Észak-Magyarország, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-06 / 81. szám

ÉSZAKMAGYARORSZÁG Kedd, 1954. április ft z Hatalmas, új lehetőségek a nemzetközi vita és a megegyezés előtt A március 31-i szovjet jegyzék világvissshangja Szovjet békejegyzék Moszkva, április 4 (TASZSZ) Európa és az egész világ népeinek köz- mellen érdeke fűződik az európai kollek­tív biztonsági rendszer megteremtéséhez. A kollektív biztonság biztosításának az a terve, amelyet a Szovjetunió a berlini értekezleten az „összeurópai kollektív biztonsági szerződés“ tervezetében elő­terjesztett, aktív támogatásban részesült több állam kormánya, valamint a világ közvéleményének széles körei részéről. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen eb­ben a javaslatban megvannak a béke megszilárdításának kihasználatlan lehető­ségei. A három nyugati hatalom külügy­miniszterei — márt ismeretes — a ber­lini értekezleten ellenvetéseket tettek a javasolt tervezettel szemben. A szovjet kormány a Franciaország, Nagy-Britann'a és az Egyesült Államok kormányához intézett március 31-i jegy­zékében —• a nyugati hatalmak óhajának engedve —- kijelentette, hogy „nem látja akadályát, hogy pozitívan oldják meg az Egyesült Államoknak az összeurópai kol­lektív biztonsági szerződésben való rész­vétele kérdését“. A szovjet kormány e jegyzékben válaszolt a nyugati hatalmak mási'k ellenvetésére is, amely az „éezak- atlanti szerződés szervezetének“ a kollek­tív biztonság rendszerében betöltött he­lyével és szerepével áll összefüggésben, kijelentve, hogy „kész az érdekek kormá­nyokkal megtárgyalni a Szovjetuniónak az északatlanti szerződésben való rész­vétele kérdését“. Azamerikai sajtólhangokban aggodalom jut kifejezésre amiatt a hatás miatt, ame­lyet « biztonság szavatolásának szovjet terv« tett a világ népeire. így a „New York Herald Tribune" kénytelen beismerni, hogy a szovjet javas­latoknak „vonzó ereje“ van az európai népek számára. A „The New York Ti­mes“ bor-ni tudósítója aggodalmának ad kifejezést a szovjet jegyzék esetleges franciaországi és nyugatnémetországi visszhangja miatt. A tudósító ennek kap­csán megjegyzi, hogy „Adenauernak .. „ még sohasem maradt olyan szűk tere manőverezésre, mint most“. Amikor a kollektív biztonság tervének ellenfelei ellenvetéseken terjesztenek elő a Szovjetuniónak az északatlanti szerző­dés szervezetébe (NATO) való belépésé­vel szemben, sajátmagukról rántják le a leplet: bebizonyít jók, hegy az észak- atlanti szerződés jelenlegi formájában támadó jellegű zárt katonai csoportosu­lás, «mely a Szovjetunió ellen irányul. A „Daily Mirror“ című angol lap nyíl tan beismeri azt a tényt, hogy az észak- atlanti szerződés jelenlegi formájában a Szovjetunió ellen irányul. „Bár Nyugist- Európában — írja a lap a szovjet jegy­zékkel foglalkozó cikkében — tapintat­lanságnak tartják nyíltan úgy beszélni a NATO-ról. mint kizárólag Oroszország ellen il 1 nyúló szervezetről, a NATO a valóságban pontosan ilyen“. Az a visszhang, amelyet a szovjet kor­mány jegyzéke világszerte keltett, azt mutatja, hogy a nyugati hatalmak vezető köreinek nem sikerült elvonni a figyelmet a kollektív biztonsági rendszer meg­teremtését célzó szovjet tervről. Az angol közvélemény rendkívüli érdek- Iődésoel fogadta a szovjet javaslatokat. Erről tanúskodik az a negatív visszahatás, amellyel az angol közvélemény különböző rétegei az amerikai külügyminisztérium­nak « szovjet jegyzékkel kapcsolatos nyilatkozatát fogadták. A londoni „The Times“ szerkesztőségi cikkében azt írja, hogy a szovjet jegyzék ,,tüzetes tanulmányozást érdemel“, és megrója az amerikai külügyminisztérium­nak a jegyzékkel szemben tanúsított negatív állásfoglalásét. A „News Chronicle“ «savai ««érint az Egyesült Államok sietve elutasítóan nyi­latkozott a szovjet jegyzékről, „nyilván nem gondolva keltő módon ama a nyug­talanságra és felháborodásra, amelyet az ilyenfajta taktika a NATO-oiszágokban kelthet. ..