Észak-Magyarország, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-02 / 78. szám

r Ähsb*. rn tprflk A ^ ÉSZAKÍR A GTÄK ORffiA G 5 Pártélet Az élenjáró propagandisták módszereiből mm ...... •* SZILVÁSI SÄNDOR elvtárs a tisza. paLkonyai 29/2. vasútépítő vállalat­nál a párttörténet I. évfolyamának szemináriumvezetője. Minden fog­lalkozásra alaposan készül. Vitaveze­tési vázlata könnyen áttekinthető. Nagy gondot fordít arra, hogy a hallgatók jól készüljenek a vitára s ebben is segíti őket. Érdeklődik problémáik, nehézsé­geik iránt, _ megvizsgálja jegyzetei­ket, elbeszélget velük, s átadja ta­nulási, jegyzetelési módszerét. Sze­mináriumán mindig színvonalas vi­ta alakul ki az egyes kérdések meg­tárgyalásánál. Hallgatóit önállóságra, bátorságra neveli. Ebből a célból megbízza őket egy-egy kiselőadás megtartásával. Nagy segítségére van Szilvási elv- társ hallgatóinak abban is, hogy a párttörténet egy-cgy fejezetének megtárgyalásánál az anyagot a ma­gyar viszonyokkal párhuzamba ál­lítják. így például a IV. fejezet ta­nulmányozása során a hallgatók he­lyesen összehasonlították az orosz- országi szociáldemokraták szerepét a magyarországi szociáldemokratáit sze. repével. Szilvási elvtárs rendszeresen alkalmazza a szemináriumi foglalko­zásokon a szemléltető eszközöket is- Ezzel érthetőbbé, világosabbá teszi a kérdéseket, megkönnyíti- a témakör alaposabb, elsajátítását. * SZŐKE FERENCNÉ elvtárs a párttörténet I. évfolyamának szemi­náriumát vezeti Megyaszó községben. Hallgatói tsz tagok, a tanács dolgozói nők és fiatalok. A foglalkozásokra szorgalmasan eljárnak. Többek kö­zött azért is, mert Szőke elvtársnő a propagandisták legjobbjai közé tar­tozik, aki tudja, hogy a hallgatók pontos megjelenését elsősorban azzal lehet biztosítani, ha a foglalkozások tartalmi színvonalát állandóan emeli. Ennek a célnak az érdekében Sző­ke elvtársnő minden lehetőt megtesz. A foglalkozásokra lelkiismeretesen készül, soha nem hiányzik a pro­pagandisták konferenciájáról. Gondosan tanulmányozza az anya­got, a kötelező irodalom feldolgozá­sa mellett rendszeresen olvassa a ^Propagandista'“ című folyóiratot, amely segíti őt az elméleti és mód­szertani munkában. Az olvasott cik­kek alapján felhasználja a szépiro­dalmat és a költeményeket is. Ami­kor a párttörténet I. fejezetét dol­gozták fel, s tanulmányozták a cári Oroszország munkásainak helyzetét, s a munkásmozgalom kialakulását, részletet olvasott fel Gorkij: „Anya című regényéből. Ezzel érdekesebbé tette a szemináriumot, jobban lekö­tötte a hallgatók figyelmét. Rendszeresen elkészíti az előadás és a vitavezetési vázlatát. így jobban rá tudja irányítani a hallgatók figyel, mét a fontosabb kérdésekre. A foglalkozások általában vitatko­zó jellegűek. Minden hallgatója bát­ran szól a kérdéshez, fejti ki véle­ményét. Jó a fegyelem is a hallga­tói között, minden esetben pontosan kezdik a foglalkozást. Szőke elvtársnő és szemináriumá­nak tagjai lelkesen készülnek pár­tunk III. kongresszusára. A kon­gresszus tiszteletére valamennyien vállalták, hogy mindenkor résztvesz- nefc a foglalkozásoikon, egyszer sem hiányoznak, még akkor sem, ha. el­érkezik a tavaszi mezőgazdasági munka dandárja- — Ha máskor nincs időnk, vasárnap tartjuk meg a szemináriumot — mondják. Ez a példa is megmutatja, hogyan lehet a legeredményesebben harcolni a lemorzsolódás ellen. A „titok nyitja: emelni a propagandamunka tartalmi színvonalát, érdekessé, szí­nessé tenni a hallgatók számara a foglalkozásokat. ★ BODNAR JANOS elvtárs vezeti a Lenin Kohászati Művek durvakiké­szítő üzemegységnél a politikai is­kola XI. éves tanfolyamát, A pártoktatási év megindulásakor Bodnár elvtárs komoly nehézségek, kel küzdött. Nem sikerült biztosíta­nia hallgatóinak megjelenését. Sokat töprengett. Elhatározta, hogy az aiapszervezeti titkárhoz fordul segít­ségért. A párttitkár elvtárssal meg­beszélték, hogy taggyűlésen meg­tárgyalják a propagandamunka hiá­nyosságait, felelősségre vonják . azo­kat a párttagokat, akik többször is elmaradnak a szemináriumokról. Ez a módszer eredménnyel járt. Azóta Bodnár elvtárs hallgatóinak száma 16-ról 21-re emelkedett. Emellett Bodnár elvtárs egyénileg is elbeszélgetett hallgatóival és segítsé­get nyújtott nekik az anyag alapo­sabb átvételéhez, átadta módszerét a jegyzetkészítésben. A Központi Vezetőségnek a propa­gandamunka megjavításáról szóló határozatát Bodnár elvtárs igyekszik a gyakorlatban megvalósítani. Rend­szeresen kéri a pártbizottság és a propagandista szeminárium vezetőjé­nek segítségét. Jól ismeri üzemének helyzetét, pártszervezetének életét, ezért helye­sen tudja a tananyagot a helyi vi­szonyokra alkalmazni. A vitába be­vonja a passzívakat, azokat, akik gyengén szóinak a kérdésekhez. Ezeknek az elvtársaknak külön meg­bízatást ad. Öt-hat perces sajtóbe­számolóra kéri meg őket. Ezzel a módszerrel neveli őket bátor felszó­lalásokra. Hallgatói sokszor fordulnak biza­lommal hozzá olyan kérdésekkel, amelyek nem eléggé világosak előt­tük. A legjobban igyekszik megvála­szolni a kérdéseket. Ha úgy érzi, hogy azonnyomban nem tud kielé­gítő választ adni, feljegyzi a kér­dést s a következő szemináriumon tisztázza a kérdéseket. Igen jó módszere Bodnár elvtárs­nak, hogy az összefoglalóiban bírálja és megdicséri az egyes elvtársak hozzászólásait. Hozzászólásokra biz­tatja a gyengébb elvtársakat Kija­vítja a téves állásfoglalásokat. Bod­nár elvtárs követendő példát mutat abban is, hogy hallgatóinak rendsze­resen idejében biztosítja az irodal­mat az anyag alaposabb átvételéhez. GALAMBOSI IMRE elvtárs, a sa- jószögedi községi alapszervezet pro­pagandistája. Már 1950 óta vezeti a párttörténet I. évfolyamát. Igen jól bevált módszerei vannak a propa­gandamunkában, a nevelésben. Hall­gatói szeretik szemináriumvezetőjü két, amit az is bizonyít, hogy min­den egyes foglalkozáson teljes szám­ban megjelennek. Az előadások megtartására, a vi tavezetésre Galambosi elvtárs min­dig nagy gonddal készül. Nagy segít, séget nyújt neki ehhez a propagan­dista szeminárium, nem is mulasztja el egyetlen előadásának meghallga­tását sem. Egyik jó módszere, hogy a két foglalkozás közötti időszakban ellen­őrzi hallgatóinak tanulását. Ha ész­reveszi, hogy az anyagból valamit, nem értenek meg, 4—5 elvtársat ősz széli ív, s közösen megbeszélik a vi­tás .kérdést. Ezzel a módszerével nagymértékben emeli a szeminárium színvonalát. Hallgatói bizalommal fordulnak Galambosi elvtárshoz. Nem egyszer munkahelyén is megkeresik és ké­rik, hogy segítsen a nehezebb kér­dések megoldásában. Minden eset­ben készséggel áll rendelkezésükre. Legfőbb feladatának tekinti, hogy olyan elvtársakat neveljen, akik pél­dásan megállják helyüket a terme­lésben s a pártmunkában egyaránt. Bírósági Ítélet Feremczi Margit az enesi földműves- szövetkezeti italbolt csaposa az egyik táncmulatságon a bort 10 forint 80 fillér helyett 18 forintért árusította. Az így kicsalt összegen másik két társával meg­osztozott. Az encsi járásbíróság 5 hónapi börtönre és 400 forint pénzbüntetésre ítélte. Gépállomásaink feladata a soronlévő mezőgazdasági munkákban AZ ELŐZŐ ÉVEKHEZ viszonyítva sokat javult megyénk gépállomásai­nak munkája. Határidőre elvégezték a téli gépjavítást, s így időben hoz­záfoghattak a tavaszi munkához. Megyénk elsőnek fejezte be a ta­vaszbúza és a többi tavaszi kalászos vetését. Gépállomásaink elsők között vannak az országos versenyben is. Egyes gépállomásoknál azonban még mindig vannak hibák, mert amíg a baktakéki gépállomás 26.9, a tiszadorogmai gépállomás 26.2 száza­lékra teljesítette március 25-ig a ta­vaszi tervét, addig az alsózsolcalak csak 7.6, a szendrőiek 5.1, a putno- kiak pedig csak 3 százalékot értek el ezalatt az idő alatt. A tiszadorog­mai és újesanálosi gépállomás trak­torosai a legutóbbi 5 nap alatt is naponta egy-egy géppel több mint 6 normálhold talajmunkát végeztek el, Ezzel szemben az edelényi és a put- noki gépállomásokon egy géppel na­ponta csak 8—9 tized holdat dolgoz­tak meg. GÉPÁLLOMÁSAINK legfontosabb feladata most a szántás, mivel me­gyénk nagyon lemaradt ezen a té­ren. Meg kell javítani a gépek ki­használását. Jelenleg egy traktor na­pi teljesítése alig haladja meg a 3 normálhoidat, pedig a kongresszus tiszteletére több mint 600 traktoros tett felajánlást a gépek jobb kihasz­nálására. A gépállomások pártszervezetei és MEDOSZ szervei rendszeresen érté­keljék a versenyt, s ezáltal biztosít­sák, hogy április 4-re a felszabadó lási évforduló nagy ünnepére a gép­állomások dolgozóinak többsége tel­jesítse túl napi műszakját. Most kell kijavítani a tavaszi munkák az arató- és cséplőgépeket is. Ez » munka a múlt év szeptemberétől tart, de még eddig a gépeknek csak felét javították ki. Felelősség terheli ezért a gépállomások megyei Igazgat tóságót, amiért nem figyelt fel erre a súlyos mulasztásra, s nem vonta felelősségre a gépállomások műszaki vezetőit. A putnoki gépállomás pél-* dául 42 darab cséplőgépből csak 12-t őt javított ki, pedig a Borsodnádasdt Lemezgyár a patronáló üzesfté. Ah alsózsolcai gépállomáson 42 darái» cséplőgépből csak 15-Öt javítottak! ki; a miskolci üveggyár nem nyújt nekik elég segítséget. HASONLŐ A HELYZET a kam* bájnok és aratógépek javításánál is, A megye 171 aratógépéből csak 77* a 24 kombájnból pedig csak 6 darál» van kijavítva. A patronáló üzemeknek sokkal im gyobb segítséget kell nyújtania m gépállomásoknak a nyári muftkáhCM szükséges gépek kijavításához. A! gépállomások fögépészei, a a párt-* szervezetek beszéljék meg, hogya» tudják a gépjavításban mutatke*A lemaradást minél hamarább pótolni* A kommunisták mutassanak példát ebben a munkában. Ha