értékű beruházást kapott. Tudjuk, hogy takarékosságunkkal mi is nagy­ban elősegíthetjük országunk további fejlesztését. Ezért elha­tároztuk, hogy egyéni takarékos- sági mozgóimat indítunk, s az alábbi pontok szerint versenyre hívjuk az ország valamennyi köz­ségét: l. Szervezzünk községeinkben május harmincegyedikéig taka­6< „Fémgyüjtfi hónap alatt a Vas- és Fémhulladék Ipari Vállalat diszpécser szolgálata anyag-szállítás és átvételi ügyekben az ügyfelek rendelkezésére álL Telefon: 423—923, 423—929, 422—368. „ VAFEM rékossági napokat, amelyeknek jelszava ez legyen: „Ahány ház, annyi betétkönyv“. 2. A versenyt a tanácsok, a íft* megszervezetek bevonásával, szé­leskörű felvilágosító munkával tegyék eredményessé. 3. A verseny eredményét az dönti el. hogy a község házainak számához viszonyítva hány be­tétkönyvet váltottak és mennyi az egv-earv könyvre eső bététát- Ing. (MTI) 4 rnnr-sh műsora: BÉKE április 13—28: Balett gyöngy. _ szemei _ Április 18-án délelőtt 10 érakor: Három sürgöny. lg,én 3 előadás: fél 4. fél 6, ha. romnegved 8 éra Kezdés: fél 6 háromnegyed 8. vasárnap: 4 8 S őrá, KOSSUTH. Anrills 15—21: Grant kept, lány gyermekéi. Kezdés: fél 8. háromnegyed 8, vasár- öan: fél 4. háromnegyed 8. 8 óra, EAKLYA Április 17—19: Trubádor. Kezdés: fél 6. háromnegyed 8. vasár­nap: fél 4 háromnegyed 8. 8 óra Minden pénteken csak 1 eióadá.*. fél 7 órakór . „ . F«KLY\ Április 18,&n délelőtt 10 éra­kor: Óra«* kani»ánv gyermekei. F.ENOES RELYARAK MELLETT P'^sOVOrr n»4»AL. Április 18—20; Örs a hegyekben. Kezdés: 7 vesémen 5. 7 óra U.rmoSOYÖRt VASAS OTTHON: Április 17—18: Balett gyöngyiemet Kérdés: egynegyed B egynegyed 7 óra. Rénztárnvnés- táterési napokon: dél- elfit- 11—I2.ig Előadások kezdése £16 t* 1 rtfÄVftl TÁNCSICS Anrills 17—19: Grant kápl. tiny gyermekei Kezdés- 5 7 óra. vasárnap: S 5. 7 óra HÉfftCSABA. Április 18—18: Pérnljirt kér* Kezdés: 7 óra. vasárnap- 3. egynegyed 6 fél 8 óra ÜJOroSnYŐPf BÉKE Április 18—20« Gyarmat a föld alatt. Kezdés- 5. 7 óra. vasárnap délelőtt 18 órakor, délután fél 3. háromnegyed 5. T órakor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents