Észak-Magyarország, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-19 / 66. szám

ISSZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1954. március 19. Tanácselnökök értekezlete A Budapesti Városi Tanács és a me­gyei tanácsok végrehajtóbizottsági elnö­keinek részvételével csütörtökön értekez­letet tartottak, amelyen Tisza József begyűjtési miniszter részletesen ismer­tette a begyűjtéssel kapcsolatban a taná­csokra váró feladatokat. Az értekezleten felszólalt Rákosi Má­tyás, m Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára. Ott volt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Olt Károly pénzügyminisz­ter. Tisza József begyűjtési miniszter be­számolójához a megjelent tanácselnökök közül sokan hozzászóltak. (MTI) Borsod a hatodik helyen áll a tavaszbuza vetésében A földművelésügyi minisztérium je­lentése szerint a tavaszi búzavetés telje­sítésében március 15-ig a megyék sor­rendje a következő: 1. Hajdú, 2. Vesz­prém, 3. Heves, 4. Bács, 5. Somogy, 6. Borsod, 7. Győr, 8. Szolnok, 9. Cson- grád, 10. Baranya, 11- Szabolcs, 12. Bé­kés, 13. Komárom, 14. Tolna, 15. Vas 16. Pest, 17. Fejér, 18. Zala, 19. Nó- grád- (MTI) K iss Gyula oktatásügyi miniszterhelyettes nyilatkozata Kiss Gyula oktatásügyi miniszter helyettes az általános iskolák nyol­cadik osztályos tanulóinak tovább tanulásáról nyilatkozott: A tanulókat mindössze néhány hónap választja el évvégi vizsgáik tél — mondotta. — A félévi bizo- nyitványosztáskor hű képet kap­tak eddigi tanulmányukról és útba igazítást további munkájukhoz, to­vábbi tanulásukhoz. Vonatkozik ez főképen azokra, akik ebben a tanév­ben fejezik be az általános iskola nyolcadik osztályát. Hol folytassák tovább a tanulást? — A pedagógusok e téren is nagy segítséget nyújtottak tanítványaik nak. Már az év elején minden ta nítványukkal elbeszélgettek, megkér­dezték tőlük, hol szeretnének to­vábbtanulni. A pedagógusokról bát ran elmondhatjuk, hogy jól ismerik a, gyermekeket, tisztában vannak képességeikkel s helyes irányba te­relhetik további fejlődésüket életük e döntő lépésénél. Többszöri beszél­getés után kialakult a kép az is kolavezetőség előtt: Hogyan képze­lik el tanítványaik jövőjüket, pálya­választásukat. Pedagógusaink feljegyzéseiből végső következtetést még nem von­hatunk le, de tájékozódást már min­denesetre nyertünk. Az általános is­kolában a nyolcadikosok nagyrésze már elhatározta, hogy folytatja tanulást. Az is örvendetes viszont, hogy az általános iskolákban, elsö- ' sorban a felsőbb osztályosok, a nyol­cadikosok érdeklődése nagymérték­ben a termelőmunka problémái felé fordul. Sokan tervezgetik, hogyan segíthetnek majd szüleiknek a vizs gák után, hogyan állnak be szüleik mellé a mezőgazdasági munkába. A továbbtanulók megértették: or­szágnak művelt, képzett emberekre van szüksége. Az eddigi jelentések­ből azonban az is kiolvasható, hogy sajnos a munkás- és parasztszárma­zású kitűnő és jeles tanulók közül többen még bizonytalanok a tovább­tanulás kérdéséljen. A jól tanuló gyerekek szülőinek kötelessége min­denekelőtt megértetni gyermekeik­kel, hogy továbbtanulásuk elsősor­ban a gyermek érdekeit szolgál­ja. A szülők még jól emlékezhet­nek arra, hogy a Horthy-Magyaror- szágon a háború előtti utolsó évek­ben az elemi iskolából a gimnáziu­mokba mindössze a tanulók öt szá­zaléka került. Most az 1954—55. tan­évre több mint hatszor annyit Ve­szünk fel a középiskolákba. Míg az „urak országában'“ a középiskolák­ba felvetteknek mindössze négy százaléka lehetett munkás- vagy pa­rasztszármazású tanuló, addig az idei tanévben ez a szám 67 száza­lék. Népi demokráciánk politikája, hogy munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, értelmiségünk gyer­mekei a jövőben is megfelelő szám­arányban kerüljenek a középisko­lába. A szülők számára az sem közöm­bös, hogy gyermekeik melyik isko­latípusban tanuljanak tovább. A párthatározat, a kormányprogram világosan mutatja a követendő utat. A mezőgazdaság fejlesztését hosszú időre biztosító határozatok különös­képen a mezőgazdasági techniku­mokra hívják fel a figyelmet. Föld­művelésügyi kormányzatunk a tech­nikumok részére megad minden se­gítséget. Helyes, lia a diákok ezek­be az iskolákba jelentkeznek első­sorban. De fel kell hívnunk a fi­gyelmet általános gimnáziumainkra is, mert ide sem jelentkeztek kielé­gítő számban, bár korántsincs olyan elmaradás, mint a mezőgazdasági technikumoknál. Március 15-től a nyolcadik osztá­lyos tanulók már hivatalosan is, írásban bejelentik a továbbtanulás­sal kapcsolatos elhatározásukat. A nevelők továbbra is a gyermekek és a szülők segítségére sietnek. Az oktatás fontosságán túl még na­gyobb figyelmet fordítanak majd öntudatos fiataljaink eme nagy pro­blémájára. Természetesen a szülők, a nevelők gondoskodásán túl, népünk minden szeretete is a gyermekeknek szól. És erről a mi új szellemű fiatalsá­gunknak egy pillanatra sem szabad megfeledkeznie. A jó bizonyítvány­nyal végzőiének a középiskolákban, míg azoknak, akik élethivatásul az ipari, vagy kereskedelmi pályát vá­lasztják, az ipari-kereskedelmi tanu­lóiskolákban kell megtalálniok a he­lyüket. A továbbtanulás kérdését a szülő, a pedagógus és a tanuló jól össze­hangolt munkájával, eredményesen igyekszünk megoldani — fejezte be nyilatkozatát Kiss Gyula miniszter- helyettes. (MTI) Hét évs$ a miskolci cipészkisipari ktsz Március 13-án tartotta «"záró mérleg­beszámoló közgyűlését a miskolci cipész­kisipari termelőszövetkezet; amely 1947- ben, összesen nyolc dolgozó taggal ala­kult. 1953-ban már 19 javítórészleggel, egy 25 tagú mérlékutánkészítő osztállyal és egy mechanikai gyermekoipőrészleggel dolgoztak, amelynek napi termelése 120 pár. Ma már a ktsz-nek 253 dolgozója van, amelyből 6 sztahánoviste. Hepp Béla például 210, Orosz Lajos 191 százalékra teljesíti tervét. Tóth György és Kassai Józseí kiváló minőségű munkával 166 szá­zalékot értek el. A helyiipari minisztérium mindkettőjüket kitüntetésben részesí­tette­A szövetkezet dolgozói a III- ; ártkonr gresszus tiszteletére 45 ezer forint értékű felajánlást tettek, amelyet már február végére 34 ezer forinttal’ túl is teljesítet­tek. A Lengyel Egyesüli Munkáspárt II. kongresszusa befejezte munkáját Bolealaw Bierut xáróbesséde Varsó (TASZSZ) A Lengyel Egyesült Munkáspárt II. kongresszusa szerdán este tar­totta záróülését. A küldöttek viha­ros, hosszantartó tapssal köszöntöt­ték az elnökségben megjelenő Bo- leslaw Bierutot, továbbá a Szovjet­unió Kommunista Pártjának kül­döttségét, élén N. Sz, Hruscsowal az SZKP Központi Bizottságának első titkárával, valamint a többi testvéri kommunista és munkáspárt képviselőit. Boleslaw Bierut záróbeszédében a többi között a következőket mondot­ta: A II. kongresszus nagyszerű de­monstrációja volt a proletár interna­cionalizmusnak, annak, hogy kapcso­lat és szolidaritás fűz bennünket a tő­kés országok dolgozó tömegeihez annak, hogy testvérileg együttműkö dünk a népi demokráciákkal, hogy egyre mélyebb és erősebb testvéri ség és odaadás vonz bennünket a nagy Szovjetunióhoz, amely az egész haladó emberiség erődje és támasza a békéért, a haladásért és a demo kráciáért folyó harcban. A II. kongresszus mérleget készí­tett a hatéves terv megvalósításá­ban végzett munkákról és elért sike­reinkről és megjelölte a legközeleb­bi évekre a cselekvés világos pro­gramját. A II. kongresszus rámu­tat, hogy feltétlenül fel kell lendí­teni a mezőgazdaságot és a lehető leggyorsabban emelni kell a lakos-: ság életszínvonalát. A II. kongresszus kétségtelenül alkotó módon járult hozzá szocialis­ta építésünk fő feladatainak —1 a munkások és a parasztok szövetsé­ge fejlesztésének és szilárdításának — megoldásához. (MTI) „Nincs nagyobb megtiszteltetés, mint elnyerni párt Központi Vezetőségének kongresszusi zászlaját Hidas István nehézipari miniszter átadta Tatabánya bányászainak a minisztertanács es a SZOT vándörzasziaját a Tatabanya bányászai az elmúlt esztendő második felében végzett eredményes munkájuk jutalmaként elnyerték a minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. A zászlóátadási ünnepségen Hidas István elvtárs, nehézipari miniszter a következőkben jelölte meg a tata­bányai szénbányászati tröszt és az egész magyar szénbányászat felada­tait: 1. Dolgozóinknak a pártkongresz- zus tisztéletére egyre szélesebben kibontakozó munkalendületére tá­maszkodva, teljesítsük és szárnyal­juk túl termelési előirányzatainkat 2. Terveinket ne csak mennyi­ségben, hanem minőségben, kalória­értékben is teljesítsük- A szénbá­nyászat s így a tatabányai bányá­szok döntő feladata a minőség jelen­tős megjavítása. Ennek alapfeltétele bányaművelés tervszerűségének fokozása, a műszaki intézkedési terv lebontása a munkahelyig. 3. A tatabányai bányászoknak és műszakiaknak fontos feladata a fej­teljesítmény növelése, mert a szén­bányászat tervét maradéktalanul tel­jesíteni csak a fejteljesítmények nö­velésével tudja. Ennek megvannak az előfeltételei. Ezek: A gépek jobb kihasználása, a technológiai és a munkafegyelem további szilárdítása* 4. Fokozott gondot kell fordítani a bányabiztonság további javítására a megfelelő munkakörülmények megteremtésére. 5. Az országnak olcsó szénre van szüksége. Ezért a szénbányászoknál is véget kell vetni a fával, a robba­nóanyaggal és a ruhával való pazar- lásnaik • — Nem lehet tűrni, hogy a gaz­dasági mutatókat nem tartják be bányavállalataink, indokolatlanul túllépik a béralapot, növelik az ön­költséget. A továbbiakban ismertette, hog; milyen beruházásokat kap a tröszt majd így folytatta: A legfontosabb most: Méltókép­pen felkészülni pártunk III. kon gresszusának megünneplésére. A kongresszusi verseny széles mérték­ben elterjedt egész hazánkban. Szén bányászaink is több és jobb minősé­gű, olcsóbb szén termelésével ké­szülnek a kongresszusra. Ebből a versenyből eddig Tatabánya is mél­tóképpen vette kJ részét. A nehéz­ipari minisztérium és az illetékes szervezetek március 8-i értékelése szerint a nehézipar területén az első helyen a kongresszusi zászlóért fo­lyó versenyben a Munka Vörös Zászló érdemrendjével kitüntetett Tatabányai Szénbányászati Tröszt áll. Nincs nagyobb megtiszteltetés, mint elnyerni a párt Központi Ve* zetőségének kongresszusi zászlaját. Országos újítási tapasztalatcsere értekezlet volt a 28-as számú trösztnél A 28. számú Állami Építőipari Tröszt hejőcsabai cementmű építkezésén szerdán egésznapos országos újító tapasztalat- csere értekezletet tartottak, amelyen resztvettek az ország valamennyi építőipari trösztjének műszaki dolgozói es legjobb újítói. Bemutatták a tröszt legjoblwn bevált, valamint még kísérletezés alatt álló újításait­Nagy érdeklődést keltett a résztvevők körében Semsei Lajosnak, a 28/2. számú Építőipari Vállalat lóméi nőkének „Üre­ges vasbetonkeret“ újítása. A résztvevők a keret beemelését is megtekinthették. Martinovszky Józseínek, a vállalat íőgé- pészének ..Vakojókocsi“ újítása is nagy érdeklődést keltett- Ez a nagyjelentőségű újítás még kísérletezés alatt. áll. de ha beválik, 23 kőműves és 34 segédmunkás munkáját végzi el naponta. A résztvevők megállapították, hogy a vakolókocsi mód* szerének pontos kidolgozása rendkívül nagy hasznot jelent. Sok más újítást is bemutattak, ame­lyek az ipari és a lakásépítkezések ön* költségének csökkentését és a munkaidő lerövidítését segítik elő­A tröszt vezetősége a tapasztalatcsere megrendezésével újabb lépést tett annak érdekében, hogy az újítások alkalmazá. sával, a kongresszusi felajánlások telje­sítésével behozzák a