elkésünk M arató- és cséplőgépek javításával, veszélyeztetjük a dolgozó nép ka* nyerét, mert a betakarításnál mink den késedelem szem veszteséggel jár, GÉPÁLLOMÁSAINK dolgozói sold nehéz feladatot megoldottak már, Pártunk és a dolgozó nép elvárja t lük, hogy most is pótolják mulaau tásukat. TŐTH BARKA MB. mezőgazdasági MEfcHy Jakubcsó Ferenc laka* tosbrigád vezetője a diós­győri acélöntődében. Bri­gádjának tagjai egy hét­tel ezelőtt meglátogatták a deteki Vörös Nyíl tér* melószövetkezeti csoportot. A termelőszövetkezeti cso­port dolgozói elpanaszol­ták munkás barátaiknak: <* tavaszi munkában na­gyon hátráltatja őket, hogy nincsen magtakaró­Gjors segítség juk. Megpróbáltak köl­csönbe szerezni, de az egyebütt is sürgető vetési munkák miatt sikertele­nül. Mellesleg megemlítették azt is, hogy eltörött a szecskavágókésük. A Jakubcsó-brigád ér* tett a szóból. Rendes munkájukon jelül mind­járt hozzáláttak a mag­takaró és a szteskavágó­kés soronMvSß elkésátésm hez. Egy hét alatt kéjem jezték a munkát. Ismét felkerekedtek óé személyesen vitték el tat elkészült új munheestkazöu két barátaiknak m Várva Nyíl termelistötmiknetbá, Jakubcsó elvtárs brU gádja jM im, iagyam ápolj« a mmtkit-pvratát szövetséget Jól halad a cukorrépavetés megyénkben Borsodban, ahol a tavaszi bú­za vetését másodiknak fejezték be az országban, jól halad a cu­korrépa vetése is. Az időjárás és a, talajviszonyok — néhány mé- lyibben fekvő határrész kivételé­vel — már március közepén le­hetővé tették a cukorrépa veté­sének megkezdését, ami holdan. kint többmázsás terméstöbbletet jelent. Szerdáig a megye területén az előirányzott terület több mint ötven százalékán földbe került a cukorrépa, A legjobb munkát a megye termelőszövetkezetei vé­gezték, a legutóbbi napokig le­szerződött területük több mint nyolcvan százalékán elvégezték a vetést. Az ároktői Vörös Csil­lag termelőszövetkezet 15 holdas tábláján már kidugta fejét a március elején elvetett cukor­répa. A legjobb munkát a. ete* rencsi és a mezőcsáti járásba* végezték, a legelmaradottabb jáu, rások a putnoki és az edelénvi ja* rás. Befejezték ef$0 neivedévi tértiket TÁVIRAT Bszakmagyarország szerkesztőségének Misitől« A sátoraljaújhelyi erdőfazda-i ság dolgozói nevében jelentem, hogy a gazdaság máreius SO-ám első negyedévi fakitermelési, kő-, zelítési, értékesítési, tisztítási, talajelőkészítési erdősítési óét műszaki tervét részleteiben tel* jesítelte. PALÁSTI ISTVA* igazgató. 1912-ben egy borongás őszi reg* gélén a kis Laszák Jóska szomorúan álldogált a miskolci Búzatér sarkán. A köteg gömbvasat a gázlámpa 'oszlopának támasztotta s meghuhukólta fázó kezeit, melyeken vastagon vöröslőit a vasrozsda. — Ilyen az inas élete — fakadt ki fbenne a keserűség s kifújta orrát, mert úgy csípte a rozsdapor, mintha paprikát szippantott volna föl. — Cipeltetek ve­lem a vasat, de azzal már senki sem tö­rődik, hogy bírom-e vagy sem! Nagy, kövér könnycsepp gördült végig arcán, rápottyant ormótlan bakancsára. — Miért sírsz, kisfiam? —- szólította meg egy ember, de ö dacosan összeszorí­totta ajkát és elfordult. — Hagyjon ne­kem békét, — gondolta magában s esze­veszett haraggal nyalábolta át a vasköte- get és újra a vállára