“ Pertinax, a „France Soir“ szemleírója hangsúlyozza, hogy a kollektiv biztonság biztosításának szovjet tervében „semmi sincs, ami ellentétben állana Francia- ország nemzeti érdekeivel, sőt ellenkező­leg. Az Egyesült Államok politikája azon­ban ellenkező irányban fejlődik“. Az Essenben megjelenő „Die. Welt“ c. Up azt írja. hogy e javaslatuk előter­jesztésével „az oroszok nemzetközi poli­tikai téren saját kezükbe ragadták a kez­deményezést“. Herbert Wehner szociáldemokrata kép­viselő kijelentette, hogy „a Nyugat nem bízhatja egyszerűen propagandistákra az új szovjet jegyzék megválaszolását. Ellen­kezőleg. komolyan meg kell vitatni a béke biztosításának lehetőségeit“. A Német Demokratikus Köztársaság (Sajtója üdvözli a szovjet jegyzéket, minit a Szovjetunió újabb lépését a hatékony kollektív biztonsági rendszer megterem­tése felé. A „Neues Deutschland“ szer- kesatőségi cikkében aláhúzta, hogy mától fogta mindazok az ellenvetések elvesztet­ték erejüket, amelyeket a nyugati hatal­miak hangoztattak « berlini értekezleten az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésével kapcsolatban. A „National Zeitung“ vezércikkében azt írja. hogy a szovjet kormány jegyzéke páratlanul nagyjelentőségű a békeharc szempontjából, mivel újból « nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló konkrét javaslatokat tartalmaz. „A Szovjetuniónak a Jegyzékben fog­lalt úi javadatait — folytatja a lap — üdvözlik Németország összes békeszerető Palmiro Togliatti, az Olasz Kommu­nista Párt főtitkára a Szovjetuniónak a nyugati hatalmakhoz intézett legutóbbi javaslatával kapcsolatban sajtónyilatkoza­tot adott. A Molotov külügyminiszter jegyzékélien foglalt szovjet javaslatra a legmegfele­lőbb pillanatban került sor — mondja a többi között a nyilatkozat — és csak azt kívánhatjuk, hogy az nemcsak jelen­tős mértékben járuljon hozzá a nemzet­közi kapcsolatok feszültségének további csökkentéséhez, hanem valóban új kor­szakot is nyisson ezekben a kapcsolatok­ban, A szovjet javaslat igazi értéke abban van, hogy konkrét lehetőséget ad arra, hogy végleg elhagyják azt az utat, amely a világ kettéosztásához, a háborúhoz vezet. Ez a javaslat a nemzetközi kapa London (MTI) Az angol nép körében egyre nagyobb felháborodást keltenek az amerikai vezető körök fenye­getőzései a hidrogénbombával, s ezt a hangulatot csak fokozta a legutóbbi veszélyes kimenetelj hidrogénbomba-kisérlet. A fel­háborodás hatására az angol munkáspárt parlamenti csoport­ja csütörtök esti ülésén elhatá­rozta, hogy a hidrogénbomba ügyében tartandó hétfői vita so­rán javaslatot terjeszt az alsó­ház elé. A Javaslat hangoztatja, hogy a hidrogénbomba alkalma­erői, mivel e javaslatok Nyugut-Néraot- ország újnafelfcgyverréoe veszélyének ki­küszöbölésére -— valamint a nemzetközi feszültség enyhülése eredményeképpen — Németország mindkét részének közeledé­sére irányulnak.“ Élénk érdeklődést kelt a kollektív biz­tonság biztosításának szovjet terve más európai s nemeurópai országokban is. Ezt az érdeklődést nem leplezhetik a jobboldali sajtó ellenséges hangú kom­mentárjai. Az „Avanti“ című olasz haladó lap szerkesztőségi cikkében rámutat arra, hogy „a szovjet jegyzék mérföldkő és az is marad az európai és a világbékéhez vezető nehéz úton ... Döntő lépés, ame lyet a Szovjetunió azért *ptt, hogy alapot teremtse?» a megegyezéshez azoknak az eszközöknek tárgyában, amelyeket Európa békéjének és egységének biztosítása cél­jából alkalmazni kell“ A „The Times of India“ című indiai lap azt írja, hogy «z Egyesült Államok­nak a szovjet javaslattal szemben elfog­lalt negativ álláspontja „ékesszólóan meg­mutatja mennyire korlátolt nézetek uralma alatt varaink a nyugati politiku­sok, .amikor nem hajlandók elismerni, hogy a béke megteremtésének gyakorlati alapiát csakis úgy lehet létrehozni, ha iidvözlik a Szovjetunió részvételét ncy olyan biztonsági rendszerben, amely közös kötelezettségeket és korlátozásokat irányoz, elő“. A „Berit« Indonesia“, a „Merdeka“ és az „Indonézia Halja“ című indonéz lapok kiemelik a szovjet jegyzékben fog­lalt építő javaslatok fontosságát. A népi demokratikus országokban, ame­lyek kormányai — mint ismerete* — bejelentették, hogy hajlandók résztvennj az ..összeurópai kollektív biztonsági szer­ződésben“, « sajtó lelkesen támogatja a szovjet kormány jegyzékét. csőlátók fejlődésében új korszakot nyit­hat. A Szovjetunió ezt a javaslatát akkor tette meg, amikor a legutóbbi hidrogéax- bonibarobbantáaok kézzelfoghatóan be­bizonyították az emberiség előtt, hogy egy újabb világháború most már civili­zációnk elpusztításához vezetne. El kell tehát ítélni és véglegesen fel kell szá­molni azt a politikát, amely újabb há­ború kirobbantását eredményezné, az erő­szak, a megfélemlítés, a provokáció, a katonai tömbök és agresszív célokat szol­gáló hadseregek létrehozásának a politi­káját. | ' :!r’ Reméljük, hogy a szovjet javaslatot megvitatják, elfogadják, megvalósítják, aminek eredményeképpen megteremtődik végre a kölcsönös megegyezések, a kök csönös bizalom és a bók* nemzetközi politikája. zása „súlyos veszéllyel fenyege­ti a civilizációt“. Éppen ezért — mint a javaslat mondja ■— a munkáspárt szük­ségesnek tartja, hogy a brit kormány „tegyen kezdeményező lépést egy értekezlet létrehozá­sára, amelyen Nagybritannia miniszterelnöke, valamint’ a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok kormányának vezetője ven­ne részt. Az értekezlet célja az volna, hogy ismét fontolóra ve­gye a fegyverkezés csökkentését és ellenőrzését“, A múlt hét derekán újabb nagy je­len löségű szovjet békekezdemenye- zésről adlak hírt a táviratok. A Szov. jetunió jegyzéket nyújtott át a há­rom nyugati hatalom képviselőinek. Közölte velük, hogy célszerűnek tart­ja az európai kollektív biztonságról szóló szovjet javaslat megtárgyalásá­nak folytatását. Ezt a javaslatot a Szovjetunió a berlini értekezleten terjesztette elő. Akkor a nyugati hatalmak ellenzése miatt nem ke­rült sor megegyezéses döntésre. A nyugatiak egyik fő ellenérve az volt, hogy az európai biztonságról szóló egyezménytervezet kizárja — Ame­rikát. Nos, a mostani szovjet jegy­zék leszögezi: „A szovjet kormány a maga részéről nem látja akadá­lyát, hogy pozitívan oldják meg az Egyesült Államoknak az összeurópai kollektív biztonsági szerződésben va­ló részvétele kérdését.“ A szovjet kormány ezenkívül kijelenti: „Kész az érdekelt kormányokkal megtár­gyalni a Szovjetuniónak az északat­lanti szerződésben való részvétele kérdését.” Az uj szovjet lépés kiemelkedő je­lentőségű akció a béke érdekében- Berlinben a szovjet diplomácia meg­mutatta, hogy van másik megoldás az „európai védelmi közösségnek“ el­keresztelt támadó blokk helyébe: Az összeurópai kollektív biztonsági egyezmény, amely — megteremtve a hat nyugati ország „kis Európája" helyett az igazi európai közösséget, —1 végetvetne Európa kettészakításá. nak és ellenséges tömbökre osztásá­nak s megakadályozná a német im­perializmus uj háborús kalandjait. A magyar kormány az elsőik között csatlakozott az európai kollektiv biztonság eszméjéhez s a testvéri népi demokráciák is kifejezték, hogy készek támogatni ezt a tervet. A kollektív biztonság gondolata erő­teljes támogatásra talál széles nem­zetközi körökben is: helyesléssel fo­gadják Nyugatom mindazok, akik va­lóban akarják a nemzetközi légkör enyhülését, az ellentétek tárgyalások útján történő békés megoldását, akik békét akarnak. Annál nagyobb zavart okozott az új szovjet lépés Washington, London, Párts kormányköreiben és ez a meg­lepetéssel vegyes ijedtség tükröződik a burzsoá sajtóban is. Amikor a sa_ Berlin (MTI) Heuss nyugatnémet államel­nök -— mint ismeretes >— a bonni alkotmány módosítása után aláírta a bonni és párisi békeellenes szerződés nyugat- németországi ratifikálásáról szóló törvényeket. Az Adenauer-kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy Nyugat-Németország ezzel a ma­ga részéről végérvényesen rati­fikálta a szerződéseket1 és uta­sította párisi ügyvivőjét, Hau- senstein tanárt, hogy nyújtsa át a francia külügyminisztérium­ban a szerződések’ ratifikációs okmányait. Hausenstein eleget Is tett en­nek a megbízatásnak, Maurice Schuman francia külügyi állam­titkár azonban az okmányok átvételekor közölté a' nyugatné­met ügyvivővel, hogy a francia rokba szólított nyugati propagandis­ták kissé felocsúdtak — és amikor végre megkapták a Dulles-íéle bo­szorkánykonyhákban sebtiben főzött utasításokat, — elkezdték ismét pen. getni egyrészt a „szovjet pálíorduLás- nak ‘ már eléggé lehangolt húrjait. Azt mondják: ellentmondás van ab­ban, hogy a Szovjetunió tegnap tá­madónak bélyegezte az Atlanti Szö­vetséget és ma mégis fontolóra ve­szi csatlakozásának lehetőségét... Nem tudják, vagy inkább nem akar­ják megérteni, hogy a két atlanti szövetség — a jelenlegi agresszív tömb és egy olyan szervezet, amely lemondva támadó céljairól, helyet ad a Szovjetuniónak — Jellegében és célkitűzéseiben alapvetően külön­bözne egymástól. Az atlantizált pró­féták eddig mindent megtettek, hogy a „védelmi célok” feliratú fehér le­pellel valahogyan eltakarják a mind­untalan kiütköző szuronyokat, elő. meredező ágyucsöveket és csak úgy csöpögtek a kenetteljes békeszóla­moktól, s hányszor fuvolázták: Á mi védelmi jellegű atlanti szövetsé­günk nem irányul a Szovjetunió el­len ... Most szavukon fogták őket. Ha valóban békés, védelmi jellegű az atlanti szövetség, mondjon le az elzárkózásnak, a katonai tömbök szervezésének politikájáról, adjon helyet az európai biztonság és a bé­ke védelmében érdekelt más orszá­goknak is. Eddig Nyugaton art a hazugságot szajkózták, hogy a Szovjetunió ré­széről „veszély fenyegeti a Nyugat biztonságát“ — hogyan állíthatják ugyanezt most, amikor a Szovjetunió hajlandónak mutatkozik csatlakozni az agresszív terveiről lemondó at­lanti szövetséghez? Az atlanti szö­vetségen kívülálló Szovjetunió sem fenyegette a Nyugatot, — hogyan „áshatná alá” tehát a Nyugat biz­tonságát az atlanti szövetség tagja­ként? Ezekre a kérdéseikre világos választ kell adni. Nem a Szovjet­unió következetes békepolitikájában következett be törés, hanem ellenke­zőleg: a nyugati hatalmak kénysze­rülnek színvallásra: vagy lemonda­nak egy kényszerű „pálforduLással“ eddigi agresszív terveikről, vagy végleg leleplezik magukat, mint a béke, a megegyezés dühödt ellensé­geit, a háborús politika eszelőseit. kormány nem ismeri el NyugaL. Németország részéről jogérvé-, nyes^n ratifikáltnak a bonni a párisi paktumot, mert a bonni parlament nem hagyta jóvá és Heuss elnök nem írta alá a szere­ződésekhez tartozó pótjegyző* könyveket, amelyeket a franciáig az egyezmények elválaszthatat­lan részének tekintenek. Rémek és diverzánsok pert Albániában Tirana (TASZSZ] Tiranában áprills 5-én, hétfőn meg­kezdődik egy amerikai szolgálatban állt kém- és diverzáns csoport bíró­sági tárgyalása, A per minden vádlott]« ca hang­zik a vádirat — beismerte bűnét, Palmiro Togliatti elvtárs a Szovietunió legutóbbi javaslatáról Róma (MTI) Az an^ol munkáspárt javaslata a hi drog én bomba ügyében A francia kormány nem ismeri el Nyugat-Németország részéről jogérvényesen ratifikáltnak a bonni és a párisi szerződést „Hibák“ és „hiányosságok“ a politikai nyelvben (Szemelvény Fónagy Iván és Soltész Katalin „A mozgalmi nyelvről“ című könyvéből) T’’ redetileg hiányos az, ami nem hiány- talar»; a hiányosság pedig hiány. „Mi bajod öcsém? Mi hiányosságod van?“ — írja Jókai (Tarka élet II. 95). Tehát; miben szenvedsz hiányt, minek vagy bijján? A hiányosság gyakran hiba. Ha egy könyvnek néhány lapja hiány­zik, az a könyv hibás példány. A „hiá­nyosság“ tehát bizonyos esetekben egy­értelmű a „hibá“-val. Ma már gyakran akkor is hiányosságról beszélnek, ha nem az a hiba, hogy valami hiányzik. Egy re­gény vagy színdarab hiányosságain sokan nem azt értik, ami a regényből vagy a színdarabból hiányzik, hanem azt, ami benn* van (és jobb lemre, ha nem volna •benne). A mozgalmi nyelv felkapta a hiányosság szót s egyre gyakrabban, egyre tágabb értelemben használja. Gyakran nemcsak elmosódik, hanem egyenesen elvész az eredeti jelentése s a mondat értelmetlenné válnék, ha ehhez ragaszkodnánk. Amikor valaki arról be­szél, hogy „az agitációban hiányosságok varrnak“, gondolhat ama is, hogy sok tennivaló lett volna még. hogy a nép- nevelők figyelme sok mindenre nem ter­jed ki stb. Amikor azonban a „hiányos- súgok kiküszöböléséről“ beszélünk, vagy arról, hogy „ezek a hiányosságok nem el­szigetelt jelenségek", amikor valaki azt kifogásolja, hogy „Elmondjuk a hibákat, aztán megint elkövetjük a hiányossága- kot“, eíyaemire gondot ami megtörtént, nem an», aim meg kellett volna, hogy történjék. EX ogy a hiányosság és a hiba egy- értelmű szovakká váltak, az ki­tűnik az MDP II. kongresszusa egy paraszt asszony-küldőt tjének felszólalásá­ból: „Szövetkezetünk hiányosságaira is rá kell mutatnunk. Különösen a párt­titkár elvtársunk hibájára ... Aztán az elnökünknek is van hiányossága. Nem veszi tudomásul azt, hogyha megmond­juk neki: rat vagy azt a munkát más­képpen kellene csinálni.“ Az első eset­ben helyén van * hiányosság szó. Hiá­nyos, nem tökéletes a szövetkezet műkö­dése, Jta a párttitkár hibákat követ el, De egy személy hiányosságairól legfel­jebb akkor beszélhetünk, ha az illetőnek hiányzik pl. a fél keze. Az elnöknek nem hiányossága, hanem hibája az, hogy nem hallgat a segítő bírálatra. Itt is hibát kellett volna mondani, mint aihogy a párttitkár hibájáról is beszélt. Néha abból világlik ki, milyen érte­lemben használja valaki a hiányosság szót. hogy mit állít vele szembe. A hiányosság ellentéte a hiánytalan- ság, teljesség. Amikor a hiányos­ság szót az eredménnyel állítják szembe, akkor világos, hogy nem hiányt, hanem hibát értenek rajta. „Eredmények és hiányosságok a legutóbbi taggyűléseken." ,Eredmények és hiányosságok gyárunk első negyedév* «érvének teljesítésében", — olvashatjuk a MÁVAG pártbizottsága lapjának, a „Kalapácsnak“ 1951 április 13-i szamában. Amint a cikkből kiderül, részben hiányosság-számba menő, rész­ben más természetű hibákról van szó mind a két esetben. Hiányosság például az, hogy a titkári beszámolók „nem szabják meg a feladatokat a következő havi taggyűlésig“. Nem hiányosság, ha nem hiha azonban, hogy az üzem egyik alapszervezetének taggyűlése kizárt párt­tagot vett fel. 11a tehát hiányosságról is, más természetű hibáról is szó esik cikkben, helyesebb, ha a címben „ered­ményekről és hibákról“ beszélünk, mint a lap egy másik cikkírója, aki „Ered­mények és hibák az ifimühely munkájá­ban“ címmel írt. Nem egyszer a lazaság szó ig a hiba helyére lép. „A szervezés terén is mutat­koznak lazaságok. így pl. az Igazgatósági Épület egyik termének kulcsát elvitték“ — olvassuk a „Turbo“-ban (1952 októ­ber 18). Mit is jelent a lazaság? Erede­tileg azt jelenti, hogy valami laza. Laza­ságról beszélhetünk, ha egy csavar nem illeszkedik szorosan menetébe, hogyha egy fog meglazult, stb. A lazaság szót ma főként átvitt értelemben használjuk, azaz nem tárgyakkal, hanem lelki, er­kölcsi sajátságokkal kapcsolatban, ami­kor a munkafegyelem, pártfegyelem, egyesek belső fegyelmének, vagy az éber­ségnek meglazulásána gondolunk. Mindig, ebben az értelemben használják-e ózon­ban a szót? "VT in den valószínűség szerint hiba értelemben használja a szót az, oki a jó eredményt állítja vele Egembe. „A faliújságon keresztül tárják fel az üzemben előforduló lazaságokat, írják meg az üzemben nap-nap után született jó eredményeket.“ Hasonlóan járt a lemaradás szó is. Mit jelent ez eredetileg? Lemarad az, aki lassabban jár, mint a másik; lemaradunk a vonatról, ha nem érkezünk idejében az állomásra. De le lehet maradni a ver­senyben, így a mtiTikaversenyben is: Ín­marad a tervteljesítésben az, aki nem dolgozik olyan ütemben, ahogy ezt a terv előírja. Lemaradásról beszélhetünk p). egy műhely munkájában, lia a hónap közepén havi előirányzatának csak 20 százalékát végezte el. Mivel a tervben való lemaradás kétségtelenül súlyos hiba, a „lemaradás" szót is kezdik már tágabb értelemben mindenféle hiba megjelölé­sére használni. „Hétfőn délután volt üzemünkben az első oktatási nap.., Különösen súlyos lemaradás tapasztal­ható az alapismerelek tankörén, ahol csak 68 százalékban jelentek meg a hall­gatók.“ („Turbo” 1953 október 18.) A „hiba“, „hiányosság“^ „lazaság1^ „lemaradás“ értelmének azonosulásában több szó szolgál azonos fogalom kifeje­zésére. De ez nem gazdagítja a nyelvet, mert elmosódtak a rokonértelírÜ szavak árnyalatai. A rokonértelmű szavak sze­repe éppein az. hogy « megfelelő alka­lomkor használva árnyaltan, gazdagon, pontosan fejezzük ki mondanivalóinkat, Megjelent a Szflcra kiadósában fAstg WviS elvtárs írása „A* «Jsáe — a népn«a velő támasza" «. brosúra. A brosúra színesen ás «okotoaMarj mutatja meg a sajtó szerepét, jelen­tőségét, különböző lapjaink jellegét, Ma már el sem tudnánk képzelni életünket újságok nélkül. A brosúrái segít bennünket abban, hogy köny-t nyebben tájékozódjunk a lapokban, szinte azt mondhatnánk, megtanít újságot olvasni, A sajtó hű fegyvertár* a paBtftai felvilágoaító és nevelő munkában] fegyvere a népnevelőknek mm «ak tudni kell vele bánni. Kán« István brosúrája a sajtó felhasználásának számos jól bevált módszerét ismer* teti az egyéni egitáeiótól kezdve # csoportos újságolvasásig és a «ajtó* vitákig. Az üzemi és falusi életből merített példákkal bizonyítja be, hogy az a népnevelő, aki rendszeresen támasza kodik a sajtó által nyújtott segít* ségre, sokkal eredményesebb műn* kát végez. A brosúra a központi lapok, heti és üzemi újságok felhasználásának! jó módszereit ismertetve, hasznos se­gítséget nyújt mind a népnevelők­nek, mind a népnevelőket irányító .pártszervezeteknek

Next

/
Thumbnails
Contents