téli lemaradást. Ugyanakkor értékes segítséget nyújtott az értekezlet az ország többi építőipari trösztjének is a munka meggyorsításához, A budapesti varieté vendégjátéka a Déryné színházban Salamon Béla a Vidám Színpad tagja, Rácz Vali előadóművész, Alex a bűvé® és még sokan mások. Jegyek a színház pénztáránál és az üzemi közönségszervezőknél kaphatók. Csoportos látogatás esetén jegyeket az üzemi kultúrfelelősöknél lehet igényelni, Mároius 22-én, hétfó’n délután fél 6 és este fél 9 órai kezdettel Miskolcon a Déryné színházban „Nevessünk együtt“ címmel vidám műsoros estet rendez a budapesti varieté. Az est keretében fel­lépnek: Ráthonyi Róbert és Agárdi Gá­bor a Fővárosi Operertannház tagjai, A MAGYAROK ÉS A KÉMÉT KÉRDÉS A MAGYAR NÉP FESZÜLTEN FIGYELI az egységes, demokrati­kus, békeszerető Németország meg­teremtéséért folyó harcot. Mi, ma­gyarok különösen jól tudjuk, mi­ért oly fontos, hogy Németország békés hatalom legyen. Hazánk függetlenségének útjában évszáza­dokig állott akadályként, előbb az osztrák, majd a német uralkodó­osztályok uralmi vágya, évszáza­dokig volt hazánk Habsburg- Ausztria vadászterülete, majd a német imperialisták kiszemelt gyarmata. Az osztrák uralkodó osztályok magyarországi befolyásá­nak négy évszázada alatt szaka­datlan harcot folytattak népünk legjobbjai a nemzeti fennmaradás­ért, az önálló államiságért. Az 1867-es kiegyezés nem hoz* a meg a magyar dolgozó népnek a függetlenséget, csak a magyar uralkodó osztályok számára jelen­tett bizonyos előnyöket: biztosítot­ta uralmukat a magyar dolgozó nép és az elnyomott nemzetiségek felett és lehetővé tette a magyar kapitalizmus némi fejlődését. A XIX. században porosz veze­tés alatt létrejött az egységes Né­metország. Minthogy a Habsburg- ház ezzel elvesztette azt a remé­nyét, hogy megszerezheti az ural­mat Németország felett, hamaro­san imperialista érdekszövetség alakult ki az osztrák-magyar és a német uralkodó osztályok között- E szövetség megteremtését lehető­vé tette, hogy Németország elnéz­te a monarchia balkáni hódító tö­rekvéseit, mert így nem kellett tartania a Habsburgok németor­szági igényeinek érvényesülésétől. 1879-BEN AZ OSZTRAK-MA- GYAR MONARCHIA és Németor­szág megköti az Oroszország ellen irányuló úgynevezett Zweibundot, amely az első világháborút elindí­tó szerződés-sorozat első lépése volt. A XIX. század végén a Mon­archia és Németország közösen ter­jeszkedtek a Balkánon, mindkét állam tőkét vitt ki a balkáni or­szágokba. A német, az osztrák és a magyar uralkodóosztályok impe­rialista érdekeinek ez a bonyolult összefonódása sodorta bele hazán­kat az első világháborúba. A két világháború között, 1933 után, azaz Hitler hatalomraj utása után Magyarország politikailag és gazdaságilag mindinkább a fasisz­ta Németország függvényévé válik. A magyar uralkodóosztályok a két világháború között agresszív kül­politikát folytattak. E külpolitika tengelyében a mesterségesen szított soviniszta revizionizmus és a gyű­lölködő szovjetellenesség állott. Nem csoda tehát, ha Gömbös mi­niszterelnök — a magyar fasizmus egyik vezéralakja — formálisan Is hozzáláncolta hazánkat a fasiszta Németországhoz. 1935-ben titkos megállapodás jött létre Gömbös és Göring között, amit később Horthy Hitlerrel való berchtesgadeni talál­kozóján szentesített. Az Anschluss, azaz a szomszédos Ausztriának Németország által tör­tént bekebelezése szomszédunkká tette a fasiszta Németországot. Az Anschluss fokozta a német töke befolyását Magyarországon, az it­teni osztrák tőkék ugyanis az An­schluss után Németország kezébe kerültek. 1941-TÖL, A SZOVJETUNIÓ ELLENI HÄBORU megindulásától kezdve teljessé vált az ország gazdasági és politikai függése Né­metországtól. Külkereskedelmünk csaknem teljes egészében Német­ország felé irányult. Óriási befo­lyással rendelkezett gazdasági éle­tünkben a német tőke. Iparunk né­met nyersanyagtól és német üzemanyagtól függött. A magyar uralkodóosztályok mindenben hiven szolgálták a hit­leri külpolitikát. Hitler oldalán pusztító háborúba kergették né­pünket a Szovjetunió ellen, noha a Szovjetunió sohasem táplált ellen­séges szándékokat irányunkban és még a hitlerista támadás megin­dulásakor is hangsúlyozta, hogy hajlandó Magyarországgal békés kapcsolatokat fenntartani. A magyar uralkodó körök szeret­ték hangoztatni, hogy Németország „barátunk“', „szövetségesünk“'. En­nek a szövetségnek egész történe­te azonban épp ennek az ellenke­zőjét bizonyítja-Nemcsak arról van szó, hogy a fasiszta Németország kiszipolyozta gazdasági erőforrá­sainkat, hanem arról is, hogy sza­kadatlanul beavatkozott az ország belügyeibe, mindig úgy tekintette Magyarországot, mint esetleges, le­hetséges gyarmatát. Ez bebizonyo­sodott akkor, amikor a németek veszélyeztetve érezve Magyaror­szágnak a szovjetellenes háborúban való részvételét — ma 10 eszten­deje, 1944 március 19-én — egy­szerűen katonai megszállásnak ve­tették alá hazánkat. Ezzel volta­képpen katonailag is szankcionál­ták hazánk gyarmatosítását. Mind­ezt a magyar uralkodóosztályok fe­lelőtlen, hazaáruló politikája tette lehetővé- Magyarország akkori urai az elnyomott néptől való fé­lelmükben, a Szovjetunió elleni veszett gyűlöletükben a német fa­siszta államban látták azt az erőt, amelyre támaszkodhatnak népelle­nes uralmuk ideig-óráig való fenn­tartásában. A második világhábo­rú kimenetele, a német fasizmus­nak és szövetségeseinek teljes ve­resége megmutatta, hogy ezek a számítások homokra épültek. Magyarországon a felszabadulás után elvesztették hatalmukat azok az osztályok, amelyek hazánk sor­sát a német fasizmus szekeréhez kötötték. Nyugat-Németországban azonban nem ez a helyzet. A bon­ni államban ugyanazok az erők vannak hatalmon, amelyek száza­dunkban kétszer sodorták világhá­borúba az emberiséget. A bonni állam kormánya a német monopol* tőkések szolgálatában áll, amerikai támogatásra és amerikai biztatásra folyik a Wehrmacht újjáélesztése, nyugatnémet imperialista hadsereg felállítása. A hadsereg szervezési tervein Hitler volt tábornokai dol­goznak, őket szánják a hadsereg élére is- Nyugatnémetországban féktelen revansiszta, soviniszta, szovjetellenes propaganda folyik. Adenauer és miniszterei nyíltan fenyegetőznek a háborúval. Újra fenyeget az Anschluss veszélye is: Nyugat-Németország amerikai tá­mogatással be akarja kebelezni Ausztriát. Ezzel újra hazánk köz­vetlen szomszédságába kerülne a hódításra éhes militarizmus. E tények világánál különösen jól láthatók, milyen fontos számunkra a német kérdés mielőbbi kielégítő rendezése. Hisz Németországból csak akkor lesz békeszerető állam, ha — mint a Német Demokratikus Köztársaságban történt — ott is kirántják a talajt az imperialista, militarista, revansra éhes erők alól. Ehhez azonban az kellene, hogy az amerikaiak és szövetsé­geseik ne utasítsák el, hanem te­gyék magukévá azokat a teljesen észszerű javaslatokat, amelyeket a Szovjetúnió az utóbbi esztendő­ben, legutóbb a berlini külügymi­niszteri értekezleten a német kér­dés megoldására előterjesztett. A javaslatok megvalósítása, vagyis az össznémet kormány megalakí­tása, a békeszerződés megkötése, a megszálló csapatok kivonása és össznémet választások megtartása megteremtené az egységes, demo­kratikus, békeszerető Németorszá­got, a békeszerető német nép or­szágát. Ezzel elhárulna Európa né­pei felől a német imperializmus emberöltők óta fenyegető veszélye. ENNEK A NÉMETORSZÁGNAK a megteremtése kell ahhoz, hogy ne fenyegesse többé országunkat a német hódítók farkasétvágya. Ez­ért támogatjuk mi, magyarok tel* jes erővel a Szovjetuniónak a né­met kérdés békés megoldása érdéi kében tett erőfeszítéseit,

Next

/
Thumbnails
Contents