döntötte. Két-három bizonytalan lépés után végre eligazodott valahogy a .vállán a nyikorgó köteg. Rogyadozó léptekkel indult el. — A mindenségit! — hallotta hátet- brögött az előbbi hangot, — ennyit rakni égy gyerekre! Hiszen egy állatnak is elég! Jósltát jóleső érzés fogta el. Lám csak, fyelnött emberek is sokalják a terhét. Meg alig 13 esztendős, máris úgy kell dol­goznia, mint a nagyoknak. Ha apja most látná, bizonyára büszke, volna rá. Ha már taníttatni nem bírja, legalább az a megnyugtató tudat töltse el, hogy fia mesterséget tanul. Fájdalmáé fintorra húzódott szája. | *— Tanulni.. Iskolába? ! Apja szavai jutottak eszébe: | — Nyolc gyermek, fás kereset I Szegény, talán most éppen így cipeke- iíN, ő is ag Istám gőzmalomban, EGY ÉLETEN ÁT... Gondolataiból mestere hangja riasztotta föl. A szigorú ember ott állt a műhelyajtóban és szúrós szemekkel nézte a gyereket. Ő volt a szerszámgépgyár legkomiszabb mestere. Jóska nagyot sóhajtva ledobta válláról a vasat és szédelegve, támolyog­va leült a kotegre. — Hol csavarogtál ilyen sokáig? — förmedt rá az öreg. — Nem csavarogtamt — Nekem akarsz hazudni? Nekem, Kardos Istvánnak, aki már 15 éve mes­ter vagyok? Állj föl, te kölyök, ha hoz­zád beszélek ! Jóska fölállt s haragosan nézett meste­rére. — Hazudok? — kiáltotta lángoló arc­cal. — Talán akkor is hazudok, ha azt mondom, hogy ennyi vasat elcipelni még a lónak is elég? Kardost meglepte a fiú bátorsága. Még sohasem helyezkedett szembe vele ilyen nyíltan. Érezte, ha most, nem lesz szi­gorú, tekintélye veszélybe kerül. Most kell elfojtani a gyerekben a lázongás csíráját — Nem tetszik? — bömbölte s nyitott tenyérrel arcába ütött. — Majd ez észre­térít! Jóslta jól ismerte az öregnek ezt « „nevelő módszerét.", Máskor el szólcott ugrani az ormótlan kéz elől, de most, csak azért sem! A mestert is kissé hieghöklfenteUe a látvány, A gyerek a vashalmazra esett, orrából sötétvörös vér szivárgott. Hango­san szipogott, de nem. szólt egy szót sem. Kardos egy ideig nézte, aztán vállat- . sent és befordult a mShclyajtóa, — Engem is így ütöttek, mikor inas voltam, — dörmögte félhangosan, — miért legyek én jobb?.., Bármilyen hosszú is az inasélet, egyszer mégis csak vége van. Hanem hát abban sincs sok gyönyörűség, ha valalci odakerül, ahová Laszák Jóska került. 18 esztendős fejjel az olasz frontra! Alig múlt el együk nyomorúsága, máris belecseppent a má­sikba. Szerencsére ez nem tartott sokáig, mert csapatukat visszarendelték a front­ról, Ettől kezdve úgy követték egymást az események, mint a regényben. Pár hét múlva a fiatal katona ott menetelt az őszirózsás honvédek között. — Mindenki egyenlő, — mondogat­ták időseUb társai, — végétért a császár uralma, most mi következünk! Mindezek Jóska előtt kissé értelmetle­nül hatottak, de lázas izgalomba hozták. — Hogy kell azt érteni, hogy mindenki egyenlő? — kérdezte a mellette mene­telő nagy, vörösbajuszú katonát. — ügy, hogy most már te is annyit számítasz akárcsak az Andrássy gráfok, — mondta nevetve a nagybajuszú. — No azt nem hiszem-, — kételkedett Jóska. — Az én apám csak napszámos ember. — Éppen azért, — zárta le a nagy­bajuszú a tovább leérdések útját. Jóska magára maradt gondolataival. — Ha ez csakugyan így van. akkor szemébe nézek az öreg Kardosnak, s ha többet nem. is, de Icgalállb annyit meg­mondok neki, hogy most már nem üthet, mert S sem különb ember, mint én, — gondolta elégedettem, ___________ Cegléd, Idáig kellett harcolva, ázva, fázva, s lélekben lángolva menetelnie, hogy mindaz, amit az elmúlt hónapok eseményei felépítettek benne egycsapásra összedőljön? Micsoda vég, micsoda pusztulás! Jóska úgy érezte, hogy a fiatal proletárhatalom bukásának koporsójában az ö teste fekszik. Milyen is az élet! S az emberek milyen közöm­bösen mondják ki a szót: történelem! Mennyi könnyet, keserűséget, fájdalmat, bukott emberi sorsot fed el ez a szól A másféléves száműzetés, a szökés, az üldöztetés aligha viselte meg jobban Jós­kát, mint a saját gondolatai. — Nem, nem, szó sem lehet arról, hogy elbukott a nép hatalma! — töpren gett. Kinyílt már a szeme ahhoz, hogy az események láncolatát, összefüggését észrevegye. Hosszú évek teltek el szakadatlan re­ménykedésben. 1933-ban államellcncs magatartásért elítélték. A vád az volt, hogy a löveg- mühelyben Laszák József lakatos szabo­tál. Tíz havi börtön Debrecenben, utána egy évi munkanélküliség, keserves bár nyódlatás, az éhhalál veszélye. — Nem halhatok meg. — szorította össze a fogát ténfergései közben. — El­jön még a mi időnk. . 1936-ban végre felvették a miskolci Hercz-gépgyárba. I 1944 6»*én I e& éppen olyan bo- 1 1 rongos reggelen, mint évekkel ezelőtt, amikor a kis Laszák Jóska a vasat cipelte, — 8—10 elszánt férfi lázas sietséggel szerelte szét og esz­tergagépeket, a transzmissziót, a Herez*, 'gépgyárban. 'Az alkatrészeket áő halmaz alá rejtették, sokat elástak, gépkocsira raktak és a tetemvéri pináéi«* be szállították. Égése nap dolgoztak. Besötétedett. A gyár körül német jéM őrök cirkállak, de azért • ponyvánál le* terített teherautók az esztergagépekkel még kijutottak a gyárból. Amire számítottak, bekövetkagatU Másnap éjjel fáradtai, kimerültön éll4 talc a dombon s nézték a felesapó lángot^ hallották az eget-földet rázó dörrenést< — Hát mégis felrobbantották! —* kiáltotta elcsuklá hangon az öreg Grmdt dík, Kövér József, Fér énen Zoltán ég Laszák József némán nézték a döbbone* les látványt. — Legalább a gépek egyrészt megvan, — szólalt meg végül Laszák. | Néhány nappal I « robbantál ■--------------- .... —1 után. agyon* ezek a férfiak « tetemvárt középsori pincében boldogan, — magyar, Szlovák és orosz keverik nyelven — Idstöntöatih Andréjt, az első szovjet katonát. Mikor megmutatták neki az elrejtett eszterga* gépeket s felekkel megmagyarázták, hogy gyáruk a levegőbe repült, ennyit morc* dott magyarul: „Hamar békeF‘ Leírhatatlan volt a kis csapat Öröme. Alig várták, hogy visszamehessenek d gyárba, megkezdhessék az új főépítést. Míg élnek, nem felejtik el azokat, álak megnyitották előttük a gyár lapuit. 119.74 [ Rorsodvidiid Gépgyár, !-------! Laszák József még mást s«ni öregember. Művezető a gyárban. Tanulókat is nevel, de nem úgy, mint ahogy öt „nevelték". A szabadságot szereti ás megbecsüli emberekké akarja formáim a fiatalokat, olyanokká, amilyenné őt magát formálták a harcok és a párt, 90RSOK GYPLá

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents